Címkézett bejegyzés

Véget ért egy fejezet

Szeptember végén véget ért egy fejezet az Előre életében

Dr. Kovács Mihály – a Békéscsaba 1912 Előre Futball Zrt. igazgató tanácsának elnöke, a részvénytársaság szeptember 30-án megtartott közgyűlésén bejelentette, hogy lemond az igazgató tanácsban betöltött elnöki posztjáról. Bejelentését a Zrt. közgyűlése elfogadta.

– Miért mondott le? – ennél pontosabban és szakszerűbben nem tudtam feltenni a kérdést. – Éppen négy nappal ezelőtt győztük le a Videotont, az aktuális bajnokot.
– Lemondásom és csapat eredményei között nincs közvetlen összefüggés – válaszolta Dr. Kovács Mihály.
– Régóta érleltem magamban ezt a döntést, most láttam elérkezettnek az idejét. Akkor is lemondtam volna, ha kikapunk a Videotontól – így nekem is könnyebb lett egy kicsit.

– Miért lett könnyebb? Egyáltalán nem logikus, hogy pont akkor fordít hátat a szervezetnek, amikor a csapat is betett egy valódi sikerkockát az építménybe.
– Azért, mert ez a győzelem tökéletesen illeszkedik ahhoz, amit én a csapatról gondolok, ahogyan én az elmúlt hat évben a csapatért dolgoztam. Egy nagyon komoly szakaszt zártunk le idén tavasszal azzal, hogy feljutottunk az első osztályba. Mivel a pályán elért siker a mércéje minden sportvállalkozásnak, ezért örültem nagyon a Videoton legyőzésének.

Éppen ez az, hogy sikeres pályán vagyunk továbbra is. Nem logikus a döntése.
– Ez volt a mondat egyik fele. A másik fele pedig az, hogy az irányításommal eltelt hat esztendőben gyakorlatilag minden megváltozott az Előrénél. Az NB II-ben 2010-ben alattunk húzták meg a vonalat, a 13. helyen végeztünk 15 csapat közül. Mérkőzéseinkre átlagban 274 néző volt kíváncsi. Az egyesületnek nem volt utánpótlása – gyakorlatilag nem volt jövőképe. Amikor elfogadtam a felkérést és megismerkedtem a feladattal, ezt tapasztaltam. Elvakult futballrajongó vagyok, gyermekkorom óta imádom az Előrét. Elhatároztam, mindent megteszek azért, hogy elérjük céljainkat.

– Milyen célokat fogalmaztak meg 2010-ben?
– Nagyon fontos, hogy hat évvel ezelőtt kizárólag Békéscsaba önkormányzata volt az egyesület tulajdonosa. Vantara Gyula polgármester azt kérte tőlem, hogy teremtsek tiszta, egyértelmű gazdasági viszonyokat, készítsem fel az egyesületet arra, hogyha eljön az ideje, alkalmas legyen tőkeerős tulajdonos fogadására. Ide kellett eljutnunk.

– Hogyan látott munkához? Mert egészen más a fociért rajongani és a focit „csinálni”.
– Szigorúan közgazdasági alapon. Azt pontosan tudom, hogy bármilyen szervezet, bármilyen vállalkozás csak akkor működik fenntarthatóan és fejleszthetően, ha stabil gazdasági alapokon nyugszik. A legelső feladatom az volt, hogy a költségeket és a forrásokat összeegyeztettem. Tűzzel-vassal ragaszkodtam ahhoz, hogy csak annyit költsünk, amennyi pénzünk van. Ez a gondolkodás teljesen idegen volt ebben a közegben, sok konfliktust szült – de nem engedtem ebből jottányit sem.

– Mikorra sikerült ezt megvalósítania?
– Nagyon hamar. Mert csak azok maradhattak a csapatnál, akik elfogadták ezt az elvet. Így is tudtunk játékosokat szerezni, mert mindig voltak olyanok, akiknek a biztosan megkapott kevesebb pénz többet ért, mint a soha nem látott csillagászati összegek. Hamar híre ment a foci világában, hogy Békéscsabán pont annyit fizetnek, amennyit mondanak és pont akkor, amikorra megígérik.

– De kevés pénzből akkor sem lehetett volna eljutni az NB I-be…
– Természetesen nem, de miután leraktuk az alapokat, kialakítottunk egy a régitől mindenben különböző egyesületi kultúrát, rátértünk az egyesület másik két lábának a felépítésére.

– Milyen másik két lábról beszél?
– Vezetői stratégiám három pilléren nyugodott. Átlátható gazdálkodás és egyesületi struktúra kialakítása, hogy a felnőtt csapat szakmai stábjának és a játékosoknak csak a játékra kelljen koncentrálniuk. Az egyesületnek semmilyen jövőképe nem lehetett utánpótlás csapatok nélkül. Tehát nulláról indulva kellett felépíteni egy komplett utánpótlás rendszert. A harmadik pillér a futball-infrastruktúra folyamatos fejlesztése. Az elmúlt hat évben arra koncentráltam, hogy ez a három pillér folyamatosan épüljön, fejlődjön, erősödjön.

20150930_dr_kovacs_istvan

– A felnőtt csapat ma az NB I-ben játszik. Ez a pillér szépen kinőtt a földből. De pénz nélkül nem sikerülhetett volna. Honnan lett pénz?
– Természetesen mindenki tudja, hogy a Békés Drén Kft. és tulajdonosa Barkász Sándor tulajdonossá válása nélkül nem tudtuk volna megvalósítani stratégiai céljainkat. Három évvel ezelőtt csatlakozott hozzánk Barkász Sándor és most itt vagyunk az NB I-ben – köszönettel tartozom neki, hogy lehetőséget adott céljaim megvalósításához.

– Felnőtt csapatot pénzből, előbb vagy utóbb lehet csinálni. De utánpótlás csapatot a semmiből létrehozni?! Ez igazi varázslat volt.
– Ebben a munkában mindenki részt vett, akinek egy picit is szívügye az Előre. Pásztor Józsi a nevét adta a foci sulihoz, az edzővé lett régi játékosok elvállalták a gyerekcsapatok edzéseit és egy sereg szimpatizáns pedig segített a gyerekeket az Előréhez irányítani. Nulláról a százas létszámot hamar elértük, öt edzővel láttunk hozzá a bázis kiépítéséhez. Három évig működtünk ebben a rendszerben, két évvel ezelőtt kezdeményeztük az egyesülést a Békéscsaba UFC-vel.

– Ismerve a két klub korábbi rossz viszonyát, hogyan sikerült egyezségre jutniuk?
– Közössé váltak az érdekeink. Az MLSZ ugyanis nagyon jelentős összegű támogatást hirdetett meg a régióközpontok számára. A támogatáshoz nagyon szigorú szempontrendszert rendelt hozzá. Akik megfeleltek az elvárásoknak, azok anyagilag is nagyon jól jártak – csak a sportmunkára kell koncentrálniuk.

– Hogy lett így közös az érdek?
– Úgy, hogy sem az UFC, sem az Előre önállóan nem felelt meg a kritériumoknak. Együtt viszont minden feltételnek eleget tudtunk tenni. A közös érdek mentén tudtuk megegyezni úgy, hogy az Előre lett a közös szervezet irányítója. Az elmúlt hat év egyik legfontosabb sikerének azt tartom, hogy amit a két szervezet az elmúlt években Békéscsabán egymástól függetlenül felépített, azt nem hagytuk elveszni személyes okok miatt. Most nagyon sok pénz áramlik a csabai utánpótlás nevelésbe, rengeteget nyertünk – rajtunk múlik mire, hogyan használjuk fel ezt a pénzt. Ma Békéscsabán minden feltétel adott ahhoz, hogy utánpótlás régióközpont legyen. Ez pedig hosszú távon pénzt, sok gyermeket és remélhetőleg sok felnőtt játékost jelent.

– A harmadik pillérnek a futball-infrastruktúrát nevezte meg. Elégedett a bekövetkezett változásokkal?
– Teljes mértékben. Azt egy kicsit sajnálom, hogy a lelátókat nem tudtuk teljesen befejezni, de ez most már nem a klubon múlik. Az elfogadott tervek megvannak, remélhetőleg a lelátó is hamarosan meglesz. Egyébként nagyon elégedett vagyok az elért eredményekkel. Eddig közel 750 millió forintot fordítottunk a pályák és a székház rendbetételére. A centerpálya a múlt héten szombaton, az esős időben is kitűnőre vizsgázott – meg sem látszott rajta, hogy egész nap esett az eső. Tökéletes a Fű3, új műfű van a Fű2-őn és műfüves, villanyfényes lett a Tünde utcai salakpályánk is. A fúzió miatt az UFC 4-es Honvéd utcai bázisa is a mi kezelésünkbe kerül – tényleg minden feltétel adott a minőségi munkához. A székház tetőterében az edzőknek minden kényelemmel ellátott irodát biztosítottunk, ahol az összes adminisztrációs munkájukat el tudják végezni.

– Akkor elmondhatjuk, hogy hat évvel ezelőtti vállalásait maradék nélkül teljesítette?
– Igen, egyértelműen jó volt a célmeghatározás és jól sikerült a megvalósítás is. NB I-ben játszunk, ötszáznál is több gyerek tartozik utánpótlásunkhoz és majdnem teljesen elkészültek a létesítményeink is.

– Akkor miért mond le mégis?
– Azért, mert elértük az eredeti célt. Azért, mert pontosan teljesítettem, amit elvártak tőlem, amit elvártam magamtól. Azért most és nem tavasszal a feljutás után jelentettem be lemondásomat, mert akkor még rengeteg elvégezni való munka volt a stadionban az NB I-es indulással kapcsolatban és abban még segítettem. Most jött el az ideje. Egyébként pedig szeretném megköszönni minden munkatársamnak a segítő hozzáállást, mindez csak együtt sikerülhetett.

– Végleg hátat fordít az Előrének?
– Szó sincs róla. Az egyesület (SE) elnökeként továbbra is a város labdarúgásáért dolgozom, de szigorúan csak az utánpótlás területén.

– Akkor most szomorú vagy megkönnyebbült?
– Az elvégzett munka miatt örömet érzek, lelkiismeretem tiszta – hiszen stabil, egyensúlyban lévő, átlátható gazdálkodású és működésű szervezetet hagyok az utódomra. Minden háttérfeltétel adva van az eredményes szakmai munkához. Emiatt nyugodt és elégedett vagyok. Ugyanakkor örülök annak, hogy az utánpótlás egyesület elnökeként tovább dolgozhatok a csabai labdarúgásért.

Dr. Kovács Mihály nem tipikus vezetője volt az Előre labdarúgó csapatának. Nem járt be edzések, mérkőzések után az öltözőbe. Nem üldögélt órákat az elnöki szobában és nem járt el még a meccsek utáni sörözésekre sem. A futballközeg fejlődése, a pályán és a tárgyalóasztaloknál elért eredmények azonban őt igazolják. NB I-es csapatunk van, a stadionunk – ha elkészül – igazi ékszerdoboz lesz (a felezővonalnál fognak kivonulni a csapatok a megemelt tribün alól), valamint különlegesen előnyös pozícióba kerültünk ahhoz, hogy utánpótlás régióközpontjává váljunk. Ennél többet egy közgazdász nemigen tehet hozzá egy város labdarúgásához. A többi már kizárólag a labdától függ!

„Azt mondták, hülye vagyok”

Egy kis kérdezz-felelek. Futballistaként még Miroslav Blazeviccsel is dolgozott együtt. Edzői tanfolyamait már Walesben végezte el, majd angol klubok utánpótláscsapatainál helyezkedett el, megfordult a Southamptonnál és a Tottenhamnél is. A statisztikai alapú tervezésben hisz, még azt is méri, hogyan alszanak a játékosai. Hét éve dolgozik Magyarországon, bajnoki címet vezetőedzőként egyszer nyert – az NB III-as Létavértessel. Egyik legnagyobb edzői sikerének azonban azt tartja, hogy NB I-be vezette a Békéscsabát – az pedig talán még nagyobb siker lenne, ha benn is tartaná az élvonalban. A Ferencváros ellen készülő Zoran Spisljakkal beszélgettünk.

20150918_01

Kezdjük azzal, hogy ki is az a Zoran Spisljak? Mert talán kevesen tudják róla, hogy Walesben szerezte meg a pro licencet, és Angliában, élvonalbeli kluboknál is tanulta a szakmát.

„Amikor a korábbi Jugoszláviában már nagy gondok voltak, 1991-ben úgy döntöttem, nem akarok részt venni a háborúban. Jött egy lehetőség, és Walesbe költöztünk. Nem a futball miatt kerültem oda, akkoriban a család és az életben maradás fontosabb volt” – kezdi a Nemzeti Sport Online megkeresésére kalandos élettörténetét a vajdasági Bácsfeketehegyről származó Zoran Spisljak, aki 1987 és 1989 között a nagy Dinamo Zagrebban is játszott, ahová még Miroslav Blazevic vitte magával. Aztán egy súlyos autóbaleset, majd a délszláv háború megtörte játékoskarrierjét.

Született: 1965, Bácskafeketehegy, Jugoszlávia

Klubjai játékosként: TSC, Szpartak Szubotica, Dinamo Zagreb, Inter Zapresic, Cardiff City

Klubjai edzőként:  Cardiff City-utánpótlás, Southampton-utánpótlás, Barnet FC, DVSC – pályaedző, Újpest, Létavértes, Békéscsaba (jelenleg is)

„Walesben kis idő elteltével kezdtem volna el futballozni Cardiffban, de a háború miatt több mint két évet húzódott az átigazolási ügyem – folytatja történetét az 50 éves szakember. – Edzettem, de csak felkészülési meccseken játszhattam, mire odáig jutottam, hogy bajnokin is szerepelhetek, addigra már eldöntöttem, hogy edző szeretnék lenni.”

„Walesben végeztem el az összes szükséges tanfolyamot, miközben már dolgoztam a Cardiff City utánpótláscsapatainál. Együtt tanultam a szakmát például a ma már az Evertont irányító Roberto Martinezzel, akit kiemelkedő, a modern futball elvárásainak maximálisan megfelelő szakembernek tartok. Összesen 11 évet töltöttem Cardiffban, aztán rövid ideig a Southampton utánpótlásában helyezkedtem el, 2004-től pedig Martin Jol hívására következett a Tottenham U18-as gárdája, illetve a klub negyedosztályú partnercsapata, a Barnet FC, amelynél többnyire a londoniaktól kölcsönkapott labdarúgók szerepeltek.”

Ennyi külföldi tapasztalat és szakmai kapcsolat mellett adja magát a kérdés: mennyiben más a szigetországi edzőképzés, a trénerek futballhoz való hozzáállása, mint Magyarországon.

„Angliában először is gyorsabban reagálnak a változásokra – válaszolt Spisljak. – Ez abból is fakad, hogy nagyon sokat elemzik a játékot, a játékosokat. A sportág keretei ugyan nem változtak az 1900-as évek óta, a csapatok létszáma, a szabályok adva vannak, csak éppen a tartalom változik folyamatosan, és ehhez igazodni kell. Ezért fontos a tudás állandó gyarapítása, az ismeretek szélesítése, új módszerek alkalmazása. Az edzőknek is igazodniuk kell a megváltozott környezeti adottságokhoz. El kell például örökre felejteni a grundokat. Voltak, de már nincsenek, és soha többé nem is lesznek. Nem tudunk odamenni, és kiválogatni a tehetségeket, ezért elsősorban rajtunk, edzőkön múlik a fiatalok felépítése, jövője.”

Na igen, az össznépi magyar „futballsírás” egyik gyakran citált közhelye, általános „szakmai” kifogás, a grundok hiánya. Hát, ha egyszer eltűntek, eltűntek, a labdarúgásnak attól még mennie kéne (tovább)…

Aztán az is érdekes, amit a játék mérhetőségéről mond Spisljak, ami a nyugati profizmusban már magától értetődő, de nálunk még mindig magyarázni kell.

„A labdarúgás is számokból épül fel, a számokat nem lehet kikerülni. A nézőszám, a sérültek száma és a játékosok különböző teljesítménymutatói ugyanolyan számok, mint mondjuk a kapura lövéseké, a játékidőé vagy egy meccs végeredménye. Mindent le lehet bontani számokra, ha pedig valami számokból épül fel, akkor ezekre alapozva lehet tervezni, ha ezekből valaki megfelelően tud olvasni. Mindent dokumentálok, így ötéves távlatból is meg tudom mondani, hogy 2009 szeptemberében ugyanezen a napon milyen állapotban volt például Varga József a DVSC-ben, milyen munkát végzett aznap, és az a munka hogyan befolyásolta a heti teljesítményét. Az edzéseken szerzett tapasztalatok többéves dokumentálásával pedig nyomon követhető egy játékos hosszú távú fejlődése.”

Spisljak szavai kapcsán már szinte hallom is azon hazai edzők zúgolódását, akik szerint a statisztika az csak statisztika…

„Ezek az új hullámos ökörségek, ilyen-olyan statisztika! Ezt a játékot mintegy százötven éve gólra játsszák! Az összes többi – megbeszéljük, hogy a döglött veréb alszik!”

Igen, ezek az „új hullámos ökörségek” azok, amelyek mentén például José Mourinho és Josep Guardiola is dolgozik. Spisljak mindkét szakembernél járt már tanulmányúton, ahogy volt többek között a Manchester Unitednél is még Sir Alex Ferguson idejében (biztos emlékeznek rá, ő az a szakember, akinek a magyar pro licencesek egyetlen kérdést sem tettek fel, amikor nálunk tartott előadást).

„Azt, hogy Mourinho vagy éppen Guardiola mitől sikeres egy adott időszakban, csak akkor érthetjük meg, ha látjuk őket a napi munka közben. Az edzések, azok egymásra épülése eredményezi ugyanis azt a teljesítményt, amit aztán a meccseken láthatunk. A konkrét szakmai tapasztalatok mellett azonban legalább olyan fontosak lehetnek az edzői munkában a kiegészítő ismeretek. Például tanulmányoztam, mitől olyan eredményesek a kelet-afrikai hosszútávfutók vagy a jamaicai sprinterek, de érdekel a tehetségkutatás elmélete is.”

Na jó, de akkor tegyük fel végre az egyik legfontosabb kérdést: ha Zoran Spisljak valóban megfelelően felkészült, nyugati tapasztalatokkal rendelkező edző, akkor miért a Létavértessel nyert bajnoki címet az NB III-ban és lett ezüstérmes az NB II-ben a Békéscsabával (a csapat így jutott fel az NB I-be), miért nem az Újpesttel (amelyben szintén dolgozott) vagy a Debrecennel az élvonalban? Egyáltalán, hogyan került ide, és az angliai múltja után mit keres még mindig itt?

„Annak idején egy barátom ajánlotta a debreceni lehetőséget, hogy pályaedzőt keres a klub” – vágott bele az újabb kérdéssor megválaszolásába a szakember, akinek hazája közelsége és a nyelvismeret miatt is érdekessé vált az ajánlat. Mint elmondta, a Vajdaságban született, és ennek köszönhetően, a környezet hatására már gyerekkorában megtanult magyarul beszélni, és – noha ezt a tudást harminc év alatt elfelejtette – nem esett nehezére az „újrakezdés”.

„Miután tárgyaltam Szima Gábor tulajdonos úrral, elsőre úgy tűnt, nem nyerte el a tetszését az a szakmai koncepció, amit én vázoltam fel neki, de később mégis újra megkeresett, és végül megegyeztünk. Debrecenben pályaedzőként dolgoztam, a három év alatt az általam felvázolt és sokszor kétkedve fogadott időszakosan ismétlődő edzésmódszerek alapján felkészített csapattal sikerült két bajnokságot, két Magyar Kupát, egy Ligakupát és két Szuperkupát nyernünk. Ekkor jutottunk ki az azóta is világrekordnak számító legalacsonyabb költségvetéssel a Bajnokok Ligája csoportkörébe, az azt követő évben pedig az Európa-liga csoportkörébe. Ennek ellenére nem került szóba, hogy vezetőedző legyek. Büszke vagyok az itt töltött időszakra, Herczeg Andrással, Bücs Zsolttal, Mező Józseffel, Horváth Bélával, egy nagyon jó edzői csapatban dolgoztunk.”

„Az elvégzett tervszerű munkának köszönhetően, akkor kirobbanó állapotban voltak a kulcsjátékosok, mint Czvitkovics Péter, Leandro, Szakály Péter, és olyan fiatalokat tudtunk felépíteni, mint Bódi Ádám, Korhut Mihály, Varga József. Megvannak a feljegyzések, mindent vissza lehet nézni, hogy milyen fizikai állapotban voltak, milyen számokat produkáltak a különböző mérések alapján.”

„Később a Létavértessel is sikerült elérni, amit vállaltam, hiszen a csapat megnyerte a csoportját az NB III-ban. Arról már nem én tehetek, hogy a klub a nevezéssel akadt problémák miatt végül nem szerepelhetett a magasabb osztályban. Abból a csapatból Balogh Norbert vagy például Sós Bence ma már a DVSC első keretének a tagja.”

És mi történt Újpesten, hiszen először a fővárosi lila-fehéreknél adatott meg a szerb edzőnek, hogy az NB I-ben dolgozhasson?

„Az Újpestnél Leo Beenhakker választott ki, akit talán senkinek sem kell bemutatni. Akkor azonban nagyon rossz körülmények uralkodtak az anyagi problémákkal küszködő klubnál, amely az érkezésemet megelőzően négy vereséggel rajtolt. A holland sportigazgató nem sokkal később távozott is, majd új tulajdonos érkezett, de Roderick Duchatelet-vel nem egyeztek az elképzeléseink. Én inkább magyarokat szerződtettem volna, ő belga másodosztályú játékosokban gondolkodott, végül még a szezon közben el is váltak az útjaink. Persze, lehet mondani, hogy nem nyertük meg az Újpesttel a bajnokságot, de nem is az volt a cél, hanem a bennmaradás. Egy fizikailag és pszichésen is szétesőfélben lévő csapatot kaptam, amellyel Magyar Kupa-elődöntőbe jutottunk, és amikor távoztam, nem álltunk kieső helyen – ez volt a maximum.”

Az Újpest után járt tanulmányúton a Barcelonánál, majd következett a Létavértes, 2014-től pedig a Békéscsaba, amellyel hároméves szerződést kötött, amiben a második év végére tűzték ki célul a feljutást, de ezt már egy idény alatt sikerült kiharcolnia a csapattal.

20150918_02

„Békéscsabán Purguly Árpád pályaedzővel közösen kidolgozva hatvankilenc oldalas szakmai tervet tettünk le az érkezésemkor Barkász Sándor többségi tulajdonos asztalára, mely tervek alapján most is dolgozunk ” – mondja Spisljak, amikor nálam egy kicsit bennakadt a levegő.

Ezzel együtt már kezdtem érteni, mit ért Spisljak tervszerűség alatt.

„Amikor elkezdtük a munkát, mindent pontosan felmértünk – folytatta nem meglepően a sokat emlegetett méréssel. – Tudtam, hogy nagyjából mennyivel vagyunk elmaradva a riválisokhoz képest költségvetésben, hogy a feljutásért harcoló csapatok közül a Vasas játékosai korábban kettőezer-kettőszázhatvanhárom, a gyirmótiak ezerháromszázharminckilenc, a kövesdiek ezeregyszáznegyvenöt, a mieink pedig hétszáznyolc NB I-es meccset játszottak.”

„Érkezésünkkor alig akadt játékos, akit Békéscsabára tudtunk volna csábítani. A bajnokság kezdetén kiesést vagy maximum tizedik helyet jósoltak a csapatnak. A játékosok hatalmas elszántságát, fegyelmét, küzdeni tudását ötvöztük a pontosan kidolgozott szakmai programmal, és ennek eredménye lett a feljutás. A pulzusméréseknek, illetve a fotocellás méréseknek köszönhetően pontosan tudtam, hogy kitől milyen futásteljesítmény várható el a különböző távokon, mondjuk öt, tíz vagy tizenöt méteren, és mindezek ismeretében építettük fel a játékunkat.”

„Az adatok megmutatták, hogy közelebb kell vinni egymáshoz a védelmet és a középpályássort, a támadóinknak pedig nagyobb területet kell hagyni elöl, mert nekik a húsz-harminc méteres sprintek az erősségeik, ezeknél tudják a leginkább kihasználni a sebességüket. Mindenki azt mondta, hülye vagyok, hogy az NB II-ben beállunk kontrára, de a számok megmutatták, így tudjuk a legtöbbet kihozni a játékosokból. Persze, lehet azt is mondani, hogy hiába a tervek, ha Viczián Ádám nem fejeli be azt a labdát a Mezőkövesd ellen, akkor fel sem jutunk. Én viszont úgy tartom, hogy minden a tervszerűségből, a felépítettségből következik, az a gól is.”

De vajon a magyar közeg hosszú távon vevő a módszereire?

„„Ezt nem látom át. A nyár elején az akkori szövetségi kapitány, Dárdai Pál stábjának egy szakmai megbeszélés keretein belül bemutattuk, hogy hogyan is dolgozunk mi itt Békéscsabán. A prezentációnk elsősorban az időszakosan ismétlődő edzések felépítéséről (periodizáció) szólt, ami után nagyon jó visszajelzéseket kaptam, de hogy valóban milyen fogadókészség mutatkozik erre a fajta munkára, hogy használják-e bármire mindazt, amit elmondtam, azt nem tudom megmondani.Szívesen dolgozom Magyarországon, mert úgy érzem, hogy eddig mindegyik csapatnál tudtam segíteni, ahol megfordultam. Most Békéscsabán teszem a dolgom, sosem indulatból vagy érzelmek alapján, hanem úgy, ahogy eddig is, mindig tervszerűen, számokra alapozva.”

Az igazán nagy szám persze az lenne, ha Spisljak az élvonalban tartaná a legtöbb fórumon biztos kiesőnek tartott Előrét.

line_purple

A Spisljakkal készült interjú egyik fő apropója a Ferencváros elleni szombati, Üllői úti bajnoki. A szakember tisztában van vele, hogy óriási különbségek vannak a két csapat között, és oszthat, szorozhat, a képességbeli különbségeket nem lehet egyik pillanatról a másikra eltüntetni.

„Eltüntetni nem lehet, de azon vagyunk, és azért igyekszünk minél több információt beszerezni az ellenfélről, hogy a meglévő különbségeket a pályán a lehető leginkább csökkenteni tudjuk. A Fradi ellen felkészíteni a csapatot nagy szakmai kihívás, hiszen a jelenlegi legjobb magyar csapatról beszélünk. Az a lényeg, hogy amit a felkészülés során beleépítettünk a játékosokba, azt mire tudják majd a meccsen használni. Agresszív, szervezett játékra kell törekednünk, ami mellett meg tudunk valósítani különös taktikai elemeket” – nyilatkozta az Üllői úti találkozóval kapcsolatban Spisljak, aki bízik benne, hogy adott esetben ő is bele tud nyúlni a meccsbe.

„Mondok egy példát: mind a tizenegy lehetséges ellenfelünkkel kapcsolatban kielemezzük, hogy átlagosan hányadik perc környékén szoktak cserélni, és mikor van a játékukban az a holtpont, amikor esetleg meg lehet lepni őket. Persze ezt nagyban meghatározza a meccs addigi alakulása is, de minden eshetőségre fel kell készülni, és minden helyzetben tudni kell érzelemmentesen, a számokra alapozva dönteni, legyen szó cseréről vagy egyéb változtatásról. A Ferencváros minden bizonnyal a saját játékát igyekszik majd játszani, de ismerve Thomas Dollt és tudva azt, hogy honnan jött, biztos vagyok benne, hogy megfelelő alapossággal ők is felkészülnek belőlünk. Egy biztos, nulla nulláról indul majd a mérkőzés” – tette hozzá a békéscsabai szakvezető.

„A keretünk kész, amit tudtunk, megtettünk, mindegyik posztra, ahová kerestünk, találtunk megoldásokat. Az aktuális célunk most éppen az, hogy a bajnokság első szakaszának végére, vagyis tizenegy forduló alatt kialakuljon a saját játékunk, és legalább tíz pontot szerezzünk (nyolc forduló után most négynél tart a csapat, vagyis még hat hiányzik – a szerk.), ami megfelelő alapot jelentene a folytatáshoz. Tisztában vagyunk vele, hogy ez nagyon nehéz lesz, hiszen a héten utazunk a Fradihoz, majd jön a Videoton, aztán pedig megyünk az MTK-hoz. De szeretnénk tartani magunkat az adott ciklusra elképzelt terveinkhez, mert Békéscsabán így dolgozunk – összegzett Spisljak.

line_purple

Zoran Spisljak módszereiről megkérdeztük a Békéscsaba támadóját, Birtalan Botondot, akinek bőven van összehasonlítási alapja, hiszen korábban hét különböző klubnál fordult meg.

„Korábbi csapataimhoz képest sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a statisztikákra, a különböző mérésekre. Hogy mást ne mondjak, például szinte minden edzésen pulzusmérővel közlekedünk, illetve fotocellás mérések folynak, és a mérkőzéseket minden részletre kiterjedően elemezzük. A magam részéről szeretem ezt a fajta munkát, hiszen a mérések számomra is egyfajta objektív visszajelzésként szolgálnak. Mindenki láthatja, hogy miben van esetleg lemaradása a többiekhez képest, folyamatosan össze tudjuk hasonlítani egymás teljesítményét. Aztán egyedi módszere Zoran Spisljaknak, hogy a tréningek előtt három szempont – izomzat állapota, hangulat és az előző éjszakai alvás – mentén, egytől ötig terjedő skálán osztályoznunk kell saját magunkat. Velem is előfordult már, hogy nem éreztem jól magam, fáradtabb voltam, ezt jeleztem is, így arra a napra könnyebb edzésmunkát kaptam. Persze ezzel senki sem él vissza, hiszen ha egy héten többször is fáradtnak jelölöm magamat, akkor hétvégére alighanem kikerülök a csapatból” – avatta be a kulisszatitkokba az NSO-t Birtalan Botond.

Forrás: nso.hu

A foci a legjobb dolog a világon!

Észak Dél ellen! A hétvégén, szeptember 12-én a Borsod megyei Diósgyőr csapatát fogadjuk a Kórház utcában. Békéscsaba labdarúgó történelmének legeslegelső élvonalbeli mérkőzését majdnem napra pontosan hetven esztendővel ezelőtt, 1945. szeptember 23-án játszották le. A csabaiak ellenfele azon a mérkőzésen szintén egy északi csapat, a Nógrád megyei salgótarjániak voltak. Csak a rend kedvéért írom le a csapatok akkori neveit: Békéscsabai Törekvés MTE és Salgótarjáni BTC. A lényeg nem ez, hanem az, hogy a csabaiak 6-2-re megnyerték a mérkőzést.

 20150909_01

Fülöp László (90) a mérkőzés időpontjában pontosan 20 esztendős volt. Bal halfot játszott a csapatban. Hatos szám volt a hátán, mert akkoriban a mezszámokkal a posztokat is azonosították. (Emlékeztetőül: 1 kapus, 2 jobb hátvéd, 3 középhátvéd, 4 balhátvéd, 5 jobb fedezet (half), 6 balfedezet, 7 jobbszélső, 8 jobbösszekötő, 9 középcsatár, 10 balösszekötő, 11 balszélső). A ma is kitűnő egészségnek örvendő egykori focista élete a labdarúgásról szólt és szól a mai napig is. Ő az utolsó élő tagja a Békéscsaba legeslegelső NB I-es labdarúgó csapatának.

– Emlékszik még az első békéscsabai NBI-es csapat összeállítására?

– Hogyne emlékeznék, írja csak le, diktálom a leggyakrabban pályára lépő kezdőcsapatot. AndóSchwarz-Sági, Krajcsó, WeinerMarik, FülöpCsicsely, Kliment, Imri, Szilasi, Szák. Sokat játszott még Feiht is.

– Akkoriban még nem lehetett cserélni…

– Tényleg nem, ha valaki lesérült, akkor eggyel kevesebben fejeztük be a mérkőzéseket. A kezdőcsapatok végigjátszották a meccseket. Feiht a csatársor bármelyik posztján bevethető volt.

– Kiváló a memóriája. Emlékszik mennyi lett az első csabai NB I-es mérkőzés eredménye?

– Hogyne emlékeznék! Győztünk 6-2-re a Salgótarján ellen. Az időpontot ne kérdezze, azokra nem emlékezem pontosan, de a történésekre tisztán emlékezem.

– Hát arra emlékszik-e Laci bácsi, hány évesen játszotta első felnőtt bajnoki mérkőzését?

– Persze, hogy emlékszem, még tizennégy éves sem voltam. Csapatkapitányunknak úgy köszöntem, hogy csókolom Miska bácsi. Bosányi Miklós volt a neve. Ez még a szövőgyári csapatban, a Rokkában volt.

– Csak Békéscsabán játszott?

– Nem, a MATEOSZ-ban is játszottam az élvonalban, Zakariással és Grosiccsal együtt. A MATEOSZ-ban Zakariás jobb halfot játszott, a válogatottban pedig bal halfot, mert a jobb half ugye Bozsik volt az aranycsapatban. De ez még az aranycsapat előtti időkben történt. A MATEOSZ-ban én voltam a bal half, kiabált is utánam állandóan Szabó Gyuri a középhátvédünk: Fülöp, gyere vissza! Mert én lettem volna, mai szóval élve a védekező középpályás.

– Gyakran előre ment támadni?

– Mentem én, amikor csak lehetett. Magas voltam, jól fejeltem, a szögletekhez mindig fel kellett mennem. De jól is lőttem távolról, egyáltalán, szerettem játszani, mindig a labdát kerestem, ezért kellett rám szólni.

– A MATEOSZ-ból miért jött haza?

– Egy súlyos sérülés miatt. Dr. Kreisz, a budapesti sportszanatórium főorvosa a lábamat is amputálni akarta. De én ezt nem akartam, focista voltam, 23 éves és imádtam a játékot.

– Miért kellett volna amputálni a lábát?

– Mert megsérültem egy bulgáriai barátságos meccsen. A MATEOSZ-al voltunk ott, a válogatott ellen játszottunk edzőmérkőzést. Volt egy játékosuk, aki az első perctől kezdve csípett, harapott, alattomosan játszott és folyamatosan „pofázott” is. Elegem lett belőle, elhatároztam, hogy móresre tanítom. El is jött az igazság pillanata. Befele cselezett a mi tizenhatosunk sarkától, már ötösnél járt, lőni készült. Ekkor jöttem én! Alárúgtam, pontosabban pontosan egyszerre rúgtunk bele a labdába, ő kirepült az alapvonalon túlra, nekem viszont kifordult a térdem. A sérülés következtében fél évvel később csúnyán begyulladt a térdem, tele lett gennyel. Ekkor javasolták nekem az amputációt.

– Ma is elég jól jár mind a két lábán. Hogyan úszta meg a dolgot?

– Felhívtam jó barátomat, korábbi gimnazista társamat, Nánási Jóskát, aki akkor már a csabai kórház sebésze volt. Azt mondta, gyere haza! Összepakoltam és már jöttem is. Megműtött és teljesen rendbe szedte a lábamat, de már soha sem volt olyan jó, mint előtte.

– Laci bácsi! A foci ma is érdekli?

– Természetesen, hiszen a foci a világ a legjobb dolog a világon! Amit csak lehet, megnézek a televízióban, nézem a magyar bajnoki meccseket és a világ legjobb csapatainak a mérkőzéseit és természetesen kijárok az Előre meccseire is. Mindig is kijártam.

– Van klubkártyája és bérlete is?

– Van, kaptam egyet. Mondom, hogy követem az Előre meccseit.

– Idén volt már meccsen?

– Voltam, a legelső DVSC elleni bajnokin. Sajnos nem nyertünk.

– Akkor nyilván látja a különbséget is. Ön abban korban volt aktív játékos, amikor a magyar volt a legjobb válogatott a világon. Ma eléggé távol vagyunk ettől a státusztól. Mit üzenne a ma labdarúgóinak?

– Azt üzenném nekik, hogy ha felmennek a pályára, ne felejtsék el, hogy szívük is van. Szeressenek játszani, élvezzék a játékot! Mert labdarúgónak lenni áldás. Hiszen, mint mondtam, a foci a legnagyszerűbb dolog a világon! Békéscsabán nagyon szeretik a focit! Csak picit kell, hogy menjen a játék és máris kinn lesz a stadionban a fél város! Azt kívánom a maiaknak, hogy sokszor játszanak telt ház előtt!

Laci bácsi focihoz való viszonyát, le sem tagadhatná! Hiszen megállás, sőt kérdezés nélkül is egymás után citálta elő régmúlt idők emlékeit. Beszélt például arról a gólról, amit még az Építők pályán – a Kazinczy utcában volt, ma lakótelep van a helyén – rúgott a felezővonalról az MTK válogatott kapusának, Gellértnek. Úgy történt, mesélte, hogy Gellért kirúgását a félpályánál lekezeltem, felnéztem és láttam, hogy a kirúgás után kinn maradt a tizenhatos vonalánál. Nem sokat teketóriáztam, egyből, élesen, teli rüszttel rárúgtam a labdát, amelyik élesen bevágódott a kapuba, hiába loholt visszafelé. Ezzel a góllal lett 1-1 az eredmény. Igaz, hogy utána kaptunk még tizennyolcat, de ez nem számít. Az számít, hogy még évekig velem riogatták a válogatott kapusát: vigyázz, jön a Fülöp! Meg az számít, hogy egy edzőmeccsen is, dugig volt a stadion!

20150909_02

Fülöp László 2012-ben, az Előre alapításának 100. évfordulója megünneplésének is aktív részese volt, mint díjátadó. Unyatinszkiné Karakas Júlia, az olimpiai bajnokságot nyerő Ónodi Henrietta edzője tőle vehette át az Előre-évszázad sportsikerét dokumentáló oklevelet és a hozzá tartozó virágot. A háttérben férje és edzőtársa Unyatinszki Mihály kacag őszintén Laci bácsi poénján – mert ha lehet, Laci bácsi mindenhez hozzáfűz valami humorosat. Szemüvegben Bökfi János, az Előre-évszázad legjobb súlyemelője.

Erőltetett menet

Nincs megállás a Kórház utcában, hiszen egymás után három hazai mérkőzést bonyolítunk – bár a második után a csapat szusszanhat egy kicsit, hiszen a Haladás és a DVTK elleni meccs között két hét telik majd el.

20150824_01

A háttérben dolgozók azonban nem pihenhetnek, hiszen a vezetőség már az első két hazai mérkőzés után elemezte a számunkra is új beléptető rendszer sajátosságait is, és további lépéseket tett szurkolóink, nézőink, valamint látogatóink gyorsabb bejutása és még teljesebb körű kiszolgálása érdekében.

A Békéscsaba 1912 Előre Futball ZRt. vezetősége és szakmai stábja örvendetesnek tartja, hogy Békés megyében továbbra is rengetegen érdeklődnek a labdarúgás iránt és az első osztályú mérkőzések előtti utolsó pillanatokban sokan döntöttek szombati esti programként, a meccslátogatás mellett. Az NB I-es szabályozások azonban inkább az előre tervezést részesítik előnyben – így azon látogatóink, akik közvetlenül a meccs előtt kívántak jegyet váltani, sorban állásra kényszerültek. A klub ezúton is elnézést kér mindenkitől, aki bármilyen módon akadályoztatva volt az augusztus 22-i mérkőzés teljes egészében történő megtekintésében. Igaz, hogy a korábbi két hazai meccs beléptetése simán zajlott – mivel nézőink sokkal nagyobb arányban váltottak elővételben belépőjegyet, így valószínűleg a hétközi változékony időjárással is magyarázható, az utolsó-utáni pillanatokra hagyott döntések meghozatala.

A klubvezetés korábbi szervezéseinek köszönhetően, nagy valószínűséggel már a 2015. szeptember 12-én megrendezésre kerülő DVTK elleni mérkőzésen szolgálatba állíthatunk további 4 darab hazai pénztárat – megduplázva az eddigi áteresztő képességet. Pénzt, munkát, munkaerőt és energiát nem kímélve még egy teljesen felszerelt kassza konténert üzemelünk be a Kórház utcai Stadionban, amely remélhetőleg teljes egészében orvosolja majd, a központi rendszerként használandó jegyértékesítés sebességbeli szűk keresztmetszetét. Bízunk benne, hogy minden engedély, eszköz, infrastruktúra és munkaerő is időben a rendelkezésünkre áll majd!

Amellett, hogy a Békéscsaba 1912 Előre eddig és ezután is minden lehetséges lépést meg fog tenni, minden eszközt be fog vetni annak érdekében, hogy a labdarúgást szeretők minél nagyobb számban és a lehető leggyorsabban be tudjanak jutni a Kórház utcai Stadionba, továbbra is azt javasoljuk kényelmük érdekében, hogy váltsák meg elővételben jegyüket! Annál is inkább, hiszen ez Önök felé semmiféle kockázattal nem jár. Abban az esetben, ha az elővételes jegyekkel – bármilyen oknál fogva – mégsem tudnak kilátogatni az első osztályú, hazai mérkőzésekre – a klub ezeket teljes értékben visszaváltja – tehát ilyen esetben visszatérítjük a fel nem használt belépőjegyek árát.

A közelgő ősz és az ezzel együtt járó esős, nedves időjárás zavaró körülményeinek kiküszöbölése érdekében, úgynevezett egyszer használatos nylon esőkabátokat (pancsó) rendeltünk, melyeket teljesen ingyenesen fogunk nézőink rendelkezésére bocsátani. A héten visszatér a nyári időjárás, így ezekre augusztus 29-én még nem lesz szükség, de az ezt követő két hét múlva bármi előfordulhat.

További érdekesség, hogy a Haladás elleni mérkőzésen, a belépés után az első 2.200 nézőt-szurkolót vendégül látjuk egy pár virslire (kenyérrel, mustárral)! Egészségükre!

Látogatóink ingyenes virsli vacsoráját a “Dorogi termékcsalád” gyártója és forgalmazója, a Nagyhegyes Hús Kft. biztosítja! A kenyeret pedig a Gerlán található Szombathelyi Pékségnek köszönjük!

line_purple

Időközben a szakmai stáb is kiértékelte az utolsó mérkőzésen történteket és további lépéseket eszközöl védelmünk megerősítése és az első osztálynak megfelelő szintre hozása érdekében. Vezetőedzőnk kemény programot írt elő a hétre, magasra tette a mércét – hiszen újabb nehéz csata vár a Lilákra a hétvégén.

20150824_02

Zoran Spisljak, vezetőedzőnk a következőképpen nyilatkozott a történtekkel és további tennivalókkal kapcsolatban:

– Ahhoz, hogy a Szombathely ellen tisztességgel helyt tudjunk állni és pontot, jobb esetben pontokat szerezzünk nagyon rendet kell tennünk a fejekben. Nem fogjuk és akarjuk magyarázni a bizonyítványunkat – hiszen ezt egy ilyen meccs után nem is lehet – de az elemzések alapján az igazsághoz tartozik, hogy bizonyos helyzetekben a megfelelőbb megoldást választva, egészen másképp is alakulhatott volna a Honvéd elleni mérkőzés. Mindig csak egy kicsit voltunk lemaradva, vagy éppen egy méterrel arrébb helyezkedtünk – de az ellenfél első osztályban edződött játékosainak ez pont elég volt az üdvösséghez. A második kapott gól után csalódottságot és keserűséget láttam játékosaim arcán – ezeket a helyzeteket is meg kell tanulnunk kezelni, hiszen az érzelmeket és érzéseket háttérbe szorítva, pontosabban és a taktikai utasításokat hiba nélkül betartva kell lehoznunk a mérkőzéseket. Mivel az igazolási szezon még tart, így továbbra is a látóterünkben van néhány jelölt, akik közül bármelyiket szívesen látnánk a keretben, hiszen úgy érezzük nagy segítséget jelenthetnének az Előrének. Sajnálatosnak tartom, hogy egyik segítségem – Bücs Zsolt távozott a csapattól, de minden tiszteletem az Övé és teljes mértékben megértem, hiszen történjen bármi – a család az első. Továbbra is kapcsolatban maradunk és együttműködésünket nem tudjuk és akarjuk elfelejteni, hiszen szinte baráti viszonyban vagyunk. A magam nevében is további sok sikert és egészséget kívánok neki!

– A heti programot igyekeztünk úgy összeállítani, hogy mentálisan is kimozdítsuk a keretet a mókuskerékből, így csütörtök délutánra összetartást rendeltem el, melyen kivétel nélkül minden labdarúgómnak részt kell vennie. Szórakoztató, izgalmas és garantáltan focimentes délutánt terveztünk – bízom benne, hogy ez is hozzájárul majd a mélyrepülés befejezéséhez.

– Nézőinktől, szurkolóinktól pedig ismételten elnézést kell kérnem az együttes várakozásokon aluli teljesítményéért – bár voltak pozitív és reményt keltő pillanataink, a végeredmény azonban sajnos magáért beszél! Ezúton is köszönöm türelmüket, kitartásukat – higgyék el, éjt-nappallá téve azon dolgozunk, hogy elindulhassunk a megfelelő úton és csapatunk nagy biztonsággal tudja hozni a szezon elején kitűzött célt!

Várjuk Önöket a Haladás ellen is! Hajrá Lilák!

Háromszázhetvenhét perc

A Puskás Akadémia ellen nem mi voltunk a mérkőzés esélyesei. Ráadásul utolsó gólunkat még az első forduló, első félidejének 36. percében rúgtuk. Azóta rúgott gól nélkül lejátszottunk három teljes mérkőzést és eltelt a negyedik mérkőzésből is már 53 perc, amikor megtört a gólnélküliség egyre hízó jege. Fabio baloldali beadását Szilágyi Péter (27) fejelte közelről a hazaiak kapujának jobb oldalába.

20150819

– Hogyan emlékszel vissza erre a gólra?

– Rendszeresen gyakoroljuk ezt a játékelemet, amelyből most helyzetbe kerültem.

– Miről van szó pontosan?

– Nekünk, csatároknak az a dolgunk a széleken felfutó támadásoknál, hogy a rövid illetve a hosszú saroknál helyezkedjünk a beadásokra. Én ennél a támadásnál a rövid sarokra jöttem, Fabio remekül csavarta be a labdát, nekem csak be kellett bólintanom a kapuba.

– Miután gól lett a fejesből, már könnyű azt mondani, hogy csak kellett bólintani… Egyébként is egy-egy védő volt mindkét oldaladon.

– Igen, de a fejelésben nem zavartak meg, illetve a labda átszállt a mellettem balról futó játékos feje felett, és pontosan, ütemre érkezett meg az én fejemre. Fel sem kellett ugranom, csak jó erősen megfejelnem.

– Tudod, hányadik gólod volt ez az NB I-ben?

– Igen, ez volt a hetedik NB I-es gólom.

– Hány meccsen?

– Nem tudom pontosan, 53 vagy 54 NB I-es meccs van már mögöttem.

– Első NB I-es gólodra is emlékszel?

– Igen, 2010-ben lőttem a Pápa elleni bajnoki mérkőzésen a DVSC csapatában.

– Debreceni srácként természetes volt, hogy a DVSC utánpótlás csapataiban nőttél fel. Második szezonodat töltöd Békéscsabán, tevékeny részese voltál a feljutásának. Szerződésed második évét töltöd nálunk. Hogy érzed magad Békéscsabán?

– Remekül, szeretek itt lenni, szeretek itt játszani. Feleségem is megszerette a várost.

– Mikor nősültél meg?

– Két hónapja, június 5-én volt az esküvőnk.

– Megvan végre az első NB I-es győzelmünk. A Honvéd ellen követi a második?

– Szerintem igen. Magamon is, a többieken is érzem, hogy felszabadultabbak lettünk ettől a győzelemtől. Értelmet nyert a sok elvégzett munka, hiszen megtapasztaltuk, hogy tudunk nyerni is.

– Benn maradunk az NB I-ben? Egyébként tudom, hogy ez a kérdés felesleges, de mégis…

– Szerintem igen. Képesek vagyunk rá.

– Ehhez elég sok Szilágyi gólra is szükség lesz. Jönni fognak?

– Nagyon remélem. Mindenesetre én mindent elkövetek majd, hogy így legyen.

– Az újonc csapatoknak általában a hazai pálya a fő győzelmi terepük. Mi mégis idegenben szereztük meg első győzelmünket. Most három hazai meccs jön egymás után. Mire számítasz a bajnokságnak ebben a szakaszában?

– A lehető legtöbb pontra. A Honvéd jó formában lévő, egységes csapat – viszont mi egy lélekszabadító sikerélmény tudatában várjuk őket.

– Utána következik a szezon eddigi meglepetéscsapata a Haladás.

– A Haladás a legjobb példa arra, hogy egy kiscsapat is tud egyenletes, folyamatos jó teljesítményt nyújtani. Mi is pontosan erre törekszünk.

– A válogatott szünet, a magyar-román meccs után jön a Diósgyőr.

– Ők a Haladás ellentettei a bajnokságban. Tőlük mindenki sikeres, jó szereplést várt, az élcsoportba volt sorolva az együttes, ám csak bukdácsolnak. Remélem, nem másznak ki a gödörből, mire Békéscsabára jönnek.

– Ez összesen kilenc pont.

– Persze, hogy ezt szeretnénk. De egy játékos mindig győzni megy fel a pályára. Én is, mi is.

Hajrá Lilák! Együtt erősebbek vagyunk!

Ferencz Rezső