Címkézett bejegyzés

Cél: a biztos bennmaradás

A szezonnyitó DVSC elleni mérkőzés előtt Zoran Spisljak vezetőedzőnk nyilatkozott és bár az esélylatolgatás még korai lenne, de mindenképpen határozott célt tűzött ki csapata elé.

20150716_zoran_spisljak

Mit  vár a csökkentett létszámú, 12 csapatos bajnokságtól? Mik lehetnek a legnagyobb változások az előző évek bajnokságaihoz képest?

Egy nagyon színvonalas és kiegyensúlyozott bajnokságot várunk, amely valószínűsíthetően az utolsó fordulóig nagyon izgalmas lesz, mind a bajnoki cím, mind a kiesések tekintetében. Az ország 12 legjobb csapata között szerepelni megtiszteltetést, óriási lehetőséget, egyben hatalmas felelősséget és munkát jelent. Ahogy az előkészületeken és a békéscsabaiak lelkesedésén is látszik, mindenki nagy várakozással tekint a 2015/2016-os szezonra és úgy gondoljuk, hogy a csapat többségi tulajdonosa, a város és szurkolóink egyaránt megérdemlik, hogy tíz év után újra igazi fociélményben legyen részük.

Milyen célokkal vág neki csapatával az idénynek? Sikerült-e úgy megerősíteni a keretet, ahogyan azt szerette volna, illetve hogy sikerült a csapat felkészülése?

A csapat felkészülése jól sikerült, bár némileg kevés volt a pihenő. Színvonalas ellenfelekkel sikerült tanulságos mérkőzéseket vívnunk és függetlenül az eredményektől, ezek mindenképp a csapatépítést szolgálták. Sok focistát kipróbáltunk és akikről úgy gondoltuk, hogy segítségünkre lehetnek megpróbáltunk megegyezni – vegyes sikerrel. A Békéscsaba egyértelmű célja a bennmaradás, hasznos, hangulatos és küzdelmes mérkőzések teljesítése. Mindenképpen szeretnénk egy olyan együttest építeni, amely egyaránt vonzó a fiatal, tehetséges játékosok és a közönség számára is.

Az MLSZ ettől az idénytől kezdve külön támogatja a fiatal, 20 éven aluli hazai játékosok szerepeltetését. Milyen hatással lehet-e ez a fiatalok fejlődésére? Élni fog-e a csapat ezzel a lehetőséggel, illetve kik lehetnek azok a fiatal játékosok a csapatából, akik ennek a szabályozásnak köszönhetően fontos szerepet kaphatnak az idényben?

Egyértelmű célunk és célkitűzésünk az utánpótlás korú labdarúgók első csapatba integrálása. Mindig is pártoltuk és maximálisan előtérbe helyeztük ezt a feladatunkat, de amennyiben ezt egy első osztályú bajnokságban kényszerből szükséges megtenni, az mindig felelősséggel jár – különösen egy újonnan feljutó csapat esetében. Meg kell néznünk, hogy a hazai játékosaink közül vannak-e olyan focisták, akik a szükséges terhelésnek eleget tudnak tenni és velük együtt kell elkezdenünk, illetve folytatunk a munkát. Mindenképpen számítunk Viczián Ádám és új szerzeményünk, Oláh László következetes és precíz munkájára és reményeink szerint mindenféle várakozásnak eleget tudnak majd tenni.

Hajrá Lilák! Együtt erősebbek vagyunk!

Nagy kihívás előtt

A Soroksár elleni fantasztikus, 2-0 arányú győzelem után fennhangon egy nevet skandáltak szurkolóink: Zoran Spisljak! Ezek szerint nem csak mi érezzük úgy, hogy vezetőedzőnk tevékenységének oroszlánrésze van abban, hogy a Békéscsaba 1912 Előre egy fordulóval a szezon vége előtt a tabella ezüstérmes helyén áll. Függetlenül attól, hogy alakul a május 31-én (vasárnap) 18:00 órától megrendezésre kerülő Ceglédi VSE elleni utolsó mérkőzésünk, a végeredmény mindenképpen elismerésre méltó. Mesterünket a szezonzáró meccs előtt kérdeztük az elvégzett munkáról és az előtte álló feladatról.

20150530_zoran_spisljak

Gratulálunk a győzelemhez – óriási sakkjátszma volt, de egy mérkőzés még hátra van, viszont tavaly november óta veretlenek vagyunk – ez hatalmas teljesítmény. Folytatódhat a sorozat?

Köszönöm szépen! Az tény, hogy november óta veretlenek vagyunk – ehhez azonban az kellett, hogy a csapat rengeteg munkát elvégezzen és sok olyan plusz dolgot tegyen az asztalra, amivel ezt az eredményt el tudtuk érni. Mindenképpen szeretnénk folytatni ezt a sorozatot. Egy nagyon fontos meccs van még előttünk – de úgy gondolom, hogy képesek vagyunk a feladat teljesítésére és mindent meg fogunk tenni a sikerért.

Eddig is éjt-nappallá téve dolgoztatok a szakmai stábbal, mi lesz akkor ha minden a terveitek szerint alakul és az első osztályban tudjuk folytatni?

Amikor tavaly átvettük a csapatot, már az első pillanattól kezdve egy megtervezett program szerint kezdtünk dolgozni és eredményeket elérni. Nagyon sok munkát kellett és kell a jövőben is végeznünk, rengeteg statisztikát, kimutatást és számot elemeztünk – tudtuk előre, hogy a részletekbe menő adatok feldolgozása és megfelelő felhasználása, az erre épülő edzéstervek meghozzák a kívánt eredményt. Azt tudni kell, hogy a csapatot már az NB I-re igyekeztünk felkészíteni, de a továbbiakban a két osztály közötti paramétereket is össze kell majd hasonlítanunk és akkor meglátjuk, hogy melyek azok a területek, ahol tovább kell javulnunk. A felkészülési időszakban – amit egyébként veretlenül zártunk – is játszottunk első osztályú csapatok ellen, úgyhogy a szezon végére pontosan ezt a szituációt vártuk, erre az eredményre számítottunk.

Jelen pillanatban viszont egyetlen cél lebeg a szemünk előtt és teljes mértékben erre koncentrálunk. A Cegléd ellen győznünk kell, erre készítettük fel labdarúgóinkat, mindent ennek rendeltünk alá.

Tudjuk, hogy számodra igen fontos a szurkolói tevékenység. Mit üzensz drukkereinknek és az érdeklődőknek a tavaszi hadjárat utolsó csatája előtt?

Egyszerű, rövid üzenetem van: “Mindenki, aki csabai!” 🙂 Természetesen azt várom, hogy teltház legyen a Kórház utcában!

Köszönjük, hogy ismét a rendelkezésünkre álltál! További kitartást kívánunk, hogy vasárnap este közösen ünnepelhessünk!

Hajrá Lilák! Együtt erősebbek vagyunk!

Folytatódik a felkészülés

Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:

Ezüstérem a célkeresztben

Már csak az utolsó mérkőzés van hátra a Merkantil Bank NB II Liga 2014/2015-ös szezonjából és csapatunknak a 2004/2005. évi Nemzeti Bajnokság után, jó esélye van arra, hogy 2015-ben ismét az első osztályban szerepelhessen. Tíz év hosszú idő és sok minden történt azóta. A Békéscsaba 1912 Előre Futball Zrt. igazgatóságának elnökét időről-időre megkérdezzük a klubbal kapcsolatos fejleményekről és Dr. Kovács Mihály ebben az izgalmas időszakban is szívesen állt a rendelkezésünkre.

20150525

Gratulálunk az NB I-es licenc megszerzéséhez! Kérlek, értékeld a tavaszi szezonban eddig történteket a klubvezetés szempontjából!

A Békéscsaba 1912 Előre Futball Zrt. még az első körben megszerezte a legmagasabb osztályban való játékra feljogosító licencet, melyet több hónapon át tartó kemény munka előzött meg, amit jórészt Belanka Csaba kollégánk fogott össze. A licenc megszerzése is jól mutatja, hogy az Előre egy jól szervezett céghez hasonlóan működik, ahol mindenki teszi a dolgát a saját maga területén, a legjobb tudása szerint. Ennek megfelelően megvannak azok a rendszerszintű alapok, melyek szükségesek a jó szerepléshez – ez egy nagyon fontos célom volt már a kezdetektől.

Tudjuk, hogy rengeteg munkátok, intézni valótok volt eddig is. Ha minden jól megy, akkor a tennivalók csak szaporodnak. Mik a tervek az első osztályra vonatkozólag? Mi szükséges ahhoz, hogy NB I-es mérkőzéseket rendezhessünk a Kórház utcában?

Mint a licenc is mutatja, ezek már nemcsak tervek, hiszen ha hétvégén feljutunk, akkor nagyjából hat hét marad az első NB I-es meccsig, ami – figyelemmel a rengeteg feladatra – nem lenne elég, ezért már korábban megkezdtük a szükséges feltételek biztosítását, ezen ne múljon a dolog…

Három évvel ezelőtt a korábbi állóhelyi lelátó ülőszékekkel való felszerelése is már ennek a folyamatnak a része volt, így most már a szükséges ülőhelyi kapacitással rendelkezünk, szintén jól működik a hangosítási rendszerünk és ne feledkezzünk meg a vadonatúj, alácsövezett pályánkról, melyet emlékezetes mérkőzésen avattunk tavasszal. Ezen kívül nagyon szigorú előírások vonatkoznak a beléptetésre, kamerarendszerre, ezeket mobil megoldásokkal biztosítanánk egyelőre. Fontos változás a legmagasabb osztályban a klubkártya intézménye, melynek bevezetésére megvan a stáb és a marketingstratégiánk, feljutás esetén már másnap “nyomjuk a zöld gombot” és kezdjük az ezzel kapcsolatos munkát is.

Függetlenül az utolsó mérkőzés végkimenetelétől, a vezetőség, a szakmai stáb és a csapat már bizonyított. Mikor folytatódhat a stadionrekonstrukció?

A fejlesztések folyamatosak, éppen a napokban kezdjük a korábbi Fű4-es (most már műfüves) pálya villanyfénnyel való felszerelését, valamint fű és műfű karbantartó gépeket szerzünk be, hogy a korszerű pályáink állagát minél tovább megőrizzük. Ezzel mind a négy pályánk felújítása befejeződne, így 2 füves, 2 műfüves, villanyfénnyel ellátott pályánk lesz a Kórház utcában, ahogy annak idején elterveztük. Ezen kívül gőzerővel próbáljuk a szükséges TAO-forrást begyűjteni, annak érdekében, hogy a 4-es Honvéd utcai utánpótlásbázisban is megcsináljuk a még hiányzó műfüves pályát, amely a már meglévő két új, korszerű, modern füves pályával szintén kompakt rendszer lenne.

A Kórház utcában a stadionrekonstrukció 2. üteme van hátra, amely során a régi ülőhelyi lelátó helyett egy újat építenénk, a beruházást az állami tulajdonú BMSK ZRt. Békéscsaba MJV Önkormányzatával közösen bonyolítja, a legutóbbi információink szerint az engedélyes tervek megvannak és várhatóan hamarosan ki fogják írni a közbeszerzési eljárást. Annak érdekében, hogy a felújítás alatt is rendezhessünk bajnoki meccset, többször tárgyaltunk az MLSZ illetékes szerveivel és bár sok munkával, feladattal fog járni, de az ígéretek szerint megoldható. Mi azon leszünk, hogy valamennyi mérkőzésünket a Kórház utcában rendezhessük.

Úgy érezzük, hogy az utóbbi időben ismét igazi foci-hangulat van a hazai mérkőzéseken. Mit üzensz szurkolóinknak az utolsó forduló előtt?

Igen, magam is tapasztalom, hogy a városban egyre többen integetnek: hajrá, szurkolunk, Veletek vagyunk, ami nagyon jó érzés, hiszen annak idején éppen ezért kezdtük el ez a munkát. Én azt gondolom, hogy a csapat az egyik ígéretét már teljesítette – nevezetesen, hogy végig harcban leszünk a feljutásért. Egy olyan szerethető csapat alakult ki, melyért egyre többen látogatnak a Kórház utcába, így a tavaszi átlagos nézőszámunk 1.800 körül alakult, ami jelentős előrelépés a korábbi évekhez képest. Én azt remélem, hogy az utolsó fordulóban a Vasas elleni mérkőzéshez hasonló nézőszám, hangulat lesz és persze csabai győzelem…

Ha minden a tervek szerint alakul, terveztek nyilvános ünneplést?

Nem, először győzzünk az utolsó fordulóban – most ez a legfontosabb. Ha ez megvan, akkor lehet ünnepelni és biztos, hogy meg fogjuk oldani…

Köszönjük szépen, hogy újra válaszoltál kérdéseinkre. További sok sikert és természetesen egy szépen csillogó ezüstérmet kívánunk!

Hajrá Lilák! Együtt erősebbek vagyunk!

Kapcsolódó cikk:

http://hir6.hu/cikk/110653/bekescsaba_1912_elore_ezusterem_a_celkeresztben

http://www.beol.hu/bekes/sport/celkeresztben-az-nb-i-612934

Szezonértékelés Preisinger Sándorral

Preisinger Sándor 2020. szeptember 16. óta a Békéscsaba 1912 Előre vezetőedzője, így egy teljes szezont még nem tudhat maga mögött. A kispadon 2020. szeptember 27-én tudott először helyet foglalni, és azóta 29 mérkőzésen keresztül irányította a Lilákat. A 2020/2021-es rapszodikus szezonban, a csapattal együtt megjárta a poklot és mennyet egyaránt, így a 2019/2020-as bajnoki évhez hasonlóan a 15. pozíciót sikerült megszerezni. Van tehát miről beszélni, ezért a mögöttünk álló időszakról, az együttes helyzetéről, jövőképéről és sok minden másról is megkérdeztük.

– Nehéz hónapokon van túl a csapat?!

– Inkább azt mondanám, hogy nehéz éven. Az október 18-i Csákvár elleni mérkőzés után ért el minket a járvány, azóta pedig gyakorlatilag csak a mozdony nem ment keresztül rajtunk. Előkerültek a korábbi időszakokból visszamaradt, talán már évek óta húzódó sérülések, több játékosunkat betegségek és további traumák vonták ki munkából, ezáltal egy olyan dominó effektus indult el, amit egészen a szezon végéig nem sikerült megállítani. Ahogy számolgattam 17 labdarúgót betegített meg a vírus, és további 9 sérültünk is volt, úgyhogy nagyon-nagyon nehéz év volt nemcsak nekem, hanem másoknak is, hiszen olyan problémákkal szembesültünk, amivel még soha-senki nem találkozott.

– Csalódtál bármiben Békéscsabán vagy azt kaptad, amit vártál?

– Az elért eredmény miatt nyilván csalódott vagyok, de a körülmények és a események tükrében reálisan kell szemlélni a dolgokat. Talán a prevenciós- és rehabilitációs háttér az a komponens, amit ki tudnék emelni, hiszen ez majdnem teljesen hiányzott, amikor átvettem a csapatot. Sok esetben sajnos diagnózisokig sem jutottunk el, mert több sérültünk kezeléséhez, gyógyításához gyakorlatilag nincs helyben szakember. Ez valamilyen szinten borzasztó helyzet, hiszen a játékosok szanaszét jártak a kezelésekre, úgyhogy ezt mindenképpen meg kell oldanunk valahogy a jövőben. Sok fejleszteni való van még az infrastruktúrával kapcsolatban is – látható, hogy a létesítmény gyakorlatilag félkész állapotban van -, hiszen többször az edzéseink helyszínén is igencsak gondolkodnunk kellett. Nyilván megold az ember mindent, mert nincs lehetetlen helyzet, de amikor ilyesmivel is kalkulálni kell, akkor az természetes módon nem biztos, hogy az eredményesség malmára hajtja a vizet. Ahogy hallottam, többször az edzésekkel kapcsolatban is megfogalmazódtak kritikák, amit némileg furcsállok, hiszen rajtunk kívül gyakorlatilag senki sem látogathatta a foglalkozásokat?! Továbbra is azt hiszem, hogy egy-egy héten nem a mérkőzés a legnagyobb a terhelés, legalábbis nem szabadna annak lennie. Attól kezdve, hogy belekerültünk a sérülés-betegség spirálba, elveimmel ellentétben több olyan játékost is szerepeltetni kellett a bajnokikon, akik nem voltak még erre felkészülve vagy a betegségük okán, vagy azért mert az egészségügyi problémáik miatt még nem tudtak annyit edzeni, olyan szintre visszajönni, amivel ki lehet menni a meccsre. Ez a 22-es csapdája kényszerpálya volt végig, de próbáltunk úgy sakkozni, hogy a csapat ki tudjon állni, megfelelő minőségben tudjon játszani, hiszen ha megnézzük a COVID után nyolc olyan mérkőzésünk telt el, amikor tulajdonképpen nem az első keret játszott, vagy az első keret nem éppen ideális állapotban lépett pályára. Egy 38 mérkőzésből álló bajnokságban 8 meccs rengetegnek számít, több mint egyötöd része és ez a tény is nagyban meghatározta azt, hogy nem az első hétben küzdöttünk, hanem a táblázat második felében. Az edzések minőségét megpróbáltuk olyan szintre emelni, ami egy NB2-es bajnokságban elvárható, tehát voltak keményebb edzések is, de összehasonlítva korábbi csapataimmal, lényegesen vissza kellett venni a minőségből és a tempóból. Ebből és a korábban említett körülmények összességéből óhatatlanul következett a rosszabb szereplés, amiből szezon közben már nem volt kiút. Teljesen jogos a felvetés, hogy miért volt és van ennyi sérült?! Mitől van az, hogy nincs megfelelő erőnlét? Kívülállóként én is ezt kérdezném, de azt mindenkinek meg kell értenie, hogy egész egyszerűen nem tudtunk edzeni, illetve nem voltak olyan minőségű edzések, amelyeket ez a talán minden idők egyik legkomolyabb másodosztályú bajnoksága megkövetelt volna. Amúgy pedig azok közül, akiknek játszania kellett volna az adott hétvégén, körülbelül 10-12 olyan játékos volt igazából, akik – nem szeretnék ezzel senkit megbántani – NB2-es szinten voltak, a többiek pedig a megyei bajnokságból, vagy az U19-ből kerültek fel, és azt tudni kell, hogy ez nem ugyanaz a szint. Sajnos azt kell mondanom, hogy a keret legalább fele sajnos nem volt alkalmas a folyamatos játékra a másodosztályban, és ennek fényében lett egy alapcsapat, amelynek muszáj volt szinte állandóan pályára lépnie, ráadásul köztük is volt olyan, akiket apróbb sérülések hátráltattak. Ezért aztán vigyázni kellett, nem tudtunk úgy rájuk pakolni és igazából a mérkőzések váltak a fő terheléssekké. Ezekből következően kényszerpályán mozgott a szakmai stáb is, hiszen én is inkább harapdáltam a kezem, mint hogy egy-egy játékost vagy formahanyatlás, vagy éppen nem megfelelő állapot miatt kihagyjak a keretből, gyakorlatilag nem tudtam megtenni. Korábbi tapasztalásaimmal ellentétben ez volt az első olyan eset, amikor az előbb elmondott okok miatt, egyszerűen lehetetlenné vált a csapatot olyan szintre hozni, amilyenre én és a klubvezetés elképzeltük. Összegezve, abszolút igazat adok mindazoknak, akik kívülállóként ezt látják, hiszen valóban félkész, illetve félig sérült játékosoknak kellett helytállni fordulóról-fordulóra. Arra is kitérnék, ha már itt tartunk, hogy a csapat nagyobb részénél amúgy rendben volt és van a mentális hozzáállás, tehát akarnak teljesíteni, akarnak focizni, csak éppen az adott pillanatban még nem voltak erre felkészülve-felkészítve.

– Gondoltad volna, hogy esetleg még a másodosztályú tagság is veszélybe kerülhet?

– Szerencsére konkrétan ez a helyzet nem következett be, hiszen 11 ponttal végeztünk az első kieső előtt és legközelebb hét pontnyira voltunk, de nyilván megfordult mindenki fejében, amikor csúcsosodtak azok a problémák, amelyek végül is folyamatosan jelen voltak. Tegyük a szívünkre a kezünket: ennyi hiányzót ez a keret nem bírt el. Természetesen a klub tradícióit és törekvéseit is szem előtt kellett tartani, és ebből azért az is következik, hogy az utánpótláskorú játékosok – a rendes körülmények közöttinél – jóval nagyobb számban történő szerepeltetésével, egyelőre nem vagyunk olyan állapotban, hogy előbbre tekintsünk. Nyilván valamilyen szinten vannak és lesznek is igénybeli különbségek – legyen bármilyen szakmai stáb – a játékosok és az edzők között, de ennek ellenére tudomásul kell venni, hogy ehhez a szinthez egy megfelelő erősségű keretre és a hozzá tartozó minőségi munkára van szükség. Ebben az évben sajnos egyik sem tudott rendelkezésre állni és megvalósulni, úgy ahogy az elvárható lett volna és ahogy azt a szurkolók is teljesen jogosan elvárják.

– Ha visszatekintesz a szezonra, van valami, amit megbántál vagy amit utólag másképp csinálnál?

– Nehéz kérdés ez ilyen szempontból, hiszen szokták mondani, hogy utólag könnyű okosnak lenni. A felkészítés fizikai része gyakorlatilag kényszerpályán volt végig, de úgy gondolom a játékosok és az edzők közötti bizalomnak kölcsönösnek kell lennie, és ez a dolog néha nem volt teljesen egyensúlyban. De azt is tudjuk, hogy minden csapatban előfordulhat és elő is fog fordulni ilyesmi, ez azonban engem személy szerint elég negatívan érintett. Nyilván megtapasztaltam dolgokat, ebből pedig leszűrtem a konzekvenciát, hogy lesznek és kellenek változtatások ezen a téren is.

– Milyen változásokkal, változtatásokkal számolhatunk, lesznek-e igazolások és távozók?

– Klubigazgató úrral együtt összeállítottunk egy a klub számára elérhető és előremutató játékos-listát, amelyből minél nagyobb számban szeretnénk a következő idényben az Előre keretében tudni a kiszemelt labdarúgókat. Ez nagyságrendileg 5-6 ember érkezését jelentené, ami véleményem szerint azt eredményezné, hogy vagy egy posztra lenne két, vagy két posztra lenne három játékosunk, ezáltal tisztességesebb versenyhelyzet alakulhatna ki a csapaton belül. Ezzel pedig a munka minőségét is tudnánk felfelé húzni, valamint ha a második csapat felkerül a harmadosztályba, akkor viszont az a 6-7 játékos, aki még nem egészen tart az NB2-es szintnél, minimum egy évet el tudna olyan hasznos körülmények között tölteni, ami épülésükre szolgálna. Emellett pedig nagyon szeretnék egy olyan szakembert is a stáb tagjai között tudni, aki a rehabilitációs-prevenciós feladatokat teljes egészében tudná koordinálni és felügyelni, hogy időben megakadályozzuk azokat a dolgokat, amelyek miatt egy-egy játékosnak például folyamatosan Budapestre kell járnia kezelésekre, és tulajdonképpen hetek telnek el azzal, hogy azt sem tudjuk egészen pontosan, hogy mi a baja. Mindemellett nagyon jó lenne, ha a hosszabb ideje sérült játékosaink végre felépülnének és teljes értékben a rendelkezésre tudnának állni.

– Hogyan tovább? Mire számíthatunk a felkészülési időszakban?

– Mindenekelőtt rendbe kell tennünk néhány játékosnál az állóképességi problémákat, talán ez az egyik legfontosabb dolog. Ezért aztán két hét múlva elkezdenek egy háromhetes futóprogramot, hogy mire elindul a csapat közös felkészülése, akkor már a speciálisabb, sportág specifikus állóképességre tudjunk sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni. Ez természetesen játékokon keresztül valósulna meg, de nyilván lesz lépcsőzés, valamint olyan erőfejlesztő dolgok, amelyek szintén hozzátartoznak a prevencióhoz, hogy megfelelő állapotban kerüljenek játékosaink a pályára. Aztán lesz egy hét, amikor a klubvezetésnek köszönhetően Telkiben készülhetünk edzőtáborban, és terveink szerint ezáltal minőségileg is előre tud majd lépni az együttes. Bízom benne, hogy a következő idényben nem csak egy-két mérkőzésen tudjuk majd megmutatni, hogy mi van a csapatban, hanem a kilengéseket minimalizálva, végig megbízható, stabil teljesítmény tudunk majd nyújtani. Ha mindez meg tud majd valósulni, akkor a Békéscsaba ismét a táblázat első felébe tartozhat majd. Terveink szerint 5-6 felkészülési mérkőzésen lépünk majd pályára: az első két héten még nem, utána viszont hetente 2-2 mérkőzés szerepel az előzetes programban.