Címkézett bejegyzés

Cél a nyolc közé jutás

Kedden a Békéscsaba és az MTK Budapest összecsapásával kezdődik az immár oda-visszavágós párharcokból álló kupakör.

A két csapat október 3-án mérkőzött meg egymással a bajnokságban, azon a találkozón a csabaiak egy 93. percben szerzett góllal állították be az 1-1-es végeredményt. Azóta a Békéscsaba két bajnoki vereséget volt kénytelen elkönyvelni, míg az MTK két győzelmet aratott, vagyis a fővárosiak készülhetnek jobb lelkiállapotban a találkozóra. A csabaiak a súlyos debreceni zakó (0-7) után hétvégén Birtalan Botond két góljával már 2-0-ra vezettek a Paks ellen, de a zöld-fehérek a második félidőben nemcsak egyenlítettek, hanem végül a 97. percben szerzett szabadrúgásgóllal 3-2-re nyerni tudtak.

20151027

– Alig akartuk elhinni, hogy pillanatokkal a lefújás előtt veszítettük el a mérkőzést, sajnos nem ez volt az első eset, hogy a találkozó legvégén maradtunk pont nélkül – mondta az mlsz.hu-nak Birtalan Botond, aki így két gólja ellenére nem lehetett a mérkőzés hőse szombaton. – Lelkileg rosszul érintette a csapatot, hogy kétgólos előnyről nem sikerült pontot szereznünk a Paks ellen, de egyáltalán nem törtünk meg. Tavaly, amikor a feljutásért küzdöttünk, sokáig hat-nyolc ponttal le voltunk maradva az éllovasoktól, már mindenki leírt bennünket, mégsem ingott meg a hitünk a cél elérésében és végül sikerült is kiharcolni az élvonalba kerülést. Hasonló a helyzet most is: mindenki érzi magában az erőt, egyáltalán nem esélytelen a bennmaradás – az utóbbi hetekben, a debreceni meccsünket leszámítva, rendre szoros mérkőzéseket játszottunk. A tabellán nem alakultak ki nagy különbségek a csapatok között, nincs jelentős lemaradásunk, két-három győzelemmel nagyot lehet lépni előre. Nincs letargia a csapatban, bízunk magunkban és abban, hogy hamarosan javulnak az eredményeink. De nemcsak a bajnokságban szeretnénk jól szerepelni, hanem a kupában is – kedden, az MTK ellen a győzelem lesz az elvárás, tovább szeretnénk jutni és itt is megmutatni, hogy hiba lenne leírni bennünket. Az MTK stílusát jól ismerjük, meggyőződésem, hogy hasonlóan szoros meccset játszunk ellenük, mint néhány héttel ezelőtt.

A hétvégén a Honvéd ellen diadalmaskodó MTK a harmadik körben csatlakozott a mezőnyhöz a Magyar Kupában, ezért még csak egyetlen mérkőzést játszott a sorozatban, egy-két kulcsemberét pihentetve is magabiztosan, 6-0-ra győzött Mezőhegyesen. A csabaiak otthonában már alighanem a legerősebb összeállításában lép pályára a csapat, így ott lehet a kezdőben Kanta József, a kék-fehérek jelenlegi házi gólkirálya is.

– A kupaszereplés nagyon fontos a csapat számára, a végső győzelmet tűztük ki célként a sorozatban, de a döntőig nagyon rögös út vezet, már ebben a körben, a Békéscsaba ellen sem lesz egyszerű dolgunk – fogalmazott a kék-fehérek csapatkapitánya. – Számomra extra motivációt is jelent, hogy egyszer még megnyerjem a trófeát, eddig ugyanis még nem volt részem Magyar Kupa-sikerben pályafutásom során és jó lenne, ha ez nem maradna ki a karrieremből. A Békéscsaba legyőzése egyáltalán nem ígérkezik könnyű a feladatnak, hiszen a ellenfelünk október elején, az egymás elleni bajnokin is bizonyította, hogy összeszokott, jó együttessel rendelkezik. Azon a találkozón kimondottan jól játszottak a hazaiak és annak ellenére, hogy csak a hosszabbításban egyenlítettek, abszolút megérdemelten szereztek pontot, igazságos volt a döntetlen. Ezzel együtt úgy lépünk pályára, hogy már az idegenbeli mérkőzésen előnyt szerezzünk a visszavágóra, két győztes meccsel a hátunk mögött az egészséges önbizalmunk is megvan, ezért bizakodva várjuk a találkozót.

Kedden egy, szerdán hét mérkőzést rendeznek a Magyar Kupa nyolcaddöntői közül. A kupakörben érdekelt 16 csapat fele NB I-es, négyen az NB II-ban, hárman az NB III-as szerepelnek, az Inter CDF SE pedig negyedosztályú.

Beharangozó: Békéscsaba 1912 Előre – Paksi FC

A két csapatnak egyszerűen ugyanúgy nincs közös története, mint ahogyan a Duna és Körös sem találkozik egymással Magyarországon, mert eddigi élete során pontosan úgy kerülte el egymást a két csapat, mint a két folyó. Hiszen az alacsonyabb osztályokban egy Duna-parti dunántúli település és egy Körös-parti tiszántúli település együttesének gyakorlatilag nincsenek kapcsolódási pontjaik. Legfeljebb kupamérkőzések során találkozhattak volna egymással, de fiatalabb korában a paksi csapat egyszer sem hagyta el Tolna megye területét, általában idejében – ahogyan az egy megyei I. osztályú csapattól igazából elvárható –, még a legelején fejezték be kupa küzdelmeiket, nem jutottak el abba a pozícióba, hogy magasabb osztályú, vagy más megyékből kijutó kiscsapatokkal megmérkőzhessenek. A magyar bajnokság élvonalába pedig csak a XXI. században, a 2005/06-os NBII-es bajnokság megnyerése után jutottak fel. Éppen egy évvel a Békéscsaba élvonalbeli búcsúja után, tehát abban a szezonban, amikor sem a Békéscsaba, sem a Paks nem volt az élvonal tagja. Mi abban az évben kezdtük meg „tíz szűk esztendőnket”, míg a paksiak ekkor lettek életükben először tagjai a magyar bajnokság élvonalának. Azóta viszont stabilizálták helyüket a legmagasabb osztályban az idei a tízedik élvonalbeli szezonjuk.

paksi_fc

Egyébként az Előre éppen negyven évvel korábban (1912) alakult meg, mint a Paksi Kinizsi SK (1952). A Tolna megyei település valószínűleg soha nem került volna fel Magyarország labdarúgó térképére, ha 1982. december 28-án nem kezdi meg működését a Paksi Atomerőmű! De megkezdte és ezzel Paks az ország villamos energia ellátásának legnagyobb központja lett (2014-ben az ország áramellátásának 56,3%-t adta az erőmű). Az erőmű építését 1966-ban határozták el, 1969-ben kezdtek hozzá, mai állapotát 1987-ben nyerte el. Az a tény pedig, hogy egy mezőgazdaságra koncentráló kistelepülésére települt az ország legnagyobb ipari létesítménye, természetesen gyökeresen megváltoztatta az ottaniak életét is. A település 1979-ben városi rangot kapott, lakosainak száma az erőmű építése és teljes beindítása idején körülbelül hatezer fővel gyarapodott, a ma 20 ezer lakosú várost az ország legdinamikusabban fejlődő településének tartják. Ez a dinamikus fejlődés nem kerülhette el a város sportéletét, így labdarúgását sem. A biztos anyagi hátteret adó erőmű támogatását élvezve, lépésről-lépésre építette fel önmagát a város focicsapata, amelyik ma már stabil tagja az élvonalnak és például náluk pallérozódott az ország Böde Danija (Fradi) is.

Az élvonalban végigjárták az újoncok szamárlétráját. Első három (2006-2009) NBI-es évükben egyaránt 11-ek voltak, a következő évben (2009/10) éppen alattuk húzták meg a vonalat (14.), aztán egy huszárvágással következő, ötödik NBI-es szezonjukat a dobogó második helyén zárták. Bajnoki ezüstérem, Liga Kupa győzelem és nemzetközi kupaszereplés lett az év hozadéka, egyértelműen az év legnagyobb meglepetését szolgáltatták eredményeikkel. Ettől az esztendőtől számítanak olyan középcsapatnak, amelyik az élvonal bármelyik csapatára veszélyes lehet, bárkit képes lehet legyőzni, egyszóval számolni kell velük. Az második helyezés után még volt egy ötödik (2013/14), egy hatodik (2011/12), egy tizenegyedik (2013/14) és egy tizenharmadik (2012/13) helyezésük is. A jelenlegi bajnokságban a harmadik helyen állnak.

A magyar bajnokság élvonalában eddig mindössze egy mérkőzést játszott egymással a két a csapat, az idei bajnokság második fordulójában Pakson 4-0 volt az eredmény, a hazaiak magabiztosan nyerték meg a találkozót.

Arra a mérkőzésre a DVSC-TEVA ellen balszerencsésen elveszett mérkőzés emlékével utazott el az Előre. Azon a meccsen kétszer is vezettünk, mégis a Debrecen győzött egy, a rendes játékidőn túl esett szerencsétlen öngól pecsételte meg sorsunkat (a kapufáról Bényei hátára, onnan pedig a saját kapunkba pattant be Korhut szabadrúgása után a labda 2-3). A Paks akkor egy önbizalom erősítő, Újpesten elért döntetlennel (0-0) várta az Előrét. A mérkőzésen bár a 9. percben előnyhöz jutottak a paksiak, győzelmük a meccs utolsó húsz percében szerzett gólokkal vált magabiztossá (73., 80 és a 90. percben találtak be kapunkba).

A mostani mérkőzés előtt a mi szempontunkból mintha baljósabbak lennének az előjelek, mint a második fordulóban voltak. Az előző fordulóban a Paks hazai pályán legyőzte az Újpest csapatát (1-0), míg mi komoly verést kaptunk a debreceni Nagyerdei Stadionban (7-0). Pedig a félidő Debrecenben is csak 1-0 volt. Aztán a második félidőben jött a fekete leves, az 52. és a 81. percben összesen hatszor kapituláltunk az ellenfél támadói előtt. Ez az eredmény nem csak szürreális, de irreális is. Azt gondolom, hogy egy ilyen nagy verés sokkját lényegesen könnyebb kiheverni, mint egy balszerencsésen elvesztett mérkőzését. Hiszen egy peches vereség után az egyébként jól játszó játékosok elbizonytalanodhatnak, mert csak nehezen tudják megfejteni, miért is kaptak ki, amikor tulajdonképpen mindent megtettek a győzelemért és megfelelően teljesítettek is!? Egy szűk, meg nem érdemelt vereség sokkal több, teljesítőképességet csökkentő kétséget szülhet a játékosok fejében, lelkében. Abból az állapotból felállni lényegesen nehezebb feladat lehet.

Annál már tényleg jobb egy alapos verést elszenvedni (ha már egyszer ki kell kapni), hiszen például hét gól különbség biztosan nincs köztünk és a Debrecen között. Emiatt ezt a tényt a játékosok is sokkal könnyebben fel tudják dolgozni, ennek a vereségnek a teljesítményt csökkentő kétségek helyett, sokkal inkább lehet hozadéka egy jobbításra törekvő dac, hiszen a főszereplők be akarják bizonyítani, hogy sokkal jobb játékosok ők annál, hogy bárkitől hét gólt kapjanak. Ez pedig megnöveli koncentrációjukat, megacélozza izmaikat, olyan érzelmi energiákat szabadíthat fel bennünk, mellyel következő ellenfelüket – legyen az bárki – mindenképpen le akarják győzni, és ehhez legjobb énjüket igyekeznek hozzárendelni. Ha ez most kiegészülne a szurkolók biztatásával és tekintélyes létszámával, akkor a Paks vereségre, mi pedig győzelemre lennénk ítélve, mert együtt erősebbek vagyunk!

Beharangozó: DVSC-TEVA – Békéscsaba 1912 Előre

Ha a bajnokság első fordulójának utolsó percében a debreceni Korhut jobboldali szabadrúgása a kapufáról kipattanva nem Bényei hátán, hanem a mezőnyben landolt volna, akkor már a bajnokság első fordulójában megszerezhettük volna legújabb kori élvonalbeli történelmünk első pontját. Ha pedig nem vétünk gyakorlatilag háromszor is kapitális védekezési hibát, ha határozottabban futballoztunk volna az egész mérkőzésen, akkor nem csak az első pontunkat, első pontjainkat is megszerezhettük volna. De feltételes módot használni – különösen az események ismeretében – teljesen felesleges, a sportban egyébként sincsenek „Ha”-val kezdődő mondatok…

20150719_elore_bekescsaba

Mégis éppen a sport az, ahol alaposan ki kell beszélni a hibákat, a tévedéseket, a rontásokat, mégpedig terápiás okokból, nevezetesen azért, hogy a vétett hibák többé nem fordulhassanak elő. Miért is nem nyertünk az első fordulóban az előző bajnokság negyedik helyezettje, a XXI. század legeredményesebb magyar csapata ellen? Azért mert három olyan hibát is elkövettünk védekezésben, amilyet egyszerűen nem szabad. Emlékeztetőül: az első gólt gyakorlatilag a gólvonalról fejelte be Nagy Zoltán úgy, hogy nem volt körülötte egyetlen hazai védő sem – egyébként a gólvonalról kifelé és nem befelé szokták fejelni a labdákat. A második bekapott gólunk előtt Koszó, előbb senkitől sem zavartatva lukat rúgott a tizenhatos vonalánál, ezért a labda Tisza elé pattant, aki ezután higgadtan kicselezte előbb a lukat rúgót, aztán a kétségbeesetten becsúszó Bényeit, kényszerből kapura pöccintett labdáját majdnem megfogta Mursits, de az újra visszapattant a csatár elé, aki három lépésről már nem hibázta el az üres kaput – kitalálni sem lehetett volna jobban egy ilyen hibasorozatot. A harmadik gólunkat egy felesleges szabálytalanság előzte meg az oldalvonalnál. Minden kisszögletszerű beadás potenciális vészhelyzet. Ebben az esetben a helyzet manifesztálódott, azaz helyzetből gól lett – a beadás a hosszú kapufáról kifelé pattant ugyan, de a kizárólag Sidibére koncentráló Bényei hátáról bepattant a hálóba. Mindhárom bekapott gólunk gyermeteg hibák és ezekkel szinte törvényszerűen együtt járó pechsorozat eredője volt. Miközben a mérkőzés a mi akaratunk szerint zajlott, játékban és mezőnymunkában ellenfelünk fölé nőttünk, egyszerűen jobbak voltunk náluk – csak éppen kikaptunk.

Azóta eltelt további tíz forduló és megállapíthatjuk, hogy csapatunk játékfejlődésében tökéletesen felfedezhető lett, hogy a hibajavításra tett kísérleteik nem voltak hiábavalóak. A nyolcadik fordulótól kezdve gyakorlatilag mi is megérkeztünk az NBI-be. Ezt a tényt eredményeink is gyönyörűen igazolják. Első hazai győzelmünk már a Diósgyőr ellen megszülethetett volna, ha a végjátékban nem sikerült volna egy beívelés után bepasszíroznia ellenfelünknek a labdát a kapunkba. Mindeneestre meg lett az első hazai bajnoki pontunk is. A Fradi ellen nem csak helytálltunk, hanem ellenfelünk tiszteletét is kivívtuk. Igaz, a gól amit kaptunk, hatalmas potyagól volt, hiszen Böde közeli, középre tartó fejese kiesett Ilizi kezéből, így csurgott a gólvonalon túlra. Ez a szezon Böde „bepattanós” szezonja, ha így nézzük, fejese védhetetlen volt. A következő fordulóban végre megjött az első hazai győzelem is, méghozzá a bajnok Videoton kapitulált hétről-hétre fejlődő csapatunk előtt. A mérkőzésen mind játékban, mind eredményességben magasan ellenfelünk fölé nőttünk. Az első harmad utolsó fordulójában a közvetlen élmezőnyhöz tartozó MTK Budapest elleni mérkőzés szintén a mi irányításunkkal zajlott, a megszerzett egy pontnál több is járt volna nekünk…

A sportban ugye, mint azt az elején leszögeztük, nincsenek „Ha”-val kezdődő mondatok és nincsen volna sem. Viszont óriási a különbség az első fordulóban elszenvedett vereség és az utolsó fordulóban elért döntetlen között. Az első fordulóban, a DVSC meccs után azért keseregtünk, mert saját hibáink okozták vesztünket. Az utolsó fordulóban azért bosszankodtunk a döntetlen miatt, mert nem tudtunk élni lehetőségeinkkel. Ez pedig lelki differencia.

A DVSC-TEVA csapatával nagyon erős a múltbéli kapcsolatunk, pedig az élvonalban először csak az 1979/80-as szezonban találkoztunk. A Debrecen ugyanis ekkor került be – 1964 után újra – az első osztályba. Ahol mi akkor már hatodik élvonalbeli szezonunkat kezdtük meg.

Az NBI-ben eddig összesen 38 mérkőzést játszottunk egymás ellen.

A Békéscsabán lejátszott 20 bajnoki mérkőzés statisztikája: 6 győzelem, 7 döntetlen, 7 vereség. A gólkülönbség 28-29.

Debrecenben ugyanez a statisztika: 8 győzelem, 6 döntetlen, 4 vereség. A gólkülönbség: 39 -22.

Az összesített eredmények tehát békéscsabai szempontból: 38 mérkőzésen 10 győzelem, 13 döntetlen és 15 vereség. A gólkülönbség: 50 -68.

Legnagyobb arányú győzelem: Békéscsaba – Debrecen 3-0 (1990/91).

Legnagyobb arányú vereség: Debrecen – Békéscsaba 8-0 (1997/98).

Legelső (1979/80) idegenbeli NBI-es mérkőzésünk eredménye 2-2 volt, az utolsó NBI-es meccsünkön vereséget szenvedtünk Debrecenben 5-1 (2004/05).

Mérlegünk a Loki ellen évtizedekig idegenben is imponáló volt, hiszen az első tizenkét debreceni meccsünkön 1979 és 1995 között négy győzelem és hat döntetlen mellett mindössze kétszer kaptunk ki.

Erre az időszakra emlékeztetném jó szívvel szurkolóinkat és játékosainkat is. Gondoljanak arra, hogy voltak olyan évtizedek, amikor Békéscsaba a Kelet-magyarországi focifellegvár, nem Debrecen. Persze elmúltak ezek a legendás idők, új szelek fújnak Debrecenben és Békéscsabán is. Az utolsó tizenhárom bajnokságban a Debrecen csak háromszor nem állhatott fel a dobogóra (2011-ben 5., 2013-ban 6., 2015-ben 4.), két bronzérem és egy második helyezés mellett hét bajnoki aranyat gyűjtöttek. Kétségtelenül a XXI. eddigi legjelentősebb labdarúgó csapatáról van szó.

Csak, hogy menet közben mi is megérkeztünk az élvonalba és mivel ott is akarunk maradni hétről-hétre javítunk játékunkon – lassan, de biztosan kialakult stabil kezdőcsapatunk is, játékunk pedig mérkőzésről-mérkőzésre javul, fejlődik. Az eddig bekapott húsz gólunkból 16-ot az első hat fordulóban gyűjtöttünk be, az utolsó öt fordulóban mindössze négy gólt kaptunk. Az eredmények – és nem győzőm hangsúlyozni – a mutatott játék is egyre inkább azt bizonyítja, hogy felkészültek vagyunk az idegenbeli keleti rangadóra!

Érzik, tudják ezt szurkolóink is, akik a mérkőzés napján buszokkal kelnek útra, hogy az ősi ellenfél saját várában is megmutassák, hogy bíznak, hisznek a csapatukban – mennek tehát velük, mert pontosan tudják, nincs annál jobb, mint a Debrecent Debrecenben legyőzni! Természetesen tisztában vannak azzal, hogy rajtuk is múlik a győzelem, ezért feltétlenül ott kell lenniük, ott kell szurkolniuk a helyszínen, mert pontosan tudják: Együtt erősebbek vagyunk!

Beharangozó: Békéscsaba 1912 Előre – MTK-Budapest

A magyar mezőny legpatinásabb csapata látogat ezen a hétvégén Békéscsabára.

mtk_team_2015_2016

A Magyar Testgyakorlók Köre 1888-ban alakult meg, labdarúgó szakosztálya 1903-tól szerepel az 1901-ben elindított első osztályú labdarúgó bajnokságban, ahol újoncként felállhatott a dobogó harmadik fokára és hogy megszokja ezt az állapotot, a következő évben 1904-ben már megnyerte első bajnoki aranyérmét is, melyet további 22 követett. Ezenkívül még 20 második és összesen 17 harmadik helyezése volt az élvonalban. Ezzel az eredménysorral a magyar labdarúgás második legeredményesebb együttese a Ferencváros után és az Újpest előtt. Tiszteletre méltó az MTK nemzetközi eredménylistája is. A BEK-ben negyeddöntős (1956) a KEK-ben második (1964) és negyeddöntős (1977), a Vásár Városok Kupájában elődöntős volt (1962). A Közép-európai Kupát kétszer megnyerte (1955 és 1963) egyszer pedig a második helyen végzett (1959). A XXI. században két bajnoki arany (2003 és 2008), két ezüst (2000 és 2007) és két bronz (2005 és 2015) az éremtermelése a csapatnak. Az MTK volt az első egyesület Magyarországon, amelyik 2001-ben Sándor Károly Akadémia néven létrehozta saját utánpótlásképző bázisát Agárdon. Az itt nevelkedett játékosok közül mindig sok tehetséget építenek csapatukba, náluk játszik a legtöbb saját nevelésű játékos. Jelenlegi csapatuk meghatározó emberei is itt pallérozódtak.

Akármilyen tekintélyt parancsoló is az együttes múltja, kisebb hullámvölgyek azért náluk is előfordultak, hiszen többször is kiestek az élvonalból, igaz csak egy-egy évre, többek között 1981/82-es és az 1994/95-ös szezonban. Emiatt csak negyvenhat bajnoki mérkőzést játszottunk velük, az összesített táblázatból kiderül, hogy velünk szemben elért eredményeik tekintélyt parancsolóak.

A két csapat egymás elleni eredményei az NB I-es bajnokságokban jelentős MTK fölényt mutatnak. Tizennégy győzelmünkkel szemben huszonnégy MTK siker áll, a döntetlenek száma nyolc. Ettől függetlenül hazai pályán mérlegünk ellenük is pozitív. Az élvonalban eddig összesen 46 mérkőzést játszottunk egymás ellen.

A Békéscsabán lejátszott 23 bajnoki mérkőzés statisztikája: 11 győzelem, 4 döntetlen, 8 vereség. A gólkülönbség 31-27.

Budapesten ugyanez a statisztika: 16 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség. A gólkülönbség: 47-17.

Az összesített eredmények tehát békéscsabai szempontból: 46 mérkőzésen 14 győzelem, 8 döntetlen és 24 vereség. A gólkülönbség: 48-74.

Legnagyobb arányú győzelem: Békéscsaba – MTK 3-1 (1974/75, 1992/93, 1995/96).

Legnagyobb arányú vereség: Videoton – Békéscsaba 5-0 (1997/98).

Legelső (1974/75) hazai NB I-es mérkőzésünk eredménye 3-1 volt, az utolsó hazai NB I-es meccsünket 1-0-ra elvesztettük (2004/05).

Egyébként a csabai győzelem volt a legjellemzőbb eredmény minden olyan évben, amikor az Előre újoncként fogadta a MTK-t (1974/75 3-1; 1984/85 2-1; 1992/93 3-1; 2002/03 2-2).

Mi ismét újoncok vagyunk, az MTK pedig az előző szezon bajnokságának harmadik helyezettje. Ha a „szokásos” első éves eredmény születik, akkor Előre-győzelem lehet a mérkőzés végkimenetele. És miért is ne lehetne az? Hiszen az utolsó hazai meccsünkön a bajnok testén keresztül jutottunk el első hazai győzelmünkhöz (2-0). Ráadásul nem is akármilyen játékkal. Hiszen hiába birtokolta sokkal többet a labdát ellenfelünk, a mérkőzés irányítása végig a mi kezünkben volt, góljaink nem estelegesek voltak, hanem szép támadások végén születtek. Mindkét gólunkat támadók szerezték, mind a két gólunk kiváló egyéni teljesítmény következménye volt. Viczián parádés lövéssel, Calvente igazi spanyolos szemtelenséggel járt túl Danilovic eszén, amikor könnyedén átemelte a labdát az elé kivetődő kapuson. De az egész csapat kiválóan játszott, a saját posztján mindenki hozzátette a magáét ehhez a győzelemhez. A csapat végig koncentráltan futballozott és amikor kellett, csúszva, mászva, a lövések útjába belevetődve állították meg a meccs végén már négy csatárral rohamozó bajnokcsapat akcióit. Nem is maradt el a győzelem! Adjon ez erőt csapatunknak, amelyik ezzel a győzelemmel megtalálta végre hazai pályáját. Azt a pályát ahol az Előre bárkit képes volt legyőzni, szurkolóinak segítségével és pontosan olyan játékkal, amilyet csapatunk az előző héten bemutatott. Amikor mindenki harcolt, küzdött, a játékosok bebizonyították, hogy értik csapatunk szlogenjét, megérezték a hazai pályán elért győzelem ízét, megértették, hogy csak együttműködve lehetnek sikeresek, de akkor bárki ellen, mert tényleg igaz: Együtt erősebbek vagyunk!

line_purple

Úgy látszik, hogy a javuló teljesítményt és tendenciát Zoran Spisljak vezetőedzőnk nem hagyja veszni – sőt, hiszen a csütörtök délelőtti tréningen keményen megdolgoztatta játékosainkat. Akik kíváncsiak voltak az első csapat centerpályán lebonyolított edzésére, csak tátott szájjal bámultak. A könnyed bemelegítést követően könyörtelen, a fizikai állóképesség fokozására irányuló gyakorlatok következtek. Aztán azt is láthattuk, ahogy a fiúk gyakran előforduló szituációk kezelését memorizálták. Mesterünk szeme a pályán volt – ahogy azt szokták mondani – hiszen menet közben szinte mindenkit egyéni tanácsokkal is ellátott. A végén két kisebb csapatot alkotva, az egymás elleni játék következett. A pályán történtek egészen biztosan az alakulat komplett felszerelésének mosásához vezettek, hiszen – fogalmazzunk úgy – nem maradt senki szárazon!

Beharangozó: Békéscsaba 1912 Előre – Videoton FC

Korát tekintve a Videoton FC Fehérvár lényegesen fiatalabb csapat, mint az Előre, hiszen 1941-ben alapították Székesfehérvári Vadásztölténygyár SK néven. Élete során tizenhétszer változtatott nevet, a Videoton márkanév 1968-ban jelent meg először az együttes nevében. Videotonos életük 48 esztendejének 11. évétől (1993–1995 Parmalat FC, 1995–1996 Fehérvár-Parmalat FC, 1996 Fehérvár ’96 FC, 2005–2009 FC Fehérvár) eltekintve, a múlt század hetvenes éveinek legnépszerűbb magyar gyártmányú televíziójának a nevét valamilyen formában mindig tartalmazta a királyi város reprezentáns csapatának a neve.

videoton_adidas

Székesfehérvárnak 1968-ban lett első osztályú csapata, amelyik egy évet élt meg az első osztályban. „Véglegesen” 1970-ben, lett gyakorlatilag állandó tagja az élvonalnak a Videoton Sport Club, hiszen az elmúlt 45 esztendőben mindössze egyszer, az 1999/2000-es szezonból hiányzott.

A régmúltban több fénykora is volt a gárdának – a hetvenes években és a nyolcvanas évek közepén. A Videoton az utolsó magyar csapat, amelyik nemzetközi kupa döntőjében szerepelt 1984/85-ben. Az UEFA Kupa döntőjében a Real Madrid Fehérváron győzött (3-0), Madridban azonban kikapott (0-1), csak jobb gólkülönbségének köszönhette a kupa elhódítását. Mai szemmel nézve is veretes a névsor, akiket a Videoton a kupasorozatban elbúcsúztatott (sorrendben): Dukla Praha (csehszlovák), Paris Saint-Germain (francia), Partizan Beograd (jugoszláv), Manchester United (angol), Zeljeznicar Sarajevo (jugoszláv).

A közelmúlt jelenti a Videoton legújabb aranykorát, hiszen a tavalyi bajnokcsapatról, napjainkban az ország valószínűleg legjobb anyagi kondícióival rendelkező együtteséről van szó. Sőt! A csapat 2010-ben megszerzett ezüstérme óta mindössze egyszer, 2014-ben nem állhatott fel a dobogóra (4. hely), ez idő alatt kétszer bajnok lett (2011, 2015) háromszor pedig második (2010, 2012, 2013). Kerete hazai viszonylatban jónak számító légiósokból és magyar válogatott játékosokból áll. Az elmúlt évek sikereinek ellenére szinte évente cserélték az edzőket Székesfehérváron és új trendet vezettek be azzal is, hogy a bajnokcsapataik edzőit rendre leváltották. 2011-ben Mezei György mehetett aranyéremmel a zsebében, 2015-ben Joan Carillo Milán (portugál) jutott öreg magyar elődje sorsára. Az idén Bernard Casoni (francia) tehát bajnokcsapattal vágott neki a szezonnak. Azonban annyira sikertelen volt, hogy tíz tétmérkőzés (két győzelem, egy döntetlen és hét vereség) után elbocsátották. Ezeken a meccseken kiestek a Bajnokok Ligája küzdelmeiből és öt forduló után mindössze csak három pontja volt a tavalyi bajnokcsapatnak. Az új edző, Pető Tamás tagja volt az francia edzői stábjának is. Vele négy bajnokiból kettőt már megnyert a Videoton, a legutolsó hazai bajnokiját magabiztosan 3-0 arányban abszolválta az Újpest ellen. Tehát úgy tűnik felszálló ágba kerültek, egy karakteres győzelem önbizalmat növelő erejével érkeznek a Kórház utcába.

A két csapat egymás elleni eredményei az NB I-es bajnokságokban nagyon kiegyensúlyozott képet mutatnak. Húsz-húsz győzelem mellett tizennégyszer döntetlen eredmény született. Érdekesség, hogy egymás pályáján mind a két csapat elég sokszor tört borsot a másik orra alá. A Videoton Békéscsabán tíz döntetlen mellett ötször is nyerni tudott. Az Előre fehérvári eredményei ennél is karakteresebbek, hiszen négy döntetlen mellett nyolcszor is győztesen jöttünk le a Sóstói stadion gyepszőnyegéről.

Az élvonalban eddig összesen 54 mérkőzést játszottunk egymás ellen. A hazai mérlege mind a két csapatnak kiváló, emiatt az összesített tabella is teljesen kiegyenlített.

A Békéscsabán lejátszott 27 bajnoki mérkőzés statisztikája: 12 győzelem, 10 döntetlen, 5 vereség. A gólkülönbség 42-28.

Székesfehérvárott ugyanez a statisztika: 15 győzelem, 4 döntetlen, 8 vereség. A gólkülönbség: 50-20.

Az összesített eredmények tehát békéscsabai szempontból: 57 mérkőzésen 20 győzelem, 14 döntetlen és 20 vereség. A gólkülönbség: 62-78.

Legnagyobb arányú győzelem: Békéscsaba – Videoton 5-0 (1993/1994).

Legnagyobb arányú vereség: Videoton – Békéscsaba 5-0 (2004/2005).

Legelső (1974/75) hazai NB I-es mérkőzésünk eredménye 0-0 volt és ugyancsak döntetlen volt az eredmény utolsó hazai NB I-es meccsünkön is 0-0 (2004/2005).

Egyébként a döntetlen a legjellemzőbb eredmény minden olyan évben, amikor az Előre újoncként fogadta a Videotont (1974/1975 0-0; 1984/1985 0-0; 1992/1993 0-0; 2002/2003 0-2). Ugyanakkor a rendszerváltás korszakában kitűnő a mérlegünk, mind a négy bajnoki mérkőzésünket megnyertük itthon és idegenben egyaránt (1988/1989 1-0; 0-1; 1989/1990 1-0; 0-1).

Mi ismét újoncok vagyunk, a Videoton pedig az előző szezon bajnoka. Ha a „szokásos” első éves eredmény születik, akkor döntetlen lehet a mérkőzés végkimenetele. De ha a rendszerváltás 25 éves évfordulóját vesszük alapul, akkor a jubileum évében illő lenne győzelemmel tisztelegni az elődök akkori sikerei előtt. Természetesen mi valamennyien ez utóbbi lehetőségben bízunk és abban, hogy végre megszerezzük újkori NB I-es életünk első hazai győzelmét is. Ha ezen a bajnok Videoton testén kell átgázolnunk, hát gázoljunk át rajta. A győzelem mindig sokat ér, de legtöbbet akkor éri, ha sokan osztoznak a győzelem örömében, tehát ha sokan látják majd a mérkőzést.

Ha a csabai és Békés megyei szurkolók egymás mellett drukkolnak majd a megye csapatáért, ha a saját posztján majd mindenki azért dolgozik, hogy közösen örülhessünk. A fiúk a pályán végre nyernek és ezentúl ez hazai pályán szokásukká válik. A vidéki drukkereknek pedig nem kell dönteniük abban a kérdésben, hogy saját csapatuk vagy az Előre meccsét válasszák szombat délutáni programnak, mert mindkettőt megtehetik. Nem ütik majd egymást a meccskezdetek, ezért módjukban lesz előbb otthon, aztán a Kórházban szurkolni kedvenc csapataik sikeréért, mert mi mindig is így tudtuk és ma is csak így tudjuk felvenni a versenyt vetélytársainkkal, hiszen:
Együtt erősebbek vagyunk!