Címkézett bejegyzés

2016. 04. 18.   Archív, Archívum – 2016.

A Békéscsaba 1912 Előre első osztályú csapatára két igen fontos – fogalmazhatnánk úgy is, hogy élet-halál – mérkőzés vár. Egyet aludtunk a felemás érzésekkel fogadott Újpest FC elleni Magyar Kupa elődöntő visszavágó után, de pihenni és meditálni nincs idő – hiszen 2016. április 16-án (szombaton) már Felcsúton, a Puskás Akadémia vendégeként lép pályára együttesünk. A szerdai edzés előtt vezetőedzőnket kérdeztük az előttünk álló sorsdöntő meccsel kapcsolatban.

– Különleges módon készültök szombatra?

– Igen, természetesen. A következő két mérkőzésünkre úgy készülünk, mintha egy BL kupa döntő résztvevői lennénk. A Puskás Akadémia és a Vasas elleni meccsre nagyon oda kell figyelnünk és a maximumot szükséges kihoznunk a csapatunkból.

– Kétszer is legyőztétek már idén a PAFC-ot. Meglesz a harmadik győzelem is?

– A két győzelmünk már csak történelem. Ebből a két sikeres mérkőzésből ki kell szűrnünk a pozitív és negatív dolgokat egyaránt. A következő kilencven percre kell koncentrálnunk és nem szabad kizárólag az előzményekből táplálkozni. A Puskás egy erős, masszív csapat, és mint azt az Újpest ellen is megmutatta, képes nagyon veszélyesen játszani.

– Nagy a tempó, ráadásul két fronton is szerepelt még a Békéscsaba. Milyen állapotban van a csapat, mennyire fáradtak a fiúk?

– Mindenekelőtt szeretnék gratulálni a srácoknak, hiszen kiváló eredménnyel – az elődöntőben fejeztük be az idei Magyar Kupa sorozatot. Egy olyan Újpest ellen vívtunk összességében kiegyenlített küzdelmet, amely már kilencszer hódította el a Magyar Kupa győztes címet. Fáradságról pedig nem szoktunk beszélni, hiszen a labdarúgás főképpen nem erről szól. Itt az a lényeg, hogy milyen módon sikerül egy-egy mérkőzést feldolgozni és hogyan tudunk megfelelőképpen felkészülni a soron következő összecsapásra.

– Mit vársz a szombati mérkőzéstől? Milyen képe lehet a felcsúti találkozónak?

– Mindenképpen egy izgalmas, feszültségekkel teli meccsre számítok, hiszen azonos súlyú két csapat, egyforma nyomás alatt találkozik majd egymással. Annak az együttesnek lesz nagyobb esélye pozitív eredménnyel zárni, aki a terhelést és a pszichikai tényezőket jobban tudja majd kezelni.

– Mit gondolsz a Puskás Akadémia FC csapatáról?

– A Puskás egy nagyon jó, veszélyes, ütőképes és focizni tudó labdarúgókból álló együttes. Nem szabad abból kiindulni, hogy jelen pillanatban a tabellán hol állnak, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy játékosaik sokkal többre képesek, mint amennyit eddig mutattak. Nagyon óvatosnak kell lennünk, mert ellenfelünk minden körülmények között képes meglepetést okozni.

– Komoly tétje lesz az összecsapásnak. Mit gondolsz, melyik csapat reagál majd jobban a nyomásra?

– Mindenki tisztában van azzal, milyen komoly tétje van a találkozónak és nem elsősorban a játékosok fizikai állapotán múlhat az eredmény. Ebből a megmérettetésből az jöhet ki jobban, aki mentálisan, fejben jobban ott tud lenni a mérkőzésen.

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2016. 03. 01.   Archív, Archívum – 2016.

Az MTK elleni bajnoki mérkőzésen Zoran Spisljak a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia neveltjei közül újabb fiatal játékosnak adott lehetőséget, hogy bemutatkozzon az élvonalban. A saját nevelésű Viczián Ádám, Oláh László, Hudák Martin, Kun László és Pilán Márkó után az MTK ellen Szélpál Norbert is pályára lépett az NBI-ben.

A hétvégi MTK – Békéscsaba bajnoki mérkőzésen a 85. percben pályára lépett Szélpál Norbert (1996), aki a rutinos Spitzmüller Istvánt váltotta fel a pályán. Méghozzá egy olyan találkozón, amelyen még nem volt lefutott az eredmény és tulajdonképpen még kb. 10 percet tölthetett a pályán, a hosszabbítások miatt. A 10 perc nem hosszú idő, de sokan tudnának mesélni mennyit jelent ez az időegység egy futball mérkőzés során. Elég csak azokra az őszi békéscsabai bajnokikra gondolni, ahol ennyi idővel a vége előtt még győzelemre álltak a Lilák. Ezen a mérkőzésen azonban minden másképpen alakult, hiszen a Békéscsaba idegenben gólnélküli döntetlent ért el, azaz pontot rabolt a nagy hírű MTK „otthonában”, az Ilovszky Stadionban! Ott, ahol hősünk annak idején nem tudott gyökeret verni a Vasas serdülőben és ott, ahol 17 éves korában élete egyik legemlékezetesebb mérkőzését játszva az 1-1-re végződő Vasas-Békéscsaba találkozó legjobbjaként, de mégis szomorúan jött le a pályáról, hiszen az akkori Vasas U17 a 94. percben tudott egyenlíteni! Még mondja valaki, hogy az élet nem nagy rendező!

Szóval fociléptékben nem nagy idő ez a néhány perc, de Szélpál Norbertnek szinte felért az örökkévalósággal! Ezekért a pillanatokért dolgozott hosszú éveken át. Vállalta a sok lemondással járó, olykor igen kemény kollégiumi éveket! Utazásokat Szegedről-Budapestre, majd Békéscsabára, újból a fővárosba, azután ismét Békéscsabára! Abba az egyesületbe, ahol bátyja is játszott (Szélpál Tamás), ahol évekig koptatta az utánpótlás öltözők padjait és ahol 20. életévében bemutatkozhatott az élvonalban. Nem a Vasasnál és nem az FTC-ben, hanem BÉKÉSCSABÁN! Pedig ezeket a csapatokat is megjárta, játszott itt is, ott is!

Miért a labdarúgást választottad?

Gyermekkoromban Szegeden ismerkedtem meg a labdarúgással, könnyű volt a szerelem, hiszen édesapám az a Szélpál László, aki tagja volt a 1984-ben ifi EB-t nyert Bicskei csapatnak. Bátyám, Tamás is labdarúgó, ő is játszott Békéscsabán néhány évvel ezelőtt.

Hogyan kerültél Békéscsabára?

Szegeden jól ment a foci, de hosszú távon nem volt nagy perspektíva a folytatáshoz, így 14 évesen a Vasashoz kerültem több szegedi társammal együtt. Nagyon nehéz volt a fővárosban egyedül, mindent nekem kellett megoldani, nem volt segítségem és nem is voltam lelkileg elég erős ahhoz, hogy megharcoljam magamnak a csapatba kerülést. Nem találtam magamra, nem ment a játék igazán. Ekkor keresett meg Szokolay Sándor – aki rábeszélt, hogy folytassam Békéscsabán – amit egyébként bátyám is támogatott, mint akkori Előrés labdarúgó. Így sikerült átigazolni az akkori UFC csapatába, ahol az NBI-ben játszhattam.

Kik voltak az edzőid a csabai utánpótlásban?

Békéscsabán kezdetben Kiss László csapatában játszottam, majd U17-ben Jakab Péter lett az edzőm, de néha Marik László csapatában is szerepeltem. Kiss Lászlónál igyekeztem rendbe szedni magam – nagyon örülök, hogy rendszeresen pályára tudtam lépni, akkor még középcsatárként. Igazi előrelépést azután Jakab Péter csapatában, az akkori U17-s első osztályú bajnokságban értem el. Itt már határozottan jól ment a játék – kezdetben még itt is támadóként szerepeltem, viszonylag sok gólt is szereztem, de itt kerültem először a mostani posztomra a védekező középpályás helyére. Nagyon megszerettem ezt a pozíciót, későbbi csapataimban (FTC, Diósd) is ezen a helyen szerepeltem.

Miért váltottál, ha itt jól ment a játék?

A Békéscsaba UFC U19-s csapata 2013-ban kiesett az NBI-ből és azon a nyáron az ifjúsági csapatok átkerültek az Előréhez. Mi a társaimmal szerettünk volna valamilyen garanciát találni a további fejlődésünkre. Az akkori felnőtt csapatnál nem számítottak ránk, pedig ha kaptunk volna néhány biztató szót szerintem többen maradtunk volna. Nem azt gondoltuk, hogy nekünk ott kell játszanunk, de az edzéslehetőség már önmagában is fejlődést jelentett volna. Egy lelátón tartott megbeszélés után nem láttuk értelmét a maradásnak és elfogadtuk a Ferencváros megkeresését Valencsik Dáviddal és Silye Erikkel együtt. Mindenképp fejlődni akartunk és így továbbra is az Ifi I. osztályban tudtunk játszani!

Hogyan kerültél vissza Békéscsabára?

A Ferencvárosnál is jól ment a játék, 17 évesen már az U21 csapatban kaptunk játéklehetőséget. Egy évvel később már szerettem volna a felnőttek között kipróbálni magam, tovább erősödni, de erre a Fradinál nem volt esélyem – így kerültem az NB3-ban szereplő Diósdra, a zöld-fehérek fiókcsapatába. Szinte minden mérkőzésen játszottam a felnőttek között, de én mindig magasabb szintre vágytam. Másfél éve, Zoran Spisljak érkezésekor már volt szó róla, hogy visszatérek Békéscsabára, sőt az elmúlt nyáron Jakab Péter segítségével ismét próbajátékon vettem részt, de csak most télen igazoltam vissza egykori nevelő egyesületemhez. Boér Gábor edzővel jól felkészültünk a tavaszi szezonra az NB3-as csapattal, közben Zoran Spisljak is többször látott az edzések és a felkészülési mérkőzések során!

Mikor és hogyan tudtad meg, hogy a szombati keretben helyet fogsz kapni?

Nagyon váratlanul ért a dolog, csütörtökön az NB3-as csapat edzése előtt külön dolgoztam, amikor szóltak, hogy mennem kell a felnőtt csapathoz edzésre. A foglalkozás már javában tartott, de a mérkőzés-játékba be tudtam kapcsolódni. Úgy éreztem nem ment rosszul a játék. Az edzés után szóltak, hogy utazhatok a felnőtt kerettel a szombati MTK elleni mérkőzésre. Alig akartam elhinni! Persze Zoran Spisljak és stábja már többször is látott játszani, így gondolom tisztában voltak a tudásommal!

Hipp-hopp a csapatbuszon találtam magam, de ez még nem jelentette azt, hogy a keretbe is bekerülök – hiszen Szalai Dániellel ketten voltunk fiatalok a keretben. A csapat Telkiben készült a szombati mérkőzésre – edzés is volt, ahol szerintem jól ment a játék. Mindezek után a csapatértekezleten derült ki, hogy Szalai Ádám marad ki a keretből! Alig kaptam levegőt a hír hallatán!

Milyen érzés volt pályára lépni?

Nagy izgalommal vártam a mérkőzést, sok családtagom is el tudott jönni és ott szurkoltak nekem a lelátón! A felnőtt csapat játékosai is biztattak: lehet, hogy pályára fogok lépni, de szinte az utolsó pillanatig alig hittem el, hogy mindez velem történik! Azután jött a 85. perc és az álmom valósággá vált! Úgy érzem nem vallottam szégyent! Köszönet, ezért volt edzőimnek, Zoran Spisljaknak és stábjának, a Békéscsabai klubnak! Természetesen mindent köszönök a családomnak is, akik segítettek és támogattak álmaim megvalósításában!

Milyen terveid vannak a jövőben?

Nem szeretnék itt megragadni, nagyon fogok igyekezni, hogy hosszú távon tudjam bizonyítani tehetségemet. Még eltökéltebben és keményebben fogok edzeni, hogy minél előbb stabil I. osztályú játékossá tudjak válni és megháláljam a Békéscsaba szakmai vezetőinek a belém vetett bizalmát!

Mit üzensz az akadémia játékosainak?

Szeretném, ha tudnátok nem könnyű labdarúgónak lenni ma Magyarországon. Sok munkával és lemondással jár, a szülői háztól távol élve, egyedül a problémák halmazával. Én magam is sok csapatot végigjártam az országban. Többször ért csalódás és persze voltak sikerek is. Bátran mondhatom: bízzatok magatokban és örüljetek, hogy Békéscsabán vagytok! Ebben a klubban mindig figyeltek rám és a mostani vezetés sokat tesz a fiatal tehetségek beépítéséért a felnőtt csapatba. A Ferencvárosnál még biztosan nem jutottam volna szóhoz az élvonalban! Dolgozzatok, éljetek okosan a tehetségetekkel és talán hamarosan követni fogtok minket és ti is átélhetitek azt a csodálatos pillanatot, amit én!

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2016. 02. 29.   Archív, Archívum – 2016.

A napokban újabb fiatal, saját nevelésű játékos kapott lehetőséget a Békéscsaba 1912 Előre szakmai stábjától, hogy az első csapattal tréningezhessen.

Zoran Spisljak vezetőedzőnk a 18 éves, csorvási születésű Kun Lászlót hívta meg – aki már három éve az Előre színeiben focizik és az U19-es korosztályban csillogtatja tudását. Laci négyéves korában kezdett a labdarúgással foglalkozni Csorváson, majd Orosházára, onnan pedig a békéscsabai UFC-hez került – ahol felfigyeltek rá. Onnan érkezett a Lilákhoz, ahol Purguly Árpád asszisztens edzővel egy évig dolgozott együtt.

– Az első csapattal edzeni fantasztikus élmény, sokkal intenzívebb a foglalkozás, nagyobb a sebesség – így aztán alaposan össze kellett szednem magam – nyilatkozott weboldalunknak.

Mesterünk szerint első alkalommal látszott a feszültség és az izgalom, de ez természetes jelenség. Ha sikerül felvenni a ritmust, a tehetség és a kitartó munka meghozza gyümölcsét.

Laci jelen pillanatban már az ötödik olyan saját nevelésű labdarúgónk, akit a szakmai stáb strukturálisan és következetesen kialakított képzési programjának eredményeképpen, lehetőséget kap a felnőtt csapatba való integrálódásra. Korábban Viczián Ádám, Pilán Márkó, Konyecsni Zoltán és Czinanó Áron csatlakozott ehhez a csoporthoz – közülük többen már be is mutatkozhattak az első osztályban. Az U15-ös korosztályban NBI-es 3. helyet, valamint U17-es korosztályban NBII-es 2. helyet is elért Kun László előtt minden lehetőség adott, hogy megfelelő teljesítmény és hozzáállás esetén újabb olyan labdarúgónkra lehessünk büszkék, aki magára öltheti az NB I-es mezt.

Sok sikert kívánunk!

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2016. 02. 25.   Archív, Archívum – 2016.

Már a Videoton FC – Békéscsaba 1912 Előre bajnoki mérkőzés alatt élő beszámolónkban is jeleztük a furcsa történéseket, amelyek a pályán zajlottak. Meg nem adott gól, kiállítások, észbontó mennyiségű sárgalap (összesen 9 darab) és ennek tetejébe még egy olyan összefoglaló is, amely csak részben tükrözi a valóságot.

Úgy gondoljuk és mivel nem először fordult már elő hasonló “megkülönböztetés” – amellyel a játékvezetők kiemelten velünk, a média viszont éppen ellenkezőleg foglalkozik csapatunk teljesítményével – ideje hangot adnunk és a mi szemszögünkből is nyilvánosságra hoznunk a történések mikéntjét. Tudjuk – nem biztos, hogy kizárólag a megtörtént és megváltoztathatatlan események megítélésén múlhatnak bajnoki pontok, de adott esetben ezen is érdemes elgondolkodni. A szakmai stáb és játékosaink munkáját, teljesítményét csak részben tükröző, érdekesen összevágott összefoglalók, beszámolók egyáltalán nem viszik előre a hazai focit, pláne nem a viharsarokban folyó megfeszített küzdelem valós megítélését. A csapat morálját és elszántságát jó részben az is befolyásolhatja, hogy milyen tükröt tart a média elénk. A televízió és sajtó feladata – természetesen a saját szemszögükből kiemeltnek ítélt momentumok alapján – tényszerűen összefoglalni egy-egy mérkőzést, ami a Békéscsabával kapcsolatban sajnos ritkán sikerül. Szerencsére léteznek olyan újságírók, akik látták-érezték a lényeget és időt, fáradtságot nem sajnálva élőben is részt vettek a mérkőzésen vagy rászánták az időt, hogy interjúra kérjék a résztvevőket is, mint ahogy a Rangadó.hu is tette – amikor az egyik főszereplőt, Laczkó Zsoltot kérdezte.

– Odamentem a játékvezetőhöz, megkérdeztem, hogy ezt miért csinálja. Volt egy elég zavaros utolsó perc, amikor többször is a kárunkra tévedett. De nem káromkodtam, nem szidtam a bírót. Kicsit heves voltam, ez igaz, de nem annyira, hogy sárgalapot kapjak, rögtön utána pedig a másodikat. Tíz másodperc alatt állított ki, amit nem igazán értek – mesélte a Rangadó.hu érdeklődésére a Videoton-Békéscsaba mérkőzés végén történtekről Laczkó Zsolt.

A csabaiak rutinos középpályása nem csak a fura végjáték, a kiállítás miatt volt főszereplő a meccsen, hiszen az első félidő elején az ő góljával szerzett vezetést a csapata, amely aztán bravúros döntetlent ért el a tavalyi bajnok ideiglenes otthonában. Laczkó Zsolt szerint az 1-1-es végeredmény reális, ezért sem igazán érti, miért úgy tálalták a mérkőzést a későbbiekben, mintha csak a Videoton lett volna a pályán…

– A gólösszefoglalóból kihagytak legalább három helyzetet, ami előttünk adódott. Ha valaki csak azt látta – gondolhatná, hogy a hazaiakról szólt a találkozó, pedig nem így volt. A meg nem adott gólunkat szintén nem elemezték, ellentétben a Vidiével… Az első félidőben jó teljesítményt nyújtottunk, voltak lehetőségeink. Tény, hogy a Videoton erős csapat, nagyon jó játékosokkal – várható volt, hogy beszorítanak minket. A második félidőben már kevésbé tudtunk folyamatosan játszani, de a döntetlent mindenképpen megérdemeltük. Nagyon jól sikerült a felkészülésünk – együtt voltunk és már hétközben éreztem, hogy sikerülhet a pontszerzés – értékelt Laczkó.

Az egy pont matematikailag nem sokat jelent, hiszen továbbra is utolsó helyen áll a Békéscsaba, de a hátránya a bennmaradást jelentő helytől elvileg nem ledolgozhatatlan és a sikerélmények erősíthetik az önbizalmat. A korábbi válogatott játékos is ebben bízik.

– Biztos vagyok benne, hogy segíteni fog a későbbiekben ez a most megszerzett pont. Feljebb fogunk jönni. Tizenkét meccs van hátra, nem ledolgozhatatlan a hátrányunk, bár sokat kell tenni a felzárkózásért. A következő meccseinket is jó csapatok ellen játsszuk, de talán nem Fradi és Videoton-kaliberű csapatok ellen. Márpedig velük is szoros találkozókat vívtunk, egál közeli mérkőzéseket. Én eleve nem ijedek meg senkitől, remélem, a csapattársaim is így gondolkodnak a továbbiakban is. Megyünk az MTK-hoz, az sem lesz könnyű, ráadásul nem is játszhatok a kiállításom miatt. Biztos vagyok benne, hogy csak egy meccsre tiltanak el, hiszen két sárga lappal állítottak ki, nem kirívó durvaságért. Ha továbbra is így odatesszük magunkat, mint az első két meccsen a tavaszi szezonban, bármi megtörténhet – tette hozzá a Békéscsaba játékosa.

A történések elemzéséhez tartozik még például a Thomas Piermayr ellen elkövetett szabálytalanság (49. perc) – ez más körülmények között azonnali piroslap, a meg nem adott gólunk (50. perc) – amelyet nyilván nem tudunk és akarunk más szemszögből nézni -, de láttunk már máshol hasonló találatot, amely ponto(ka)t ért. Szintén érdekesnek tartjuk, hogy a 94. percben asszisztens edzőnket elküldték a kispadról, az ítélet meglátásunk szerint egyáltalán nem volt indokolt. Egy szó, mint száz – érdemes végignézni újból a meccset teljes egészében és levonni a konzekvenciákat!

Aki ismeri és éli a focit – az tudja, hogy az egészséges csínyek és praktikák a világon mindenhol bevett szokásnak tekinthetők, akár a játékosok, akár a kispadon helyet foglalók részéről, de ezeket a megfelelő szakemberek kezelni tudják. Mindentől függetlenül természetesen úgy gondoljuk, hogy ami szabálytalan, nem a labdarúgás szabályainak és előírásainak megfelelőképpen történik, azt szankcionálni kell – de egyáltalán nem mindegy hogyan, mikor és kinek!

Klubunk képviselője korábban és a héten is már többször kereste azt a szerkesztőt-rendezőt, aki a szóban forgó összefoglalókért felelős, de eddig a pillanatig telefonon nem sikerült elérni, sőt a visszahívásra tett ígéretek sem váltak valóra. Úgy látszik az információ áramlás-áramoltatás egyirányú, ettől függetlenül természetesen klubunk továbbra is nyitott a tisztelt média kérdéseinek, felvetéseinek megválaszolására.

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2016. 02. 17.   Archív, Archívum – 2016.

Újabb stratégiai továbblépés történt a Békéscsaba 1912 Előre utánpótlás nevelésében, amikor 2016. február 13-án (szombaton) a Ferencváros elleni hazai mérkőzésen kezdőként léphetett pályára tehetséges fiatal labdarúgónk, a mindössze 17 éves Pilán Márkó. A szakmai stáb megingathatatlanul hisz abban, hogy a békéscsabai labdarúgás újraélesztésének lehetősége a saját nevelésű játékosok megtartásában és megfelelő szintre fejlesztésében rejlik, így a törökországi edzőtábor után – ahol több fiatal focistánk is lehetőséget kapott – elérkezett a következő állomás, amikor Márkó éles helyzetben is kamatoztathatta az eddig megszerzett tapasztalatait és tudását. A klub alapvető koncepciója, hogy egyre több ilyen lehetőséget tudjon biztosítani – ezért nem meglepő, ha a tavaszi szezonban több hasonló bemutatkozással is találkozhatunk majd.

Márkóval néhány nappal a Fradi meccs után beszélgettünk, hiszen a felfokozott izgalmi állapot, valamint az élmények letisztulásához és feldolgozásához szerettünk volna némi időt hagyni.

– Kérlek, mutatkozz be szurkolóinknak!

– Pilán Márkó vagyok és 1998. június 17-én születtem. Jelenleg is Kisdombegyházán élek és ott is kezdtem el focizni a helyi klubnál. Battonya és Mezőhegyes után 13 évesen kerültem Békéscsabára és egy iskolai foci tornán figyeltek fel rám – ezután kerültem az Előréhez.

– Hogy alakult a pályafutásod az itt töltött évek alatt?

– Az U14-es csapatban játszottam először, de a bajnokságban az ellenfeleink egy évvel idősebbek voltak. Ezután az U15-ös első osztályú bajnokság következett Oláh Ferenc edző irányításával, majd az U17, ahol Purguly Árpád volt a trénerem – aki jelenleg a felnőtt csapatnál, Zoran Spisljak asszisztens edzője. A 2014/2015-ös szezonban az U21-es együttesben dolgoztam Láza János irányítása alatt, majd 2015-ben a téli felkészülést már a felnőtt csapattal kezdtem. Ezután már bemutatkozhattam a másodosztályú bajnokságban, ahol a Zalaegerszeg ellen léptem pályára először. Sajnos nem sokkal később megsérültem és csak az utolsó néhány fordulóra tudtam visszatérni az U21-esek közé.

Úgy látom jól sikerült a felépülés?

– Igen. Szerencsés vagyok, mert az edzők és vezetők végig segítettek-biztattak. Zoran bácsi és Árpi bácsi sokszor ült le velem beszélgetni, tanácsokat adtak és buzdítottak. Nagyon sok segítséget kaptam Gera Imre bácsitól, aki folyamatosan támogatott, mind az orvosi, mind az iskolai ügyek intézésében. Emellett Barta Szabolcs doktor úr, Kovalcsikné Czifrák Tímea gyógytornász és Knyihár János gyógymasszőr hathatós közreműködése kellett ahhoz, hogy teljesen egészségesen térhessek vissza a pályára.

A nyarat már az NB III-as csapatnál kezdtem, itt Boér Gábor lett az edzőm. Ősszel 14 mérkőzésen léptem pályára, emellett négyszer játszottam az U19-es együttesnél is. Idén másik két U19-es csapattársammal (Konyecsni Zoltánnal és Czinanó Áronnal) együtt lehetőséget kaptunk a törökországi edzőtáborban való részvételre.

Térjünk rá az interjú apropójára. Nem akármilyen mérkőzésen, hazai pályán a Fradi ellen, kezdőként mutatkozhattál be az első osztályban – ez nem semmi! Mire gondoltál, amikor megtudtad, hogy kezdő leszel a mérkőzésen?

– Először nagyon meglepett a dolog, aztán büszkeség töltött el, majd igyekeztem mindent nagyon jól csinálni. Sokat jelentett, hogy az edzők mellett a társak is buzdítottak-segítettek. Csodálatos érzés, de egyben félelmetes is, hogy olyan volt és mostani válogatott játékosokkal együtt focizhattam, mint Vukasin Poleksic, Laczkó Zsolt, Vaskó Tamás – akiket nemrég még csak a TV-ben nézhettem. Köszönet nekik, mert csak pozitív dolgokat kaptam tőlük! Az is eszembe jutott, hogy az NB I-es bemutatkozásom utat mutathat a többi utánpótlás játékosnak, hogy Békéscsabán el lehet jutni a felnőtt csapatig – ezért is igyekeztem és mindent beleadtam. Egyetlen rossz dolog volt ezen a napon, hogy édesapám már nem láthatta, hogy az első osztályban a Fradi ellen rúghattam a labdát – sajnos Őt tavaly elvesztettük. A testvéreim viszont a stadionban nézhették végig a mérkőzést és ez nagyon jó érzés volt számomra. Az első negyedórában nagyon izgultam és szinte még fel sem fogtam igazán, hogy a pályán vagyok – csak a taktikára és az elvégzendő feladatra összpontosítottam. A mestertől kapott utasítások alapján különösen figyelnem kellett a védekezésre, a három középpályásra, de legfőképpen Nagy Ádámra. Mindenképpen meg kellett akadályoznom, hogy a forgató játékosok indítani tudjanak.

– Azt már tudjuk, mi lett a végeredmény. Belülről hogy láttad a mérkőzést?

Hetvenhárom percet töltöttem a pályán és úgy gondolom, hogy egy iksz simán benne volt a meccsben. Nagyon sajnálom, hogy a békéscsabai közönséget nem tudtuk egy szép eredménnyel megörvendeztetni. Az első félidőben még nagyon izgultam és a tempó is sokkal gyorsabb volt, mint az NB 3-as meccseken – bele kellett rázódni. A második félidőre némileg megnyugodtam és sikerült felvenni a ritmust, úgy érzem ekkor már sokkal jobban teljesítettem. Nagyon elfáradtam, hiszen sokat kellett koncentrálni, futni.

– További tervek?

– Természetesen nem elégszem meg ennyivel. Sokkal jobban kell teljesítenem, hogy rendszeresen lehetőséget kapjak az első osztályú mérkőzéseken. Fejlődnöm kell a támadásban, szoknom kell az összjátékot és többet kell gyakorolnom a fejjel való labdakezelést. Bízom benne, hogy elkerülnek a sérülések és akkor nagyon sokat tudok még fejlődni Zoran bácsi segítségével!

Gratulálunk az NB I-es debütáláshoz és további sok sikert kívánunk! Büszkék vagyunk rád!

Érdekes párhuzamot találtunk, amikor Marik Lászlót kérdeztük Pilán Márkóról. Az akadémia szakmai vezetője 30 évvel ezelőtt ugyancsak az FTC ellen mutatkozott be az első osztályban.

– Ez így igaz, 1986-ban én is a Ferencváros elleni hazai mérkőzésen mutatkozhattam be az NB I-ben. Akkor döntetlent játszottunk, így nagyon sajnálom, hogy most nem sikerült pontot szereznünk – pedig megérdemeltük volna.

– Hogy értékeled Márkó teljesítményét és miként látod azt a fejleményt, hogy Viczián Ádám után, újabb fiatal debütált a mennyeiben?

– Nagyon büszkék vagyunk, hiszen az Ő bemutatkozása az egész Akadémia sikere. Nem csak az edzőké, vezetőké, hanem a sok srácé is, akik nálunk játszanak. Márkó jó fizikai mutatókkal rendelkezik, megvan a sebessége és az állóképessége is ahhoz, hogy előbb-utóbb stabil első osztályú játékos lehessen. Technikai téren még fejlődésre van szükség, de mesterünk személye garancia arra, hogy ez is megvalósulhasson. Óriási akarattal és elszántsággal rendelkező játékos, aki képes a nehéz helyzeteken is felülkerekedni. Ezt bizonyította, hogy a Fradi ellen is megállta a helyét. Az elején kissé megilletődötten játszott, de a második félidőre összekapta magát és több jó megoldással vétette észre magát.

Nagyon várom Viczián Ádám felépülését is, mert az Ő játéka nagyon hiányzik a támadásainkból. Nagyon jó lenne Ádámot és Márkót együtt látni a pályán. Az Akadémia nagy köszönettel tartozik Zoran Spisljaknak és stábjának, mert rengeteg idő- és energiaráfordítással folyamatosan segítik az utánpótlás munkáját. Figyelemmel kísérik a játékosok fejlődését, és ami nagyon fontos: lehetőséget biztosítanak a legtehetségesebbeknek. Ezzel nem csak irányt mutatnak a csabai talentumoknak, de komoly anyagi eszközökhöz is juttatják a klubot, hiszen az MLSZ kiemelten támogatja azokat az egyesületeket, ahol a saját nevelésű fiatalok lehetőséget kapnak a felnőtt csapatban is. Büszkék voltunk arra is, hogy Márkó mellett a 17 éves kapus – Czinanó Áron és a 18 éves támadó – Konyecsni Zoltán is részt vehetett a csapat törökországi edzőtáborában. Rajtuk kívül még három ifjúsági korú játékos: Kálmán Szilárd, Orovecz Ádám és Bogár Imre került fel az NB III-as csapat keretébe. Ezek iszonyúan lényeges dolgok, mivel az Akadémia elsődleges célja, hogy játékosokat neveljen a felnőtt csapatunk számára. Ehhez viszont szoros kapcsolatra van szükség a felnőtt csapat és az Akadémia között. Békéscsabán ez igen jól működik, így bizakodóak vagyunk a jövőt illetően is!

Megosztás

Facebook

0

email

Print