Címkézett bejegyzés

Folytatni akarjuk!

Interjú Zoran Spisljak, vezetőedzővel

A Békéscsaba 1912 Előre szakmai stábja a tavaszi szezon indulása óta tovább fokozta a tempót és éjt-nappallá téve azon dolgozik, hogy csapatunk belátható időn belül elérje a régóta áhított célokat. Lépésről-lépésre haladnak előre és a lehetőségekhez mérten további technikai, módszertani és pedagógiai fejlesztéseket eszközöltek. Folytatódik az utánpótlás-korú játékosok beépítése is a csapatba. Sőt annak köszönhetően, hogy megkezdték kiépíteni a határ menti, magyarlakta településeken élő, fiatal labdarúgók feltérképezését – külföldről érkezett, magyar állampolgárságú, fiatal focisták is lehetőséget kapnak arra, hogy a csapattal edzenek – akik a későbbiek folyamán segíthetik majd a lilákat.

“Ne várjuk, hogy a fiatal tehetségek csak úgy “berepülnek” hozzánk, meg kell találni, módszeres pontos munkával fel kell építeni és alkalmassá kell tenni őket a felnőtt labdarúgásra. Igyekszünk mindig jóval előrébb gondolkodni!” – szokta mondani Zoran Spisljak.

Vezetőedzőnk – a modern labdarúgás egyik képviselője és fejlesztője – nemzetközi szinten is elismert szakembernek számít és az edzések közötti szünetekben hol magyarul, hol angolul adja át tapasztalatait más szakembereknek, akik a legkülönfélébb kérdésekkel és kérésekkel találják meg. Szurkolóink tájékoztatását, azonban mindennél fontosabbnak tartja, ezért most is szakított időt arra, hogy kérdéseinkre válaszoljon.

zoran_spisljak_20150212

– Ha jól tudom, múlt hét csütörtökön – a csapat szabadnapján – Telkiben jártatok az MLSZ-nél? Mi volt a látogatás célja?

Egy meghívásnak tettünk eleget, melynek előzménye volt. Az egész dolog onnan indult, hogy év elején – szabadidőnkben az utánpótlással karöltve – tartottunk egy edzéssel egybekötött szakmai délutánt, a megyében dolgozó edzők részére – melyen természetesen a saját utánpótlás edzőink is részt vettek. Ezen a napon ízelítőt adtunk abból az edzésmódszerből, amellyel a felnőtt csapatnál dolgozunk. Két szövetségi tréner kolléga is megtisztelt minket látogatásával, így nekik is bemutattuk periodizációs rendszerünket. Ezután kaptunk egy nagyon kedves és érdeklődő meghívást az MLSZ-ben dolgozó edző kollégák részéről – amelynek természetesen eleget is tettünk. Igyekeztünk még jobban és részletesebben bemutatni azt a szisztémát, amelyet nemzetközi- és az utóbbi hat év folyamán Magyarországon is szerzett tapasztalataim alapján, hosszú idő alatt dolgoztam ki.

Hogy sikerült a vendégség? Milyen visszajelzéseket kaptatok?

Mindent összevetve igen sikeresnek ítélem a találkozást – büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy tudtunk új dolgokat mutatni-mondani a szövetségben dolgozó kollégáknak, melyeket teljesen pozitívan fogadtak. Abban maradtunk, hogy a felnőtt válogatott mérkőzés után folytatjuk az együttműködést, de már nálunk – Békéscsabán. Helyben talán még bővebben tudunk beszélni módszereinkről és az eredményeket a csapat edzésein meg is tapasztalhatják.

– Ezek szerint sokan figyelik a Békéscsabán zajló munkát és eseményeket. Érkeztek máshonnan is érdeklődések?

Az a csapat, amely ilyen eredményeket tud produkálni, természetesen felhívja magára a szakma figyelmét. Igen, sokan érdeklődnek és kíváncsiak a nálunk zajló szakmai munkára. Nagyon sok a hozzánk hasonló, nagy múltú csapat, akik szeretnének az élvonalba kerülni vagy éppen ott stabilan megmaradni – nem csak magyarországi klubokra gondolok. Az internet világában nem léteznek határok, így megtalálhatnak minket bárhonnan. Ez tény, melyből egyértelműen látszik, a magyar labdarúgást figyelemmel kísérik a határokon túlról is.

– Ritka erény, hogy mindenkire tudsz egy kis időt szakítani. Hogy csinálod?

Ha egy csapat megfelelő eredményt szeretne elérni, akkor mindenkire és mindenre egyaránt oda kell figyelni. Ez nagyon fontos! Sok részletből állhat össze a siker és nem tudhatjuk előre, hogy végül mi dönti majd el a bajnokságot?! Napi 16 óra munkába ezeknek a dolgoknak is bele kell férniük. Egyébként pedig, örömmel teszem – hiszen “Együtt erősebbek vagyunk”!

– A legtöbb szurkolónk legszívesebben már a Kórház utcában drukkolna a csapatnak. Mi a véleményed a már majdnem teljesen elkészült, új pályánkról?

Először is meg szeretném köszönni – a csapat nevében is – szurkolóink türelmét és kitartását! Tudjuk, hogy honnan indultunk: meccsenként körülbelül 400 néző. Az utolsó “hazai”, Gyulán lejátszott Mezőkövesd elleni mérkőzésünkön, ennél jóval több drukker segítette a csapatot. Biztosak vagyunk abban, hogy elkövetkező hazai mérkőzéseken a nézőszám folyamatosan tovább emelkedik majd, hiszen a csapat ezután is mindent meg fog tenni a győzelmek érdekében. Úgy tudom, hogy a csabai közönség ezt mindig nagyra értékelte! A Vasast egyébként már tényleg itthon, a Kórház utcai centerpályán fogadjuk, ahol már az utolsó simításokat végzik – néhány napon belül használatba is vehetjük!

Köszönjük, hogy ismét a rendelkezésünkre álltál! További sok sikert kívánunk!

Köszönöm a lehetőséget! Hajrá Lilák!

Pilán Márkó a ZTE ellen debütált a NB II-ben

A Békéscsaba 1912 Előre fiatal középpályása, aki immár a 3-as számú lila-fehér mezt tudhatja magáénak, 2015. február 21-én (16 év és 249 naposan) lépett először pályára másodosztályú bajnoki mérkőzésen – a ZTE elleni, idegenbeli találkozón. A új csapatképről és az egyéni fotókról szurkolóink már közelebbről is megismerkedhettek új játékosainkkal, de úgy gondoltuk – egy személyes beszélgetés talán még inkább megfelelőbb lehetőség erre. Egy délelőtti tréning után Pilán Márkót kérdeztük, a számára mindenképpen emlékezetes eseménnyel kapcsolatban.

pilan_marko_2015_02

Igen fiatal korod ellenére egy ideje már a felnőtt csapattal készülsz és úgy gondolom, példa értékű lehet más hasonló korú játékosok számára is, hogy minden labdarúgó előtt adott a lehetőség a felsőbb osztályban történő bemutatkozásra. Mutatkozz be kérlek és mondd el, hogy jutottál idáig!

Szüleimmel és három bátyámmal Kisdombegyházán élek és ott is kezdtem el focizni. Battonyán folytattam, majd onnan kerültem a békéscsabai UFC-hez és már negyedik éve játszom Békéscsabán. Három bátyám közül kettő is korán elkezdte rúgni a bőrt. Richárd bátyám a mai napig focizik Vésztőn, de előtte megjárta az UFC-t is. Sokat köszönhetek szüleimnek, hiszen az első perctől kezdve támogatták, hogy a tanulás mellett focizzak. Édesanyám például mindig biztatott, hogy soha ne adjam fel, sőt többször előfordult, hogy a pálya széléről szurkolt nekem. Édesapám már egészen fiatal korában is imádta a labdarúgást, sőt egy ideig igazolt játékosa volt például a battonyai csapatnak – tőle örökölhettem a labdarúgás szeretetét – aki amellett, hogy igaz atyai szigorral követi pályafutásomat, azért mindig leül velem a tévé elé, hogy együtt nézzük meg a nemzetközi kupameccseket.

Jelenleg a Zwack József Kereskedelmi Iskolában tanulok vendéglátó-eladónak. A suli mellett, igen kemény és hosszú út vezetett addig, hogy a felnőtt csapatban is bemutatkozhassak. Külön köszönöm Purguly Árpádnak, akivel tavaly egy éven keresztül együtt dolgozhattam és most is fantáziát látott bennem, mesterünknek – Zoran Spisljaknak, aki lehetőséget biztosított, valamint Gera Imrének, aki rengeteget segített dolgaim intézésében és természetesen mindenkinek, aki eddigi pályafutásomat segítette! Szeretnék minél tovább jutni a labdarúgásban és igyekszem ezért mindent megtenni. Úgy gondolom, hogy Békéscsabán minden korombeli játékos előtt nyitottak a lehetőségek és áldozatos, fegyelmezett munkával minden elérhető. A foci miatt eléggé besűrűsödtek a napjaim – bár ezt egyáltalán nem bánom -, mert azzal a feltétellel kaptam lehetőséget, hogy a labdarúgás nem mehet az iskola rovására. Reggel bemegyek az első két órára, aztán rohanok edzésre, majd vissza az iskolába. Délután ismét edzés, így általában este hét óra körül érek vissza a kollégiumba. Nem panaszkodom, mert tudom, hogy nagy lehetőség előtt állok és céljaim elérése érdekében még nagyon sokat kell dolgoznom. A napi intenzív edzések, meg persze a tanulás miatt kevés szabadidőm marad – szeretnék bekerülni a korosztályos válogatottba – de tudom, hogy ezt csak nagyon kemény és alázatos munkával érhetem el.

Milyen a hangulat a csapatnál, mennyire sikerült beilleszkedni?

Remek a hangulat a csapatban, a többiek egyből befogadtak és nagyon sok segítséget kapok. Szoknom kell még az új közeget, de mindent elkövetek annak érdekében, hogy bizonyítsam edzőinknek – jól döntöttek, mikor megadták a lehetőséget, hogy a felnőtt csapattal edzhessek. Még fiatal vagyok, bár ezt nem éreztetik velem lépten-nyomon és tudom hol a helyem, mi a dolgom – fiatal játékosként büszkén viszem az edzéshez szükséges eszközöket és igyekszem jól végezni a feladatom. A mester és az edzők is biztatnak, mindenben segítenek. Természetesen a szükséges szigor is adott, de ez így van rendben. Elég meglepő dolgokkal találkoztam és nem is gondoltam volna, hogy ilyen módszerekkel is lehet edzeni, mérkőzésekre készülni. Örülök, hogy itt lehetek – bár ez most lehet, hogy nem látszik – kemény volt délelőtti edzés…

A ZTE ellen egy pontot sikerült hazahozni, amely a látottak alapján kevésnek tűnik – a bajnokság végén azonban még igen értékesnek bizonyulhat. Mikor kaptál játéklehetőséget, hogy sikerült a bemutatkozás? Izgultál?

Igen, eléggé izgultam – hiszen ez volt az első NB II-es meccsem. A 85. percben kaptam játéklehetőséget és tudom, hogy kevés volt már hátra, de igyekeztem élni a lehetőséggel, valamint a maximumot nyújtani a rendelkezésre álló idő alatt. A meccs egyébként elég küzdelmes volt és a pálya is elromlott az időjárás miatt. Úgy vagyok ezzel, hogy a tavaszi szezon első meccsén, idegenben benne volt a döntetlen és pozitívan állok hozzá – elhoztunk egy pontot Zalaegerszegről.

pilan_marko_2015_01

Mik a céljaid a labdarúgásban és miként látod az Előre jövőjét?

Szeretnék minél tovább jutni a fociban Békéscsabán és jelen pillanatban úgy érzem, hogy erre minden esélyünk és lehetőségünk meg is van. Óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy tagja lehettem a 24-es keretnek. Megígérem, hogy mindent elkövetek azért, hogy megháláljam a szakvezetés bizalmát és hozzájárulhassak ahhoz, hogy ismét élvonalbeli csapatunk legyen. Így jövőre esetleg már NB I-es labdarúgóként folytathatnám a munkát a liláknál.

Mit üzensz szurkolóinknak?

Azt szeretném mindenkitől kérni, hogy jöjjenek ki a meccsekre és mutassák meg, hogyan kell a Viharsarokban szurkolni! Ez nagyon-nagyon sokat segíthetne a csapatnak és egészen biztosan megkeseríthetnénk a többiek dolgát. Sokkal motiváltabb az ember, ha látja és hallja a tömeget a lelátón, akik mind-mind a csapatukért szorítanak! Előre is köszönöm!

Hajrá Előre! Együtt erősebbek vagyunk!

http://1912elore.hu/site/player/pilan-marko/