Címkézett bejegyzés

Visszatérünk

Igen, a cím kétértelmű – hiszen egyrészt visszatérünk a másodosztályba, másrészt pedig a klubvezetés egyértelmű szándéka, hogy minél gyorsabban, újra a mennyeiben szerepelhessen az Előre. Ez azonban nem egyszerű feladat: lássuk a tényeket, kiegészítve vezetőink nyilatkozataival.

A 2016/2017-es szezonban húszcsapatos lesz az NB II. mezőnye, amely azt aposztrofálja mindenki előtt, hogy az esetleges feljutás innen még nehezebb lesz, mint talán bármikor. Az aktuális NB II-es versenykiírás szerint a bajnokságban való részvételre a sportszervezetek az alábbiak szerint szereznek jogot: 2015/2016. évi NB I. osztályú bajnokság 11-12. helyezett csapata (2 db), 2015/2016. évi NB II. osztály bajnokság 3-13. csapata (11 db), 2015/2016. évi NB III. osztály bajnokság három csoportjának 1-2. helyezett, valamint a legjobb 3. helyezett csapata (7 db). A bajnokság 2016. július 30-án (szombaton) kezdődik és 2017. június 4. (vasárnap) fejeződik be. Nincs tehát idő a kesergésre, hiszen az ütőképes keret kialakítására, a csapatépítésre három hónap áll rendelkezésre, amely ugyan szurkolói szemmel hosszúnak tűnik, de figyelembe véve a körülményeket egyáltalán nem az.

A szerződésekkel kapcsolatos döntések meghozatalát a vezetés egyrészt szakmai, másrészt gazdasági szempontok alapján is mérlegeli. A játékjogosultságot a kiírás többféleképpen is szabályozza a következők szerint, amelyek bizonyos mértékig korlátozzák a lehetőségeket. A bajnokságban résztvevő csapatoknak a mérkőzéseikre legalább 2 fő 1996. 01. 01. és utána született labdarúgót kell nevezniük. A labdarúgóknak végig a pályán kell lenniük – kivéve, ha a játékosokat kiállították vagy az adott csapat a cserelehetőségét kimerítette, majd ezt követően fogyatkozik sérülés miatt 10 vagy 9 főre. A bajnoki mérkőzéseken a sportszervezet számbeli korlátozás nélkül jogosult azokat a labdarúgóit szerepeltetni, akik az Európai Unió valamely tagállamának állampolgárai, továbbá azon országok állampolgárait, amely országokkal az Európai Unió olyan egyezményes megállapodást kötött, amely azonos, diszkrimináció-mentes elbírálást biztosít a munkakörülmények tekintetében az Európai Unió területén. Azon országok labdarúgóiból, akik állampolgárságuk alapján kívül esnek az előző felsorolásban meghatározott országok körén, mérkőzésenként legfeljebb 3 labdarúgó szerepeltethető egy időben.

Ezért a megfelelő és eredményre vezető irányvonal meghatározása nehéz és felelős döntés. A vezetőség természetesen bizonyos mértékben felkészült az előállt helyzetre, azonban érdemes mérlegelés és megfontolás tárgyává tenni a körülmények által biztosított lehetőségeket és ezek alapján kijelölni egy mindenki számára vállalható, optimális utat.

A stadion rekonstrukciója, amely főképp az önkormányzat hatáskörébe tartozik – függetlenül a másodosztályú indulástól – megvalósul és bízunk benne, hogy a hosszadalmas közbeszerzési eljárás, tervezés és előkészítési munkálatok mihamarabb lezajlanak és elkezdődik a Kórház utcai Stadion végleges átépítése. Azonban addig a létesítménynek minimálisan is meg kell felelnie az MLSZ Infrastruktúra Szabályzata által előírt másodosztályú pályára meghatározott összes minimum követelménynek. A másodosztályú mérkőzések megrendezéséhez elegendő az úgynevezett D vagy E pályalicenc beszerzése, amely sok elemében hasonlít az NB I-es mérkőzések lebonyolításához kötelező A, B vagy C minősítéshez, ám bizonyos dolgokban – a jelenlegi körülmények tekintetében – lényegesebben egyszerűbb és teljesíthetőbb előírásokat tartalmaz. Amennyiben a klub a stadion vonatkozásában D vagy E pályalicencet kap, akkor például szurkolói szempontból például nem lesz kötelező a névre szóló jegyértékesítés, beléptető rendszer, kamerarendszer használata. A Békéscsaba 1912 Előre alkalmazkodva az első osztályú szerepléshez, egyik alapfeltételként bevezette a számítógépes és helyre szóló bérlet-, valamint belépőjegy értékesítést – amelyet a jövőben is használni fog. Tehát a bérlet- és belépőjegy vásárlás a már megszokottak szerint zajlik majd, annyi különbséggel, hogy a jegyek nem névre szólóan kerülnek kiadásra, így a beléptető rendszer alkalmazását nagy valószínűséggel mellőzük. Természetesen a kiváltott Előre Klubkártyák továbbra is érvényben maradnak, és bármilyen más – akár első osztályú, akár válogatott mérkőzésekre továbbra is megvásárolhatók a tikettek.

Zoran Spisljak (vezetőedző): – Azokkal a játékosokkal, akiket érvényes szerződésük továbbra is a klubhoz köt és szeretnének maradni, tárgyalnunk kell. Természetesen figyelembe kell vennünk a másodosztály által támasztott feltételeket, de a fő szempont egy olyan ütőképes csapat megszervezése, amely már az újabb első osztályú részvételre készül. Vannak olyan focisták, akik már távoztak, de egészen biztosan lesznek új érkezők is – ez minden átigazolási szezon velejárója. Nagyon közel álltunk a bennmaradáshoz – így látszik, hogy ennek a klubnak van jövője. Sajnos ez alkalommal egyet hátra kellett lépnünk, de mindenképpen sokat tanultunk az egész szezonból és tudjuk mik azok a dolgok, amelyekre legközelebb sokkal jobban oda kell figyelnünk. Tovább fogjuk építeni, amit elkezdtünk – ehhez idő kell és tudom, hogy a klub jó úton jár! Sajnos a szezon előtti tízévnyi lemaradást nem sikerült egy esztendő alatt behoznunk, de azok az eddigi és jövőbeni változtatások, melyek az első osztály hozományai, nem múlhatnak el nyom nélkül.

Kozma János (igazgatósági elnök): – Sajnos erre a lehetőségre is készülnünk kellett, de ettől függetlenül nagyon megviselt a klubnál mindenkit a kisesés. Egyértelműen abban gondolkozunk, hogy nagyon hamar vissza kell kerülnünk az első osztályba, ehhez viszont olyan játékosokra van szükségünk, akik ebben segíteni tudnak és akarnak. Természetesen azt szeretnénk, ha több olyan meghatározó játékos maradna, aki tudja vállalni a következő egy évet és velük együtt talán újra és gyorsan visszakerülhetnénk az élvonalba. Barkász Sándor, többségi tulajdonosunk (Békés-Drén Kft.) egyértelmű szándéka szintén az, hogy a klub a lehető legrövidebb idő alatt ismét kivívja az NB I-es tagságot. Ehhez szükség van egy hatékony együttesre, de egyelőre nem tudok a játékosok szerződéseivel kapcsolatban konkrétumokkal szolgálni – hiszen ezeket újból át kell tekintenünk, meg kell vizsgálnunk a lehetőségeket és ennek fényében tudunk új ajánlatokat tenni.

Barkász Sándor (többségi tulajdonos): – Személy szerint már túltettem magam a kiesés okozta keserűségen és a továbbiakban is azon leszünk, hogy csapatunk a lehető legrövidebb időn belül visszakerüljön az első osztályba. Fogjuk fel úgy a dolgot, hogy egy év szabadságra megy a csapat az NB I-ből. Annyit már elmondhatok a jövővel kapcsolatban, hogy vezetőedzőnk irányában változatlan a bizalom – tehát a Zoran irányításával képzeljük el a másodosztályú szereplést is. Mivel egyértelmű szándékunk a gyors feljutás, így az NB II támogatási rendszerének sajátossága miatt akár még az is elképzelhető, hogy – ésszerű keretek között – az új igazolások és szerződések tekintetében nem biztos, hogy ez lesz az elsődleges szempont.

Vissza kell térnünk

A kiesés ellenére Békéscsabán továbbra is bíznak vezetőedzőnkben, aki folytatná az építkezést a csapatnál.

zoran_reggeli_start

Az OTP Bank Liga hétvégi fordulója után eldőlt, hogy a Honvédtól vereséget szenvedő újonc Békéscsaba sorsa megpecsételődött, az Előre biztosan kiesik az NB I-ből. A viharsarkiak vezetőedzője, Zoran Spisljak a Digi Sport keddi műsorában értékelte a szezont.

– A tavaszi menetelés fényében nagy csalódás a kiesés?

– Ha a tavaszt nézzük, akkor igen, de a bajnokság két fél szezonból állt, és az első része miatt nagy nehézségeink voltak. Az első öt meccsen kerültünk olyan hátrányba, amit már nem tudtunk behozni. Nagyon nehéz volt az átmenet az NB II-ből az NB I-be, és itt kezdődött a probléma. Tíz napunk volt ezt megoldani, és sajnos nem sikerült. A télen már pótoltuk a hiányosságokat, és februártól mostanáig egészen jó időszakot zártunk, de ez sem volt elég. Egy lépéssel lemaradtunk a kupában a döntőről, a bajnokságban pedig arról, hogy benn tudjunk maradni – kezdte Zoran Spisljak. – Nagyon sok oka volt annak, hogy az elején nehezen vettük fel a lépést a többi csapattal. Természetesen ebben a pillanatban kudarcot érzünk, és mindenkinek nehéz ezt feldolgoznia a klubnál. Ugyanakkor tudjuk, hogy jó alapot tettünk le, erre kell építeni és a jövőre kell gondolnunk.

– Mi változott a télen? Mi hozta vissza a reményt? Az izgalmas végjátékban úgy tűnt, hogy a csapat akár benn is tud maradni…

– Idő kellett a játékrendszernek, amelyet próbáltunk megvalósítani. Tapasztalatból mondom, hogy hat hónap kell, amire beáll a rendszer, amire a játékos eléri azt a szintet, hogy a maximumot tudja adni. Az új játékosok beépítésére is kellett idő, de februártól már lehetett látni a csapaton, hogy szervezettebb, stabilabb. Kevesebb gólt kaptunk, jobban tudtunk támadásokat vezetni. A statisztikát visszanézve a Békéscsaba dolgozta ki a legtöbb helyzetet meccsenként, de sajnos nem rúgtuk be őket. A rendszer elérte azt a szintet, hogy versenyben tudtunk lenni a többiekkel és minőségi meccseket játszottunk. A helyzetkihasználásunkkal volt probléma, mert az a csapat el sem jut helyzetig, amely fizikálisan vagy mentálisan nem bírja ezt a terhelést. Csak a végső pillanatban a koncentráció és a jó döntés, valamint annak a technikai kivitelezése hiányzott.

– Mi fog most történni Békéscsabán? Távozik a vezetőedző és széthullik a csapat, vagy az a cél, hogy egyből visszakerüljenek az élvonalba?

– Tovább akarjuk építeni, amit elkezdtünk, mert úgy érzem, hogy a klub jó úton jár. Pozitív változások történtek a klubnál ebben az időszakban, gondoljunk csak arra, hogy válogatott és külföldi meghatározó játékosok érkeztek Békéscsabára. Persze a kiesés kudarc, mert közel voltunk ahhoz, hogy benn maradjunk, de tovább kell építkeznünk. Előre kell gondolkozni, ennek a klubnak van jövője, és van helye az első osztályban. Most ebben a pillanatban egyet hátra kellett lépnünk, de majd a következő alkalommal még jobban odafigyelünk azokra a dolgokra, amelyeket most kihagytunk. A Békéscsaba még erősebb és még jobb állapotban lesz, amikor legközelebb feljut az NB I-be. Információim szerint a klub bízik bennem és a stábomban, arról pedig még korai beszélni, hogy a játékoskeret mennyire fog átalakulni.

A teljes interjút itt tekinthetik meg:
https://www.youtube.com/watch?v=qJMS05PtrcA

line_purple

Kozma János, az igazgatóság elnöke szintén nyilatkozott a 7. TV 2016. április 25-i Kezdőkör című műsorában és elsősorban a jövőbe tekintve próbálta meg értékelni a szezon történéseit.

kozma_janos_20160427

– Sajnos erre a lehetőségre is készülnünk kellett, de ettől függetlenül nagyon megviselt a klubnál mindenkit a kiesés. Egyértelműen abban gondolkozunk, hogy nagyon hamar vissza kell kerülnünk az első osztályba, ehhez viszont olyan játékosokra van szükségünk, akik ebben segíteni tudnak és akarnak. Aki nem szeretne az NB II-ben maradni, annak mennie kell vagy menni fog, illetve az is, akivel nem volt elégedett a szakmai stáb. Természetesen azt szeretnénk, ha több olyan meghatározó játékos maradna, aki tudja vállalni a következő egy évet és velük együtt talán újra és gyorsan visszakerülhetnénk az élvonalba. Barkász Sándor, többségi tulajdonosunk – a Békés-Drén Kft. ügyvezetője – egyértelmű szándéka szintén az, hogy a klub a lehető legrövidebb idő alatt ismét kivívja az NB I-es tagságot. Ehhez szükség van egy hatékony együttesre, de egyelőre nem tudok a játékosok szerződéseivel kapcsolatban konkrétumokkal szolgálni – hiszen ezeket újból át kell tekintenünk, meg kell vizsgálnunk a lehetőségeket és ennek fényében tudunk új ajánlatokat tenni.

A teljes interjút itt tekinthetik meg:
https://www.youtube.com/watch?v=cVkWfQ1R8vE

line_purple

Csapatunk a héten tovább folytatja a munkát, hiszen a bajnokságból hátravan még egy forduló. Minden nap két foglalkozással készülnek a szombati DVSC elleni, utolsó első osztályú mérkőzésre és mindenképpen szeretnének fair módon, becsülettel helytállni és ezzel szurkolóinknak is köszönetet mondani.

20160426_edzes

Az utolsó mérkőzés előtt a Békéscsaba 1912 Előre elbúcsúztatja Baukó András – legendás gyúrónkat, szertárosunkat, aki a vezetőség felé korábban már bejelentette visszavonulását. Tusi bácsit köszönti majd a klub vezetése és természetesen a Magyar Labdarúgó Szövetség, valamint szurkolóink is kifejezik tiszteletüket. Bandi bácsi 1964 óta, 52 éven keresztül szolgálta a klubot – a példaértékű kitartás mindenképpen tiszteletet és elismerést érdemel! Köszönjük Tusi!

A mentális állapot dönthet

A Békéscsaba 1912 Előre első osztályú csapatára két igen fontos – fogalmazhatnánk úgy is, hogy élet-halál – mérkőzés vár. Egyet aludtunk a felemás érzésekkel fogadott Újpest FC elleni Magyar Kupa elődöntő visszavágó után, de pihenni és meditálni nincs idő – hiszen 2016. április 16-án (szombaton) már Felcsúton, a Puskás Akadémia vendégeként lép pályára együttesünk. A szerdai edzés előtt vezetőedzőnket kérdeztük az előttünk álló sorsdöntő meccsel kapcsolatban.

20150716_zoran_spisljak

– Különleges módon készültök szombatra?

– Igen, természetesen. A következő két mérkőzésünkre úgy készülünk, mintha egy BL kupa döntő résztvevői lennénk. A Puskás Akadémia és a Vasas elleni meccsre nagyon oda kell figyelnünk és a maximumot szükséges kihoznunk a csapatunkból.

– Kétszer is legyőztétek már idén a PAFC-ot. Meglesz a harmadik győzelem is?

– A két győzelmünk már csak történelem. Ebből a két sikeres mérkőzésből ki kell szűrnünk a pozitív és negatív dolgokat egyaránt. A következő kilencven percre kell koncentrálnunk és nem szabad kizárólag az előzményekből táplálkozni. A Puskás egy erős, masszív csapat, és mint azt az Újpest ellen is megmutatta, képes nagyon veszélyesen játszani.

– Nagy a tempó, ráadásul két fronton is szerepelt még a Békéscsaba. Milyen állapotban van a csapat, mennyire fáradtak a fiúk?

– Mindenekelőtt szeretnék gratulálni a srácoknak, hiszen kiváló eredménnyel – az elődöntőben fejeztük be az idei Magyar Kupa sorozatot. Egy olyan Újpest ellen vívtunk összességében kiegyenlített küzdelmet, amely már kilencszer hódította el a Magyar Kupa győztes címet. Fáradságról pedig nem szoktunk beszélni, hiszen a labdarúgás főképpen nem erről szól. Itt az a lényeg, hogy milyen módon sikerül egy-egy mérkőzést feldolgozni és hogyan tudunk megfelelőképpen felkészülni a soron következő összecsapásra.

– Mit vársz a szombati mérkőzéstől? Milyen képe lehet a felcsúti találkozónak?

– Mindenképpen egy izgalmas, feszültségekkel teli meccsre számítok, hiszen azonos súlyú két csapat, egyforma nyomás alatt találkozik majd egymással. Annak az együttesnek lesz nagyobb esélye pozitív eredménnyel zárni, aki a terhelést és a pszichikai tényezőket jobban tudja majd kezelni.

– Mit gondolsz a Puskás Akadémia FC csapatáról?

– A Puskás egy nagyon jó, veszélyes, ütőképes és focizni tudó labdarúgókból álló együttes. Nem szabad abból kiindulni, hogy jelen pillanatban a tabellán hol állnak, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy játékosaik sokkal többre képesek, mint amennyit eddig mutattak. Nagyon óvatosnak kell lennünk, mert ellenfelünk minden körülmények között képes meglepetést okozni.

– Komoly tétje lesz az összecsapásnak. Mit gondolsz, melyik csapat reagál majd jobban a nyomásra?

– Mindenki tisztában van azzal, milyen komoly tétje van a találkozónak és nem elsősorban a játékosok fizikai állapotán múlhat az eredmény. Ebből a megmérettetésből az jöhet ki jobban, aki mentálisan, fejben jobban ott tud lenni a mérkőzésen.

Egyre több fiatal a Békéscsaba keretében

Az MTK elleni bajnoki mérkőzésen Zoran Spisljak a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia neveltjei közül újabb fiatal játékosnak adott lehetőséget, hogy bemutatkozzon az élvonalban. A saját nevelésű Viczián Ádám, Oláh László, Hudák Martin, Kun László és Pilán Márkó után az MTK ellen Szélpál Norbert is pályára lépett az NBI-ben.

20160227_szelpal_02

A hétvégi MTK – Békéscsaba bajnoki mérkőzésen a 85. percben pályára lépett Szélpál Norbert (1996), aki a rutinos Spitzmüller Istvánt váltotta fel a pályán. Méghozzá egy olyan találkozón, amelyen még nem volt lefutott az eredmény és tulajdonképpen még kb. 10 percet tölthetett a pályán, a hosszabbítások miatt. A 10 perc nem hosszú idő, de sokan tudnának mesélni mennyit jelent ez az időegység egy futball mérkőzés során. Elég csak azokra az őszi békéscsabai bajnokikra gondolni, ahol ennyi idővel a vége előtt még győzelemre álltak a Lilák. Ezen a mérkőzésen azonban minden másképpen alakult, hiszen a Békéscsaba idegenben gólnélküli döntetlent ért el, azaz pontot rabolt a nagy hírű MTK „otthonában”, az Ilovszky Stadionban! Ott, ahol hősünk annak idején nem tudott gyökeret verni a Vasas serdülőben és ott, ahol 17 éves korában élete egyik legemlékezetesebb mérkőzését játszva az 1-1-re végződő Vasas-Békéscsaba találkozó legjobbjaként, de mégis szomorúan jött le a pályáról, hiszen az akkori Vasas U17 a 94. percben tudott egyenlíteni! Még mondja valaki, hogy az élet nem nagy rendező!

Szóval fociléptékben nem nagy idő ez a néhány perc, de Szélpál Norbertnek szinte felért az örökkévalósággal! Ezekért a pillanatokért dolgozott hosszú éveken át. Vállalta a sok lemondással járó, olykor igen kemény kollégiumi éveket! Utazásokat Szegedről-Budapestre, majd Békéscsabára, újból a fővárosba, azután ismét Békéscsabára! Abba az egyesületbe, ahol bátyja is játszott (Szélpál Tamás), ahol évekig koptatta az utánpótlás öltözők padjait és ahol 20. életévében bemutatkozhatott az élvonalban. Nem a Vasasnál és nem az FTC-ben, hanem BÉKÉSCSABÁN! Pedig ezeket a csapatokat is megjárta, játszott itt is, ott is!

20160227_szelpal_03

Miért a labdarúgást választottad?

Gyermekkoromban Szegeden ismerkedtem meg a labdarúgással, könnyű volt a szerelem, hiszen édesapám az a Szélpál László, aki tagja volt a 1984-ben ifi EB-t nyert Bicskei csapatnak. Bátyám, Tamás is labdarúgó, ő is játszott Békéscsabán néhány évvel ezelőtt.

Hogyan kerültél Békéscsabára?

Szegeden jól ment a foci, de hosszú távon nem volt nagy perspektíva a folytatáshoz, így 14 évesen a Vasashoz kerültem több szegedi társammal együtt. Nagyon nehéz volt a fővárosban egyedül, mindent nekem kellett megoldani, nem volt segítségem és nem is voltam lelkileg elég erős ahhoz, hogy megharcoljam magamnak a csapatba kerülést. Nem találtam magamra, nem ment a játék igazán. Ekkor keresett meg Szokolay Sándor – aki rábeszélt, hogy folytassam Békéscsabán – amit egyébként bátyám is támogatott, mint akkori Előrés labdarúgó. Így sikerült átigazolni az akkori UFC csapatába, ahol az NBI-ben játszhattam.

Kik voltak az edzőid a csabai utánpótlásban?

Békéscsabán kezdetben Kiss László csapatában játszottam, majd U17-ben Jakab Péter lett az edzőm, de néha Marik László csapatában is szerepeltem. Kiss Lászlónál igyekeztem rendbe szedni magam – nagyon örülök, hogy rendszeresen pályára tudtam lépni, akkor még középcsatárként. Igazi előrelépést azután Jakab Péter csapatában, az akkori U17-s első osztályú bajnokságban értem el. Itt már határozottan jól ment a játék – kezdetben még itt is támadóként szerepeltem, viszonylag sok gólt is szereztem, de itt kerültem először a mostani posztomra a védekező középpályás helyére. Nagyon megszerettem ezt a pozíciót, későbbi csapataimban (FTC, Diósd) is ezen a helyen szerepeltem.

Miért váltottál, ha itt jól ment a játék?

A Békéscsaba UFC U19-s csapata 2013-ban kiesett az NBI-ből és azon a nyáron az ifjúsági csapatok átkerültek az Előréhez. Mi a társaimmal szerettünk volna valamilyen garanciát találni a további fejlődésünkre. Az akkori felnőtt csapatnál nem számítottak ránk, pedig ha kaptunk volna néhány biztató szót szerintem többen maradtunk volna. Nem azt gondoltuk, hogy nekünk ott kell játszanunk, de az edzéslehetőség már önmagában is fejlődést jelentett volna. Egy lelátón tartott megbeszélés után nem láttuk értelmét a maradásnak és elfogadtuk a Ferencváros megkeresését Valencsik Dáviddal és Silye Erikkel együtt. Mindenképp fejlődni akartunk és így továbbra is az Ifi I. osztályban tudtunk játszani!

Hogyan kerültél vissza Békéscsabára?

A Ferencvárosnál is jól ment a játék, 17 évesen már az U21 csapatban kaptunk játéklehetőséget. Egy évvel később már szerettem volna a felnőttek között kipróbálni magam, tovább erősödni, de erre a Fradinál nem volt esélyem – így kerültem az NB3-ban szereplő Diósdra, a zöld-fehérek fiókcsapatába. Szinte minden mérkőzésen játszottam a felnőttek között, de én mindig magasabb szintre vágytam. Másfél éve, Zoran Spisljak érkezésekor már volt szó róla, hogy visszatérek Békéscsabára, sőt az elmúlt nyáron Jakab Péter segítségével ismét próbajátékon vettem részt, de csak most télen igazoltam vissza egykori nevelő egyesületemhez. Boér Gábor edzővel jól felkészültünk a tavaszi szezonra az NB3-as csapattal, közben Zoran Spisljak is többször látott az edzések és a felkészülési mérkőzések során!

Mikor és hogyan tudtad meg, hogy a szombati keretben helyet fogsz kapni?

Nagyon váratlanul ért a dolog, csütörtökön az NB3-as csapat edzése előtt külön dolgoztam, amikor szóltak, hogy mennem kell a felnőtt csapathoz edzésre. A foglalkozás már javában tartott, de a mérkőzés-játékba be tudtam kapcsolódni. Úgy éreztem nem ment rosszul a játék. Az edzés után szóltak, hogy utazhatok a felnőtt kerettel a szombati MTK elleni mérkőzésre. Alig akartam elhinni! Persze Zoran Spisljak és stábja már többször is látott játszani, így gondolom tisztában voltak a tudásommal!

Hipp-hopp a csapatbuszon találtam magam, de ez még nem jelentette azt, hogy a keretbe is bekerülök – hiszen Szalai Dániellel ketten voltunk fiatalok a keretben. A csapat Telkiben készült a szombati mérkőzésre – edzés is volt, ahol szerintem jól ment a játék. Mindezek után a csapatértekezleten derült ki, hogy Szalai Ádám marad ki a keretből! Alig kaptam levegőt a hír hallatán!

20160227_mtk_elore_02

Milyen érzés volt pályára lépni?

Nagy izgalommal vártam a mérkőzést, sok családtagom is el tudott jönni és ott szurkoltak nekem a lelátón! A felnőtt csapat játékosai is biztattak: lehet, hogy pályára fogok lépni, de szinte az utolsó pillanatig alig hittem el, hogy mindez velem történik! Azután jött a 85. perc és az álmom valósággá vált! Úgy érzem nem vallottam szégyent! Köszönet, ezért volt edzőimnek, Zoran Spisljaknak és stábjának, a Békéscsabai klubnak! Természetesen mindent köszönök a családomnak is, akik segítettek és támogattak álmaim megvalósításában!

Milyen terveid vannak a jövőben?

Nem szeretnék itt megragadni, nagyon fogok igyekezni, hogy hosszú távon tudjam bizonyítani tehetségemet. Még eltökéltebben és keményebben fogok edzeni, hogy minél előbb stabil I. osztályú játékossá tudjak válni és megháláljam a Békéscsaba szakmai vezetőinek a belém vetett bizalmát!

Mit üzensz az akadémia játékosainak?

Szeretném, ha tudnátok nem könnyű labdarúgónak lenni ma Magyarországon. Sok munkával és lemondással jár, a szülői háztól távol élve, egyedül a problémák halmazával. Én magam is sok csapatot végigjártam az országban. Többször ért csalódás és persze voltak sikerek is. Bátran mondhatom: bízzatok magatokban és örüljetek, hogy Békéscsabán vagytok! Ebben a klubban mindig figyeltek rám és a mostani vezetés sokat tesz a fiatal tehetségek beépítéséért a felnőtt csapatba. A Ferencvárosnál még biztosan nem jutottam volna szóhoz az élvonalban! Dolgozzatok, éljetek okosan a tehetségetekkel és talán hamarosan követni fogtok minket és ti is átélhetitek azt a csodálatos pillanatot, amit én!

Folytatódik a Kiemelt Tehetségek program

A napokban újabb fiatal, saját nevelésű játékos kapott lehetőséget a Békéscsaba 1912 Előre szakmai stábjától, hogy az első csapattal tréningezhessen.

20160224_kun_laszlo

Zoran Spisljak vezetőedzőnk a 18 éves, csorvási születésű Kun Lászlót hívta meg – aki már három éve az Előre színeiben focizik és az U19-es korosztályban csillogtatja tudását. Laci négyéves korában kezdett a labdarúgással foglalkozni Csorváson, majd Orosházára, onnan pedig a békéscsabai UFC-hez került – ahol felfigyeltek rá. Onnan érkezett a Lilákhoz, ahol Purguly Árpád asszisztens edzővel egy évig dolgozott együtt.

– Az első csapattal edzeni fantasztikus élmény, sokkal intenzívebb a foglalkozás, nagyobb a sebesség – így aztán alaposan össze kellett szednem magam – nyilatkozott weboldalunknak.

Mesterünk szerint első alkalommal látszott a feszültség és az izgalom, de ez természetes jelenség. Ha sikerül felvenni a ritmust, a tehetség és a kitartó munka meghozza gyümölcsét.

Laci jelen pillanatban már az ötödik olyan saját nevelésű labdarúgónk, akit a szakmai stáb strukturálisan és következetesen kialakított képzési programjának eredményeképpen, lehetőséget kap a felnőtt csapatba való integrálódásra. Korábban Viczián Ádám, Pilán Márkó, Konyecsni Zoltán és Czinanó Áron csatlakozott ehhez a csoporthoz – közülük többen már be is mutatkozhattak az első osztályban. Az U15-ös korosztályban NBI-es 3. helyet, valamint U17-es korosztályban NBII-es 2. helyet is elért Kun László előtt minden lehetőség adott, hogy megfelelő teljesítmény és hozzáállás esetén újabb olyan labdarúgónkra lehessünk büszkék, aki magára öltheti az NB I-es mezt.

Sok sikert kívánunk!