Címkézett bejegyzés

2015. 09. 15.   Archív, Archívum – 2015.

Észak Dél ellen! A hétvégén, szeptember 12-én a Borsod megyei Diósgyőr csapatát fogadjuk a Kórház utcában. Békéscsaba labdarúgó történelmének legeslegelső élvonalbeli mérkőzését majdnem napra pontosan hetven esztendővel ezelőtt, 1945. szeptember 23-án játszották le. A csabaiak ellenfele azon a mérkőzésen szintén egy északi csapat, a Nógrád megyei salgótarjániak voltak. Csak a rend kedvéért írom le a csapatok akkori neveit: Békéscsabai Törekvés MTE és Salgótarjáni BTC. A lényeg nem ez, hanem az, hogy a csabaiak 6-2-re megnyerték a mérkőzést.

Fülöp László (90) a mérkőzés időpontjában pontosan 20 esztendős volt. Bal halfot játszott a csapatban. Hatos szám volt a hátán, mert akkoriban a mezszámokkal a posztokat is azonosították. (Emlékeztetőül: 1 kapus, 2 jobb hátvéd, 3 középhátvéd, 4 balhátvéd, 5 jobb fedezet (half), 6 balfedezet, 7 jobbszélső, 8 jobbösszekötő, 9 középcsatár, 10 balösszekötő, 11 balszélső). A ma is kitűnő egészségnek örvendő egykori focista élete a labdarúgásról szólt és szól a mai napig is. Ő az utolsó élő tagja a Békéscsaba legeslegelső NB I-es labdarúgó csapatának.

– Emlékszik még az első békéscsabai NBI-es csapat összeállítására?

– Hogyne emlékeznék, írja csak le, diktálom a leggyakrabban pályára lépő kezdőcsapatot. Andó – Schwarz-Sági, Krajcsó, Weiner – Marik, Fülöp – Csicsely, Kliment, Imri, Szilasi, Szák. Sokat játszott még Feiht is.

– Akkoriban még nem lehetett cserélni…

– Tényleg nem, ha valaki lesérült, akkor eggyel kevesebben fejeztük be a mérkőzéseket. A kezdőcsapatok végigjátszották a meccseket. Feiht a csatársor bármelyik posztján bevethető volt.

– Kiváló a memóriája. Emlékszik mennyi lett az első csabai NB I-es mérkőzés eredménye?

– Hogyne emlékeznék! Győztünk 6-2-re a Salgótarján ellen. Az időpontot ne kérdezze, azokra nem emlékezem pontosan, de a történésekre tisztán emlékezem.

– Hát arra emlékszik-e Laci bácsi, hány évesen játszotta első felnőtt bajnoki mérkőzését?

– Persze, hogy emlékszem, még tizennégy éves sem voltam. Csapatkapitányunknak úgy köszöntem, hogy csókolom Miska bácsi. Bosányi Miklós volt a neve. Ez még a szövőgyári csapatban, a Rokkában volt.

– Csak Békéscsabán játszott?

– Nem, a MATEOSZ-ban is játszottam az élvonalban, Zakariással és Grosiccsal együtt. A MATEOSZ-ban Zakariás jobb halfot játszott, a válogatottban pedig bal halfot, mert a jobb half ugye Bozsik volt az aranycsapatban. De ez még az aranycsapat előtti időkben történt. A MATEOSZ-ban én voltam a bal half, kiabált is utánam állandóan Szabó Gyuri a középhátvédünk: Fülöp, gyere vissza! Mert én lettem volna, mai szóval élve a védekező középpályás.

– Gyakran előre ment támadni?

– Mentem én, amikor csak lehetett. Magas voltam, jól fejeltem, a szögletekhez mindig fel kellett mennem. De jól is lőttem távolról, egyáltalán, szerettem játszani, mindig a labdát kerestem, ezért kellett rám szólni.

– A MATEOSZ-ból miért jött haza?

– Egy súlyos sérülés miatt. Dr. Kreisz, a budapesti sportszanatórium főorvosa a lábamat is amputálni akarta. De én ezt nem akartam, focista voltam, 23 éves és imádtam a játékot.

– Miért kellett volna amputálni a lábát?

– Mert megsérültem egy bulgáriai barátságos meccsen. A MATEOSZ-al voltunk ott, a válogatott ellen játszottunk edzőmérkőzést. Volt egy játékosuk, aki az első perctől kezdve csípett, harapott, alattomosan játszott és folyamatosan „pofázott” is. Elegem lett belőle, elhatároztam, hogy móresre tanítom. El is jött az igazság pillanata. Befele cselezett a mi tizenhatosunk sarkától, már ötösnél járt, lőni készült. Ekkor jöttem én! Alárúgtam, pontosabban pontosan egyszerre rúgtunk bele a labdába, ő kirepült az alapvonalon túlra, nekem viszont kifordult a térdem. A sérülés következtében fél évvel később csúnyán begyulladt a térdem, tele lett gennyel. Ekkor javasolták nekem az amputációt.

– Ma is elég jól jár mind a két lábán. Hogyan úszta meg a dolgot?

– Felhívtam jó barátomat, korábbi gimnazista társamat, Nánási Jóskát, aki akkor már a csabai kórház sebésze volt. Azt mondta, gyere haza! Összepakoltam és már jöttem is. Megműtött és teljesen rendbe szedte a lábamat, de már soha sem volt olyan jó, mint előtte.

– Laci bácsi! A foci ma is érdekli?

– Természetesen, hiszen a foci a világ a legjobb dolog a világon! Amit csak lehet, megnézek a televízióban, nézem a magyar bajnoki meccseket és a világ legjobb csapatainak a mérkőzéseit és természetesen kijárok az Előre meccseire is. Mindig is kijártam.

– Van klubkártyája és bérlete is?

– Van, kaptam egyet. Mondom, hogy követem az Előre meccseit.

– Idén volt már meccsen?

– Voltam, a legelső DVSC elleni bajnokin. Sajnos nem nyertünk.

– Akkor nyilván látja a különbséget is. Ön abban korban volt aktív játékos, amikor a magyar volt a legjobb válogatott a világon. Ma eléggé távol vagyunk ettől a státusztól. Mit üzenne a ma labdarúgóinak?

– Azt üzenném nekik, hogy ha felmennek a pályára, ne felejtsék el, hogy szívük is van. Szeressenek játszani, élvezzék a játékot! Mert labdarúgónak lenni áldás. Hiszen, mint mondtam, a foci a legnagyszerűbb dolog a világon! Békéscsabán nagyon szeretik a focit! Csak picit kell, hogy menjen a játék és máris kinn lesz a stadionban a fél város! Azt kívánom a maiaknak, hogy sokszor játszanak telt ház előtt!

Laci bácsi focihoz való viszonyát, le sem tagadhatná! Hiszen megállás, sőt kérdezés nélkül is egymás után citálta elő régmúlt idők emlékeit. Beszélt például arról a gólról, amit még az Építők pályán – a Kazinczy utcában volt, ma lakótelep van a helyén – rúgott a felezővonalról az MTK válogatott kapusának, Gellértnek. Úgy történt, mesélte, hogy Gellért kirúgását a félpályánál lekezeltem, felnéztem és láttam, hogy a kirúgás után kinn maradt a tizenhatos vonalánál. Nem sokat teketóriáztam, egyből, élesen, teli rüszttel rárúgtam a labdát, amelyik élesen bevágódott a kapuba, hiába loholt visszafelé. Ezzel a góllal lett 1-1 az eredmény. Igaz, hogy utána kaptunk még tizennyolcat, de ez nem számít. Az számít, hogy még évekig velem riogatták a válogatott kapusát: vigyázz, jön a Fülöp! Meg az számít, hogy egy edzőmeccsen is, dugig volt a stadion!

Fülöp László 2012-ben, az Előre alapításának 100. évfordulója megünneplésének is aktív részese volt, mint díjátadó. Unyatinszkiné Karakas Júlia, az olimpiai bajnokságot nyerő Ónodi Henrietta edzője tőle vehette át az Előre-évszázad sportsikerét dokumentáló oklevelet és a hozzá tartozó virágot. A háttérben férje és edzőtársa Unyatinszki Mihály kacag őszintén Laci bácsi poénján – mert ha lehet, Laci bácsi mindenhez hozzáfűz valami humorosat. Szemüvegben Bökfi János, az Előre-évszázad legjobb súlyemelője.

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2015. 09. 02.   Archív, Archívum – 2015.

Nincs megállás a Kórház utcában, hiszen egymás után három hazai mérkőzést bonyolítunk – bár a második után a csapat szusszanhat egy kicsit, hiszen a Haladás és a DVTK elleni meccs között két hét telik majd el.

A háttérben dolgozók azonban nem pihenhetnek, hiszen a vezetőség már az első két hazai mérkőzés után elemezte a számunkra is új beléptető rendszer sajátosságait is, és további lépéseket tett szurkolóink, nézőink, valamint látogatóink gyorsabb bejutása és még teljesebb körű kiszolgálása érdekében.

A Békéscsaba 1912 Előre Futball ZRt. vezetősége és szakmai stábja örvendetesnek tartja, hogy Békés megyében továbbra is rengetegen érdeklődnek a labdarúgás iránt és az első osztályú mérkőzések előtti utolsó pillanatokban sokan döntöttek szombati esti programként, a meccslátogatás mellett. Az NB I-es szabályozások azonban inkább az előre tervezést részesítik előnyben – így azon látogatóink, akik közvetlenül a meccs előtt kívántak jegyet váltani, sorban állásra kényszerültek. A klub ezúton is elnézést kér mindenkitől, aki bármilyen módon akadályoztatva volt az augusztus 22-i mérkőzés teljes egészében történő megtekintésében. Igaz, hogy a korábbi két hazai meccs beléptetése simán zajlott – mivel nézőink sokkal nagyobb arányban váltottak elővételben belépőjegyet, így valószínűleg a hétközi változékony időjárással is magyarázható, az utolsó-utáni pillanatokra hagyott döntések meghozatala.

A klubvezetés korábbi szervezéseinek köszönhetően, nagy valószínűséggel már a 2015. szeptember 12-én megrendezésre kerülő DVTK elleni mérkőzésen szolgálatba állíthatunk további 4 darab hazai pénztárat – megduplázva az eddigi áteresztő képességet. Pénzt, munkát, munkaerőt és energiát nem kímélve még egy teljesen felszerelt kassza konténert üzemelünk be a Kórház utcai Stadionban, amely remélhetőleg teljes egészében orvosolja majd, a központi rendszerként használandó jegyértékesítés sebességbeli szűk keresztmetszetét. Bízunk benne, hogy minden engedély, eszköz, infrastruktúra és munkaerő is időben a rendelkezésünkre áll majd!

Amellett, hogy a Békéscsaba 1912 Előre eddig és ezután is minden lehetséges lépést meg fog tenni, minden eszközt be fog vetni annak érdekében, hogy a labdarúgást szeretők minél nagyobb számban és a lehető leggyorsabban be tudjanak jutni a Kórház utcai Stadionba, továbbra is azt javasoljuk kényelmük érdekében, hogy váltsák meg elővételben jegyüket! Annál is inkább, hiszen ez Önök felé semmiféle kockázattal nem jár. Abban az esetben, ha az elővételes jegyekkel – bármilyen oknál fogva – mégsem tudnak kilátogatni az első osztályú, hazai mérkőzésekre – a klub ezeket teljes értékben visszaváltja – tehát ilyen esetben visszatérítjük a fel nem használt belépőjegyek árát.

A közelgő ősz és az ezzel együtt járó esős, nedves időjárás zavaró körülményeinek kiküszöbölése érdekében, úgynevezett egyszer használatos nylon esőkabátokat (pancsó) rendeltünk, melyeket teljesen ingyenesen fogunk nézőink rendelkezésére bocsátani. A héten visszatér a nyári időjárás, így ezekre augusztus 29-én még nem lesz szükség, de az ezt követő két hét múlva bármi előfordulhat.

További érdekesség, hogy a Haladás elleni mérkőzésen, a belépés után az első 2.200 nézőt-szurkolót vendégül látjuk egy pár virslire (kenyérrel, mustárral)! Egészségükre!

Látogatóink ingyenes virsli vacsoráját a “Dorogi termékcsalád” gyártója és forgalmazója, a Nagyhegyes Hús Kft. biztosítja! A kenyeret pedig a Gerlán található Szombathelyi Pékségnek köszönjük!

Időközben a szakmai stáb is kiértékelte az utolsó mérkőzésen történteket és további lépéseket eszközöl védelmünk megerősítése és az első osztálynak megfelelő szintre hozása érdekében. Vezetőedzőnk kemény programot írt elő a hétre, magasra tette a mércét – hiszen újabb nehéz csata vár a Lilákra a hétvégén.

Zoran Spisljak, vezetőedzőnk a következőképpen nyilatkozott a történtekkel és további tennivalókkal kapcsolatban:

– Ahhoz, hogy a Szombathely ellen tisztességgel helyt tudjunk állni és pontot, jobb esetben pontokat szerezzünk nagyon rendet kell tennünk a fejekben. Nem fogjuk és akarjuk magyarázni a bizonyítványunkat – hiszen ezt egy ilyen meccs után nem is lehet – de az elemzések alapján az igazsághoz tartozik, hogy bizonyos helyzetekben a megfelelőbb megoldást választva, egészen másképp is alakulhatott volna a Honvéd elleni mérkőzés. Mindig csak egy kicsit voltunk lemaradva, vagy éppen egy méterrel arrébb helyezkedtünk – de az ellenfél első osztályban edződött játékosainak ez pont elég volt az üdvösséghez. A második kapott gól után csalódottságot és keserűséget láttam játékosaim arcán – ezeket a helyzeteket is meg kell tanulnunk kezelni, hiszen az érzelmeket és érzéseket háttérbe szorítva, pontosabban és a taktikai utasításokat hiba nélkül betartva kell lehoznunk a mérkőzéseket. Mivel az igazolási szezon még tart, így továbbra is a látóterünkben van néhány jelölt, akik közül bármelyiket szívesen látnánk a keretben, hiszen úgy érezzük nagy segítséget jelenthetnének az Előrének. Sajnálatosnak tartom, hogy egyik segítségem – Bücs Zsolt távozott a csapattól, de minden tiszteletem az Övé és teljes mértékben megértem, hiszen történjen bármi – a család az első. Továbbra is kapcsolatban maradunk és együttműködésünket nem tudjuk és akarjuk elfelejteni, hiszen szinte baráti viszonyban vagyunk. A magam nevében is további sok sikert és egészséget kívánok neki!

– A heti programot igyekeztünk úgy összeállítani, hogy mentálisan is kimozdítsuk a keretet a mókuskerékből, így csütörtök délutánra összetartást rendeltem el, melyen kivétel nélkül minden labdarúgómnak részt kell vennie. Szórakoztató, izgalmas és garantáltan focimentes délutánt terveztünk – bízom benne, hogy ez is hozzájárul majd a mélyrepülés befejezéséhez.

– Nézőinktől, szurkolóinktól pedig ismételten elnézést kell kérnem az együttes várakozásokon aluli teljesítményéért – bár voltak pozitív és reményt keltő pillanataink, a végeredmény azonban sajnos magáért beszél! Ezúton is köszönöm türelmüket, kitartásukat – higgyék el, éjt-nappallá téve azon dolgozunk, hogy elindulhassunk a megfelelő úton és csapatunk nagy biztonsággal tudja hozni a szezon elején kitűzött célt!

Várjuk Önöket a Haladás ellen is! Hajrá Lilák!

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2015. 08. 23.   Archív, Archívum – 2015.

A Puskás Akadémia ellen nem mi voltunk a mérkőzés esélyesei. Ráadásul utolsó gólunkat még az első forduló, első félidejének 36. percében rúgtuk. Azóta rúgott gól nélkül lejátszottunk három teljes mérkőzést és eltelt a negyedik mérkőzésből is már 53 perc, amikor megtört a gólnélküliség egyre hízó jege. Fabio baloldali beadását Szilágyi Péter (27) fejelte közelről a hazaiak kapujának jobb oldalába.

– Hogyan emlékszel vissza erre a gólra?

– Rendszeresen gyakoroljuk ezt a játékelemet, amelyből most helyzetbe kerültem.

– Miről van szó pontosan?

– Nekünk, csatároknak az a dolgunk a széleken felfutó támadásoknál, hogy a rövid illetve a hosszú saroknál helyezkedjünk a beadásokra. Én ennél a támadásnál a rövid sarokra jöttem, Fabio remekül csavarta be a labdát, nekem csak be kellett bólintanom a kapuba.

– Miután gól lett a fejesből, már könnyű azt mondani, hogy csak kellett bólintani… Egyébként is egy-egy védő volt mindkét oldaladon.

– Igen, de a fejelésben nem zavartak meg, illetve a labda átszállt a mellettem balról futó játékos feje felett, és pontosan, ütemre érkezett meg az én fejemre. Fel sem kellett ugranom, csak jó erősen megfejelnem.

– Tudod, hányadik gólod volt ez az NB I-ben?

– Igen, ez volt a hetedik NB I-es gólom.

– Hány meccsen?

– Nem tudom pontosan, 53 vagy 54 NB I-es meccs van már mögöttem.

– Első NB I-es gólodra is emlékszel?

– Igen, 2010-ben lőttem a Pápa elleni bajnoki mérkőzésen a DVSC csapatában.

– Debreceni srácként természetes volt, hogy a DVSC utánpótlás csapataiban nőttél fel. Második szezonodat töltöd Békéscsabán, tevékeny részese voltál a feljutásának. Szerződésed második évét töltöd nálunk. Hogy érzed magad Békéscsabán?

– Remekül, szeretek itt lenni, szeretek itt játszani. Feleségem is megszerette a várost.

– Mikor nősültél meg?

– Két hónapja, június 5-én volt az esküvőnk.

– Megvan végre az első NB I-es győzelmünk. A Honvéd ellen követi a második?

– Szerintem igen. Magamon is, a többieken is érzem, hogy felszabadultabbak lettünk ettől a győzelemtől. Értelmet nyert a sok elvégzett munka, hiszen megtapasztaltuk, hogy tudunk nyerni is.

– Benn maradunk az NB I-ben? Egyébként tudom, hogy ez a kérdés felesleges, de mégis…

– Szerintem igen. Képesek vagyunk rá.

– Ehhez elég sok Szilágyi gólra is szükség lesz. Jönni fognak?

– Nagyon remélem. Mindenesetre én mindent elkövetek majd, hogy így legyen.

– Az újonc csapatoknak általában a hazai pálya a fő győzelmi terepük. Mi mégis idegenben szereztük meg első győzelmünket. Most három hazai meccs jön egymás után. Mire számítasz a bajnokságnak ebben a szakaszában?

– A lehető legtöbb pontra. A Honvéd jó formában lévő, egységes csapat – viszont mi egy lélekszabadító sikerélmény tudatában várjuk őket.

– Utána következik a szezon eddigi meglepetéscsapata a Haladás.

– A Haladás a legjobb példa arra, hogy egy kiscsapat is tud egyenletes, folyamatos jó teljesítményt nyújtani. Mi is pontosan erre törekszünk.

– A válogatott szünet, a magyar-román meccs után jön a Diósgyőr.

– Ők a Haladás ellentettei a bajnokságban. Tőlük mindenki sikeres, jó szereplést várt, az élcsoportba volt sorolva az együttes, ám csak bukdácsolnak. Remélem, nem másznak ki a gödörből, mire Békéscsabára jönnek.

– Ez összesen kilenc pont.

– Persze, hogy ezt szeretnénk. De egy játékos mindig győzni megy fel a pályára. Én is, mi is.

Hajrá Lilák! Együtt erősebbek vagyunk!

Ferencz Rezső

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2015. 07. 30.   Archív, Archívum – 2015.

A Leo Beenhakkertől tanult és a barcelonai tanulmányút során ellesett tapasztalatok birtokában akarja tovább motiválni csapatát vezetőedzőnk, Zoran Spisljak.

– Újonc csapatként az utolsó pillanatban esett öngóllal kapott ki a csapatod. Hogy lehet ezen túllendülni?

– Képzelheted, hogy milyen hangulatban voltunk vasárnap. Azóta már jobb a kedvünk, a keddi foglalkozáson elemeztük a mérkőzést és megpróbáltuk levonni a tanulságokat. Nyilván az NB I-ben sem fér bele koncentrációs kihagyás, főleg nem a bajnokesélyes ellen.

– Bevetettél pedagógiai trükköt, amivel elfeledtetted a játékosokkal szerencsétlen vereséget?

– Érzelmi sokkot éltünk át, kár is lenne tagadni. Minden futballistánál más eszközt kell alkalmazni, természetesen az első és a legfontosabb, hogy szakmai alapon magyarázzuk el a játékosoknak az adott meccsszituációkat, hogy minél gyorsabban tudjanak tanulni. Továbbá nem szabad pánikot keltenünk, még csak az első fordulón vagyunk túl, bőven van lehetőségünk a javításra.

– Újpesten a holland edzőlegenda, Leo Beenhakker mellett dolgoztál, utána a Barcelonánál jártál tanulmányúton. Beugrik néhány kulcsmondat, útravaló abból az időszakból?

– Beenhakkertől hallottam több megszívlelendő jó tanácsot, az egyik az volt, hogy nem szabad túl gyakran rotálni a játékosokat. Meg kell nekik adni a lehetőséget, hogy érezzék az állandóságot, ez segíti a csapategységet és összeszoktatja a futballistákat. Hiába hosszú a szezon, erről nem fogok lemondani.

– A balul sikerült Debrecen elleni meccs után kerestek egykori kollégáid. Herczeg András…

– Bandi nem, inkább a játékosok, akikkel együtt dolgoztam a Bajnokok Ligája-szereplő csapatból. Elmondták, hogy nehéz mérkőzésre számítottak és azt kapták nagyjából a pályán, amire számítottak. Ez azért valamennyire jólesett, persze nem vigasztalt a vereség után.

– Szerb vezetőedzőként dolgozol a magyar futballban. Megfordultál Debrecenben, Újpesten. Milyen a kapcsolatod a hazánkban edzősködő honfitársaiddal? Kopunovics, Kuntics…

– Vignjevics. Talán a kultúránkból ered, hogy mindenben segítjük, támogatjuk a másikat. Ne úgy képzelje, hogy hívogatjuk egymást telefonon, de ha valamelyikünknek gondja van, biztos számíthat a többiek segítségére.

– Ha már szóba hoztad, ezt pont a magyarok ellen bizonyították emberhátrányban az U20-as vb-n. Meglepett a világbajnoki győzelmük?

– Cseppet sem. Hihetetlen mennyiségű játékost adott a szerb labdarúgás Angliába, Olaszországba és a nem topligákban is vannak jó néhányan. Már fiatalon beléjük verik, hogy a figyelem, koncentráció, megfelelő pszichés és fizikai állapot, valamint együttműködés nélkül nincs siker. A magyaroknál a négy faktorból hiányzott valami a mérkőzés hajrájában.

– Az U20-as szövetségi edző, Bernd Storck lett a magyar kapitány. Meglepődtél a kinevezésén? Tud segíteni?

– Nem mondanám, hogy annyira meglepődtem volna. Lehet, hogy az import tudás és kultúra segíti a fejlődést. Én szurkolok neki. Majd az idő megmutatja, hogy tudott-e adni valami pluszt ahhoz, hogy kijusson a válogatott a 2016-os Eb-re. Korai még erre a kérdésre választ adni.

– Hétvégén újabb feladat vár a csapatodra a Paks ellen.

– Hazai pályán biztosan agresszívebbek lesznek, mint a nyitó fordulóban az Újpest ellen idegenben. Nem lesz könnyű meccs, a játékosaimnak gyorsan kell tanulniuk a Debrecen ellen elkövetett hibáikból. Bízom benne, hogy ez sikerülni fog, ezért dolgozunk a héten.

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2015. 07. 20.   Archív, Archívum – 2015.

A szezonnyitó DVSC elleni mérkőzés előtt Zoran Spisljak vezetőedzőnk nyilatkozott és bár az esélylatolgatás még korai lenne, de mindenképpen határozott célt tűzött ki csapata elé.

Mit  vár a csökkentett létszámú, 12 csapatos bajnokságtól? Mik lehetnek a legnagyobb változások az előző évek bajnokságaihoz képest?

Egy nagyon színvonalas és kiegyensúlyozott bajnokságot várunk, amely valószínűsíthetően az utolsó fordulóig nagyon izgalmas lesz, mind a bajnoki cím, mind a kiesések tekintetében. Az ország 12 legjobb csapata között szerepelni megtiszteltetést, óriási lehetőséget, egyben hatalmas felelősséget és munkát jelent. Ahogy az előkészületeken és a békéscsabaiak lelkesedésén is látszik, mindenki nagy várakozással tekint a 2015/2016-os szezonra és úgy gondoljuk, hogy a csapat többségi tulajdonosa, a város és szurkolóink egyaránt megérdemlik, hogy tíz év után újra igazi fociélményben legyen részük.

Milyen célokkal vág neki csapatával az idénynek? Sikerült-e úgy megerősíteni a keretet, ahogyan azt szerette volna, illetve hogy sikerült a csapat felkészülése?

A csapat felkészülése jól sikerült, bár némileg kevés volt a pihenő. Színvonalas ellenfelekkel sikerült tanulságos mérkőzéseket vívnunk és függetlenül az eredményektől, ezek mindenképp a csapatépítést szolgálták. Sok focistát kipróbáltunk és akikről úgy gondoltuk, hogy segítségünkre lehetnek megpróbáltunk megegyezni – vegyes sikerrel. A Békéscsaba egyértelmű célja a bennmaradás, hasznos, hangulatos és küzdelmes mérkőzések teljesítése. Mindenképpen szeretnénk egy olyan együttest építeni, amely egyaránt vonzó a fiatal, tehetséges játékosok és a közönség számára is.

Az MLSZ ettől az idénytől kezdve külön támogatja a fiatal, 20 éven aluli hazai játékosok szerepeltetését. Milyen hatással lehet-e ez a fiatalok fejlődésére? Élni fog-e a csapat ezzel a lehetőséggel, illetve kik lehetnek azok a fiatal játékosok a csapatából, akik ennek a szabályozásnak köszönhetően fontos szerepet kaphatnak az idényben?

Egyértelmű célunk és célkitűzésünk az utánpótlás korú labdarúgók első csapatba integrálása. Mindig is pártoltuk és maximálisan előtérbe helyeztük ezt a feladatunkat, de amennyiben ezt egy első osztályú bajnokságban kényszerből szükséges megtenni, az mindig felelősséggel jár – különösen egy újonnan feljutó csapat esetében. Meg kell néznünk, hogy a hazai játékosaink közül vannak-e olyan focisták, akik a szükséges terhelésnek eleget tudnak tenni és velük együtt kell elkezdenünk, illetve folytatunk a munkát. Mindenképpen számítunk Viczián Ádám és új szerzeményünk, Oláh László következetes és precíz munkájára és reményeink szerint mindenféle várakozásnak eleget tudnak majd tenni.

Hajrá Lilák! Együtt erősebbek vagyunk!

Megosztás

Facebook

0

email

Print