Címkézett bejegyzés

2016. 03. 13.   Archív, Archívum – 2016.

A legutóbbi beharangozónkban Dél-dunántúli hadjáratról írtunk (Kozármisleny 1-1; Paks 0-2), melyet teljes mértékben sikeresen vívott meg csapatunk. A Magyar Kupában elért döntetlen (Kozármisleny 1-1) továbbjutást ért, míg a Paks legyőzése három ponttal gazdagította csapatunkat.

Mind a két idegenbeli meccsünkön a védekezés volt az Előre erőssége. Sőt minden idén lejátszott meccsünk legfőbb erénye a stabil védekezés volt. Hat tétmérkőzést, két kupa és négy bajnoki meccset játszottunk eddig a február 10-én lejátszott Kozármisleny elleni hazai Magyar Kupa mérkőzésünk óta (2-1 ide). Az eredménysort végigböngészve megállapíthatjuk, hogy csapatunk legszebb napjaira emlékezető teljesítménnyel rukkolt elő ezen a hat mérkőzésen, melyből négyszer idegenben lépett pályára. Két győzelem (Kozármisleny, Paks) és három döntetlen (Kozármisleny, Videoton, MTK) mellett mindössze egyetlen, legkisebb gólkülönbségű vereség szerepel csapatunk neve mellett. És akár hisszük, akár nem, ennek a hat meccsnek a gólkülönbsége is pozitív (6-4), azaz több gólt rúgtunk, mint amennyit kaptunk. Büszkeségre okot adó, veretes teljesítmény tehát, amit a mieink bemutattak az eddigi hat mérkőzésükön. Pedig minden meccsünket Demoklész kardja alatt játsszuk és a veszély bekövetkeztének, a vereségnek mindig nagyobb az esélye, mint a győzelemnek. Hiszen egy bajnokság utolsó helyezettje a világon sehol sem esélyese egy bajnoki labdarúgó mérkőzésnek. De a foci többek között azért is imádni való sportág, mert a labdarúgó pályákon tényleg minden megtörténhet. Például a tabella végén szerénykedő együttes fogja magát, produkál egy kiváló szériát és egyszerre csak eljut arra a szintre, hogy a soron következő bajnoki mérkőzésének már nem az ellenfele, hanem saját maga lesz az esélyese. Addig meg meglepetést, meglepetésre halmoz eredményeivel. Mint ahogyan mi is tettük ezt februári és március eleji teljesítményünkkel. Az MLSZ honlapján mindenesetre már a csabaiak paksi tettének dicséretét adták címnek a 23. forduló összefoglalójának. A „Régen látott szériában” az Előre cím alá Zoran Spisljak edző fotója került. De, ez már a múlt (közel- vagy régmúlt teljesen mindegy) még, ha oly dicső is, akkor is…

A jövő, a Ferencváros képében itt toporog a Kórház utcai stadion kapui előtt. A bajnokság első számú esélyesét a Fradit fogadjuk a hétközi bajnoki mérkőzésen. Azt a Fradit, amelyik még keresi korábbi önmagát, amelyik képességeihez és lehetőségeihez képest lényegesen gyengébben teljesít, mint tette azt az őszi szezonban. Az igaz, hogy február 13-án győztesen távoztak a zöldek a Kórház utcából (0-1) – de az is igaz, hogy az idei hat tétmeccsükön több vereséget szenvedtek, mint mi. (kupameccsen: FTC-Videoton 0-1; bajnoki mérkőzésen: Honvéd-FTC 2-1). Utolsó bajnoki mérkőzésükön a Groupama Arénában nem bírtak a Diósgyőrrel (2-2). Az idei tétmeccsek tabelláján a Fradi (10) mindössze egyetlen ponttal szerzett többet, mint mi (9), igaz több gól rúgtak nálunk (8/6), de mi viszont kevesebb gólt kaptunk (5/4). Ha csak ennyi előzménye lenne a Fradi elleni bajnoki meccsünknek, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy rangadóra készülünk. Ha ezekhez a tényekhez hozzávesszük, hogy az FTC elleni hazai mérlegünk abszolút pozitív (11 győzelem, 9 döntetlen és 6 vereség a gólkülönbség 31-23) nem táplál hamis illúziókat az a csabai drukker, amelyik bízik abban, hogy ezen a kora tavaszi estén sikerülhet legyőznünk a Ferencvárost.

Már csak azért is, mert az előreláthatólag sem sérülés, sem betegség, sem eltiltás miatt nem lesz kényszerhelyzetben Zoran Spisljak a csapat összeállításakor. Minden játékosunk hadra fogható, mindenki játékra kész. Ez az optimálisnak tűnő helyzet akár bonyodalmakat is okozhat, sőt magában hordozza a tévedés veszélyét is (mi van, ha a meggyógyult, játékra jelentkező játékos, aki szemre tényleg egészségesnek tűnik, még sincs teljesen rendben), amit most is jó lenne elkerülni. Mindenesetre bízhatunk edzőnkbne, akinek húzásai, összeállításai eddig hozták a jó eredményeket. Bízunk tehát abban, hogy a Fradi meccsre is jó gondolatokat fogalmaz meg játékosainak, tűzben tartja harci kedvüket és a győzelem elérésére eséllyel pályázó csapatnak szavaz majd bizalmat. Mi pedig a klub háttérmunkásai bízunk abban, hogy erre a mérkőzésre a lehető legtöbb drukkerünk kilátogat, a lehető legtöbben biztatják majd csapatunkat és gondoskodnak arról, hogy Demoklész kardja a mérkőzés után is helyén marad – nem sújt le ránk, nem teljesül be a fenyegetettség.

Várunk tehát minden Előre drukkert a mérkőzésre, hogy biztatásukkal, segítségükkel megverhessük a Ferencvárost, hogy folytathassuk kiváló tavaszi szezonkezdésünket, mert mindannyian tudjuk csak az egy húron pendülőknek van esélye a sikerre, hiszen: Együtt erősebbek vagyunk!

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2016. 02. 24.   Archív, Archívum – 2016.

A Dél-dunántúli, tavaszi hadjárat első ütközetétől a tavasszal már szinte elvárt eredményt hozta csapatunk, hiszen az újabb döntetlen, ebben az esetben a Kozármisleny elleni 1-1, lényegesen többet ért egy pontnál – mert azt jelentette, hogy csapatunk ott van a Magyar Kupa legjobb négy együttese között (majd az Újpesttel játszunk a döntőbe jutásért, a másik ágon DVSC-Fradi lesz).

Tökéletes részsiker ez az eredmény teljesítménykényszer alatt játszó csapatunk számára. A tudósítások arról szóltak, hogy nagyon megszenvedte ezt a mérkőzést az Előre, de senki nem gondolta, hogy fájdalommentes lesz a tavaszi szezon. Mindenesetre az eddig lejátszott bajnoki és kupamérkőzéseinken elért három idegenbeli döntetlen (Videoton 1-1, MTK 0-0 és Kozármisleny 1-1) és egy minimális vereség hazai pályán (FTC 0-1) egészen kiváló eredménysor. Különösen a kapott gólok számának radikális csökkenése adhat okot a reménykedésre. Kivétel nélkül valamennyi csapatsportág alapja a jó védekezés, nem véletlenül kezdődik úgy minden csapat receptkönyve: végy egy jó kapust… aztán persze állíts össze egy kitűnő védelmet, majd egy kreatív és védekezni is tudó, fáradhatatlan, tehát nagy munkabírású középpályás sort és ne feledkezz meg a gólszerzésben és a gólelőkészítésben is jártas támadók beszerzéséről sem! Aztán, ha már mindent beszereztél, akkor jön a fűszerezés. A rendelkezésedre álló kerettel kell az eredményeket elérned. Nálunk a keret még télen is jelentős változásokon ment keresztül, a csapat pedig gyakorlatilag egész ősszel a saját játékának kialakításával volt elfoglalva. Most azonban, a bajnokság utolsó harmadára eljutottunk oda, hogy nem kapjuk számolatlanul a gólokat, a védekezésünk úgy tűnik kezd stabilizálódni.

Jelenleg a 12. helyen állunk, de a csapat kezdi megtalálni azt a játékát, amellyel eljuthat tervei megvalósításához. Sajnos, egyre fogynak a megszerezhető pontok és azokból meccsenként nekünk nem egy, hanem három kellene. Télen terveinkhez ott kaptunk segítséget, ahol a legnagyobb volt a szükség, a kapuban. Vukasin Poleksic tiszteletre méltó eredménysorral rendelkezik: egyszeres jugoszláv és 33-szoros montenegrói válogatott, kétszeres magyar bajnok, egyszeres kupagyőztes és egyszeres Liga Kupa győztes a Debrecennel, a Loki bajnokok ligája menetelésekor az ő nevével kezdődött a csapat összeállítása. Képességeit és tapasztalatát már nálunk is igazolta a pályán, Békéscsabán is pillanatok alatt kivívott tekintélyével pedig önbizalmat, hitet ad játékostársainak is – arról nem is beszélve, hogy kiválóan irányítja a csapat védekezését is. Tehát a kapunkban most rend van és egyébként a rend ugyanolyan ragadós, mint a káosz. Persze nem terjed olyan gyorsan, egy közösségben az emberek lényegesen nehezebben szoknak hozzá a fegyelemhez, a rendhez – de ha mindig ezt tapasztalják maguk körül és már a rendetlenség az, ami szemet szúr – akkor a rend, a fegyelem válik fő tényezővé egy közösségben. Ha pedig egy csapat sikeres akar lenni, akkor a csapattagoknak mindig azt kell tenniük, ami a közös sikerhez elvezetheti őket. A mérkőzéseken nem kell gólt kapni, illetve eggyel többet kell lőni az ellenfélnél (ez a békeidőkben egyébként nagyon sok magyar öltözőben elhangzott, mint taktikai utasítás). Mind a két feladat, elkerülni és berúgni a gólokat nagyon nehéz. Egyszerre mindkét kritériumnak csak a legjobbak képesek megfelelni. Minden országban azok nyerik a bajnokságokat, akik a legjobban oldják meg ezt a kettős feladatot. A sikeres csapatok közül van olyan, amelyiknél a védekezés dominál, van, amelyiknél a támadás. Nekünk egyébként nem is lehet más utunk, mint gólelkerülésre alapozott győzelmeket szerezni.

A bajnokság első és második fordulóiban, a mérkőzések legnagyobb százalékában a meccsek utolsó negyedórájában kaptuk góljaink túlnyomó többségét. A mérkőzések végén a számunka jó eredmények gyakorlatilag kivétel nélkül vereségbe torkollottak. Legjobb példa ennek a tételnek az igazolására éppen a Paks elleni hazai mérkőzésünk volt. Az akkor ereje teljében lévő, a dobogó második fokán tanyázó Duna-parti csapat ellen a 10. percben már 2-0-ra vezettünk és irányítottuk a játékot. Az Előre úgy játszott hazai pályán, ahogyan azt mindig látni szeretné a publikum. Sokat volt nálunk a labda, szemre is tetszetősen futballoztunk, minden létező akaratunkat ráerőltettük ellenfelükre. Akkor nem kellett volna a szünet. A második félidőre nagyot változott a játék menete, a karmesteri pálcát kicsavarta kezünkből a Paks, a 46. perctől kezdve már ők domináltak. Ennek ellenére sokáig úgy nézett ki, hegy „behúzzuk” (nekem nem tetsző focizsargon) a mérkőzést, de aztán jött a 84. és a 97. perc. A történéseket le sem írom, de ekkor kaptuk azt a két gólt, ami vereségünkhöz vezetett (2-3).

A Paks ellen eddig mindössze két bajnoki mérkőzést játszottunk, két vereség és 2-7-es gólkülönbség a mérlegünk egymás ellen. Éppen itt az ideje javítani ezen. Nincs más választásunk, idegenben kell legyőznünk a paksiakat, mert ez az a kényszer, ami meghatározza az Előre mindennapjainak életét. De teher alatt nő a pálma és ez egy olyan igazság, ami egyébként igaz kell, hogy legyen egy feltétel nélküli győzelem kényszerével pályára lépő kiscsapat életében – így a mi életünkben is. Minden lehetőségét eljátszottuk már a szalonképes viselkedésnek, olyan stádiumban élünk, ahol már nincs vesztenivalónk, hiszen amink volt azt már korábban elvesztettük. Már csak az életünk maradt. Az életben maradásért folytatott küzdelem pedig különleges energiákat képes felszabadítani!

Ha a Dél-dunántúli hadjárat első sikeres ütközete után a másodikat is sikerrel vesszük (megnyerjük a mérkőzést Pakson), akkor a csapat a legközelebbi hazai mérkőzésünkön (március 9. Fradi) olyan közönséget kap, amilyenre mindig is vágyott, hiszen a nézők is pontosan úgy tudják (és alig várják hogy demonstrálhassák is), mint a játékosok, hogy Együtt Erősebbek Vagyunk!

Zoran Spisljak: Bízom benne, hogy a szerdai Kozármisleny elleni Magyar Kupa győzelem további motivációt és önbizalmat biztosít játékosaimnak. Bár a program elég sűrű, de a felkészülésünk jól sikerült és az előző bajnoki fordulókban szerzett idegenbeli értékes pontok is azt mutatják, hogy ez a Békéscsaba már nem ugyanaz, mint amelyik ősszel volt. A Paks egy igen masszív, összeszokott együttes – tudjuk, hogy nem lesz könnyű mérkőzés. Igyekszünk magunkból továbbra is a maximumot kihozni, de nem fogunk fejjel a falnak menni – ezt megígérhetem. Úgy gondolom, hogy védelmünket sikerült megfelelőképpen megerősíteni, ezért minden erőnkkel azon leszünk, hogy ebben a fordulóban is pontot-pontokat tudjunk szerezni. Sérültek, betegségek nehezítik a kezdő összeállítás meghatározását – de a futball már csak ilyen. Az akadályokat le kell küzdenünk és amikor ezt megtettük, akkor minden kezdődik elölről. Tapasztaltabbak, rutinosabbak lettünk és szurkolóink segítségével biztosan sikerül szép eredményt elérnünk!

Kapcsolódó hivatkozások:

http://1912elore.hu/site/bekescsaba-1912-elore-paksi-fc-20151024/

http://paksifc.hu/news.php?extend.6351

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2016. 02. 29.   Archív, Archívum – 2016.

Akik látták a Magyar Kupa negyeddöntő első, békéscsabai mérkőzését (2-1), azok pontosan tudják, hogy Kozármislenyben nem könnyű, nyári délutáni mulatságra várják csapatunkat.

A tulajdonképpen Pécs külvárosának számító településen lassan tíz éve egyforma nagy hőfokon ég a fociláz. A derék baranyaiak nem tudják megunni, hogy csapatuk hazai pályán gyakorlatilag mindenkit képes legyőzni. Mindenesetre az idei Magyar Kupa sorozatban eddig négy, a mislenyi csapatnál magasabb osztályban szereplő csapat bánta meg, ha előre örült – amikor a sorsoláskor megtudta, hogy egy NB III-as kiscsapat lesz az ellenfele. Mert a Kozármisleny játékosai elrontották a Siófok (NBII), a Puskás Akadémia, a DVTK és a Budapest Honvéd játékosainak és szurkolóinak örömét is. Tekintélyes a névsora tehát azoknak a csapatoknak, akiket a mislenyiek elbúcsúztattak a Magyar Kupa további küzdelmeitől.

Szerdai ellenfelünk teljesítménye azért is figyelemre méltó, mert nem csak azokon a mérkőzéseken jutott túl meglepő magabiztossággal, amelyek egy hazai meccsen dőltek el. Azért játszhattak hazai környezetben, mert a kupasorozat kiírása szerint az egyfordulós mérkőzéseket mindig az alacsonyabb osztályba sorolt együttes otthonában kell játszani. Ezt a helyzetet hívják a sakkban bástyaelőnynek. A mislenyiek mindhárom esetben érvényesítették ezt az előnyüket. A három meccsük gólkülönbsége 7-2 volt (Siófok 4-2, Puskás Akadémia 2-0, DVTK 1-0). A Budapest Honvédot pedig kétszer győzték le a továbbjutás érdekében, Pesten és Kozármislenyben is 2-1 volt a javukra. Eddig minden Magyar Kupa mérkőzésükön lőttek gólt – ellenünk is, hiszen bár győzelemmel érkezünk a szerdai mérkőzésre, azért a mi kapunkba is betaláltak (Békéscsaba – Kozármisleny 2-1).

Láthatjuk tehát, hogy gólt mindenkinek tudnak rúgni, sőt rúgnak is annak, aki az útjukba kerül. Az NB III Közép-csoportját toronymagasan vezetik (11 pont az előnyük), gólkülönbségük pedig pontelőnyüknél is beszédesebb, hiszen 52 rúgott góljukkal (2,88 meccsátlag) szemben, mindössze 8-at kaptak. A mi mérkőzésünkre a Budapest Honvéd-MFA II. elleni fővárosi bajnoki mérkőzéssel készültek fel, melyet Budapesten 2-1 arányban nyertek meg február 27-én.

Tehát rendesen fel kell kötnünk a fehérneműt, ha sikerrel akarjuk megvívni ezt a Magyar Kupa mérkőzésünket. Erre egyébként minden esélyünk meg lehet. Hiszen ebben a kiírásban mi voltunk az egyetlen csapat, amelyiknek sikerült legyőznie a kupasorozatban a Kozármislenyt. A bajnokságban már túl vagyunk három fordulón és ha nem játszanánk minden mérkőzésen győzelmi kényszer alatt, akkor kifejezetten sikeresnek mondhatnánk az első három fordulóban elért eredményeinket (haza pályán 0-1 az FTC ellen, idegenben két döntetlen a Videoton (1-1) és az MTK (0-0) ellen). Tehát veretes csapatok ellen szereztünk idegenben pontokat, míg minimális különbséggel kaptunk ki az idei bajnokság egyértelmű esélyesétől a Fraditól. Ezek az eredmények egyébként azt mutatják, hogy az Előre ősszel mutatott védekezésében, generális változások álltak be a téli felkészülés alatt. Mindenesetre a tavaszi szezonban a kapott gólátlagunk a három mérkőzés alapján 0,33, míg ugyanez a mutató az első 19 fordulóban 2,37 volt (45 kapott gól). Ez a vitathatatlan fejlődés mindenképpen mellettünk szól. Védelmünk egyelőre jól állt a lábán, de hát ez csak a minimális és elengedhetetlenül szükséges feltétele annak, hogy csapatunk teljesíteni tudja küldetését. Kozármislenyben például a továbbjutást, a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé. Mivel mi mindig komplex tétre játszunk, ezért a Dél-dunántúli hadjáratát már a mérkőzés előtt egy nappal, kedden megkezdjük. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a hétvégén Pakson játszunk bajnoki mérkőzést, ezért a szakvezetés úgy döntött, hogy a meccs után nem utaznak haza, hanem Tolnán, majd Szekszárdon ütik fel a főhadiszállásukat – onnan mennek el Kozármislenybe és később Paksra.) A hadjárat sikere esetén a Magyar Kupa legjobb négy csapatának egyike érkezne haza Békéscsabára, akinek ráadásul három bajnoki ponttal több szerepel a neve mellett, mint az előző fordulóban. Ez a legoptimálisabb forgatókönyv. A forgatókönyv első fejezetét írhatják meg játékosaink a szerdán 13:30 órakor kezdődő kupamérkőzésen Kozármislenyben.

Együttesünk bővített utazókerettel bonyolítja az ötnapos túrát. Calvente öt sárgalap miatt a Paks elleni bajnokin biztosan nem játszhatott volna, de betegsége miatt sajnos egyébként sem utazik ezúttal, a többiek azonban elvileg a mester rendelkezésére állnak. Zoran Spisljak vezetőedző természetesen továbbjutásra játszatja csapatát, hiszen az Előre komplex feladatának megoldásához minden pályán elért sikerre szükségünk van. Most Kozármislenyben tehetünk bele egy újabb sikerszeletet önbizalom-tarisznyánkba, ahová a tavaszi első három bajnoki fordulóban több adagot tettünk bele, mint az ősszel összesen. Kozármislenyben nyissuk tehát mi szélesebbre az NBIII és az NBI osztályú csapatok között ténylegesen meglévő tudáskülönbséget, ha már a Honvéd, a Diósgyőr és a Puskás Akadémia csapatai ezt nem tudták megtenni. Tegyük meg ezt mindazok ellenére, hogy papíron (ha ebben a pillanatban lezárnák a bajnoki küzdelmeket), akár egy osztályba tartozhatnánk. De erről egyelőre hallani sem akarunk – másrészt, amíg a matematika nem zárja ki, addig mindig a bennmaradásért játszunk, így Kozármislenyben a kupamérkőzésen is. Mert ez a mérkőzés a bajnokság és a továbbjutás szempontjából egyformán fontos. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy csak akkor sikerülhet minden tervünket megvalósítanunk, ha a pályán és a pályán kívül is összetartunk. Csak akkor tudunk sikeresek lenni, ha csapatunk minden mérkőzéséből kihozza a maximumot – tehát nyer, továbbjut, mert a győzelmek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy növeljük a hazai meccseinken értünk helyszínen szurkoló nézőink számát, hogy hazai mérkőzéseinket mindig megtelt lelátók előtt játszhassuk le (ez Békéscsabán egyáltalán nem illúzió), mert azt játékos, edző, sportvezető és néző egyaránt tudja, hogy Együtt Erősebbek Vagyunk!

Íme az utazókeret: Vaskó Tamás, Laczkó Zsolt, Spitzmüller István, Bényei Balázs, Balog Zsolt, Juhász György, Borbély Bálint, Fehér Zsolt, Damjanovic Slavko, Thomas Piermayr, Vukasin Poleksic, Punosevac Bratislav, Fabio Nascimento de Oliveira, Vadász Viktor, Takács Péter, Koszó Balázs, Nathan Eccleston, Matus Paukner, Mursits Roland, Birtalan Botond.

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2016. 02. 23.   Archív, Archívum – 2016.

Ezen a héten újra egy olyan csapathoz látogatunk, akivel szemben nem mínuszos az idei mérlegünk, sőt ha ide vesszük az utolsó Fáy utcai mérkőzésünket is, az sem negatív. Az utolsó két bajnoki meccsünk az MTK ellen döntetlen lett, mindkétszer 1-1 volt az eredmény. Hazai pályán 2015. október 3-án, az első kör utolsó mérkőzésén, a 11. fordulóban alakult ki ez a végeredmény. Idegenbeli döntetlenünket a 2004/2005-ös szezonban értük el. De gyorsan térjünk vissza a jelenhez.

Nehéz sorsolásunk ellenére akár azt is mondhatjuk, hogy egyáltalán nem sikerült rosszul a három felvonásos bajnokság utolsó két fordulója. Hiszen a Ferencvárostól hazai pályán kikapni 1-0-ra az idén nem kifejezetten szégyen, viszont döntetlent (1-1) játszani a tavalyi bajnok Videotonnál kifejezetten jó teljesítményt jelent.

Nos, egy normális bajnokságban az MTK otthonában történő pontszerzés nagyon jó teljesítménynek számítana. Az idei bajnokság azonban számunkra már régen nem nevezhető normálisnak, egy ideje már extrém körülmények között játszunk. Állandósult a pontszerzés feltétel nélküli  kényszere – sőt, lassan már csak a mérkőzésenként megszerezhető maximális pontszám begyűjtése támogathatja bennmaradási álmainkat! Mert álmainkat még nem vesztettük el, álmaink még lehetnek! Az MTK elleni mérkőzést is beszámítva még 26 pontot lehet gyűjteni ebben a bajnokságban – úgyhogy minden megszerzett egység igen sokat nyomhat a latba a végelszámoláskor.

Tizenkét győzelmi kényszer alatt játszandó mérkőzés vár tehát ránk, lehet-e egyáltalán ezt a feladatot teljesíteni? Ha lehet, akkor ez mindenképpen csak úgy lehetséges, ha a főszereplők mindig csak az előttük álló mérkőzésig gondolkodnak Előre (!). Egy pillanattal, egy centiméterrel sem tovább. Sőt, amíg a mérkőzés nem kezdődik el, eszükbe sem jut a vége, csak a kezdőrúgás! Fejükben pedig folyamatosan az a taktika jár, amit az éppen következő kilencven percre közösen kieszeltek. Mert olyan feladatsor megoldása előtt áll a csapat, melyet csak teljes gondolati, fizikai és lelki harmóniában, a mérkőzésen pedig ihletett állapotban játszva lehet teljesíteni. Ez tényleg lehetetlen küldetésnek látszik! A Mission Impossible című filmekben Tom Cruise-nak mégis sikerül a lehetetlen küldetéseket megoldania!

A filmvilág egyik klasszikusa ómennek persze nem rossz, hiszen a művészet általában megelőzi saját korát, az alkotások és a jelen közötti szürrealizmus kifejezetten gyakori, ám igazságaik mégis bekövetkezhetnek, bekövetkeznek. (Orwell 1948-ban írta meg 1984 című könyvét, Mad Max harcát az ivóvízért, az üzemanyagért a sivataggá vált Földön pedig 1979. április 12-én láthatták először a szerencsés nézők. Na, ugye!)

De maradjunk az MTK elleni mérkőzésnél. Mi lehet az esélyünk záloga? Az egyik, hogy talán az utolsó olyan meccsünk, amelyen ha nem szerezzük meg mind a három pontot, még nem szállunk el végérvényesen. De mégiscsak jobb lenne ezt az opciót a bajnokság utolsó mérkőzéséig megtartani. A téli átigazolások legfontosabb hozadéka, hogy Vukasin Poleksic személyében az NBI egyik legtapasztaltabb, legjobb kapusa került az Előréhez. Nemzetközi klubtapasztalatait a Lecce-ben, magyar klubtapasztalatait a DVSC legjobb szezonjaiban (BL, EL meccsek) válogatott tapasztalatait pedig Jugoszlávia (egyszeres) és Montenegro (22) válogatottjainál szerezte. A maga posztján abszolút alkalmas a feladatra. Egy focicsapat kapusa sohasem egy tizenegyed része a focicsapatnak, sokkal inkább fele részének mondhatnánk. Több okból is: a csapatban egyedül ő érhet kézzel a labdához, a többi tíz játékos meg nem, már csak ezzel az egy ténnyel pontosan két teljesen különálló részre választható egy focicsapat. De ő a gólelkerülés vezére, irányítója, akinek a fizikai képességei mellett a vezetői képességei legalább olyan fontosak. Ugyanis irányítania kell gyakorlatilag az egész csapat védekezését. Komplett játékos, nagy feladatok megoldására képes.

A sikeres mérkőzések másik feltételét a labdát lábbal rúgó tíz játékos pályán nyújtott teljesítménye jelenti. Ami biztos, hogy Laczkó Zsolt az MTK ellen nem léphet pályára (Felcsúton történt két sárgalapos kiállítása miatt) míg Borbély Bálint beteg volt a héten, így Ő sem tud ezen a meccsen segíteni. A feladatot nélkülük kell megoldania az együttesnek – mely sikerülhet is, figyelembe véve, hogy az elmúlt két mérkőzésen hét alapember mindkét találkozón pályára lépett. A kezdőcsapatokat négy helyen változtatta meg Zoran Spisljak vezetőedző és mindkét meccsen kimerítette mindhárom cserelehetőségét is. Tehát 18 játékos van folyamatosan tűzben tartva – akik bármikor pályára léphetnek, akik egymásra vannak utalva, akiknek bízniuk kell egymásban, akiknek kivétel nélkül egyformán kulcsszerepük van a csapat eredményességében, mert edzőjük és ők maguk is tudják: Együtt Erősebbek Vagyunk!

Csapatunk egyébként már pénteken buszra száll, hogy az utazást teljesen kizárja a hátráltató faktorok közül. Az előzetes visszajelzések és a rendelkezésünkre álló tiszteletjegyek mennyiségének nullázódása miatt előre láthatólag mintegy 40-50 Előre szimpatizáns kíséri el a Lilákat, illetve látogat ki a Ilovszky Rudolf Stadionba – így aztán szerencsére nem leszünk egyedül! Köszönjük!

A mérkőzésről természetesen – a már megszokott módon – élőben jelentkezünk és közösségi oldalunkon folyamatos, fényképes kommentárral tájékoztatjuk az itthon maradtakat.

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2016. 02. 22.   Archív, Archívum – 2016.

Kezdjük talán egy szép emlékezéssel. 2015. szeptember 26-án, körülbelül este nyolc órakor, amikor Fábián Mihály játékvezető lefújta a Videoton elleni bajnoki meccsünket a Kórház utcában, jókedvűen beszélgető drukkerek indultak hazafelé Békéscsabán. Mégpedig azért, mert Viczián (23. perc) és Calvente (45. perc) góljaival már az első félidő végére kialakult a végeredmény.

Normál menetben egy Videoton elleni hazai győzelem nem jelentett volna különösebb szenzációt, hiszen ez általában jellemző volt a korábbi bajnokságokban. Mindenesetre hazai mérlegünk a fehérváriakkal szemben abszolút pozitív volt: 27 mérkőzésen 12 győzelem, 10 döntetlen, 5 vereség. A gólkülönbség 42-28. Ehhez jött ezen a kellemes őszi kora estén egy újabb győzelem és két lőtt gól. Pedig ez a mérkőzés egyáltalán nem illett bele a „normál menet” kategóriába, hiszen mégiscsak az NBII-ből második helyen feljutó csapat és az előző NBI-es bajnok játszott egymás ellen – ráadásul nekünk pontosan tíz esztendőt kellett várnunk az NBI-es tagságra. Mégis megtettük, megvertük a Videotont. Egyébként rendkívül tanulságos volt a tabella állása a tizedik forduló után: 11. Videoton 9 szerzett ponttal, és 8-13-as gólkülönbséggel, 12. Békéscsaba 7 szerzett ponttal és -11 gólkülönbséggel. Persze akkor sem gondolta senki komolyan, hogy az ország legjobban menedzselt csapata a végjátékban is a kiesés elkerüléséért fog küzdeni – de tény, hogy akkor már tíz forduló óta tartott a bajnok vesszőfutása. Szerencsénkre, amikor hozzánk jöttek, akkor még lefele tartottak a lejtőn.

Nyilván nem véletlenül. Röviden a tények: miután a portugál Joan Manuel Carrillo vezette Videoton megnyerte a bajnokságot 2015-ben, az edzőt menesztették és a francia Bernard Casonival kezdték meg a felkészülést az következő szezonra. Ideje hamar kitelt, mindössze öt fordulón keresztül irányította a csapatot. Nem csoda, hiszen akkor a bajnokcsapat a megszerzett három pontjával csak azért nem állt a kieső helyen, mert neki volt a legjobb negatív gólkülönbsége (-4). A szintén három pontos, 11. helyen álló a Békéscsabának (-8), a 12. Diósgyőrnek (-9) volt. Augusztus közepéig tartott a francia edző szolgálata, átmenetileg egyik pályaedzője, Pető Tamás követte a kispadon, akinek eggyel több, hat forduló jutott, a 11. forduló után 12 ponttal, de még mindig negatív gólkülönbséggel adta át a csapatot október elején Horváth Ferencnek. Vele azért lényegesen acélosabb lett a gárda, hiszen 20 forduló után már az ötödikek voltak, 30 ponttal, immár pozitív gólkülönbséggel (22-20) és mindössze négy ponttal elmaradva a második helyezett Újpest gárdája mögött. Stabil, feltörekvő csapathoz megyünk tehát. (Az első fordulóban: Újpest-Videoton 1-0. Békéscsaba-FTC 0-1.)

Mi továbbra is a 12. helyen szerénykedünk, de nem adjuk fel – amíg van esélyünk, addig bizakodunk!

Miből táplálkozik bizakodásunk? Egyrészt az örök optimizmus biztató jeleket találó képességéből, amelyik képesség persze nem szakmai alapokon nyugszik – sőt, ezek olyan jelek, amelyeket egyáltalán nem kell figyelembe venni az esélyek latolgatásánál. Ugyanakkor viszont tényleges, valóságos események különös összekapcsolásából adódnak. Nézzünk egy ilyen jelfűzért: ezen a mérkőzésen azzal a csapattal találkozunk, akit a legbiztosabban győztünk le az idei bajnokságban, akik ellen még a mutatott játék is azt sugallta, hogy jó irányba haladunk. Az is tény, hogy ebben a bajnokságban első győzelmünket éppen Felcsúton – a Pancho Arénában szereztük meg. A kákán csomót keresőknek pedig ajánlom a figyelmébe a szerencsefaktort, mint az egyik legfontosabb sikertényezőt. A Puskás Akadémia ellen a szerencse velünk volt, a győztes találatunk öngól volt. És a legfontosabb – aminek nincs semmilyen valós előzménye – az a tény, hogy erre a mérkőzésre a 21. (nyerő szám) fordulóban kerül sor. Tehát a 21. fordulóban egy általunk magabiztosan legyőzött csapattal mérkőzünk – abban a stadionban, ahol a szezon egyetlen idegenbeli győzelmét arattuk. Persze, hogy nyerünk! Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy akik így gondolkoznak totózás közben, általában nem nyernek egyetlen fillért sem.

Aki győzni akar, annak egészséges, lelkileg-szellemileg és fizikailag jól felkészített játékosokra van szüksége. Olyanokra, akik képesek valóságra váltani a jelek üzenetét, akik gondolkodásban, cselekvésben felkészültek a feladat megoldására.

A Fradi elleni mérkőzésen, különösen a második félidőben, voltak a játéknak olyan pillanatai-percei, amikor kiegyenlíthettünk volna. Passzhibák, pici bizonytalanságok akadályozták meg, hogy gólt szerezzünk. Az esélyt az ellenfelünk azzal adta meg nekünk, hogy megelégedett az egy belőtt góllal, nem ambicionálta további találatok elérését. Nekünk élni kellett volna ezzel a lehetőséggel! Sajnos, nem sikerült.

A Videoton, amelyik legalább olyan erős játékoskerettel rendelkezik, mint a Fradi – nem fog ebbe a hibába esni, ők biztosan annyira meg akarnak verni bennünket, amennyire csak tudnak. Azonban ennek a motivációnak is lehet pozitív hozama számunkra! Különösen akkor, ha a mérkőzés elején sikerül hatástalanítanunk a játékukat. Ha a mi gólelkerülési törekvéseink szerint zajlik a találkozó, ha helyzetekig sem engedjük jutni az ellenfelet, illetve ha mégis odakerülnének, akkor kapusunk hárítana. Ha ezt a helyzetet sokáig fenn tudnánk tartani, akkor tulajdonképpen a mi akaratunk érvényesülne és ugye az a csapat szokott győzni általában egy mérkőzésen, amelyik rákényszeríti ellenfelére az akaratát.

Ehhez persze egészen biztosan szükségünk lenne eddig sérülés, betegség vagy egyéb okok miatt hiányzó játékosainkra is. Calvente betegsége után már felépült, a héten együtt készült a csapattal – bár állapota még mindig bizonytalan. Nathan Eccleston játékengedélye rendben van, de betegséggel bajlódott, miként Takács Péter és Vadász Viktor sem volt teljesen egészséges, Thomas Piermayr pedig eltiltását töltötte a Fradi ellen. Állapotuktól és Zoran Spiljak vezetőedző döntésétől függ pályára lépésük. Az utazó keret pénteken reggel egészen biztosan véglegessé válik, hiszen a közös reggeli után buszra ül együttesünk és Székesfehérvár felé veszi az irányt, így a délutáni edzést már ott bonyolítják.

Bármilyen vereségtől eltérő eredménnyel térnénk haza a Fejér megyei túráról, annak biztosan lenne közönségvonzó ereje, ami valószínűleg meglátszana a legközelebbi hazai mérkőzésünk látogatottságán is, mert akkor a szurkolóink jelenlétükkel bebizonyíthatnák, hogy nem csak értik, hanem élik is csapatunk szlogenjét: Együtt erősebbek vagyunk!

Kapcsolódó hivatkozás:

http://www.vidi.hu/2016/02/18/kozel-12-ev-utan-gyozhetjuk-le-ismet-bajnoki-meccsen-a-bekescsabat.html

Megosztás

Facebook

0

email

Print