Címkézett bejegyzés

A munka oroszlánrésze következik

Az első néhány nap rávezető foglalkozásait követően, a felkészülés második hetében már napi két edzést vezényel a szakmai stáb. Menet közben folyamatosan zajlanak a felmérések, orvosi vizsgálatok, de több próbázót is megfigyelhet Csató Sándor, aki természetesen ezúttal is szívesen válaszolt kérdéseinkre.

Felkészülés

– Egy hete zajlik a téli felkészülés, mi történt az első öt napban?

– Az első néhány nap inkább a ráhangolódásról szólt, megpróbáltuk felmérni a játékosokat, hogy milyen állapotban érkeztek vissza a szünetről. Igazából van bőven időnk mindenre, de azért kíváncsiak voltunk, hogy ki az aki mozgásban maradt. Folyamatosan, kisebb csoportokra osztva zajlanak az ilyenkor szokásosnak mondható egészségügyi vizsgálatok, de ugyanakkor többféle fizikai állóképességi tesztet is elvégzünk és ezek eredményeiből próbálunk minél több hasznos adatot kinyerni, hogy ebből kiindulva tudjunk a csapattal a továbbiakban dolgozni. Összességében elmondható, hogy mindenki elvégezte a kiadott feladatokat, úgyhogy jó alappal tudtunk indulni, ott tartunk ahol ilyenkor kell.

– Az időjárástól függetlenül a tervezett munkát nyilván el kell végezni, mi a program a második hétre?

– Ezen héten már elkezdjük a labdás foglalkozásokat is, bár kapkodni nem fogunk, hiszen tényleg van időnk bőven. Ebben a pár napban igyekszünk már több labdás elemet is betervezni, de természetesen a futással kapcsolatos részek sem maradhatnak el. Az edzések száma is növekszik és elkezdjük az egyéni, specifikus képzéseket, úgyhogy ezek plusz tréningek és mindenkinek túl kell esnie rajta. Szeretnénk ha a játékosok minél többet találkoznának a labdával, hogy minél magabiztosabbak tudjunk majd lenni.

– Mit lehet tudni a korábban megsérült játékosainkról?

– Vólent Rolandot és Pintér Norbertet is megoperálták, előbbi most megy majd vissza kontrollra és ha minden jól alakul, akkor már elkezdheti a futásokat. Norbi kicsit előrébb tart, hiszen óvatosan már futó- és labdás edzéseket is végezhet. Szabó Csaba teljesen rendben van, tehát rá már teljes értékű játékosként számíthatunk, nem úgy Fazekas Lórántra, akit erre az idényre gyakorlatilag teljesen elvesztettünk.

– Mekkora változtatásokat terveztetek a keretben?

– Jelenleg 17-18 mezőnyjátékos áll rendelkezésünkre, így mindenképpen szeretnénk legalább három további labdarúgót szerződtetni. Jó lenne minden csapatrészbe igazolni, ebből úgy néz ki, hogy a középpályára már sikerül. Jelentkezők és kiszemeltjeink is vannak, megnézünk mindenkit, hátha találunk olyat focistát, aki mindenféle szinten beleillik az elképzeléseinkbe. Egyébként az alapcsapatunk nyilván megvan, de egy picit sohasem árt belenyúlni, érezze mindenki, hogy van vetélytársa és ennek megfelelően próbálunk még gondolkodni.

M.B.


Értékelj!

Kattints egy csillagra az értékeléshez!

Értékelések átlaga: / 5. Értékelések száma:

Még nincs értékelés.

Gőzerővel folytatódik a felkészülés

Csípős hidegben, esőben és fagyban is folytatódik a téli felkészülési program a Békéscsaba 1912 Előre első csapata számára. A második hét első tréningje előtt Albert Pistát kérdeztük a fejleményekről és a csapatról.

Felkészülés

Hogy teltek az ünnepek, sikerült kipihenni az őszi szezont?

– Amikor visszatértünk a szünetről és beszélgettünk a többiekkel, többnyire mindenki azt mondta, hogy minden jó volt, de egy kicsit hosszúra nyúlt és már hiányoztak az úgymond normális hétköznapok. Ugyanezt saját magamról is elmondhatom, nagyszerű volt pihenni a családdal, de ennyi idő után már vágytunk vissza a pályára. Visszatérve egy kicsit az őszi idényre és az előzményekre és sokszor volt már téma az öltözőben is, hogy a kiesés után igencsak pánikhangulat volt: ki marad, ki megy, mi lesz egyáltalán a klubbal?! Egyszóval kacifántosan indult az eleje, de aztán szépen összeállt minden és ha valaki azt mondja a bajnokság elején, hogy így állunk majd félidőben, akkor ezt látatlanban aláírtam volna. Egyébként a szezon előtt azt mondtam amikor megnéztem a sorsolást, hogy a nyolcadik fordulóban lesz az első ikszünk, szóval ezt azért sikerült megdönteni szerencsére! Egyszóval teljesen pozitív minden, persze hozzá kell tenni, hogy nyilván vannak még hiányosságaink és lehetne a dolog sokszor, sokkal simább és zökkenőmentesebb, de tudjuk, hogy a fociban azért a legritkább esetben történnek úgy a dolgok, ahogy azt bárki is előre elgondolta – ettől is szép, változatos, izgalmas és kiszámíthatatlan az egész. Mindentől függetlenül most ez az osztály van, itt kell helytállunk és egyelőre úgy néz ki, hogy ez sikerül is!

Milyen feladatot kaptatok a szünetre, hogy telt az első hét a felkészülési időszakban?

– Talán a szokásosnál hosszabb volt a szünet, és a felkészülés is igen hosszú, ezért a szakmai stáb sem akarta agyonnyomni a pihenést túl sok feladattal. Igazából két hét teljes leállásunk volt és mesterék mondták is, hogy inkább mindenki pihenjen és töltődjön. Ezután viszont már néhány futóprogramot és erősítő jellegű feladatot kellett teljesítenünk, de a lényegi rész talán most hétfőn és ezen a második héten kezdődik. Az első héten inkább rávezető jellegű foglalkozások voltak, hogy a keringés meginduljon és azt a néhány falat bejglit lemozogjuk.

Mire számítasz a tavaszi idényben, meg tudjuk oldani a feladatokat?

– Muszáj lesz. Én személy szerint azt mondtam még az elején – de nem szeretném elkiabálni -, hogy a bajnokságot biztosan megnyerjük, ezzel nem hiszen, hogy gond lenne. Az osztályozó mérkőzésre pedig bárkit kapsz, bárhogy is lesz az így is, úgy is szinte 50-50 százalék. Amikor oda kerül a sor, akkor már mindenki fel akar majd jutni, inkább mindent bevállalnak, csak jöjjön össze, tehát élet-halál küzdelem lesz. De bízom benne, hogy tudunk 2-3 olyan játékost igazolni, akik ebben esetleg még jobban tudnak majd segíteni és akkor együtt, közösen ki tudjuk harcolni a visszajutást. Azt is sokszor átbeszéltük már a srácokkal, hogy az egész dolog tényleg csak rajtunk múlik,  ha mindenki kiteszi a pályára ami benne van, akkor elvileg nem szabadna problémának lennie, de ez azért nem olyan egyszerű. Abban is hiszek, hogy szurkolóink is segíteni tudnak tavasszal, nagy szükség lenne rájuk is!

Melyik csapatokkal kerülhetünk szembe szerinted a végén, melyiknek örülnél inkább?

– Észak-Keleten a Putnok van, szerintem velük kapcsolatban nincs kérdőjel, messze vannak tőlük a többiek és úgy hallottuk, hogy akarat, szándék és potenciál is van, tehát biztosan ott lesznek. Észak-Nyugaton a szinte már szokásosnak mondható Tatabánya-Veszprém duó küzd egymással, itt véleményem szerint akinek jobban kijön a lépés, az lehet a befutó, végül pedig Dél-Nyugaton a Szentlőrinc érhet oda – bár jelenleg az Iváncsa vezet, de véleményem szerint tavasszal a lőrinciek megoldják a feladatot. Ha lehet, akkor én a nyugatot elkerülném az osztályozón, keletről jöhet bárki, azt a szituációt talán simábban meg lehetne oldani. Egyébként a Putnok edzője volt csapattársam, egész jó ismerősök vagyunk és bajnokság elején mondtam is neki, hogy majd találkozunk az osztályozón, de ezen akkor csak kacagott. Aztán lehet, hogy mégis úgy alakul a dolog, ahogy elképzeltem.

M.B.


Értékelj!

Kattints egy csillagra az értékeléshez!

Értékelések átlaga: / 5. Értékelések száma:

Még nincs értékelés.

Süle István nyolcvan éves

Süle István 1943. december 13-án született Mezőhegyesen, így a mai napon töltötte nyolcvanadik születésnapját. A jeles alkalomból Pásztor József kíséretében tettünk látogatást Pista bácsinál és jókívánságaink után felkértük egy interjúra is.

A Békéscsaba Előre Spartacus SC csapata az 1984/1985-ös szezonban

A Békéscsaba Előre Spartacus SC csapata az 1984/1985-ös szezonban.
Ez a csapat lett Süle István irányítása mellett 6. helyezett és az Előre addigi történetének legjobb eredményét érték el.
Fotó: Szigeti Csaba archívumából

Mindenekelőtt Isten éltesse és boldog születésnapot kívánunk!

– Játékosként, edzőként, szakágvezetőként is tevékenykedett az Előrénél. Ha jól tudom a katonaság után került a lila-fehér klubhoz, tagja volt az NB2-es bajnokcsapatnak és részt vállalt az első osztályú szereplésből is – egészen 1970-ig. Mire emlékszik legszívesebben azokból időkből?

– Az NB2-es bajnoki cím nagy dolog volt. Arra is emlékszem, hogy akkoriban kétezer néző volt egy-egy edzőmeccsen is. Sajnos 27 éves koromban megsérültem és ettől kezdve átkerültem a VTSK-hoz, ott adtak egy csapatot, valamint még NB I/B-ben is játszottam néhány meccset. Egy utánpótlás csapatot kaptam, így a serdülőknél kezdtem edzősködni, aztán Szombati Gyuri bácsi helyett kineveztek vezetőedzőnek. Egykori játékostársaimmal dolgoztam együtt: például Varga Bélával, Zahorán Gyurival – úgyhogy hamar edző lettem, és tulajdonképpen így kerültem vissza az Előre kötelékébe. Legszívesebben egyébként arra emlékszem, amikor 74-ben megnyertük a bajnokságot és feljutottunk a második helyen. A vidéki csapatok mind bejártak a meccsekre, sorban parkoltak a buszok a Malom téren, tele volt autókkal, rendőrökkel minden, úgyhogy óriási szám volt. Aztán másodedzőként dolgoztam a harmincas kerettel: salakpályán futtattuk a százszor harminc métereket. Sajnos Gyuri bácsi fél évre rá beteg lett és elhunyt, így aztán Szita Lacival ketten vittük tovább a csapatot úgy, hogy nem volt külön semmiféle más edző, mint manapság. Később aztán fejlődött a futball és már lett kapusedző is, de akkor még nem volt szó ilyesmiről. Akkor már jártam a Testnevelési Főiskolára, közben pedig pályaedzőként dolgoztam. Majd 1976-ban Mészöly Kálmán lett a vezetőedző, akivel nagyon jó barátságba kerültünk. Két évig volt Békéscsabán, aztán elment a Vasashoz, utána pedig Ondrik Pista lett a mester és abban az időszakban is másodedző voltam. Két év múlva Marosvölgyi Karcsi következett, de ő nem tudta kitölteni a két évét, mert 1982-ben Zalait hozták a csapathoz. Végül aztán 1983-ban elhívtak Gyulára, ott voltam egy évig és nagyon jól szerepeltünk, mert vittem fiatal, tehetséges játékosokat is. A következő évben visszahoztak vezetőedzőnek Békéscsabára, így 1984 és 1986 között én voltam. Korábban készült már velem egy riport, de valamiért kimaradt belőle, hogy a mindenkori második legjobb eredményt értem el a csapattal, amire igen büszke vagyok! Óriási eredmény volt, hogy a 1984/85-ös idényben hatodik helyen végeztünk az első osztályban és nem a kiesés ellen kellett küzdeni. Na, szóval ilyen az edzősors, összességében három elnök alatt kellett dolgoznom, de utólag jó szívvel gondolok vissza erre az időszakra. Sosem felejtem el például az Előre Bálokat sem – régebben minden év végén ez volt az egyik fő esemény a városban – és szinte nem is lehetett rá jegyet szerezni. Helyettem Csank Janit hozták 1986-ban, akivel együtt jártam a szakedzőire négy évig. Aztán már igazából nem volt rám szükség, de még egy évig itt tartottak mint utánpótlás szakágvezetőt, majd kinőtte magát a klub és ennyi volt. Megint Gyulára kerültem, onnan pedig tanítani mentem és testnevelőként dolgoztam tovább a szegedi Móra Ferenc Iskolában, valamint a Trefortban – akkor még 611-nek hívták. Innen mentem nyugdíjba, de nyugdíj mellett még óraadóként tevékenykedtem, valamint bekerültem a Szövetségbe is, így egészen hetvenhét éves koromig dolgoztam. Most már azért érzem magamon, hogy gyengülök, mentálisan viszont igyekszem karbantartani magam, például rendszeresen sakkozom.

Baji Tamás és Süle István

Baji Tamás és Süle István.
Fotó: Szigeti Csaba archívumából

– Mérkőzésekre ki szokott még járni?

– Még az edzésekre is kijártam néha és megyek a meccsekre is, de a lábam miatt mostanában nem nagyon tudok. Van egy kis elektromos biciklim, azzal ki tudok azért menni és leállok a kerítés mellett – ott ahol a mentők állnak -, viszont a szemem sem az igazi sajnos, így nem nagyon látom már hogy a pálya másik végén mi történik. Na, de megyek és az a lényeg.

– Figyelemmel kíséri az Előre jelenlegi szereplését?

Hogyne. Ha nem tudok kimenni, akkor vagy Pásztort zaklatom az eredmény miatt vagy megnézem az interneten. Csak az a baj, hogy már nem ismerem a játékosokat személyesen, így nem olyan igazi a dolog.

– Kikkel tartja még a kapcsolatot?

– Szerencsére majdnem mindenkivel, aki még él. Na, nem naponta, de azért hetente egyszer-egyszer biztosan beszélek mindenkivel – Józskával, Tóth Marcival viszont szinte napi szinten. Amúgy pedig még csináljuk a Veterán Bajnokságot és kérlek szépen ez már tizenhat éve megy. Aki az ötvennyolcadik évébe lép, az már játszhat, de belőlük csak kettő lehet a pályán, szóval igazából hatvan éven felülieknek szól ez a dolog. Például az Orbán Ambrus 73 éves, a Kucsera Misi 74, aki sofőrünk volt annak idején az Előrénél. Nagy sportember egyébként, mert teniszezik, meg biciklizik és kutyát sétáltat. De, említhetném még Zielbauer Miksát is, aki szintén benne van a korban.

– Hogy telik a születésnap? Megünneplik?

– Persze, szombaton lesz egy buli és a gyermekeim is hazajönnek külföldről. Az egyik Finnországból érkezik pénteken és itthon is maradnak ebben az évben. Már régebben költöztek ki, több helyen is éltek a finneknél és már az unokám is ott jár egyetemre. A másik gyermekem Belgiumban él, holland férje van és két kislányuk. Természetesen ők is hazajönnek, de csak a hétvégére, mert hétfőn még iskola van, úgyhogy menniük kell vissza.

Süle István és Puskás Ferenc

Amikor Puskás Öcsi 1984-ben Békéscsabán járt és belátogatott az Előre öltözőjébe, akkor épp Süle István volt a vezetőedző.
Fotó: Szigeti Csaba archívumából

– Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzés – akár játékosként, akár edzőként?

– Egyértelmű, hogy amikor 1986-ban az Üllői úton, húszezer ember előtt 0-1 arányban legyőztük a Fradit. De soha nem felejtem el, hogy 1985-ben a Debrecent hazai pályán 5-3 arányban tudtuk megverni. Sok szurkoló volt azon a meccsen is és az volt az egészben a vicces, hogy félidőben 0-4-re vezettünk, a vége 3-5 lett, itthon meg letolt a vezetőség, hogy kaphattunk három gólt egy félidő alatt?! Úgyhogy ilyen is volt. De emlékszem még egy tatabányai mérkőzésre is, egyszóval mozgalmas időszak volt.

– Mit szól a Magyar Válogatott szerepléséhez, követi az eredményeket?

– Miután olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy bekerültem a Szövetségbe, így mindig tudtam jegyet szerezni a válogatott meccsekre és még külföldre is elmentem. Fiatal koromban például kivétel nélkül minden meccsre kimentem. Mikor Pesten voltam tanuló a Vasas adta a labdaszedőket és óriási szó volt, hogy 1958-ban – akkor volt TV először Magyarországon – Süle Pityut látták Mezőhegyesen is a televízióban. Amikor pedig már menő labdaszedő voltam, akkor mindig a szögletzászló közelébe helyezkedtem, mert azt mindig mutatták a televízióban. Biztos vagyok benne, hogy jövőre olyan szereplést mutat majd a válogatott, amire nagyon régen várt mindenki! Nagyon szurkolok!

– Egészség rendben van?

– Hát nyolcvanévesen azért már nem minden tökéletes, de ahogy már mondtam igyekszem karbantartani magam: sakk, sudoku. Sajnos júniusban elestem itthon és combnyaktörésem lett, három hónapig kellett volna kórházban lenni, de kettő után elkéredzkedtem, mert tulajdonképpen nem csináltam ott semmit egész nap. Bejártam a kezelésekre, járókerettel, majd bottal tréningeztem, úgyhogy nagyjából rendben vagyok, de két métert már nem fogok ugrani, az biztos.

Jó egészséget, kitartást és még egyszer boldog születésnapot kívánunk!

M. B.


Értékelj!

Kattints egy csillagra az értékeléshez!

Értékelések átlaga: / 5. Értékelések száma:

Még nincs értékelés.

Szezonértékelés Csató Sándorral

Csató Sándor 2023. június óta irányítja újra első csapatunkat és 19 tétmérkőzésen ült a kispadon. Eddigi mérlege igen imponáló, hiszen a 16 bajnoki, valamint 3 kupamérkőzésből 16 alkalommal győztünk és mindössze egy döntetlen mellett, csak kétszer maradtunk alul.

Csató Sándor

Az őszi szezon 15, valamint a tavaszról előrehozott 2 bajnoki mérkőzésével a hátunk mögött mesterünket kérdeztük.

– Közel tíz évet játszottál Békéscsabán és egyszer már vezetőedzőként is dolgoztál Békéscsabán. Mit éreztél, amikor megkeresett az Előre vezetősége?

– Nyilván mindenféle emlék előjött bennem azzal kapcsolatban, ami annak idején történt, hiszen felejthetetlen időszak és pályafutásom meghatározó kilenc és fél éve volt. Harmincegy évesen aztán Győrbe költöztem, utána pedig még volt egy fehérvári időszakom is. Nagyon régen történt, de nyilván sohasem feledi az ember például a kupagyőzelmet vagy éppen a bronzérmet, de sok olyan mérkőzést játszottunk amelyeket mai napig felemlegetnek a szurkolók. Jó érzés, hogy úton-útfélen megállítanak, megismernek és mindenféle sztorikat mesélnek arról az időszakról, ez mindenképpen jól esik és melengeti az ember szívét.

– Aztán jött a 2006/2007-es szezon, ami igen nehéz időszak volt. Erre miként emlékszel?

– Nemcsak azért volt nehéz mert kiestünk, hanem az egész klub történetében egy olyan időszak ez, amikor nagyon pénznélküli helyzet volt. A játékosok kilencven százaléka dolgozott, tehát munka mellett tudtunk csak edzésre járni, este hat óra után meg kellett várnunk az utánpótlás edzésének végét a műfüves pályán, majd csak utánuk tudtunk tréningezni. Nem igazán tudtunk igazolni sem, mert szinte mindenki visszamondta. Volt olyan nap, hogy akár húsz telefont is próbáltunk megejteni, de végül mindenki elállt, mert nem volt pénz igazolásokra. Ebben az időszakban Fülöp Csaba próbálta szinte egyedül, a város támogatásával életben tartani a futballt, szerintem ha ő nincs, akkor Békéscsabán talán már nem is beszélhetnénk labdarúgásról.

– Most viszont már újra vezetőedzőként tevékenykedsz Békéscsabán. Jobbak a lehetőségek, mint korábban voltak?

– Egyértelműen jobbak, van egy új létesítményünk, a pályák sokkal jobb állapotban vannak és nincs annyi csapat a Kórház utcában, hiszen az utánpótlás nagyobb része már az akadémián edz, tehát infrastrukturális helyzetből sokkal jobb minden.

Csató Sándor

– Az előző idényben sajnos kiesett a csapat és megint a harmadosztályban szerepel. Mik voltak nyáron az első feladatok, amikor átvetted az irányítást?

– Először meg kellett néznünk, hogy ki marad, melyik játékosra számíthatunk és milyen posztokra kell igazolnunk, hiszen elég sokan távoztak. Nyilván figyelembe kellett vennünk azt is, hogy mindenképpen vissza szeretnénk kerülni, így a nyári és az előttünk álló téli átalakításokat is igyekszünk úgy irányítani, hogy céljainkat el tudjuk érni. Nyilván nem lehet ész nélkül költekezni, tehát reális keretek között kell maradnunk, mert mindenféle téren nagyon elszálltak az árak. Az elején nem volt túl épületes látvány az öltözői hangulat, hiszen az utóbbi időszak sikertelenségei nagyon meglátszottak a játékosokon. Sok kudarcban volt részük, ennek a csúcspontja volt a kiesés, úgyhogy elég lehangolt volt a közeg – ezen is sokat kellett dolgoznunk.

Milyen célokat fogalmazott meg a vezetőség?

– Ez egyértelmű: azonnal vissza kell kerülni! Mindannyiunk szerződése úgy szól, hogy meg kell nyernünk a bajnokságot, hozni kell az osztályozókat és vissza kell kerülnünk a másodosztályba, akkor jöhet szóba, hogy tovább dolgozzunk Békéscsabán. Bízom benne, hogy sikerülni fog!

Milyen játékstílust szeretnétek kialakítani Békéscsabán?

– Egyelőre örüljünk annak, hogy megtaláltuk azt a csapatot, amellyel eredményesek vagyunk! Nyilván az edzők jó része szereti és preferálja a támadó jellegű futballt – ezt nyáron is elmondtam – és próbáltunk is a felkészülési mérkőzéseken egy ennek megfelelő felállásban focizni. Észre kellett vennünk, hogy így igen sebezhetők vagyunk hátul, túl kockázatos lett volna ebben a formában játszani, ezért átálltunk és megpróbáltunk begyakorolni egy háromvédős szisztémára. Ez azért is találtuk ki igazából, mert volt három belső védőnk és nem szerettük volna, ha az egyik állandóan a padon ül – mind a hárman megfelelő állapotban is voltak. Egészen addig rendben is volt így, amíg a Fazekas Lóri megsérült, addig egyáltalán nem kaptunk támadásból gólt.

– Mennyire vagy elégedett a csapat őszi teljesítményével?

– Ha azt nézem, hogy 46 pontot szereztünk, 7 pont az előnyünk és lőttünk 47 gólt is, akkor elégedett lehetek. Azt el kell mondanom és mindenkiben tudatosítani is szeretném, hogy nem fogunk hátradőlni, hiszen már jó ideje mindenki a felkészülési időszakon dolgozik. Szeretnénk minimális mértékben, akár már a szemünk előtt lebegő másodosztályt is figyelembe véve átszervezni a csapatot, hiszen lesz aki elmegy. Azt is látjuk, hogy van hova fejlődnünk, vannak olyan posztok, amelyeket szeretnénk még jobbá tenni – ehhez pedig kellenek új játékosok. Meglátjuk mekkora anyagi forrás áll majd rendelkezésre.

Csató Sándor

– Mekkora változtatást terveztetek és mennyire nehéz télen minőségi igazolást végrehajtani?

– Nem egyszerű a dolog. Minden játékos az első- vagy a másodosztályban szeretne játszani, a harmadosztály csak akkor érdekli őket, ha ugyanolyan béreket kaptak, de mi ezzel nem szeretnénk versenyezni. Annyit elmondhatok, hogy vannak kiszemeltjeink, el is kezdtük velük a tárgyalásokat és mindhárom csapatrészbe szeretnénk majd frissíteni.

– Vannak fiatalok is csapatban és nyilván lesznek is. Mennyire vagy elégedett velük?

– Azt mondhatom, úgy mint a többi fiatallal. Bekerültek a csapatba, vannak hullámvölgyeik, vannak jó időszakaik és próbálnak helytállni. Ez az osztály igen jó lehet számukra, hogy megszokják a felnőtt futballt és felvegyék a ritmust, a több pedig már szinte csak rajtuk és némileg a szerencsén múlik. Bízom benne, hogy hosszabb távon is lehet majd rájuk számítani és olyan mértékben fejlődnek, hogy akár a másodosztályban is meghatározó játékosok lehetnek!

– Mit lehet tudni a téli felkészülésről?

– December 6-ig együtt maradunk, addig edzések vannak. Ezután már csak az új évben, január 8-án találkozunk újból. Az egy hónapból két hét teljes pihenést kapnak a játékosok, a második két hétben viszont már lesz feladatuk, melyeket el kell végezniük. Elég hosszú, héthetes felkészülési időszak elé nézünk majd, az edzőmérkőzések összeálltak, megyünk edzőtáborba is, úgyhogy lesz dolgunk bőven.

– Figyelve a többi csoportot is, mennyire erős a bajnokság?

– Azt látom, hogy minden csoportban van 3-4 csapat amelyik kiemelkedőbb teljesítményt nyújt, de ettől függetlenül ezeknek a csapatoknak is voltak olyan mérkőzéseik, amelyeken vért kellett izzadniuk a győzelemért. Nekünk is volt több igen verejtékes meccsünk, olyan is hogy az utolsó-utáni pillanatban tudtunk gólt szerezni, de vezetjük a bajnokságot és azt szokták mondani, hogy a győzelmeket nem kell magyarázni. Félretéve a tréfát több olyan meccsünk volt, amelyeken rengeteg helyzetünk kimaradt, tehát ezen mindenképpen dolgoznunk kell. Nem lesz elég, ha csak minden negyedik-ötödik ziccert rúgjuk be, főleg ha az osztályozó mérkőzésekre gondolunk. Nehéz megítélni, hogy melyik csoport az erősebb, de akik vezetik bajnokságokat, azok nyilván nem véletlenül kerültek ebbe a pozícióba, tehát velük számolni kell és komoly ellenfeleknek számítanak.

M.B.


Értékelj!

Kattints egy csillagra az értékeléshez!

Értékelések átlaga: / 5. Értékelések száma:

Még nincs értékelés.

Második hete zajlik a felkészülés

A felkészülés második hetének közepén Ozoróczi Gábor – csapatunk új asszisztens edzője, Bora György – csapatkapitány, Sármány Kristóf – új igazolásunk, valamint Zádori Krisztián is elmondta gondolatait az Előre TV-nek.

A folytatásban a DEAC elleni felkészülési mérkőzés következik Debrecenben, majd jövő héten Mátraházán táboroznak a Lilák, az utolsó két hetet pedig már hazai környezetben tölti együttesünk.

Hajrá Lilák!


Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:


Értékelj!

Kattints egy csillagra az értékeléshez!

Értékelések átlaga: / 5. Értékelések száma:

Még nincs értékelés.