Címkézett bejegyzés

Műfüves pálya a külvárosban!

XXI. századi gyerekfoci Csabán

A békéscsabai élvonalbeli labdarúgás utolsó hat esztendeje, akárhogyan is nézzük, egyenletes fejlődést mutatott. Az Előre egy évnyi NB3-as (2007/2008-as szezon) kitérő után került vissza a honi labdarúgás második vonalába. Kétesztendőnyi bizonytalankodás következett (2008/2009 szezonban 12., 2009/2010-es szezonban 13. helyen végzett a csapat) de attól kezdve az Előre gyakorlatilag minden évben a feljutás egyik esélyeseként kezdte a bajnokságokat.

dr_kovacs_mihaly

Két hatodik (2010/2011 és 2013/2014) és két harmadik helyezés (2011/2012 és 2012/2013) után tavaly, a 2014/2015-ös szezon vége a feljutást jelentő második helyen találta a lila-fehéreket. Pontosan tíz hosszú év után térhetett vissza a csapat a legmagasabb osztályba. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy az eredmények egyenletes fejlődést mutattak. Ha ugyanezen a szemüvegen keresztül vizsgáljuk meg a békéscsabai labdarúgás infrastrukturális, tárgyi és pénzügyi változását, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ezen a területen minimum exponenciális volt a fejlődés. Dr. Kovács Mihály hat és fél évvel ezelőtt, 2009 nyarán került az NB2-ben éppen hogy bennmaradt egyesület élére.

– A polgármester úr kérésére, a labdarúgás iránti rajongásom, és természetesen az a tény, hogy kedvenc csapatomnak segíthetek a saját eszközeimmel, egyértelművé tették számomra, hogy a felkérést el kellett fogadnom – emlékezett vissza kórházi irodájában a kezdetekre.

– Tavaly viszont lemondott az NB1-be felkerült profi csapat vezetői tisztségéről. Miért? A labdarúgó világ általános gyakorlata azt mutatja, hogy a vezetők a kudarcok és nem pedig a sikerek mérföldköveinél szoktak távozni a posztjukról. Az Ön élete másképpen alakult…

– Igen, másképpen alakult, de teljesen tudatos és jól megfontolt döntést hoztam, amikor az Előre Zrt. vezető pozíciójáról lemondtam. Három oka volt, ahogyan ezt akkor is elmondtam. Az volt az első célunk, hogy hozzuk vissza a csabai focit a magyar labdarúgás térképére, amit az első osztályba való feljutással, úgy gondolom, sikerült elérni. A másik, és ez a legfontosabb, hogy a munkahelyemmel (Dr. Kovács Mihály a Réthy Pál Kórház gazdasági igazgatója – a szerző) nem tudtam volna összeegyeztetni az élvonal követelményeinek megfelelően a két pozíciót, olyan színvonalon, ahogyan azt elvárom magamtól.

– Mi volt a harmadik ok?

– A távozásommal nem kerültem ki a csabai labdarúgás közvetlen vérkeringéséből, hiszen továbbra is az Előre 1912 SE elnöke maradtam, azaz lehetőségem maradt az utánpótlás területén is megvalósítani az eredeti célkitűzéseket.

– Itt kevesebb a munka?

– Más jellegű, mint a felnőtt csapatnál, nem igényel állandó jelenlétet, de ugyanakkor ez a terület is komoly odafigyelést, szakmai kihívást jelent. Itt is szeretném befejezni azt a munkát, amit öt évvel ezelőtt szisztematikusan elkezdtünk.

– Mire gondol?

– A kinevezésem utáni első másfél év a meglévő állapot feltérképezésével és a fejlesztési lehetőségek számbavételével telt el. 2010-ben azonban már pontosan meg tudtam fogalmazni a klub előtt álló stratégiát és taktikát. Akkor már rendelkeztem kellő információval ahhoz, hogy kitűzhessem a csabai labdarúgás előtt álló rövid-, közép- és hosszútávú terveket.

– Tényleg csak dióhéjban, de foglaljuk össze!

– A békéscsabai futballvállalkozás három, egymással párhuzamosan fejlesztendő lábon kell, hogy álljon. A felnőtt csapat eredményessége, az utánpótlás bázis teljes kiépítése és a labdarúgást kiszolgáló infrastruktúra teljes korszerűsítése. Ez az a három terület, amelyre 2010-zel kezdődően kiemelten figyeltem.

– Segítek, mondjuk abban, hogy elmondom, hogy mi látszik kívülről. A felnőtt csapat feljutott az NB1-be…

– Így van, ez volt a legfontosabb cél, hiszen egy élvonalbeli csapat lényeges több forráshoz tud jutni, mint egy másodosztályú csapat. Az utánpótlás vonatkozásában pedig megalakult a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia. Az akadémia szervezeti felépítése, meglévő XXI. századi feltételeknek is megfelelő infrastruktúrája alkalmas a felnőtt csapat utánpótlásában pallérozódó játékosok számának növelésére, illetve a legjobbak felkészítésére a magasabb szintű felnőttkori versenyzésre.

– Ez az akadémia a Békéscsaba 1912 Előre Zrt. utánpótlásbázisa? Azért kérdezem, mert az UFC-vel két évvel ezelőtt történt fúzió után, még mindig nem világos mindenki előtt, hogy ki irányítja a békéscsabai labdarúgás utánpótlását.

– Ezt akkor tisztázzuk egyszer és mindenkorra. Az Előre Zrt. utánpótlás szervezete a Békéscsaba 1912 Előre SE. Ennek vagyok én az elnöke, csakúgy, mint az akadémiának. Az akadémiát az Előre SE és az UFC közösen hozta létre. Az akadémia egy fantázianév, de minden előrés utánpótlás játékos Békéscsaba Labdarúgó Akadémia néven szerepel a különböző bajnokságokban.

– Tehát az előrés és az UFC-s gyerekek is?

– Így van.

– A fúzió előtt az UFC jelentős és értékes edzőközpontot épített magának a 4-es honvéd utcában. Ha egy kézbe került az utánpótlás nevelés, hogyan alakul például ennek a bázisnak a sorsa?

– Minden létesítmény, minden pálya az Előre SE tulajdonába kerül. Ez még nem lezárt ügy, de folyamatban van. Az utánpótlás nevelés területén is megfogalmaztuk stratégiánkat. A 4-es honvéd utcai bázis a 14 év alatti gyermekek képzésének a helyszíne. Itt elsődleges célunk, hogy minél több gyerek jöjjön futballozni, azt akarjuk elérni, hogy korosztályonként 30-40 gyerek mindenképpen futballozzon 7 éves kortól kezdődően, 14 éves koráig.

– Azt tudom, hogy a pályák megvannak, de megvannak-e az edzők is?

– Igen, hiszen az elmúlt években kiépített infrastruktúra, a felnőtt csapat élvonalbeli tagsága és a Békéscsabán évtizedek óta zajló jó szakmai színvonalú utánpótlást nevelő munka hozadéka lett, hogy a mi akadémiánk bekerülhetett a kiemelt, labdarúgókat nevelő bázisok közé.

– Mi történik azokkal a gyerekekkel, akik kiöregszenek ebből a korosztályból?

– Közülük a legjobbakból kerülnek ki az Előre közvetlen utánpótlásában futballozó gyerekek. Koncepciónk szerint 14 éves korig a tömegesítés, 15 éves kortól a minőségi képzés az utánpótlás egyesület feladata. Magyarul, a korosztályában legjobb 20-25 játékos teheti át a székhelyét a Kórház utcába. Ugyanis a 15 évnél öregebbeknek ott van a bázisuk.

– Értem. Tehát a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia a felnőtt csapat háttérországa, melynek elsődleges feladata a csabai élvonalbeli labdarúgás részére játékosok nevelése.

– Pontosan. Ennek a munkának vagyok a felelőse. És örömmel számolok be arról, hogy sikerült itt is tovább javítanunk a munka feltételein. Ugyanis összejött a pénz – több mint két éves erőfeszítést követően – a 4-es honvéd utcai villanyfényes, műfüves nagypálya megépítésére. Hamarosan kiírjuk a közbeszerzést, az építkezés a nyáron már el is kezdődhet. Ezen kívül sikerült forrást találnunk ahhoz is, hogy a fenntartó VAK Zrt-vel közösen fel tudjuk újítani a teljes kerítést a Kórház utcában, így a vagyonvédelem is adott lesz.

– Hogyan sikerült összeszedni a rávalót?

– Ezek TAO-pénzek. A lényeg az, hogy amíg létezik ez a forrás, mindent el kell követni a sportfeltételek javításáért, és így Békéscsaba Város Önkormányzatának vagyonfejlesztéséért. Az elmúlt 3 évben több mint 500 millió forintot sikerült összegyűjteni és a város vagyonát gyarapítani. Hiszen mindannyian azt akarjuk, hogy gyermekeink sportoljanak, mozogjanak jó és korszerű körülmények között. Ma az a gyerek, aki Békéscsabán a focit választja, az biztos lehet abban, hogy pontosan olyan körülmények között készülhet, mint a legnagyobbak. Tökéletes pályáink és öltözőink vannak, egységes szerelést kap minden gyermek.

– Ha jól emlékszem, az egységes szerelés hiányáról már elég sok cikk megjelent az utóbbi években…

– Tavaly Barkász Sándor, a felnőtt csapat tulajdonosának segítségével sikerült megoldanunk ezt a problémát is, amikor is Adidas szerelést vásároltunk a gyereknek, a legkisebbeknek is. Pontosan olyan szerelése van a gyerekeknek, mint a felnőtt csapatnak. Ez is nagyon fontos.

– Mi lesz, ha elkészül az új műfüves pályánk is? Mi lesz a következő lépés?

– Már arra az időszakra is készítjük a terveket. Ha minden feltétel adott lesz, akkor a napi szervező és szakmai munka kerül előtérbe. Minél több gyereket a pályáinkra! Hiszem, ha ténylegesen kiszélesítjük az alapokat, ha a legkisebb korosztályokba nagy tömegeket tudunk bevonni, annak akár már rövidtávon is haszonélvezői leszünk. Ha pedig valakiből nem lesz jó focista, de szép emlékeket őriz a nálunk töltött gyermekkorából, abból felnőttkorában szimpatizánsunk, támogatónk lehet.

– Muszáj a napi ügyek megoldását ilyen széles perspektívában is vizsgálni?

– A sportvállalkozásokat szerintem csak így szabad felépíteni. Hiszen ezeknek a legfontosabb ismérvei az állandó és viszonylag gyorsan bekövetkező személyi változások. Tehát csak azon sportvállalkozások lehetnek hosszú távon sikeresek, akik már ma ismerik azokat, akikre esetleg majd tíz-tizenöt év múlva számítani akarnak.

– Az Előre ebbe az irányba tart?

– Igen, nyugodtan kijelenthetjük. A csabai fociprojekt megvalósításába belefér a Kórház utcai műfüves pálya temető felőli kerítésének a teljes felújítása, de például az a kisbusz is, melyet az utánpótlás egyesület kap meg. A kisbusz a gyerekek edzésre járását, illetve a hétvégi mérkőzésekre való eljutását fogja segíteni. A stadion felújításának befejezése után pedig 50 évre biztosan adva lesz a minden szurkolói, hatósági és sportolói igényt kielégítő versenylétesítmény. A székház felújítása, a három villanyfényes edzőpálya, melyek már elkészültek, valamint az új tribün alatt megépülő profi csapatot kiszolgáló egységek a ma még meg sem született csabai gyerekeknek versenyképes környezetet fognak biztosítani. A körülményeken biztosan nem fog múlni, hogy kiből mi lesz, ha felnő. Békéscsabáról is be lehet kerülni a világ legnagyobb sportüzletének vérkeringésébe.

– Tehát úgy látja, hogy az öt évvel ezelőtt megfogalmazott taktika és stratégia lassan megvalósul?

– Igen, ez már biztos, hogy a legfontosabb beruházásokat sikerült az elmúlt években megvalósítanunk. Munkánk nagyon pozitív visszaigazolásának tekintem azt a tényt is, hogy a három évvel ezelőtt végrehajtott MLSZ (egy belga cég közreműködésével – a szerző) audit tavalyi ellenőrzése során gyakorlatilag csak pozitív véleményeket kaptunk. A három évvel korábban megfogalmazott ajánlások és a mai csabai valóság teljesen fedi egymást. Az első audit eredménye volt az utolsó feltétele annak, hogy a Békéscsabán támogatott utánpótlásbázis jöhetett létre. Akkor a 12. helyre soroltak bennünket. Következő célunk az, hogy az MLSZ-audit mérőszámai alapján bekerüljünk a legjobb nyolc-tíz utánpótlás akadémia közé.

Dr. Kovács Mihály vezetési stílusa nem a napi ügyekhez igazítja a klubvezetés cselekvési programját. A napi ügyeket természetesen meg kell oldani, de attól fejlődés nem várható. Az ő módszere a tervezés. A labdarúgás, mint sportvállalkozás általános és Békéscsaba specifikus ismérveinek felmérése, megismerése után, az információk birtokában a stratégia és a taktika megfogalmazása. Hiszen miután a feladatok kijelölődnek, látszólag magától, de megváltozik a munkarend is. Akkor már nem a napi ügyek irányítják a klubnál dolgozó embereket, hanem ők befolyásolják a napi ügyeket. Ez a módszer Békéscsabán meglátszik például a környezet megváltozásán is… És, ha egy sportvállalkozás dolgozói következetesen, eszerint a módszer szerint dolgoznak majd folyamatosan évről évre, akkor előbb vagy utóbb, de a pályán is jönni fognak az eredmények!

line_purple

Kapcsolódó hivatkozás:

http://hir6.hu/cikk/118824/mufuves_palya_a_kulvarosban_xxi_szazadi_gyerekfoci_csaban

Egyre több fiatal a Békéscsaba keretében

Az MTK elleni bajnoki mérkőzésen Zoran Spisljak a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia neveltjei közül újabb fiatal játékosnak adott lehetőséget, hogy bemutatkozzon az élvonalban. A saját nevelésű Viczián Ádám, Oláh László, Hudák Martin, Kun László és Pilán Márkó után az MTK ellen Szélpál Norbert is pályára lépett az NBI-ben.

20160227_szelpal_02

A hétvégi MTK – Békéscsaba bajnoki mérkőzésen a 85. percben pályára lépett Szélpál Norbert (1996), aki a rutinos Spitzmüller Istvánt váltotta fel a pályán. Méghozzá egy olyan találkozón, amelyen még nem volt lefutott az eredmény és tulajdonképpen még kb. 10 percet tölthetett a pályán, a hosszabbítások miatt. A 10 perc nem hosszú idő, de sokan tudnának mesélni mennyit jelent ez az időegység egy futball mérkőzés során. Elég csak azokra az őszi békéscsabai bajnokikra gondolni, ahol ennyi idővel a vége előtt még győzelemre álltak a Lilák. Ezen a mérkőzésen azonban minden másképpen alakult, hiszen a Békéscsaba idegenben gólnélküli döntetlent ért el, azaz pontot rabolt a nagy hírű MTK „otthonában”, az Ilovszky Stadionban! Ott, ahol hősünk annak idején nem tudott gyökeret verni a Vasas serdülőben és ott, ahol 17 éves korában élete egyik legemlékezetesebb mérkőzését játszva az 1-1-re végződő Vasas-Békéscsaba találkozó legjobbjaként, de mégis szomorúan jött le a pályáról, hiszen az akkori Vasas U17 a 94. percben tudott egyenlíteni! Még mondja valaki, hogy az élet nem nagy rendező!

Szóval fociléptékben nem nagy idő ez a néhány perc, de Szélpál Norbertnek szinte felért az örökkévalósággal! Ezekért a pillanatokért dolgozott hosszú éveken át. Vállalta a sok lemondással járó, olykor igen kemény kollégiumi éveket! Utazásokat Szegedről-Budapestre, majd Békéscsabára, újból a fővárosba, azután ismét Békéscsabára! Abba az egyesületbe, ahol bátyja is játszott (Szélpál Tamás), ahol évekig koptatta az utánpótlás öltözők padjait és ahol 20. életévében bemutatkozhatott az élvonalban. Nem a Vasasnál és nem az FTC-ben, hanem BÉKÉSCSABÁN! Pedig ezeket a csapatokat is megjárta, játszott itt is, ott is!

20160227_szelpal_03

Miért a labdarúgást választottad?

Gyermekkoromban Szegeden ismerkedtem meg a labdarúgással, könnyű volt a szerelem, hiszen édesapám az a Szélpál László, aki tagja volt a 1984-ben ifi EB-t nyert Bicskei csapatnak. Bátyám, Tamás is labdarúgó, ő is játszott Békéscsabán néhány évvel ezelőtt.

Hogyan kerültél Békéscsabára?

Szegeden jól ment a foci, de hosszú távon nem volt nagy perspektíva a folytatáshoz, így 14 évesen a Vasashoz kerültem több szegedi társammal együtt. Nagyon nehéz volt a fővárosban egyedül, mindent nekem kellett megoldani, nem volt segítségem és nem is voltam lelkileg elég erős ahhoz, hogy megharcoljam magamnak a csapatba kerülést. Nem találtam magamra, nem ment a játék igazán. Ekkor keresett meg Szokolay Sándor – aki rábeszélt, hogy folytassam Békéscsabán – amit egyébként bátyám is támogatott, mint akkori Előrés labdarúgó. Így sikerült átigazolni az akkori UFC csapatába, ahol az NBI-ben játszhattam.

Kik voltak az edzőid a csabai utánpótlásban?

Békéscsabán kezdetben Kiss László csapatában játszottam, majd U17-ben Jakab Péter lett az edzőm, de néha Marik László csapatában is szerepeltem. Kiss Lászlónál igyekeztem rendbe szedni magam – nagyon örülök, hogy rendszeresen pályára tudtam lépni, akkor még középcsatárként. Igazi előrelépést azután Jakab Péter csapatában, az akkori U17-s első osztályú bajnokságban értem el. Itt már határozottan jól ment a játék – kezdetben még itt is támadóként szerepeltem, viszonylag sok gólt is szereztem, de itt kerültem először a mostani posztomra a védekező középpályás helyére. Nagyon megszerettem ezt a pozíciót, későbbi csapataimban (FTC, Diósd) is ezen a helyen szerepeltem.

Miért váltottál, ha itt jól ment a játék?

A Békéscsaba UFC U19-s csapata 2013-ban kiesett az NBI-ből és azon a nyáron az ifjúsági csapatok átkerültek az Előréhez. Mi a társaimmal szerettünk volna valamilyen garanciát találni a további fejlődésünkre. Az akkori felnőtt csapatnál nem számítottak ránk, pedig ha kaptunk volna néhány biztató szót szerintem többen maradtunk volna. Nem azt gondoltuk, hogy nekünk ott kell játszanunk, de az edzéslehetőség már önmagában is fejlődést jelentett volna. Egy lelátón tartott megbeszélés után nem láttuk értelmét a maradásnak és elfogadtuk a Ferencváros megkeresését Valencsik Dáviddal és Silye Erikkel együtt. Mindenképp fejlődni akartunk és így továbbra is az Ifi I. osztályban tudtunk játszani!

Hogyan kerültél vissza Békéscsabára?

A Ferencvárosnál is jól ment a játék, 17 évesen már az U21 csapatban kaptunk játéklehetőséget. Egy évvel később már szerettem volna a felnőttek között kipróbálni magam, tovább erősödni, de erre a Fradinál nem volt esélyem – így kerültem az NB3-ban szereplő Diósdra, a zöld-fehérek fiókcsapatába. Szinte minden mérkőzésen játszottam a felnőttek között, de én mindig magasabb szintre vágytam. Másfél éve, Zoran Spisljak érkezésekor már volt szó róla, hogy visszatérek Békéscsabára, sőt az elmúlt nyáron Jakab Péter segítségével ismét próbajátékon vettem részt, de csak most télen igazoltam vissza egykori nevelő egyesületemhez. Boér Gábor edzővel jól felkészültünk a tavaszi szezonra az NB3-as csapattal, közben Zoran Spisljak is többször látott az edzések és a felkészülési mérkőzések során!

Mikor és hogyan tudtad meg, hogy a szombati keretben helyet fogsz kapni?

Nagyon váratlanul ért a dolog, csütörtökön az NB3-as csapat edzése előtt külön dolgoztam, amikor szóltak, hogy mennem kell a felnőtt csapathoz edzésre. A foglalkozás már javában tartott, de a mérkőzés-játékba be tudtam kapcsolódni. Úgy éreztem nem ment rosszul a játék. Az edzés után szóltak, hogy utazhatok a felnőtt kerettel a szombati MTK elleni mérkőzésre. Alig akartam elhinni! Persze Zoran Spisljak és stábja már többször is látott játszani, így gondolom tisztában voltak a tudásommal!

Hipp-hopp a csapatbuszon találtam magam, de ez még nem jelentette azt, hogy a keretbe is bekerülök – hiszen Szalai Dániellel ketten voltunk fiatalok a keretben. A csapat Telkiben készült a szombati mérkőzésre – edzés is volt, ahol szerintem jól ment a játék. Mindezek után a csapatértekezleten derült ki, hogy Szalai Ádám marad ki a keretből! Alig kaptam levegőt a hír hallatán!

20160227_mtk_elore_02

Milyen érzés volt pályára lépni?

Nagy izgalommal vártam a mérkőzést, sok családtagom is el tudott jönni és ott szurkoltak nekem a lelátón! A felnőtt csapat játékosai is biztattak: lehet, hogy pályára fogok lépni, de szinte az utolsó pillanatig alig hittem el, hogy mindez velem történik! Azután jött a 85. perc és az álmom valósággá vált! Úgy érzem nem vallottam szégyent! Köszönet, ezért volt edzőimnek, Zoran Spisljaknak és stábjának, a Békéscsabai klubnak! Természetesen mindent köszönök a családomnak is, akik segítettek és támogattak álmaim megvalósításában!

Milyen terveid vannak a jövőben?

Nem szeretnék itt megragadni, nagyon fogok igyekezni, hogy hosszú távon tudjam bizonyítani tehetségemet. Még eltökéltebben és keményebben fogok edzeni, hogy minél előbb stabil I. osztályú játékossá tudjak válni és megháláljam a Békéscsaba szakmai vezetőinek a belém vetett bizalmát!

Mit üzensz az akadémia játékosainak?

Szeretném, ha tudnátok nem könnyű labdarúgónak lenni ma Magyarországon. Sok munkával és lemondással jár, a szülői háztól távol élve, egyedül a problémák halmazával. Én magam is sok csapatot végigjártam az országban. Többször ért csalódás és persze voltak sikerek is. Bátran mondhatom: bízzatok magatokban és örüljetek, hogy Békéscsabán vagytok! Ebben a klubban mindig figyeltek rám és a mostani vezetés sokat tesz a fiatal tehetségek beépítéséért a felnőtt csapatba. A Ferencvárosnál még biztosan nem jutottam volna szóhoz az élvonalban! Dolgozzatok, éljetek okosan a tehetségetekkel és talán hamarosan követni fogtok minket és ti is átélhetitek azt a csodálatos pillanatot, amit én!

Folytatódik a Kiemelt Tehetségek program

A napokban újabb fiatal, saját nevelésű játékos kapott lehetőséget a Békéscsaba 1912 Előre szakmai stábjától, hogy az első csapattal tréningezhessen.

20160224_kun_laszlo

Zoran Spisljak vezetőedzőnk a 18 éves, csorvási születésű Kun Lászlót hívta meg – aki már három éve az Előre színeiben focizik és az U19-es korosztályban csillogtatja tudását. Laci négyéves korában kezdett a labdarúgással foglalkozni Csorváson, majd Orosházára, onnan pedig a békéscsabai UFC-hez került – ahol felfigyeltek rá. Onnan érkezett a Lilákhoz, ahol Purguly Árpád asszisztens edzővel egy évig dolgozott együtt.

– Az első csapattal edzeni fantasztikus élmény, sokkal intenzívebb a foglalkozás, nagyobb a sebesség – így aztán alaposan össze kellett szednem magam – nyilatkozott weboldalunknak.

Mesterünk szerint első alkalommal látszott a feszültség és az izgalom, de ez természetes jelenség. Ha sikerül felvenni a ritmust, a tehetség és a kitartó munka meghozza gyümölcsét.

Laci jelen pillanatban már az ötödik olyan saját nevelésű labdarúgónk, akit a szakmai stáb strukturálisan és következetesen kialakított képzési programjának eredményeképpen, lehetőséget kap a felnőtt csapatba való integrálódásra. Korábban Viczián Ádám, Pilán Márkó, Konyecsni Zoltán és Czinanó Áron csatlakozott ehhez a csoporthoz – közülük többen már be is mutatkozhattak az első osztályban. Az U15-ös korosztályban NBI-es 3. helyet, valamint U17-es korosztályban NBII-es 2. helyet is elért Kun László előtt minden lehetőség adott, hogy megfelelő teljesítmény és hozzáállás esetén újabb olyan labdarúgónkra lehessünk büszkék, aki magára öltheti az NB I-es mezt.

Sok sikert kívánunk!

Nem egyszerű feladat…

– Ha az lenne, mindenki ezt csinálná – kezdte Purguly Árpád asszisztens-edzőnk a válaszadást, arra a felvetésünkre, hogy mennyire összetett és nehéz feladat előtt állnak a következő három hónapban és akit a törökországi edzőtábor intenzív programjának pillanatnyi szünetében kérdeztünk.

20160202_belek_02

– Amikor elkezdtük a munkát Békéscsabán, egy átfogó stratégiai tervet dolgoztunk ki, melyben pontosan megfogalmaztuk azokat a sarokpontokat, amelyek szerint szeretnénk végezni munkánkat Békéscsabán. Összefoglalva: ez a terv 74 oldalon keresztül magában foglalta mindazon elképzeléseket, amelyeket meg szeretnénk valósítani. Ebben a tervben az utánpótlás nevelés kiemelt helyen szerepel, mert hisszük és valljuk, hogy a békéscsabai labdarúgás „megmentése” a békéscsabai utánpótlás nevelésben rejlik. A fent említett terv egyik fő pontja, hogy akadályozzuk meg a békéscsabai nevelésű játékosok eláramlását és mivel az idősebb korosztályok között jelenleg nincs első osztályú csapatunk, ezért mi vállaltuk azt is, hogy kiemelt gondot fordítunk a tehetségeink megőrzésére. Nem egyszerű a feladat, de ha különleges dolgot akarunk létrehozni, akkor különleges munkát szükséges végeznünk és ebben nagy segítséget nyújt számunkra Jakab Péter és Marik László. Szeretnénk megértetni fiataljainkkal, hogy jelen pillanatban Békéscsabán a legkönnyebb a felnőtt csapat közelébe kerülni és nem kell elmennie, ha fejlődni szeretne.

– Nagyon fontos dolognak tartjuk, hogy a felnőtt csapatot és az utánpótlást még inkább közelítsük egymáshoz – megszüntetve azt a kialakult képet, hogy a saját utánpótlásunkban nevelkedő játékosaink csak félve tekintsenek be a felnőtt csapat öltözőjének folyosójára. Ezért, ahogy alkalmunk nyílott már az első évben, az akkori U21-es korosztállyal közös edzést szerveztünk. A következő lépés volt, hogy az U21-ben kimagasló teljesítményt nyújtó játékosokat meghívtuk egy-egy tréningre, sőt már a tavalyi törökországi edzőtáborba is elvittünk közülük játékosokat: Szántó Mihályt, Pilán Márkót és Viczián Ádámot, hogy szokják a felnőtt labdarúgás ritmusát, keménységét. A három fiatal közül Viczián Ádám komoly szerepet vállalt az első osztályba kerülésért folyó küzdelemben és már az NB I-ben is bemutatkozott – sőt debütálása alkalmával a DVSC elleni mérkőzésen gólt is szerzett. Pilán Márkó ismét itt van velünk a törökországi edzőtáborban, két másik csabai nevelésű fiatallal együtt. Tagja az NB III-as csapatunknak és két társával – akik szintén bemutatkoztak már a második együttesünkben – a csabai nevelésű Konyecsni Zoltán és Czinanó Áron is lehetőséget kapott, hogy az edzőtáborban is bizonyíthassák rátermettségüket és csak rajtuk múlik, hogy mikor mutatkozhatnak be a legfelsőbb kategóriában.

– Ezt hogy érted, hogy „csak rajtuk múlik”?

– Természetesen itt a kitartásról, szorgalomról, alázatról, akaraterőről beszélek, amelyek hiányában nem válhat valaki értékes első osztályú labdarúgóvá.

– Kihangsúlyoztad az értékes labdarúgót, mit értesz ez alatt?

– Azt, aki folyamatosan a legmagasabb osztályban tud játszani, évről-évre jobb teljesítményt nyújtva, mert képes és hajlandó fejlődni, megújulni – az ilyen játékos értékes a csapattársaknak, az edzőnek, a klubnak és adott esetben a válogatottnak is.

– Ezzel a céllal indult útjára nemrég az úgynevezett elit képzés is? Pontosabban mit takar ez a megfogalmazás és mesélj egy kicsit légy szíves az első foglalkozásról!

– Nagyon jó dolognak tartom, hogy ez a csoport elindulhatott – sok dolgot bizonyít, többek között azt, hogy vannak Békéscsabán épülni és megújulni akaró edzők, akik nem a „csodálatos” sztorizgatásaikkal akarják szebbé varázsolni a jövőt, hanem időt szánnak a Zoran által irányított szakmai továbbképzésekre, külön öröm számomra hogy én is részese lehetek a szakmai programok előkészítéseinek. Nem utolsó sorban pedig azért is örömteli, hogy ez a program beindult, mert mindenki meggyőződhetett arról, hogy minden korosztályunkban vannak kiemelt tehetségek. Túl vagyunk az első edzésen, amit hárman vezényeltünk: Zoran Spisljak, Jakab Péter és jómagam. Marik László az egész edzést videóra rögzítette, hogy később ki tudjuk elemezni. Szerintem nagyon jól sikerült, mert az edzők és a játékosok egyformán értékes tapasztalatokkal térhettek haza.

– Mikor jó vagy értékes egy edzés?

– Véleményem szerint egy edzés akkor sikerül jól, ha a játékosnak tudsz adni-tanítani valamit, ami által több lett, mint az edzés megkezdése előtt. Ha ezzel a többlettel és jó érzéssel mehet haza, várni fogja a következő foglalkozást. Akkor pedig nyíltan, pozitívan dolgozik majd – tudván azt, hogy ismét valami újat fog „hazavinni”. Edzői szemmel öröm volt nézni, hogy a srácok az első perctől az utolsóig maximális koncentrációval hajtották végre a gyakorlatokat.

– Adódik a következő kérdés: jelenthet ez bármiféle megkülönböztetést a fiatalok körében? Nem veszi el azok kedvét az egésztől, akik most nem kerültek be ebbe a csoportba?

– A jelen pillanatban kiválasztott fiatalok már most előrébb tartanak kortársaiknál, nekik már egy kicsit más jellegű munkára is szükségük van. Igenis jelezni kell feléjük, hogy a klub szakmai stábja felfigyelt tehetségükre és minden lehetőséget biztosítunk a továbbfejlődésük érdekében. Csak úgy, mint azoknak is, akik nincsenek most benne ebben a kiválasztásban. Ez egy sport és a sportban természetes a versengés – aki az első kudarc után feladja, az soha sem fog a csúcsra érni. Egyébként ez a csoport sem végleges, folyamatosan nyitva áll a lehetőség bárki előtt, de csak fegyelmezett, pontos edzésmunkával és kitartással lehet bekerülni.

– Miért tartod fontosnak, hogy az első csapat edzői részt vegyenek ebben a programban?

– Amikor elkezdtük a munkát és elkészítettük a korábban említett tervünket, abban az is szerepel, hogy szeretnénk egy formatervet kidolgozni, amit más klubok is használhatnának a jövőben. Véleményünk szerint, ha az első csapatot és az utánpótlást közelebb akarjuk hozni egymáshoz, akkor közös szisztéma szerint kell dolgozni – amelyet az első csapat játéka határoz meg. Olyan szempontból is fontos a fiatalokkal való személyes találkozás, hogy minél jobban megtapasztaljuk egymást. Mi is kíváncsiak vagyunk rájuk és ők is megismerhetnek minket. Így, ha a jövőben lehetőséget kapnak arra, hogy a felnőtt csapattal dolgozzanak, akkor azok kevésbé lesznek szokatlanok számukra, mert már legalább ismernek minket és edzések nem a velünk való ismerkedéssel kezdődnének, hanem már bátrabban tudják és akarják végrehajtani a tőlük elvárt feladatokat.

20160202_belek_03

Kiemelt tehetségek program

Újabb mérföldkőhöz érkezett a Békéscsaba 1912 Előre utánpótlás képzésének és az első csapat szakmai stábjának közös munkája: elindult a “Kiemelt tehetségek program”.

20160119_01

A tréningeken Zoran Spisljak, szorosan együttműködve utánpótlás edzőinkkel (Jakab Péter és Marik László) foglalkozik az U13 és U19 közötti korosztályok, megfelelő adottságokkal bíró fiatal játékosaival. Többször elhangzott már, hogy az Előre hosszabb távon saját nevelésű játékos-bázisra építve szeretné az NB I-es szereplést folytatni, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az utánpótlás-képzés teljesen szinkronban tudjon működni a szakmai stáb elképzeléseivel, irányelveivel. A kedd délutáni, első foglalkozás eredményéről, hasznosságáról, tapasztalatairól külön interjúkban is beszámolunk.

20160119_02