Játékosaink és az edzői stáb az ünnepekre szabadságot kapott, így mindenki hazatért, hogy családjaik körében tölthessék az év utolsó napjait. Zoran Spisljak vezetőedzőnk elutazása előtt még a média és weboldalunk rendelkezésére állt és értékelte a 2016/2017-es őszi szezont.
– Rögtön az elején szeretném megragadni az alkalmat, hogy igazi szurkolóinknak megköszönjem a segítséget, amire igen nagy szükség volt ebben a szezonban is. A tavalyi idény és az első osztályból való kiesés után mindig nehéz egy csapatnak talpra állni és ebben az időszakban hatalmas szükség volt arra, hogy drukkereink elfogadják a helyzetet, mellénk álljanak és segítsék együttesünket mérkőzésről-mérkőzésre. Őszintén köszönöm nekik, hiszen nélkülük a kialakult jó teljesítmény biztosan nem jött volna össze.
– Nem kezdődött könnyen az őszi idény, hiszen sorozatban négy meccsen is kikaptunk. Nagyon nehéz helyzetben voltunk, mivel öt mérkőzés alatt mindössze egy pontot szereztünk. Sajnos lassabban rázódott össze a társaság, mint ahogy azt gondoltuk – több új játékos érkezett, igyekeztünk fiatal labdarúgóknak is lehetőséget adni – hiszen valamilyen szinten az új játékosok hozhatják az impulzusokat és az új dinamikát, de ebben az évben ez több időt vett igénybe. Az első osztály után gyakorlatilag ismét egy teljesen új csapatot kellett építenünk, ami nem megy egyik percről a másikra. Nyilván számítottunk erre – tudtuk, hogy kicsi az esély arra, hogy rögtön az első fordulótól kezdve minden összeálljon, de nem tudhattuk pontosan mikor kerülünk olyan státuszba, hogy az már megfelelő szintű játékot és eredményeket produkáljon.
– Mindig azt szoktam mondani, hogy az elvégzett, tervszerű munka beérik és jönni kell az eredményeknek. Nálunk ez a folyamat most a hatodik fordulótól kezdődött el. Akkor fordult át valami, amikor a Puskás Akadémiát 5-0-ra tudtuk legyőzni. Ettől kezdve produkáltunk öt mérkőzéses győzelmi sorozatot, amely visszahozta a játékosok magabiztosságát és a csapat ismét versenybe került. Elhittük, hogy tudunk nyerni és pontokat szerezni. Elértük azt a stablitást, amellyel mérkőzéseket lehetett hozni, amellyel már tudtunk irányítani és helyzeteket kidolgozni. Nyilván, voltak olyak meccsek a sorozatban, amelyeket nem tudtunk megnyerni – bár nagyon szerettük volna – de a labdarúgás már csak ilyen és ha minden úgy sikerülne, ahogy az ember tervezi, akkor minden nagyon egyszerű és letisztult lenne. Azt látni kell, hogy ebben a kiélezett bajnokságban minden csapat igyekszik odatenni magát és bármikor, bárki ellen képes meglepetéseket okozni. Egyformán fontos az összes meccs, nem lehet egy pillanatra sem kihagyni és koncentráció nélkül pályára lépni – sokszor a pillanatnyi lelkiállapot dönthet a pontok sorsáról.
– Azt viszont abszolút pozitívnak értékelem, hogy a csapatnak kialakult a tartása, karaktere és ezt az ősszel többször is sikerült bebizonyítania. Képesek voltunk több alkalommal hátrányból visszatérni, mérkőzésbe kerülni és pontot-pontokat szerezni. Soha nem adtuk fel a küzdést, mentünk előre és fegyelmezetten, higgadtan játszottunk. Játékosaim megmutatták igazi arcukat, ami nagyon fontos – hiszen csak így, közösen érhetjük el a kitűzött célt. Versenyben vagyunk a dobogóért és a feljutást érő helyekért, mindössze három pont a lemaradásunk a tabella élén álló Puskás Akadémiával szemben – ez jobb esetben egy mérkőzést jelent.
– Mindenkinek látni kell azt is, hiszen rengeteget dolgoztunk azért – amit már korábban is sokszor hangsúlyoztam -, hogy az utánpótlás korú játékosokat felhozzuk és beépítsük az első csapatba. Békéscsabán továbbra is egyértelmű célkitűzés, hogy elsősorban saját nevelésű játékosokkal oldjuk meg a feladatokat. Ehhez az is szükséges, hogy a fiatalok saját szemükkel lássák és érezzék, kitartással, tisztelettel és munkával hova juthatnak el. Szerencsére, a több évvel ezelőtt megkezdett hagyományteremtő programjaink ismét hozzájárultak ehhez, gondoljanak csak a közös edzésekre, a mikulás bulira és az akadémiával szorosan együttműködve megszervezett egyéb összetartásokra. Úgy gondolom, hogy ezek a dolgok talán mindennél többet érnek, hiszen amikor látjuk a gyerekek örömét és lelkesedését egy-egy ilyen eseményen, akkor az ember szívébe nyugalom és békesség költözik. Ezekben a pillanatokban mindenki gyermekké válik és a felnőtt csapat tagjai, a szakmai stáb is felhőtlenül, minden egyéb problémát félretéve csak arra koncentrál, hogy az Előre-család tagjaként mindent megtegyen azokért a gyermekekért, akik büszkén viselik a lila mezt! Ezek a dolgok talán a legfontosabbak és az évek folyamán sikerült ebben is sokat fejlődnünk, előre lépnünk – ennek pedig szépen-lassan kézzelfogható eredményei vannak-lesznek. Higgyék el, nem csak sportolókat oktatunk, fejlesztünk – elsősorban embereket, jó embereket próbálunk nevelni! Ha ez sikerül, akkor a jó sportemberből olyan játékos válhat, aki mindig tud majd Békéscsabának segíteni.
– Vége az őszi szezonnak, összességében sikerült pozitívan lezárni ezt az idényt. Emlékezetes túrák, mérkőzések vannak mögöttünk, de ne felejtsük el – a java még csak ezután jön. Mindenekelőtt az átigazolási időszak következik, amikor megnézzük, hogy az általunk már korábban kiszemelt játékosokat meg tudjuk-e szerezni?! A télen nem egyszerű olyan játékost igazolni, aki valóban segítséget jelenthet – hiszen majdnem mindenkinek élő szerződése van. A vezetőség már korábban megkezdte a tárgyalásokat néhány labdarúgóval, de egyelőre konkrétumokról nem tudok beszámolni – az ésszerű anyagi ráfordítás és megtérülés lehetőségeit több szempontból is mérlegelni kell. Valamilyen szinten furcsa a helyzet – hiszen látható – együttesünk ütőképes, bármelyik csapatot le tudja győzni – viszont látjuk, ismerjük a gyenge pontjainkat is. Éppen ezért nem biztos, hogy adott esetben az a legjobb megoldás, hogy újonnan érkezőkkel felforgatjuk a csapatot. Nyilván egy-egy új játékos teljesítménye, tudása segítséget és pozitív impulzusokat is hozhat – hiszen a bizonyítási vágy, a keretbe kerülés kérdése mindenki előtt ott lebeg. Nehéz megtalálni az optimális egyensúlyt, hogy tudásban, emberi tulajdonságokban számunkra megfelelő, könnyen beilleszthető labdarúgót igazoljunk – más opcióra tavasszal már sem lehetőség, sem idő nem kínálkozik. Nyilván vannak-lesznek változások: Ihrig-Farkas Sebestyén és Huszár Gergő ezután máshol próbál meg érvényesülni. Leszámoltak a klubnál és elbúcsúztunk tőlük. Nekik ezúton is köszönöm munkájukat és sok szerencsét, kitartást kívánok! Több jelenlegi labdarúgómnak is van más klubtól ajánlata, viszont egyúttal érvényes szerződése is – így januárban majd eldől, hogy mi lesz a sorsuk – konkrétumokat még nem mondhatok.
– Szeretném leszögezni, hogy bárhogy is alakulnak a dolgok, az Előre egyértelmű célja továbbra is a feljutás. A szakmai stáb és a vezetőség továbbra is ennek rendel mindent alá és az összes lehetséges eszközt mozgosítani fogja azért, hogy ez újra megvalósulhasson. Szeretném mindenkinek megköszönni: a városnak, a tulajdonosnak, a klubnak, az akadémiának és szurkolóinknak az egész szezonban nyújtott támogatásukat, segítségüket!
Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok!
Sárga lapok: Csirmaz István (27. perc), Farkas Márk (53. perc), Krnács Richárd (58. perc), Mikló Roland (83. perc), Holdampf Gergő (84. perc), Lőrinczy Attila (91. perc).
Gólszerző: Lukács Dániel (88. perc).
Közösségi média