Az erőnléti edző feladata a játékosok kondicionális képességeinek, gyorsaságának, állóképességének, koordinációjának és rugalmasságának fejlesztése. Papp Károly néhány hete felel első csapatunk megfelelő fizikai állapotáért és az eltelt rövid idő alatt sikerült sérültjeink számát szinte nullára redukálnia. Túl vagyunk már több jól sikerült mérkőzésen, így elérkezettnek láttuk az időt egy bemutatkozó interjúra.
– Hol dolgoztál eddig, mit kell rólad tudnunk?
– Békéscsabán kezdtem edzősködni 1999-ben, az Előre utánpótlás képzésében. Amikor 2003-ban a klub tönkrement, több kollégámmal együtt nekem is el kellett jönnöm. Azóta is Békés megyében élek, több egyesületnél is dolgoztam és három évvel ezelőtt kerültem újra a Békéscsabához. Boér Gábor felkérésére érkeztem az első csapat kötelekébe, ahol konkrétan április elején kezdtük meg kollégáimmal együtt a közös munkát. Egy erőnléti trénernek más-más feladata van a felkészülés során és bajnokság közben. Jelen pillanatban azt kellett minél gyorsabban elérnünk, hogy sérült játékosaink gyorsan visszakerülhessenek az első keretbe és teljes értékű munkát tudjanak végezni. Büszkén mondhatom, hogy az elmúlt hétvégére már csak egy maródi játékosunk maradt. A feladat másik, lényeges része a fizikai kondicionálás, bár szezon közben ez nyilván kisebb hangsúlyt kap, mint egy nyári vagy téli felkészülés folyamán.
– Túl vagy már néhány éles bevetésen az első csapattal. Hogyan értékeled szempontodból az eddigi eredményeket?
– Nem igazán az én szempontjaim lényegesek, hanem a csapaté. Tizenkét pontos lemaradással indult ez a sorozat, ebből a mai napra már csak kettő maradt a feljutó, második helyet figyelembe véve. Nagyon pozitívnak érzem a közösséget, mindenki igyekszik rengeteg plusz és tudatos munkát fektetni abba, hogy elérhessük célunkat. Vezetőedzőnk kiválóan motiválja a játékosokat, jól tud hatni az emberekre és az, amit az öltözőben képvisel, természetesen megjelenik a pályán is.
– Mennyiben több vagy más jellegű a feladatod az első csapatnál?
– Igazából nincs különbség. Egy gyermekkel ugyanannyit és ugyanúgy kell foglalkozni, mint egy felnőtt játékossal. Nyilván az előírt feladatok jellege teljesen más, de a lényeg ugyanaz: mindenkiből egyéni adottságai és lehetőségei függvényében hozzuk ki a legtöbbet.
– A szezon vége felé különösen lényeges kérdés a sérülések elkerülése. Mit és hogyan tesztek meg ezért, milyen állapotban vannak játékosaink?
– Kétféle sérülés fordulhat elő egy mérkőzésen vagy edzésen: kontakt vagy non-kontakt. Utóbbiról akkor beszélünk, amikor úgy következik be a nem kívánt esemény, hogy nem volt ütközés vagy fault. Érdekes módon az ilyen jellegű defektusokból sokkal többet szoktak a labdarúgók elszenvedni, mint a tényleges találkozások alkalmával – nagyjából 70-30 százalék az arány. Pontosan ötödik hete dolgozunk és azóta nincs újabb sérült a csapatnál, amit a megfelelő gyakorlatok alkalmazásával igyekszünk majd a jövőben is, a lehető legnagyobb hatékonysággal elérni. Ennek egyik eklatáns példája a mérkőzések utáni kötelező levezetés, az ehhez szükséges eszközökkel (pl. SMR-hengerek), nyújtásokkal, futásokkal, hidegvizes fürdővel. Játékosaink abszolút pozitívan állnak a feladathoz, hiszen saját érdekük, hogy a következő mérkőzésen is tudjanak majd játszani. Úgy érzem, hogy módszereim a sok éves tapasztalaton és a megszerzett tudáson, valamint tudományos konzekvenciákon alapulnak – ezzel együtt természetesen minden kollégának meg kell adni a tiszteletet, amikor egyéni elgondolásait viszi a munkába. Ezekben a kérdésekben teljes mértékben a saját filozófiámat képviselem, ezért felhívtuk a játékosok figyelmét, hogy a sok mérkőzés miatt különösen fontosnak tartjuk, hogy az adott meccs vége után, azonnal kezdjünk el készülni a folytatásra. Mivel úgy tűnik, hogy ennek van egyfajta pozitív hatása, így a jövőben is folytatjuk az ilyen jellegű gyakorlatokat. A non-kontakt sérülések nagy számban fordulhatnak elő például olyan esetben, amikor a labda elrúgása közben sérülnek meg, mivel abban a pillanatban már a játékostársa vagy egy következő szituációra figyelnek, tehát másra koncentrálnak – nem konkrétan a lábaikra vagy egyéb testrészeikre. Az ilyen helyzetekre is lehet tudatosan készülni és az ehhez szükséges képességek a felnőtteknél is fejleszthetők, ennek érdekében már a bemelegítésnél olyan gumiszalagokat és egyéb eszközöket tudunk használni, amelyek segítik a labdarúgó-mozgáshoz különösen fontos mélyizmok bekapcsolását. Úgy vélem, hogy eddig sikerrel megoldottuk a feladatot, de a továbbiakban sem fogunk unatkozni, hiszen egy esős időszak következik – csúszós, mély pályákkal. Bízom benne, hogy a megkezdett közös, összehangolt és tudatos munka a továbbiakban is meghozza gyümölcsét!
Közösségi média