Címkézett bejegyzés

Az összefoglaló sem rólunk szólt

Már a Videoton FC – Békéscsaba 1912 Előre bajnoki mérkőzés alatt élő beszámolónkban is jeleztük a furcsa történéseket, amelyek a pályán zajlottak. Meg nem adott gól, kiállítások, észbontó mennyiségű sárgalap (összesen 9 darab) és ennek tetejébe még egy olyan összefoglaló is, amely csak részben tükrözi a valóságot.

Úgy gondoljuk és mivel nem először fordult már elő hasonló “megkülönböztetés” – amellyel a játékvezetők kiemelten velünk, a média viszont éppen ellenkezőleg foglalkozik csapatunk teljesítményével – ideje hangot adnunk és a mi szemszögünkből is nyilvánosságra hoznunk a történések mikéntjét. Tudjuk – nem biztos, hogy kizárólag a megtörtént és megváltoztathatatlan események megítélésén múlhatnak bajnoki pontok, de adott esetben ezen is érdemes elgondolkodni. A szakmai stáb és játékosaink munkáját, teljesítményét csak részben tükröző, érdekesen összevágott összefoglalók, beszámolók egyáltalán nem viszik előre a hazai focit, pláne nem a viharsarokban folyó megfeszített küzdelem valós megítélését. A csapat morálját és elszántságát jó részben az is befolyásolhatja, hogy milyen tükröt tart a média elénk. A televízió és sajtó feladata – természetesen a saját szemszögükből kiemeltnek ítélt momentumok alapján – tényszerűen összefoglalni egy-egy mérkőzést, ami a Békéscsabával kapcsolatban sajnos ritkán sikerül. Szerencsére léteznek olyan újságírók, akik látták-érezték a lényeget és időt, fáradtságot nem sajnálva élőben is részt vettek a mérkőzésen vagy rászánták az időt, hogy interjúra kérjék a résztvevőket is, mint ahogy a Rangadó.hu is tette – amikor az egyik főszereplőt, Laczkó Zsoltot kérdezte.

20160223_laczko

– Odamentem a játékvezetőhöz, megkérdeztem, hogy ezt miért csinálja. Volt egy elég zavaros utolsó perc, amikor többször is a kárunkra tévedett. De nem káromkodtam, nem szidtam a bírót. Kicsit heves voltam, ez igaz, de nem annyira, hogy sárgalapot kapjak, rögtön utána pedig a másodikat. Tíz másodperc alatt állított ki, amit nem igazán értek – mesélte a Rangadó.hu érdeklődésére a Videoton-Békéscsaba mérkőzés végén történtekről Laczkó Zsolt.

A csabaiak rutinos középpályása nem csak a fura végjáték, a kiállítás miatt volt főszereplő a meccsen, hiszen az első félidő elején az ő góljával szerzett vezetést a csapata, amely aztán bravúros döntetlent ért el a tavalyi bajnok ideiglenes otthonában. Laczkó Zsolt szerint az 1-1-es végeredmény reális, ezért sem igazán érti, miért úgy tálalták a mérkőzést a későbbiekben, mintha csak a Videoton lett volna a pályán…

– A gólösszefoglalóból kihagytak legalább három helyzetet, ami előttünk adódott. Ha valaki csak azt látta – gondolhatná, hogy a hazaiakról szólt a találkozó, pedig nem így volt. A meg nem adott gólunkat szintén nem elemezték, ellentétben a Vidiével… Az első félidőben jó teljesítményt nyújtottunk, voltak lehetőségeink. Tény, hogy a Videoton erős csapat, nagyon jó játékosokkal – várható volt, hogy beszorítanak minket. A második félidőben már kevésbé tudtunk folyamatosan játszani, de a döntetlent mindenképpen megérdemeltük. Nagyon jól sikerült a felkészülésünk – együtt voltunk és már hétközben éreztem, hogy sikerülhet a pontszerzés – értékelt Laczkó.

Az egy pont matematikailag nem sokat jelent, hiszen továbbra is utolsó helyen áll a Békéscsaba, de a hátránya a bennmaradást jelentő helytől elvileg nem ledolgozhatatlan és a sikerélmények erősíthetik az önbizalmat. A korábbi válogatott játékos is ebben bízik.

– Biztos vagyok benne, hogy segíteni fog a későbbiekben ez a most megszerzett pont. Feljebb fogunk jönni. Tizenkét meccs van hátra, nem ledolgozhatatlan a hátrányunk, bár sokat kell tenni a felzárkózásért. A következő meccseinket is jó csapatok ellen játsszuk, de talán nem Fradi és Videoton-kaliberű csapatok ellen. Márpedig velük is szoros találkozókat vívtunk, egál közeli mérkőzéseket. Én eleve nem ijedek meg senkitől, remélem, a csapattársaim is így gondolkodnak a továbbiakban is. Megyünk az MTK-hoz, az sem lesz könnyű, ráadásul nem is játszhatok a kiállításom miatt. Biztos vagyok benne, hogy csak egy meccsre tiltanak el, hiszen két sárga lappal állítottak ki, nem kirívó durvaságért. Ha továbbra is így odatesszük magunkat, mint az első két meccsen a tavaszi szezonban, bármi megtörténhet – tette hozzá a Békéscsaba játékosa.

A történések elemzéséhez tartozik még például a Thomas Piermayr ellen elkövetett szabálytalanság (49. perc) – ez más körülmények között azonnali piroslap, a meg nem adott gólunk (50. perc) – amelyet nyilván nem tudunk és akarunk más szemszögből nézni -, de láttunk már máshol hasonló találatot, amely ponto(ka)t ért. Szintén érdekesnek tartjuk, hogy a 94. percben asszisztens edzőnket elküldték a kispadról, az ítélet meglátásunk szerint egyáltalán nem volt indokolt. Egy szó, mint száz – érdemes végignézni újból a meccset teljes egészében és levonni a konzekvenciákat!

Aki ismeri és éli a focit – az tudja, hogy az egészséges csínyek és praktikák a világon mindenhol bevett szokásnak tekinthetők, akár a játékosok, akár a kispadon helyet foglalók részéről, de ezeket a megfelelő szakemberek kezelni tudják. Mindentől függetlenül természetesen úgy gondoljuk, hogy ami szabálytalan, nem a labdarúgás szabályainak és előírásainak megfelelőképpen történik, azt szankcionálni kell – de egyáltalán nem mindegy hogyan, mikor és kinek!

Klubunk képviselője korábban és a héten is már többször kereste azt a szerkesztőt-rendezőt, aki a szóban forgó összefoglalókért felelős, de eddig a pillanatig telefonon nem sikerült elérni, sőt a visszahívásra tett ígéretek sem váltak valóra. Úgy látszik az információ áramlás-áramoltatás egyirányú, ettől függetlenül természetesen klubunk továbbra is nyitott a tisztelt média kérdéseinek, felvetéseinek megválaszolására.

Pilán Márkó bemutatkozott az első osztályban

Újabb stratégiai továbblépés történt a Békéscsaba 1912 Előre utánpótlás nevelésében, amikor 2016. február 13-án (szombaton) a Ferencváros elleni hazai mérkőzésen kezdőként léphetett pályára tehetséges fiatal labdarúgónk, a mindössze 17 éves Pilán Márkó. A szakmai stáb megingathatatlanul hisz abban, hogy a békéscsabai labdarúgás újraélesztésének lehetősége a saját nevelésű játékosok megtartásában és megfelelő szintre fejlesztésében rejlik, így a törökországi edzőtábor után – ahol több fiatal focistánk is lehetőséget kapott – elérkezett a következő állomás, amikor Márkó éles helyzetben is kamatoztathatta az eddig megszerzett tapasztalatait és tudását. A klub alapvető koncepciója, hogy egyre több ilyen lehetőséget tudjon biztosítani – ezért nem meglepő, ha a tavaszi szezonban több hasonló bemutatkozással is találkozhatunk majd.

20160217_01

Márkóval néhány nappal a Fradi meccs után beszélgettünk, hiszen a felfokozott izgalmi állapot, valamint az élmények letisztulásához és feldolgozásához szerettünk volna némi időt hagyni.

– Kérlek, mutatkozz be szurkolóinknak!

– Pilán Márkó vagyok és 1998. június 17-én születtem. Jelenleg is Kisdombegyházán élek és ott is kezdtem el focizni a helyi klubnál. Battonya és Mezőhegyes után 13 évesen kerültem Békéscsabára és egy iskolai foci tornán figyeltek fel rám – ezután kerültem az Előréhez.

– Hogy alakult a pályafutásod az itt töltött évek alatt?

– Az U14-es csapatban játszottam először, de a bajnokságban az ellenfeleink egy évvel idősebbek voltak. Ezután az U15-ös első osztályú bajnokság következett Oláh Ferenc edző irányításával, majd az U17, ahol Purguly Árpád volt a trénerem – aki jelenleg a felnőtt csapatnál, Zoran Spisljak asszisztens edzője. A 2014/2015-ös szezonban az U21-es együttesben dolgoztam Láza János irányítása alatt, majd 2015-ben a téli felkészülést már a felnőtt csapattal kezdtem. Ezután már bemutatkozhattam a másodosztályú bajnokságban, ahol a Zalaegerszeg ellen léptem pályára először. Sajnos nem sokkal később megsérültem és csak az utolsó néhány fordulóra tudtam visszatérni az U21-esek közé.

Úgy látom jól sikerült a felépülés?

– Igen. Szerencsés vagyok, mert az edzők és vezetők végig segítettek-biztattak. Zoran bácsi és Árpi bácsi sokszor ült le velem beszélgetni, tanácsokat adtak és buzdítottak. Nagyon sok segítséget kaptam Gera Imre bácsitól, aki folyamatosan támogatott, mind az orvosi, mind az iskolai ügyek intézésében. Emellett Barta Szabolcs doktor úr, Kovalcsikné Czifrák Tímea gyógytornász és Knyihár János gyógymasszőr hathatós közreműködése kellett ahhoz, hogy teljesen egészségesen térhessek vissza a pályára.

A nyarat már az NB III-as csapatnál kezdtem, itt Boér Gábor lett az edzőm. Ősszel 14 mérkőzésen léptem pályára, emellett négyszer játszottam az U19-es együttesnél is. Idén másik két U19-es csapattársammal (Konyecsni Zoltánnal és Czinanó Áronnal) együtt lehetőséget kaptunk a törökországi edzőtáborban való részvételre.

20160202_belek_01

Térjünk rá az interjú apropójára. Nem akármilyen mérkőzésen, hazai pályán a Fradi ellen, kezdőként mutatkozhattál be az első osztályban – ez nem semmi! Mire gondoltál, amikor megtudtad, hogy kezdő leszel a mérkőzésen?

– Először nagyon meglepett a dolog, aztán büszkeség töltött el, majd igyekeztem mindent nagyon jól csinálni. Sokat jelentett, hogy az edzők mellett a társak is buzdítottak-segítettek. Csodálatos érzés, de egyben félelmetes is, hogy olyan volt és mostani válogatott játékosokkal együtt focizhattam, mint Vukasin Poleksic, Laczkó Zsolt, Vaskó Tamás – akiket nemrég még csak a TV-ben nézhettem. Köszönet nekik, mert csak pozitív dolgokat kaptam tőlük! Az is eszembe jutott, hogy az NB I-es bemutatkozásom utat mutathat a többi utánpótlás játékosnak, hogy Békéscsabán el lehet jutni a felnőtt csapatig – ezért is igyekeztem és mindent beleadtam. Egyetlen rossz dolog volt ezen a napon, hogy édesapám már nem láthatta, hogy az első osztályban a Fradi ellen rúghattam a labdát – sajnos Őt tavaly elvesztettük. A testvéreim viszont a stadionban nézhették végig a mérkőzést és ez nagyon jó érzés volt számomra. Az első negyedórában nagyon izgultam és szinte még fel sem fogtam igazán, hogy a pályán vagyok – csak a taktikára és az elvégzendő feladatra összpontosítottam. A mestertől kapott utasítások alapján különösen figyelnem kellett a védekezésre, a három középpályásra, de legfőképpen Nagy Ádámra. Mindenképpen meg kellett akadályoznom, hogy a forgató játékosok indítani tudjanak.

20160217_02

– Azt már tudjuk, mi lett a végeredmény. Belülről hogy láttad a mérkőzést?

Hetvenhárom percet töltöttem a pályán és úgy gondolom, hogy egy iksz simán benne volt a meccsben. Nagyon sajnálom, hogy a békéscsabai közönséget nem tudtuk egy szép eredménnyel megörvendeztetni. Az első félidőben még nagyon izgultam és a tempó is sokkal gyorsabb volt, mint az NB 3-as meccseken – bele kellett rázódni. A második félidőre némileg megnyugodtam és sikerült felvenni a ritmust, úgy érzem ekkor már sokkal jobban teljesítettem. Nagyon elfáradtam, hiszen sokat kellett koncentrálni, futni.

– További tervek?

– Természetesen nem elégszem meg ennyivel. Sokkal jobban kell teljesítenem, hogy rendszeresen lehetőséget kapjak az első osztályú mérkőzéseken. Fejlődnöm kell a támadásban, szoknom kell az összjátékot és többet kell gyakorolnom a fejjel való labdakezelést. Bízom benne, hogy elkerülnek a sérülések és akkor nagyon sokat tudok még fejlődni Zoran bácsi segítségével!

Gratulálunk az NB I-es debütáláshoz és további sok sikert kívánunk! Büszkék vagyunk rád!

 line_purple

Érdekes párhuzamot találtunk, amikor Marik Lászlót kérdeztük Pilán Márkóról. Az akadémia szakmai vezetője 30 évvel ezelőtt ugyancsak az FTC ellen mutatkozott be az első osztályban.

– Ez így igaz, 1986-ban én is a Ferencváros elleni hazai mérkőzésen mutatkozhattam be az NB I-ben. Akkor döntetlent játszottunk, így nagyon sajnálom, hogy most nem sikerült pontot szereznünk – pedig megérdemeltük volna.

– Hogy értékeled Márkó teljesítményét és miként látod azt a fejleményt, hogy Viczián Ádám után, újabb fiatal debütált a mennyeiben?

– Nagyon büszkék vagyunk, hiszen az Ő bemutatkozása az egész Akadémia sikere. Nem csak az edzőké, vezetőké, hanem a sok srácé is, akik nálunk játszanak. Márkó jó fizikai mutatókkal rendelkezik, megvan a sebessége és az állóképessége is ahhoz, hogy előbb-utóbb stabil első osztályú játékos lehessen. Technikai téren még fejlődésre van szükség, de mesterünk személye garancia arra, hogy ez is megvalósulhasson. Óriási akarattal és elszántsággal rendelkező játékos, aki képes a nehéz helyzeteken is felülkerekedni. Ezt bizonyította, hogy a Fradi ellen is megállta a helyét. Az elején kissé megilletődötten játszott, de a második félidőre összekapta magát és több jó megoldással vétette észre magát.

Nagyon várom Viczián Ádám felépülését is, mert az Ő játéka nagyon hiányzik a támadásainkból. Nagyon jó lenne Ádámot és Márkót együtt látni a pályán. Az Akadémia nagy köszönettel tartozik Zoran Spisljaknak és stábjának, mert rengeteg idő- és energiaráfordítással folyamatosan segítik az utánpótlás munkáját. Figyelemmel kísérik a játékosok fejlődését, és ami nagyon fontos: lehetőséget biztosítanak a legtehetségesebbeknek. Ezzel nem csak irányt mutatnak a csabai talentumoknak, de komoly anyagi eszközökhöz is juttatják a klubot, hiszen az MLSZ kiemelten támogatja azokat az egyesületeket, ahol a saját nevelésű fiatalok lehetőséget kapnak a felnőtt csapatban is. Büszkék voltunk arra is, hogy Márkó mellett a 17 éves kapus – Czinanó Áron és a 18 éves támadó – Konyecsni Zoltán is részt vehetett a csapat törökországi edzőtáborában. Rajtuk kívül még három ifjúsági korú játékos: Kálmán Szilárd, Orovecz Ádám és Bogár Imre került fel az NB III-as csapat keretébe. Ezek iszonyúan lényeges dolgok, mivel az Akadémia elsődleges célja, hogy játékosokat neveljen a felnőtt csapatunk számára. Ehhez viszont szoros kapcsolatra van szükség a felnőtt csapat és az Akadémia között. Békéscsabán ez igen jól működik, így bizakodóak vagyunk a jövőt illetően is!

Nem egyszerű feladat…

– Ha az lenne, mindenki ezt csinálná – kezdte Purguly Árpád asszisztens-edzőnk a válaszadást, arra a felvetésünkre, hogy mennyire összetett és nehéz feladat előtt állnak a következő három hónapban és akit a törökországi edzőtábor intenzív programjának pillanatnyi szünetében kérdeztünk.

20160202_belek_02

– Amikor elkezdtük a munkát Békéscsabán, egy átfogó stratégiai tervet dolgoztunk ki, melyben pontosan megfogalmaztuk azokat a sarokpontokat, amelyek szerint szeretnénk végezni munkánkat Békéscsabán. Összefoglalva: ez a terv 74 oldalon keresztül magában foglalta mindazon elképzeléseket, amelyeket meg szeretnénk valósítani. Ebben a tervben az utánpótlás nevelés kiemelt helyen szerepel, mert hisszük és valljuk, hogy a békéscsabai labdarúgás „megmentése” a békéscsabai utánpótlás nevelésben rejlik. A fent említett terv egyik fő pontja, hogy akadályozzuk meg a békéscsabai nevelésű játékosok eláramlását és mivel az idősebb korosztályok között jelenleg nincs első osztályú csapatunk, ezért mi vállaltuk azt is, hogy kiemelt gondot fordítunk a tehetségeink megőrzésére. Nem egyszerű a feladat, de ha különleges dolgot akarunk létrehozni, akkor különleges munkát szükséges végeznünk és ebben nagy segítséget nyújt számunkra Jakab Péter és Marik László. Szeretnénk megértetni fiataljainkkal, hogy jelen pillanatban Békéscsabán a legkönnyebb a felnőtt csapat közelébe kerülni és nem kell elmennie, ha fejlődni szeretne.

– Nagyon fontos dolognak tartjuk, hogy a felnőtt csapatot és az utánpótlást még inkább közelítsük egymáshoz – megszüntetve azt a kialakult képet, hogy a saját utánpótlásunkban nevelkedő játékosaink csak félve tekintsenek be a felnőtt csapat öltözőjének folyosójára. Ezért, ahogy alkalmunk nyílott már az első évben, az akkori U21-es korosztállyal közös edzést szerveztünk. A következő lépés volt, hogy az U21-ben kimagasló teljesítményt nyújtó játékosokat meghívtuk egy-egy tréningre, sőt már a tavalyi törökországi edzőtáborba is elvittünk közülük játékosokat: Szántó Mihályt, Pilán Márkót és Viczián Ádámot, hogy szokják a felnőtt labdarúgás ritmusát, keménységét. A három fiatal közül Viczián Ádám komoly szerepet vállalt az első osztályba kerülésért folyó küzdelemben és már az NB I-ben is bemutatkozott – sőt debütálása alkalmával a DVSC elleni mérkőzésen gólt is szerzett. Pilán Márkó ismét itt van velünk a törökországi edzőtáborban, két másik csabai nevelésű fiatallal együtt. Tagja az NB III-as csapatunknak és két társával – akik szintén bemutatkoztak már a második együttesünkben – a csabai nevelésű Konyecsni Zoltán és Czinanó Áron is lehetőséget kapott, hogy az edzőtáborban is bizonyíthassák rátermettségüket és csak rajtuk múlik, hogy mikor mutatkozhatnak be a legfelsőbb kategóriában.

– Ezt hogy érted, hogy „csak rajtuk múlik”?

– Természetesen itt a kitartásról, szorgalomról, alázatról, akaraterőről beszélek, amelyek hiányában nem válhat valaki értékes első osztályú labdarúgóvá.

– Kihangsúlyoztad az értékes labdarúgót, mit értesz ez alatt?

– Azt, aki folyamatosan a legmagasabb osztályban tud játszani, évről-évre jobb teljesítményt nyújtva, mert képes és hajlandó fejlődni, megújulni – az ilyen játékos értékes a csapattársaknak, az edzőnek, a klubnak és adott esetben a válogatottnak is.

– Ezzel a céllal indult útjára nemrég az úgynevezett elit képzés is? Pontosabban mit takar ez a megfogalmazás és mesélj egy kicsit légy szíves az első foglalkozásról!

– Nagyon jó dolognak tartom, hogy ez a csoport elindulhatott – sok dolgot bizonyít, többek között azt, hogy vannak Békéscsabán épülni és megújulni akaró edzők, akik nem a „csodálatos” sztorizgatásaikkal akarják szebbé varázsolni a jövőt, hanem időt szánnak a Zoran által irányított szakmai továbbképzésekre, külön öröm számomra hogy én is részese lehetek a szakmai programok előkészítéseinek. Nem utolsó sorban pedig azért is örömteli, hogy ez a program beindult, mert mindenki meggyőződhetett arról, hogy minden korosztályunkban vannak kiemelt tehetségek. Túl vagyunk az első edzésen, amit hárman vezényeltünk: Zoran Spisljak, Jakab Péter és jómagam. Marik László az egész edzést videóra rögzítette, hogy később ki tudjuk elemezni. Szerintem nagyon jól sikerült, mert az edzők és a játékosok egyformán értékes tapasztalatokkal térhettek haza.

– Mikor jó vagy értékes egy edzés?

– Véleményem szerint egy edzés akkor sikerül jól, ha a játékosnak tudsz adni-tanítani valamit, ami által több lett, mint az edzés megkezdése előtt. Ha ezzel a többlettel és jó érzéssel mehet haza, várni fogja a következő foglalkozást. Akkor pedig nyíltan, pozitívan dolgozik majd – tudván azt, hogy ismét valami újat fog „hazavinni”. Edzői szemmel öröm volt nézni, hogy a srácok az első perctől az utolsóig maximális koncentrációval hajtották végre a gyakorlatokat.

– Adódik a következő kérdés: jelenthet ez bármiféle megkülönböztetést a fiatalok körében? Nem veszi el azok kedvét az egésztől, akik most nem kerültek be ebbe a csoportba?

– A jelen pillanatban kiválasztott fiatalok már most előrébb tartanak kortársaiknál, nekik már egy kicsit más jellegű munkára is szükségük van. Igenis jelezni kell feléjük, hogy a klub szakmai stábja felfigyelt tehetségükre és minden lehetőséget biztosítunk a továbbfejlődésük érdekében. Csak úgy, mint azoknak is, akik nincsenek most benne ebben a kiválasztásban. Ez egy sport és a sportban természetes a versengés – aki az első kudarc után feladja, az soha sem fog a csúcsra érni. Egyébként ez a csoport sem végleges, folyamatosan nyitva áll a lehetőség bárki előtt, de csak fegyelmezett, pontos edzésmunkával és kitartással lehet bekerülni.

– Miért tartod fontosnak, hogy az első csapat edzői részt vegyenek ebben a programban?

– Amikor elkezdtük a munkát és elkészítettük a korábban említett tervünket, abban az is szerepel, hogy szeretnénk egy formatervet kidolgozni, amit más klubok is használhatnának a jövőben. Véleményünk szerint, ha az első csapatot és az utánpótlást közelebb akarjuk hozni egymáshoz, akkor közös szisztéma szerint kell dolgozni – amelyet az első csapat játéka határoz meg. Olyan szempontból is fontos a fiatalokkal való személyes találkozás, hogy minél jobban megtapasztaljuk egymást. Mi is kíváncsiak vagyunk rájuk és ők is megismerhetnek minket. Így, ha a jövőben lehetőséget kapnak arra, hogy a felnőtt csapattal dolgozzanak, akkor azok kevésbé lesznek szokatlanok számukra, mert már legalább ismernek minket és edzések nem a velünk való ismerkedéssel kezdődnének, hanem már bátrabban tudják és akarják végrehajtani a tőlük elvárt feladatokat.

20160202_belek_03

Edzőtábor 1. nap

Zoran Spisljak összességében elégedett volt az edzőtábor első napjával.

20160127_belek_15

Ideális időjárásban bonyolította az Előre az edzőtábor első napját. A délelőtti összevont edzést a beleki labdarúgó központban vezényelte vezetőedzőnk. Délután azonban már két csoportra osztva dolgoztak játékosaink a konditeremben, illetve a pályán. A kombinatív, gyors játékra irányuló, ellenben igen fárasztó gyakorlatsorok végén Zoran Spisljak nyilatkozott weboldalunknak az edzőtábor nyitó napjáról.

– Tegnap este fél tíz körül fejeztük be a programot. Szerencsére az utazást és az ezt követő tennivalókat is sikerült időben lebonyolítanunk. A csapat és a stáb minden tagja fegyelmezetten és felelősséggel végzi a dolgát, így a szerdai nap igazából az akklimatizációval telt – például át kellett állnunk a műfüves borításról, a rendes füves pályára. Ettől függetlenül igyekeztünk megfelelő edzésmunkát végezni, hiszen csütörtökön már előttünk áll az első megmérettetés – az FC Botosani (román első osztály) csapatával mérkőzünk meg. A délelőtti közös edzés után, délután már két részre osztva dolgoztak játékosaim. Mindent összevetve teljesen elégedett vagyok az első nappal, a körülmények is rendben vannak – így a megfelelő adaptáció után nem látom akadályát annak, hogy a következő napokban igen komoly munkát tudjunk végezni.

Vukašin Poleksić nyilatkozott

Újdonsült kapusunk, aki korábban a montenegrói válogatottban is szerepelt – válaszolt a Rádió1 kérdéseire. A nyilatkozatot itt és a koroshircentrum.hu weboldalon is meghallgathatják.