Újdonsült kapusunk, aki korábban a montenegrói válogatottban is szerepelt – válaszolt a Rádió1 kérdéseire. A nyilatkozatot itt és a koroshircentrum.hu weboldalon is meghallgathatják.
Címkézett bejegyzés
A téli pihenő után 2016. január 4-én találkozott első csapatunk. A közös munka állapotfelméréssel indult, majd edzésekkel és felkészülési mérkőzések sorozatával folytatódik a program a február 13-i bajnoki rajtig.
Hétfő délután kondicionáló edzésen vettek részt a Lila-fehérek. Egy intenzív felkészülési periódus kezdődött el, hiszen az Európa-bajnokság miatt átalakított NB I-es szezon sűrűre sikerült. Január 9-én már egy házon belüli felkészülési meccsel méri fel a szakmai stáb a játékosok pontos fizikai állapotát.
– Az első hét inkább rávezető hét, de szép lassan már kezdjük a terheléseket. A második és a harmadik héten végzi a legnagyobb és legkeményebb munkát a csapat. Folyamatosan periodizációs rendszerben dolgozunk, úgyhogy előre tervezetten a játékosok napról-napra kapják a megfelelő terhelést – emelte ki Zoran Spisljak vezetőedző.
A szakmai stáb emellett azon dolgozik, hogy megerősítse a csapat keretét, hiszen a bennmaradás az együttes elsődleges célja. A klub már megszerezte Vukasin Poleksicet. A 33 éves kapus korábban a DVSC és a Kecskemét csapatában, valamint a montenegrói válogatottban is szerepelt.
– Bízom benne, hogy a rutinommal tudok majd segíteni a csapatnak abban, hogy minél több pontot gyűjtsünk a szezonban. Tudom, hogy nehéz lesz bennmaradni, mert nem könnyű a helyzet, de mindent beleadok, ami bennem van – fogalmazott a lilák újdonsült kapusa.
Szintén a lila-fehéreknél folytatja Takács Péter, akit Mezőkövesdről szereztek meg a lila-fehérek. A 25 éves játékos előző szezonjában 12 bajnoki gólt szerzett, az ő leigazolásával erősödhet a csabaiak középpályás sora és támadójátéka is.
– Középpályás létemre elég sokszor a kapu elé kerültem, a tavalyi szezonom kifejezetten jól sikerült a sok gól miatt, úgyhogy szeretném ezt a gólerős játékot továbbra is folytatni. Az a legfontosabb, hogy a csapat jól szerepeljen, én pedig alá vetem magam annak, amit a csapatérdek kíván – mondta el Takács Péter.
A csabaiak emellett a támadó szekcióban terveznek további igazolást, ezzel kapcsolatban a következő napokban-hetekben várhatóak újabb bejelentések. Az együttes február 13-án – hazai környezetben – a listavezető Ferencváros ellen folytatja a bajnoki küzdelmeket.
Együttesünk a hét minden napján két-két foglalkozáson vesz részt: délelőttönként az időjárás függvényében szabadtéri edzésen, délutánonként pedig konditeremben dolgoznak. A tréningek 10:00, illetve 16:00 órakor kezdődnek – csütörtökön délelőtt azonban uszodai, lazító program szerepel a listán. A műfüves pályán lebonyolított foglalkozások bárki számára megtekinthetők. Vasárnap szabadnap, majd hétfőtől ismét együtt folytatják a munkát.
Interjú Boér Gáborral a Békéscsaba 1912 Előre második csapatának vezetőedzőjével
A Békéscsaba hosszú idő után visszajutott az élvonalba. A nyáron úgy döntött a szakvezetés, hogy tartalékcsapatot indít a harmadosztályban, melynek irányítására a korábban az orosházi utánpótlásnál dolgozó Boér Gábort kérte fel.
– Fiatal kora ellenére Ön egy világlátott ember tele tapasztalatokkal, hiszen azon túl, hogy játékosként megfordult többek között a Békéscsabánál és az Újpestnél, Izraelben és Szingapúrban is rúgta a labdát. Mennyire más ezen országokban a futballközeg, s az ott látottakat fel tudja-e használni munkájában?
– Mindenekelőtt szeretnék köszönteni minden kedves olvasót, foci rajongót. Pályafutásom elején játszottam az izraeli első osztályban, és nagyon fiatalon megtapasztalhattam, hogy milyen nagyszerű érzés futballistának lenni, hiszen kint nagyon imádták az emberek a focit, és mindenkit, aki benne “dolgozott”. Rendre nagyszámú közönség előtt játszhattam 18 évesen, és itt tanultam meg, hogy mit jelent a profizmus valójában. Rengeteg élménnyel, és tapasztalattal gazdagodtam, csakúgy, mint Szingapúrban is, azonban az ott eltöltött idő, már sajnos a sérülésemről szólt inkább. Azonban nagyon jó volt látni, és érezni, hogy mennyire támogatják a sérült játékosokat, és éppen akkor adják meg a legnagyobb segítséget, amikor az ember nincs a legjobb lelki állapotban. Ez mindenképpen követendő példa lenne a hazai kluboknak is. Természetesen nagyon sok olyan dolgot építettem be az edzői munkámba, amit a játékos pályafutásom során tanultam, megfigyeltem. Sajnos nagyon fiatalon be kellett fejeznem a profi karrieremet, de bízom benne, hogy edzőként “kárpótolni” fog az élet, bár tudom ezért rengeteget kell még tanulni és dolgozni. Mindenképpen előny számomra, hogy pár éve még nagyon komoly szinten jegyzett játékosok között ültem az öltözőben – például Újpesten -, és van rálátásom, hogy egy-egy apró jelzésből tudjam, hogy mire van szükség a csapaton belül.
– Melyik mérkőzéseken volt leginkább elégedett csapata játékával?
– Az őszi szezon során sok olyan mérkőzést játszottunk, ahol a játékidő bizonyos szakaszaiban jól teljesítettünk, de rendre jelentkezett egy-egy kisebb, vagy nagyobb rövidzárlat és ezek miatt elveszítettük a mérkőzést. A csapatunkat többnyire olyan fiatal, rutintalan játékosok alkotják, akik az idei szezonban játszottak először felnőtt bajnoki mérkőzéseket, és a tapasztalat hiánya meg is látszódott a játékunkon. A két hozzánk hasonló tartalék együttes (Paks II., Honvéd II.) ellen megvívott mérkőzésekkel maximálisan elégedett vagyok, és ezeken az összecsapásokon látszódott, hogy mennyivel bátrabban, és higgadtabban tudunk játszani a velünk egy “súlycsoportban” lévő ellenfelekkel. Természetesen a játékunkat, és a mérkőzéseink alakulását nagyban befolyásolták az éppen aktuális “visszajátszók” is.
– Jelenleg a 15. helyen állnak, s hasonlóan az első csapathoz tavasszal várhatóan a bennmaradásért küzdenek majd, de úgy gondolom, hogy Önnek az eredményességen túl más feladata is van. Milyen elvárásokat fogalmazott meg a szakvezetés?
– Természetesen szeretnénk minél jobb helyezést elérni, és mindenképpen bent maradni alanyi jogon is a harmadosztályban, azonban ahogy Ön is említette, nálunk az eredményességen túl más feladatok is vannak. A munka teljes egészében a felnőtt és az utánpótlás csapatokéval azonos koncepció alapján folyik, az NBI-es csapaté a fő prioritás, a mi feladatunk, hogy teljes mértékben hozzájáruljunk az ő munkájukhoz, és amennyire tudjuk elősegítsük a sikeres szereplésüket. Feladatunk, úgy felkészíteni a fiatalokat, hogy azok bármikor beépíthetőek legyenek az első csapatba.
– Vannak-e olyan srácok a fiatalok között, akikből egyszer stabil első osztályú játékos lehet?
– A keretünket úgy próbáltuk a nyáron összerakni, hogy olyan játékosok alkossák, akik képességeik, és hozzáállásuk alapján egyszer átléphetik a felnőtt csapat küszöbét. Nagyon nehéz azt megmondani, hogy ki, vagy kik lehetnek azon játékosok, akik el is érik ezt a célt, de bízom benne, hogy rövid időn belül lesz olyan játékosunk, aki stabilan ott tud ragadni az NBI-es keretben. Számunkra az lenne a legjobb visszaigazolás, ha a következő években sok fiatal játékosunk neve ott szerepelne a Békéscsaba első csapatában.
– Hogyan alakul majd a téli program. Mikor kezdik meg a felkészülést és tervez-e változtatást a játékoskeretben?
– A felkészülést január 6-kán kezdjük. Bízom benne, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk, és minden tervezett munkát el fogunk tudni végezni. Napi két edzéssel fogunk készülni, és számos edzőmérkőzés is szerepel a programunkban. A keretben biztosan lesznek változások, de konkrétumokról még korai lenne beszélni.
Mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket és sikeres, boldog új évet kívánok!
Szécsi József
Forrás: nb3foci.hu
Kedden a Békéscsaba és az MTK Budapest összecsapásával kezdődik az immár oda-visszavágós párharcokból álló kupakör.
A két csapat október 3-án mérkőzött meg egymással a bajnokságban, azon a találkozón a csabaiak egy 93. percben szerzett góllal állították be az 1-1-es végeredményt. Azóta a Békéscsaba két bajnoki vereséget volt kénytelen elkönyvelni, míg az MTK két győzelmet aratott, vagyis a fővárosiak készülhetnek jobb lelkiállapotban a találkozóra. A csabaiak a súlyos debreceni zakó (0-7) után hétvégén Birtalan Botond két góljával már 2-0-ra vezettek a Paks ellen, de a zöld-fehérek a második félidőben nemcsak egyenlítettek, hanem végül a 97. percben szerzett szabadrúgásgóllal 3-2-re nyerni tudtak.
– Alig akartuk elhinni, hogy pillanatokkal a lefújás előtt veszítettük el a mérkőzést, sajnos nem ez volt az első eset, hogy a találkozó legvégén maradtunk pont nélkül – mondta az mlsz.hu-nak Birtalan Botond, aki így két gólja ellenére nem lehetett a mérkőzés hőse szombaton. – Lelkileg rosszul érintette a csapatot, hogy kétgólos előnyről nem sikerült pontot szereznünk a Paks ellen, de egyáltalán nem törtünk meg. Tavaly, amikor a feljutásért küzdöttünk, sokáig hat-nyolc ponttal le voltunk maradva az éllovasoktól, már mindenki leírt bennünket, mégsem ingott meg a hitünk a cél elérésében és végül sikerült is kiharcolni az élvonalba kerülést. Hasonló a helyzet most is: mindenki érzi magában az erőt, egyáltalán nem esélytelen a bennmaradás – az utóbbi hetekben, a debreceni meccsünket leszámítva, rendre szoros mérkőzéseket játszottunk. A tabellán nem alakultak ki nagy különbségek a csapatok között, nincs jelentős lemaradásunk, két-három győzelemmel nagyot lehet lépni előre. Nincs letargia a csapatban, bízunk magunkban és abban, hogy hamarosan javulnak az eredményeink. De nemcsak a bajnokságban szeretnénk jól szerepelni, hanem a kupában is – kedden, az MTK ellen a győzelem lesz az elvárás, tovább szeretnénk jutni és itt is megmutatni, hogy hiba lenne leírni bennünket. Az MTK stílusát jól ismerjük, meggyőződésem, hogy hasonlóan szoros meccset játszunk ellenük, mint néhány héttel ezelőtt.
A hétvégén a Honvéd ellen diadalmaskodó MTK a harmadik körben csatlakozott a mezőnyhöz a Magyar Kupában, ezért még csak egyetlen mérkőzést játszott a sorozatban, egy-két kulcsemberét pihentetve is magabiztosan, 6-0-ra győzött Mezőhegyesen. A csabaiak otthonában már alighanem a legerősebb összeállításában lép pályára a csapat, így ott lehet a kezdőben Kanta József, a kék-fehérek jelenlegi házi gólkirálya is.
– A kupaszereplés nagyon fontos a csapat számára, a végső győzelmet tűztük ki célként a sorozatban, de a döntőig nagyon rögös út vezet, már ebben a körben, a Békéscsaba ellen sem lesz egyszerű dolgunk – fogalmazott a kék-fehérek csapatkapitánya. – Számomra extra motivációt is jelent, hogy egyszer még megnyerjem a trófeát, eddig ugyanis még nem volt részem Magyar Kupa-sikerben pályafutásom során és jó lenne, ha ez nem maradna ki a karrieremből. A Békéscsaba legyőzése egyáltalán nem ígérkezik könnyű a feladatnak, hiszen a ellenfelünk október elején, az egymás elleni bajnokin is bizonyította, hogy összeszokott, jó együttessel rendelkezik. Azon a találkozón kimondottan jól játszottak a hazaiak és annak ellenére, hogy csak a hosszabbításban egyenlítettek, abszolút megérdemelten szereztek pontot, igazságos volt a döntetlen. Ezzel együtt úgy lépünk pályára, hogy már az idegenbeli mérkőzésen előnyt szerezzünk a visszavágóra, két győztes meccsel a hátunk mögött az egészséges önbizalmunk is megvan, ezért bizakodva várjuk a találkozót.
Kedden egy, szerdán hét mérkőzést rendeznek a Magyar Kupa nyolcaddöntői közül. A kupakörben érdekelt 16 csapat fele NB I-es, négyen az NB II-ban, hárman az NB III-as szerepelnek, az Inter CDF SE pedig negyedosztályú.
Szeptember végén véget ért egy fejezet az Előre életében
Dr. Kovács Mihály – a Békéscsaba 1912 Előre Futball Zrt. igazgató tanácsának elnöke, a részvénytársaság szeptember 30-án megtartott közgyűlésén bejelentette, hogy lemond az igazgató tanácsban betöltött elnöki posztjáról. Bejelentését a Zrt. közgyűlése elfogadta.
– Miért mondott le? – ennél pontosabban és szakszerűbben nem tudtam feltenni a kérdést. – Éppen négy nappal ezelőtt győztük le a Videotont, az aktuális bajnokot.
– Lemondásom és csapat eredményei között nincs közvetlen összefüggés – válaszolta Dr. Kovács Mihály.
– Régóta érleltem magamban ezt a döntést, most láttam elérkezettnek az idejét. Akkor is lemondtam volna, ha kikapunk a Videotontól – így nekem is könnyebb lett egy kicsit.
– Miért lett könnyebb? Egyáltalán nem logikus, hogy pont akkor fordít hátat a szervezetnek, amikor a csapat is betett egy valódi sikerkockát az építménybe.
– Azért, mert ez a győzelem tökéletesen illeszkedik ahhoz, amit én a csapatról gondolok, ahogyan én az elmúlt hat évben a csapatért dolgoztam. Egy nagyon komoly szakaszt zártunk le idén tavasszal azzal, hogy feljutottunk az első osztályba. Mivel a pályán elért siker a mércéje minden sportvállalkozásnak, ezért örültem nagyon a Videoton legyőzésének.
– Éppen ez az, hogy sikeres pályán vagyunk továbbra is. Nem logikus a döntése.
– Ez volt a mondat egyik fele. A másik fele pedig az, hogy az irányításommal eltelt hat esztendőben gyakorlatilag minden megváltozott az Előrénél. Az NB II-ben 2010-ben alattunk húzták meg a vonalat, a 13. helyen végeztünk 15 csapat közül. Mérkőzéseinkre átlagban 274 néző volt kíváncsi. Az egyesületnek nem volt utánpótlása – gyakorlatilag nem volt jövőképe. Amikor elfogadtam a felkérést és megismerkedtem a feladattal, ezt tapasztaltam. Elvakult futballrajongó vagyok, gyermekkorom óta imádom az Előrét. Elhatároztam, mindent megteszek azért, hogy elérjük céljainkat.
– Milyen célokat fogalmaztak meg 2010-ben?
– Nagyon fontos, hogy hat évvel ezelőtt kizárólag Békéscsaba önkormányzata volt az egyesület tulajdonosa. Vantara Gyula polgármester azt kérte tőlem, hogy teremtsek tiszta, egyértelmű gazdasági viszonyokat, készítsem fel az egyesületet arra, hogyha eljön az ideje, alkalmas legyen tőkeerős tulajdonos fogadására. Ide kellett eljutnunk.
– Hogyan látott munkához? Mert egészen más a fociért rajongani és a focit „csinálni”.
– Szigorúan közgazdasági alapon. Azt pontosan tudom, hogy bármilyen szervezet, bármilyen vállalkozás csak akkor működik fenntarthatóan és fejleszthetően, ha stabil gazdasági alapokon nyugszik. A legelső feladatom az volt, hogy a költségeket és a forrásokat összeegyeztettem. Tűzzel-vassal ragaszkodtam ahhoz, hogy csak annyit költsünk, amennyi pénzünk van. Ez a gondolkodás teljesen idegen volt ebben a közegben, sok konfliktust szült – de nem engedtem ebből jottányit sem.
– Mikorra sikerült ezt megvalósítania?
– Nagyon hamar. Mert csak azok maradhattak a csapatnál, akik elfogadták ezt az elvet. Így is tudtunk játékosokat szerezni, mert mindig voltak olyanok, akiknek a biztosan megkapott kevesebb pénz többet ért, mint a soha nem látott csillagászati összegek. Hamar híre ment a foci világában, hogy Békéscsabán pont annyit fizetnek, amennyit mondanak és pont akkor, amikorra megígérik.
– De kevés pénzből akkor sem lehetett volna eljutni az NB I-be…
– Természetesen nem, de miután leraktuk az alapokat, kialakítottunk egy a régitől mindenben különböző egyesületi kultúrát, rátértünk az egyesület másik két lábának a felépítésére.
– Milyen másik két lábról beszél?
– Vezetői stratégiám három pilléren nyugodott. Átlátható gazdálkodás és egyesületi struktúra kialakítása, hogy a felnőtt csapat szakmai stábjának és a játékosoknak csak a játékra kelljen koncentrálniuk. Az egyesületnek semmilyen jövőképe nem lehetett utánpótlás csapatok nélkül. Tehát nulláról indulva kellett felépíteni egy komplett utánpótlás rendszert. A harmadik pillér a futball-infrastruktúra folyamatos fejlesztése. Az elmúlt hat évben arra koncentráltam, hogy ez a három pillér folyamatosan épüljön, fejlődjön, erősödjön.
– A felnőtt csapat ma az NB I-ben játszik. Ez a pillér szépen kinőtt a földből. De pénz nélkül nem sikerülhetett volna. Honnan lett pénz?
– Természetesen mindenki tudja, hogy a Békés Drén Kft. és tulajdonosa Barkász Sándor tulajdonossá válása nélkül nem tudtuk volna megvalósítani stratégiai céljainkat. Három évvel ezelőtt csatlakozott hozzánk Barkász Sándor és most itt vagyunk az NB I-ben – köszönettel tartozom neki, hogy lehetőséget adott céljaim megvalósításához.
– Felnőtt csapatot pénzből, előbb vagy utóbb lehet csinálni. De utánpótlás csapatot a semmiből létrehozni?! Ez igazi varázslat volt.
– Ebben a munkában mindenki részt vett, akinek egy picit is szívügye az Előre. Pásztor Józsi a nevét adta a foci sulihoz, az edzővé lett régi játékosok elvállalták a gyerekcsapatok edzéseit és egy sereg szimpatizáns pedig segített a gyerekeket az Előréhez irányítani. Nulláról a százas létszámot hamar elértük, öt edzővel láttunk hozzá a bázis kiépítéséhez. Három évig működtünk ebben a rendszerben, két évvel ezelőtt kezdeményeztük az egyesülést a Békéscsaba UFC-vel.
– Ismerve a két klub korábbi rossz viszonyát, hogyan sikerült egyezségre jutniuk?
– Közössé váltak az érdekeink. Az MLSZ ugyanis nagyon jelentős összegű támogatást hirdetett meg a régióközpontok számára. A támogatáshoz nagyon szigorú szempontrendszert rendelt hozzá. Akik megfeleltek az elvárásoknak, azok anyagilag is nagyon jól jártak – csak a sportmunkára kell koncentrálniuk.
– Hogy lett így közös az érdek?
– Úgy, hogy sem az UFC, sem az Előre önállóan nem felelt meg a kritériumoknak. Együtt viszont minden feltételnek eleget tudtunk tenni. A közös érdek mentén tudtuk megegyezni úgy, hogy az Előre lett a közös szervezet irányítója. Az elmúlt hat év egyik legfontosabb sikerének azt tartom, hogy amit a két szervezet az elmúlt években Békéscsabán egymástól függetlenül felépített, azt nem hagytuk elveszni személyes okok miatt. Most nagyon sok pénz áramlik a csabai utánpótlás nevelésbe, rengeteget nyertünk – rajtunk múlik mire, hogyan használjuk fel ezt a pénzt. Ma Békéscsabán minden feltétel adott ahhoz, hogy utánpótlás régióközpont legyen. Ez pedig hosszú távon pénzt, sok gyermeket és remélhetőleg sok felnőtt játékost jelent.
– A harmadik pillérnek a futball-infrastruktúrát nevezte meg. Elégedett a bekövetkezett változásokkal?
– Teljes mértékben. Azt egy kicsit sajnálom, hogy a lelátókat nem tudtuk teljesen befejezni, de ez most már nem a klubon múlik. Az elfogadott tervek megvannak, remélhetőleg a lelátó is hamarosan meglesz. Egyébként nagyon elégedett vagyok az elért eredményekkel. Eddig közel 750 millió forintot fordítottunk a pályák és a székház rendbetételére. A centerpálya a múlt héten szombaton, az esős időben is kitűnőre vizsgázott – meg sem látszott rajta, hogy egész nap esett az eső. Tökéletes a Fű3, új műfű van a Fű2-őn és műfüves, villanyfényes lett a Tünde utcai salakpályánk is. A fúzió miatt az UFC 4-es Honvéd utcai bázisa is a mi kezelésünkbe kerül – tényleg minden feltétel adott a minőségi munkához. A székház tetőterében az edzőknek minden kényelemmel ellátott irodát biztosítottunk, ahol az összes adminisztrációs munkájukat el tudják végezni.
– Akkor elmondhatjuk, hogy hat évvel ezelőtti vállalásait maradék nélkül teljesítette?
– Igen, egyértelműen jó volt a célmeghatározás és jól sikerült a megvalósítás is. NB I-ben játszunk, ötszáznál is több gyerek tartozik utánpótlásunkhoz és majdnem teljesen elkészültek a létesítményeink is.
– Akkor miért mond le mégis?
– Azért, mert elértük az eredeti célt. Azért, mert pontosan teljesítettem, amit elvártak tőlem, amit elvártam magamtól. Azért most és nem tavasszal a feljutás után jelentettem be lemondásomat, mert akkor még rengeteg elvégezni való munka volt a stadionban az NB I-es indulással kapcsolatban és abban még segítettem. Most jött el az ideje. Egyébként pedig szeretném megköszönni minden munkatársamnak a segítő hozzáállást, mindez csak együtt sikerülhetett.
– Végleg hátat fordít az Előrének?
– Szó sincs róla. Az egyesület (SE) elnökeként továbbra is a város labdarúgásáért dolgozom, de szigorúan csak az utánpótlás területén.
– Akkor most szomorú vagy megkönnyebbült?
– Az elvégzett munka miatt örömet érzek, lelkiismeretem tiszta – hiszen stabil, egyensúlyban lévő, átlátható gazdálkodású és működésű szervezetet hagyok az utódomra. Minden háttérfeltétel adva van az eredményes szakmai munkához. Emiatt nyugodt és elégedett vagyok. Ugyanakkor örülök annak, hogy az utánpótlás egyesület elnökeként tovább dolgozhatok a csabai labdarúgásért.
Dr. Kovács Mihály nem tipikus vezetője volt az Előre labdarúgó csapatának. Nem járt be edzések, mérkőzések után az öltözőbe. Nem üldögélt órákat az elnöki szobában és nem járt el még a meccsek utáni sörözésekre sem. A futballközeg fejlődése, a pályán és a tárgyalóasztaloknál elért eredmények azonban őt igazolják. NB I-es csapatunk van, a stadionunk – ha elkészül – igazi ékszerdoboz lesz (a felezővonalnál fognak kivonulni a csapatok a megemelt tribün alól), valamint különlegesen előnyös pozícióba kerültünk ahhoz, hogy utánpótlás régióközpontjává váljunk. Ennél többet egy közgazdász nemigen tehet hozzá egy város labdarúgásához. A többi már kizárólag a labdától függ!
Közösségi média