Címkézett bejegyzés

2024. 04. 04.   Archívum – 2024., Archív

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy az Előre-családot újabb veszteség érte.

Ötvenkét éves korában méltósággal viselt betegség után, 2024. március 27-én Pusztai Zoltán örök nyugalomra tért.

Zoli 1972. január 29-én született és már hatéves korától kezdve az Előrében futballozott, ahol a serdülő csapatokban ismerkedett meg a labdarúgással. Olyan edzők kezei alatt pallérozódott, mint Szokolay Sándor, Marosvölgyi Károly, Klembucz János, Szita László, illetve Dávid Imre.

Zoli végig járta a korosztályos csapatokat és gyakorlatilag minden közösségben meghatározó személyiség volt. Több együttesben is viselhette a csapatkapitányi karszalagot. Játékát az odaadás, a megalkuvást nem tűrő védőmunka jellemezte, életvidám jelleme miatt mindig tett arról, hogy a csapataiban jó hangulat legyen.

Előrés évei után a város másik csapatában, a Jamina Sportegyesületben is meghatározó játékossá vált. Itt többek között Moós János és Turcsek Zoltán voltak edzői. A megyében több csapatban is megfordult, imádta a labdarúgást és aktív pályafutása után a városi kispályás bajnokságban is rendszeresen pályára lépett.

Búcsúztatásáról a család később ad tájékoztatást.

Zoli tiszteletére a 2024. április 7-én (vasárnap) 16:00 órától megrendezendő Budapest Honvéd-MFA II. elleni bajnoki mérkőzést gyászszünettel kezdjük.

Emlékét kegyelettel megőrizzük!

2024. 04. 04.   Archívum – 2024., Archív

Életének hatvanegyedik évében elhunyt Fabulya György, korábbi legendás játékosunk.

Fabulya György 1963. október 19-én született és pályafutása alatt számos mérkőzésen, sok-sok feledhetetlen sikerrel vívta ki az egykori közönség szeretetét és tiszteletét. Az Előre kötelekében összesen 13 évet töltött, pályafutása alatt 218 első osztályú és 34 másodosztályú bajnoki, 7 nemzetközi kupamérkőzés, valamint a mindenki számára emlékezetes 1988. június 13-án lejátszott Magyar Kupa döntőn pályára lépő csapat tagja is volt, amelyen 3-2 arányban legyőztük a Budapesti Honvéd SE csapatát. Kipróbálta magát külföldön is, játszott az Energie Cottbus, a Pahang, valamint a Mikkeli csapataiban is. Gyuri 2024. március 31-én, hosszan tartó betegség után tért örök nyugovóra.

Legendánk tiszteletére a 2024. április 7-én (vasárnap) 16:00 órától megrendezendő Budapest Honvéd-MFA II. elleni bajnoki mérkőzést gyászszünettel kezdjük.

Emlékét tisztelettel megőrizzük!

2017. 08. 12.   Archív, Archívum – 2017.

Lonovics Imre 1933-ban született Békéscsabán és mivel tehetséges grundfocista volt, ő is a Békéscsabai Előrében játszott legjobb éveiben.

1960 és 65 között a legendás Lonovics-Rigler fedezetpáros szabta meg az Előre játékának fazonját. Lonovics Imre nemcsak a nézők kedvence volt, a csapat fiatal játékosai is szerették, mert mindenben önzetlenül segítette őket. Az NBI-be feljutott Előre tagjai közül többen is nagyon sokat köszönhettek neki. Később a VTSK-ban és a TASK-ban is játszott, csak békéscsabai csapatokban futballozott. Nyolcvannégy éves volt.

Emlékének a soron következő Békéscsaba 1912 Előre – MTK Budapest mérkőzés előtt gyászszünettel adózunk.

Nyugodjon békében!

2017. 08. 10.   Archív, Archívum – 2017.

Türelemmel viselt súlyos betegség után elhunyt Palotai Tibor.

Annak a békéscsabai Palotai családnak a leszármazottja, melynek mindegyik férfitagja, édesapja Mihály valamint nagybátyjai György, János és Károly is játékosai voltak a Békéscsabai Előrének. Palotai Tibor sportolói pályafutása során három NBII-es csapatban játszott. 1964-től 1969-ig az Előrében, 1970-től 1971-ig az MGM Debrecenben (GÖCS) és 1972-től 1976-ig a Békéscsabai VTSK-ban. Egész életében szenvedélyes sport- és futballrajongó volt, imádta városát és imádta az Előrét. Idén, szeptember 25-én lett volna hetvenéves.

Emlékének a soron következő Békéscsaba 1912 Előre – MTK Budapest mérkőzés előtt gyászszünettel adózunk.

Nyugodjon békében!

2017. 07. 04.   Archív, Archívum – 2017.

A kétszeres magyar bajnok, válogatott Kovács László 1985-ben védte a békéscsabai kaput. Hatvanhat éves korában, rövid, gyógyíthatatlan betegség következtében pénteken a győri kórházban hunyt el.

Kovács László Tatabányán született, 1951. április 24-én. Szülővárosában kezdett el futballozni, majd a Videotonban vált NB I-es labdarúgóvá. Pályafutása első éveire így emlékezett vissza:
„Tősgyökeres tatabányai vagyok. A Tatabányai Bányász úttörőcsapatában kezdtem. A legtöbb, amit Tatabányán elértem, hogy időnként védtem a tartalékban. Mindezek ellenére titkos vágyam az volt, hogy NB I-es kapus legyek. 1971-ben bevonultam katonának, s akkor a tatai Rákóczi SE csapatához kerültem. Szerencsére, csapatunk nem egyszer volt edzőtársa a tatai edzőtáborban tanyázó NB I-es együtteseknek. Jól ment a védés, felfigyeltek rám. A Videoton és a Ferencváros hívott. Mindkét csapatnak rangja volt az NB I-ben. Gondolkoztam a lehetőségeimen. A Ferencvárosban Géczi válogatott kapus volt akkor. Mellette csak tartalék lehettem volna. A Videoton pedig – ahogy a lapokban olvastam – kapusgondokkal küzdött. A Vidit választottam. Emlékezetes dátum életemben 1972. június 23., akkor igazoltak át a fehérváriakhoz. Az NB I-es bemutatkozásomra még az év december 3-án, a Rába ETO ellen sor került” – emlékezett később a pályakezdésre a Labdarúgás hasábjain.

Hamar állandósította a helyét a Videotonban, sőt 1973 tavaszán már meghívtak az utánpótlás-válogatottba. Mi több, abban az évben a nagyválogatott kispadjára is leülhetett a jugoszlávok ellen. 1974-ben a bolgárok elleni 2-0-s győztes mérkőzésen debütált a nemzeti csapatban.

A Videotonban 208 bajnoki meccsen védett 1980-ig, legnagyobb sikere az 1976-os bajnoki ezüstérem volt. 1981-ben Győrbe került, ahol szinte újjászületett. Két bajnoki arany és két bajnoki ezüst, illetve egy elveszített Magyar Népköztársasági Kupa-döntő lett a hozadéka számára a Rába-parti Verebes-korszaknak. 1984-ben távozott Győrből, később a Békéscsabai Előre Spartacus SC (1985), a Siófoki Bányász (1985–1987), majd rövid ideig újra a Rába ETO (1988), végül az osztrák SV Forchtenstein (1988–1995) kapusa volt.

A visszavonulása után, 1999-től edzőként és kapusedzőként kötődött a pápai Lombard FC-hez, három rövid periódusban vezetőedzőként is segítette a csapatot. Miután az egyesület csődbe ment, a hajdani válogatott kapus 2016 nyarán a Budaörs szakmai stábjához csatlakozott és itt dolgozott egészen haláláig.

A Békéscsaba 1912 Előre megrendülten értesült Kovács László haláláról, tisztelettel adózik a nagyszerű sportember emléke előtt és osztozik családja gyászában.