[nggallery id=116]
.png "Békéscsaba 1912 Előre")
OTP Bank NB I Liga 2015/2016. 21. forduló
Videoton FC – Békéscsaba 1912 Előre
1-1 (1-1)
Időpont: 2015. február 20. (szombat) 15:30 óra
Helyszín: Pancho Aréna
Cím: 8086 Felcsút, Fő utca 176.
Játékvezető: Szilasi Szabolcs
Asszisztensek: Georgiou Theodoros, Huszár Balázs
Tartalék játékvezető: Kóbor Péter
Videoton: Danilovic Branislav, Heffler Tibor, Fejes András, Pölöskei Zsolt, Feczesin Róbert, Rudolf Gergely, Vilaca de Oliveira Filipe, Pátkai Máté, Lang Ádám, Juhász Roland, Szolnoki Roland. Cserék: Kovácsik Ádám, Nego Loic, Souza dos Santos Paulo Vinicius, Sejben Viktor, Tischler Patrik, Dos Santos Tavares Ianique, Simon Ádám.
Vezetőedző: Horváth Ferenc.
Békéscsaba: Vukasin Poleksic, Thomas Piermayr, Ezequiel Calvente Criado, Vaskó Tamás, Damjanpovic Slavko, Takács Péter, Pilán Márkó, Spitzmüller István, Laczkó Zsolt, Nascimento de Oliveira Fabio, Punosevac Bratislav. Cserék: Mursits Roland, Nathan Eccleston, Balog Zsolt, Birtalan Botond, Matus Paukner, Fehér Zsolt, Hudák Martin.
Vezetőedző: Zoran Spisljak.
Gólszerzők: Laczkó Zsolt (10. perc), Vaskó Tamás (18. perc) – öngól.
Sárgalapok: Thomas Piermayr (14. perc), Juhász Roland (24. perc), Vukasin Poleksic (61. perc), Damjanovic Slavko (64. perc), Ezequiel Calvente Criado (80. perc), Pátkai Máté (83. perc), Sejben Viktor (91. perc).
Piroslapok: Laczkó Zsolt (94. perc).
Nézőszám: 1.763
Első mérkőzését játszotta új albérletében a bajnoki címvédő Videoton, mostantól a tervek szerint nagyjából másfél évig, az újjáépülő Sóstói Stadion elkészüléséig a Pancho Aréna lesz a piros-kékek otthona. Horváth Ferenc talán a “terepismeret” okán a kezdőcsapatba rakta az ősszel még Felcsúton futballozó Tischler Patrikot, aki egy lesgóllal kezdte a meccset.
Aztán már szabályos gól következett a 10. percben, amikor Calvente kitűnő indítását követően Laczkó Zsolt mértani pontossággal, könyörtelenül kilőtte az alsó sarkot: 0-1. A 13. perctől viszont elindult Szilasi sporttárs vesszőfutása és elkezdte a sárgalap gyártást – Piermayr kapta az elsőt a 14. percben. A jegyzőkönyv szerint 18. (a stopperünk szerint 19.) percben Fejes beadását követően a 32. születésnapját ünneplő Vaskó Tamás szerencsétlenül ért a labdába, amely a hálóban kötött ki. Pár másodpercig fel sem fogtuk a történéseket, csak amikor a játékvezető a kezdőkörre mutatott – tudatosult bennünk az eredmény változása, sajnos 1-1.
A továbbiakban is bőven lefociztuk a fradiverő fehérváriakat, mivel precíz védekezésünk hiba nélkül működött és Poleksic kapus is lehúzta a rolót. A Fabio, Calvente és a nagy kedvvel játszó Laczkó egymást után próbáltak kontrákból módosítani az eredményen. A Vidi lestaktikája igen veszélyesen alakult, hiszen a sporik ezzel kapcsolatban sem voltak a helyzet magaslatán – késve és/vagy rosszul fújtak – sajnos ezt nem lehet szebben megfogalmazni. A 28. percben Calvente értetlenül, ülve integetett a tizenhatoson belül – egyértelműen szabálytalanul választották el a labdától – de a megfelelő ítélet ezúttal is elmaradt. A félidő végére aztán a középpályára korlátozódott a játék és a hajrában sem sikerült egyik félnek sem felülkerekedni.
A második játékrészt a Békéscsaba kezdte és ott folytatta, ahol abbahagyta. Calvente többször keltett zavart és csak az 53. perc környékén szorultunk be pár percre, de Pilán és Spitzmüller is tisztázott végül. Aztán újra egy szabálytalanság borzolta a kedélyeket, amikor Piermayr maradt a földön. Úgy láttuk, hogy az összevérezett mezt le kellett cserélnie, így aztán közel négy percig 10 emberrel folytattuk a mérkőzést. A teljesen egyértelmű szabadrúgás helyett csak szöglet lett az ítélet, melyet sikerült is gólra váltani – azonban ezt nem adták meg.
Az 59. percben megkezdődtek a cserék és elsőként Eccleston váltotta a második első osztályú mérkőzését befejező Pilán Márkót. Újra a játékvezető percei következtek, kapusunkat is lappal jutalmazta – nem is értettük igazán, valószínűleg túl hosszan dédelgette a labdát – másra nem tudtunk gondolni, majd Damjanovic sem maradhatott ki a jóból. Vendéglátóink is cserével próbáltak frissíteni: Nego Loic állt be Oliveira helyett. A 71. percben már a Videoton drukkerek sem állták meg szó nélkül a játékvezető tevékenységét – izgalmas hangzatokkal biztatták a hathatósabb igazgatásra.
Két Calvente szabadrúgás, egy Loic helyzet, majd ismét egy hasznos Piermayr védekezés, valamint egy újabb hazai csere (Rudolf helyett Sejben) volt az események sora. A 79. percben – a még nem teljesen egészséges Calvente helyére – Birtalan érkezett. A kis spanyol búcsúzóul megpaskolta a játékvezető kezét és megköszönte az eddigi munkáját, sajnos ezt Szilasi sporttárs – érdekes módon – nem dicséretként értelmezte és sárga cédulával jutalmazta játékosunkat.
Poleksic kapus életmentő pillanatai következtek, aki többször is szenzációs védésekkel őrizte meg az eredményt. A hajrában mindent megpróbáltak a hazaiak a számukra kedvezőbb eredmény elérése érdekében, egy kapufán kívül azonban érdemleges ziccerig nem jutottak. Az utolsó percek sajnos megint a sárga-fekete ruhás, síppal rendelkező, 23. pályán lévő emberről szóltak. Pátkai, Sejben is sárga cédulát kapott, a hosszabbításban pedig Laczkót küldte melegebb éghajlatra két sárga, majd piros lappal (legalábbis így láttuk). Az eredmény azonban már nem változott, így egy pontot faragtunk – idegenben – hátrányunkból!
Horváth Ferenc: – Érdekes mérkőzésen vagyunk túl, el kell ismerni, nem játszottunk jól, de ilyen ellenfél ellen sosem könnyű pályára lépni. Eredményesen játszani viszont lehet, ezért is nehéz most beszélni. Két-három alkalommal a kapussal szemben állt a játékosunk, ha abból egy helyzetet sikerül kihasználnunk, nem kéne magyarázkodnom – igaz, most sem áll szándékomban. Az utolsó két meccsünkön tíz-tizenegy nagy helyzetből lőhettünk volna gólt, de nem sikerült betalálnunk. Már ezen a héten is nagy hangsúlyt fektettünk a befejezésekre, de úgy néz ki, hogy a jövőben ebbe még több energiát kell beletennünk. A múlt heti meccs nagy áldozatokkal járt, ma nagyon hiányoztak azok az emberek, akik jól egy-egyeznek, ezért mást játszottunk, mint eddig. Ettől függetlenül a lehetőségeink ma is megvoltak és mindent megtettünk azért, hogy megnyerjük ezt a bajnokit.
Zoran Spisljak: – Elismerés jár csapatomnak, amely egy értékes pontot szerzett idegenben. A mutatott taktikus játék és a szervezett védekezés nagyon fontos volt a mai mérkőzésen. Úgy gondolom, ha így játszunk a többi csapat ellen is, mint ma a tavalyi bajnok ellen, akkor még több pontot szerezhetünk. Külön ki kell emelnem Poleksic kapust, aki remek teljesítményével tartást adott a csapatnak és köszönöm az együttest elkísérő szurkolók támogatását is – nagyon jól esett az egész együttesnek!
Csatlakozzon az eseményhez facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/events/580760892089534/
Kezdjük talán egy szép emlékezéssel. 2015. szeptember 26-án, körülbelül este nyolc órakor, amikor Fábián Mihály játékvezető lefújta a Videoton elleni bajnoki meccsünket a Kórház utcában, jókedvűen beszélgető drukkerek indultak hazafelé Békéscsabán. Mégpedig azért, mert Viczián (23. perc) és Calvente (45. perc) góljaival már az első félidő végére kialakult a végeredmény.
Normál menetben egy Videoton elleni hazai győzelem nem jelentett volna különösebb szenzációt, hiszen ez általában jellemző volt a korábbi bajnokságokban. Mindenesetre hazai mérlegünk a fehérváriakkal szemben abszolút pozitív volt: 27 mérkőzésen 12 győzelem, 10 döntetlen, 5 vereség. A gólkülönbség 42-28. Ehhez jött ezen a kellemes őszi kora estén egy újabb győzelem és két lőtt gól. Pedig ez a mérkőzés egyáltalán nem illett bele a „normál menet” kategóriába, hiszen mégiscsak az NBII-ből második helyen feljutó csapat és az előző NBI-es bajnok játszott egymás ellen – ráadásul nekünk pontosan tíz esztendőt kellett várnunk az NBI-es tagságra. Mégis megtettük, megvertük a Videotont. Egyébként rendkívül tanulságos volt a tabella állása a tizedik forduló után: 11. Videoton 9 szerzett ponttal, és 8-13-as gólkülönbséggel, 12. Békéscsaba 7 szerzett ponttal és -11 gólkülönbséggel. Persze akkor sem gondolta senki komolyan, hogy az ország legjobban menedzselt csapata a végjátékban is a kiesés elkerüléséért fog küzdeni – de tény, hogy akkor már tíz forduló óta tartott a bajnok vesszőfutása. Szerencsénkre, amikor hozzánk jöttek, akkor még lefele tartottak a lejtőn.
Nyilván nem véletlenül. Röviden a tények: miután a portugál Joan Manuel Carrillo vezette Videoton megnyerte a bajnokságot 2015-ben, az edzőt menesztették és a francia Bernard Casonival kezdték meg a felkészülést az következő szezonra. Ideje hamar kitelt, mindössze öt fordulón keresztül irányította a csapatot. Nem csoda, hiszen akkor a bajnokcsapat a megszerzett három pontjával csak azért nem állt a kieső helyen, mert neki volt a legjobb negatív gólkülönbsége (-4). A szintén három pontos, 11. helyen álló a Békéscsabának (-8), a 12. Diósgyőrnek (-9) volt. Augusztus közepéig tartott a francia edző szolgálata, átmenetileg egyik pályaedzője, Pető Tamás követte a kispadon, akinek eggyel több, hat forduló jutott, a 11. forduló után 12 ponttal, de még mindig negatív gólkülönbséggel adta át a csapatot október elején Horváth Ferencnek. Vele azért lényegesen acélosabb lett a gárda, hiszen 20 forduló után már az ötödikek voltak, 30 ponttal, immár pozitív gólkülönbséggel (22-20) és mindössze négy ponttal elmaradva a második helyezett Újpest gárdája mögött. Stabil, feltörekvő csapathoz megyünk tehát. (Az első fordulóban: Újpest-Videoton 1-0. Békéscsaba-FTC 0-1.)
Mi továbbra is a 12. helyen szerénykedünk, de nem adjuk fel – amíg van esélyünk, addig bizakodunk!
Miből táplálkozik bizakodásunk? Egyrészt az örök optimizmus biztató jeleket találó képességéből, amelyik képesség persze nem szakmai alapokon nyugszik – sőt, ezek olyan jelek, amelyeket egyáltalán nem kell figyelembe venni az esélyek latolgatásánál. Ugyanakkor viszont tényleges, valóságos események különös összekapcsolásából adódnak. Nézzünk egy ilyen jelfűzért: ezen a mérkőzésen azzal a csapattal találkozunk, akit a legbiztosabban győztünk le az idei bajnokságban, akik ellen még a mutatott játék is azt sugallta, hogy jó irányba haladunk. Az is tény, hogy ebben a bajnokságban első győzelmünket éppen Felcsúton – a Pancho Arénában szereztük meg. A kákán csomót keresőknek pedig ajánlom a figyelmébe a szerencsefaktort, mint az egyik legfontosabb sikertényezőt. A Puskás Akadémia ellen a szerencse velünk volt, a győztes találatunk öngól volt. És a legfontosabb – aminek nincs semmilyen valós előzménye – az a tény, hogy erre a mérkőzésre a 21. (nyerő szám) fordulóban kerül sor. Tehát a 21. fordulóban egy általunk magabiztosan legyőzött csapattal mérkőzünk – abban a stadionban, ahol a szezon egyetlen idegenbeli győzelmét arattuk. Persze, hogy nyerünk! Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy akik így gondolkoznak totózás közben, általában nem nyernek egyetlen fillért sem.
Aki győzni akar, annak egészséges, lelkileg-szellemileg és fizikailag jól felkészített játékosokra van szüksége. Olyanokra, akik képesek valóságra váltani a jelek üzenetét, akik gondolkodásban, cselekvésben felkészültek a feladat megoldására.
A Fradi elleni mérkőzésen, különösen a második félidőben, voltak a játéknak olyan pillanatai-percei, amikor kiegyenlíthettünk volna. Passzhibák, pici bizonytalanságok akadályozták meg, hogy gólt szerezzünk. Az esélyt az ellenfelünk azzal adta meg nekünk, hogy megelégedett az egy belőtt góllal, nem ambicionálta további találatok elérését. Nekünk élni kellett volna ezzel a lehetőséggel! Sajnos, nem sikerült.
A Videoton, amelyik legalább olyan erős játékoskerettel rendelkezik, mint a Fradi – nem fog ebbe a hibába esni, ők biztosan annyira meg akarnak verni bennünket, amennyire csak tudnak. Azonban ennek a motivációnak is lehet pozitív hozama számunkra! Különösen akkor, ha a mérkőzés elején sikerül hatástalanítanunk a játékukat. Ha a mi gólelkerülési törekvéseink szerint zajlik a találkozó, ha helyzetekig sem engedjük jutni az ellenfelet, illetve ha mégis odakerülnének, akkor kapusunk hárítana. Ha ezt a helyzetet sokáig fenn tudnánk tartani, akkor tulajdonképpen a mi akaratunk érvényesülne és ugye az a csapat szokott győzni általában egy mérkőzésen, amelyik rákényszeríti ellenfelére az akaratát.
Ehhez persze egészen biztosan szükségünk lenne eddig sérülés, betegség vagy egyéb okok miatt hiányzó játékosainkra is. Calvente betegsége után már felépült, a héten együtt készült a csapattal – bár állapota még mindig bizonytalan. Nathan Eccleston játékengedélye rendben van, de betegséggel bajlódott, miként Takács Péter és Vadász Viktor sem volt teljesen egészséges, Thomas Piermayr pedig eltiltását töltötte a Fradi ellen. Állapotuktól és Zoran Spiljak vezetőedző döntésétől függ pályára lépésük. Az utazó keret pénteken reggel egészen biztosan véglegessé válik, hiszen a közös reggeli után buszra ül együttesünk és Székesfehérvár felé veszi az irányt, így a délutáni edzést már ott bonyolítják.
Bármilyen vereségtől eltérő eredménnyel térnénk haza a Fejér megyei túráról, annak biztosan lenne közönségvonzó ereje, ami valószínűleg meglátszana a legközelebbi hazai mérkőzésünk látogatottságán is, mert akkor a szurkolóink jelenlétükkel bebizonyíthatnák, hogy nem csak értik, hanem élik is csapatunk szlogenjét: Együtt erősebbek vagyunk!
Kapcsolódó hivatkozás:
Újabb stratégiai továbblépés történt a Békéscsaba 1912 Előre utánpótlás nevelésében, amikor 2016. február 13-án (szombaton) a Ferencváros elleni hazai mérkőzésen kezdőként léphetett pályára tehetséges fiatal labdarúgónk, a mindössze 17 éves Pilán Márkó. A szakmai stáb megingathatatlanul hisz abban, hogy a békéscsabai labdarúgás újraélesztésének lehetősége a saját nevelésű játékosok megtartásában és megfelelő szintre fejlesztésében rejlik, így a törökországi edzőtábor után – ahol több fiatal focistánk is lehetőséget kapott – elérkezett a következő állomás, amikor Márkó éles helyzetben is kamatoztathatta az eddig megszerzett tapasztalatait és tudását. A klub alapvető koncepciója, hogy egyre több ilyen lehetőséget tudjon biztosítani – ezért nem meglepő, ha a tavaszi szezonban több hasonló bemutatkozással is találkozhatunk majd.
Márkóval néhány nappal a Fradi meccs után beszélgettünk, hiszen a felfokozott izgalmi állapot, valamint az élmények letisztulásához és feldolgozásához szerettünk volna némi időt hagyni.
– Kérlek, mutatkozz be szurkolóinknak!
– Pilán Márkó vagyok és 1998. június 17-én születtem. Jelenleg is Kisdombegyházán élek és ott is kezdtem el focizni a helyi klubnál. Battonya és Mezőhegyes után 13 évesen kerültem Békéscsabára és egy iskolai foci tornán figyeltek fel rám – ezután kerültem az Előréhez.
– Hogy alakult a pályafutásod az itt töltött évek alatt?
– Az U14-es csapatban játszottam először, de a bajnokságban az ellenfeleink egy évvel idősebbek voltak. Ezután az U15-ös első osztályú bajnokság következett Oláh Ferenc edző irányításával, majd az U17, ahol Purguly Árpád volt a trénerem – aki jelenleg a felnőtt csapatnál, Zoran Spisljak asszisztens edzője. A 2014/2015-ös szezonban az U21-es együttesben dolgoztam Láza János irányítása alatt, majd 2015-ben a téli felkészülést már a felnőtt csapattal kezdtem. Ezután már bemutatkozhattam a másodosztályú bajnokságban, ahol a Zalaegerszeg ellen léptem pályára először. Sajnos nem sokkal később megsérültem és csak az utolsó néhány fordulóra tudtam visszatérni az U21-esek közé.
Úgy látom jól sikerült a felépülés?
– Igen. Szerencsés vagyok, mert az edzők és vezetők végig segítettek-biztattak. Zoran bácsi és Árpi bácsi sokszor ült le velem beszélgetni, tanácsokat adtak és buzdítottak. Nagyon sok segítséget kaptam Gera Imre bácsitól, aki folyamatosan támogatott, mind az orvosi, mind az iskolai ügyek intézésében. Emellett Barta Szabolcs doktor úr, Kovalcsikné Czifrák Tímea gyógytornász és Knyihár János gyógymasszőr hathatós közreműködése kellett ahhoz, hogy teljesen egészségesen térhessek vissza a pályára.
A nyarat már az NB III-as csapatnál kezdtem, itt Boér Gábor lett az edzőm. Ősszel 14 mérkőzésen léptem pályára, emellett négyszer játszottam az U19-es együttesnél is. Idén másik két U19-es csapattársammal (Konyecsni Zoltánnal és Czinanó Áronnal) együtt lehetőséget kaptunk a törökországi edzőtáborban való részvételre.
Térjünk rá az interjú apropójára. Nem akármilyen mérkőzésen, hazai pályán a Fradi ellen, kezdőként mutatkozhattál be az első osztályban – ez nem semmi! Mire gondoltál, amikor megtudtad, hogy kezdő leszel a mérkőzésen?
– Először nagyon meglepett a dolog, aztán büszkeség töltött el, majd igyekeztem mindent nagyon jól csinálni. Sokat jelentett, hogy az edzők mellett a társak is buzdítottak-segítettek. Csodálatos érzés, de egyben félelmetes is, hogy olyan volt és mostani válogatott játékosokkal együtt focizhattam, mint Vukasin Poleksic, Laczkó Zsolt, Vaskó Tamás – akiket nemrég még csak a TV-ben nézhettem. Köszönet nekik, mert csak pozitív dolgokat kaptam tőlük! Az is eszembe jutott, hogy az NB I-es bemutatkozásom utat mutathat a többi utánpótlás játékosnak, hogy Békéscsabán el lehet jutni a felnőtt csapatig – ezért is igyekeztem és mindent beleadtam. Egyetlen rossz dolog volt ezen a napon, hogy édesapám már nem láthatta, hogy az első osztályban a Fradi ellen rúghattam a labdát – sajnos Őt tavaly elvesztettük. A testvéreim viszont a stadionban nézhették végig a mérkőzést és ez nagyon jó érzés volt számomra. Az első negyedórában nagyon izgultam és szinte még fel sem fogtam igazán, hogy a pályán vagyok – csak a taktikára és az elvégzendő feladatra összpontosítottam. A mestertől kapott utasítások alapján különösen figyelnem kellett a védekezésre, a három középpályásra, de legfőképpen Nagy Ádámra. Mindenképpen meg kellett akadályoznom, hogy a forgató játékosok indítani tudjanak.
– Azt már tudjuk, mi lett a végeredmény. Belülről hogy láttad a mérkőzést?
Hetvenhárom percet töltöttem a pályán és úgy gondolom, hogy egy iksz simán benne volt a meccsben. Nagyon sajnálom, hogy a békéscsabai közönséget nem tudtuk egy szép eredménnyel megörvendeztetni. Az első félidőben még nagyon izgultam és a tempó is sokkal gyorsabb volt, mint az NB 3-as meccseken – bele kellett rázódni. A második félidőre némileg megnyugodtam és sikerült felvenni a ritmust, úgy érzem ekkor már sokkal jobban teljesítettem. Nagyon elfáradtam, hiszen sokat kellett koncentrálni, futni.
– További tervek?
– Természetesen nem elégszem meg ennyivel. Sokkal jobban kell teljesítenem, hogy rendszeresen lehetőséget kapjak az első osztályú mérkőzéseken. Fejlődnöm kell a támadásban, szoknom kell az összjátékot és többet kell gyakorolnom a fejjel való labdakezelést. Bízom benne, hogy elkerülnek a sérülések és akkor nagyon sokat tudok még fejlődni Zoran bácsi segítségével!
Gratulálunk az NB I-es debütáláshoz és további sok sikert kívánunk! Büszkék vagyunk rád!
Érdekes párhuzamot találtunk, amikor Marik Lászlót kérdeztük Pilán Márkóról. Az akadémia szakmai vezetője 30 évvel ezelőtt ugyancsak az FTC ellen mutatkozott be az első osztályban.
– Ez így igaz, 1986-ban én is a Ferencváros elleni hazai mérkőzésen mutatkozhattam be az NB I-ben. Akkor döntetlent játszottunk, így nagyon sajnálom, hogy most nem sikerült pontot szereznünk – pedig megérdemeltük volna.
– Hogy értékeled Márkó teljesítményét és miként látod azt a fejleményt, hogy Viczián Ádám után, újabb fiatal debütált a mennyeiben?
– Nagyon büszkék vagyunk, hiszen az Ő bemutatkozása az egész Akadémia sikere. Nem csak az edzőké, vezetőké, hanem a sok srácé is, akik nálunk játszanak. Márkó jó fizikai mutatókkal rendelkezik, megvan a sebessége és az állóképessége is ahhoz, hogy előbb-utóbb stabil első osztályú játékos lehessen. Technikai téren még fejlődésre van szükség, de mesterünk személye garancia arra, hogy ez is megvalósulhasson. Óriási akarattal és elszántsággal rendelkező játékos, aki képes a nehéz helyzeteken is felülkerekedni. Ezt bizonyította, hogy a Fradi ellen is megállta a helyét. Az elején kissé megilletődötten játszott, de a második félidőre összekapta magát és több jó megoldással vétette észre magát.
Nagyon várom Viczián Ádám felépülését is, mert az Ő játéka nagyon hiányzik a támadásainkból. Nagyon jó lenne Ádámot és Márkót együtt látni a pályán. Az Akadémia nagy köszönettel tartozik Zoran Spisljaknak és stábjának, mert rengeteg idő- és energiaráfordítással folyamatosan segítik az utánpótlás munkáját. Figyelemmel kísérik a játékosok fejlődését, és ami nagyon fontos: lehetőséget biztosítanak a legtehetségesebbeknek. Ezzel nem csak irányt mutatnak a csabai talentumoknak, de komoly anyagi eszközökhöz is juttatják a klubot, hiszen az MLSZ kiemelten támogatja azokat az egyesületeket, ahol a saját nevelésű fiatalok lehetőséget kapnak a felnőtt csapatban is. Büszkék voltunk arra is, hogy Márkó mellett a 17 éves kapus – Czinanó Áron és a 18 éves támadó – Konyecsni Zoltán is részt vehetett a csapat törökországi edzőtáborában. Rajtuk kívül még három ifjúsági korú játékos: Kálmán Szilárd, Orovecz Ádám és Bogár Imre került fel az NB III-as csapat keretébe. Ezek iszonyúan lényeges dolgok, mivel az Akadémia elsődleges célja, hogy játékosokat neveljen a felnőtt csapatunk számára. Ehhez viszont szoros kapcsolatra van szükség a felnőtt csapat és az Akadémia között. Békéscsabán ez igen jól működik, így bizakodóak vagyunk a jövőt illetően is!
Közösségi média