2015. 04. 05. Archív, Archívum – 2015.
Interjú Zoran Spisljak vezetőedzővel
Hogy érzed magad?
Köszönöm kérdésedet! Nagyszerűen. Úgy érzem, hogy amin dolgozunk ideérkezésem óta, az kezd beérni. A játékosok hétről-hétre fejlődnek – ez látszik az eredményeinken, de megtapasztalható az egyéni megoldásaikon, az öltözői hangulaton, de a legfontosabb visszajelzés számomra az a közel ötezer szurkoló, aki kedd este kilátogatott a Kórház utcába, 95 percen keresztül segítette a csapatot biztatásával és a mérkőzés utolsó 5 percében felállva tapsolta meg a játékosokat. A mérkőzés utáni elégedett arcokról már nem is beszélek. Úgy látom, hogy kezd újjáéledni a labdarúgás iránti rajongás Békéscsabán. Sikerült bizonyítanunk, hogy meg lehet tölteni egy magyar stadiont is, csak alázatos és a sikerért mindenre elszánt csapat szükséges hozzá. Nagyon örülök, hogy munkámmal én is hozzá tudtam járulni ehhez a szép és emlékezetes estéhez. Természetesen ne feledkezzünk meg a játékosokról, stáb tagokról, kisegítő személyzetről, de legfőképp arról a közel ötezer szurkolóról, akik kint voltak és a nagyszerű ultrákról, akik fáradhatatlanul és sportszerűen szurkolva segítették a csapatot – ezzel feledhetetlen hangulatot és látványt biztosítottak – általuk visszatért a LABDARÚGÁS Békéscsabára! Köszönet és gratuláció érte!
Mi történik most Békéscsabán?
Számomra a labdarúgásban csak egy út járható, a pontos és következetes munka rögös ösvénye. Magyarországon töltött hat évem során mindenhol úgy vállaltam megbízást, hogy előtte pontosan megmondtam, milyen eredmények születhetnek, ha az én módszereim szerint készítjük fel a csapatot. Debrecenben 8 trófea, Bajnokok Ligája csoportkör, Európa Liga csoportkör és több, mint húsz válogatott játékos lett az eredménye. Ennek az általam kidolgozott, időszakosan ismétlődő edzésmódszernek a bemutatása után bízta rám 2011-ben, a nagyon nehéz helyzetben lévő Újpest irányítását az akkori sportigazgató – az Ajax, Feyenoord, Real Madrid, valamint a holland válogatott kispadját is megjárt Leo Beenhakker. Az Újpestet sikerült benntartani, Létavértesen pedig egy 18-19 éves fiatalokból álló csapattal megnyertük Magyarország legerősebb NB III-as bajnokságát.
Jelen pillanatban Békéscsabán is azt a munkát végzem, amit az elmúlt 11 év alatt építettem fel és amivel az előbb említett kluboknál dolgoztam. A szakma a bajnokság kezdetén semmi esélyt nem adott nekünk arra, hogy a feljutásért fogunk küzdeni. A jóslatok a Vasas, Gyirmót, Mezőkövesd, Szolnok, Kaposvár, Zalaegerszeg feljutását aposztrofálták – ennek a labdarúgással foglalkozó sajtókban utána lehet keresni.
Az ősz folyamán a három rangadóból egy pontot sem szereztünk. Most a háromból hét pont a mérleg. Az utóbbi tizenöt bajnoki mérkőzésünkből csak egy vereséget szenvedtünk el úgy, hogy tizenegy mérkőzést idegenben játszottunk. Elértük azt, hogy az itt folyó munkára felhívjuk az MLSZ figyelmét, aminek köszönhetően Telkiben egy szakmai beszélgetés folyamán érdeklődtek az itt zajló edzésmódszerről, mely az időszakosan ismétlődő edzés-tervezésre (periodizáció) épül. Ennek köszönhetően a Vasas elleni mérkőzésünket az utánpótlás válogatottak egyik vezetője személyesen tekintette meg, figyelvén a csapatunkban játszó fiataljainkat és Viczián Ádám máris bekerült a világbajnokságra készülő U20-as válogatott 35-ös keretébe.
Ősszel, a Kórház utcai mérkőzéseinken a legnagyobb nézőszám kb. 600 fő volt. Tavaszra sikerült elérnünk, hogy a Gyulán játszott “hazai” mérkőzéseinkre már 1.000-1.200 néző kísérte el a csapatot, a Vasas elleni rangadónkon pedig majdnem ötezer drukker, érdeklődő, szimpatizáns töltötte meg a lelátókat.
Azt vállaltuk, hogy három éven belül feljuttatjuk Békéscsabát az NB I-be. Kedd este bizonyítottuk, hogy amit vállaltunk – annak reális esélyei vannak és már az idén is lehetőségünk lehet erre. Az utolsó percig küzdeni fogunk azért, hogy az álom minél hamarabb valóra válhasson – ezt megígérhetem!
Azzal viszont mindenkinek tisztában kell lennie, hogy nem elegendő a csapatot feljuttatnunk az első osztályba, ehhez a klubnak is megfelelőképpen fel kell készülnie. Rengeteg olyan dolog vár még megoldásra-megvalósításra, ami mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a Békéscsaba 1912 Előre igazi NB I-es klubbá válhasson. Természetesen a vezetőség is gőzerővel azon munkálkodik, hogy minden feltétel és elvégzendő feladat időben megvalósulhasson. A szakmai stábon, a csapaton és úgy látom a szurkolóinkon sem fog múlni, hogy a nagy hagyományokkal és népes táborral rendelkező lila-fehér csapat végül az első osztályban szerepelhessen!
Hajrá Lilák! Együtt erősebbek vagyunk!
Közösségi média