2015. 03. 10. Archív, Archívum – 2015.
A Békéscsaba 1912 Előre fiatal középpályása, aki immár a 3-as számú lila-fehér mezt tudhatja magáénak, 2015. február 21-én (16 év és 249 naposan) lépett először pályára másodosztályú bajnoki mérkőzésen – a ZTE elleni, idegenbeli találkozón. A új csapatképről és az egyéni fotókról szurkolóink már közelebbről is megismerkedhettek új játékosainkkal, de úgy gondoltuk – egy személyes beszélgetés talán még inkább megfelelőbb lehetőség erre. Egy délelőtti tréning után Pilán Márkót kérdeztük, a számára mindenképpen emlékezetes eseménnyel kapcsolatban.
Igen fiatal korod ellenére egy ideje már a felnőtt csapattal készülsz és úgy gondolom, példa értékű lehet más hasonló korú játékosok számára is, hogy minden labdarúgó előtt adott a lehetőség a felsőbb osztályban történő bemutatkozásra. Mutatkozz be kérlek és mondd el, hogy jutottál idáig!
Szüleimmel és három bátyámmal Kisdombegyházán élek és ott is kezdtem el focizni. Battonyán folytattam, majd onnan kerültem a békéscsabai UFC-hez és már negyedik éve játszom Békéscsabán. Három bátyám közül kettő is korán elkezdte rúgni a bőrt. Richárd bátyám a mai napig focizik Vésztőn, de előtte megjárta az UFC-t is. Sokat köszönhetek szüleimnek, hiszen az első perctől kezdve támogatták, hogy a tanulás mellett focizzak. Édesanyám például mindig biztatott, hogy soha ne adjam fel, sőt többször előfordult, hogy a pálya széléről szurkolt nekem. Édesapám már egészen fiatal korában is imádta a labdarúgást, sőt egy ideig igazolt játékosa volt például a battonyai csapatnak – tőle örökölhettem a labdarúgás szeretetét – aki amellett, hogy igaz atyai szigorral követi pályafutásomat, azért mindig leül velem a tévé elé, hogy együtt nézzük meg a nemzetközi kupameccseket.
Jelenleg a Zwack József Kereskedelmi Iskolában tanulok vendéglátó-eladónak. A suli mellett, igen kemény és hosszú út vezetett addig, hogy a felnőtt csapatban is bemutatkozhassak. Külön köszönöm Purguly Árpádnak, akivel tavaly egy éven keresztül együtt dolgozhattam és most is fantáziát látott bennem, mesterünknek – Zoran Spisljaknak, aki lehetőséget biztosított, valamint Gera Imrének, aki rengeteget segített dolgaim intézésében és természetesen mindenkinek, aki eddigi pályafutásomat segítette! Szeretnék minél tovább jutni a labdarúgásban és igyekszem ezért mindent megtenni. Úgy gondolom, hogy Békéscsabán minden korombeli játékos előtt nyitottak a lehetőségek és áldozatos, fegyelmezett munkával minden elérhető. A foci miatt eléggé besűrűsödtek a napjaim – bár ezt egyáltalán nem bánom -, mert azzal a feltétellel kaptam lehetőséget, hogy a labdarúgás nem mehet az iskola rovására. Reggel bemegyek az első két órára, aztán rohanok edzésre, majd vissza az iskolába. Délután ismét edzés, így általában este hét óra körül érek vissza a kollégiumba. Nem panaszkodom, mert tudom, hogy nagy lehetőség előtt állok és céljaim elérése érdekében még nagyon sokat kell dolgoznom. A napi intenzív edzések, meg persze a tanulás miatt kevés szabadidőm marad – szeretnék bekerülni a korosztályos válogatottba – de tudom, hogy ezt csak nagyon kemény és alázatos munkával érhetem el.
Milyen a hangulat a csapatnál, mennyire sikerült beilleszkedni?
Remek a hangulat a csapatban, a többiek egyből befogadtak és nagyon sok segítséget kapok. Szoknom kell még az új közeget, de mindent elkövetek annak érdekében, hogy bizonyítsam edzőinknek – jól döntöttek, mikor megadták a lehetőséget, hogy a felnőtt csapattal edzhessek. Még fiatal vagyok, bár ezt nem éreztetik velem lépten-nyomon és tudom hol a helyem, mi a dolgom – fiatal játékosként büszkén viszem az edzéshez szükséges eszközöket és igyekszem jól végezni a feladatom. A mester és az edzők is biztatnak, mindenben segítenek. Természetesen a szükséges szigor is adott, de ez így van rendben. Elég meglepő dolgokkal találkoztam és nem is gondoltam volna, hogy ilyen módszerekkel is lehet edzeni, mérkőzésekre készülni. Örülök, hogy itt lehetek – bár ez most lehet, hogy nem látszik – kemény volt délelőtti edzés…
A ZTE ellen egy pontot sikerült hazahozni, amely a látottak alapján kevésnek tűnik – a bajnokság végén azonban még igen értékesnek bizonyulhat. Mikor kaptál játéklehetőséget, hogy sikerült a bemutatkozás? Izgultál?
Igen, eléggé izgultam – hiszen ez volt az első NB II-es meccsem. A 85. percben kaptam játéklehetőséget és tudom, hogy kevés volt már hátra, de igyekeztem élni a lehetőséggel, valamint a maximumot nyújtani a rendelkezésre álló idő alatt. A meccs egyébként elég küzdelmes volt és a pálya is elromlott az időjárás miatt. Úgy vagyok ezzel, hogy a tavaszi szezon első meccsén, idegenben benne volt a döntetlen és pozitívan állok hozzá – elhoztunk egy pontot Zalaegerszegről.
Mik a céljaid a labdarúgásban és miként látod az Előre jövőjét?
Szeretnék minél tovább jutni a fociban Békéscsabán és jelen pillanatban úgy érzem, hogy erre minden esélyünk és lehetőségünk meg is van. Óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy tagja lehettem a 24-es keretnek. Megígérem, hogy mindent elkövetek azért, hogy megháláljam a szakvezetés bizalmát és hozzájárulhassak ahhoz, hogy ismét élvonalbeli csapatunk legyen. Így jövőre esetleg már NB I-es labdarúgóként folytathatnám a munkát a liláknál.
Mit üzensz szurkolóinknak?
Azt szeretném mindenkitől kérni, hogy jöjjenek ki a meccsekre és mutassák meg, hogyan kell a Viharsarokban szurkolni! Ez nagyon-nagyon sokat segíthetne a csapatnak és egészen biztosan megkeseríthetnénk a többiek dolgát. Sokkal motiváltabb az ember, ha látja és hallja a tömeget a lelátón, akik mind-mind a csapatukért szorítanak! Előre is köszönöm!
Hajrá Előre! Együtt erősebbek vagyunk!
http://1912elore.hu/site/player/pilan-marko/
.png "Békéscsaba 1912 Előre")
Közösségi média