2015. 10. 07. Archív, Archívum – 2015.
Szeptember végén véget ért egy fejezet az Előre életében
Dr. Kovács Mihály – a Békéscsaba 1912 Előre Futball Zrt. igazgató tanácsának elnöke, a részvénytársaság szeptember 30-án megtartott közgyűlésén bejelentette, hogy lemond az igazgató tanácsban betöltött elnöki posztjáról. Bejelentését a Zrt. közgyűlése elfogadta.
– Miért mondott le? – ennél pontosabban és szakszerűbben nem tudtam feltenni a kérdést. – Éppen négy nappal ezelőtt győztük le a Videotont, az aktuális bajnokot.
– Lemondásom és csapat eredményei között nincs közvetlen összefüggés – válaszolta Dr. Kovács Mihály.
– Régóta érleltem magamban ezt a döntést, most láttam elérkezettnek az idejét. Akkor is lemondtam volna, ha kikapunk a Videotontól – így nekem is könnyebb lett egy kicsit.
– Miért lett könnyebb? Egyáltalán nem logikus, hogy pont akkor fordít hátat a szervezetnek, amikor a csapat is betett egy valódi sikerkockát az építménybe.
– Azért, mert ez a győzelem tökéletesen illeszkedik ahhoz, amit én a csapatról gondolok, ahogyan én az elmúlt hat évben a csapatért dolgoztam. Egy nagyon komoly szakaszt zártunk le idén tavasszal azzal, hogy feljutottunk az első osztályba. Mivel a pályán elért siker a mércéje minden sportvállalkozásnak, ezért örültem nagyon a Videoton legyőzésének.
– Éppen ez az, hogy sikeres pályán vagyunk továbbra is. Nem logikus a döntése.
– Ez volt a mondat egyik fele. A másik fele pedig az, hogy az irányításommal eltelt hat esztendőben gyakorlatilag minden megváltozott az Előrénél. Az NB II-ben 2010-ben alattunk húzták meg a vonalat, a 13. helyen végeztünk 15 csapat közül. Mérkőzéseinkre átlagban 274 néző volt kíváncsi. Az egyesületnek nem volt utánpótlása – gyakorlatilag nem volt jövőképe. Amikor elfogadtam a felkérést és megismerkedtem a feladattal, ezt tapasztaltam. Elvakult futballrajongó vagyok, gyermekkorom óta imádom az Előrét. Elhatároztam, mindent megteszek azért, hogy elérjük céljainkat.
– Milyen célokat fogalmaztak meg 2010-ben?
– Nagyon fontos, hogy hat évvel ezelőtt kizárólag Békéscsaba önkormányzata volt az egyesület tulajdonosa. Vantara Gyula polgármester azt kérte tőlem, hogy teremtsek tiszta, egyértelmű gazdasági viszonyokat, készítsem fel az egyesületet arra, hogyha eljön az ideje, alkalmas legyen tőkeerős tulajdonos fogadására. Ide kellett eljutnunk.
– Hogyan látott munkához? Mert egészen más a fociért rajongani és a focit „csinálni”.
– Szigorúan közgazdasági alapon. Azt pontosan tudom, hogy bármilyen szervezet, bármilyen vállalkozás csak akkor működik fenntarthatóan és fejleszthetően, ha stabil gazdasági alapokon nyugszik. A legelső feladatom az volt, hogy a költségeket és a forrásokat összeegyeztettem. Tűzzel-vassal ragaszkodtam ahhoz, hogy csak annyit költsünk, amennyi pénzünk van. Ez a gondolkodás teljesen idegen volt ebben a közegben, sok konfliktust szült – de nem engedtem ebből jottányit sem.
– Mikorra sikerült ezt megvalósítania?
– Nagyon hamar. Mert csak azok maradhattak a csapatnál, akik elfogadták ezt az elvet. Így is tudtunk játékosokat szerezni, mert mindig voltak olyanok, akiknek a biztosan megkapott kevesebb pénz többet ért, mint a soha nem látott csillagászati összegek. Hamar híre ment a foci világában, hogy Békéscsabán pont annyit fizetnek, amennyit mondanak és pont akkor, amikorra megígérik.
– De kevés pénzből akkor sem lehetett volna eljutni az NB I-be…
– Természetesen nem, de miután leraktuk az alapokat, kialakítottunk egy a régitől mindenben különböző egyesületi kultúrát, rátértünk az egyesület másik két lábának a felépítésére.
– Milyen másik két lábról beszél?
– Vezetői stratégiám három pilléren nyugodott. Átlátható gazdálkodás és egyesületi struktúra kialakítása, hogy a felnőtt csapat szakmai stábjának és a játékosoknak csak a játékra kelljen koncentrálniuk. Az egyesületnek semmilyen jövőképe nem lehetett utánpótlás csapatok nélkül. Tehát nulláról indulva kellett felépíteni egy komplett utánpótlás rendszert. A harmadik pillér a futball-infrastruktúra folyamatos fejlesztése. Az elmúlt hat évben arra koncentráltam, hogy ez a három pillér folyamatosan épüljön, fejlődjön, erősödjön.
– A felnőtt csapat ma az NB I-ben játszik. Ez a pillér szépen kinőtt a földből. De pénz nélkül nem sikerülhetett volna. Honnan lett pénz?
– Természetesen mindenki tudja, hogy a Békés Drén Kft. és tulajdonosa Barkász Sándor tulajdonossá válása nélkül nem tudtuk volna megvalósítani stratégiai céljainkat. Három évvel ezelőtt csatlakozott hozzánk Barkász Sándor és most itt vagyunk az NB I-ben – köszönettel tartozom neki, hogy lehetőséget adott céljaim megvalósításához.
– Felnőtt csapatot pénzből, előbb vagy utóbb lehet csinálni. De utánpótlás csapatot a semmiből létrehozni?! Ez igazi varázslat volt.
– Ebben a munkában mindenki részt vett, akinek egy picit is szívügye az Előre. Pásztor Józsi a nevét adta a foci sulihoz, az edzővé lett régi játékosok elvállalták a gyerekcsapatok edzéseit és egy sereg szimpatizáns pedig segített a gyerekeket az Előréhez irányítani. Nulláról a százas létszámot hamar elértük, öt edzővel láttunk hozzá a bázis kiépítéséhez. Három évig működtünk ebben a rendszerben, két évvel ezelőtt kezdeményeztük az egyesülést a Békéscsaba UFC-vel.
– Ismerve a két klub korábbi rossz viszonyát, hogyan sikerült egyezségre jutniuk?
– Közössé váltak az érdekeink. Az MLSZ ugyanis nagyon jelentős összegű támogatást hirdetett meg a régióközpontok számára. A támogatáshoz nagyon szigorú szempontrendszert rendelt hozzá. Akik megfeleltek az elvárásoknak, azok anyagilag is nagyon jól jártak – csak a sportmunkára kell koncentrálniuk.
– Hogy lett így közös az érdek?
– Úgy, hogy sem az UFC, sem az Előre önállóan nem felelt meg a kritériumoknak. Együtt viszont minden feltételnek eleget tudtunk tenni. A közös érdek mentén tudtuk megegyezni úgy, hogy az Előre lett a közös szervezet irányítója. Az elmúlt hat év egyik legfontosabb sikerének azt tartom, hogy amit a két szervezet az elmúlt években Békéscsabán egymástól függetlenül felépített, azt nem hagytuk elveszni személyes okok miatt. Most nagyon sok pénz áramlik a csabai utánpótlás nevelésbe, rengeteget nyertünk – rajtunk múlik mire, hogyan használjuk fel ezt a pénzt. Ma Békéscsabán minden feltétel adott ahhoz, hogy utánpótlás régióközpont legyen. Ez pedig hosszú távon pénzt, sok gyermeket és remélhetőleg sok felnőtt játékost jelent.
– A harmadik pillérnek a futball-infrastruktúrát nevezte meg. Elégedett a bekövetkezett változásokkal?
– Teljes mértékben. Azt egy kicsit sajnálom, hogy a lelátókat nem tudtuk teljesen befejezni, de ez most már nem a klubon múlik. Az elfogadott tervek megvannak, remélhetőleg a lelátó is hamarosan meglesz. Egyébként nagyon elégedett vagyok az elért eredményekkel. Eddig közel 750 millió forintot fordítottunk a pályák és a székház rendbetételére. A centerpálya a múlt héten szombaton, az esős időben is kitűnőre vizsgázott – meg sem látszott rajta, hogy egész nap esett az eső. Tökéletes a Fű3, új műfű van a Fű2-őn és műfüves, villanyfényes lett a Tünde utcai salakpályánk is. A fúzió miatt az UFC 4-es Honvéd utcai bázisa is a mi kezelésünkbe kerül – tényleg minden feltétel adott a minőségi munkához. A székház tetőterében az edzőknek minden kényelemmel ellátott irodát biztosítottunk, ahol az összes adminisztrációs munkájukat el tudják végezni.
– Akkor elmondhatjuk, hogy hat évvel ezelőtti vállalásait maradék nélkül teljesítette?
– Igen, egyértelműen jó volt a célmeghatározás és jól sikerült a megvalósítás is. NB I-ben játszunk, ötszáznál is több gyerek tartozik utánpótlásunkhoz és majdnem teljesen elkészültek a létesítményeink is.
– Akkor miért mond le mégis?
– Azért, mert elértük az eredeti célt. Azért, mert pontosan teljesítettem, amit elvártak tőlem, amit elvártam magamtól. Azért most és nem tavasszal a feljutás után jelentettem be lemondásomat, mert akkor még rengeteg elvégezni való munka volt a stadionban az NB I-es indulással kapcsolatban és abban még segítettem. Most jött el az ideje. Egyébként pedig szeretném megköszönni minden munkatársamnak a segítő hozzáállást, mindez csak együtt sikerülhetett.
– Végleg hátat fordít az Előrének?
– Szó sincs róla. Az egyesület (SE) elnökeként továbbra is a város labdarúgásáért dolgozom, de szigorúan csak az utánpótlás területén.
– Akkor most szomorú vagy megkönnyebbült?
– Az elvégzett munka miatt örömet érzek, lelkiismeretem tiszta – hiszen stabil, egyensúlyban lévő, átlátható gazdálkodású és működésű szervezetet hagyok az utódomra. Minden háttérfeltétel adva van az eredményes szakmai munkához. Emiatt nyugodt és elégedett vagyok. Ugyanakkor örülök annak, hogy az utánpótlás egyesület elnökeként tovább dolgozhatok a csabai labdarúgásért.
Dr. Kovács Mihály nem tipikus vezetője volt az Előre labdarúgó csapatának. Nem járt be edzések, mérkőzések után az öltözőbe. Nem üldögélt órákat az elnöki szobában és nem járt el még a meccsek utáni sörözésekre sem. A futballközeg fejlődése, a pályán és a tárgyalóasztaloknál elért eredmények azonban őt igazolják. NB I-es csapatunk van, a stadionunk – ha elkészül – igazi ékszerdoboz lesz (a felezővonalnál fognak kivonulni a csapatok a megemelt tribün alól), valamint különlegesen előnyös pozícióba kerültünk ahhoz, hogy utánpótlás régióközpontjává váljunk. Ennél többet egy közgazdász nemigen tehet hozzá egy város labdarúgásához. A többi már kizárólag a labdától függ!
Közösségi média