Biztonságtechnikai ellenőrzés

Hétfőn délelőtt 10:00 órától – a korábban már előre kijelölt időpontban – került lebonyolításra a szokásosnak nevezhető, szezon előtti biztonságtechnikai ellenőrzés, pályabejárás a békéscsabai Kórház utcai Stadionban.

A Magyar Labdarúgó Szövetség, a Békéscsabai Rendőrkapitányság, a Békés Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, a Békés Megyei Kormányhivatal Békéscsabai Járási Hivatal Hatósági Főosztály Népegészségügyi Intézete, a Vagyonkezelő ZRt. és a Békéscsaba 1912 Előre Futball ZRt. munkatársai köszöntötték egymást és gyors egyeztetés, valamint a korábbi megbeszélések eredményeinek felelevenítése után, elvégezték a szükséges vizsgálatokat és megtekintették a stadionrekonstrukciós munkálatok pillanatnyi állapotát is. Alapvetően csak néhány, gyorsan kezelhető feladat megoldása szükséges még, így a bejárás teljes sikerrel zárult. Nincs tehát akadálya a további hazai, másodosztályú mérkőzések lebonyolításának. A résztvevő felek hangsúlyozták, hogy közös érdek a mérkőzések zökkenőmentes lebonyolítása és biztosították egymást a hatékony és gyors együttműködésről.

Köszönjük szépen a sportszövetség és a hatóságok gyors, eredményes munkáját, segítségét, valamint konstruktív hozzáállását!

Lila-fehér csapatépítő program

Időpont: 2024. február 2. (péntek) 15:15 óra

Helyszín: Békéscsaba, Városi Sportcsarnok



Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:


Értékelj!

Kattints egy csillagra az értékeléshez!

Értékelések átlaga: / 5. Értékelések száma:

Még nincs értékelés.

Három hete készülünk

A végéhez közeledik a mórahalmi edzőtábor és a szombati két edzőmérkőzés után, vasárnap már hazatér csapatunk. Ezzel a felkészülés újabb szakasza ér véget és már csak három hét marad a bajnoki rajtig.

Makra Zsolt: – A szerdai tesztmérkőzés után, csütörtökön regeneráló tréninggel folytattuk a munkát. A délelőtti átmozgató edzés után, ebéd és közös strandolás következett, majd este csapatépítő programot szerveztünk Szegeden, ahol egy úgynevezett szabadulójátékon vettünk részt. Ez a játék is igen jól szolgálta a felkészülést, ezen belül is elsősorban a csapatépítést, hiszen a Paraparkban kisebb egységekre osztva, logikai úton, szorosan együttműködve kellett megoldani a feladatokat. Így némileg mindenki ki tudott egy kicsit szabadulni a mindennapos munkából és szórakozással, jókedvvel fűszerezve frissülhettek a játékosok. Mindenki nagyon élvezte a programot, ezáltal szerintem még jobban összekovácsolódtunk. Pénteken viszont már újra kemény munka várt a srácokra, két igen megerőltető tréninget vezényeltünk. Mindkét edzés majdnem kétórásra nyúlt, így tisztességes terhelést kapott a csapat. Délelőtt inkább az erősítés, illetve a fizikális dolgok kerültek előtérbe, délután viszont taktikai gyakorlás volt terítéken. Szombaton délelőtt átmozgatjuk az együttest, délután pedig két edzőmérkőzést játszunk. Rendesen, kétszer negyvenöt percet játszunk, minkét ellenfelünkkel – az a cél, hogy minden játékos a felkészülés során először, kilencven percet töltsön a pályán. Mindkét meccstől sokat várunk, szeretnénk ha maximális erőbedobással, minden olyan elem megjelenne a pályán, melyeket hetek óta gyakorlunk. Az edzőtábor végére már nagyon elfáradt mindenki, jól jön majd a kétnapos szusszanás. Ettől függetlenül úgy látom, hogy igen lelkes és motivált mindenki. A tesztmérkőzések sikerei is meghozták azt az áttörést, hogy hisznek a játékosok abban a rendszerben, amit csinálunk, látják és érzik a fizikai- és mentális állapotuk fejlődését. Az új játékrendszer elsajátításával is kitűnően haladunk, meglepően jól alkalmazkodott a csapat és mindenki megtalálta a helyét ebben a szisztémában. Minden pillanatban érdeklődnek, így csak a legjobbakat tudom mondani. A csúcsterhelésen ezután már túl leszünk, így nyilván az utolsó időszakban finomhangolunk és sokkal nagyob hangsúlyt kapnak a taktikai dolgok, valamint a hibák korrigálásai is. Összegezve: igen pozitívan értékelem az edzőtáborban közösen eltöltött időt és nagyon örülök, hogy együtt tudtunk lenni, nagyon hasznos volt. Vasárnap befejezzük a heti programot, a délelőtti regeneráció után hazautazunk és legközelebb kedden találkozunk a kerettel.

Boér Gábor: – Az elmúlt három hét összegzéseként elmondhatom, hogy rengeteget dolgoztunk és nagyon sokat léptünk előre taktikailag is. Ennek talán az egyik legjobb visszajelzése az aktuális bajnok Budapest Honvéd elleni tesztmérkőzés volt, ahol a kezdő összeállításuk ellen, teljes mértékben irányítani tudtuk a játékot és komoly lehetőségeket alakítottunk ki. Még számunkra is kicsit meglepő volt, hogy milyen főlényben játszottunk. Természetesen a helyén kell kezelnünk a dolgokat, elbizakodottságra nincs okunk, így a mai napon még előttünk álló két edzőmérkőzésen az elkövetett hibákat próbáljuk meg kijavítani, illetve a kétszer kilencven perc alatt – a felkészülés folyamán először – mindenki megkapja a maximális terhelést. Teljesen azonos erőviszonyokat képvisel majd mindkét csapatunk, hiszen továbbra is az a tervünk, hogy minden posztra legalább két azonos képességű és állóképességű focistával rendelkezzen a keretünk, mert nem szeretnénk különbséget tenni közöttük. Az edzőtábor egyébként nagyon hasznos volt – nem csak a futball részét tekintve -, hiszen rendesen összekovácsolódott a társaság és az új játékosoknak is sikerült teljesen beilleszkedniük. Egy szó, mint száz nagyszerű közösséget alkotunk, aminek én személy szerint nagyon örülök, hiszen többször is hangsúlyoztam már, ez jelentheti a siker egy részét. Összességében igyekeztünk változatos, izgalmas és mindenféle szempontból hasznos programot összeállítani a hétre, amit szerintem – a visszajelzések alapján – sikerült is elérnünk. A hangsúly viszont azon volt, hogy a lehető legkomolyabb módon tudjunk felkészülni a bajnokságra, így igen szigorúan kezeltük a dolgokat. Még mindig vannak olyan elemek, amelyek nem kerültek teljesen előtérbe, de az eltelt három hét tapasztalata az, hogy nagyon fogékonyak az új dolgokra a játékosok és igen hamar elsajátítják a változtatásokat. A keretünk majdnem véglegesnek tekinthető: Kiss Laci ügye folyamatban van, igen közel van a megállapodás és rajta kívül még egy fiatal játékos érkezése várható, de ez néhány napig maradjon még titok. Valószínűsíthetően legkésőbb jövő hét keddig erről is tájékoztatást adunk majd.

Következő edzőpartnerünk a Hódmezővásárhely

A felkészülés jelenlegi fázisában felpörögnek az események, hiszen az előttünk álló 18 nap alatt négy alkalommal lép pályára csapatunk. Február utolsó hetében pedig már bajnoki ritmusban készülünk a Pénzügyőr elleni idegenbeli mérkőzésre.

Hódmezővásárhelyi FC - Békéscsaba 1912 Előre

A következő állomás február 7-én (szerdán) 18:00 órától a Hódmezővásárhelyi FC csapata, akiket a gyulai Termál műfüves pályán fogadunk majd edzőmérkőzésen. Mivel velük már nem mérkőzünk a bajnokságban, így abszolút ideális ellenfél lesznek. Emlékezzünk csak, hogy oda-vissza megvertük őket, hiszen az első fordulóban itthon 3-1 arányban, míg a 16. fordulóban idegenben a hosszabbításban szerzett góllal tudtunk győzni. A Vásárhely egyébként a Körösladányt fogadja majd március 3-án a harmadosztályú bajnokság Dél-keleti csoportjának 18. fordulójában, amely mérkőzés egyébként a további helyezések tekintetében igen nagy jelentőséggel bírhat. A sárga-kékek a negyedik, míg ladányiak a harmadik pozícióból várják a folytatás, a két csapat között hat pont a különbség, így belátható hogy a Vásárhely győzelmi kényszerben van, amennyiben nem szeretne leszakadni az élbolytól.

Három felkészülési meccsen ők is túl vannak már, tehát körülbelül hozzánk hasonló állapotban lehetnek: BVSC-Zugló – Hódmezővásárhelyi FC 5-0, Szeged-Csanád Grosics Akadémia II.- Hódmezővásárhelyi FC 1-3, Hódmezővásárhelyi FC – Tiszasziget SE 2-0. Az utolsó mérkőzésük tanúsága szerint több számunkra ismerős labdarúgó is maradt a keretükben, hiszen Sipos Gábor és Gréczi Márton Péter is pályára lépett. Azt pedig a DEAC elleni felkészülési mérkőzésünkön láthattuk, hogy Tóth Dániel már nem a Vásárhely színeiben szerepel tovább. Nagy mozgás egyébként nem volt náluk, hiszen helyezésük és a csapat teljesítménye sem tette ezt igazából szükségessé.

A héten tehát kétszer is pályára lépünk, így minden bevethető labdarúgónk megkaphatja a megfelelő terhelést.

M.B.


Értékelj!

Kattints egy csillagra az értékeléshez!

Értékelések átlaga: / 5. Értékelések száma:

Még nincs értékelés.


Mérkőzés


Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:

Elhunyt az Előre korábbi kapusa

A kétszeres magyar bajnok, válogatott Kovács László 1985-ben védte a békéscsabai kaput. Hatvanhat éves korában, rövid, gyógyíthatatlan betegség következtében pénteken a győri kórházban hunyt el.

Kovács László Tatabányán született, 1951. április 24-én. Szülővárosában kezdett el futballozni, majd a Videotonban vált NB I-es labdarúgóvá. Pályafutása első éveire így emlékezett vissza:
„Tősgyökeres tatabányai vagyok. A Tatabányai Bányász úttörőcsapatában kezdtem. A legtöbb, amit Tatabányán elértem, hogy időnként védtem a tartalékban. Mindezek ellenére titkos vágyam az volt, hogy NB I-es kapus legyek. 1971-ben bevonultam katonának, s akkor a tatai Rákóczi SE csapatához kerültem. Szerencsére, csapatunk nem egyszer volt edzőtársa a tatai edzőtáborban tanyázó NB I-es együtteseknek. Jól ment a védés, felfigyeltek rám. A Videoton és a Ferencváros hívott. Mindkét csapatnak rangja volt az NB I-ben. Gondolkoztam a lehetőségeimen. A Ferencvárosban Géczi válogatott kapus volt akkor. Mellette csak tartalék lehettem volna. A Videoton pedig – ahogy a lapokban olvastam – kapusgondokkal küzdött. A Vidit választottam. Emlékezetes dátum életemben 1972. június 23., akkor igazoltak át a fehérváriakhoz. Az NB I-es bemutatkozásomra még az év december 3-án, a Rába ETO ellen sor került” – emlékezett később a pályakezdésre a Labdarúgás hasábjain.

Hamar állandósította a helyét a Videotonban, sőt 1973 tavaszán már meghívtak az utánpótlás-válogatottba. Mi több, abban az évben a nagyválogatott kispadjára is leülhetett a jugoszlávok ellen. 1974-ben a bolgárok elleni 2-0-s győztes mérkőzésen debütált a nemzeti csapatban.

A Videotonban 208 bajnoki meccsen védett 1980-ig, legnagyobb sikere az 1976-os bajnoki ezüstérem volt. 1981-ben Győrbe került, ahol szinte újjászületett. Két bajnoki arany és két bajnoki ezüst, illetve egy elveszített Magyar Népköztársasági Kupa-döntő lett a hozadéka számára a Rába-parti Verebes-korszaknak. 1984-ben távozott Győrből, később a Békéscsabai Előre Spartacus SC (1985), a Siófoki Bányász (1985–1987), majd rövid ideig újra a Rába ETO (1988), végül az osztrák SV Forchtenstein (1988–1995) kapusa volt.

A visszavonulása után, 1999-től edzőként és kapusedzőként kötődött a pápai Lombard FC-hez, három rövid periódusban vezetőedzőként is segítette a csapatot. Miután az egyesület csődbe ment, a hajdani válogatott kapus 2016 nyarán a Budaörs szakmai stábjához csatlakozott és itt dolgozott egészen haláláig.

A Békéscsaba 1912 Előre megrendülten értesült Kovács László haláláról, tisztelettel adózik a nagyszerű sportember emléke előtt és osztozik családja gyászában.