Címkézett bejegyzés

Ünnepeltjeink

Júniusban három születésnapost is köszönthetünk az Előre kötelekében.

Pilán Márkó, a Lilák 27-es számú mezét viselő támadója június 17-én ünnepelte 19. születésnapját. Márkó a 2016/2017-es szezonban 31 alkalommal lépett pályára, ebből tizenötször kezdőként és az összegyűjtött 1.364 játékperc alatt 2 gólt is szerzett.

Június 21-én töltötte 56. életévét Szenti Zoltán – egykori legendás labdarúgónk, és a 2016/2017-es szezonban NB3-as csapatunk vezetőedzője.

Június 30-án válik nagykorúvá Czinanó Antal Áron, a 2016/2017-es szezon második csapatának kapusa. A 196 cm magas, tehetséges hálóőr is az első csapattal készül és minden esélye megvan arra, hogy előbb-utóbb a Lilák egyik meghatározó egyéniségévé válhasson.

A Békéscsaba 1912 Előre Futball ZRt. minden dolgozója nevében boldog születésnapot, jó egészséget és további sikereket kívánunk!

 

DVTK – Békéscsaba 1912 Előre

 

Felkészülési mérkőzés

DVTK – Békéscsaba 1912 Előre

2-0 (2-0)

Időpont: 2017. június 24. (szombat) 17:00 óra

Helyszín: DVTK Edzőközpont

Cím: 3533 Miskolc, Andrássy út 61.

Játékvezető: Nagy Róbert

Asszisztensek: dr. Varga Zsolt, Márkus Tamás

DVTK: Ivan Rados, Nagy Tibor, Lipták Zoltán (C), Dejan Karan, Forgács Dávid, Diego Vela, Busai Attila, Nono Villar, Óvári Zsolt, Fülöp István, Szarka Ákos. Cserék: Bacsa Patrik, Ivánka Patrik, Kitl Miklós, Oláh Bálint, Ternován Patrik, Ugrai Roland.
Szakmai igazgató: Bódog Tamás

Békéscsaba / 1. féldő: Máthé Gábor, Babinyecz Balázs, Fehér Zsolt, Nagy Richárd, Pilán Márkó, Zahorán Balázs, Viczián Ádám (C), Gránicz Patrik, Gyurján Bence, Nagy Sándor, Kiss László.
Békéscsaba / 2. félidő: Ribánszki László, Szélpál Norbert, Urbin Péter, Kmetykó Kevin, Beszterczei Attila, Király Patrik, Nagy István, Szalai Dániel, Birtalan Botond, Eszlátyi István.
Vezetőedző: Boér Gábor

Gólszerző: Fülöp István (9. perc), Diego Vela (32. perc).

Fotó: dvtk.eu

A negyedik percben Óvári húzott balról középre, a 16-os előterében balra tette az érkező Szarka felé a labdát, de a védők tisztáztak. Hatvan másodperccel később Fülöp beadását tisztázták Szarka elől, majd Szarka lőtt estében 14 méterről, Máthé fogta a labdát. Aztán Busai szerzett labdát az ellenfél térfelén, Szarkához passzolt, aki 16 méterről lőtt, de nem elég erősen, Máthé vetődve védett. A 9. percben Óvárit vágták fel a 16-oson belül, a megítélt büntetőnél Fülöp István állt a labda mögé, és a jobb alsó sarokba bombázott, 1-0. A 10. percig kellett várni az első békéscsabai szögletre, melyet Karan fejelt ki az ötösről. Az első negyedóra végén, egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után, Gránicz lőtt 20 méterről, Rados vetődve védett. Egy perccel később Óvári lőtt jobbról, éles szögből az oldalhálóba. A 28. percben egy jobb oldali csabai szabadrúgás után senki nem ért hozzá a labdához, ami elment a lábak között és éppen csak elkerülte a hosszú alsó sarkot. A 34. percben a hazaiak kezdték meg a cseréket, Busai Attila helyett Oláh Bálint lépett pályára. Egy perccel később pedig Gránicz szabadrúgását ölelte mellre Rados. Majd a 32. percben Nono parádés mélységi indítást adott a felezővonal közeléből Diego Vela irányába, aki átvette, majd 10 méterről jobbról a kapuba lőtt, 2-0. Hátrányban sem adtuk fel és megpróbáltunk kontrázni, melyet sikerült egy szöglettel befejezni. A diósgyőriek viszont lendületbe jöttek és Fülöp ugratta ki Óvárit, aki elsőre lelassult, de utána megverte egy az egyben védőjét és balról jobbal a hosszú oldali kapufát lőtte ki.

A második játékrészre mindkét mester szinte teljesen új sort küldött a pályára. A második félidő első tíz percében a hazaiak domináltak, folyamatos támadásokkal próbálták meglepni a békéscsabai védőket. Az 57. percben Beszterczei unta meg a banánt és megiramodott a jobb oldalon, Tucsa sprintelt és becsúszva szerelt. Két perccel ezután Ugrai lőtt 22 méterről, Ribánszki kezéről szögletre pördült a labda, a sarokrúgás után viszont a fejpárbaj hazai szabálytalansággal ért véget. A 60. percben Tamás Márk helyett Ivánka Patrik kapott játéklehetőséget. Öt perccel később egy csabai beadás után Urbin fejelt 8 méterről, Antal fogta a labdát. Majd újabb csere következett a 71. percben, amikor Lipták Zoltán helyett Orosz Marcell is kapott bő negyedóra játéklehetőséget. Egy perccel ezután kavarodás alakult ki egy csabai szöglet után a hazai kapu előtt, de a többszöri próbálkozás után lest fújt a spori. Tizenkét perccel a rendes játékidő vége előtt szabadrúgáshoz jutott a DVTK, Ugrai lövése a sorfalat érintve ment nem sokkal a kapu mellé. A 80. percben Ugrai első szögletét kifejelték a védők, a másodikat Ribánszki öklözte ki. Majd Boér Gábor is cserélt: Nagy Sándort Kmetykó Kevin váltotta. A 83. percben egy balról érkezett, csabai beadást Antal előbb leütötte az égből, majd megfogta a játékszert. A hajrában még megpróbálták megnyomi a hazaiak, több lehetőséget is kidolgoztak, de a vendég védelem állta a sarat és az eredmény már nem változott.

Bódog Tamás: – Elsősorban azt terveztük, hogy ma meccsterhelést kapnak a játékosok, ami meg is valósult, mindent kiadtak magukból. Elérte a célját a találkozó, de nem lehet és nem is szabad messzemenő következtetéseket levonni, mert akadtak javítani való hibák. Egy hét félkészülés után a mai teljesítmény rendben volt, de rá lehet tenni még egy lapáttal. Azon dolgozunk, hogy megfelelő edzésmunkával legközelebb még jobb legyen. Forgács Dávid és Óvári Zsolt megmutatta, hogy mi az erényük és miért hoztuk őket Diósgyőrbe. A saját nevelésű fiataljaink teljesítménye még számomra is meglepetést nyújtott, övék a jövő és meg fogják kapni a lehetőséget. A hozzáállásuk, a karakterük, a tehetségük és főleg a játékuk meggyőzött arról, hogy vannak tehetségek az utánpótlásunkban.

Boér Gábor: – Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy egy rendkívül hasznos edzőmérkőzésen vagyunk túl. Tudtuk gyakorolni az új rendszert, amelyet szeretnénk megvalósítani a későbbiekben. Nyilván sok hiba csúszott még a gépezetbe, de ezzel tisztában voltunk és fel voltunk rá készülve. De a hibák mellett már megjelentek olyan pozitív elemek is egy hét gyakorlás és tesztelés után, amely igen örömteli számunkra. Látni kell, hogy fiatal játékosainknak is nagyon sokat kell még tanulniuk a profi világból, hiszen olyan labdarúgónk is pályára lépett, aki eddig csak a harmadosztályban játszott és most szemben találta magát egy kész, profi NB I-es játékossal. Mindezek ellenére tudjuk, hogy az út elején járunk, nagyon hosszú lesz ez a folyamat és sok buktatóval kell megbirkóznunk. Mindenképpen bizakodó vagyok a hozzáállás, az egészséges agresszivitás és a futómennyiség tekintetében is és még egyszer hangsúlyozom, hogy egy-egy játékelem kimondottan tetszett. Úgy gondolom, hogy nem vallottunk szégyent, hiszen voltak lehetőségeink is és úgy látom, hogy a Diósgyőr egy masszív, jó első osztályú csapat lesz jövőre. A párharcokban mindenképpen sikerült felvenni velük a versenyt, így a felkészülésünk rendkívül hasznos állomása volt a mai mérkőzés.

line_purple

A hatodik nap következik a Békéscsaba 1912 Előre nyári felkészülési programjában, amikor szombaton délután 17:00 órától Miskolcon zárja a heti programot az élvonalbeli Diósgyőr elleni tesztmérkőzéssel.

A játékosok érthetően nagyon várják már a Diósgyőr elleni tesztet, hiszen a felkészülési időszakban mindig felüdülést jelent, amikor a játék kerül előtérbe.

Boér Gábor, vezetőedző: – A keret jól reagál a munkára, az elmúlt hét során mindenki nagy erőbedobással és kedvezően állt a munkához. Külön öröm számomra, hogy felfedezhető a szemléletbeli váltás, amire a kezdés előtt külön is felhívtam a figyelmet. Kizárólag pozitív gondolkodású embereket szeretnénk látni az öltözőben és a klubházban, ügyelnünk kell arra, hogy ez tartósan is így maradjon. Mindenki várja már a mérkőzést, a motiváció is adott, hiszen magasabb osztályú ellenféllel szemben ez természetes jelenség. Szeretnénk új dolgokat is előtérbe helyezni, emellett két részre fogjuk osztani a meccset, félidőnként más csapatra bontva, mégis azonos elemek mentén. Tisztában vagyunk vele, hogy a munka elején még biztosan lesznek hibák, de a mindenkori elvárásunk most is igaz lesz: bajnokihoz méltó komolysággal kell kezelni a mérkőzést, leginkább hozzáállásban!

Bódog Tamás, szakmai igazgató: – Az első hét a fizikai felkészítésről szólt, miután visszatértünk a nomád edzőtáborból, ahol futottak, kerékpároztak, úsztak és eveztek a játékosok, majd szerdán előkerült a labda. A szombati mérkőzésen senki ne várja, hogy varázsoljunk a labdával, ezúttal is a terhelésen lesz a lényeg, ugyanakkor elvárom, visszaadják azokat a taktikai elemeket, amit az elmúlt három hónapban gyakoroltunk. Tisztában vagyok vele, hogy ez sem fog százszázalékosan sikerülni, de mozgás, akarat és hozzáállás tekintetében ezúttal is a maximumot várom. A héten bő kerettel dolgoztunk, néhányan később csatlakoztak a társakhoz, ezért lesznek olyanok, akik nem lépnek pályára. Kondor Kristóf és Zwick Noah biztosan nem játszik, mert ugyan az elmúlt néhány napban igazolták jó hírüket és továbbra is figyelemmel kísérjük a pályafutásukat, de jelen pillanatban más típusú játékosokra van szükségünk.

A találkozó zártkapus az edzőközpont területén induló újabb építkezés miatt, de a kerítésen kívülről megtekinthető.

line_purple

Csatlakozzon az eseményhez facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/events/1892092447726524

Egységesen a sikerért

Érzések és eredmények szempontjából felemás, eseménydús szezonon vagyunk túl. Volt olyan időszak, amikor mindenki kiegyezett volna az ötödik hellyel, a végén azonban vegyes érzésekkel fogadta a közvélemény ezt az eredményt. Ettől függetlenül a 36. fordulóig versenyben voltunk a feljutásért és az is látható, hogy – az év eleji kritikákkal ellentétben – a keret alkalmas volt a versenyre és ebben a kiegyenlített mezőnyben is tudtunk bravúrokat végrehajtani, ugyanakkor – ne szépítsük – többször nem megfelelő teljesítményt nyújtott az együttes. Kialakult a következő liga résztvevőinek névsora és látható, hogy talán még nehezebb dolga lesz minden olyan klubnak, aki a feljutást tűzi ki célul. Túl vagyunk egy edzőváltáson is, megkezdődött a stadion építése és a klub működésében is átszervezéseket hajtottatok végre.

Weboldalunknak Igricz Mihály klubigazgató nyilatkozott a felkészülés első napján.

– Mik voltak a 2016/2017-es szezon sarkalatos pontjai, maradt benned hiányérzet?

– Azzal kezdeném, hogy a 2015/2016-os első osztályú bajnokságból való kiesés után elég nehéz helyzetbe kerültünk, mert szinte az egész csapatot újjá kellett építeni, amely minden együttes életében igen nagy feladat. Ennek fényében a 2016/2017-es szezonban elért ötödik hely – ami természetesen lehetett volna sokkal jobb is, – ha a szezonokat jobban kezdjük – viszonylag elfogadható eredmény, természetesen nem félretéve azt a tényt, hogy cél a feljutás volt. Nagy hullámvölgyek jellemezték a csapat teljesítményét, voltak iszonyú mélypontok – melyekre még visszaemlékezni is fáj -, de ugyanakkor voltak igen jó pillanataink is, például a hazai Puskás Akadémia, vagy a Kozármisleny elleni meccsek. Úgy gondolom, hogy akkor tudnánk előrelépni, ha sokkal kiegyensúlyozottabb csapat futna ki mérkőzésről-mérkőzésre a pályákra. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki bármilyen módon segíteni tudta az Előrét. Köszönöm szurkolóinknak, akik időt, fáradságot, pénzt nem sajnálva még az ország legtávolabbi sarkaiba is elkísérték labdarúgóinkat! Köszönöm dolgozóink áldozatos és fárasztó munkáját, mellyel segítették működésünket és természetesen legfőképpen a tulajdonosoknak, akik megteremtették a feltételeket! A továbbiakban is szeretnék mindenkit arra kérni, hogy maradjon minden így – sőt, még többen járjanak a mérkőzéseinkre és még nagyobb intenzitással buzdítsák csapatunkat!

– Miben kell még javulnunk jövőre, mi a cél és mit tesz a vezetőség ennek érdekében nyáron?

– Az évközi edzőváltás után az volt a célunk, hogy idén nyáron ne legyen túl nagy játékosmozgás. Abból okulva, hogy milyen nehéz egy teljesen új csapatot összerakni, igyekeztünk kevesebb, de ugyanakkor minőségi játékosokat igazolni. Csak olyan labdarúgókat szerződtettünk, akik az előző klubjukban is meghatározó teljesítményt nyújtottak. Ennek tükrében pedig már közölhetem a konkrétumok nagy részét. Nálunk folytatja Nagy Sándor, aki első osztályú múlttal, rutinos védőként Ceglédről érkezik. Visszatér Békéscsabára Király Patrik, aki a Szeged 2011 csapatától teszi át székhelyét. A Sopron volt szélvészgyors támadója, Eszlátyi István is lila-fehér mezben lép pályára a következő szezonban. Mindenki megnyugvására elmondhatom, hogy újabb egy évet tölt nálunk Ribánszki Laci, aki kölcsönben szerepelt és ezt sikerült még egy évvel meghosszabbítani a Mezőkövesddel. Ugyanígy kölcsön tudtuk venni, a váciak jó szereplésének – akik a hatodik helyen, mögöttünk végeztek – zálogát, Dlusztus Andrást, aki óriási szerepet vállalt ellenfelünk eredményeiben belső-védőként. Köszöntjük őket Békéscsabán és sok-sok lila-fehér sportsikert kívánunk!

Balról-jobbra: Nagy Sándor, Király Patrik, Eszlátyi István, Dlusztus András

A továbbiakban még két igazolást tervezünk, a tárgyalások és a szerződéskötések további kiszemeltjeinkkel is igen előrehaladott fázisban vannak, de azért nem nevesíteném őket, mert a szerződéseken még nincs pecsét. Természetesen amint pont került a kontraktusokra, azonnal tájékoztatjuk a közvéleményt. Amit még szeretnék elmondani, hogy nagy vérveszteség számunkra Bagi Pista távozása is – sajnos vele és Juhász Gyurival sem sikerült az anyagiakban megegyezni. Én személy szerint is nagyon sajnálom, hogy elválnak útjaink, hiszen rengeteget köszönhetünk nekik, nagyon sokáig voltak a klub kötelékében és azt is, hogy ajánlatunkat nem tudták elfogadni. Ezúton is köszönjük eddigi munkájukat, szereplésüket és további sok sikert, sérülésmentes pályafutást kívánunk! A távozók névsorában szerepel még Spitzmüller István – aki szintén régi motoros volt a csapatban, Fabio a külföldi szabály miatt sajnos nem tudja nálunk folytatni. Szintén nagy érvágás a kölcsönjátékos Kelemen Dávid elvesztése – mivel klubja visszarendelte -, aki a védelem egyik meghatározó egyénisége volt és a csapat egyik alapemberévé nőtte ki magát. További távozóinknak, Hrabina Alexnek, Bozsó Milánnak és Zelenyánszki Lászlónak is köszönjük eddigi segítségüket.

Feltett szándékunk, hogy ebben az évben is folytatjuk azt a korábban megkezdett tendenciát, hogy minimim két, saját nevelésű, fiatal játékosnak profi szerződést kínálunk. Ez az idén sincs másképp, hiszen nagy örömünkre szolgál, hogy a 16. életévét betöltött Uram Jánosnak – akit reményteljes, tehetséges kapusnak tartunk – szerződést tudtunk ajánlani. Mellette még Zahorán Balázs is – aki eddig az NB 3-as csapatban bontogatta szárnyait – profi lehetőséget kap majd ettől az évtől kezdve és az első csapattal készülhet. Az első csapattal egyébként több saját nevelésű, fiatal játékos kezdi meg a felkészülést és csak rajtuk múlik, hogy kinek tudunk majd profi munkalehetőséget ajánlani. Szeretném még elmondani, hogy ilyen irányú szándékainkból kifolyólag az U19-es korosztályból kiöregedő és az NB3-as keretből álló Megye I-es csapatot indítunk, amelynek célkitűzése a vonatkozó bajnokság megnyerése.

– Miért van az, hogy rendre gyengébben kezdjük a szezonokat és mit lehetne annak érdekében tenni, hogy ez a tendencia pozitív irányba változzon?

– Az eddig megszokottakhoz képest igyekeztünk jóval hamarabb megkezdeni a játékoskeret kialakítását, amely pont azt a célt szolgálta, hogy már a felkészülés elejétől kezdve szinte a végleges keret állhasson a szakmai stáb rendelkezésére, lehetőség szerint ne menet közben kelljen nekik bekapcsolódni a munkába és még a lakhatást és egyéb ügyeket a felkészülés ideje alatt intézni. Úgy érzem, hogy ezt a célt sikerült elérnünk, hiszen a felkészülés első napjára szinte a teljes keret felveheti a munkát. Az új szakmai stáb is úgy készült a program és a felkészülési mérkőzések tekintetében is, hogy a formaidőzítés ezúttal már tökéletes legyen és már az első fordulótól kezdve a legjobb teljesítményt tudjuk nyújtani.

– Az egész évet figyelembe véve melyik játékosunk teljesítményét tudnád kiemelni és miért?

– Több igen jó szereplést figyelhettünk meg az elmúlt idényben, voltak akik szinte folyamatosan jó produkciót tudtak nyújtani. Véleményem szerint a két leginkább kiemelhető labdarúgóink Ribánszki Laci és Viczián Ádám volt. Laci személyiségével és kiállásával, valamint életmentő védéseivel tartást adott a csapatnak, Ádám pedig igazi vezéregyéniséggé nőtte ki magát és a szurkolók is őt választották a tavaszi idény legjobb játékosának. Nagyon lényegesnek tartom, hogy azok a fiatalok, akiket közel két éve elkezdtünk beépíteni a csapatba – gondolok itt a Szélpál Norbira, Pilán Márkóra vagy Babinyecz Balázsra – teljes mértékben megállták a helyüket és szépen fejlődnek, amit az is bizonyít, hogy már több klub is szemet vetett rájuk. Bízunk benne, hogy ez a tendencia folytatódik és egyre több helyi nevelésű, fiatal focista csatlakozhat majd az első együttes keretéhez.

Szerzői jog:
http://1912elore.hu/site/adatvedelem/szerzoi-jog/

Sikeres nevezés

A Magyar Labdarúgó Szövetség Versenytanácsa a 2017. június 19-én kelt 062/2017. ügyiratszámú és 3039/2017. iktatószámú határozatában elfogadta a Békéscsaba 1912 Előre Futball Zrt. 2017-2018. évi NB II. osztályú Férfi Felnőtt nagypályás labdarúgó bajnokságra beadott nevezését.

Az MLSZ Versenytanácsa megállapította, hogy a Békéscsaba 1912 Előre Futball Zrt. 2017-2018. évi NB II. osztályú Férfi Felnőtt nagypályás labdarúgó bajnokság Versenykiírásában foglaltaknak eleget tett.

Szezonértékelő Boér Gáborral

Nem éppen hálás feladat, amikor egy mélyponton lévő csapatot kell kirángatni a gödörből. Az idei szezonban ez kétszer is osztályrészedül jutott, de az eredmények azt mutatják, hogy sikerült megoldani a helyzetet. A csapat az ötödik helyen végzett, nyilván van benned keserűség miatta, hiszen akár jobban is alakulhatott volna a sorsunk. Ettől függetlenül a körülmények és az események függvényében, utólag már reálisnak tűnhet helyezésünk és adott időben mindenki megelégedett volna ezzel az eredménnyel is. Összeállt az új szakmai stáb, sikeresen felvételiztél a pro-licenc képzésre, rengeteg jótékonysági és közösségi tevékenységet végeztetek, ismét haladtunk az utánpótlással történő együttműködésben, épül az új stadion – úgyhogy sok minden történt.

– Együtt marad az új stáb?

– Mindenképpen úgy tervezzük és az egyeztetések is úgy folytak az egész utolsó időszak alatt, hogy együtt marad a stáb. Nyilván ezt majd akkor tudom biztosan kijelenteni, amikor minden egyes taggal sikerül majd megegyezni, de kilencven százalékos biztonsággal azt tudom mondani, hogy ebben a felállásban kezdjük el a munkát. Ennek egyébként személy szerint nagyon örülök, hiszen ez stáb javarészt az én választásom szerint alakult ki, akikkel nagyon hatékonyan tudunk együtt dolgozni. A hiányosságokat, amelyek eddig megjelentek a munkában, azokat igen jól pótolják, valamint rengeteget segítenek nekem a hétköznapokban is – nem feltétlenül csak szakmai kérdésekben, hanem adott esetben mentális, illetve apróbb egyéb ügyekben. A Hanyecz Janival ketten maradtunk a régi stábból, az ő személye számomra mindig is nagyon pozitív volt, ezért szeretek vele dolgozni. A Papp Karcsi és a Makra Zsolti új tagok nálunk, de az eltelt időszak alatt abszolút bizonyították, hogy igenis helyük van a békéscsabai futball elitjében.

– Hogyan értékeled az egész szezont és mire lesz szükség a továbblépéshez?

– Szeretném a bajnokságot három, vagy inkább négy szakaszra bontani. Az első félévünket kettősség jellemezte, hiszen rendkívül rosszul kezdük a bajnokságot. Ennek miértjére már sokszor próbáltunk válaszokat keresni, illetve többször megpróbáltuk azokat a dolgokat fellelni, ami odáig vezetett, hogy az első öt fordulóban csupán egyetlen pontot szereztünk. Részben sikerült megtalálni és korrigálni a hibákat, bár úgy gondolom az akkori rossz kezdésünket az első osztályt követő, túl hosszú pihenőidőszak okozta és az a kicsit rövidebb felkészülési rész, amikor már tényleg az egész keret a rendelkezésünkre állt. Ebből valamilyen szinten az következett, hogy későn állt össze az együttes. A szakasz végén nehéz helyzetben kellett beugranom Zoran helyére, szerencsére nagyon jól sült el a dolog és talán kellett egy új impulzus a csapatnak, hogy kilábaljon ebből a hullámvölgyből. Nem feltétlenül a személyemre gondolok, egyszerűen csak lehet, hogy valami újra volt szükségük. A folytatásban helyreállt a rend és egy nagyon sikeres őszt tudtunk produkálni, odaértünk a feljutást jelentő pozíciók közelébe. Akkor még mindenki bízott abban, hogy a minimális hátrányt le tudjuk majd dolgozni. Következett a téli felkészülés, amikor ismét arra lehetett következtetni, hogy minden rendben lesz – hiszen jól sikerültek a felkészülési mérkőzések, elvégeztünk minden olyan munkát, melyeket beterveztünk. Mégis valami nem működött, valami elcsúszott és kisértetiesen az őszihez hasonlóan kezdtük a tavaszt – akkor is egy pontot tudtunk produkálni – bár csak négy mérkőzésből, hiszen a balmazújvárosi egy elmaradt meccs pótlása volt. Nagyon beragadtunk a rajtnál és akkor már attól féltünk, hogy teljesen el is úszott a feljutás lehetősége, mivel a 9. pozícióig csúsztunk vissza és 12 pontra voltunk a feljutást jelentő második helytől. Ekkor történt meg a csere és Zoran ekkor döntött úgy, hogy nem vállalja tovább a munkát. Ebben a pillanatban éreztem azt a szakadékot a csapat és közötte, ami talán oda vezetett, hogy meghozza ezt a nem könnyű döntést. Valami már nem stimmelt, mondhatnám úgy is, hogy a kémia már nem működött. Én is úgy éreztem, hogy valaminek változni kell ahhoz, hogy a gödörből kimásszunk. Mindig az idő dönti el, melyik a jó döntés ilyen helyzetben: vagy az edző áll fel, esetleg játékos "áldozatokat" hozunk?! Zoran elhatározása után a vezetőség engem kért fel a bajnokság végéig a vezetőedzői pozícióra, amitől – megmondom őszintén – abban a helyzetben igencsak tartottam. Sokkal nagyobbat tudtunk volna bukni, mint nyerni – hiszen abban az időszakban már szinte a kiesés szele is megcsapott minket. Nagyon szoros volt a bajnokság és adott esetben sajnos ehhez sem kellett volna túl sok hiba. Úgyhogy volt bennem félsz, nehogy az életem első profi és igazán komoly munkájából negatívan jöjjek ki, de mint sportember juszt is vállalnom kellett ezt a kockázatot – azért is kezdtem el edzősködni, hogy az ilyen nehéz szituációkat is meg tudjam oldani. Az én lebontásomban ezután következett a bajnokság harmadik szakasza, amikor 14 mérkőzés állt még előttünk. Két nap állt rendelkezésünkre, hogy Kisvárda ellen megfelelően felkészülve fussunk ki a pályára. Ezt a 48 órát senkinek sem kívánom, még azt sem tudtam, hogy végleg én maradok vagy, hogy Zoran munkaviszonya mikor szűnik meg. Minden teljesen képlékeny és bizonytalan volt és ezt a csapat sajnos meg is érezte. Egy nagyon gyenge meccset játszottunk – bár hozzáteszem, hogy a hozzáállás rendben volt és talán ennek is köszönhető, hogy pontot tudtunk szerezni. Majd következett egy olyan sikeres széria, amelyre álmomban sem gondoltam – engem is meglepett, hogy ilyen hosszúra tudtuk nyújtani győzelmi sorozatunkat. Vártam és tudtam, hogy következik majd egy újabb hullámvölgy, amelyet személy szerint jóval korábbra gondoltam. Sajnos be is következett és pechünkre pont akkor, amikor egy hét alatt három mérkőzést kellett lejátszanunk. Ott eléggé meg is látszódott az együttesen az újabb mélypont, hiszen a 270 perc alatt mindössze egy bajnoki pontot tudtunk gyűjteni és akkor teljesen el is úszott számunkra a feljutás kérdése. Az utolsó rész megint jól sikerült, akkor olyan dolgokat és eredményeket tudtunk produkálni, amelyek bizakodásra adnak okot. Remélem, hogy ezek a "kilengések" a következő évadban már teljesen el fognak tűnni, illetve minimalizálni tudjuk ezeket. A sikerhez igen kiegyensúlyozott teljesítményre van szükség, ehhez pedig egy olyan játékosállományra, amellyel sokkal több lehetőségünk van forgatni a keretet és igenis pihentetni olykor egy-egy meghatározó játékost. Az lehet a kulcs, ha 16-18 azonos képességű játékos áll rendelkezésre és bátran tudunk bárkit helyettesíteni. Talán ebben egy kicsit le voltunk maradva az élmezőnytől, hiszen nálunk egy szűk gerinc volt, aki végig tudta játszani a bajnokságot és amikor kiesett valaki, akkor nehezen tudtuk pótolni. Ezzel természetesen nem azt szeretném mondani, hogy nem volt értékes a keretünk, hanem valószínűleg nem állt mindenki azonos szinten.

– Mi az elképzelésed a csapattal kapcsolatban, figyelembe véve a távozókat és a jövőbeni új érkezőket?

– Volt labdarúgóként abszolút azt vallom, hogy akkor tud egy játékos a cserepadról is segíteni, ha folyamatosan tűzben van tartva. Edzhetünk bármennyit, bármilyen keményen – a mérkőzéseket semmi sem fogja tudni pótolni. Sajnos az is bebizonyosodott az elmúlt idényben, hogy még egy NB III-as meccs sem tudja azt a szinten képviselni, ugyanazt a hatást kiváltani, mint egy másodosztályú mérkőzés. Hiszen azok a játékosok, akik rendre ott kaptak szerepet és néha be kellett ugraniuk az első csapathoz, nem biztos, hogy tudták hozni azt a minőséget, amit tudnak vagy éppen elvártunk tőlük. A jövőbe tekintve azt szeretném, ha olyan keretet tudnánk kialakítani és a távozók helyére olyan játékosokat igazolni, akik az adott posztjukon kellő konkurenciát tudnak generálni a már meglévő játékosokkal szemben és tényleg azt elérni, hogy minden egyes posztra legyen két azonos képességű labdarúgónk, akik bármikor versenyhelyzetbe tudják helyezni a másikat – csak így lehetne egészséges egyensúlyt és plusz motivációs tényezőt a képletbe vinni. Csak ilyen focistákkal tudnánk adott esetben minőségi hátrány nélkül pótolni egy-egy játékost, úgyhogy azt szeretném elérni az új szezonban, hogy 20 olyan sikerre éhes tag alkossa a keretet, akik bármikor bevethető állapotban vannak és mindig minőségben is hozzá tudnak tenni az adott mérkőzéshez. Emelett szeretném elérni, hogy sokkal támadóbb szellemű csapatot tudjunk kialakítani és nem feltétlenül személyi kérdésekre gondolok, hanem legfőképp a gondolkodásra. Némileg át kell állítani a játékosok filozófiáját, illetve a saját elképzelésünket megfelelőképpen rájuk kell erőltetnünk. Úgy gondolom, hogy az előttünk álló hathetes felkészülés folyamán ezt el tudjuk majd érni.

– Hogy alakul a nyári program és milyen célt fogalmaztatok meg a felkészülés, valamint a következő bajnokságra vonatkozólag?

– Sokszor elmondtam már, hogy minden edzőnek más a stílusa – így én is bizonyos dolgokat másképp gondolok. Ez így is van rendjén a labdarúgásban, hiszen ha egyformák lennénk, nem is lenne érdekes és izgalmas a foci. Mindenképpen szeretném a saját elgondolásaim alapján kialakítani a csapat stílusát és egy olyan Békéscsabát képzeltem magam elé a következő szezonban, amely hazai környezetben leginkább, mindig próbálja kiszolgálni a közönséget és akarjon támadó futballt játszani. Nyilván ennek csak akkor van realitása, ha ez eredménnyel is párosul majd – bízom benne, hogy ebben sem lesz hiány. Emelett sokkal dinamikusabb, tempósabb és feljebb védekező csapatot szeretnék júliustól látni, ezért a tervünk az, hogy agresszív, nyomást gyakorló játékkal kell előrukkoljunk – főleg a hazai meccseken. Ennek érdekében sok mindennek kell változnia, ami persze nem azt jelenti, hogy az eddig elvégzett munka nem volt jó, hanem azt, hogy a stílus változik majd és bízom benne, hogy ez a látványosság javára is válik. Ha ezekehez a dolgokhoz eredmény is kapcsolódik, akkor előbb-utóbb a nézők is fogják ezt értékelni és vissza fognak térni a stadionba. Remélem, hogy ismét olyan futballt láthatunk majd, amely sokszor jellemezte az elmúlt évtizedekben a békéscsabai labdarúgást és tényleg őszinte, nyílt focit szeretnénk játszani itthon. Nyilván, hogy idegenben mennyire tudjuk ezt megvalósítani az függ attól is, hogy az adott ellenfél milyen játékot fog képviselni, de azt szeretnénk, ha egy olyan csapat alakulna ki, amely bármikor-bárhol rá tudja erőltetni az akaratát az ellenfélre. Tudom, hogy ez egy nehéz és hosszú folyamat lesz, sok munka vár ránk és éppen ezért a felkészülésünk is hosszúra nyúlik majd. Nagyon kevés pihenőt kaptak a játékosok és a szabadság után rengeteg olyan dolgot kell megvalósítani, melyekhez türelem és kitartás szükséges részünkről és a közönség felől egyaránt. Ezúton is szeretném a türelmüket és megértésüket kérni, hiszen a terveink megvalósításához vezető út rögös lesz és az edzőmérkőzések folyamán biztosan fogunk olyan pofonokba szaladni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy időben kiderüljenek a hibák. Higgyék el, azon dolgozunk majd, hogy a bajnokság kezdetére minden a helyére kerüljön és az edzőmérkőzések számát, az ellenfelek komolyságát is figyelembe véve, próbáltuk ezt abszolút úgy irányítani, hogy megfelelőképpen szolgálják az érdekeinket. Azon leszünk, hogy az első mérkőzésre már egy olyan együttes fusson ki a pályára, amely megtanulta és alkalmazni tudja az új játékrendszert, illetve elsajátította azokat a dolgokat, amelyeket szeretnénk. Tisztában vagyunk azzal, hogy életünk egyik legnehezebb felkészülése következik, hiszen rengeteg időt töltünk majd együtt, nagyon sokat edzünk mennyiségben és időtartamban, dinamikában egyaránt. Úgy állítottuk össze a programot, hogy a nap 24 órájából szinte többet leszünk együtt, mint a családunkkal – ez azonban hozzátartozik egy profi sportoló életéhez, ez így van rendjén. Remélem, hogy mindez a sikert fogja szolgálni és akkor a pozitív visszajelzés sem marad el.

Mindig azt vallottam és úgy gondolom, hogy külön kell választani a vezetőség és a csapat célkitűzéseit. Úgy kell ezt érteni, hogy én az adott együttesemmel akár játékosként, akár vezetőedzőként azt fogom megfogalmazni, hogy nyerjük meg a bajnokságot. Ha ez nem így lenne, akkor nem lennék sportember és sok értelme nem lenne az egésznek. Bármibe kezdtem az életem folyamán, mindig nyerni akartam – teljesen mindegy, hogy milyen apróságról volt szó – mindig győztes akartam lenni. Ugyanezt képviselem most az öltőzőben is és úgy próbálom őket felkészíteni a következő szezonra, hogy ez legyen számukra az elsődleges – úgyhogy bátran ki merem jelenteni, célunk a bajnokság megnyerése. A vezetőségnek természetesen több más tényezőt is figyelembe kell vennie ahhoz, hogy részükről bármilyen cél meghatározása konkretizálódjon. Ez sokkal összetettebb feladat és nekik elsősorban azokat a körülményeket kell megteremteni, amelyek reálisan lehetővé teszik számunkra a csapat által megfogalmazott elképzelést. Egy azonban biztos, mindenki úgy készül, hogy élcsapat legyünk és a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni a következő évből. Tudom, hogy sokkal nehezebb és még kiegyensúlyozottabb bajnokság vár ránk, hiszen rengeteg olyan csapat van, aki bejelentkezett az első osztályért. Gondoljunk csak például a feljutók közül a Győrre, amely egy tradicionális, nagy múltú klub és minden feltételük adott lesz ahhoz, hogy versenyben legyenek. De említhetném még a Nyíregyházát, akik egészen biztosan nem fognak még egyszer ilyen rossz szezont produkálni, vagy akár a két kiesőt, az MTK-t és a Gyirmótot, akik szeretnének gyorsan visszajutni. Azok  a csapatok, akik most lemaradtak az NB I-ről – Kisvárda, Zalaegerszeg, Soroksár – hiszen ők is olyan háttérrel rendelkeznek, amely mindenképpen előbb-utóbb felfelé történő osztályváltásra predesztinálja őket. Egy szó, mint száz: a következő szezonban sem fog változni az a körülmény, hogy a tabella végén elhelyezkedő csapatok is bármikor képesek lesznek pontot-pontokat rabolni az élmezőnytől. Annyit szeretnék még a közvélemény felé elmondani, hogy az erősítéseket, illetve az igazolásokat természetesen figyelembe kell venni, de nem szabad olyan nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek a dolgoknak. Nem azon fog múlni a bajnokság, hogy milyen játékosokat igazolunk, hanem azon, hogy az adott keretet – amely a rendelkezésünkre áll – milyen szintre tudjuk felhozni, milyen munkát tudunk velük elvégezni és milyen egységet tudunk velük kialakítani. Azt vallom, ha egy csapat egységes, megfelelő állapotban és jól fel van készítve, akkor ebben az osztályban nagyon könnyen oda tud majd érni. Ilyen apróságok dönthetik majd el, hogy egy-egy csapat a tabella melyik részén helyezkedik el. Az a célunk, hogy az egységesség és a békéscsabai szellem kialakuljon és tényleg egy olyan csapat fusson ki hétről-hétre a pályára, amely megalkuvás nélkül a klubját és szurkolói érdekeit előtérbe helyezve, méltóképpen tudja képviselni az Előrét.

Szerzői jog:
http://1912elore.hu/site/adatvedelem/szerzoi-jog/