Válasz a cikk címére: megpróbáltuk!
De, menjünk vissza egy kicsit az időben és lássuk az előzményeket. Az október 18-i, pompásan sikerült csákvári túra (Aqvital FC Csákvár – Békéscsaba 1912 Előre 3-5) után kezdődött minden. Hangsúlyozzuk, hogy addig folyamatosan, minden játékosunk és stábtagunk COVID-19 tesztje negatív volt és mérlegünknek köszönhetően a tabella negyedi helyén álltunk!
Ezután kezdődtek a problémák, hiszen többen is pozitív tesztet produkáltak, karanténba kerültek. A többieket 24 órán belül újra kellett tesztelni – ez egyébként minden olyan tesztnél így van, amikor születik kedvezőtlen eredmény -, ahol már újabb pozitív diagnózisok születtek. Ettől kezdve sajnos a fertőzés továbbterjedésének megakadályozása lehetetlen volt. Hiába a szigorú protokoll, hiába a folyamatos fertőtlenítés és óvintézkedések betartása, a sportzóna, többen már tüneteket produkáltak annak ellenére is, hogy tesztjeik negatívak voltak. A személyes kapcsolatokat minimálisra redukáltuk, az edzésmunka gyakorlatilag nullára redukálódott és minden beteget elkülönítettünk – ami annyit jelent, hogy sem a foglalkozásokat, sem a mérkőzéseket nem látogathatják – azaz otthonukban várják, hogy leteljen a tíznapos karantén. Ez egy élsportolónál nem annyira egyszerű dolog, hiszen gondolják el ha az illető kiesik a napi munkából, nem tud sportolni, nem tudja az eddig elért formáját fenntartani, akkor milyen állapotban érkezhet vissza?! Ráadásul akinél letelt vagy letelik a tíznapos elzárás és természetesen tünetmentes, utána még két negatív tesztet kell produkálnia, valamint egy igen komoly orvosi vizsgálaton kell részt vennie, hogy visszakaphassa játékengedélyét. Ettől azonban még nem dobható ismét a mély vízbe, hiszen a kihagyás magában hordozza a hirtelen terhelésből adódó sérülések lehetőségét. Ezért aztán a visszaállás és újra formába lendülés sem annyira egyszerű feladat. Mivel a stáb is jócskán megfogyatkozott, így munkájuk – amelyeket nyilván nem is olyan egyszerű szétosztani – a többi, még egészséges emberekre maradt, akiknek jócskán erőn felül kell teljesíteniük, hogy a napi feladatok, vagy a mérkőzések rendezésével kapcsolatos dolgok megvalósulhassanak. A folytatásban is tesztről-tesztre újabb pozitív eredmények születtek, ami oda vezetett, hogy a mai napra az első keretből hét (!) bevethető játékosunk maradt. Természetesen nem mindenki a koronavírus fertőzés miatt nem tud játszani, hiszen korábbi sérülések és egyéb betegségek is hátráltatják a dolgokat. A mizéria eredménye kézzel fogható, hiszen amikor a huszonhat fős első keretből tizenkilencen hiányoznak bármilyen okból, azt akármelyik csapat megérezné.
A történések folytatása, hogy a klubvezetés megpróbálta elhalasztani már a Szentlőrinc elleni bajnokit, a DVTK elleni kupameccset, majd a Haladás elleni idegenbeli fordulót is. A következő Budaörs elleni meccsel kapcsolatban pedig szintén ugyanez a helyzet. Mielőtt bárki pálcát törne akármelyik csapat felett – szíve joga -, azt tudni kell, hogy az MLSZ szabályozásai szerint csak úgy lehetséges egy-egy mérkőzést elhalasztani, ha a másik klub is hozzájárul ehhez. Ha ez nem történik meg, semmiféle más lehetőség nincs arra, hogy az adott mérkőzést más időpontban rendezzék meg. Nyilván tudjuk, hogy mindenki az életéért küzd és nem lehet tudni mit hoz a jövő – gondoljunk csak az előző, csonka bajnokságra -, és az összes klub próbál minél több pontot begyűjteni, nehogy bajba kerüljön a végén. Ez érhető. Megtehettük volna, hogy kiállunk, vagy elutazunk hét játékossal, elkezdjük a bemelegítést, majd valaki “véletlenül” megsérül… hiszen a szabály szerint hét játékosnál kevesebb egyik csapatban sem lehet a játéktéren. Tehát, ha sérülések, vagy kiállítások miatt az egyik csapatból öt játékos hiányzik, a találkozót le kell fújni. Nem tettük meg. Sportszerűen kiálltunk, elutaztunk, hogy a pályán dőljön el egy-egy mérkőzés eredménye.
És akkor itt jön a dolog másik oldala, a sportszerűség. A labdarúgás sport, a sportszerűség szóban pedig benne van a lényeg, amit jelen pillanatban úgy néz ki, senki sem vagy csak igen kevesen tudnak magukévá tenni. Keserű és szomorú dolog ez, pedig ha valahol léteznie kellene sportszerűségnek, akkor annak itt és most lenne a helye! A koronavírusos idők sok változást hoztak és egyértelműen látszik, hogy az etikai elvek is változtak. Most, amikor arra lenne szükség, hogy maximális megértéssel legyünk egymás iránt, az erő és fölény fitogtatása, a tisztelet hiánya került előtérbe. A sport már nem ugyanaz, ami régen volt – az ellenfeleink hozzáállása azonban érthetetlen számunkra, hiszen abban biztosak lehetnek, hogy előbb-utóbb őket sem kerüli el a végzet. A kérdés csak az, hogy mikor és milyen mértékben? Ráadásul azzal, hogy nem egyeznek bele a találkozók későbbi időpontban történő lejátszásába, veszélybe sodorják saját játékosaikat, és akár az egész bajnokságot is.
Rajtunk kívül természetesen több más klub is hasonló kihívásokkal küzd. Látható, hogy az eredmények igencsak azon múlnak, hogy a csapatok milyen kerettel tudnak kiállni. Nem várható el azoktól a fiatal játékosoktól, akik adott esetben még felnőtt mérkőzésen sem szerepeltek, hogy egy-egy másodosztályú vagy éppen első osztályú ellenfél ellen bravúrokat hajtsanak végre – főleg, miközben saját bajnokságukban is helyt kell állniuk. Sajnos betegeink jó részénél nem zajlik tünetek nélkül a fertőzés lefolyása, így számukra a bezártság és sport hiánya mellett a betegség okozta kellemetlenségekkel is meg kell birkózniuk. Szerencse viszont, hogy senkinél nem fordult egyelőre súlyosabbra a vírus okozta állapot, így mindenki otthonában próbálja kiheverni ezt az igen kellemetlen helyzetet. Számításaink szerint az először pozitív eredményt mutató játékosaink november 2-án hagyhatják el a karantént, ami annyit jelent, hogy a Budaörs ellen még nagy valószínűséggel nem tudnak majd pályára lépni. A folytatásban pedig november 5-én és 6-án, majd 9-én csatlakozhatnak újabb labdarúgóink a csapathoz – amennyiben minden jól alakul.
Na, de lássuk a legrosszabb forgatókönyvet – hiszen lelkileg erre mindenképpen fel kell készülnünk! A Haladás elleni vereséggel – gratulálunk a Szombathelynek -, visszacsúsztunk a 8. pozícióba. Mivel a Budaörs – pillanatnyi információink szerint – sem szándékozik halasztani, ezért kicsi a valószínűsége a pontszerzésnek, így legrosszabb esetben a 15. forduló után akár újabb két helyet veszíthetünk. Ha a Soroksár és a Szolnok is győzni tud, akkor már csak a 10. helyre leszünk jók. Szerencsére ebben a fordulóban a jelenleg 11. helyen álló Ajka (19 pont) még nem előzhet meg. De, ha a DVSC elleni mérkőzés is megrendezésre kerül, akkor tovább csúszhatunk a tabellán… Azután viszont két hét válogatott szünet következik, tehát november 9. és 21. között lenne időnk regenerálódni – remélhetőleg. Ebben az évben marad még öt mérkőzés (Siófok, Szolnok, Gyirmót, Szeged, Vasas), ami elméletileg 15 szerezhető pontot jelent – bár ez az ellenfeleket tekintve ez sem lesz egyszerű -, úgyhogy egy kis szerencsével és elhivatottsággal a 2021-es évet ismét egy számunkra elfogadható helyzetből kezdhetnénk.
Köszönettel tartozunk és tisztelettel adózunk minden játékosunknak, aki klubunk rendelkezésére áll, a többieknek pedig mihamarabbi visszatérést kívánunk! Mindenki vigyázzon magára és vigyázzunk egymásra, őszintén a legjobbakat kívánjuk minden ellenfelünknek ebben a nehéz időszakban!
Hajrá Lilák!
Gólszerzők: Medgyes Zoltán Henrik (21. perc), Kiss Bence András (36. perc), Horváth Péter (55. perc – öngól), Rácz Ferenc (69. perc), Tóth Barna (77. perc).
Sárga lapok: Csicsely Dominik (46. perc), Csillus Tamás (53. perc).
Közösségi média