Címkézett bejegyzés

Lépésről lépésre

A felkészülés harmadik napján már a szakmai stáb által elképzelt, új taktikai elemek is terítékre kerültek. A szerda délutáni videózást követően, kétszer húszperces egymás elleni mérkőzésen, a gyakorlatban is próbára tehették magukat játékosaink. Új igazolásaink közül Dlusztus András adminisztratív teendői miatt még nem érkezett meg Békéscsabára, de rajta kívül is van még olyan, aki az előző szerződése miatt nem kezdhette meg a munkát Békéscsabán. Az viszont biztos, hogy a vasárnapi DVTK elleni felkészülési mérkőzésen többféle felállást és a támadóbb szellemű focit is kipróbálja majd Boér mester. Közben az is konkretizálódott, hogy június 28-án és július 1-én egyaránt Balmazújvárosban lép pályára együttesünk, ahol elsőként a Balmaz Kamilla Gyógyfürdő, utóbb pedig a KBSC FC lesz a Lilák ellenfele.

Boér Gábor: – Azt korábban már megbeszéltük a játékosokkal, hogy egyelőre felejtsék el az otthon légkörét, hiszen a napok jó részét most együtt töltjük, mivel van bőven elvégzendő feladatunk. De a viccet félretéve és erről is beszéltem már a felkészülés kezdetén, hogy a családok számára ez lesz talán a legnehezebb időszak. Nem egyszerű dolog, hogy focistáink hozzátartozóinak igen sokat kell nélkülözniük csalágtagjukat. Sokan a labdarúgó-élet kizárólag szép és jó oldalát látják, de a teljes igazsághoz tartozik, hogy például egy ilyen időszakban – akár negyven fokban is – folyamatosan edzenünk és dolgoznunk kell, míg más esetleg a strandon piheni ki az év fáradalmait vagy nyaralását tölti. Sokszor említettem már, nem sajnáltatni szeretném magunkat – hiszen ezt vállaltuk és szívesen csináljuk. Személy szerint nagyon örvendek, hogy ilyen sokat vagyunk együtt, hiszen nagyon szeretek itt dolgozni és a játékosokkal együttműködni, akik az utóbbi három napban is bizonyították, hogy vevők a munkára. Sok olyan pozitív hatás ért minket már ebben a rövid időszakban is, amely arra ösztönöz mindenkit, hogy még többet dolgozzon és még több energiát fektessen be az eredmény érdekében. Bízom benne, hogy azok a dolgok, amelyeket próbálunk elsajátítani és gyakorolni, visszatükröződnek majd játékunkban és nagyon remélem azt is, hogy a rengeteg elvégzett munka, a sok futás és izzadságcsepp, igenis nem vész kárba, hanem épülésünket és fejlődésünket szolgálja. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy iszonyúan sokat kell dolgoznunk ahhoz, hogy elérhessük célunkat, de jelen pillanatban úgy néz ki a dolog, hogy huszonegynéhány nagyon jó partnert találtunk ebben és bátran mondhatom, hogy nem csak a csapat, de a stáb is azon dolgozik, hogy előrébb lépjünk.

Sokan megkérdőjelezték, hogy miért játszunk ilyen korán felkészülési mérkőzést – hiszen a hétvégén már Miskolcra utazunk. Természetesen nem az a cél már az első hétvégén, hogy lemossuk a pályáról a Diósgyőrt, hanem azt szeretnénk, hogy egy igen jó együttes ellen, már az új rendszert alkalmazva kijöjjenek azok az esetleges hibák, amelyekre csak éles helyzetben derülhet fény. Ennek van itt az ideje, hiszen a hibákat, hiányosságokat most, időben kell feltárni, hogy tudjunk tenni ellene és kijavíthassuk azokat. Inkább most legyenek meg a pofonok és érjen minket kellemetlenség, ne pedig a bajnokságban, amikor minden mérkőzésen már igen fontos bajnoki pontokért megy a harc. Tudom, nem megszokott, hogy ennyi edzőmérkőzés szerepel egy csapat programjában, viszont nálunk többször is lesz olyan, amikor egy-egy játékos el sem utazik majd valamelyik meccsre, pontosan azért, mert esetleg már tudjuk azt, hogy mire képes az adott poszton. Ezért viszont nagy szükség van arra, hogy sok tesztet játsszunk és mindenkit ki tudjunk próbálni, egy-egy adott pozícióban, több variációs lehetőséget is megvalósítva. Emellett természetesen a terhelés szempontjából sem mindegy a dolog, hiszen egy mérkőzésen azért mindig komoly futóteljesítmény és koncentráció szükséges a játékosok részéről. Úgyhogy bizakodó vagyok ezen a téren is, de tudjuk mire számíthatunk vasárnap és nyilván helyén kell kezelni, bármi is lesz a végeredmény – ebben az időszakban még nem ez számít.

Makra Zsolt: – Én is nagyon pozitívan értékelem az eltelt három napot. Jó látni, hogy a srácok agilisan állnak a munkához és remélem, hogy ez ki fog tartani jövő júniusig. Bízunk benne, hogy a befektetett munka megtérül és ha ennyit foglalkozunk mi is és labdarúgóink is a futballal, akkor az eredményekkel párosul majd az új szezonban. Szakmai szempontból már felmértük a társaságot, hogy ki, milyen állapotban van és milyen edzésmunka szükséges ahhoz, hogy szűk hat hét múlva a legjobb formájukban legyenek. A mai napon már némi taktikai gyakorlást is vittünk a programba, de a lényegi rész természetesen még ezután következik. A hétvégén meccset játszunk és természetesen, ahogy minden mérkőzés, ez is fontos számunkra. Szeretnénk a kigondolt, új játékrendszert éles szituációban is gyakorolni, amelynek nyilván ez lesz az első tesztje. Az új játékosokat és próbázókat is meg kell néznünk ebben a formában is, hiszen felelőségteljes döntés kizárólag edzésmunka alapján nem hozható. Egy szó, mint száz a vasárnapi mérkőzés az egyik fontos állomása lesz a felkészülésünknek és személy szerint sokat várok a miskolci túrától. Remélem, hogy jó eredményt tudunk majd elérni.

Nagy István: – A csapaton belül igen jó a hangulat, mindenki teljesen ráhangolódott a némileg hosszabb és már láthatóan keményebb felkészülésre. Úgy érzem és az öltözőben is átbeszéltük a srácokkal, hogy a szakmai stáb igen jól építette fel a hathetes programot. Elhatároztuk, hogy az idén már mindenképpen szeretnénk elérni célunkat és feljutni az első osztályba. Tavaly is nehéz volt a bajnokság és az idén sem lesz senkinek könnyebb dolga – nyilván vannak csapatok, amelyek láthatóan gyengültek, vannak amelyeknek sikerült jól erősíteni és olyan együttesek jutottak fel, akik bármire képesek lehetnek, bárki ellen. Kiegyensúlyozott, komoly szezont várok, ahol adott esetben nüanszok dönthetnek a három pontok sorsáról – de ettől függetlenül a Békéscsabának szerintem igenis lesz esélye a feljutásra. A sok edzőmeccsre véleményem szerint nagy szükség van, hiszen a stáb által elővezetett, új játékrendszer begyakorlásához nyilván több időre van szükség. Van olyan játékos, akinek könnyebben megy az átállás, de olyan is van, akinek ehhez több időre van szüksége. Az elején lehet, hogy még akadozni fog a gépezet, de ha a bajnoki rajtra rendben leszünk, akkor nem lehet probléma. Egyelőre az edzőmeccsek eredményeivel nem foglalkozom, nem ezt tartom a legfontosabbnak.

Máthé Gábor: – Igazából fokozatosan vágunk bele dolgokba. Hétfőn még egy aránylag könnyebb, futásokkal és rávezető gyakorlatokkal, labdás foglalkozással fűszerezett edzés volt, túl vagyunk az orvosi vizsgálatokon és teszteléseken is – a lényeg még ezután következik. Az új bajnokságot szeretnénk teljesen másképp kezdeni, mint ahogy az előző kettőt – úgy vélem, hogy a kulcs számunkra amellett, hogy természetesen folyamatos, kiegyensúlyozott teljesítményre lesz szükség, a jó idénykezdés lehet, ami eddig sajnos nem volt ránk jellemző. Erre mindenképpen sokkal jobban kell majd figyelnünk és amennyiben ezt sikerül megvalósítanunk ezúttal, akkor egészen biztosan versenyben leszünk, a várhatóan igen kemény és kiegyensúlyozott bajnokságban. Az már most látható, hogy teljesen más felfogásban és rendszerben fogunk majd kiállni és pályára lépni, de mindentől függetlenül úgy gondolom, hogy az idén igen jó és ütőképes csapat áll össze. Örülök annak is, hogy mindenki pozívan áll a dolgokhoz és teljes erőbedobással dolgozik, aminek meg is lesz az eredménye. Sikerült néhány olyan dolgot rendbe tenni az öltözőben és a klubon belül is, amelyek eddig mutogatásra vagy vitákra adtak okot – a szakmai stáb egyébként külön hagsúlyt fektet arra, hogy ezentúl ne legyenek olyan negatív élmények, amelyek kihatással lehetnek a teljesítményre. Nem szeretnék a dolgok elébe menni, lesznek még változások mindenféle téren, de azzal talán nem árulok el nagy titkot, hogy egyértelmű átalakítás lesz a játékunkban, amihez nyilván idő kell, ezért is kezdtük ilyen hamar a felkészülést.

Szerzői jog:
http://1912elore.hu/site/adatvedelem/szerzoi-jog/

Eszlátyi István lila-fehérben folytatja

A héten új igazolásaink is felveszik a munkát Békéscsabán és megkezdik a felkészülést a 2017/2018-as szezonra. Eszlátyi István, a Sopronból érkező 26 éves támadó kedden érkezett meg a Viharsarokba és rögtön a rendelkezésünkre állt egy fotó és néhány mondat erejéig.

István korábban szerepelt a Kisvárda és Pápa csapataiban is, a 2015/2016-os szezon óta viszont a soproniak egyik meghatározó játékosa volt. A 2016/2017-es szezonban 35 mérkőzésen szerepelt, ebből 33 alkalommal kezdőként, összesen 2.878 percet töltött a pályán és hét alkalommal talált az ellenfél kapujába.

– Üdvözlünk az Előrénél! Mit lehet tudni Rólad, miért pont Békéscsaba?

– Két évre írtam alá Békéscsabán, amely egy hosszabb folyamat lezárása és számomra is egy új fejezet kezdete. A Békéscsaba vezetői már korábban megkerestek ajánlatukkal, vázolták céljaikat, melyek abszolút egybevágtak az én törekvéseimmel. Minden téren meg tudtunk állapodni, így nagyon örülök, hogy sikerült ide szerződnöm és megragadni ezt a lehetőséget. A költözéssel való intéznivalókat szinte teljes mértékben sikerült már megoldani, Boér Gáborral többször beszéltünk személyesen és egyeztettük az elvárásokat, célkitűzéseket. Bízom benne, hogy mindkét fél elégedettségére a legjobb formámat tudom majd nyújtani és szeretnék már a felkészülés során a lila-fehér csapat aktív, egyik meghatározó tagjává válni.

– Pályafutásod melyik mérkőzésére emlékszel vissza legszívesebben és mit üzensz a békéscsabai szurkolóknak?

– A legemlékezetesebb pillanat talán az, amikor "egyperegyes" voltam az NB I-ben, Pápán játszottunk a Puskás ellen, csereként álltam be a felidőben és egyből sikerült vezetést szereznünk a gólommal – ez nagyon megmaradt bennem. A csabai drukkereket pedig ezúton is üdvözlöm és remélem, hogy sikerül nekik is sok emlékezetes pillanatot szereznem majd – megígérhetem, hogy ezért mindent meg fogok tenni!

– Mi a célod nálunk?

– Egyértelműen csakis a feljutás, a munkám maradéktalan elvégzése és maximális erőbedobással a közönség kiszolgálása.

Szerzői jog:
http://1912elore.hu/site/adatvedelem/szerzoi-jog/

Szezonértékelő Boér Gáborral

Nem éppen hálás feladat, amikor egy mélyponton lévő csapatot kell kirángatni a gödörből. Az idei szezonban ez kétszer is osztályrészedül jutott, de az eredmények azt mutatják, hogy sikerült megoldani a helyzetet. A csapat az ötödik helyen végzett, nyilván van benned keserűség miatta, hiszen akár jobban is alakulhatott volna a sorsunk. Ettől függetlenül a körülmények és az események függvényében, utólag már reálisnak tűnhet helyezésünk és adott időben mindenki megelégedett volna ezzel az eredménnyel is. Összeállt az új szakmai stáb, sikeresen felvételiztél a pro-licenc képzésre, rengeteg jótékonysági és közösségi tevékenységet végeztetek, ismét haladtunk az utánpótlással történő együttműködésben, épül az új stadion – úgyhogy sok minden történt.

– Együtt marad az új stáb?

– Mindenképpen úgy tervezzük és az egyeztetések is úgy folytak az egész utolsó időszak alatt, hogy együtt marad a stáb. Nyilván ezt majd akkor tudom biztosan kijelenteni, amikor minden egyes taggal sikerül majd megegyezni, de kilencven százalékos biztonsággal azt tudom mondani, hogy ebben a felállásban kezdjük el a munkát. Ennek egyébként személy szerint nagyon örülök, hiszen ez stáb javarészt az én választásom szerint alakult ki, akikkel nagyon hatékonyan tudunk együtt dolgozni. A hiányosságokat, amelyek eddig megjelentek a munkában, azokat igen jól pótolják, valamint rengeteget segítenek nekem a hétköznapokban is – nem feltétlenül csak szakmai kérdésekben, hanem adott esetben mentális, illetve apróbb egyéb ügyekben. A Hanyecz Janival ketten maradtunk a régi stábból, az ő személye számomra mindig is nagyon pozitív volt, ezért szeretek vele dolgozni. A Papp Karcsi és a Makra Zsolti új tagok nálunk, de az eltelt időszak alatt abszolút bizonyították, hogy igenis helyük van a békéscsabai futball elitjében.

– Hogyan értékeled az egész szezont és mire lesz szükség a továbblépéshez?

– Szeretném a bajnokságot három, vagy inkább négy szakaszra bontani. Az első félévünket kettősség jellemezte, hiszen rendkívül rosszul kezdük a bajnokságot. Ennek miértjére már sokszor próbáltunk válaszokat keresni, illetve többször megpróbáltuk azokat a dolgokat fellelni, ami odáig vezetett, hogy az első öt fordulóban csupán egyetlen pontot szereztünk. Részben sikerült megtalálni és korrigálni a hibákat, bár úgy gondolom az akkori rossz kezdésünket az első osztályt követő, túl hosszú pihenőidőszak okozta és az a kicsit rövidebb felkészülési rész, amikor már tényleg az egész keret a rendelkezésünkre állt. Ebből valamilyen szinten az következett, hogy későn állt össze az együttes. A szakasz végén nehéz helyzetben kellett beugranom Zoran helyére, szerencsére nagyon jól sült el a dolog és talán kellett egy új impulzus a csapatnak, hogy kilábaljon ebből a hullámvölgyből. Nem feltétlenül a személyemre gondolok, egyszerűen csak lehet, hogy valami újra volt szükségük. A folytatásban helyreállt a rend és egy nagyon sikeres őszt tudtunk produkálni, odaértünk a feljutást jelentő pozíciók közelébe. Akkor még mindenki bízott abban, hogy a minimális hátrányt le tudjuk majd dolgozni. Következett a téli felkészülés, amikor ismét arra lehetett következtetni, hogy minden rendben lesz – hiszen jól sikerültek a felkészülési mérkőzések, elvégeztünk minden olyan munkát, melyeket beterveztünk. Mégis valami nem működött, valami elcsúszott és kisértetiesen az őszihez hasonlóan kezdtük a tavaszt – akkor is egy pontot tudtunk produkálni – bár csak négy mérkőzésből, hiszen a balmazújvárosi egy elmaradt meccs pótlása volt. Nagyon beragadtunk a rajtnál és akkor már attól féltünk, hogy teljesen el is úszott a feljutás lehetősége, mivel a 9. pozícióig csúsztunk vissza és 12 pontra voltunk a feljutást jelentő második helytől. Ekkor történt meg a csere és Zoran ekkor döntött úgy, hogy nem vállalja tovább a munkát. Ebben a pillanatban éreztem azt a szakadékot a csapat és közötte, ami talán oda vezetett, hogy meghozza ezt a nem könnyű döntést. Valami már nem stimmelt, mondhatnám úgy is, hogy a kémia már nem működött. Én is úgy éreztem, hogy valaminek változni kell ahhoz, hogy a gödörből kimásszunk. Mindig az idő dönti el, melyik a jó döntés ilyen helyzetben: vagy az edző áll fel, esetleg játékos "áldozatokat" hozunk?! Zoran elhatározása után a vezetőség engem kért fel a bajnokság végéig a vezetőedzői pozícióra, amitől – megmondom őszintén – abban a helyzetben igencsak tartottam. Sokkal nagyobbat tudtunk volna bukni, mint nyerni – hiszen abban az időszakban már szinte a kiesés szele is megcsapott minket. Nagyon szoros volt a bajnokság és adott esetben sajnos ehhez sem kellett volna túl sok hiba. Úgyhogy volt bennem félsz, nehogy az életem első profi és igazán komoly munkájából negatívan jöjjek ki, de mint sportember juszt is vállalnom kellett ezt a kockázatot – azért is kezdtem el edzősködni, hogy az ilyen nehéz szituációkat is meg tudjam oldani. Az én lebontásomban ezután következett a bajnokság harmadik szakasza, amikor 14 mérkőzés állt még előttünk. Két nap állt rendelkezésünkre, hogy Kisvárda ellen megfelelően felkészülve fussunk ki a pályára. Ezt a 48 órát senkinek sem kívánom, még azt sem tudtam, hogy végleg én maradok vagy, hogy Zoran munkaviszonya mikor szűnik meg. Minden teljesen képlékeny és bizonytalan volt és ezt a csapat sajnos meg is érezte. Egy nagyon gyenge meccset játszottunk – bár hozzáteszem, hogy a hozzáállás rendben volt és talán ennek is köszönhető, hogy pontot tudtunk szerezni. Majd következett egy olyan sikeres széria, amelyre álmomban sem gondoltam – engem is meglepett, hogy ilyen hosszúra tudtuk nyújtani győzelmi sorozatunkat. Vártam és tudtam, hogy következik majd egy újabb hullámvölgy, amelyet személy szerint jóval korábbra gondoltam. Sajnos be is következett és pechünkre pont akkor, amikor egy hét alatt három mérkőzést kellett lejátszanunk. Ott eléggé meg is látszódott az együttesen az újabb mélypont, hiszen a 270 perc alatt mindössze egy bajnoki pontot tudtunk gyűjteni és akkor teljesen el is úszott számunkra a feljutás kérdése. Az utolsó rész megint jól sikerült, akkor olyan dolgokat és eredményeket tudtunk produkálni, amelyek bizakodásra adnak okot. Remélem, hogy ezek a "kilengések" a következő évadban már teljesen el fognak tűnni, illetve minimalizálni tudjuk ezeket. A sikerhez igen kiegyensúlyozott teljesítményre van szükség, ehhez pedig egy olyan játékosállományra, amellyel sokkal több lehetőségünk van forgatni a keretet és igenis pihentetni olykor egy-egy meghatározó játékost. Az lehet a kulcs, ha 16-18 azonos képességű játékos áll rendelkezésre és bátran tudunk bárkit helyettesíteni. Talán ebben egy kicsit le voltunk maradva az élmezőnytől, hiszen nálunk egy szűk gerinc volt, aki végig tudta játszani a bajnokságot és amikor kiesett valaki, akkor nehezen tudtuk pótolni. Ezzel természetesen nem azt szeretném mondani, hogy nem volt értékes a keretünk, hanem valószínűleg nem állt mindenki azonos szinten.

– Mi az elképzelésed a csapattal kapcsolatban, figyelembe véve a távozókat és a jövőbeni új érkezőket?

– Volt labdarúgóként abszolút azt vallom, hogy akkor tud egy játékos a cserepadról is segíteni, ha folyamatosan tűzben van tartva. Edzhetünk bármennyit, bármilyen keményen – a mérkőzéseket semmi sem fogja tudni pótolni. Sajnos az is bebizonyosodott az elmúlt idényben, hogy még egy NB III-as meccs sem tudja azt a szinten képviselni, ugyanazt a hatást kiváltani, mint egy másodosztályú mérkőzés. Hiszen azok a játékosok, akik rendre ott kaptak szerepet és néha be kellett ugraniuk az első csapathoz, nem biztos, hogy tudták hozni azt a minőséget, amit tudnak vagy éppen elvártunk tőlük. A jövőbe tekintve azt szeretném, ha olyan keretet tudnánk kialakítani és a távozók helyére olyan játékosokat igazolni, akik az adott posztjukon kellő konkurenciát tudnak generálni a már meglévő játékosokkal szemben és tényleg azt elérni, hogy minden egyes posztra legyen két azonos képességű labdarúgónk, akik bármikor versenyhelyzetbe tudják helyezni a másikat – csak így lehetne egészséges egyensúlyt és plusz motivációs tényezőt a képletbe vinni. Csak ilyen focistákkal tudnánk adott esetben minőségi hátrány nélkül pótolni egy-egy játékost, úgyhogy azt szeretném elérni az új szezonban, hogy 20 olyan sikerre éhes tag alkossa a keretet, akik bármikor bevethető állapotban vannak és mindig minőségben is hozzá tudnak tenni az adott mérkőzéshez. Emelett szeretném elérni, hogy sokkal támadóbb szellemű csapatot tudjunk kialakítani és nem feltétlenül személyi kérdésekre gondolok, hanem legfőképp a gondolkodásra. Némileg át kell állítani a játékosok filozófiáját, illetve a saját elképzelésünket megfelelőképpen rájuk kell erőltetnünk. Úgy gondolom, hogy az előttünk álló hathetes felkészülés folyamán ezt el tudjuk majd érni.

– Hogy alakul a nyári program és milyen célt fogalmaztatok meg a felkészülés, valamint a következő bajnokságra vonatkozólag?

– Sokszor elmondtam már, hogy minden edzőnek más a stílusa – így én is bizonyos dolgokat másképp gondolok. Ez így is van rendjén a labdarúgásban, hiszen ha egyformák lennénk, nem is lenne érdekes és izgalmas a foci. Mindenképpen szeretném a saját elgondolásaim alapján kialakítani a csapat stílusát és egy olyan Békéscsabát képzeltem magam elé a következő szezonban, amely hazai környezetben leginkább, mindig próbálja kiszolgálni a közönséget és akarjon támadó futballt játszani. Nyilván ennek csak akkor van realitása, ha ez eredménnyel is párosul majd – bízom benne, hogy ebben sem lesz hiány. Emelett sokkal dinamikusabb, tempósabb és feljebb védekező csapatot szeretnék júliustól látni, ezért a tervünk az, hogy agresszív, nyomást gyakorló játékkal kell előrukkoljunk – főleg a hazai meccseken. Ennek érdekében sok mindennek kell változnia, ami persze nem azt jelenti, hogy az eddig elvégzett munka nem volt jó, hanem azt, hogy a stílus változik majd és bízom benne, hogy ez a látványosság javára is válik. Ha ezekehez a dolgokhoz eredmény is kapcsolódik, akkor előbb-utóbb a nézők is fogják ezt értékelni és vissza fognak térni a stadionba. Remélem, hogy ismét olyan futballt láthatunk majd, amely sokszor jellemezte az elmúlt évtizedekben a békéscsabai labdarúgást és tényleg őszinte, nyílt focit szeretnénk játszani itthon. Nyilván, hogy idegenben mennyire tudjuk ezt megvalósítani az függ attól is, hogy az adott ellenfél milyen játékot fog képviselni, de azt szeretnénk, ha egy olyan csapat alakulna ki, amely bármikor-bárhol rá tudja erőltetni az akaratát az ellenfélre. Tudom, hogy ez egy nehéz és hosszú folyamat lesz, sok munka vár ránk és éppen ezért a felkészülésünk is hosszúra nyúlik majd. Nagyon kevés pihenőt kaptak a játékosok és a szabadság után rengeteg olyan dolgot kell megvalósítani, melyekhez türelem és kitartás szükséges részünkről és a közönség felől egyaránt. Ezúton is szeretném a türelmüket és megértésüket kérni, hiszen a terveink megvalósításához vezető út rögös lesz és az edzőmérkőzések folyamán biztosan fogunk olyan pofonokba szaladni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy időben kiderüljenek a hibák. Higgyék el, azon dolgozunk majd, hogy a bajnokság kezdetére minden a helyére kerüljön és az edzőmérkőzések számát, az ellenfelek komolyságát is figyelembe véve, próbáltuk ezt abszolút úgy irányítani, hogy megfelelőképpen szolgálják az érdekeinket. Azon leszünk, hogy az első mérkőzésre már egy olyan együttes fusson ki a pályára, amely megtanulta és alkalmazni tudja az új játékrendszert, illetve elsajátította azokat a dolgokat, amelyeket szeretnénk. Tisztában vagyunk azzal, hogy életünk egyik legnehezebb felkészülése következik, hiszen rengeteg időt töltünk majd együtt, nagyon sokat edzünk mennyiségben és időtartamban, dinamikában egyaránt. Úgy állítottuk össze a programot, hogy a nap 24 órájából szinte többet leszünk együtt, mint a családunkkal – ez azonban hozzátartozik egy profi sportoló életéhez, ez így van rendjén. Remélem, hogy mindez a sikert fogja szolgálni és akkor a pozitív visszajelzés sem marad el.

Mindig azt vallottam és úgy gondolom, hogy külön kell választani a vezetőség és a csapat célkitűzéseit. Úgy kell ezt érteni, hogy én az adott együttesemmel akár játékosként, akár vezetőedzőként azt fogom megfogalmazni, hogy nyerjük meg a bajnokságot. Ha ez nem így lenne, akkor nem lennék sportember és sok értelme nem lenne az egésznek. Bármibe kezdtem az életem folyamán, mindig nyerni akartam – teljesen mindegy, hogy milyen apróságról volt szó – mindig győztes akartam lenni. Ugyanezt képviselem most az öltőzőben is és úgy próbálom őket felkészíteni a következő szezonra, hogy ez legyen számukra az elsődleges – úgyhogy bátran ki merem jelenteni, célunk a bajnokság megnyerése. A vezetőségnek természetesen több más tényezőt is figyelembe kell vennie ahhoz, hogy részükről bármilyen cél meghatározása konkretizálódjon. Ez sokkal összetettebb feladat és nekik elsősorban azokat a körülményeket kell megteremteni, amelyek reálisan lehetővé teszik számunkra a csapat által megfogalmazott elképzelést. Egy azonban biztos, mindenki úgy készül, hogy élcsapat legyünk és a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni a következő évből. Tudom, hogy sokkal nehezebb és még kiegyensúlyozottabb bajnokság vár ránk, hiszen rengeteg olyan csapat van, aki bejelentkezett az első osztályért. Gondoljunk csak például a feljutók közül a Győrre, amely egy tradicionális, nagy múltú klub és minden feltételük adott lesz ahhoz, hogy versenyben legyenek. De említhetném még a Nyíregyházát, akik egészen biztosan nem fognak még egyszer ilyen rossz szezont produkálni, vagy akár a két kiesőt, az MTK-t és a Gyirmótot, akik szeretnének gyorsan visszajutni. Azok  a csapatok, akik most lemaradtak az NB I-ről – Kisvárda, Zalaegerszeg, Soroksár – hiszen ők is olyan háttérrel rendelkeznek, amely mindenképpen előbb-utóbb felfelé történő osztályváltásra predesztinálja őket. Egy szó, mint száz: a következő szezonban sem fog változni az a körülmény, hogy a tabella végén elhelyezkedő csapatok is bármikor képesek lesznek pontot-pontokat rabolni az élmezőnytől. Annyit szeretnék még a közvélemény felé elmondani, hogy az erősítéseket, illetve az igazolásokat természetesen figyelembe kell venni, de nem szabad olyan nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek a dolgoknak. Nem azon fog múlni a bajnokság, hogy milyen játékosokat igazolunk, hanem azon, hogy az adott keretet – amely a rendelkezésünkre áll – milyen szintre tudjuk felhozni, milyen munkát tudunk velük elvégezni és milyen egységet tudunk velük kialakítani. Azt vallom, ha egy csapat egységes, megfelelő állapotban és jól fel van készítve, akkor ebben az osztályban nagyon könnyen oda tud majd érni. Ilyen apróságok dönthetik majd el, hogy egy-egy csapat a tabella melyik részén helyezkedik el. Az a célunk, hogy az egységesség és a békéscsabai szellem kialakuljon és tényleg egy olyan csapat fusson ki hétről-hétre a pályára, amely megalkuvás nélkül a klubját és szurkolói érdekeit előtérbe helyezve, méltóképpen tudja képviselni az Előrét.

Szerzői jog:
http://1912elore.hu/site/adatvedelem/szerzoi-jog/

Csak a profi munkában hisz

Az erőnléti edző feladata a játékosok kondicionális képességeinek, gyorsaságának, állóképességének, koordinációjának és rugalmasságának fejlesztése. Papp Károly néhány hete felel első csapatunk megfelelő fizikai állapotáért és az eltelt rövid idő alatt sikerült sérültjeink számát szinte nullára redukálnia. Túl vagyunk már több jól sikerült mérkőzésen, így elérkezettnek láttuk az időt egy bemutatkozó interjúra.

– Hol dolgoztál eddig, mit kell rólad tudnunk?
– Békéscsabán kezdtem edzősködni 1999-ben, az Előre utánpótlás képzésében. Amikor 2003-ban a klub tönkrement, több kollégámmal együtt nekem is el kellett jönnöm. Azóta is Békés megyében élek, több egyesületnél is dolgoztam és három évvel ezelőtt kerültem újra a Békéscsabához. Boér Gábor felkérésére érkeztem az első csapat kötelekébe, ahol konkrétan április elején kezdtük meg kollégáimmal együtt a közös munkát. Egy erőnléti trénernek más-más feladata van a felkészülés során és bajnokság közben. Jelen pillanatban azt kellett minél gyorsabban elérnünk, hogy sérült játékosaink gyorsan visszakerülhessenek az első keretbe és teljes értékű munkát tudjanak végezni. Büszkén mondhatom, hogy az elmúlt hétvégére már csak egy maródi játékosunk maradt.  A feladat másik, lényeges része a fizikai kondicionálás, bár szezon közben ez nyilván kisebb hangsúlyt kap, mint egy nyári vagy téli felkészülés folyamán.

– Túl vagy már néhány éles bevetésen az első csapattal. Hogyan értékeled szempontodból az eddigi eredményeket?
– Nem igazán az én szempontjaim lényegesek, hanem a csapaté. Tizenkét pontos lemaradással indult ez a sorozat, ebből a mai napra már csak kettő maradt a feljutó, második helyet figyelembe véve. Nagyon pozitívnak érzem a közösséget, mindenki igyekszik rengeteg plusz és tudatos munkát fektetni abba, hogy elérhessük célunkat. Vezetőedzőnk kiválóan motiválja a játékosokat, jól tud hatni az emberekre és az, amit az öltözőben képvisel, természetesen megjelenik a pályán is.

– Mennyiben több vagy más jellegű a feladatod az első csapatnál?
– Igazából nincs különbség. Egy gyermekkel ugyanannyit és ugyanúgy kell foglalkozni, mint egy felnőtt játékossal. Nyilván az előírt feladatok jellege teljesen más, de a lényeg ugyanaz: mindenkiből egyéni adottságai és lehetőségei függvényében hozzuk ki a legtöbbet.

– A szezon vége felé különösen lényeges kérdés a sérülések elkerülése. Mit és hogyan tesztek meg ezért, milyen állapotban vannak játékosaink?
– Kétféle sérülés fordulhat elő egy mérkőzésen vagy edzésen: kontakt vagy non-kontakt. Utóbbiról akkor beszélünk, amikor úgy következik be a nem kívánt esemény, hogy nem volt ütközés vagy fault. Érdekes módon az ilyen jellegű defektusokból sokkal többet szoktak a labdarúgók elszenvedni, mint a tényleges találkozások alkalmával – nagyjából 70-30 százalék az arány. Pontosan ötödik hete dolgozunk és azóta nincs újabb sérült a csapatnál, amit a megfelelő gyakorlatok alkalmazásával igyekszünk majd a jövőben is, a lehető legnagyobb hatékonysággal elérni. Ennek egyik eklatáns példája a mérkőzések utáni kötelező levezetés, az ehhez szükséges eszközökkel (pl. SMR-hengerek), nyújtásokkal, futásokkal, hidegvizes fürdővel. Játékosaink abszolút pozitívan állnak a feladathoz, hiszen saját érdekük, hogy a következő mérkőzésen is tudjanak majd játszani. Úgy érzem, hogy módszereim a sok éves tapasztalaton és a megszerzett tudáson, valamint tudományos konzekvenciákon alapulnak – ezzel együtt természetesen minden kollégának meg kell adni a tiszteletet, amikor egyéni elgondolásait viszi a munkába. Ezekben a kérdésekben teljes mértékben a saját filozófiámat képviselem, ezért felhívtuk a játékosok figyelmét, hogy a sok mérkőzés miatt különösen fontosnak tartjuk, hogy az adott meccs vége után, azonnal kezdjünk el készülni a folytatásra. Mivel úgy tűnik, hogy ennek van egyfajta pozitív hatása, így a jövőben is folytatjuk az ilyen jellegű gyakorlatokat. A non-kontakt sérülések nagy számban fordulhatnak elő például olyan esetben, amikor a labda elrúgása közben sérülnek meg, mivel abban a pillanatban már a játékostársa vagy egy következő szituációra figyelnek, tehát másra koncentrálnak – nem konkrétan a lábaikra vagy egyéb testrészeikre. Az ilyen helyzetekre is lehet tudatosan készülni és az ehhez szükséges képességek a felnőtteknél is fejleszthetők, ennek érdekében már a bemelegítésnél olyan gumiszalagokat és egyéb eszközöket tudunk használni, amelyek segítik a labdarúgó-mozgáshoz különösen fontos mélyizmok bekapcsolását. Úgy vélem, hogy eddig sikerrel megoldottuk a feladatot, de a továbbiakban sem fogunk unatkozni, hiszen egy esős időszak következik – csúszós, mély pályákkal. Bízom benne, hogy a megkezdett közös, összehangolt és tudatos munka a továbbiakban is meghozza gyümölcsét!

Extra motiváció

Boér Gábor vezetőedzőnk továbbra is nagyon fontosnak tartja a lelátókról érkező biztatást, szurkolást – hiszen ez óriási lendületet és extra motivációt adhat a továbbiakban is csapatunknak. A hétvégi Csákvár elleni hazai mérkőzésen különösen lényeges, hogy minél jobban megteljenek a lelátók, hiszen van miért visszavágnunk a Fejér megyeieknek! A labdarúgás sport végső soron a szurkolókért van és létezik, ők tartják életben és ezt egyaránt érezni kell a klubnál dolgozóknak, a szakmai stábnak, játékosainknak és minden lila-fehér érzelmű szimpatizánsunknak!

Boér Gábor üzenete: – A bajnokság utolsó szakasza következik és szerencsére sikerült olyan pozícióba verekedni magunkat, amely megint bizakodásra adhat okot. Mindenképpen hatalmas szükségünk lenne szurkolóink további segítségére, akik nagyon sokat kellett böjtöljenek a jó eredményekért és kitartottak mellettünk jóban-rosszban egyaránt. A továbbiakban is azt szeretnénk tőlük kérni, hogy még nagyobb lelkesedéssel és létszámban buzdítsanak minket, hiszen erre igen nagy szükségünk lenne! Az utolsó szakaszban is sűrű lesz a program, rengeteg mérkőzés vár ránk és sokat dolgozunk azért, hogy hasonlóképpen jó eredményeket érjünk el. Céljaink elérése drukkereink nélkül biztosan nem lehetséges, ezért mindenkit arra kérünk, hogy már most, a hétvégén is látogasson ki a Kórház utcai Stadionba és biztassa a fiúkat, tegyenek meg mindent azért, hogy újra sikeresek legyünk! Nagyon szeretnénk, ha ismét tömött lelátók előtt tudnánk játszani – ez biztosan tovább inspirálná labdarúgóinkat egy jó teljesítmény elérésére és így egészen biztosan tudnánk valamicskét visszaadni abból a sok jóból, amit kaptunk tőlük és ami akár egy életre szóló élményt jelenthet. Bízom benne, hogy együtt sikerül elérnünk a célt, amelyet közösen kitűztünk magunk elé! Akkor tudunk újra hatalmas sikereket elérni, újra nagy klub lenni, ha mindenki átérzi ennek jelentőségét és mindenki teljes vállszélességgel, pozitívan odateszi magát és kiáll a csapatáért! Szerencsére már most is érezzük és köszönjük, hogy jó irányban változtak a dolgok, de a továbbiakban ennél még többre, még nagyobbra van szükség! Rajtunk nem múlik majd, ezt megígérhetem!

Hajrá Lilák! Együtt erősebbek vagyunk!