Információk: Ceglédi VSE – Békéscsaba 1912 Előre

Időpont: 2019. február 3. (vasárnap) 14:00 óra

Helyszín: Malomtó széli Sporttelep (2. számú füves edzőpálya)

Cím: 2700 Cegléd, Malomtó szél

A Ceglédi VSE tájékoztatása szerint a mérkőzés a 2-es számú edzőpályán kerül megrendezésre, a szurkolók a mellette található kis lelátón, illetve mobil lelátón foglalhatnak helyet. A létesítmény így jelenleg 600 néző befogadására alkalmas, amelyből 60 a vendégszurkolók számára fenntartott hely. A vendég szurkolók a Ceglédi Judo Központ épülete mellett található jegypénztárnál tudják megváltani belépőiket a mérkőzésre és ott is tudnak bejönni a vendég szektorhoz. A hazai és a vendég oldalon is a zajló területrendezés miatt kordon folyosót alakítottunk ki, ahol a szurkolók megközelíthetik a jegypénztáraktól a lelátót. A biztonsági szolgálat emberei segíteni fogják a tájékozódást.

A vendég belépőjegyek egységesen 800,- forintba kerülnek.

Térkép:

Kapcsolódó hivatkozás:
https://www.cegledfoci.hu/hirek/hivatalos-haza-koltozik-a-felnott-csapat.html

Beharangozó: Ceglédi VSE – Békéscsaba 1912 Előre

Negyvennyolc nap telik el 2018. december 16. és 2019. február 3. között, mire tétmeccsen ismét pályára léphet csapatunk a Ceglédi VSE ellen, vasárnap 14:00 órakor a Zsengellér Gyula Sporttelepen.

Az eltelt idő sok is, kevés is. Hosszú volt az uborkaszezon, mert – valljuk be őszintén – meccs nélkül kiböjtölni ennyi időt, hát… Rövid viszont azért, mert egy évvel ezelőtt csak február 25-én kezdődött a bajnokság tavaszi szezonja. Ilyen formán viszont, 2019-ben már május 19-én véget ér a bajnokság, így a nyár még hosszabbnak ígérkezik. Na, de ne szaladjunk ennyire előre és koncentráljunk a 22. fordulóra. Végül eldőlt, hogy a Cegléd mégsem Tiszakécskén, hanem 3 év után újra otthon fogadhatja ellenfeleit. Bár a centerpálya még nem készült el, így másodosztályú mérkőzések megrendezésére nem alkalmas, de a Malomtó széli Sporttelep 2. számú edzőpályája az lett. Az összesen hatszáz néző befogadására alkalmas létesítményben, csupán 60 fő vendég szurkoló fogadására van lehetőség, így őrületes hangulatra nem túl nagy esély mutatkozik.

Az MLSZ Nyilvántartási, Igazolási és Átigazolási Szabályzata szerint az átigazolási időszak a profi osztályokban – hivatásos labdarúgók belföldi átigazolása esetén – január 15-től február 14. éjfélig tart, így ezen téren még nem lehet lezárni az eseményeket, azonban a saját szempontunkból gyakorlatilag véglegesnek tekinthető a keret. Ahogy arról már beszámoltunk visszatért Békéscsabára Vólent Roland, és az első csapattal folytatja pályafutását Mácsai László, valamint Styecz Bence is.

Vendéglátóink is igyekeztek felkészülni a 2019-es évre, hiszen jelenlegi helyzetükben erre igencsak rászorulnak. A 6 győzelemmel, 5 döntetlennel és 10 vereséggel összegyűjtött 23 bajnoki egység pillanatnyilag a tabella 15. pozíciójába sorolja őket, ami azért nem éppen megnyugtató. Közvetlen üldözőik a Siófok és a Balmazújváros mindössze egy mérkőzésnyi távolságban, két ponttal lemaradva próbálják behozni hátrányukat, így a ceglédiek számára továbbra is gyakorlatilag létkérdésnek számít minden mérkőzés. A télen elköszöntek Nánási Balázstól, Nyilas Elektől és Asztalos Dávidtól, az igazolási oldalon pedig Földi Botond (Mezőkövesd), Szilágyi Péter (Siófok) – aki korábban Békéscsabán is szerepelt, Pallagi Botond (Érd), valamint Fejes János (Jászberény) jelentkezett játékra.

Az elmúlt év végén és a felkészülés alatt is sok szó esett sérültjeinkről – nem véletlenül, hiszen ezen a téren nem álltunk túl fényesen. Ez a helyzet azonban kiegyenesedni látszik, hiszen a lábadozó Tóth Dániel, a jelenleg vírusos betegséggel küzdő Gránicz Patrik, a még nem százszázalékos Hursán György és Máris Dominik kivételével, hozzávetőleg mindenki hadra fogható lett és vállalni is tudja a játékot. Ez tényleg jó hír, hiszen variációs lehetőségek és a rotáció szempontjából így némileg nagyobb mozgástere lesz a szakmai stábnak.

Mindent összevetve továbbra is jó esély mutatkozik, hogy csapatunk folytassa őszi produkcióját. Azt azonban mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy a többi résztvevő sem ült a babérokon, mindenki megpróbálta játékoskeretét megfelelőképpen megerősíteni – nyilván a pénztárcája és lehetőségei függvényében – és a számtalanszor elmondott mondat ismét terítékre kerül: ebben a kiegyenlített, szoros bajnokságban továbbra is igen nehéz dolga lesz minden résztvevőnek. Emlékeztetőül a Békéscsaba a negyedik pozícióból folytathatja, 10 győzelemmel, 6 döntetlennel, 5 vereséggel és az ezzel együtt járó 36 ponttal a zsebében. Az élen a Gyirmót 43 ponttal, második a Zalaegerszeg 41 ponttal, a bronzérmes helyet pedig a Kaposvár birtokolja ugyancsak 41 ponttal.

A Békéscsaba 1912 Előre NB II-es csapata a 2018/2019-es tavaszi szezonban

Felső sor (balról-jobbra): Hursán György (19), Viczián Ádám (22), Szatmári István (9), Vólent Roland (69), Ribánszki László (23), Szélpál Norbert (42), Urbin Péter (13), Babinyecz Balázs (20), Dávid Zoltán Gergő (3), Baráth Bence (), Uram János (24).

Középső sor (balról-jobbra): Kovács Tamás – erőnléti edző, Bacsa Zoltán – masszőr, Szalai Dániel (16), Pilán Márkó (27), Hanyecz János – kapusedző, Boér Gábor – vezetőedző, Makra Zsolt – asszisztens edző, Nagy Sándor (5), Sinan Sinanovic (77), Elekes Sándor – masszőr, Steigerwald Ernő – technikai vezető.

Alsó sor (balról-jobbra): Tóth Dániel (11), Mészáros Márk (8), Mezei Szabolcs (7), Lustyik Levente (6), Ilyés Tamás (17), Mácsai László (89), Zahorán Balázs (2), Király Patrik (18), Máris Dominik (15).

A fotózáson betegség miatt nem tudott jelen lenni: Gránicz Patrik (10).

Színes cédulák miatti eltiltott egyik csapat keretében sincs, így a szezonpremierre mindkét szakvezető a pillanatnyilag legjobb tizenegyet – eltekintve a sérültektől – küldheti pályára.

A Ceglédi VSE – Békéscsaba 1912 Előre mérkőzés játékvezetőjeként Nazsa Tamást akkreditálta a szövetség. Az 1986-os születésű sporival legutóbb 2018. november 7-én, a Békéscsaba 1912 Előre – Dorogi FC 2-1 mérkőzésen, tartalék játékvezetőként találkozhattunk. Pályafutása alatt összesen 424 sárga- és 47 piros színű lapot használt fel. Segítőiként Berényi Ákost és Márkus Pétert jelölték ki, míg a tartalék játékvezető feladatait Horváth Tibor látja el. Hasznos munkát, jó mérkőzést kívánunk!

A bajnokság 22. fordulóját 2019. február 3-án (vasárnap) 14:00 órától Soroksár SC – Vác FC, KBSC FC – Duna Aszfalt TVSE, Credobus Mosonmagyaróvár – Kaposvári Rákóczi FC, Budaörs – Nyíregyháza Spartacus FC, Ceglédi VSE – Békéscsaba 1912 Előre, BSS Monor – Aqvital FC Csákvár, Vasas FC – BFC Siófok, Dorogi FC – Budafoki MTE, 17:00 órától Gyirmót FC Győr – Balmaz Kamilla Gyógyfürdő, valamint 18:00 órától ZTE FC – WKW ETO FC Győr párosításokban rendezik meg.

Az előrejelzés szerint Cegléd térségében a mérkőzés napján hidegfront érkezése várható. A hőmérséklet napközben akár 12 Celsius fok is lehet és körülbelül 3 mm csapadékra lehet számítani. A Nap 2019. február 3-án (vasárnap) 16 óra 49 perckor nyugszik.

Arra buzdítjuk közönségünket, hogy amennyiben tehetik és módjukban áll, idegenbe is kísérjék el a srácokat és szurkolásukkal segítsék újabb győzelemre fiatal csapatunkat!

Kapcsolódó hivatkozás:
https://www.cegledfoci.hu/hirek/a-bekescsabat-fogadjuk-eloszor-cegleden.html

Vólent Roland aláírt Békéscsabán

A Békéscsaba 1912 Előre mindenben megállapodott Vólent Rolanddal, így régi kedves ismerősünk a 2018/2019-es tavaszi szezonban már lila-fehérben folytatja.

Roland a Gyirmót FC Győr együttesétől érkezik haza, így a 26 éves, tapasztalt támadó mindenképpen minőségi erősítést jelent majd csapatunknál. Az őszi idényben 7 gólt jegyzett, így a klubvezetés, valamint a szakmai stáb is bízik abban, hogy segíteni tudja az Előrét céljai elérésében. Korábban a 2014/2015-ös szezonban, hathatós közreműködésével sikerült kiharcolnunk a feljutást, hiszen ebben az időszakban 6 találattal járult hozzá az NB I-es tagság kiharcolásához.

Rolandot 69-es számú mezben láthatja majd a nagyérdemű és bízunk benne, hogy amennyiben a papírmunka is akadály nélkül lezajlik, akkor már a Cegléd elleni mérkőzésen akár pályára is léphet. Természetesen még a héten kameravégre kapjuk régi-új játékosunkat, aki ilyen módon is köszönti majd a csabai drukkereket.

Isten hozott újra itthon Roli, sok-sok lila-fehér gólt és sérülésmentes szezont kívánunk!

Kapcsolódó hivatkozás:
https://ada1bank.mlsz.hu/player?itemId=24061

Körkép

Miközben érthető módon főképp a saját bajnokságunkkal vagyunk elfoglalva, a jövőbe tekintve azonban érdemes rápillantani az első- és harmadosztályú mezőnyre is, ahol összesen 60 együttes küzd az NB II-es tagság elkerüléséért vagy éppen eléréséért.

A tavalyi jósolgatásokkal ellentétben talán kijelenthetjük: első csapatunk kiváló őszi teljesítményének köszönhetően kiesési gondjaink nem lesznek, így mindenképpen érdemes megszemlélnünk az NB I és NB III pillanatnyi helyzetét.

A 2018/2019-es idény NB III-as bajnokságai – a másodosztályhoz képest – egészen pontosan egy hónappal később, március 3-án folytatódnak a 17. fordulóval. Az eddig teljesített 16 felvonás után csak a Nyugati csoportban tűnik – szinte – eldőltnek a kérdés. Itt az FC Ajka csapata igen jelentős előnyt hozott össze a fordulásra, hiszen 14 győzelmével, 2 döntetlenjével és az ezzel együtt járó 44 bajnoki pontjával, veretlenül vezeti a táblázatot. A második helyezett Érdi VSE 13 egységgel lemaradva próbálja ledolgozni a méretes hátrányt, így hacsak valamilyen nagy fordulat nem következik be, a feljutó sorsa nagyjából eldőltnek látszik.

A Közép csoportban viszont egészen más a helyzet, itt minimálisan három klub is beleszólhat az első helyért folytatott harcba, hiszen a Szentlőrinc SE 36 megszerzett pontjával szemben (12 győzelem és 4 vereség), mindössze egy mérkőzésnyi (3 pont) lemaradásban a Szeged-Grosics Akadémia (a tavalyi másodosztályú mezőny egyik búcsúzója), valamint mögöttük – az első helyezetthez képes 5 ponttal lemaradva – a SZEOL SC számára is adottak lehetnek az esélyek.

A Keleti csoportban hasonlóképpen semmi sem dőlt el, ráadásul itt még a Békés megyei Füzesgyarmatnak is lehet keresnivalója. A tavalyi másodosztályú bajnokság egyik búcsúzója, a Szolnoki MÁV FC csapatának eddig mindössze 2 pontnyi előnyt (38 pont) sikerült kovácsolnia a második pozíciót birtokló ESMTK csapatával szemben, így továbbra is nyílt marad a küzdelem. A Jászberény az első pozíciótól 7 egységgel (31 pont), a Füzesgyarmat pedig további egy fával lemaradva (30 pont) próbálja meg ledolgozni a harmadosztályú mezőnyben egyáltalán nem túl nagynak számító restanciáját. Érdekes látni, hogy a nem is olyan régen még másodosztályú Cigánd csapata sereghajtó pozícióban, igen nagy gondban van. Az NB II Liga 2017/2018-as szezonjának harmadik búcsúzója, a Soproni VSE pedig a Megyei III. Soproni csoportban folytathatta, így velük egészen biztosan jó ideig nem találkozhatunk – de ugyanez elmondható még több hatalmas múlttal rendelkező klubról is – sajnos.

Emlékeztetőül az előző idényben a Keleti csoportban 76 pont megszerzésére volt szüksége a Monornak a felfelé történő osztályváltáshoz, középen 71 egységgel a Tiszakécske, nyugaton 70 ponttal pedig a Kaposvár tudta kiharcolni a feljutást. Összességében aposztrofálható, hogy a 70 bajnoki egység körüli teljesítmény hozzávetőleg elég lehet majd az üdvösséghez. Ehhez legközelebb a korábban már említett FC Ajka áll, hiszen még 26 pont és akkor nagy biztonsággal készülhetnek az NB II-re.

Az OTP Bank Liga 12 csapatos mezőnyét szemlélve ezen szinten még semmi sem dőlt el. A 33 fordulós bajnokság 18. felvonásának teljesítése után a Fradi (39 pont) vezeti a táblázatot, mögötte 5 pont – tehát két mérkőzésnyi hátrányban – a Vidi, további 4 egységgel lemaradva pedig a DVSC próbál feljebb kapaszkodni. A bajnoki tabella közepén elhelyezkedő csapatok között – pontszámban – igen kicsi a különbség, tehát ebben a szegmensben fordulóról-fordulóra könnyen változhat a helyzet. Nagyobb gondban a mezőny végén a Haladás (mindössze 9 pont) és a Kisvárda (16 pont) van, de a DVTK (17 pont) és a Puskás Akadémia (21 pont) sem dőlhet hátra. Minden klub hatalmas erőket – ezt láthatjuk, olvashatjuk a hírekből – mozgósít, hiszen egy esetleges kiesést követően bármely klub számára igen nehéz a gyors visszajutás. Visszatekintve a 2017/2018-as idényre, akkor 68 ponttal a Vidi ünnepelhette az újabb bajnoki címét, ami kivetítve erre az évre azt jelentheti, hogy az élen állóknak hozzávetőleg még 30 bajnoki pontot szükséges összegyűjteniük az üdvösséghez. Tavaly a Balmazújváros 36 egységgel, míg a Vasas 34 ponttal búcsúzott, így a sereghajtók számára valószínűleg ennél is több szükségeltetik majd. Ezáltal a legrosszabb helyzetben lévő szombathelyi alakulatnak még legalább 27 pontot kell verbuválnia ahhoz, hogy megőrizhesse első osztályú tagságát. Ez viszont egyáltalán nem lesz egyszerű. A Liga egyébként 2019. február 2-án (szombat) startol újra a 19. fordulóval.

Összességében elmondható, hogy egy-két kivételtől eltekintve az első- és a harmadosztályban sem dőlt még el véglegesen semmi, de láttunk már fordulatokat, mélypontokat és szárnyalásokat egyaránt, így a sport egyik lényege – az izgalom és a feszültség – továbbra is mindhárom mezőnyben érezhető. Szokásunkhoz híven, időről-időre meg fogjuk vizsgálni a számunkra lényeges fejleményekkel bíró bajnokságok helyzetét, így igyekszünk olvasóinkat – fogalmazzunk úgy – továbbra is képben tartani.

A cipészből lett válogatott

Pásztor József a megyei bajnokságból érkezve lett csabai legenda.

Pásztor József igazi legenda Békéscsabán: itthon csak ebben a városban futballozott, az élvonalban is csak ott edzősködött, így természetesen innen volt válogatott is. Tizenhárom év alatt 361-szer lépett pályára a Békéscsaba NB I-es csapatában – ezt a rekordot aligha dönti meg bárki is –, majd az ő irányításával lett a klub bronzérmes 1994-ben. Igazi pengés művésze volt a futballnak, nem érdemtelenül imádták a szurkolók.

Fotó: Imre György

– Mai ésszel felfoghatatlan, hogy valaki húszévesen a megyei bajnokságból egyből az élvonalba robbanjon be.
– Manapság nem is fordul elő.

– Hetvennégyben ez hogyan sikerülhetett? És miért csak akkor figyeltek fel önre?
– A szabolcsi Vencsellőn születtem, ott is cseperedtem fel. Minden szabadidőmben sportoltam, leginkább fociztam. Képzést nem kaptam, de nem lehettem rossz, mert többször is hívtak más csapatok, én azonban nem akartam menni, nem tudtam, milyen futballista vagyok. Volt jó állásom, cipészként dolgoztam, mint az édesapám, jól is kerestem, havi 2400 forintot. Amúgy amikor Békéscsabán végül aláírtam, NB I-es játékosként éppen ugyanennyi volt a fizetésem.

– Ezt is nehéz mai ésszel elhinni.
– Pedig így volt. De ugyanennyit keresett a Fradiban Nyilasi Tibi vagy az Újpestben Törőcsik Andris is, mert akkoriban egy húszéves játékosnak ennyi járt, a harmincasoknak pedig úgy hatezer körül. Nagy hülyeség volt, mert például Törő miatt ezrek mentek ki a stadionba, de ezt nem vették figyelembe, és ez sok tehetséges fiatalnak a kedvét szegte.

– A kevés pénz miatt nem vonzotta húszéves koráig az élvonal?
– Dehogy! Amikor tizennégy voltam, az osztályfőnökünk mindenkit megkérdezett, mi akar lenni, és én határozottan feleltem, hogy futballista. Tényleg állandóan sportoltam; télen korcsolyáztam meg pingpongoztam, utóbbiban hívtak Nagykállóra az NB I-be is, de kipróbáltam a röplabdát és a kézilabdát is. A testnevelő tanárunk minden sportágban jó volt, később a vencsellői futballcsapatban játékostársam lett, és az ő példája ragadós volt. Tizenketten voltunk egy osztályban ötödikestől a nyolcadikosig, de ki tudtunk állítani egy futballcsapatot, a kimaradó tizenkettedik ügyetlen volt, de ő megírta nekünk a leckéket, így lett tagja a csapatnak.

– Még mindig nem tudjuk, miért csak húszévesen fedezték fel.
– Felfedeztek korábban is. Két napot töltöttem Rakamazon, majd hazamentem. Hívtak Nyíregyházára, de nem tetszett, aki ott beszélt velem, ezért egy nap után megint hazamentem. Aztán megkeresett Papp László, a Békéscsaba technikai vezetője és Süle István, a klub egyik edzője, és elmondták, még sohasem láttak játszani, de a hírem eljutott hozzájuk, és ez alapján leigazolnának. Azt sem tudtam, hol van Békéscsaba. Adtam magamnak egy hónapot – ez 1974-ben volt –, és azóta is itt vagyok.

– Hogyan lett azonnal alapembere az akkor feljutott Békéscsabának?
– A felkészülés idején a Tisza-kupán játszottunk a Salgótarjánnal, és azt mondták, fogjam le az olimpiai bajnok Básti Istvánt. Lefogtam. Az első bajnokin kezdő voltam az MTK ellen, a másodikon a Vasassal játszottunk, és azt mondták, most Kű Lajost fogjam le. Őt is lefogtam. Valahogy így ragadhattam bent a csapatban.

– Irányítóként, pengés játékosként lett a hetvenes évek egyik legjobb magyar játékosa, nem pedig emberfogóként!
– Akkoriban még ez volt a taktika, mindenkinek fognia kellett a vele szemben lévő ellenfelet. Ezért imádtam a Fradi ellen játszani, mert Ebedli Zoli nem sokat futott és nem is nagyon védekezett, hagyott játszani. Mások bezzeg a mosdóba is követtek, és a huszadik percig ötször agyonrúgtak. Igazi élvezet volt annyi remek futballistával egy pályán játszani. Ha akkor már mehettünk volna profinak, megszállhattuk volna Európa élklubjait is.

– Mindössze kilencszer lehetett válogatott, és bár 1978-ban az év labdarúgója lett, nem került be a világbajnoki keretbe. Ezt hogyan élte meg?
– Akkor nagyon rosszul esett, de amikor később edző lettem, rájöttem, igaza volt Baróti Lajos szövetségi kapitánynak. Ő már korábban kiválasztotta a szűkebb keretét, nem a pillanatnyi forma alapján válogatott, és érthetően nem egy békéscsabai gyerekre bízta a Fradiból, az Újpestből meg a Vasasból érkezett társak irányítását. Egész egyszerűen hiányzott volna az összeszokottság, amit a válogatottban az idő hiánya miatt nehéz megteremteni.

– Akkor miért nem mondott igent valamelyik fővárosi klub hívására?
– Már Békéscsabára is nehezen jöttem, nekem eleinte még ez a város is túl nagy volt. Aztán itt befogadtak, ide­költöztek a testvéreim is – hogyan is mehettem volna tovább? Csak egyszer kacérkodtam a gondolattal, az olimpiai kerettel játszottunk Spanyolországban, én lettem a torna legjobb játékosa, és le akart szerződtetni a Málaga. Csakhogy disszidálnom kellett volna, és ezt nem tehettem meg a családommal.

– Kilencvennégyben edzőként bronzérmet nyert a csapattal. Az volt minden idők legjobb Békéscsabája?
– Nehéz megmondani, de az tényleg nagyon jó csapat volt, az aranyérmet is megérdemelte volna. Vezettük is a bajnokságot, de az utolsó fordulókban sérülések és kiállítások miatt kikaptunk néhányszor, és csak harmadikok lettünk. Pedig az egész ország szurkolt nekünk, annyira látványosan futballoztunk. Ugyanakkor el kell mondani, hogy a fővárosi csapatok akkoriban visszaestek, az állam kiszállása után keresték a tulajdonosokat, és ez nehezítette a helyzetüket.

– Mitől volt annyira jó az a Békéscsaba?
– Én sem tudom. Szinte csak a másodosztályból igazoltunk, a többiek saját nevelésű játékosok voltak, és nagyszerű közösségé kovácsolódtak. Az edzéseken mindent labdával csináltunk, folyamatosan futballoztunk, négy a kettő meg hat a három ellen, gyakoroltuk azt a labdatartást, ami manapság is divatos és korszerű. Nem voltak nagy fizetések, de a megyében privatizáltak néhány nagyobb céget, azok is beszálltak, akadtak olajozók is, akik adtak valamennyit, szóval azt mindenki megkapta, amit ígértek neki. Emellett remek volt a közönség, a békési falvakból különbuszokkal is jöttek az emberek, gyakran játszottunk tízezer néző előtt is.

– A legenda szerint az öltözői fröccsözés is összekovácsolta ezt a közösséget.
– Ez hazugság, és tudom, hogy Váczi Zoltántól ered. Ő a szünetekben bement a mosdóba cigizni, de ennyi, az öltözőben mindig rend és fegyelem uralkodott, minden más, amit mondott, nem igaz, nem véletlen, hogy az egykori társai nemigen állnak szóba vele. Hétfőnként mindig ünnepeltünk egy születés- vagy névnapot, én vittem kolbászt, mindenki megihatott egy, legfeljebb két sört, ez volt az a nagy mulatozás.

– Most mi a funkciója a klubnál?
– Mondjuk úgy, hogy szakmai tanácsadó. Edzősködni már nem akarok, ha megkérdezik a véleményemet, akkor elmondom, és ez ki is elégít.

– Miért nem akar edzősködni?
– Mert elég volt. Kevesen töltenek el ennyi időt egy helyen, nem lehet mindig nyerni, és nem akartam megvárni, hogy miközben folyamatosan gyengül a keret minősége, engem lekiabáljanak itt az emberek a kispadról.

– Az egyik nyilatkozata miatt híressé vált kocsmája megvan még?
– Meg, de már kiadtam bérbe. Az az eset tényleg vicces volt. Egy Vác elleni meccs után kérdeztek a tévések, hogy milyen érzés a sikerek fényében a város főutcáján sétálni, mire mondtam, ott én nemigen járok, az otthonom, a pálya és a kocsma háromszögé­ben élek. Ezt sokan úgy értették, hogy kocsmázom, pedig a kocsma nem az én világom. Tulajdonosként is csak takarítottam és beszereztem az árut, a pult mögött sohasem álltam. Nem nekem való. Olyan sorsú emberek jártak be, akiktől nemhogy nem fogadtam volna el borravalót, hanem inkább meghívtam volna az italukra. Ez viszont nem tesz jót az üzletnek, jobb is így, hogy már nincs vele dolgom.

Forrás: Békés Megyei Hírlap, 2019. január 19.

20190119_bekes_megyei_hirlap_web