Címkézett bejegyzés

Elhunyt Mészöly Kálmán

A magyar labdarúgás legendás alakja, a válogatottal játékosként és szövetségi kapitányként is világbajnokságon részt vevő “Szőke Szikla” 81 éves korában, hétfőn hunyt el.

Mészöly Kálmán tizenegy évesen, 1952-ben lett igazolt futballista, a III. kerületi TTVE kölyökcsapatában. Akkor még balösszekötőt játszott, de mivel a Vörös Lobogó elleni mérkőzésre nem jött el középhátvédjük, hátra vezényelték a védelembe. Attól kezdve nem játszott csatárt. 1957-ben már bemutatkozhatott a III. kerületi klub első csapatában. Szem előtt volt: egy évvel később már az ifjúsági válogatott keretébe is meghívták. Az 1958–1959-es idény végén átigazolta a Vasas. A későbbi válogatott játékosok közül akkor került Mészöly Kálmán, Farkas János (László Kórház) és Szentmihályi Antal (Győri ETO) a Vasashoz, Káposzta Benő (Bp. Gyárépítők) az Újpesti Dózsába, Szedunka-Szepesi Gusztáv (Borsodi Bányász) és Rapp Imre (Kaposvári Kinizsi) a Tatabányai Bányászhoz.

Mészöly Kálmán 1960. április 9-én mutatkozott be az élvonalban, a Salgótarjáni BTC elleni mérkőzésen. Még abban a hónapban tagja volt a Bécsben az UEFA-tornán, a tulajdonképpeni ifjúsági Európa-bajnokságon diadalmaskodó magyar válogatottnak.

Pályafutása első teljes élvonalbeli idényében bajnoki címet nyert a piros-kékekkel, a másodikban bekerült az A-válogatottba (1961. december 13-án Santiago de Chilében debütált a házigazda ellen), s megvédte a Vasassal az elsőséget. A Labdarúgásban senki sem ért el nála jobb átlagosztályzatot, a Képes Sportnál csak Grosics Gyula – tehát a 21. születésnapjához közeledő Mészöly bizonyult a legkiválóbb mezőnyjátékosnak.

Az ifjú csillag jól futballozott a chilei Mundialon is, meglehetősen nehezen viselte, hogy a szovjet Latisev nem adta meg Tichy Lajosa gólját a csehszlovákok elleni negyeddöntőben.

A következő négyéves ciklus rengeteg sikert hozott, talán ekkor volt pályafutása csúcspontján. 1965-ben és 1966-ban újra bajnoki címet gyűjtött a Vasassal, 1965-ben már másodszor nyerte meg a csapatával a Közép-Európai Kupát, méghozzá úgy, hogy ő lőtte a döntő gólt tizenegyesből a Fiorentina elleni finálé hajrájában. „A Vasas volt az 1965-ben és 1966-ban, amikor kétszer bajnokságot nyertünk, a másodikat veretlenül. Együtt jártunk mindenhová, közös mozi-, színházlátogatások az asszonyokkal, tényleg, mintegy nagy család. Azt hiszem, ilyen lehet az ideális csapat. Ez az állapot, persze, nem tarthat 8-10 évig, hiszen a játékosok cserélődnek, de ilyen csapat kialakítására kell törekedni.”

A válogatottal 1964-ben negyedik lett az Európa-bajnokságon, majd 1966-ban a negyeddöntőbe jutott a világbajnokságon. Az angliai torna hozta pályafutása egyik legemlékezetesebb mérkőzését, a brazilok elleni 3:1-es diadalt. Nem csak azért, mert tizenegyesből gólt szerzett, hanem mert a második félidő egy részét rettenetes fájdalmak közepette, felkötött karral játszotta végig. Öt nappal később újra vállalta a játékot, gólt is lőtt a bolgároknak. Egyébként érdekesen emlékezett az 1962-es és az 1966-os tornára: „Két vb-n játszottam, Chilében és Angliában. Peches ügy volt mind a kettő. Rossz passzban voltak a kapusok. Csak hát a labdarúgást tizenegyen játsszák, 11 nyer, 11 veszít.”

A következő évben újra a Vasassal ért el sikert: a chilei Hexagonal-torna megnyerése után – miként korábban a Real Madrid és az Internazionale – a Santos azonnal leszerződtette volna. Persze, szó sem lehetett róla…

Megromlott a viszonya a Vasas vezetőivel, mégis az is felvetődött, hogy esetleg átigazol a Ferencvárosba. Dr. Lakat Károly, a csapat edzője éppen annyira szerette volna, mint Albert Flórián, aki talán Mészöly legjobb barátja volt a futballisták között Farkas János után.

A hetvenes évek elején a Vasas eltiltotta, akkor úgy döntött, befejezi harmincévesen a futballt, s a Budafok edzője lesz. Akkoriban esett meg az a „furcsaság”, hogy a magyar válogatottba nem kapott meghívást, ellenben a meghívottak között szerepelt – sőt kiment, játszott, gólt szerzett – Lev Jasin búcsújátékán, a világválogatottban.

Még visszatért, de aztán 1974 februárjában, egy felejthetetlen búcsúmérkőzésen végleg elköszönt az aktív játéktól. Edző lett. Itthon a Ganz-MÁVAG (1972–1973), a Budafoki MTE (1974–1976), a Békéscsabai Előre Spartacus (1976–1978), a Vasas (1978–1980, 1988, 1989, 1993–1994), külföldön a Fenerbahçe (1985–1986), az Altay Izmir (1986), az AEL Limassol (1997–1998), valamint a szaúd-arábiai al-Ittihad FC (1991–1992) klubedzője volt, Zalaegerszegen sportigazgatóként dolgozott 1988-ban, amikor belekeveredett a bundabotárnyba. 1985-ben rövid ideig irányította a török válogatottat is.

A magyar futball történetében egyedüliként vehetett részt játékosként és szövetségi kapitányként (1982) is világbajnokságon. Három korszakban (1980–1983, 1990–1991, 1994–1995) összesen 61-szer irányíthatta a válogatottat. Játékosként és kapitányként egyforma számú meccs jutott neki. A játékosként és kapitányként elért válogatottságokat tekintve a magyar futball rekordere. Mint ahogyan az is páratlan, hogy Géza fiával övék az egyetlen család, amelyben az apa (felnőtt-vb, 1982) és a fiú (U20-as vb, 2015) is kijuttatta világbajnokságra a magyar csapatot.

Miután az edzősködéstől is visszavonult, éveken keresztül tanácsadóként segítette a Magyar Labdarúgó Szövetség munkáját. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, 2018-ban megkapta az MLSZ Életműdíját, ugyanebben az évben Budapest díszpolgárává választották. Mészöly Kálmán hetekkel ezelőtt súlyos betegséggel került kórházba, és hétfőn, 81 éves korában elhunyt.

Lobello örökre megpihent

Egy jéghegynek a vízből csak a csúcsa látszik ki, ám a jéghegy biztonságát, stabilitását víz alatti része, az emberi szemnek láthatatlan hatalmas tömege adja. Egy labdarúgó csapat szerkezetileg pontosan olyan, mint a jéghegy. A játékos a jéghegy csúcsa, őt ismeri, őt látja mindenki, ő a „király”. Ám királyságának alapját azok az egyszerű, a tömegbe belevesző, átlagos, hétköznapi életet élő emberek alkotják, akik a külvilág számára örökre rejtve maradnak. Ők nem a klub alkalmazottai, ők attól lesznek boldogok, ha tehetnek valamit kedvenc csapatukért. Ők a szürke eminenciások, akik önként vállalnak el bármilyen munkát, amellyel hasznára tudnak lenni csapatuknak.

Gyeraj András az Előre szürke eminenciása volt. Egy jellemző történet az életéből: a játékosok átigazolásakor szükség volt készpénzre, de az általában nem volt az egyesület kasszájában. Ilyenkor valaki, a szimpatizánsok közül mezőgazdasági kölcsönt vett fel az OTP-től, melyet természetesen az egyesület törlesztett. Egyszer rá is sor került. Kölcsönigénye indokául azt írta a kérelemre, hogy tehénvásárlásra kell az a tizenötezer forint. Néhány hónappal később OTP ellenőrök csengettek a Lencsési lakótelepi, második emeleti lakásának ajtaján. Jöttek megnézni a tehenet…

Gyeraj András (Lobello) csapat körüli rendszeres feladata a játékvezetők istápolása volt – megpróbáltam kedvükben járni – emlékezett vissza már boldog nyugdíjas éveiben előrés munkájára. Ő ment értük az állomásra, ő vitte el őket ebédelni, vacsorázni, ő volt a csabai kolbászok kézbesítője, egyáltalán ő volt a Csabára érkező játékvezetők hivatalos kísérője, idegenvezetője. A hatvanas, hetvenes évek minden jelentős Előre-sikerében benne volt a keze. Ott volt minden kilométerkőnél. Amikor feljutottunk az NB I. B-be, amikor feljutottunk az NB I-be. És természetesen ott volt az élvonalbeli élet stabilizálásánál is. Ő volt az Előre játékvezető összekötője évtizedekig. Ismerte és tisztelte őt az egész magyar bírótársadalom és az Előre mindenkori elnöksége is, melynek egykoron maga is tagja volt. Munkáját olyan jól végezte, hogy egy világhírű játékvezető neve lett a beceneve. Egy idő után már csak így ismerte mindenki. Lobello (Gyeraj András) életének 91. évében, 2016. június 6-án elhunyt. Temetése 2016. június 15-én 10 órakor lesz a békéscsabai Tabáni temetőben. Hozzátartozói köszönetet mondanak mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és részvétükkel fájdalmukat enyhíteni igyekeznek. A család külön köszönetét fejezi ki a MET Oltalom Idősek Otthona valamennyi dolgozójának a szeretetteljes, gondos ápolásért.

A Békéscsaba 1912 Előre vezetősége, szakmai stábja, játékosai és munkatársai legőszintébb együttérzésüket fejezik ki. Részvétünket nyilvánítjuk a gyászoló család felé, osztozunk mély fájdalmukban. Nyugodjék békében!

(Concetto Lo Bello olasz játékvezető, 1953 és 1974 között 328 olasz bajnoki és 93 nemzetközi labdarúgó mérkőzés bírája volt. Hazai teljesítményét azóta sem múlta felül senki sem!)

Elhunyt Verebes József

Tíz nappal 75. születésnapja előtt elhunyt az egykori szövetségi kapitány, a Rába ETO, az MTK és a Budapesti Honvéd csapatával négy bajnoki aranyérmet gyűjtő Verebes József, aki 1996-ban a Diósgyőrt osztályozóig vezette.

Verebes József labdarúgóként mindössze három élvonalbeli mérkőzésig jutott, edzői pályafutása viszont sikerekben bővelkedik. Hírnevét Győrben alapozta meg, ahol két egymást követő évben nyert bajnokságot (1981/1982, 1982/1983), majd az MTK élén megismételte ezt a sikert (1986/1987). Ezen kívül nyolc mérkőzés erejéig kivette részét a Kispest-Honvéd 1992/1993 évi bajnoki címéből is. Ezen kívül három bajnoki ezüst-, és két bronzérmet akasztottak nyakába.

verebes_jozsef

Szövetségi kapitányként két periódusban ült a magyar labdarúgó válogatott kispadján: 1987-ben négy, 1993-1994-ben tíz mérkőzésen irányította a nemzeti tizenegyet.

Ezt követően 1996 tavaszán vette át az akkor DFC néven az NB II-ben szereplő Diósgyőr irányítását. Hatalmas várakozás előzte meg érkezését, az első edzését több ezren nézték az edzőpálya korlátjának támaszkodva. Az idény végére a harmadik helyre hozta fel a csapatot – máig emlegetik például a Kecskemét elleni 7-1-es győzelmet, akik a helyszínen látták -, ami osztályozót ért. A Fehérvár Parmalat (a Videoton jogelődje) hazai pályán 2-1-re győzött, a visszavágón pedig a DFC nyert 2-1-re úgy, hogy a 92. percben Vámosi Csaba szabadrúgásból a keresztlécet találta el. A hosszabbításban végül a székesfehérváriak kerekedtek felül, így újabb egy évet kellett várni a diósgyőri feljutásra, de akkor már nem Verebes Józsefnek hívták a vezetőedzőt.

Edzői pályafutása hátra lévő részében még a Videotont irányította az élvonalban, majd alacsonyabb osztályú csapatok szakvezetőjeként búcsúzott.

Az utóbbi időkben Verebes József súlyos betegségéről szóltak a hírek, a 2016. március 13-án pedig elhunyt.

Elhunyt az Előre-évszázad kapusa

Sajnálattal és megrendülve közöljük, hogy életének 62. évében, hosszan tartó súlyos betegségek után elhunyt a Békéscsaba 1912 Előre volt labdarúgója, Gulyás István.

Az 1988-as MNK-győztes Békéscsaba kapusaként a serlegtől balra.
A másik oldalon akkori vetélytársa, Baji Tamás.

Az 1960-as, sajószentpéteri születésű kapus, nem meglepő módon, a DVTK-ban kezdte pályafutását.

Ifista és utánpótlás korában Veréb György és Szabó László mögött, amolyan harmadik számú kapusként, a hetvenes évek végétől végig a tűz közelében volt. Bár 1981-ben már lehetőséget kapott, az igazi előrelépés és lehetőség akkor jött el számára, mikor Veréb mögül Szabó a következő idényben Szegedre igazolt.

1984-ig 51 bajnoki találkozón lépett pályára. Harmadmagával egyetemben azóta is góltalansági rekorder a diósgyőrieknél. Veréb Györgyön (1978) és Milan Radoston (2013) kívül csak Gulyás volt a csapat történelmében az (1983-ban), aki zsinórban nem kapott gólt legalább három meccsen keresztül. Bár klubcsapata kritikán alul szerepelt a bajnokságban – fordulókkal a vége előtt eldőlt, hogy kiestek -, ebben az idényben bekerült az olimpiai válogatott keretbe is, Kovács Attila tartalékjaként. A következő idényt már a Vasasban kezdte.

Két szezont töltött Angyalföldön, azonban csak 15 mérkőzésig jutott. Kakas László tartalékjának szerződtették annak idején, ebben a szerepkörben tökéletesen bevált, hiszen megbízhatóan bármikor hadra fogható volt, de nem tudott előrébb lépni. Ezzel együtt kupagyőztes lett a Vasassal (Diósgyőrben, ugyebár, 3 kupadöntőt nézhetett végig testközelből, közvetlenül a kispad mögül, ezt már a kispadról).

A nagy fordulat 1986-ban jött el neki, mikor Békéscsabára igazolt. Itt is tagja lett a Magyar Kupa (MNK) győztes csapatnak, de már főszereplőként a színpadon.

Öt szezont töltött el a viharsarki lila-fehéreknél, védéseivel beírta magát a csapat történelemkönyvébe, 110 bajnoki találkozón szerepelt.

1991-ben igazolt a Honvédba, Kispesten számítottak rá, mint vezéregyéniségre, Petry Zsolt, a bajnokcsapat kapusa akkor igazolt Belgiumba. Két szezont töltött el a piros-fehéreknél. Az első évben 23 szerepléssel erősen hozzájárult, hogy a meggyengült csapat végül egy bronzérem erejéig a Ferencváros és a Vác mögött felért végül a dobogóra. Sőt, a következő idényében végre bajnoknak is mondhatta magát, igaz, Brockhauser István és Vezér Ádám mögött, harmadik számú kapusként, de 3 alkalommal még pályára léphetett.

1993-ban Belgiumba igazolt a Charleroi csapatához, ahol három idényen keresztül szerepelt. Hazatérte után alacsonyabb osztályban fejezte be pályafutását.

A Charleroi mezében 1993-ban

Sajnos, Gulyásnak az utóbbi időszakban nem úgy alakult az élete, ahogy tervezte. Közel egy tucat gerincműtét után hosszú évek óta rokkantnyugdíjasként élt.

Emlékét tisztelettel megőrizzük, osztozunk a család gyászában és természetesen a 2022. február 27-én megrendezendő Békéscsaba 1912 Előre – Budaörs mérkőzés előtt gyászszünettel adózunk emlékének.

Részvétnyilvánítás

A Békéscsaba 1912 Előre vezetősége, szakmai stábja, játékosai és munkatársai legőszintébb együttérzésüket fejezik ki, a nyolcvanas évek végi és kilencvenes évekbeli magyar futball meghatározó labdarúgója – Mracskó Mihály édesapja halála miatt. Részvétünket nyilvánítjuk 73. éves korában elhunyt Mracskó Misi bácsi gyászoló családja felé, osztozunk mély fájdalmukban.

mracsko_csalad

Nyugodjék békében!

line_purple

http://hatsofuves.blog.nepsport.hu/archives/2015/04/24/Futballhalal_utan_eled_Mracsko_faluja/

line_purple