Címkézett bejegyzés

Beharangozó: Békéscsaba 1912 Előre – Puskás Akadémia FC

A Fejér megyei település, Felcsút (kb. 1800 lakos) labdarúgócsapata a Felcsút FC egy regionális csapat volt mindaddig, amíg a 2007-ben megtartott egyesületi elnökválasztáson Orbán Viktor (1963. 05. 31.), miniszterelnök (1998-2002, 2010-), a Fidesz elnöke nem lett a klub első számú vezetője.

20151119_01

Egyébként a 2005-ben alapított, Puskás Ferenc nevét 2007-ben felvevő akadémia elvileg nem akart élvonalbeli együttessé válni. A tehetséges gyerekekből – iskolai körülmények között – labdarúgókat képző intézmény az eredeti tervek szerint a Videoton FC utánpótlásbázisa volt, illetve lett volna. Azonban 2012-ben az „iskolai csapat” megnyerte az NB II Nyugati csoportjának küzdelmeit és alanyi jogon feljutott az első osztályba. Ha pedig feljutott, akkor élni is akart ezzel a lehetőséggel (lehetőségük lett volna értékesíteni is az indulás jogát). A bajnokságot Videoton-Puskás Akadémia néven, papíron a Videoton második csapataként nyerte meg az együttes. Azonban egy NBI-es klubnak nem lehet természetes utánpótlást nevelő partnere egy másik NB I-es csapat. A 2012 utáni helyzet tehát a következő: a Puskás Akadémia FC független egyesület lett, melynek szakmai koordinációja részben a Videoton FC alá tartozik.

Az idén harmadik élvonalbeli szezonját játszó felcsúti csapat Előre elleni mérkőzéseinek gyakorlatilag nincs történelmük. A két csapat az idei három harmados bajnokság első etapjában találkozott egymással először, méghozzá a felcsúti Pancho Arénában.

Azon a mérkőzésen, az ötödik fordulóban szereztük meg első NBI-es győzelmünket (1-2), ami akkor azt jelentette, hogy elléptünk a tabella utolsó helyéről, igaz csak nagyon ideiglenesen, mindössze egyetlen forduló erejéig, mert akkor a Diósgyőr csúszott a 12. helyre.

Ezzel az eredménnyel egyébként a Puskás Akadémia ellen a legjobb a mérlegünk a mezőnyben, velük szemben 100%-os a mutatónk, hiszen egy mérkőzés, egy győzelem, gólkülönbség 2-1.

Akár örülhetnénk is ennek a ténynek, az előzmények ismeretében akár kijelenthetnénk azt is, hogy mi vagyunk a találkozó egyértelmű esélyesei. Azonban itt még nem tartunk, hiszen nekünk minden bajnoki mérkőzés egyformán nehéz, de azért a szurkolók joggal bízhatnak abban, hogy a tabellán 10. helyen – előttünk mindössze két hellyel – álló csapatot hazai pályán sikerül legyőznünk. Arról nem is beszélve, hogy soros ellenfelünk kiváló adminisztrációs adottságai nem minden esetben párosulnak feltétlenül jó szakmai döntésekkel. Kitűnő példa erre Klenheisler László (21) – válogatottunk egyik nyerő embere volt a Norvégia elleni Európa bajnoki pótselejtező mérkőzéseken – esete, aki sem a Videotonban, sem a Puskás Akadémia csapatában nem játszik. A vörös középpályás – fizimiskája és játéka alapján a felcsúti-fehérvári Paul Scholes (MU) – Felcsúton pallérozódott, ahonnan már két évvel ezelőtt bekerült a Videoton felnőtt csapatába. Tavaly mégis visszaadták Felcsútra, ahonnan az idén visszahívták a bajnokcsapathoz. Ám a nagy játékos mozgatás közben elfeledkeztek egyeztetni az ifjúval. A Videoton bajnoki vacsorájára nem kapott meghívást, bajnoki aranyérmét késve, jel nélkül és jellegtelenül kapta meg, és még ki tudja…  Ezért nem írta alá jövő nyáron lejáró szerződésének hosszabbítását, így jelenleg a rendelkezésére álló élvonalbeli csapatok közül egyikben sem játszik, a Videoton fakóba van száműzve, de ott, az NB III-as csapatba sem teszik be, egyáltalán nem játszik bajnoki mérkőzést. Kizárólag a magyar válogatottban lép pályára, de évi négy-öt mérkőzéssel nem lehet valós meccsrutinra szert tenni. Csak azért hoztuk szóba a válogatottban mindezek ellenére kitűnően teljesítő fiatal tehetséget, mert akár ő is itt lehetne Békéscsabán, de nem lesz. Itt lesz helyette válogatott társa Fiola Attila (25), aki a norvégiai meccs után Ferihegyről nem haza, hanem a kórházba ment, Norvégiában szerzett combizom sérülésének kivizsgálására.  Ennek ellenére vasárnap a válogatottban újra pályára lépett, játékát látva sérülés biztosan nem hátráltatta, kiválóan muzsikált a jobbhátvéd posztján, mégis lehet, hogy (kényszer)pihenőt kap Robert Jarni edzőtől.

Persze nélküle is kiváló a Puskás Akadémia kerete, amelyet fiatal tehetségek mellett rutinos magyar (Polonkai Attila, Tischler Patrik, Lencse László, Márkvárt Dávid) és külföldi (Renato Kelic, Marco Dinjar, Stipe Bacelic-Grgic) játékosok alkotnak, akiknek munkáját egy horvát világklasszis játékos legenda Robert Jarni irányítja. Jó adottságú, kiváló feltételek között élő és dolgozó csapat látogat tehát Békéscsabára. Persze ez minket nem kell, hogy érdekeljen, nekünk tényleg csak magunkkal kell foglalkozni. Azt kell tudatosítani játékosainknak a saját fejükben, hogy kedden idegenben, az MTK pályáján győzték le riválisukat Magyar Kupa mérkőzésen és bejutottak a legjobb nyolc csapat közé. Azt kell tudatosítani játékosainknak a saját fejükben, hogy ők is teljes értékű tagjai az élvonalnak, bárkinek méltó ellenfelei tudnak lenni és ennek az eredményekben is meg kell mutatkozni.

20151119_02

Meg egyébként is, lassan ideje lenne elkezdeni felépíteni a Kórház utcai oroszlánbarlangot. Hiszen ez a felirat évtizedekig ott viríthatott volna az Előre stadionjának kapuja felett. Hozzánk egyetlen csapat sem jöhetett a győzelem biztos reményével, álljunk akár jól vagy rosszul az aktuális tabellán. Békéscsaba labdarúgásának egyik védjegye, hogy hazai pályán bárki ellen képes a győzelemre. Többek között azért is, mert itt mindig különös szimbiózisban éltek együtt a csapat és a közönsége. A játékosok saját pályájukon biztonságban érezték magukat, hiszen a lelátókról áradt feléjük a szeretet és a biztatás és folyamatosan érezhették több ezer ember örömváró feszültségét, amelynek sokszor lett hangrobbanás a következménye, ebből tudhatta meg a város lakossága – legyen bármelyik pontján Békéscsabának -, hogy ismét gólt szerzett az Előre. Szerezzünk hát minél több gólt a Puskás Akadémia ellen, kezdjük meg végre a hazai győzelmek sorozatát. Ha a csapat elindul ezen az úton, akkor újra megtelnek majd a lelátók, újra hangrobbanással fogják tudatni a drukkerek a városlakókkal, hogy gólt szerzett az Előre, mert a szurkolók is természetesen pontosan tudják: Együtt erősebbek vagyunk!

A Fáy utcában folytatjuk

A válogatott szünet után ismét a Magyar Kupa és bajnoki fordulók kerülnek a fókuszba. 2015. november 17-én (kedden) este 17:30 órától, a budapesti Ilovszky Rudolf Stadionban, az MTK-Budapest – Békéscsaba 1912 Előre párharc második felvonása nyitja a 4. Kupa forduló visszavágóinak sorát. A másik hét mérkőzést – ahol szintén a legjobb nyolc közé jutás a tét – szerdán rendezik.

20151116_mtk

Az MTK-Budapest – Békéscsaba 1912 Előre mérkőzést az M4 Sport élőben közvetíti.

A Békéscsaba gól nélküli döntetlent játszott az első mérkőzésen a Kórház utcában, ahol Zoran Spisljak vezetőedzőnk szerint több célja is volt csapatunknak: nem engedtük az MTK-t, hogy mögénk kerüljön és nem hagytuk, hogy nagy helyzeteket alakítsanak ki. Az elsődleges feladatot, hogy ne kapjunk gólt – teljesítettük. Minimum 90 perc áll még a rendelkezésünkre a fordulóból és ez idő alatt is mindent meg fogunk tenni a továbbjutásért. Úgy gondolom, hogy megfelelőképpen felkészültünk és minden eshetőségre gondoltunk. Nem lesz egyszerű feladat, hiszen az MTK együttesét jól ismerjük: kitartóan tudják a szervezett, fegyelmezett játékot produkálni. Egy biztos, csak maximális koncentrációval és erőbedobással érhetünk el sikert, ami mindenképpen jót tenne a morál szempontjából is a Puskás elleni, hazai bajnoki előtt.

Ha az OTP Bank Liga tabellájára pillantunk, akkor nem kérdés, hogy melyik csapat lép nagyobb eséllyel pályára, hiszen az MTK-Budapest a negyedik, a viharsarki együttes a tizenkettedik helyen áll – ám a matematika nem egyenlő a labdarúgás logikájával, hiszen a kupában minden megtörténhet, ahogy az első mérkőzésen továbbjutási lehetőséget szerzett a lila-fehér együttes.

A két csapat 1974-ben találkozott először az első osztályban, akkor 3-1-re nyert – hazai pályán – a Békéscsaba. Az összesített mérleg – 47 első osztályú találkozó után – 24 kék-fehér győzelem mellett 14 lila-fehér siker és 9 döntetlen.

A legutóbbi bajnoki mérkőzés végeredménye 1-1 lett.

Az eseményről Facebook oldalunkon élő, fényképes beszámolót láthatnak-olvashatnak majd.

Hajrá Lilák! Együtt erősebbek vagyunk!

Beharangozó: Békéscsaba 1912 Előre – Újpest FC

2015. október 31-én (szombaton) 18:00 órától lila-fehér rangadó következik a Kórház utcai centerpályán, amikor a Békéscsaba 1912 Előre csapata az Újpest FC együttesét látja vendégül, az OTP Bank NB I Liga 2015/2016-os szezon 14. fordulójában.

20151029

Az Előre élvonalba kerülésének idején (1974/75) az Újpest legszebb aranykorát érte, hiszen a hetvenes években minden bajnokság végén a dobogón volt és csak kétszer nem a legtetején (1975/76-ban harmadik, 1976/77-ben második helyezés). A többi nyolc esztendőben mindig az Újpest volt a magyar bajnok. Az Újpest az egyik legnagyobb hagyományokkal bíró magyar labdarúgócsapat, melyet a XIX. század utolsó napján 1899. december 31-én alapított meg 20 lelkes újpesti fiatal Újpest Football Club néven. A klub első elnöke Baráth Lajos volt. Első hivatalos mérkőzését a csapat a szemközti Duna parton székelő III. Kerületi TVE ellen játszotta, az eredmény 1-1 volt. A klub történetének első gólját Weindlinger szerezte. Az 1901-ben beindult magyar labdarúgó bajnokságban a másodosztályba sorolták a csapatot, ahonnan 1905-ben jutott fel a legmagasabb osztályba. A 2011-es bajnokság végén kiesett, ám következő esztendőben, 2012-ben vissza is került és azóta folyamatosan az élvonalban szerepel a csapat – a Ferencváros után a második legeredményesebb labdarúgó klub. Eddigi teljesítménye 20 arany, 21 ezüst és 18 bronzérem. A klub első aranykorát a húszas évek végén, a harmincas évek elején élte, abban az évtizedben ötször nyerték meg a bajnokságot. Ennél lényeges eredményesebbek voltak a hetvenes években, amikor a legendás Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó csatársorba belenőtt többek között Törőcsik András, Nagy László, Fekete László is. Azokban az években többször is száz gól felett teljesített a bajnokságban a klub, csatáraik közül Bene, Fazekas, Dunai II és Fekete többszörös gólkirályok voltak.

Nagyon nagy vad tehát az Újpest, amelynek ráadásul mindig jól ment az Előre ellen a játék. Ezt szemléletesen mutatja a két csapat eddig lejátszott bajnoki mérkőzéseinek statisztikája is, mely nyomasztó újpesti fölényt mutat. Például az Előre eddig még sohasem nyert bajnoki mérkőzést Újpesten és hazai pályán is csak nagyon keveset, az Előrének kimagaslóan a legrosszabb az idegenbeli és hazai mérlege a színtestvér csapat ellen.

A magyar bajnokság élvonalában eddig összesen 51 bajnoki mérkőzést játszott egymás ellen a két csapat. Mielőtt a konkrét adatokat megvizsgálnánk érdemes előrebocsátani néhány beszédes tényt. A hetvenes években tíz bajnoki mérkőzésen az Előre egyszer sem győzött, hét vereség mellett mindössze három döntetlenre futotta a csapat erejéből. A nyolcvanas években a legkiegyenlítettebb a két csapat egymás elleni mérlege, három győzelem mellett hét döntetlen és kilenc vereség a mérleg. A kilencvenes években 2 győzelem, 4 döntetlen és 9 vereség a bajnoki mérkőzések megoszlása. A XXI. században bajnoki mérkőzésen még nem szereztünk pontot a fővárosi lila-fehérek ellen, hét meccs, hét vereség a mérleg.

team_ujpest_fc_2015_2016

Az NBI-ben eddig összesen 51 mérkőzést játszottunk egymás ellen. Az eredmények Békéscsabán és Újpesten is újpesti fölényt mutatnak.

A Békéscsabán lejátszott 25 bajnoki mérkőzés statisztikája: 5 győzelem, 9 döntetlen, 11 vereség. A gólkülönbség 33-46.

Újpesten ugyanez a statisztika 26 mérkőzés után: 21 győzelem, 5 döntetlen, 0 vereség. A gólkülönbség: 73-16.

Az összesített eredmények tehát békéscsabai szempontból: 51 mérkőzésen 5 győzelem, 14 döntetlen és 32 vereség. A gólkülönbség: 49-119.

Legnagyobb arányú győzelem: Békéscsaba – Újpest 4-2 (1984/85).

Legnagyobb arányú vereség: Újpest – Békéscsaba 9-2 (1979/80).

Legelső (1974/75) hazai NBI-es mérkőzésünk eredménye 0-2 volt, az utolsó NBI-es meccsünkön vereséget szenvedtünk Újpesten 2-0 (2015/16).

Látszólag tehát minden ellenünk szól, a csapat igazi mumusa érkezik Békéscsabára a hétvégén. És ha ez esetleg nem lenne elég, ehhez hozzájön még az Előre gyenge bajnoki szereplése. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy az elmúlt két bajnoki mérkőzésünket gyakorlatilag a második félidőben veszítettük el. Debrecenben a félidő még csak 0-1 volt (a vége 0-7), a Paks ellen hazai pályán félidőben 2-0-ra vezettünk, mégis övék lett a sajt. Hiába álltunk ellen a róka komiszságának az utolsó percig, mégis maradt még egy trükkje (Bartha mintaszerű 25 méteres szabadrúgása) és ennek következtében mind a három bajnoki pontot be tudták kasszírozni.

Tehát annyira rosszak az előjelek, hogy ebből akár valami jó is kisülhet. Mert azért az Újpest sem az a csapat napjainkban, amelyik az ország bármelyik pályáján győzelmi eséllyel léphet pályára. Sőt! Előző kilenc mérkőzésükön öt döntetlen mellett négy vereség volt az újpestiek mérlege, utolsó győzelmüket éppen ellenünk aratták még augusztus elsején. A hétvégén hazai pályán a másik feljutót, a Vasast verték meg 2-0-ra. Tehát hiába a dicső múlt, a mai Újpest semmiben nem hasonlít nagynevű és népszerű elődjére. Igaz mi sem, de most mind tudásban, mind eredményességben szerintünk lényegesen közelebb van egymáshoz a két csapat, mint korábban bármikor. Tehát miénk az esélytelenek esélye, kezünkben a lehetőség, hogy mindabból a rosszból, ami mostanában bennünket ér, erényt kovácsoljunk. Használjunk ki minden adódó lehetőséget. Használjuk ki például azt, hogy nincs respektünk, hogy ránk mindenki felülnézetből vet pillantást, hogy sokan el is tekintenek tőlünk, hogy a mezőny nagy része miattunk nyugodt, mert hiába van papíron két kieső, az egyik már megvan. Szerintük!

Hogyan lehet ebből a szituációból esélyt csiholni? Úgy, hogy (sajnos) létrejött az a paradicsomi helyzet, hogy nincs semmi más szempont, csak a játék minél sikeresebb és eredményesebb végrehajtása. A játékosoknak nem kell, hogy remegjen a lábuk, nem kell, hogy izguljanak, nyugodtan megpróbálhatják megvalósítani legjobb ötleteiket, amelyek egy adott helyzetben eszükbe jutnak. Mert ha mozdulataikat a sikertelenségtől való félelem, a hibázás elkerülésének mindenek feletti óhajtása irányítják, abból csak rossz dolog sülhet ki. Azokat már ismerjük! Azt nyilván tapasztalatból tudják a játékosok, hogy a magabiztosság fél siker minden egyes párharcban, minden egyes próbálkozásban. Már gyakorlatilag nincs veszítenivaló semmi sem! Muszáj előre mennünk! Mehet fel minden egy lapra! Játszunk meg mindent esélyt, amit csak lehet! És bízzunk abban, hogy szurkolóink is ott lesznek velünk a stadionban, mert velük azért lényegesen könnyebb vagánynak, magabiztosnak lenni, mert akárhogyan is van, de tényleg igaz: Együtt erősebbek vagyunk!

Cél a nyolc közé jutás

Kedden a Békéscsaba és az MTK Budapest összecsapásával kezdődik az immár oda-visszavágós párharcokból álló kupakör.

A két csapat október 3-án mérkőzött meg egymással a bajnokságban, azon a találkozón a csabaiak egy 93. percben szerzett góllal állították be az 1-1-es végeredményt. Azóta a Békéscsaba két bajnoki vereséget volt kénytelen elkönyvelni, míg az MTK két győzelmet aratott, vagyis a fővárosiak készülhetnek jobb lelkiállapotban a találkozóra. A csabaiak a súlyos debreceni zakó (0-7) után hétvégén Birtalan Botond két góljával már 2-0-ra vezettek a Paks ellen, de a zöld-fehérek a második félidőben nemcsak egyenlítettek, hanem végül a 97. percben szerzett szabadrúgásgóllal 3-2-re nyerni tudtak.

20151027

– Alig akartuk elhinni, hogy pillanatokkal a lefújás előtt veszítettük el a mérkőzést, sajnos nem ez volt az első eset, hogy a találkozó legvégén maradtunk pont nélkül – mondta az mlsz.hu-nak Birtalan Botond, aki így két gólja ellenére nem lehetett a mérkőzés hőse szombaton. – Lelkileg rosszul érintette a csapatot, hogy kétgólos előnyről nem sikerült pontot szereznünk a Paks ellen, de egyáltalán nem törtünk meg. Tavaly, amikor a feljutásért küzdöttünk, sokáig hat-nyolc ponttal le voltunk maradva az éllovasoktól, már mindenki leírt bennünket, mégsem ingott meg a hitünk a cél elérésében és végül sikerült is kiharcolni az élvonalba kerülést. Hasonló a helyzet most is: mindenki érzi magában az erőt, egyáltalán nem esélytelen a bennmaradás – az utóbbi hetekben, a debreceni meccsünket leszámítva, rendre szoros mérkőzéseket játszottunk. A tabellán nem alakultak ki nagy különbségek a csapatok között, nincs jelentős lemaradásunk, két-három győzelemmel nagyot lehet lépni előre. Nincs letargia a csapatban, bízunk magunkban és abban, hogy hamarosan javulnak az eredményeink. De nemcsak a bajnokságban szeretnénk jól szerepelni, hanem a kupában is – kedden, az MTK ellen a győzelem lesz az elvárás, tovább szeretnénk jutni és itt is megmutatni, hogy hiba lenne leírni bennünket. Az MTK stílusát jól ismerjük, meggyőződésem, hogy hasonlóan szoros meccset játszunk ellenük, mint néhány héttel ezelőtt.

A hétvégén a Honvéd ellen diadalmaskodó MTK a harmadik körben csatlakozott a mezőnyhöz a Magyar Kupában, ezért még csak egyetlen mérkőzést játszott a sorozatban, egy-két kulcsemberét pihentetve is magabiztosan, 6-0-ra győzött Mezőhegyesen. A csabaiak otthonában már alighanem a legerősebb összeállításában lép pályára a csapat, így ott lehet a kezdőben Kanta József, a kék-fehérek jelenlegi házi gólkirálya is.

– A kupaszereplés nagyon fontos a csapat számára, a végső győzelmet tűztük ki célként a sorozatban, de a döntőig nagyon rögös út vezet, már ebben a körben, a Békéscsaba ellen sem lesz egyszerű dolgunk – fogalmazott a kék-fehérek csapatkapitánya. – Számomra extra motivációt is jelent, hogy egyszer még megnyerjem a trófeát, eddig ugyanis még nem volt részem Magyar Kupa-sikerben pályafutásom során és jó lenne, ha ez nem maradna ki a karrieremből. A Békéscsaba legyőzése egyáltalán nem ígérkezik könnyű a feladatnak, hiszen a ellenfelünk október elején, az egymás elleni bajnokin is bizonyította, hogy összeszokott, jó együttessel rendelkezik. Azon a találkozón kimondottan jól játszottak a hazaiak és annak ellenére, hogy csak a hosszabbításban egyenlítettek, abszolút megérdemelten szereztek pontot, igazságos volt a döntetlen. Ezzel együtt úgy lépünk pályára, hogy már az idegenbeli mérkőzésen előnyt szerezzünk a visszavágóra, két győztes meccsel a hátunk mögött az egészséges önbizalmunk is megvan, ezért bizakodva várjuk a találkozót.

Kedden egy, szerdán hét mérkőzést rendeznek a Magyar Kupa nyolcaddöntői közül. A kupakörben érdekelt 16 csapat fele NB I-es, négyen az NB II-ban, hárman az NB III-as szerepelnek, az Inter CDF SE pedig negyedosztályú.

Beharangozó: Békéscsaba 1912 Előre – Paksi FC

A két csapatnak egyszerűen ugyanúgy nincs közös története, mint ahogyan a Duna és Körös sem találkozik egymással Magyarországon, mert eddigi élete során pontosan úgy kerülte el egymást a két csapat, mint a két folyó. Hiszen az alacsonyabb osztályokban egy Duna-parti dunántúli település és egy Körös-parti tiszántúli település együttesének gyakorlatilag nincsenek kapcsolódási pontjaik. Legfeljebb kupamérkőzések során találkozhattak volna egymással, de fiatalabb korában a paksi csapat egyszer sem hagyta el Tolna megye területét, általában idejében – ahogyan az egy megyei I. osztályú csapattól igazából elvárható –, még a legelején fejezték be kupa küzdelmeiket, nem jutottak el abba a pozícióba, hogy magasabb osztályú, vagy más megyékből kijutó kiscsapatokkal megmérkőzhessenek. A magyar bajnokság élvonalába pedig csak a XXI. században, a 2005/06-os NBII-es bajnokság megnyerése után jutottak fel. Éppen egy évvel a Békéscsaba élvonalbeli búcsúja után, tehát abban a szezonban, amikor sem a Békéscsaba, sem a Paks nem volt az élvonal tagja. Mi abban az évben kezdtük meg „tíz szűk esztendőnket”, míg a paksiak ekkor lettek életükben először tagjai a magyar bajnokság élvonalának. Azóta viszont stabilizálták helyüket a legmagasabb osztályban az idei a tízedik élvonalbeli szezonjuk.

paksi_fc

Egyébként az Előre éppen negyven évvel korábban (1912) alakult meg, mint a Paksi Kinizsi SK (1952). A Tolna megyei település valószínűleg soha nem került volna fel Magyarország labdarúgó térképére, ha 1982. december 28-án nem kezdi meg működését a Paksi Atomerőmű! De megkezdte és ezzel Paks az ország villamos energia ellátásának legnagyobb központja lett (2014-ben az ország áramellátásának 56,3%-t adta az erőmű). Az erőmű építését 1966-ban határozták el, 1969-ben kezdtek hozzá, mai állapotát 1987-ben nyerte el. Az a tény pedig, hogy egy mezőgazdaságra koncentráló kistelepülésére települt az ország legnagyobb ipari létesítménye, természetesen gyökeresen megváltoztatta az ottaniak életét is. A település 1979-ben városi rangot kapott, lakosainak száma az erőmű építése és teljes beindítása idején körülbelül hatezer fővel gyarapodott, a ma 20 ezer lakosú várost az ország legdinamikusabban fejlődő településének tartják. Ez a dinamikus fejlődés nem kerülhette el a város sportéletét, így labdarúgását sem. A biztos anyagi hátteret adó erőmű támogatását élvezve, lépésről-lépésre építette fel önmagát a város focicsapata, amelyik ma már stabil tagja az élvonalnak és például náluk pallérozódott az ország Böde Danija (Fradi) is.

Az élvonalban végigjárták az újoncok szamárlétráját. Első három (2006-2009) NBI-es évükben egyaránt 11-ek voltak, a következő évben (2009/10) éppen alattuk húzták meg a vonalat (14.), aztán egy huszárvágással következő, ötödik NBI-es szezonjukat a dobogó második helyén zárták. Bajnoki ezüstérem, Liga Kupa győzelem és nemzetközi kupaszereplés lett az év hozadéka, egyértelműen az év legnagyobb meglepetését szolgáltatták eredményeikkel. Ettől az esztendőtől számítanak olyan középcsapatnak, amelyik az élvonal bármelyik csapatára veszélyes lehet, bárkit képes lehet legyőzni, egyszóval számolni kell velük. Az második helyezés után még volt egy ötödik (2013/14), egy hatodik (2011/12), egy tizenegyedik (2013/14) és egy tizenharmadik (2012/13) helyezésük is. A jelenlegi bajnokságban a harmadik helyen állnak.

A magyar bajnokság élvonalában eddig mindössze egy mérkőzést játszott egymással a két a csapat, az idei bajnokság második fordulójában Pakson 4-0 volt az eredmény, a hazaiak magabiztosan nyerték meg a találkozót.

Arra a mérkőzésre a DVSC-TEVA ellen balszerencsésen elveszett mérkőzés emlékével utazott el az Előre. Azon a meccsen kétszer is vezettünk, mégis a Debrecen győzött egy, a rendes játékidőn túl esett szerencsétlen öngól pecsételte meg sorsunkat (a kapufáról Bényei hátára, onnan pedig a saját kapunkba pattant be Korhut szabadrúgása után a labda 2-3). A Paks akkor egy önbizalom erősítő, Újpesten elért döntetlennel (0-0) várta az Előrét. A mérkőzésen bár a 9. percben előnyhöz jutottak a paksiak, győzelmük a meccs utolsó húsz percében szerzett gólokkal vált magabiztossá (73., 80 és a 90. percben találtak be kapunkba).

A mostani mérkőzés előtt a mi szempontunkból mintha baljósabbak lennének az előjelek, mint a második fordulóban voltak. Az előző fordulóban a Paks hazai pályán legyőzte az Újpest csapatát (1-0), míg mi komoly verést kaptunk a debreceni Nagyerdei Stadionban (7-0). Pedig a félidő Debrecenben is csak 1-0 volt. Aztán a második félidőben jött a fekete leves, az 52. és a 81. percben összesen hatszor kapituláltunk az ellenfél támadói előtt. Ez az eredmény nem csak szürreális, de irreális is. Azt gondolom, hogy egy ilyen nagy verés sokkját lényegesen könnyebb kiheverni, mint egy balszerencsésen elvesztett mérkőzését. Hiszen egy peches vereség után az egyébként jól játszó játékosok elbizonytalanodhatnak, mert csak nehezen tudják megfejteni, miért is kaptak ki, amikor tulajdonképpen mindent megtettek a győzelemért és megfelelően teljesítettek is!? Egy szűk, meg nem érdemelt vereség sokkal több, teljesítőképességet csökkentő kétséget szülhet a játékosok fejében, lelkében. Abból az állapotból felállni lényegesen nehezebb feladat lehet.

Annál már tényleg jobb egy alapos verést elszenvedni (ha már egyszer ki kell kapni), hiszen például hét gól különbség biztosan nincs köztünk és a Debrecen között. Emiatt ezt a tényt a játékosok is sokkal könnyebben fel tudják dolgozni, ennek a vereségnek a teljesítményt csökkentő kétségek helyett, sokkal inkább lehet hozadéka egy jobbításra törekvő dac, hiszen a főszereplők be akarják bizonyítani, hogy sokkal jobb játékosok ők annál, hogy bárkitől hét gólt kapjanak. Ez pedig megnöveli koncentrációjukat, megacélozza izmaikat, olyan érzelmi energiákat szabadíthat fel bennünk, mellyel következő ellenfelüket – legyen az bárki – mindenképpen le akarják győzni, és ehhez legjobb énjüket igyekeznek hozzárendelni. Ha ez most kiegészülne a szurkolók biztatásával és tekintélyes létszámával, akkor a Paks vereségre, mi pedig győzelemre lennénk ítélve, mert együtt erősebbek vagyunk!