Ifj. Láza Jánosnál nem volt kérdés, hogy híres édesapja után ő is a labdarúgásban találja meg számításait. A 44 éves szakember jelenleg a Békéscsaba 1912 Előre első csapatának szakmai munkáját segíti erőnléti asszisztens edzőként. János szerint kézenfekvő volt, hogy a foci lesz az az irány, amely felé elindul.
Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:
Interjú Zoran Spisljak, vezetőedzővel
A Békéscsaba 1912 Előre szakmai stábja a tavaszi szezon indulása óta tovább fokozta a tempót és éjt-nappallá téve azon dolgozik, hogy csapatunk belátható időn belül elérje a régóta áhított célokat. Lépésről-lépésre haladnak előre és a lehetőségekhez mérten további technikai, módszertani és pedagógiai fejlesztéseket eszközöltek. Folytatódik az utánpótlás-korú játékosok beépítése is a csapatba. Sőt annak köszönhetően, hogy megkezdték kiépíteni a határ menti, magyarlakta településeken élő, fiatal labdarúgók feltérképezését – külföldről érkezett, magyar állampolgárságú, fiatal focisták is lehetőséget kapnak arra, hogy a csapattal edzenek – akik a későbbiek folyamán segíthetik majd a lilákat.
“Ne várjuk, hogy a fiatal tehetségek csak úgy “berepülnek” hozzánk, meg kell találni, módszeres pontos munkával fel kell építeni és alkalmassá kell tenni őket a felnőtt labdarúgásra. Igyekszünk mindig jóval előrébb gondolkodni!” – szokta mondani Zoran Spisljak.
Vezetőedzőnk – a modern labdarúgás egyik képviselője és fejlesztője – nemzetközi szinten is elismert szakembernek számít és az edzések közötti szünetekben hol magyarul, hol angolul adja át tapasztalatait más szakembereknek, akik a legkülönfélébb kérdésekkel és kérésekkel találják meg. Szurkolóink tájékoztatását, azonban mindennél fontosabbnak tartja, ezért most is szakított időt arra, hogy kérdéseinkre válaszoljon.
– Ha jól tudom, múlt hét csütörtökön – a csapat szabadnapján – Telkiben jártatok az MLSZ-nél? Mi volt a látogatás célja?
Egy meghívásnak tettünk eleget, melynek előzménye volt. Az egész dolog onnan indult, hogy év elején – szabadidőnkben az utánpótlással karöltve – tartottunk egy edzéssel egybekötött szakmai délutánt, a megyében dolgozó edzők részére – melyen természetesen a saját utánpótlás edzőink is részt vettek. Ezen a napon ízelítőt adtunk abból az edzésmódszerből, amellyel a felnőtt csapatnál dolgozunk. Két szövetségi tréner kolléga is megtisztelt minket látogatásával, így nekik is bemutattuk periodizációs rendszerünket. Ezután kaptunk egy nagyon kedves és érdeklődő meghívást az MLSZ-ben dolgozó edző kollégák részéről – amelynek természetesen eleget is tettünk. Igyekeztünk még jobban és részletesebben bemutatni azt a szisztémát, amelyet nemzetközi- és az utóbbi hat év folyamán Magyarországon is szerzett tapasztalataim alapján, hosszú idő alatt dolgoztam ki.
Hogy sikerült a vendégség? Milyen visszajelzéseket kaptatok?
Mindent összevetve igen sikeresnek ítélem a találkozást – büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy tudtunk új dolgokat mutatni-mondani a szövetségben dolgozó kollégáknak, melyeket teljesen pozitívan fogadtak. Abban maradtunk, hogy a felnőtt válogatott mérkőzés után folytatjuk az együttműködést, de már nálunk – Békéscsabán. Helyben talán még bővebben tudunk beszélni módszereinkről és az eredményeket a csapat edzésein meg is tapasztalhatják.
– Ezek szerint sokan figyelik a Békéscsabán zajló munkát és eseményeket. Érkeztek máshonnan is érdeklődések?
Az a csapat, amely ilyen eredményeket tud produkálni, természetesen felhívja magára a szakma figyelmét. Igen, sokan érdeklődnek és kíváncsiak a nálunk zajló szakmai munkára. Nagyon sok a hozzánk hasonló, nagy múltú csapat, akik szeretnének az élvonalba kerülni vagy éppen ott stabilan megmaradni – nem csak magyarországi klubokra gondolok. Az internet világában nem léteznek határok, így megtalálhatnak minket bárhonnan. Ez tény, melyből egyértelműen látszik, a magyar labdarúgást figyelemmel kísérik a határokon túlról is.
– Ritka erény, hogy mindenkire tudsz egy kis időt szakítani. Hogy csinálod?
Ha egy csapat megfelelő eredményt szeretne elérni, akkor mindenkire és mindenre egyaránt oda kell figyelni. Ez nagyon fontos! Sok részletből állhat össze a siker és nem tudhatjuk előre, hogy végül mi dönti majd el a bajnokságot?! Napi 16 óra munkába ezeknek a dolgoknak is bele kell férniük. Egyébként pedig, örömmel teszem – hiszen “Együtt erősebbek vagyunk”!
– A legtöbb szurkolónk legszívesebben már a Kórház utcában drukkolna a csapatnak. Mi a véleményed a már majdnem teljesen elkészült, új pályánkról?
Először is meg szeretném köszönni – a csapat nevében is – szurkolóink türelmét és kitartását! Tudjuk, hogy honnan indultunk: meccsenként körülbelül 400 néző. Az utolsó “hazai”, Gyulán lejátszott Mezőkövesd elleni mérkőzésünkön, ennél jóval több drukker segítette a csapatot. Biztosak vagyunk abban, hogy elkövetkező hazai mérkőzéseken a nézőszám folyamatosan tovább emelkedik majd, hiszen a csapat ezután is mindent meg fog tenni a győzelmek érdekében. Úgy tudom, hogy a csabai közönség ezt mindig nagyra értékelte! A Vasast egyébként már tényleg itthon, a Kórház utcai centerpályán fogadjuk, ahol már az utolsó simításokat végzik – néhány napon belül használatba is vehetjük!
Köszönjük, hogy ismét a rendelkezésünkre álltál! További sok sikert kívánunk!
Köszönöm a lehetőséget! Hajrá Lilák!
A Békéscsaba 1912 Előre fiatal középpályása, aki immár a 3-as számú lila-fehér mezt tudhatja magáénak, 2015. február 21-én (16 év és 249 naposan) lépett először pályára másodosztályú bajnoki mérkőzésen – a ZTE elleni, idegenbeli találkozón. A új csapatképről és az egyéni fotókról szurkolóink már közelebbről is megismerkedhettek új játékosainkkal, de úgy gondoltuk – egy személyes beszélgetés talán még inkább megfelelőbb lehetőség erre. Egy délelőtti tréning után Pilán Márkót kérdeztük, a számára mindenképpen emlékezetes eseménnyel kapcsolatban.
Igen fiatal korod ellenére egy ideje már a felnőtt csapattal készülsz és úgy gondolom, példa értékű lehet más hasonló korú játékosok számára is, hogy minden labdarúgó előtt adott a lehetőség a felsőbb osztályban történő bemutatkozásra. Mutatkozz be kérlek és mondd el, hogy jutottál idáig!
Szüleimmel és három bátyámmal Kisdombegyházán élek és ott is kezdtem el focizni. Battonyán folytattam, majd onnan kerültem a békéscsabai UFC-hez és már negyedik éve játszom Békéscsabán. Három bátyám közül kettő is korán elkezdte rúgni a bőrt. Richárd bátyám a mai napig focizik Vésztőn, de előtte megjárta az UFC-t is. Sokat köszönhetek szüleimnek, hiszen az első perctől kezdve támogatták, hogy a tanulás mellett focizzak. Édesanyám például mindig biztatott, hogy soha ne adjam fel, sőt többször előfordult, hogy a pálya széléről szurkolt nekem. Édesapám már egészen fiatal korában is imádta a labdarúgást, sőt egy ideig igazolt játékosa volt például a battonyai csapatnak – tőle örökölhettem a labdarúgás szeretetét – aki amellett, hogy igaz atyai szigorral követi pályafutásomat, azért mindig leül velem a tévé elé, hogy együtt nézzük meg a nemzetközi kupameccseket.
Jelenleg a Zwack József Kereskedelmi Iskolában tanulok vendéglátó-eladónak. A suli mellett, igen kemény és hosszú út vezetett addig, hogy a felnőtt csapatban is bemutatkozhassak. Külön köszönöm Purguly Árpádnak, akivel tavaly egy éven keresztül együtt dolgozhattam és most is fantáziát látott bennem, mesterünknek – Zoran Spisljaknak, aki lehetőséget biztosított, valamint Gera Imrének, aki rengeteget segített dolgaim intézésében és természetesen mindenkinek, aki eddigi pályafutásomat segítette! Szeretnék minél tovább jutni a labdarúgásban és igyekszem ezért mindent megtenni. Úgy gondolom, hogy Békéscsabán minden korombeli játékos előtt nyitottak a lehetőségek és áldozatos, fegyelmezett munkával minden elérhető. A foci miatt eléggé besűrűsödtek a napjaim – bár ezt egyáltalán nem bánom -, mert azzal a feltétellel kaptam lehetőséget, hogy a labdarúgás nem mehet az iskola rovására. Reggel bemegyek az első két órára, aztán rohanok edzésre, majd vissza az iskolába. Délután ismét edzés, így általában este hét óra körül érek vissza a kollégiumba. Nem panaszkodom, mert tudom, hogy nagy lehetőség előtt állok és céljaim elérése érdekében még nagyon sokat kell dolgoznom. A napi intenzív edzések, meg persze a tanulás miatt kevés szabadidőm marad – szeretnék bekerülni a korosztályos válogatottba – de tudom, hogy ezt csak nagyon kemény és alázatos munkával érhetem el.
Milyen a hangulat a csapatnál, mennyire sikerült beilleszkedni?
Remek a hangulat a csapatban, a többiek egyből befogadtak és nagyon sok segítséget kapok. Szoknom kell még az új közeget, de mindent elkövetek annak érdekében, hogy bizonyítsam edzőinknek – jól döntöttek, mikor megadták a lehetőséget, hogy a felnőtt csapattal edzhessek. Még fiatal vagyok, bár ezt nem éreztetik velem lépten-nyomon és tudom hol a helyem, mi a dolgom – fiatal játékosként büszkén viszem az edzéshez szükséges eszközöket és igyekszem jól végezni a feladatom. A mester és az edzők is biztatnak, mindenben segítenek. Természetesen a szükséges szigor is adott, de ez így van rendben. Elég meglepő dolgokkal találkoztam és nem is gondoltam volna, hogy ilyen módszerekkel is lehet edzeni, mérkőzésekre készülni. Örülök, hogy itt lehetek – bár ez most lehet, hogy nem látszik – kemény volt délelőtti edzés…
A ZTE ellen egy pontot sikerült hazahozni, amely a látottak alapján kevésnek tűnik – a bajnokság végén azonban még igen értékesnek bizonyulhat. Mikor kaptál játéklehetőséget, hogy sikerült a bemutatkozás? Izgultál?
Igen, eléggé izgultam – hiszen ez volt az első NB II-es meccsem. A 85. percben kaptam játéklehetőséget és tudom, hogy kevés volt már hátra, de igyekeztem élni a lehetőséggel, valamint a maximumot nyújtani a rendelkezésre álló idő alatt. A meccs egyébként elég küzdelmes volt és a pálya is elromlott az időjárás miatt. Úgy vagyok ezzel, hogy a tavaszi szezon első meccsén, idegenben benne volt a döntetlen és pozitívan állok hozzá – elhoztunk egy pontot Zalaegerszegről.
Mik a céljaid a labdarúgásban és miként látod az Előre jövőjét?
Szeretnék minél tovább jutni a fociban Békéscsabán és jelen pillanatban úgy érzem, hogy erre minden esélyünk és lehetőségünk meg is van. Óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy tagja lehettem a 24-es keretnek. Megígérem, hogy mindent elkövetek azért, hogy megháláljam a szakvezetés bizalmát és hozzájárulhassak ahhoz, hogy ismét élvonalbeli csapatunk legyen. Így jövőre esetleg már NB I-es labdarúgóként folytathatnám a munkát a liláknál.
Mit üzensz szurkolóinknak?
Azt szeretném mindenkitől kérni, hogy jöjjenek ki a meccsekre és mutassák meg, hogyan kell a Viharsarokban szurkolni! Ez nagyon-nagyon sokat segíthetne a csapatnak és egészen biztosan megkeseríthetnénk a többiek dolgát. Sokkal motiváltabb az ember, ha látja és hallja a tömeget a lelátón, akik mind-mind a csapatukért szorítanak! Előre is köszönöm!
Hajrá Előre! Együtt erősebbek vagyunk!
http://1912elore.hu/site/player/pilan-marko/
Szekeres Adrián 2021. januárjában asszisztens edzőként, illetve videóelemzőként csatlakozott a Békéscsaba 1912 Előre szakmai stábjához. Az eltelt időszakról, pályafutásáról, tapasztalatairól kérdeztük riportunkban. Az interjút egyébként videón is megtekinthetik majd a 7.Tv Hosszabbítás című műsorában 2021. február 26-án (pénteken).
– Hogy indult játékos pályafutásod?
Mielőtt a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára kerültem, másfél évet eltöltöttem Újpesten, azelőtt pedig még óvodás koromban kezdtem futballozni a BFC-ben, amely a mai napig is Kőbányai Ifjúsági Sportegyesület néven működik. Az akadémián két évet töltöttem, onnan kerültem fel az MTK felnőtt csapatába, ahol öt éven keresztül játszottam. Már az első évben magyar bajnoknak mondhattam magam, amire nagyon büszke vagyok. Utána kiestünk, visszajutottunk, a másodosztályban Magyar Kupa döntőt játszottunk a Debrecen ellen – abban a szezonban egyébként a Békéscsabát is megvertük és úgy jutottunk tovább. Mindezek után a Videotonhoz kerültem, ahonnan volt egy éves kölcsönadásom a Puskás Akadémiához és Dunaújvárosba, és a végén igazoltam Gyirmótra, ahol befejeztem az aktív labdarúgást. Másfél évet töltöttem itt, de az utolsó év sajnos a sérüléseim miatt szinte csak rehabilitációval telt.
– Hogy emlékszel vissza az U20-as válogatottal elért sikerekre?
– Az a csapat kifejezetten erős és nagyon jó közösség volt, úgyhogy az elért sikereket már az azt megelőző U17-es Európa Bajnokságon is, vagy az U19-es Európa Bajnokságon – ahol kivívtuk a világbajnoki részvételt 2009-ben – számítanám. A VB-n elért bronzérem pedig örök emlék marad, ez mindenképpen nyomot hagy az emberben. Amikor találkozunk a társakkal, ez azóta is mindig téma. Véleményem szerint a legnagyobb erősségünk az volt, hogy 15-16 éves korunk óta együtt játszottunk, és 18-19 évesként az egységünk teljesen kibontakozott. Jó egység volt, amely alapvetően meghatározta a sikerességet.
– A felnőtt válogatottba viszont nem túl sokan kerültetek be. Miért alakult ez így szerinted?
– Emlékeim szerint azért 7-8 játékos bekerült a felnőtt válogatottba is közülünk. Van aki kevesebb lehetőséget kapott, van aki többet, de a mi generációnkból a mai napig játszanak még külföldi top-csapatokban is. Úgy gondolom, hogy az akkori szövetségi kapitánytól nem lehetett azt elvárni, hogy ezt az egész U20-as csapatot egy az egyben átemelje, hiszen akkor is voltak korszakos, meghatározó játékosok. Erre az egészre inkább büszkének kell lenni, hogy egy 23-as VB-keretből legalább nyolcan lettek válogatottak.
– Abban az időszakban kerültél a Videotonhoz, amikor rengeteg külföldi játékos érkezett és nagy terveket szőtt a csapat. Mi volt szerinted az oka annak, hogy végül nem sikerült itt megvetned a lábad úgy, hogy a kezdőben focizz évekig?
– Igen, az egy nagyon erős Videoton volt abban az időszakban, amikor 2012. nyarán oda igazoltam. Fiatal játékosként egy jelentős tanulási folyamatban voltam, attól függetlenül, hogy előtte már évekig játszottam akár az NB I-ben, akár a másodosztályban. Olyan játékosok voltak a Vidi keretében, akik később A-válogatottak is lettek, illetve sokkal komolyabb tapasztalatokkal bírtak – úgyhogy volt bőven konkurencia. Talán, ha egy kicsit türelmesebb vagyok és kivárom a soromat, akkor másképp alakulhatott volna.
– Végül Gyirmóton is megéltél egy sikert, hiszen feljutottatok az első osztályba. Milyen sérülések hátráltattak abban, hogy akár még a mai napig versenyszerűen focizzál, hiszen még csak 31 esztendős vagy?
– Féltávnál érkeztem Gyirmótra és már akkor is vezették a bajnokságot. Nagyon erős keret volt akkor Bene Ferenc irányítása alatt. Januárban érkeztem, az a fél év jól alakult, meg is tudtuk nyerni a bajnokságot, a beilleszkedéssel sem volt problémám, hiszen rengeteg olyan játékos szerepelt, akiket már ismertem. Ezután kezdődött a vesszőfutásom, hiszen volt egy edzőváltás – Bene Ferenc után Urbányi István vette át az irányítást. Ha csak a saját dolgaimat nézem, akkor jól sikerült a felkészülés, az első bajnoki mérkőzést végigjátszottam Mezőkövesden és ott történt egy sérülésem, de úgy nézett ki, hogy nem annyira súlyos, amiért cserét kellett volna kérnem. Utána kezdtem fájdalmat érezni a térdemben, amelyet meg is kellett operálni. Sajnos nem úgy sikerült a műtét és a rehabilitáció, ahogy annak kellett volna és onnan már nem tudtam visszajönni. Több komoly műtétet kellett volna még a lábamon elvégezni, hogy profi futballra jó legyen, de mivel már sok időt kihagytam, ráadásul az orvosok nem is tudták garantálni a végeredményt, így azt a döntést hoztam, hogy abbahagyom.
– Ebben az időszakban döntöttél úgy, hogy edzőként, majd videóelemzőként szeretnéd folytatni? Tudatos volt a váltás és a rákészülés?
– A legelső gondolat az edzősködéssel kapcsolatban Paulo Sousa irányítása alatt történt, amikor láttam hogy viselkedik a csapattal, mennyit foglalkozik a futballal, mennyit készül az edzésekre, a mérkőzésekre. Az volt egy olyan felismerés, és ettől kezdve végigcsináltam a C-licences, majd a B-licences képzést. A videoelemzés pedig akkor került képbe, amikor a B-licences képzést végeztem Czuczi Mátyás barátommal, aki a Videotonnál volt videóelemző. Engem mindig is az erőnléti oldal érdekelt, de hiteltelen lett volna, ha sérült lábbal nem tudok egy szabályos gyakorlatot bemutatni a játékosoknak, vagy a gyerekeknek, így ettől a dologtól gyakorlatilag elszakadtam. A Matyi mondta, hogy egy elemző rengeteg mérkőzést lát és teljesen más szemszögből vizsgálja a témát, ami kifejezetten érdekelt és ezért választottam ezt a lehetőséget a Szövetségnél. Három évig terveztem, ennél tovább nem szerettem volna videóelemzőként dolgozni, így két és fél év után elfogadtam a Dorognál az asszisztens edzői munkakört.
– A Spieler TV-nél is kaptál egy lehetőséget. Mennyire más egy stúdióban elemezni egy mérkőzést, mint mondjuk egy öltözőben?
– Nem egyszerű a dolog, főleg azért mert idő szűkében vagyunk és a nézőkre is figyelni kell, hogy ne untassuk őket felesleges elemzésekkel: egyszerű, érhető magyarázatokat kell adni, de gyakorlatilag ugyanúgy, mint egy csapattal az öltözőben. Gyakorlatilag beajánlottak a televíziónál, aztán megkerestek és érdekelt ez a lehetőség, főleg a Premier League. Szerintem ez a világ legerősebb bajnoksága, amelyből rengeteget lehet tanulni. Sok olyan mérkőzés jelen volt – akár támadás, védekezés vagy átmenetek, amit be tudtunk mutatni a gyerekeknek a válogatottakban, Dorogon, de már itt Békéscsabán is.
– Hogyan történik egy ilyen elemzés? Nézitek a meccset és folyamatosan szeditek ki a helyzeteket, szituációkat?
– Nem, a helyzeteket a rendezők kiszedik, ezekkel nekünk már nem kell foglalkozni. Inkább olyan dolgokat helyezünk fókuszba, amiket nem biztos, hogy minden néző észrevesz – hiszen ők teljesen más szemmel nézik a meccset. Ha például van egy-egy olyan dolog, ami visszatérő az adott csapatnál (például: játéképítés), akkor arra igyekszünk a félidőben, vagy a nem túl hosszú szünetek alatt felhívni a figyelmet.
– Hogy emlékszel vissza a dorogi időszakra, hiszen ez volt gyakorlatilag az első felnőtt csapatod?
– Nyilván új dolog volt, hiszen kiléptem a videóelemzői munkakörből és edzőként folytattam. Az elején igen érdekes volt, hiszen volt olyan játékos, aki idősebb volt, mint én. Némelyikkel még játszottam is együtt, vagy éppen ellene – tehát pikáns szituáció volt. Úgy gondolom, hogy ők is és én is jól kezeltük a helyzetet, a kulcs szerintem, hogy mindig magát adja az ember, meg kell maradni természetesnek, nem kell nagyon nagy újdonságokat behozni, így ha saját magát adja az ember, akkor előbb-utóbb elfogadják. A kölcsönös tisztelet azonban mindig megvolt.
– Térjünk át a jelenre, Békéscsabára. Hogy jött a megkeresés, milyen módon kerültél a Viharsarokba?
– Amikor Preisinger Sándort kinevezték Békéscsabán, már akkor szerette volna, hogy csatlakozzak. Ebben az időszakban még élő szerződésem volt Dorogon és nem lett volna korrekt onnan kilépni gyakorlatilag két hónap után. Mikor lejárt a szerződésem, akkor újra megkeresett, de amúgy is szinte napi kapcsolatban voltunk. Elmondta, hogy jól érzi magát Békéscsabán, tetszik neki a csapat és úgy látja, hogy van előrelépési lehetőség, van potenciál a klubban. Úgy gondolom, hogy ősszel jól teljesített a csapat, bár sajnos belekerültek egy olyan spirálba, ami ebben a koronavírusos időszakban szinte kivédhetetlen volt. A szezont szépen zárták, hiszen két győzelemmel sikerült a felépülések után befejezni az évet, és utána kezdtem én is itt dolgozni. Mindenképpen lényeges volt számomra, ahogy Sanyi beszélt a csapatról, vannak tehetséges fiatalok – látható, hogy jó pár játékos felkerült már az első csapathoz -, ami nagyon jó dolog. Bízunk benne, hogy országos szinten minél előbb kilábalunk ebből az egész helyzetből és végre visszatérhetnek a szurkolók is a lelátókra, amit nagyon fontosnak tartok. Még nem sok időt töltöttem Békéscsabán, de ezalatt is éreztük, hogy Békéscsaba mennyire futballszerető város, hiszen ha bármikor bemegyünk egy boltba, vagy a plázába, egyből megállítanak és kérdeznek, érdeklődnek.
– Mekkora lehetőséget látsz ebben a csapatban?
– Fogékonyak, tanulni és fejlődni szeretnének. Bizonyos játékosoknál gyorsabban, van akinél lassabban adaptálódnak azok a dolgok, amelyeket át szeretnénk adni. Ez így természetesen, hiszen akár életkorban sem egyformák, és biztos vagyok benne, hogy van köztük olyan játékos, aki még sosem kapott ennyit, mint amennyit kérünk tőlük. Oda-vissza türelmesnek kell lenni, mert azt látjuk, hogy meg akarják csinálni azokat az alapelveket, amiket kérünk, csak nyilván ők is szeretnek néha kicsit kapkodni. Ez is egy tanulási vagy beszoktatási folyamat, aminek nyilván kell idő, hogy eredménnyel is párosuljon.
– Profi videóelemzője nem volt még a csapatnak. Mennyit segíthet ez szerinted a csapatnak?
– A rengeteg adatból csak a lényeges információkat kell az edzők és a csapat felé prezentálni. Azt hiszem és azt vallom, hogy inkább videózzunk kevesebbet minden nap, akár csapat szinten, akár egyénileg, mert az a tapasztalat, hogy a hosszú elemzéseken már nem tudnak annyira figyelni a játékosok. Természetesen az általam előkészített anyagokban rajzok és feliratok is vannak, ezek is azt a célt szolgálják, hogy vizuálisan még jobban megjegyezhető, érthető legyen a dolog. A fiatalabb generáció amúgy is sokkal jobban képes vizuálisan elsajátítani a tudnivalót, sokkal inkább magukénak érzik. Az eltelt rövid idő alatt is abszolút pozitív, hogy a pályán már látjuk azokat a dolgokat, amelyeket próbáltunk átadni és kérünk tőlük.
– Preisinger Sándor és Tököli Attila kiváló támadók, te pedig kiváló védő voltál. Vannak-e a stábnál az edzéseken bizonyos előre kiosztott szerepek?
– Abszolút vannak, hiszen már alapból ha külön megyünk az edzéseken, akkor a Töki a támadókkal, én pedig általában a védőkkel foglalkozom. A pályán kívül is sok időt töltünk egymás társaságában, akár ha például bármilyen mérkőzést nézünk együtt, én mindig ki szoktam kérni a Töki véleményét, hiszen kivételes képességű támadó volt. Sokszor azt mondja, hogy támadóként mindig próbált védő fejjel gondolkozni, de így van ez velem is, hiszen próbálok támadóként gondolkozni a védelemről, úgyhogy jól meg tudjuk osztani a feladatokat. Több szemszögből közelítjük meg a dolgokat, de a vége gyakorlatilag mindig az, hogy ugyanoda tudunk kilyukadni, ami reményeink szerint a csapat sikerét fogja szolgálni.
– Hosszú távon mi lehet a cél Békéscsabán? Esetleg az első osztály?
– Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre nem nekem kell válaszolni, hiszen a célokat nem én határozom meg. Azt látom az eltelt rövid idő alatt mind a tulajdonos, mind pedig a klubvezetés részéről, hogy nyugodt légkör van, nincs kapkodás, bíznak a csapatban és a stábban. Úgy érzem, hogy a türelem is megvan, hogy a munkának beérhessen a gyümölcse. Személy szerint, ha célt kellene megfogalmaznom, akkor annyit szeretnék, hogy már ebben a szezonban is minél eredményesebb legyen a csapat, olyan játéka legyen ennek a klubnak, ha egy külső szemlélő ránk néz, akkor fedezzen fel tudatosságot mind a védekezésben, támadásban, átmenetekben, mondják azt, hogy mennyit fejlődtek a felkerült fiatal játékosok, mert akkor én már biztosan boldog leszek. Ha mindez meg tud valósulni, akkor az valószínűleg szép eredménnyel is párosul majd.
– Milyen játékstílus kialakítása a cél, hiszen például a Pécs elleni mérkőzésen már jól láthatók voltak bizonyos elemek? Próbált a csapat mélységi indításokat, vagy letámadásokat eszközölni több, kevesebb sikerrel.
– Az előreívelt labdák mögött is tudatosság van. Ha a Pécs elleni meccsnél maradunk, látható volt, hogy eléggé feltolták a védelmet, nekünk viszont több olyan gyors játékosunk is van, akiket meg lehet játszani az üres területbe tett labdákkal. Nem gondolnám, hogy ez csúnya futball lenne, főleg azért mert hétről-hétre hasonló dolgokkal is találkozhatunk a Premier League mérkőzéseken, ahol például egy Liverpool vagy Tottenham meccsen ugyanezt lehet látni. Az biztos, hogy mindig építeni szeretnénk a játékot, akár egy kapustól kezdett támadásépítést is. Mindig szeretnénk, ha lennének mélységbe futó játékosok, legyen mindig egy forgató-játékos, azaz a pályán úgy fel tudjuk osztani a területeket, hogy mindenhol megtalálhatók legyenek a saját labdarúgóink. Akár a labdás játékosnak 2-3 opciója legyen arra, hogy a társaknak továbbítsa a labdát. Ha olyan automatizmusok beindulnak már a csapaton belül, amelyeket már most is látunk és jól néz ki, hogy mindenki tudja az adott szituációban mi a dolga, akkor rendben leszünk. Szerintem jó úton vagyunk.
– Mennyire segíti a felnőtt csapat dolgát a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia, hiszen Békéscsabán az egyik fő irányvonal, hogy minél több saját nevelésű békéscsabai vagy Békés megyei fiatal kaphasson lehetőséget?
– Igen. Az első két hétben, amikor már én is itt voltam, akkor a Jakab Petivel volt egy megbeszélésünk, melynek lényege azt volt, hogy minél szorosabban együtt tudjon működni az akadémia és a felnőtt csapat. Közös cél, hogy kialakítsunk egy olyan egységes filozófiát, hogy a fiatal játékos a felnőttek között már ne találkozzon olyan újdonságokkal, meglepetésekkel, amely esetleg elvonja a figyelmét a lényegről. Az ezzel kapcsolatos nyitottság a mi részünkről és a Péterék részéről is abszolút megvan. Emlékszem a tulajdonos úrral történt egyik beszélgetésre is, amelyen hangsúlyozta, hogy számára is mennyire fontos az, hogy a megyéből minél több játékos legyen a klubnál, őket segíteni, támogatni kell. A járvány miatt most még kicsit óvatosabbak vagyunk, de amint megkezdődnek a megyei bajnokságok, szeretnénk minél több mérkőzésre ellátogatni, amelyeken biztosan találunk majd olyan játékost, akivel érdemes lenne a jövőben, hosszú távon is foglalkozni.
Kapcsolódó hivatkozás:
Közösségi média