2019. 03. 11. Archívum – 2019., Archív
Jakab Péter, akadémia vezető írása
Dávid Zolinak nem voltam csapatedzője, de fejlődését nyomon tudtam követni szakmai vezetőként. Aranyos, nagy termetű és inkább pufi kisfiú volt, aki nagyon szeretett focizni. Abban az időben mintegy 4 éve – nem is volt olyan régen –, nem fért oda a legjobbak közé, mert súlyproblémákkal küzdött, de a labdával már akkor jól tudott bánni. Az edzéseken szívesen vállalt többletmunkát és más csapatban is szívesen játszott a hétvégeken. Ez biztosan a javára vált, mert így több labdaérintése és mérkőzés-élménye volt, mint társainak. Sokat beszélgettünk a testsúlyáról, ennek és családja együttműködésének meg is lett a következménye. Átalakították az étrendjét egy dietetikus segítségével – így 2-3 hónap alatt 14-16 kilót fogyott, és amikor augusztusban megláttuk alig ismertünk rá. Én akkor éreztem, hogy ebben a srácban akkora akaraterő van, hogy még lehet belőle valaki a futballban is.
A Kecskeméten rendezett U14-es kiválasztón az edzők eldöntötték, ki kerüljön be a bővített válogatott keretbe. Elég sok edző mondta el a véleményét a játékosokról, de Zolit valahogy senki sem favorizálta. Akkor úgy éreztem fel kell szólalnom az érdekében – úgy is, mint a Békéscsabai Utánpótlás nevelés egyik vezetője – de úgy is, mint az az ember, aki tiszteli azt a nagy akaratot és küzdeni tudást, amit a játékos felvonultatott az elmúlt egy esztendőben. Szerencsére a magyar válogatott edzője, Belvon Attila is megérzett ebből valamit és mellém állva segíteni tudtuk Zolit abban, hogy felkerüljön a neve a válogatottak bő listájára. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal, de egyre stabilabb labdarúgója lett a Magyar U17-es válogatottnak. Persze ehhez nagyon kellett az Ő kitartása, a családi támogatás, az akkori edzőinek munkája, valamint Boér Gábor szeme is.
Boér Gábor szerepe. Zoli ekkor már egy vagy esetenként két korosztállyal feljebb is játszott, tehát néha a 2000-es születésűek között is meg kellett állnia a helyét. A jó felépítésű, megbízható, szerény, mindig a realitások talaján maradó fiú felkeltette vezetőedzőnk figyelmét – aki meglátta benne a későbbi lehetőséget – így már egy éve építgeti, terelgeti, bátorítja fiatal labdarúgónk pályafutását. A felnőtt csapatba kerülése után sem változtatott a mentalitásán, így ott is hamar befogadták a társai. Mi, edzők pedig egyre vártuk vajon mikor kerülhet sor a játékára. Természetesen az ifjúsági csapatunkban hétvégeken, sorozatosan stabil teljesítménnyel jelezte: itt vagyok, számíthattok rám. Vezetőedzőnk azonban nem kapkodott, várta a megfelelő pillanatot – közben tovább segítette-építette játékosunkat. Természetesen ebben nagy szerepe volt az első keret minden tagjának, akik munkájukkal, hozzáállásukkal kijelölték Zoltán legmegfelelőbb útját a labdarúgás világában.
Első mérkőzések! A 2018-2019-es bajnokság őszi, budapesti Vasas elleni mérkőzés utolsó percei: szerencsére éppen ott voltam Szokolay Sándor kollégámmal. Együtt láthattuk a pillanatot, amikor Zoli beállt a felnőtt csapatba. Ez 0-0-ás állásnál, éles helyzetben a 89. percben történt. Összenéztünk Sándorral, hiszen még 4-5 perc hosszabbítás volt hátra ezen a szoros mérkőzésen – kicsit féltettük is, de feleslegesen. Dávid Zoltán Gergő élete első felnőtt mérkőzésén 4 fontos szituációban tisztázott és határozott fellépése segített a csabai csapatnak az eredmény megőrzésében. Büszkék voltunk Rá és Klubunkra is! Arra a klubra, amely alig várta már, hogy Zoli 16 éves legyen, hiszen csak ekkor, ezután léphetett pályára felnőtt NB I-es bajnoki mérkőzésen. Vártuk a folytatást, ami 2019. március 6-án 19:00 órakor jött el. Dávid Zoltán Gergő először volt kezdő bajnoki mérkőzésen a Békéscsaba 1912 Előre felnőtt csapatában a Csákvár elleni bajnokin. Szerintem Ő is nagyon várta ezt a pillanatot. Hatalmas drukk lehetett ebben a fiatal srácban. Az 5. percben figyeltem, amikor nem volt nála a labda: nem tudott mit kezdeni a kezével, hol csípőre tette, hol a mezét húzogatta. Megható volt látni a belső feszültségét. A folytatás azonban szépre sikerült: ahogy telt az idő, úgy lett egyre magabiztosabb-határozottabb és mentálisan erősebb. A társak is bíztak benne, ezt abból is lehetett látni, hogy bátran adták neki a labdát. Így jutottunk el a második félidő közepéhez, ahol a nagyokat megszégyenítő helyezkedéssel és szereléssel hatástalanított egy ígéretes vendég támadást. Ebben benne volt minden: a játékos és a csapat, valamint az edző(k) összes eddigi munkája. Ettől kezdve már nem Dávid Zolika, hanem egy felnőtt férfi: Dávid Zoltán volt a pályán! Így csupa vastag betűvel! A békéscsabai labdarúgás munkájának gyümölcse, reménysége és büszkesége! Természetesen az eredmény 0-0 lett. Ennek lehet, hogy sokan nem örültek, de én igen. Zoli (a mi Zolink) sikerrel védte meg kapunkat a góltól! Mindent megtett és talán a következő mérkőzésein egy-egy fejes-gól is belefér majd.
Sok sikert és további kitartást kívánunk a szépen induló karrier folytatásához, valamint az U17-es elitkörhöz a Magyar Válogatottban!
Kapcsolódó hivatkozás:
http://1912elore.hu/site/player/david-zoltan-gergo/
Közösségi média