Címkézett bejegyzés

Részvétnyilvánítás

A Békéscsaba 1912 Előre vezetősége, csapatai és minden dolgozója ezúton is mély együttérzését fejezi ki, volt labdarúgója, Borbély Bálint édesapjának, hirtelen történt, tragikus halála miatt.

Osztozunk a család gyászában.

Gyász

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Zoran Spisljak – a ZTE FC vezetőedzőjének – édesanyja betegségben elhunyt, ezért a mai mérkőzést egyperces gyászszünettel kezdjük.

A Békéscsaba 1912 Előre Futball ZRT. osztozik a család gyászában és őszinte részvétét nyilvánítja az elhunyt hozzátartozóinak.

 

Elhunyt Lonovics Imre

Lonovics Imre 1933-ban született Békéscsabán és mivel tehetséges grundfocista volt, ő is a Békéscsabai Előrében játszott legjobb éveiben.

1960 és 65 között a legendás Lonovics-Rigler fedezetpáros szabta meg az Előre játékának fazonját. Lonovics Imre nemcsak a nézők kedvence volt, a csapat fiatal játékosai is szerették, mert mindenben önzetlenül segítette őket. Az NBI-be feljutott Előre tagjai közül többen is nagyon sokat köszönhettek neki. Később a VTSK-ban és a TASK-ban is játszott, csak békéscsabai csapatokban futballozott. Nyolcvannégy éves volt.

Emlékének a soron következő Békéscsaba 1912 Előre – MTK Budapest mérkőzés előtt gyászszünettel adózunk.

Nyugodjon békében!

Elhunyt Palotai Tibor

Türelemmel viselt súlyos betegség után elhunyt Palotai Tibor.

Annak a békéscsabai Palotai családnak a leszármazottja, melynek mindegyik férfitagja, édesapja Mihály valamint nagybátyjai György, János és Károly is játékosai voltak a Békéscsabai Előrének. Palotai Tibor sportolói pályafutása során három NBII-es csapatban játszott. 1964-től 1969-ig az Előrében, 1970-től 1971-ig az MGM Debrecenben (GÖCS) és 1972-től 1976-ig a Békéscsabai VTSK-ban. Egész életében szenvedélyes sport- és futballrajongó volt, imádta városát és imádta az Előrét. Idén, szeptember 25-én lett volna hetvenéves.

Emlékének a soron következő Békéscsaba 1912 Előre – MTK Budapest mérkőzés előtt gyászszünettel adózunk.

Nyugodjon békében!

Elhunyt az Előre korábbi kapusa

A kétszeres magyar bajnok, válogatott Kovács László 1985-ben védte a békéscsabai kaput. Hatvanhat éves korában, rövid, gyógyíthatatlan betegség következtében pénteken a győri kórházban hunyt el.

Kovács László Tatabányán született, 1951. április 24-én. Szülővárosában kezdett el futballozni, majd a Videotonban vált NB I-es labdarúgóvá. Pályafutása első éveire így emlékezett vissza:
„Tősgyökeres tatabányai vagyok. A Tatabányai Bányász úttörőcsapatában kezdtem. A legtöbb, amit Tatabányán elértem, hogy időnként védtem a tartalékban. Mindezek ellenére titkos vágyam az volt, hogy NB I-es kapus legyek. 1971-ben bevonultam katonának, s akkor a tatai Rákóczi SE csapatához kerültem. Szerencsére, csapatunk nem egyszer volt edzőtársa a tatai edzőtáborban tanyázó NB I-es együtteseknek. Jól ment a védés, felfigyeltek rám. A Videoton és a Ferencváros hívott. Mindkét csapatnak rangja volt az NB I-ben. Gondolkoztam a lehetőségeimen. A Ferencvárosban Géczi válogatott kapus volt akkor. Mellette csak tartalék lehettem volna. A Videoton pedig – ahogy a lapokban olvastam – kapusgondokkal küzdött. A Vidit választottam. Emlékezetes dátum életemben 1972. június 23., akkor igazoltak át a fehérváriakhoz. Az NB I-es bemutatkozásomra még az év december 3-án, a Rába ETO ellen sor került” – emlékezett később a pályakezdésre a Labdarúgás hasábjain.

Hamar állandósította a helyét a Videotonban, sőt 1973 tavaszán már meghívtak az utánpótlás-válogatottba. Mi több, abban az évben a nagyválogatott kispadjára is leülhetett a jugoszlávok ellen. 1974-ben a bolgárok elleni 2-0-s győztes mérkőzésen debütált a nemzeti csapatban.

A Videotonban 208 bajnoki meccsen védett 1980-ig, legnagyobb sikere az 1976-os bajnoki ezüstérem volt. 1981-ben Győrbe került, ahol szinte újjászületett. Két bajnoki arany és két bajnoki ezüst, illetve egy elveszített Magyar Népköztársasági Kupa-döntő lett a hozadéka számára a Rába-parti Verebes-korszaknak. 1984-ben távozott Győrből, később a Békéscsabai Előre Spartacus SC (1985), a Siófoki Bányász (1985–1987), majd rövid ideig újra a Rába ETO (1988), végül az osztrák SV Forchtenstein (1988–1995) kapusa volt.

A visszavonulása után, 1999-től edzőként és kapusedzőként kötődött a pápai Lombard FC-hez, három rövid periódusban vezetőedzőként is segítette a csapatot. Miután az egyesület csődbe ment, a hajdani válogatott kapus 2016 nyarán a Budaörs szakmai stábjához csatlakozott és itt dolgozott egészen haláláig.

A Békéscsaba 1912 Előre megrendülten értesült Kovács László haláláról, tisztelettel adózik a nagyszerű sportember emléke előtt és osztozik családja gyászában.