Körkép

Miközben érthető módon főképp a saját bajnokságunkkal vagyunk elfoglalva, a jövőbe tekintve azonban érdemes rápillantani az első- és harmadosztályú mezőnyre is, ahol összesen 60 együttes küzd az NB II-es tagság elkerüléséért vagy éppen eléréséért.

A tavalyi jósolgatásokkal ellentétben talán kijelenthetjük: első csapatunk kiváló őszi teljesítményének köszönhetően kiesési gondjaink nem lesznek, így mindenképpen érdemes megszemlélnünk az NB I és NB III pillanatnyi helyzetét.

A 2018/2019-es idény NB III-as bajnokságai – a másodosztályhoz képest – egészen pontosan egy hónappal később, március 3-án folytatódnak a 17. fordulóval. Az eddig teljesített 16 felvonás után csak a Nyugati csoportban tűnik – szinte – eldőltnek a kérdés. Itt az FC Ajka csapata igen jelentős előnyt hozott össze a fordulásra, hiszen 14 győzelmével, 2 döntetlenjével és az ezzel együtt járó 44 bajnoki pontjával, veretlenül vezeti a táblázatot. A második helyezett Érdi VSE 13 egységgel lemaradva próbálja ledolgozni a méretes hátrányt, így hacsak valamilyen nagy fordulat nem következik be, a feljutó sorsa nagyjából eldőltnek látszik.

A Közép csoportban viszont egészen más a helyzet, itt minimálisan három klub is beleszólhat az első helyért folytatott harcba, hiszen a Szentlőrinc SE 36 megszerzett pontjával szemben (12 győzelem és 4 vereség), mindössze egy mérkőzésnyi (3 pont) lemaradásban a Szeged-Grosics Akadémia (a tavalyi másodosztályú mezőny egyik búcsúzója), valamint mögöttük – az első helyezetthez képes 5 ponttal lemaradva – a SZEOL SC számára is adottak lehetnek az esélyek.

A Keleti csoportban hasonlóképpen semmi sem dőlt el, ráadásul itt még a Békés megyei Füzesgyarmatnak is lehet keresnivalója. A tavalyi másodosztályú bajnokság egyik búcsúzója, a Szolnoki MÁV FC csapatának eddig mindössze 2 pontnyi előnyt (38 pont) sikerült kovácsolnia a második pozíciót birtokló ESMTK csapatával szemben, így továbbra is nyílt marad a küzdelem. A Jászberény az első pozíciótól 7 egységgel (31 pont), a Füzesgyarmat pedig további egy fával lemaradva (30 pont) próbálja meg ledolgozni a harmadosztályú mezőnyben egyáltalán nem túl nagynak számító restanciáját. Érdekes látni, hogy a nem is olyan régen még másodosztályú Cigánd csapata sereghajtó pozícióban, igen nagy gondban van. Az NB II Liga 2017/2018-as szezonjának harmadik búcsúzója, a Soproni VSE pedig a Megyei III. Soproni csoportban folytathatta, így velük egészen biztosan jó ideig nem találkozhatunk – de ugyanez elmondható még több hatalmas múlttal rendelkező klubról is – sajnos.

Emlékeztetőül az előző idényben a Keleti csoportban 76 pont megszerzésére volt szüksége a Monornak a felfelé történő osztályváltáshoz, középen 71 egységgel a Tiszakécske, nyugaton 70 ponttal pedig a Kaposvár tudta kiharcolni a feljutást. Összességében aposztrofálható, hogy a 70 bajnoki egység körüli teljesítmény hozzávetőleg elég lehet majd az üdvösséghez. Ehhez legközelebb a korábban már említett FC Ajka áll, hiszen még 26 pont és akkor nagy biztonsággal készülhetnek az NB II-re.

Az OTP Bank Liga 12 csapatos mezőnyét szemlélve ezen szinten még semmi sem dőlt el. A 33 fordulós bajnokság 18. felvonásának teljesítése után a Fradi (39 pont) vezeti a táblázatot, mögötte 5 pont – tehát két mérkőzésnyi hátrányban – a Vidi, további 4 egységgel lemaradva pedig a DVSC próbál feljebb kapaszkodni. A bajnoki tabella közepén elhelyezkedő csapatok között – pontszámban – igen kicsi a különbség, tehát ebben a szegmensben fordulóról-fordulóra könnyen változhat a helyzet. Nagyobb gondban a mezőny végén a Haladás (mindössze 9 pont) és a Kisvárda (16 pont) van, de a DVTK (17 pont) és a Puskás Akadémia (21 pont) sem dőlhet hátra. Minden klub hatalmas erőket – ezt láthatjuk, olvashatjuk a hírekből – mozgósít, hiszen egy esetleges kiesést követően bármely klub számára igen nehéz a gyors visszajutás. Visszatekintve a 2017/2018-as idényre, akkor 68 ponttal a Vidi ünnepelhette az újabb bajnoki címét, ami kivetítve erre az évre azt jelentheti, hogy az élen állóknak hozzávetőleg még 30 bajnoki pontot szükséges összegyűjteniük az üdvösséghez. Tavaly a Balmazújváros 36 egységgel, míg a Vasas 34 ponttal búcsúzott, így a sereghajtók számára valószínűleg ennél is több szükségeltetik majd. Ezáltal a legrosszabb helyzetben lévő szombathelyi alakulatnak még legalább 27 pontot kell verbuválnia ahhoz, hogy megőrizhesse első osztályú tagságát. Ez viszont egyáltalán nem lesz egyszerű. A Liga egyébként 2019. február 2-án (szombat) startol újra a 19. fordulóval.

Összességében elmondható, hogy egy-két kivételtől eltekintve az első- és a harmadosztályban sem dőlt még el véglegesen semmi, de láttunk már fordulatokat, mélypontokat és szárnyalásokat egyaránt, így a sport egyik lényege – az izgalom és a feszültség – továbbra is mindhárom mezőnyben érezhető. Szokásunkhoz híven, időről-időre meg fogjuk vizsgálni a számunkra lényeges fejleményekkel bíró bajnokságok helyzetét, így igyekszünk olvasóinkat – fogalmazzunk úgy – továbbra is képben tartani.

A cipészből lett válogatott

Pásztor József a megyei bajnokságból érkezve lett csabai legenda.

Pásztor József igazi legenda Békéscsabán: itthon csak ebben a városban futballozott, az élvonalban is csak ott edzősködött, így természetesen innen volt válogatott is. Tizenhárom év alatt 361-szer lépett pályára a Békéscsaba NB I-es csapatában – ezt a rekordot aligha dönti meg bárki is –, majd az ő irányításával lett a klub bronzérmes 1994-ben. Igazi pengés művésze volt a futballnak, nem érdemtelenül imádták a szurkolók.

Fotó: Imre György

– Mai ésszel felfoghatatlan, hogy valaki húszévesen a megyei bajnokságból egyből az élvonalba robbanjon be.
– Manapság nem is fordul elő.

– Hetvennégyben ez hogyan sikerülhetett? És miért csak akkor figyeltek fel önre?
– A szabolcsi Vencsellőn születtem, ott is cseperedtem fel. Minden szabadidőmben sportoltam, leginkább fociztam. Képzést nem kaptam, de nem lehettem rossz, mert többször is hívtak más csapatok, én azonban nem akartam menni, nem tudtam, milyen futballista vagyok. Volt jó állásom, cipészként dolgoztam, mint az édesapám, jól is kerestem, havi 2400 forintot. Amúgy amikor Békéscsabán végül aláírtam, NB I-es játékosként éppen ugyanennyi volt a fizetésem.

– Ezt is nehéz mai ésszel elhinni.
– Pedig így volt. De ugyanennyit keresett a Fradiban Nyilasi Tibi vagy az Újpestben Törőcsik Andris is, mert akkoriban egy húszéves játékosnak ennyi járt, a harmincasoknak pedig úgy hatezer körül. Nagy hülyeség volt, mert például Törő miatt ezrek mentek ki a stadionba, de ezt nem vették figyelembe, és ez sok tehetséges fiatalnak a kedvét szegte.

– A kevés pénz miatt nem vonzotta húszéves koráig az élvonal?
– Dehogy! Amikor tizennégy voltam, az osztályfőnökünk mindenkit megkérdezett, mi akar lenni, és én határozottan feleltem, hogy futballista. Tényleg állandóan sportoltam; télen korcsolyáztam meg pingpongoztam, utóbbiban hívtak Nagykállóra az NB I-be is, de kipróbáltam a röplabdát és a kézilabdát is. A testnevelő tanárunk minden sportágban jó volt, később a vencsellői futballcsapatban játékostársam lett, és az ő példája ragadós volt. Tizenketten voltunk egy osztályban ötödikestől a nyolcadikosig, de ki tudtunk állítani egy futballcsapatot, a kimaradó tizenkettedik ügyetlen volt, de ő megírta nekünk a leckéket, így lett tagja a csapatnak.

– Még mindig nem tudjuk, miért csak húszévesen fedezték fel.
– Felfedeztek korábban is. Két napot töltöttem Rakamazon, majd hazamentem. Hívtak Nyíregyházára, de nem tetszett, aki ott beszélt velem, ezért egy nap után megint hazamentem. Aztán megkeresett Papp László, a Békéscsaba technikai vezetője és Süle István, a klub egyik edzője, és elmondták, még sohasem láttak játszani, de a hírem eljutott hozzájuk, és ez alapján leigazolnának. Azt sem tudtam, hol van Békéscsaba. Adtam magamnak egy hónapot – ez 1974-ben volt –, és azóta is itt vagyok.

– Hogyan lett azonnal alapembere az akkor feljutott Békéscsabának?
– A felkészülés idején a Tisza-kupán játszottunk a Salgótarjánnal, és azt mondták, fogjam le az olimpiai bajnok Básti Istvánt. Lefogtam. Az első bajnokin kezdő voltam az MTK ellen, a másodikon a Vasassal játszottunk, és azt mondták, most Kű Lajost fogjam le. Őt is lefogtam. Valahogy így ragadhattam bent a csapatban.

– Irányítóként, pengés játékosként lett a hetvenes évek egyik legjobb magyar játékosa, nem pedig emberfogóként!
– Akkoriban még ez volt a taktika, mindenkinek fognia kellett a vele szemben lévő ellenfelet. Ezért imádtam a Fradi ellen játszani, mert Ebedli Zoli nem sokat futott és nem is nagyon védekezett, hagyott játszani. Mások bezzeg a mosdóba is követtek, és a huszadik percig ötször agyonrúgtak. Igazi élvezet volt annyi remek futballistával egy pályán játszani. Ha akkor már mehettünk volna profinak, megszállhattuk volna Európa élklubjait is.

– Mindössze kilencszer lehetett válogatott, és bár 1978-ban az év labdarúgója lett, nem került be a világbajnoki keretbe. Ezt hogyan élte meg?
– Akkor nagyon rosszul esett, de amikor később edző lettem, rájöttem, igaza volt Baróti Lajos szövetségi kapitánynak. Ő már korábban kiválasztotta a szűkebb keretét, nem a pillanatnyi forma alapján válogatott, és érthetően nem egy békéscsabai gyerekre bízta a Fradiból, az Újpestből meg a Vasasból érkezett társak irányítását. Egész egyszerűen hiányzott volna az összeszokottság, amit a válogatottban az idő hiánya miatt nehéz megteremteni.

– Akkor miért nem mondott igent valamelyik fővárosi klub hívására?
– Már Békéscsabára is nehezen jöttem, nekem eleinte még ez a város is túl nagy volt. Aztán itt befogadtak, ide­költöztek a testvéreim is – hogyan is mehettem volna tovább? Csak egyszer kacérkodtam a gondolattal, az olimpiai kerettel játszottunk Spanyolországban, én lettem a torna legjobb játékosa, és le akart szerződtetni a Málaga. Csakhogy disszidálnom kellett volna, és ezt nem tehettem meg a családommal.

– Kilencvennégyben edzőként bronzérmet nyert a csapattal. Az volt minden idők legjobb Békéscsabája?
– Nehéz megmondani, de az tényleg nagyon jó csapat volt, az aranyérmet is megérdemelte volna. Vezettük is a bajnokságot, de az utolsó fordulókban sérülések és kiállítások miatt kikaptunk néhányszor, és csak harmadikok lettünk. Pedig az egész ország szurkolt nekünk, annyira látványosan futballoztunk. Ugyanakkor el kell mondani, hogy a fővárosi csapatok akkoriban visszaestek, az állam kiszállása után keresték a tulajdonosokat, és ez nehezítette a helyzetüket.

– Mitől volt annyira jó az a Békéscsaba?
– Én sem tudom. Szinte csak a másodosztályból igazoltunk, a többiek saját nevelésű játékosok voltak, és nagyszerű közösségé kovácsolódtak. Az edzéseken mindent labdával csináltunk, folyamatosan futballoztunk, négy a kettő meg hat a három ellen, gyakoroltuk azt a labdatartást, ami manapság is divatos és korszerű. Nem voltak nagy fizetések, de a megyében privatizáltak néhány nagyobb céget, azok is beszálltak, akadtak olajozók is, akik adtak valamennyit, szóval azt mindenki megkapta, amit ígértek neki. Emellett remek volt a közönség, a békési falvakból különbuszokkal is jöttek az emberek, gyakran játszottunk tízezer néző előtt is.

– A legenda szerint az öltözői fröccsözés is összekovácsolta ezt a közösséget.
– Ez hazugság, és tudom, hogy Váczi Zoltántól ered. Ő a szünetekben bement a mosdóba cigizni, de ennyi, az öltözőben mindig rend és fegyelem uralkodott, minden más, amit mondott, nem igaz, nem véletlen, hogy az egykori társai nemigen állnak szóba vele. Hétfőnként mindig ünnepeltünk egy születés- vagy névnapot, én vittem kolbászt, mindenki megihatott egy, legfeljebb két sört, ez volt az a nagy mulatozás.

– Most mi a funkciója a klubnál?
– Mondjuk úgy, hogy szakmai tanácsadó. Edzősködni már nem akarok, ha megkérdezik a véleményemet, akkor elmondom, és ez ki is elégít.

– Miért nem akar edzősködni?
– Mert elég volt. Kevesen töltenek el ennyi időt egy helyen, nem lehet mindig nyerni, és nem akartam megvárni, hogy miközben folyamatosan gyengül a keret minősége, engem lekiabáljanak itt az emberek a kispadról.

– Az egyik nyilatkozata miatt híressé vált kocsmája megvan még?
– Meg, de már kiadtam bérbe. Az az eset tényleg vicces volt. Egy Vác elleni meccs után kérdeztek a tévések, hogy milyen érzés a sikerek fényében a város főutcáján sétálni, mire mondtam, ott én nemigen járok, az otthonom, a pálya és a kocsma háromszögé­ben élek. Ezt sokan úgy értették, hogy kocsmázom, pedig a kocsma nem az én világom. Tulajdonosként is csak takarítottam és beszereztem az árut, a pult mögött sohasem álltam. Nem nekem való. Olyan sorsú emberek jártak be, akiktől nemhogy nem fogadtam volna el borravalót, hanem inkább meghívtam volna az italukra. Ez viszont nem tesz jót az üzletnek, jobb is így, hogy már nincs vele dolgom.

Forrás: Békés Megyei Hírlap, 2019. január 19.

20190119_bekes_megyei_hirlap_web

Egyszerűsödik a jegyvásárlás

A sporttörvény változása után jelentősen egyszerűsödik a jegyvásárlás. Változatlan lebonyolításban folytatódnak a professzionális bajnokságok. Budapest készül a 2020-as Eb-re.

Az MLSZ elnöke többször hangoztatta: a szurkolási körülmények javulásával, valamint a komolyabb atrocitás nélküli elmúlt időszak tükrében indokolt a jegyrendszer módosítása, és sürgette a jogszabályok enyhítését.

A sporttörvény tavaly évvégi módosítása (2018. évi CXXXV. törvény) több ponton is változtatott a sportrendezvények jegyértékesítésével és biztosításával kapcsolatos rendelkezéseken. A módosítások érintik a beléptető rendszerek alkalmazásával és a névre szóló jegyértékesítéssel kapcsolatos korábbi rendelkezéseket is.

Az MLSZ mai elnökségi ülésén úgy döntött, hogy a jogszabállyal összhangban a jövőben csak a kiemelt, vagy fokozott biztonsági kockázatú mérkőzéseken lesz kötelezettség a névre szóló jegyértékesítés. Az egyéb (normál besorolású) mérkőzéseken a rendező klubok dönthetnek arról, hogy működtetik-e a beléptető rendszert, és névre szólóan értékesítik-e a jegyeket. Továbbra is az ő feladatuk a rend és biztonság megteremtése. Ugyanez a szempont érvényes az MLSZ saját bonyolítású eseményeire is, azaz a normál biztonsági minősítésű hazai válogatott mérkőzéseken szurkolói kártya nélkül lehet majd jegyeket venni.

Érdemes ugyanakkor megtartani a szurkolói kártyákat, hiszen a válogatott szurkolói klubtagságot csak kártyabirtokosok szerezhetnek, a klubtagok számára pedig további szolgáltatásokat (elővétel, jegyárkedvezmény, nyereményjátékok) nyújt a szövetség.

A mérkőzések túlnyomó részénél tehát teljes mértékben a klubok határoznak arról, milyen módon értékesítik a jegyeket rendezvényeikre.

Az elnökség elfogadta az NB I és az NB II következő idényre vonatkozó versenykiírását, amelyekben nem történt változtatás, azaz változatlan feltételek mellett folytatódik a két professzionális liga küzdelemsorozata 2019-2020-ban is.

Az elnökség beszámolót hallgatott meg a 2020-as, részben hazai rendezésű Európa-bajnokság szervezésének előrehaladásáról. Az UEFA másfél év múlva története legnagyobb rendezvényét bonyolítja le a kontinens 12 országában, közöttük Magyarországon, a Puskás Stadionban, ahol három csoportmérkőzést és egy nyolcaddöntőt rendeznek 2020 júniusában. A tornára összesen 3 millió szurkolót várnak a helyszíneken.

Döntés született arról is, hogy a strandlabdarúgás teljes működése kikerül az MLSZ versenyrendszeréből, ezzel biztosítva lehetőséget a szakág „önrendelkezésre”. Arra, hogy a strandlabdarúgás, más tevékenységekhez, például az igen eredményes mini labdarúgáshoz, lábteniszhez, footgolfhoz vagy Teqballhoz hasonlóan, önálló szakmai, pénzügyi és szervezeti felépítés mellett folytathassa tevékenységét.

Kapcsolódó hivatkozás:

https://szovetseg.mlsz.hu/hir/jegyertekesites-a-klubok-kezebe-kerul-a-dontes

FK TSC Bačka Topola – Békéscsaba 1912 Előre

Nemzetközi felkészülési mérkőzés

FK TSC Bačka Topola – Békéscsaba 1912 Előre

2-1 (0-1)

Időpont: 2019. január 26. (szombat) 14:30 óra

Helyszín: Puskás Akadémia Footbal

Cím: Bačka Topola, Szerbia

Játékvezető: Simović Novak

Asszisztensek: Simović Miloš, Nikolić Vladimir

TSC: Filipović Nenad, Svitić Dragan, Ponjević Dajan, Skopljak Nebojda, Varga Boris, Tomanović Saša, Milićević Dejan, Milisavljević Miloš, Pintér Norbert, Arsenijević Filip, Lukić Nenad. Cserék: Hajagos Tamás, Kudnić Igor, Stojaković Dejan, Cetina Nikola, Plavšić Miloš, Sinkovits Dávid, Sziláđi Vladimir, Galić Mladen, Rovćanin Ersan, Erak Aleksander.
Vezetőedző: Szabó Zoltán

Békéscsaba: Ribánszki László, Pilán Márkó, Viczián Ádám, Szélpál Norbert, Mészáros Márk, Lustyik Levente, Nagy Sándor, Király Patrik, Mezei Szabolcs, Urbin Péter, Vólent Roland. Cserék: Baráth Bence, Szalai Dániel, Zahorán Balázs, Babinyecz Balázs, Mácsai László, Szatmári István, Sinanovic Sinan.
Vezetőedző: Boér Gábor

Gólszerzők: Nagy Sándor, Silađi Vladimir (48. perc), Erak Aleksandar (74. perc).

Boér Gábor: – A legértékesebb edzőmeccsen vagyunk túl. Egy nagyon jó csapat ellen játszottunk és negyvenöt percig jól és koncentráltan fociztunk. Sajnos kiütközött, hogy jelen pillanatban még egyfélidős csapat vagyunk ilyen szinten. Az első játékrészben mindent megvalósítottak a srácok, a másodikban pedig körülbelül tíz perc alatt elrontották – több hibát vétettünk ebben az időszakban, mint az egész első félidőben összesen. Ettől függetlenül más helyzetben van a két csapat, hiszen mi főpróbát tartottunk, az ellenfél pedig sort cserélt a szünetben, így látszódott a frissesség rajtuk. Nagy iram volt, sokkal intenzívebb mérkőzés volt, mint nálunk egy bajnoki és a végére azért megint elfogytunk. Sajnos megint voltak kisebb sérülések – Viczián, Nagy, Vólent -, de remélhetőleg egyik sem komoly és tudják majd folytatni a munkát. Mindentől függetlenül nagyon hasznos kilencven percen vagyunk túl, és sok ilyen meccsre lenne szükség ahhoz, hogy megfelelőképpen fejlődni tudjunk. Bízom benne, hogy vendéglátóink is elérik céljukat és mi is tovább tudunk majd lépni a bajnokságban. Nagyon örülünk annak, hogy ilyen felkészülési mérkőzésen tudtunk részt venni.

Fotók

Csatlakozzon az eseményhez facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/events/390112455079556/

Békéscsaba 1912 Előre II. – Nagyszénási SE

Megyei I. osztály felkészülési mérkőzés

Békéscsaba 1912 Előre II. – Nagyszénási SE

7-0 (2-0)

Időpont: 2019. január 26. (szombat) 14:00 óra

Helyszín: Békéscsaba Labdarúgó Akadémia

Cím: 5600 Békéscsaba, 4-es Honvéd utca 11.

Játékvezető: ?????

Asszisztensek: ?????

Békéscsaba: Czinanó Áron, Gigacz Ákos, Kmetykó Márk, Balog Zsolt, Szabó Zsombor, Styecz Bence, Váradi Ádám, Nyéki Boldizsár, Ilyés Tamás, Zsilinszki Martin, Varga Tamás. Cserék: Bán Benedek, Balogh Sándor, Bukor Zoltán, Molnár Dániel, Huszár Dominik.
Vezetőedző: Brlázs István Gábor

Gólszerzők: Ilyés Tamás (3), Molnár Dániel (2), Bukor Zoltán (1), Csicsely János (1)

Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz: