Címkézett bejegyzés

2015. 03. 10.   Archív, Archívum – 2015.

A Békéscsaba 1912 Előre fiatal középpályása, aki immár a 3-as számú lila-fehér mezt tudhatja magáénak, 2015. február 21-én (16 év és 249 naposan) lépett először pályára másodosztályú bajnoki mérkőzésen – a ZTE elleni, idegenbeli találkozón. A új csapatképről és az egyéni fotókról szurkolóink már közelebbről is megismerkedhettek új játékosainkkal, de úgy gondoltuk – egy személyes beszélgetés talán még inkább megfelelőbb lehetőség erre. Egy délelőtti tréning után Pilán Márkót kérdeztük, a számára mindenképpen emlékezetes eseménnyel kapcsolatban.

Igen fiatal korod ellenére egy ideje már a felnőtt csapattal készülsz és úgy gondolom, példa értékű lehet más hasonló korú játékosok számára is, hogy minden labdarúgó előtt adott a lehetőség a felsőbb osztályban történő bemutatkozásra. Mutatkozz be kérlek és mondd el, hogy jutottál idáig!

Szüleimmel és három bátyámmal Kisdombegyházán élek és ott is kezdtem el focizni. Battonyán folytattam, majd onnan kerültem a békéscsabai UFC-hez és már negyedik éve játszom Békéscsabán. Három bátyám közül kettő is korán elkezdte rúgni a bőrt. Richárd bátyám a mai napig focizik Vésztőn, de előtte megjárta az UFC-t is. Sokat köszönhetek szüleimnek, hiszen az első perctől kezdve támogatták, hogy a tanulás mellett focizzak. Édesanyám például mindig biztatott, hogy soha ne adjam fel, sőt többször előfordult, hogy a pálya széléről szurkolt nekem. Édesapám már egészen fiatal korában is imádta a labdarúgást, sőt egy ideig igazolt játékosa volt például a battonyai csapatnak – tőle örökölhettem a labdarúgás szeretetét – aki amellett, hogy igaz atyai szigorral követi pályafutásomat, azért mindig leül velem a tévé elé, hogy együtt nézzük meg a nemzetközi kupameccseket.

Jelenleg a Zwack József Kereskedelmi Iskolában tanulok vendéglátó-eladónak. A suli mellett, igen kemény és hosszú út vezetett addig, hogy a felnőtt csapatban is bemutatkozhassak. Külön köszönöm Purguly Árpádnak, akivel tavaly egy éven keresztül együtt dolgozhattam és most is fantáziát látott bennem, mesterünknek – Zoran Spisljaknak, aki lehetőséget biztosított, valamint Gera Imrének, aki rengeteget segített dolgaim intézésében és természetesen mindenkinek, aki eddigi pályafutásomat segítette! Szeretnék minél tovább jutni a labdarúgásban és igyekszem ezért mindent megtenni. Úgy gondolom, hogy Békéscsabán minden korombeli játékos előtt nyitottak a lehetőségek és áldozatos, fegyelmezett munkával minden elérhető. A foci miatt eléggé besűrűsödtek a napjaim – bár ezt egyáltalán nem bánom -, mert azzal a feltétellel kaptam lehetőséget, hogy a labdarúgás nem mehet az iskola rovására. Reggel bemegyek az első két órára, aztán rohanok edzésre, majd vissza az iskolába. Délután ismét edzés, így általában este hét óra körül érek vissza a kollégiumba. Nem panaszkodom, mert tudom, hogy nagy lehetőség előtt állok és céljaim elérése érdekében még nagyon sokat kell dolgoznom. A napi intenzív edzések, meg persze a tanulás miatt kevés szabadidőm marad – szeretnék bekerülni a korosztályos válogatottba – de tudom, hogy ezt csak nagyon kemény és alázatos munkával érhetem el.

Milyen a hangulat a csapatnál, mennyire sikerült beilleszkedni?

Remek a hangulat a csapatban, a többiek egyből befogadtak és nagyon sok segítséget kapok. Szoknom kell még az új közeget, de mindent elkövetek annak érdekében, hogy bizonyítsam edzőinknek – jól döntöttek, mikor megadták a lehetőséget, hogy a felnőtt csapattal edzhessek. Még fiatal vagyok, bár ezt nem éreztetik velem lépten-nyomon és tudom hol a helyem, mi a dolgom – fiatal játékosként büszkén viszem az edzéshez szükséges eszközöket és igyekszem jól végezni a feladatom. A mester és az edzők is biztatnak, mindenben segítenek. Természetesen a szükséges szigor is adott, de ez így van rendben. Elég meglepő dolgokkal találkoztam és nem is gondoltam volna, hogy ilyen módszerekkel is lehet edzeni, mérkőzésekre készülni. Örülök, hogy itt lehetek – bár ez most lehet, hogy nem látszik – kemény volt délelőtti edzés…

A ZTE ellen egy pontot sikerült hazahozni, amely a látottak alapján kevésnek tűnik – a bajnokság végén azonban még igen értékesnek bizonyulhat. Mikor kaptál játéklehetőséget, hogy sikerült a bemutatkozás? Izgultál?

Igen, eléggé izgultam – hiszen ez volt az első NB II-es meccsem. A 85. percben kaptam játéklehetőséget és tudom, hogy kevés volt már hátra, de igyekeztem élni a lehetőséggel, valamint a maximumot nyújtani a rendelkezésre álló idő alatt. A meccs egyébként elég küzdelmes volt és a pálya is elromlott az időjárás miatt. Úgy vagyok ezzel, hogy a tavaszi szezon első meccsén, idegenben benne volt a döntetlen és pozitívan állok hozzá – elhoztunk egy pontot Zalaegerszegről.

Mik a céljaid a labdarúgásban és miként látod az Előre jövőjét?

Szeretnék minél tovább jutni a fociban Békéscsabán és jelen pillanatban úgy érzem, hogy erre minden esélyünk és lehetőségünk meg is van. Óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy tagja lehettem a 24-es keretnek. Megígérem, hogy mindent elkövetek azért, hogy megháláljam a szakvezetés bizalmát és hozzájárulhassak ahhoz, hogy ismét élvonalbeli csapatunk legyen. Így jövőre esetleg már NB I-es labdarúgóként folytathatnám a munkát a liláknál.

Mit üzensz szurkolóinknak?

Azt szeretném mindenkitől kérni, hogy jöjjenek ki a meccsekre és mutassák meg, hogyan kell a Viharsarokban szurkolni! Ez nagyon-nagyon sokat segíthetne a csapatnak és egészen biztosan megkeseríthetnénk a többiek dolgát. Sokkal motiváltabb az ember, ha látja és hallja a tömeget a lelátón, akik mind-mind a csapatukért szorítanak! Előre is köszönöm!

Hajrá Előre! Együtt erősebbek vagyunk!

http://1912elore.hu/site/player/pilan-marko/

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2015. 03. 03.   Archív, Archívum – 2015.

A mai napon újabb örömteli eseményről tudunk beszámolni. A 478 igazolt, utánpótlás korú játékosunk közül elsőként az U7-es korosztály vehette át az új tréning ruhákat, amelyet a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia biztosított részükre. Marik László elmondása szerint egy hosszú folyamat zárult sikerrel, mivel lila színű melegítőket egyik gyártó sem készít szériában, így a rendelés, emblémázás nem volt egyszerű feladat. Az akadémia egyébként több, mint 500 darab hasonló ruhanemű beszerzését eszközölte és március 15-ig minden további korosztály kézhez kapja a ruhaneműket. Az örömteli átvételt egy közös fotózással tettük emlékezetesebbé.

Hajrá Lilák, Együtt erősebbek vagyunk!

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2015. 02. 13.   Archív, Archívum – 2015.

Szűk két hét maradt a tavaszi szezon nyitó fordulójáig. Az igazolások befejeződtek, a felkészülés lassan a vége felé közeledik. A magyarországi edzőmérkőzések tekintetében Zoran Spisljak vezetőedzőt kérdeztük – aki természetesen azonnal rendelkezésünkre állt és mindig szívesen tájékoztatja Szurkolóinkat a csapat pillanatnyi állapotáról, teljesítményéről.

Kérlek, értékeld az eddig Magyarországon lejátszott edzőmérkőzéseket!

A Debrecen ellen mindenki 45 perc játéklehetőséget kapott, játékosaink hozták az edzéstervnek megfelelő teljesítményt. Minden tekintetben fel tudtuk venni a versenyt, szervezettek és fegyelmezettek voltunk. A mérkőzés elején vétett öngól sem zavarta össze a játékosokat, mindenki nyugodtan tette a dolgát. Több helyzetünk volt, mint neves ellenfelünknek – de a befejezéseknél sajnos többször is hibáztunk.

A két következő mérkőzésen lehetőségünk volt felmérni játékosaink futómennyiségét és minőségét. Mindenki 90 perc játéklehetőséget kapott. Maradt a fegyelmezett és szervezett játékunk, ami jobb helyzetkihasználással is párosult. A Szeged 2011 ellen mindvégig stabilan, a mérkőzést folyamatosan kézben tartva játszottunk – ellenfelünknek esélyt sem adva a gólszerzésre. Az Orosháza elleni mérkőzésen kijött az osztálykülönbség is, ami az eredményben is megmutatkozott: 9-0. Mind a két összecsapáson a magabiztos játék mellett, a futómennyiséggel is elégedettek voltunk.

A Kecskemét elleni edzőmérkőzésen a játékosok 60, illetve 30 perc játéklehetőséget kaptak. Egy NB I-es csapat ellen sikerült 90 percen keresztül kézben tartani a mérkőzést és irányítani annak a végkimenetelét. Pontos és fegyelmezett játékkal tudtuk legyőzni ellenfelünket.

A Honvéddal szemben – NB I-be illő játékkal -, mind a két sorunk rendkívül szervezetten és fegyelmezetten játszott. Ezen a mérkőzésen ismét felmértük a csapatot. A futómennyiség alapján bőven elértük az első osztály szintjét, sőt voltak akik meg is haladták azt (45 perc alatt 5.642-6.850 métert teljesítettek.). A játékkal és az eredménnyel teljesen elégedettek voltunk, a futás minőségén szeretnénk változtatni – több sprintet és magasabb intenzitású futást beépíteni a játékba.

Szerdán érkeztetek Törökországba. Mennyiben és milyen módon tudja a program segíteni céljaink elérését?

Indulásunk előtt egy nappal leesett a hó és ez nagy zavart okozott, majdnem edzést kellett kihagynunk. Komoly céljaink vannak, ezért mindenkinek oda kell tennie magát – a pályamunkástól kezdve a vezetőkig. Belekben nincs hó, ezért nyugodtan tudunk készülni – jó minőségű pályákon edzeni, mérkőzéseket játszani. Hozzáteszem, több NB II-es vetélytársunk is itt van és kihasználják a rendelkezésre álló lehetőségeket. A mi terveinkbe sem fér bele, hogy heteken keresztül az időjárás kegyeire bízzuk a csapat felkészítését. Mindezek mellett nemzetközi szinten is fel tudjuk mérni játékosainkat – megtapasztalhatják, hogy milyen egy orosz, kazah, román, osztrák első- vagy másodosztályban szereplő csapat. Nem utolsó sorban, a csapat kohéziónak is nagyon jót tesz egy ilyen edzőtábor. Összességében kifejezetten hasznosnak tartom, mert nagyon sokat tud segíteni a csapatnak és a klubnak.

Milyennek érzed a csapat és a játékosok állapotát?

Nyáron, amikor átvettük a csapat irányítását, felméréseket végeztünk. Most, a felkészülés kezdetén ismét megcsináltuk ezeket a teszteket, melyekből világosan kiderült, hogy minden játékosunk ereje, állóképessége, gyorsasága fejlődött. A csapategység sokat erősödött, nagyon összetartó társaság vagyunk. A csapat a legjobb játékosunk, mindenki nyerni akar és ezért mindent meg is tesznek a fiúk – tisztában vannak azzal, hogy ez csak együtt sikerülhet.

Az új igazolások és a fiatal játékosok beépítése mennyire sikerült?

Ahogy már említettem, nagyon egységesek vagyunk. Ugyanakkor mindenki tisztában volt vele, hogy a távozók helyére új játékosokat kellett igazolni. De az öltözőnkbe csak olyan játékosok jöhetnek be, akik ugyanazt az elvet vallják, mint mi: “Győzni mindenáron”! Spitzmüller István, Fehér Zsolt és Mursits Roland megfeleltek ezeknek az elvárásoknak. Elkötelezettségüket bizonyítván, mind a hárman hosszabb távú szerződést írtak alá.

Stábunk kiemelten odafigyel a saját utánpótlásunkban nevelkedett fiatalokra. Pilán Márkóra Árpi hívta fel a figyelmemet. Zámbori Dániel fejlődését pedig egy ideje már figyelemmel kísértük. Most adódott lehetőség arra, hogy többször is megnézzük mindkét fiút. A tesztek és az edzőmérkőzéseken nyújtott jó teljesítményük alapján jöhettek velünk Törökországba – reméljük ezzel újabb lökést kapnak a fejlődésben és később a csapat hasznára lehetnek.

Mit tudsz a pályánkról, mikor vehetitek birtokba?

Igazából a pályával kapcsolatos munkálatok, ügyintézés, szervezés és minden ehhez kapcsolódó dolog nem a mi feladatunk. Nagyon reméljük – hogy akinek ez a dolga -, felelősséggel fel tudja fogni, mekkora a jelentősége annak, hogy időben használatba tudjuk venni az új pályánkat! A csapattal és a háttérben dolgozókkal együtt mindent megtettünk és a jövőben is megteszünk annak érdekében, hogy a tavaszi szezonban Szurkolóink szívesen és nagy kedvvel jöjjenek ki a mérkőzéseinkre – a kérdés csak az, hogy hova?!

Köszönjük szépen, hogy válaszoltál kérdéseinkre és további sikeres felkészülést kívánunk!

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2015. 01. 30.   Archív, Archívum – 2015.

A felkészülési időszakot kiemelten fontosnak tartja a Békéscsaba 1912 Előre szakmai stábja, ezért 2014. január 16-án (pénteken) délután Zoran Spisljak és Purguly Árpád bemutató edzést tartottak, melyen a megyében és Békéscsabán dolgozó, utánpótlásért felelős szakemberek vettek részt. A szakmai stáb szeretné elérni, hogy már ebben az időszakban, előre egyeztetett formában és szinkronban a NB II-es csapat módszereivel folytatódjanak a fiatalok foglalkozásai. Tekintettel arra, hogy Békéscsabán minden ifjú labdarúgó számára adott a lehetőség, hogy bemutatkozhassanak az első csapatban, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon és formában zajlanak a számukra szervezett tréningek. A találkozóra a partner egyesületektől érkeztek kollégák: Gyula, Orosháza, Szarvas, Mezőberény, Körösladány városokból. Az eseményt Belvon Attila – az U17-es válogatott edzője – is megtisztelte jelenlétével. A székház vadonatúj társalkodójában szakmai előadással folytatódott a program – ahol a vezetőedző hangsúlyozta a periodizáció fontosságát és jelentőségét -, majd a résztvevők feltehették kérdéseiket, felvetéseiket is. Az esemény kötetlen beszélgetéssel zárult, ahol az összegyűltek meglepetésszerűen és közösen köszöntötték Zoran Spisljak vezetőedzőt 50. születésnapja alkalmából.

A pénteki történésekkel kapcsolatban, a témában talán legilletékesebb Marik László – a Békéscsaba 1912 Előre utánpótlás szakmai vezetője nyilatkozott.

Nagyon örültünk az utánpótlás részéről a lehetőségnek, hogy a vezetőedzőnk egy ilyen szakmai programmal segítette munkánkat és szeretnénk, ha a jövőben több ilyen közös rendezvényünk is lenne. Nagyon fontosnak tartjuk a belső edzőképzést, így ezeket a szakmai tréningeket próbáljuk nyitottá tenni a környező partner klubok számára is, hogy számukra is első kézből juthassanak el az információk, ezáltal folyamatosan meg tudják újítani edzésterveiket. Lényeges, hogy a felnőtt és utánpótlás csapatok filozófiája szinkronban, egy irányba, azonos felfogással haladjon előre. Szintén pozitív dolognak tartjuk, hogy a klub vezetőedzője ilyen közel kerül az utánpótlás csapatok trénereihez, akik első kézből juthatnak megfelelő instrukciókhoz és azt is láthatják, hogy az edzések nem ötletszerűen zajlanak. Minden egyes foglalkozást igen komolyan meg kell tervezni, valamint fokozatosan egymásra építeni – erről láthattak vendégeink egy hasznos prezentációt, előtte pedig egy bemutató edzést. A tervek elkészítése és gyakorlati kivitelezése aprólékos munka, a legfőbb alapja, hogy a játékosok teljesítményét számszerűen mérni kell és ezeket az adatokat megfelelő, strukturált, lekérdezhető formában rögzíteni. Ebből a szempontból könnyebb a helyzetünk, mivel Polar és fotocellás rendszerrel is rendelkezünk, ezt szeretnénk tovább fejleszteni közösen, a felnőtt csapattal. A partner klubjainknak is igyekszünk majd segíteni: egyrészt adatszolgáltatással, másrészt akár megfelelő szervezés esetén “kitelepülhetünk” egy-egy felmérés erejéig. A rögzített adatokból pedig egyértelműen látható, hogy az adott focista milyen állapotban van, mennyit és hogyan szükséges fejleszteni ahhoz, hogy a kitűzött célt elérhesse kondicionális-, technikai- vagy taktikai képzésben is. A felnőtt csapatban nagyon tudatos munka folyik és ezt szeretnénk teljes mértékben applikálni az utánpótlás csapatainkra is.

Úgy érzékelem, hogy a megfelelő információk igen fontosak. Egy komplett adatbázist szeretnétek felépíteni?

Lényegében, igen. Hihetetlenül fontos, hogy megfelelő adatokkal rendelkezzünk – látnunk kell, hogy egy-egy játékos akár szezonon belül, akár idényről-idényre milyen mértékben fejlődik. Amennyiben 10-12 éves kortól rendelkezésre állnak a számok, akkor kiválóan látható, hogy milyen munkát végeztünk – illetve az is, hogy a labdarúgó hova juthat majd felnőtt szinten. Terveink között szerepel, hogy megfelelő minőségű videó kamerákat is “szolgálatba állítsunk” – ez tovább segíthetné a munkánkat, mert a rögzített edzések, mérkőzések segítségével vizuálisan is rámutathatnánk az esetleges hiányosságokra és akár referencia anyagokat is készíthetnénk.

Láttatok már hasonló bemutató edzést, előadást? Mennyire tudjátok majd a gyakorlatban is hasznosítani az itt szerzett információkat?

Nagyon kevés ilyen jellegű foglalkozásról hallottam eddig – ahol egy klub vezetőedzője konkrétan az utánpótlás szakembereknek tartott volna előadást, gyakorlati útmutatást. Természetesen tudunk NB I-es klubokról, ahol rendszeresek a hasonló rendezvények – de nagyon-nagyon jó dolognak tartom, hogy Zoran hajlandó segíteni és együtt dolgozni velünk. Úgy gondolom, hogy lehet jövője a dolognak és amennyiben megfelelő időközönként meg tudjuk ezt ismételni, akkor a gyakorlati hasznát is meg fogjuk érezni. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy az utánpótlás edzők, rajtuk keresztül pedig a játékosok is érezhetik, hogy a felnőtt csapat és a klub az övék is – ezt az összetartozást kell erősítenie ezeknek az összejöveteleknek!

Légy szíves számolj be az utánpótlás helyzetéről, céljairól és eredményeiről!

Jelenleg 28 alkalmazott (edzők, kapusedzők, erőnléti edzők, felmérésekért felelős szakemberek, gyúró, orvos, fizioterapeuta) dolgozik az utánpótlásban és 450 játékosunk van a rendszerben. Óriási munka az egész folyamatot koordinálni és szervezni. Tavasztól-őszig könnyebb a helyzetünk, mert a pálya ellátottságunk ebben az időszakban sokkal jobb, mint télen a terem lehetőség, amely elsősorban a kisebbeknél lényeges kérdés – a nagyobb gyerekeknél már nem okoz ez gondot. Több tornatermet is használunk ilyenkor, így ilyenkor egy kicsit szétszórtabban boldogulunk. A munka megfelelően folyik: január elejétől megkezdték a csapatok a felkészülést, illetve a kisebbeknél folytatódnak az edzések, hiszen ők egészen december 19-ig tevékenykedtek – náluk a teremtornák és a futsal időszaka van. Elindult a HLSZ Ligakupa sorozata is a 16 és 18 éves korosztály számára. Itt az első mérkőzésen már túl vagyunk – Nyíregyházán a 18 éveseink 3-0, a 16 éveseink pedig 7-4 arányban győzedelmeskedtek. Az U-21 is elkezdi a héten a felkészülést, ezerrel készülünk a tavaszi folytatásra és bízunk benne, hogy ki tudjuk harcolni a feljutást az NB I-be.

Egyébként komoly átszervezés alatt van a magyar utánpótlás versenyrendszer – bár pontosan még nem tudjuk milyen módon. Az szinte biztosra vehető, hogy az U14 és 15-ös bajnokságban egycsoportos NB I lesz. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi keleti- és nyugati csoport 8-8 helyezettje alkotja majd a következő szezon résztvevőit, tehát nem lesz feljutás az idén az NB II-ből. Jelen pillanatban összesítésben a keleti csoport 5-6. helyén állunk – szerencsére sok pontunk van, mert mindkét csapatunk jól szerepel – a 4. és 8. pozíciót foglaljuk el. Úgy gondolom, hogy a jó szereplés tavasszal is elvárható és teljesíthető – így egy komoly bajnokságban kezdhetjük majd a következő szezont. Jelen állás szerint átszervezik az U16 és U18-as bajnokságokat is – bár ezek még nem százszázalékos információk – de valószínűleg a jelenlegi 15 akadémia és egy újabb csapat alkotja majd a következő bajnokságot. Ha ez így alakul, akkor mindenféleképpen itt is két NB I-es csapatunk lesz, valamint az U-21-es csapat kiharcolhatja a bajnokságban két további felső korosztálynak is a jogot. A legjobb esetben még az is előfordulhat, hogy minden 14 év feletti korosztályunk az NB I-ben szerepelhet majd.

Hát ez tényleg jól hangzik! Hogy érzed a felnőtt csapat esélyeit az első osztályba jutással kapcsolatban?

Biztos, hogy nagyon nehéz lesz – de bízom a csapatban és abban a munkában, amit a szakmai stáb végez. Eddig két új igazolás volt, szerintem mindkét érkező focista segíthet céljaink elérésében. Bízom a feljutásban, hiszen kilenc mérkőzést itthon játszunk majd és ez valamilyen szinten egy kis előnyt jelenthet. Már ősszel is látszott, hogy a szisztematikus munkának köszönhetően, mérkőzésről-mérkőzésre lépett előre a társaság és szerintem, a már magasabb szintről elkezdett felkészülés, valamint a megfelelő körülmények (pl. törökországi edzőtábor) is segíteni fognak ebben. Figyelembe véve az ellenfelek erősítéseit, véleményem szerint négy csapat kerülhet az első két hely közelébe: Mezőkövesd, Vasas, Gyirmót és Békéscsaba.

Belvon Attilát – az U17-es válogatott edzőjét telefonon értük el, aki az alábbiak szerint nyilatkozott a békéscsabai programról.

Úgy érzem, hogy egy igen hasznos és színvonalas délutánt töltöttünk el Békéscsabán. Az a fajta periodizáció, amelyet Zoran is alkalmaz, nem volt ugyan ismeretlen számunkra, – hiszen a válogatottaknál is megjelent már ez a fajta módszer -, azonban egy alapos, precíz, mindenre kiterjedő előadást hallhattunk. Az elhangzottakból teljes mértékben kiderült, hogyan kell egy felkészült edzőnek a játékosokkal bánni és foglalkozni a mindennapi felkészítésükkel. Úgy gondolom, egy igen értékes, hasznos nap volt és az előadás után arra gondoltam: nem véletlen, hogy a Békéscsaba jelen pillanatban a második helyen áll az NB II-es bajnokságban és esélyes a feljutásra is. A szisztematikus munka előbb-utóbb meghozza a várt eredményt és feljutás esetén szerintem stabil NB I-es csapattá válhat a lila-fehér alakulat.

Az utánpótlás szempontjából – úgy gondolom -, hogy az auditálásnál a Békéscsaba is kap olyan impulzusokat, amelyekkel felzárkózhat a nagyobb akadémiákhoz és kidolgozhat egy olyan programot, amellyel meg tudja tartani a tehetséges fiatal játékosokat – hiszen, valljuk be őszintén – az akadémiák ilyen szempontból még előrébb tartanak és bizony elcsábítgatják a gyerekeket azokból a kisebb műhelyekből, ahol 14-15 éves korig képezték őket. Nyilván ennek több összetevője is van, de bízom benne, hogy a Békéscsaba is hasonlóan jól fog dolgozni és megvalósítják, hogyan lehet a játékosokat a felnőtt csapat felé áramoltatni. Amennyiben ezt sikerül elérni, akkor nem lehet probléma és reményeink szerint a viharsarki klub olyan fényében fog tündökölni, mint ahogy tette azt régebben.

A válogatott stábja jövő hét hétfőn vagy kedden Békéscsabára utazik és meglátogatjuk az akadémiát. Beszélünk az edzőkkel és próbáljuk a személyes kapcsolatot tovább építeni, információt szerzünk a tehetséges játékosokról, valamint megfigyeljük a munkamódszereket is. Próbálunk kölcsönös kommunikációt folytatni, amely mindkét fél részére előnyökkel járhat.

Köszönjük szépen, hogy a rendelkezésünkre álltál és további sok sikert kívánunk a munkádban is!

Megosztás

Facebook

0

email

Print