A Dél-dunántúli, tavaszi hadjárat első ütközetétől a tavasszal már szinte elvárt eredményt hozta csapatunk, hiszen az újabb döntetlen, ebben az esetben a Kozármisleny elleni 1-1, lényegesen többet ért egy pontnál – mert azt jelentette, hogy csapatunk ott van a Magyar Kupa legjobb négy együttese között (majd az Újpesttel játszunk a döntőbe jutásért, a másik ágon DVSC-Fradi lesz).
Tökéletes részsiker ez az eredmény teljesítménykényszer alatt játszó csapatunk számára. A tudósítások arról szóltak, hogy nagyon megszenvedte ezt a mérkőzést az Előre, de senki nem gondolta, hogy fájdalommentes lesz a tavaszi szezon. Mindenesetre az eddig lejátszott bajnoki és kupamérkőzéseinken elért három idegenbeli döntetlen (Videoton 1-1, MTK 0-0 és Kozármisleny 1-1) és egy minimális vereség hazai pályán (FTC 0-1) egészen kiváló eredménysor. Különösen a kapott gólok számának radikális csökkenése adhat okot a reménykedésre. Kivétel nélkül valamennyi csapatsportág alapja a jó védekezés, nem véletlenül kezdődik úgy minden csapat receptkönyve: végy egy jó kapust… aztán persze állíts össze egy kitűnő védelmet, majd egy kreatív és védekezni is tudó, fáradhatatlan, tehát nagy munkabírású középpályás sort és ne feledkezz meg a gólszerzésben és a gólelőkészítésben is jártas támadók beszerzéséről sem! Aztán, ha már mindent beszereztél, akkor jön a fűszerezés. A rendelkezésedre álló kerettel kell az eredményeket elérned. Nálunk a keret még télen is jelentős változásokon ment keresztül, a csapat pedig gyakorlatilag egész ősszel a saját játékának kialakításával volt elfoglalva. Most azonban, a bajnokság utolsó harmadára eljutottunk oda, hogy nem kapjuk számolatlanul a gólokat, a védekezésünk úgy tűnik kezd stabilizálódni.
Jelenleg a 12. helyen állunk, de a csapat kezdi megtalálni azt a játékát, amellyel eljuthat tervei megvalósításához. Sajnos, egyre fogynak a megszerezhető pontok és azokból meccsenként nekünk nem egy, hanem három kellene. Télen terveinkhez ott kaptunk segítséget, ahol a legnagyobb volt a szükség, a kapuban. Vukasin Poleksic tiszteletre méltó eredménysorral rendelkezik: egyszeres jugoszláv és 33-szoros montenegrói válogatott, kétszeres magyar bajnok, egyszeres kupagyőztes és egyszeres Liga Kupa győztes a Debrecennel, a Loki bajnokok ligája menetelésekor az ő nevével kezdődött a csapat összeállítása. Képességeit és tapasztalatát már nálunk is igazolta a pályán, Békéscsabán is pillanatok alatt kivívott tekintélyével pedig önbizalmat, hitet ad játékostársainak is – arról nem is beszélve, hogy kiválóan irányítja a csapat védekezését is. Tehát a kapunkban most rend van és egyébként a rend ugyanolyan ragadós, mint a káosz. Persze nem terjed olyan gyorsan, egy közösségben az emberek lényegesen nehezebben szoknak hozzá a fegyelemhez, a rendhez – de ha mindig ezt tapasztalják maguk körül és már a rendetlenség az, ami szemet szúr – akkor a rend, a fegyelem válik fő tényezővé egy közösségben. Ha pedig egy csapat sikeres akar lenni, akkor a csapattagoknak mindig azt kell tenniük, ami a közös sikerhez elvezetheti őket. A mérkőzéseken nem kell gólt kapni, illetve eggyel többet kell lőni az ellenfélnél (ez a békeidőkben egyébként nagyon sok magyar öltözőben elhangzott, mint taktikai utasítás). Mind a két feladat, elkerülni és berúgni a gólokat nagyon nehéz. Egyszerre mindkét kritériumnak csak a legjobbak képesek megfelelni. Minden országban azok nyerik a bajnokságokat, akik a legjobban oldják meg ezt a kettős feladatot. A sikeres csapatok közül van olyan, amelyiknél a védekezés dominál, van, amelyiknél a támadás. Nekünk egyébként nem is lehet más utunk, mint gólelkerülésre alapozott győzelmeket szerezni.
A bajnokság első és második fordulóiban, a mérkőzések legnagyobb százalékában a meccsek utolsó negyedórájában kaptuk góljaink túlnyomó többségét. A mérkőzések végén a számunka jó eredmények gyakorlatilag kivétel nélkül vereségbe torkollottak. Legjobb példa ennek a tételnek az igazolására éppen a Paks elleni hazai mérkőzésünk volt. Az akkor ereje teljében lévő, a dobogó második fokán tanyázó Duna-parti csapat ellen a 10. percben már 2-0-ra vezettünk és irányítottuk a játékot. Az Előre úgy játszott hazai pályán, ahogyan azt mindig látni szeretné a publikum. Sokat volt nálunk a labda, szemre is tetszetősen futballoztunk, minden létező akaratunkat ráerőltettük ellenfelükre. Akkor nem kellett volna a szünet. A második félidőre nagyot változott a játék menete, a karmesteri pálcát kicsavarta kezünkből a Paks, a 46. perctől kezdve már ők domináltak. Ennek ellenére sokáig úgy nézett ki, hegy „behúzzuk” (nekem nem tetsző focizsargon) a mérkőzést, de aztán jött a 84. és a 97. perc. A történéseket le sem írom, de ekkor kaptuk azt a két gólt, ami vereségünkhöz vezetett (2-3).
A Paks ellen eddig mindössze két bajnoki mérkőzést játszottunk, két vereség és 2-7-es gólkülönbség a mérlegünk egymás ellen. Éppen itt az ideje javítani ezen. Nincs más választásunk, idegenben kell legyőznünk a paksiakat, mert ez az a kényszer, ami meghatározza az Előre mindennapjainak életét. De teher alatt nő a pálma és ez egy olyan igazság, ami egyébként igaz kell, hogy legyen egy feltétel nélküli győzelem kényszerével pályára lépő kiscsapat életében – így a mi életünkben is. Minden lehetőségét eljátszottuk már a szalonképes viselkedésnek, olyan stádiumban élünk, ahol már nincs vesztenivalónk, hiszen amink volt azt már korábban elvesztettük. Már csak az életünk maradt. Az életben maradásért folytatott küzdelem pedig különleges energiákat képes felszabadítani!
Ha a Dél-dunántúli hadjárat első sikeres ütközete után a másodikat is sikerrel vesszük (megnyerjük a mérkőzést Pakson), akkor a csapat a legközelebbi hazai mérkőzésünkön (március 9. Fradi) olyan közönséget kap, amilyenre mindig is vágyott, hiszen a nézők is pontosan úgy tudják (és alig várják hogy demonstrálhassák is), mint a játékosok, hogy Együtt Erősebbek Vagyunk!
Zoran Spisljak: Bízom benne, hogy a szerdai Kozármisleny elleni Magyar Kupa győzelem további motivációt és önbizalmat biztosít játékosaimnak. Bár a program elég sűrű, de a felkészülésünk jól sikerült és az előző bajnoki fordulókban szerzett idegenbeli értékes pontok is azt mutatják, hogy ez a Békéscsaba már nem ugyanaz, mint amelyik ősszel volt. A Paks egy igen masszív, összeszokott együttes – tudjuk, hogy nem lesz könnyű mérkőzés. Igyekszünk magunkból továbbra is a maximumot kihozni, de nem fogunk fejjel a falnak menni – ezt megígérhetem. Úgy gondolom, hogy védelmünket sikerült megfelelőképpen megerősíteni, ezért minden erőnkkel azon leszünk, hogy ebben a fordulóban is pontot-pontokat tudjunk szerezni. Sérültek, betegségek nehezítik a kezdő összeállítás meghatározását – de a futball már csak ilyen. Az akadályokat le kell küzdenünk és amikor ezt megtettük, akkor minden kezdődik elölről. Tapasztaltabbak, rutinosabbak lettünk és szurkolóink segítségével biztosan sikerül szép eredményt elérnünk!
Kapcsolódó hivatkozások:
http://1912elore.hu/site/bekescsaba-1912-elore-paksi-fc-20151024/
http://paksifc.hu/news.php?extend.6351
Közösségi média