Címkézett bejegyzés

2021. 05. 22.   Mérkőzések, Megye I. 2020-2021

Megyei I. osztály 2020/2021. 15. forduló

Mezőhegyesi SE – Békéscsaba 1912 Előre II.

1-4 (0-3)

BELÉPÉS 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK CSAK VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNNYAL, VAGY AZ AZT HELYETTESÍTŐ EESZT APPLIKÁCIÓVAL!

Időpont: 2021. május 26. (szerda) 17:00 óra

Helyszín: Mezőhegyes, Sportpálya

Játékvezető: Barta Tibor

Asszisztensek: Petrovszki Péter, Zsótér Róbert

Mezőhegyes: Varga Patrik, Papp Márton, Belák István, Varga Tamás, Zsilák Máté, Szabó Zsolt, Szlovák Norbert, Karancsi Norbert, Faragó Ádám, Isaszegi Bence, Lukács László. Cserék: Janesz Patrik, Czene Zoltán, Pálhidai Milán, Boros Balázs.
Vezetőedző: Ács Levente

Békéscsaba: Czinanó Antal Áron, Sipaki Patrik Martin, Bukor Zoltán Márk, Oláh Ákos, Pap Szabolcs, Ilyés Tamás, Bónus Marcell, Lászik Milán, Fazekas Lóránt, Szabó Zsombor, Varga Tamás Károly. Cserék: Nagy Szabolcs, Trescsula Máté, Czvalinga Áron, Farkas Ádám, Farkas János, Csicsely János, Zelik Csaba.
Vezetőedző: Brlázs István Gábor

 Gólszerzők: Fazekas Lóránt (9. perc), Varga Tamás Károly (11. perc), Ilyés Tamás (39. perc), Papp Márton (46. perc), Farkas János (78. perc).

 Sárga lapok: Varga Tamás (60. perc), Lászik Milán (75. perc), Varga Tamás Károly (84. perc), Zelik Csaba (89. perc).

Ács Levente: – Remek hozzáállással küzdöttük végig a mérkőzést. Ennyi különbség van a két csapat között.

Brlázs István Gábor: – Gratulálok a játékosoknak! Ők tudják, mennyi munka van benne. Megérdemelten nyertük meg a mérkőzést.

Csatlakozzon az eseményhez facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/events/547399539928933

Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2021. 05. 25.   Archívum - 2021., Archív

Preisinger Sándor 2020. szeptember 16. óta a Békéscsaba 1912 Előre vezetőedzője, így egy teljes szezont még nem tudhat maga mögött. A kispadon 2020. szeptember 27-én tudott először helyet foglalni, és azóta 29 mérkőzésen keresztül irányította a Lilákat. A 2020/2021-es rapszodikus szezonban, a csapattal együtt megjárta a poklot és mennyet egyaránt, így a 2019/2020-as bajnoki évhez hasonlóan a 15. pozíciót sikerült megszerezni. Van tehát miről beszélni, ezért a mögöttünk álló időszakról, az együttes helyzetéről, jövőképéről és sok minden másról is megkérdeztük.

– Nehéz hónapokon van túl a csapat?!

– Inkább azt mondanám, hogy nehéz éven. Az október 18-i Csákvár elleni mérkőzés után ért el minket a járvány, azóta pedig gyakorlatilag csak a mozdony nem ment keresztül rajtunk. Előkerültek a korábbi időszakokból visszamaradt, talán már évek óta húzódó sérülések, több játékosunkat betegségek és további traumák vonták ki munkából, ezáltal egy olyan dominó effektus indult el, amit egészen a szezon végéig nem sikerült megállítani. Ahogy számolgattam 17 labdarúgót betegített meg a vírus, és további 9 sérültünk is volt, úgyhogy nagyon-nagyon nehéz év volt nemcsak nekem, hanem másoknak is, hiszen olyan problémákkal szembesültünk, amivel még soha-senki nem találkozott.

– Csalódtál bármiben Békéscsabán vagy azt kaptad, amit vártál?

– Az elért eredmény miatt nyilván csalódott vagyok, de a körülmények és a események tükrében reálisan kell szemlélni a dolgokat. Talán a prevenciós- és rehabilitációs háttér az a komponens, amit ki tudnék emelni, hiszen ez majdnem teljesen hiányzott, amikor átvettem a csapatot. Sok esetben sajnos diagnózisokig sem jutottunk el, mert több sérültünk kezeléséhez, gyógyításához gyakorlatilag nincs helyben szakember. Ez valamilyen szinten borzasztó helyzet, hiszen a játékosok szanaszét jártak a kezelésekre, úgyhogy ezt mindenképpen meg kell oldanunk valahogy a jövőben. Sok fejleszteni való van még az infrastruktúrával kapcsolatban is – látható, hogy a létesítmény gyakorlatilag félkész állapotban van -, hiszen többször az edzéseink helyszínén is igencsak gondolkodnunk kellett. Nyilván megold az ember mindent, mert nincs lehetetlen helyzet, de amikor ilyesmivel is kalkulálni kell, akkor az természetes módon nem biztos, hogy az eredményesség malmára hajtja a vizet. Ahogy hallottam, többször az edzésekkel kapcsolatban is megfogalmazódtak kritikák, amit némileg furcsállok, hiszen rajtunk kívül gyakorlatilag senki sem látogathatta a foglalkozásokat?! Továbbra is azt hiszem, hogy egy-egy héten nem a mérkőzés a legnagyobb a terhelés, legalábbis nem szabadna annak lennie. Attól kezdve, hogy belekerültünk a sérülés-betegség spirálba, elveimmel ellentétben több olyan játékost is szerepeltetni kellett a bajnokikon, akik nem voltak még erre felkészülve vagy a betegségük okán, vagy azért mert az egészségügyi problémáik miatt még nem tudtak annyit edzeni, olyan szintre visszajönni, amivel ki lehet menni a meccsre. Ez a 22-es csapdája kényszerpálya volt végig, de próbáltunk úgy sakkozni, hogy a csapat ki tudjon állni, megfelelő minőségben tudjon játszani, hiszen ha megnézzük a COVID után nyolc olyan mérkőzésünk telt el, amikor tulajdonképpen nem az első keret játszott, vagy az első keret nem éppen ideális állapotban lépett pályára. Egy 38 mérkőzésből álló bajnokságban 8 meccs rengetegnek számít, több mint egyötöd része és ez a tény is nagyban meghatározta azt, hogy nem az első hétben küzdöttünk, hanem a táblázat második felében. Az edzések minőségét megpróbáltuk olyan szintre emelni, ami egy NB2-es bajnokságban elvárható, tehát voltak keményebb edzések is, de összehasonlítva korábbi csapataimmal, lényegesen vissza kellett venni a minőségből és a tempóból. Ebből és a korábban említett körülmények összességéből óhatatlanul következett a rosszabb szereplés, amiből szezon közben már nem volt kiút. Teljesen jogos a felvetés, hogy miért volt és van ennyi sérült?! Mitől van az, hogy nincs megfelelő erőnlét? Kívülállóként én is ezt kérdezném, de azt mindenkinek meg kell értenie, hogy egész egyszerűen nem tudtunk edzeni, illetve nem voltak olyan minőségű edzések, amelyeket ez a talán minden idők egyik legkomolyabb másodosztályú bajnoksága megkövetelt volna. Amúgy pedig azok közül, akiknek játszania kellett volna az adott hétvégén, körülbelül 10-12 olyan játékos volt igazából, akik – nem szeretnék ezzel senkit megbántani – NB2-es szinten voltak, a többiek pedig a megyei bajnokságból, vagy az U19-ből kerültek fel, és azt tudni kell, hogy ez nem ugyanaz a szint. Sajnos azt kell mondanom, hogy a keret legalább fele sajnos nem volt alkalmas a folyamatos játékra a másodosztályban, és ennek fényében lett egy alapcsapat, amelynek muszáj volt szinte állandóan pályára lépnie, ráadásul köztük is volt olyan, akiket apróbb sérülések hátráltattak. Ezért aztán vigyázni kellett, nem tudtunk úgy rájuk pakolni és igazából a mérkőzések váltak a fő terheléssekké. Ezekből következően kényszerpályán mozgott a szakmai stáb is, hiszen én is inkább harapdáltam a kezem, mint hogy egy-egy játékost vagy formahanyatlás, vagy éppen nem megfelelő állapot miatt kihagyjak a keretből, gyakorlatilag nem tudtam megtenni. Korábbi tapasztalásaimmal ellentétben ez volt az első olyan eset, amikor az előbb elmondott okok miatt, egyszerűen lehetetlenné vált a csapatot olyan szintre hozni, amilyenre én és a klubvezetés elképzeltük. Összegezve, abszolút igazat adok mindazoknak, akik kívülállóként ezt látják, hiszen valóban félkész, illetve félig sérült játékosoknak kellett helytállni fordulóról-fordulóra. Arra is kitérnék, ha már itt tartunk, hogy a csapat nagyobb részénél amúgy rendben volt és van a mentális hozzáállás, tehát akarnak teljesíteni, akarnak focizni, csak éppen az adott pillanatban még nem voltak erre felkészülve-felkészítve.

– Gondoltad volna, hogy esetleg még a másodosztályú tagság is veszélybe kerülhet?

– Szerencsére konkrétan ez a helyzet nem következett be, hiszen 11 ponttal végeztünk az első kieső előtt és legközelebb hét pontnyira voltunk, de nyilván megfordult mindenki fejében, amikor csúcsosodtak azok a problémák, amelyek végül is folyamatosan jelen voltak. Tegyük a szívünkre a kezünket: ennyi hiányzót ez a keret nem bírt el. Természetesen a klub tradícióit és törekvéseit is szem előtt kellett tartani, és ebből azért az is következik, hogy az utánpótláskorú játékosok – a rendes körülmények közöttinél – jóval nagyobb számban történő szerepeltetésével, egyelőre nem vagyunk olyan állapotban, hogy előbbre tekintsünk. Nyilván valamilyen szinten vannak és lesznek is igénybeli különbségek – legyen bármilyen szakmai stáb – a játékosok és az edzők között, de ennek ellenére tudomásul kell venni, hogy ehhez a szinthez egy megfelelő erősségű keretre és a hozzá tartozó minőségi munkára van szükség. Ebben az évben sajnos egyik sem tudott rendelkezésre állni és megvalósulni, úgy ahogy az elvárható lett volna és ahogy azt a szurkolók is teljesen jogosan elvárják.

– Ha visszatekintesz a szezonra, van valami, amit megbántál vagy amit utólag másképp csinálnál?

– Nehéz kérdés ez ilyen szempontból, hiszen szokták mondani, hogy utólag könnyű okosnak lenni. A felkészítés fizikai része gyakorlatilag kényszerpályán volt végig, de úgy gondolom a játékosok és az edzők közötti bizalomnak kölcsönösnek kell lennie, és ez a dolog néha nem volt teljesen egyensúlyban. De azt is tudjuk, hogy minden csapatban előfordulhat és elő is fog fordulni ilyesmi, ez azonban engem személy szerint elég negatívan érintett. Nyilván megtapasztaltam dolgokat, ebből pedig leszűrtem a konzekvenciát, hogy lesznek és kellenek változtatások ezen a téren is.

– Milyen változásokkal, változtatásokkal számolhatunk, lesznek-e igazolások és távozók?

– Klubigazgató úrral együtt összeállítottunk egy a klub számára elérhető és előremutató játékos-listát, amelyből minél nagyobb számban szeretnénk a következő idényben az Előre keretében tudni a kiszemelt labdarúgókat. Ez nagyságrendileg 5-6 ember érkezését jelentené, ami véleményem szerint azt eredményezné, hogy vagy egy posztra lenne két, vagy két posztra lenne három játékosunk, ezáltal tisztességesebb versenyhelyzet alakulhatna ki a csapaton belül. Ezzel pedig a munka minőségét is tudnánk felfelé húzni, valamint ha a második csapat felkerül a harmadosztályba, akkor viszont az a 6-7 játékos, aki még nem egészen tart az NB2-es szintnél, minimum egy évet el tudna olyan hasznos körülmények között tölteni, ami épülésükre szolgálna. Emellett pedig nagyon szeretnék egy olyan szakembert is a stáb tagjai között tudni, aki a rehabilitációs-prevenciós feladatokat teljes egészében tudná koordinálni és felügyelni, hogy időben megakadályozzuk azokat a dolgokat, amelyek miatt egy-egy játékosnak például folyamatosan Budapestre kell járnia kezelésekre, és tulajdonképpen hetek telnek el azzal, hogy azt sem tudjuk egészen pontosan, hogy mi a baja. Mindemellett nagyon jó lenne, ha a hosszabb ideje sérült játékosaink végre felépülnének és teljes értékben a rendelkezésre tudnának állni.

– Hogyan tovább? Mire számíthatunk a felkészülési időszakban?

– Mindenekelőtt rendbe kell tennünk néhány játékosnál az állóképességi problémákat, talán ez az egyik legfontosabb dolog. Ezért aztán két hét múlva elkezdenek egy háromhetes futóprogramot, hogy mire elindul a csapat közös felkészülése, akkor már a speciálisabb, sportág specifikus állóképességre tudjunk sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni. Ez természetesen játékokon keresztül valósulna meg, de nyilván lesz lépcsőzés, valamint olyan erőfejlesztő dolgok, amelyek szintén hozzátartoznak a prevencióhoz, hogy megfelelő állapotban kerüljenek játékosaink a pályára. Aztán lesz egy hét, amikor a klubvezetésnek köszönhetően Telkiben készülhetünk edzőtáborban, és terveink szerint ezáltal minőségileg is előre tud majd lépni az együttes. Bízom benne, hogy a következő idényben nem csak egy-két mérkőzésen tudjuk majd megmutatni, hogy mi van a csapatban, hanem a kilengéseket minimalizálva, végig megbízható, stabil teljesítmény tudunk majd nyújtani. Ha mindez meg tud majd valósulni, akkor a Békéscsaba ismét a táblázat első felébe tartozhat majd. Terveink szerint 5-6 felkészülési mérkőzésen lépünk majd pályára: az első két héten még nem, utána viszont hetente 2-2 mérkőzés szerepel az előzetes programban.

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2021. 05. 16.   Mérkőzések, Megye I. 2020-2021

Megyei I. osztály 2020/2021. 14. forduló

Szarvasi FC – Békéscsaba 1912 Előre II.

1-2 (1-0)

BELÉPÉS 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK CSAK VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNNYAL, VAGY AZ AZT HELYETTESÍTŐ EESZT APPLIKÁCIÓVAL!

Időpont: 2021. május 22. (szombat) 17:00 óra

Helyszín: Erzsébet-ligeti sporttelep

Cím: 5540 Szarvas, Erzsébet-liget

Játékvezető: Lovas László

Asszisztensek: Csatári Tibor, Flinta Zoltán

Szarvas: Kasik Viktor, Zima Dániel, Polonszki Patrik, Furár Róbert Tibor, Bakró Géza Attila, Styecz Milán, Bány Bence, Kiri Máté, Deli Lajos Patrik, Sindel Roland, Bozsó László. Cserék: Rohony Márk Gábor, Mojzsis Martin, Klimaj Zoltán, Kiri Bence, Moleri Roberto Dominik, Varga István, Szikora Milán.

Békéscsaba: Czinanó Antal Áron, Kasik Ákos, Sipaki Patrik Martin, Styecz Bence, Farkas János, Balog Zsolt, Ilyés Tamás, Bónus Marcell, Csicsely János, Zelik Csaba, Fazekas Lóránt. Cserék: Krnács Richárd, Bukor Zoltán Márk, Pap Szabolcs, Lászik Milán, Oláh Ákos, Szabó Zsombor, Varga Tamás Károly.

 Gólszerzők: Sindel Roland (13. perc), Varga Tamás Károly (88. perc), Pap Szabolcs (91. perc).

 Sárga lapok: Styecz Bence (61. perc), Deli Lajos Patrik (61. perc), Szabó Zsombor (81. perc), Sipaki Patrik Martin (81. perc), Varga Tamás Károly (89. perc).

Belépőjegy árak: felnőtt 500,- Ft / fő, diák-nyugdíjas 300,- Ft / fő.

Drámai végjátékban a Békéscsabáé lett a három pont a döntőnek is beillő rangadón.

A 88. percig a Szarvas vezetett Sindel Roland találatával, de a két csereember közül előbb Varga Tamás kiegyenlített, majd a hosszabbításban Pap Szabolcs a győztes gólt is megszerezte,  ezzel a lila-fehérek hatalmas lépést tettek az aranyérem felé. Két fordulóval a vége előtt a Békéscsaba II. előnye (52 pont) öt pontra nőtt a közvetlen rivális Szarvassal (47 pont) szemben, tehát matematikailag még nem végeztünk az első helyen. A jövő héten viszont szerdán Mezőhegyesen, majd szombaton Mezőkovácsházán lépnek pályára Brlázs István Gábor neveltjei, így az előzmények és a papírforma szerint talán nem bántunk meg senkit, ha a két utolsó mérkőzést kötelezőnek tituláljuk.

A bajnoki cím megszerzése azonban nem jár együtt automatikusan a harmadosztályú tagsággal, hiszen meg kell várni a résztvevők és az NB III-as bajnokságot vállaló együttesek számának függvényében megtartott sorsolást. Kis szerencsével elkerülhetjük az osztályozó mérkőzéseket – melyek egyébként oda-visszavágós rendszerben kerülnének lebonyolításra – és akkor jövőre már egy osztállyal feljebb szerepelhetnek a Lilák.

Csatlakozzon az eseményhez facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/events/305564854343508

Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2021. 05. 18.   Archívum - 2021., Archív

Íme a 2020/2021-es tavaszi idény 17 békéscsabai találata. Az egész szezont figyelembe véve házi gólkirályunk Lukács Raymond Barna lett kilenc találattal, a második helyen Paudits Patrik zárt nyolc góllal, a harmadik helyen pedig holtversenyben Gránicz Patrik és Szabó Péter végzett 4-4 találattal.

Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2021. 05. 17.   Archívum - 2021., Archív

Szokták mondani, hogy a számok nem hazudnak és ez így is van, hiszen a labdarúgás nem pontozásos sportág, nem a kivitelezés szépsége, minősége, vagy éppen az elvégzett munka mennyisége függvényében értékelnek, hanem csakis a győzelmek és ezek által megszerzett bajnoki pontok számítanak. Ezért aztán mindenképpen érdemes végignézni a számokat és elemezni a történések számszaki megvalósulását, vagy éppen annak elmaradását, függetlenül attól, hogy ez valamilyen szinten kegyetlen dolog.

Összességében sajnos nem sikerült előrébb lépnünk az előző, 2019/2020-as csonka bajnoki év óta – legalábbis, ami a helyezést illeti -, így a Békéscsaba 1912 Előre a 15. helyen végzett a 2020/2021-es szezonban. Az előző idényhez képest (8 győzelem, 8 döntetlen, 10 vereség és 32 bajnoki pont), az idén 11 győzelmet, 11 döntetlent, 16 vereséget, valamint 44 pontot sikerült gyűjteni. Nyilván az összehasonlítás nem teljesen valós, hiszen az előző szezonból csak 26 fordulót tudtunk lejátszani.

Jól indult az idény, hiszen Szegeden meggyőző teljesítménnyel (1-2) győztünk. Remekül is folytatódott, hiszen csapatunk az első kilenc fordulóban (augusztus 2. és szeptember 27. között) nem talált legyőzőre, és akkor még a tabella bronzérmes pozícióját foglalhattuk el. Derült égből villámcsapásként ért mindenkit a hír, hogy szeptember elején Schindler Szabolcs vezetőedző elhagyta klubunkat és a Vasashoz igazolt. Az edzőváltást klubvezetésünk gyorsan megoldotta, hiszen 2020. szeptember 16-án már be is tudtuk jelenteni Preisinger Sándor érkezését. Ettől függetlenül a teljes átállás nyilván időt vett igénybe, a menetrend pedig a normális lefolyásra és ismerkedésre nem hagyott túl sok időt, lehetőséget. Ettől és minden mástól függetlenül azt szokták mondani, hogy egy-egy eredmény ötven százalékban a játékosokon, ötven százalékban az edzőn múlik, így aztán érdemes a képletbe integrálni azt is, hogy a stáb menet közben, feszített tempóban vett át egy olyan keretet, melynek összetételébe minimális módon volt beleszólási lehetősége, hiszen erre sem az idő, sem a szezon nem adott módot. Nyilván egy ilyen szintű változás sok egyéb szegmensben is módosításokat igényel, melyeket a klubvezetés igyekezett mihamarabb megvalósítani, ezek azonban a folyamatok és megoldandó feladatok jellegéből adódóan nyilván időt vettek igénybe.

Vesszőfutásunk a Kazincbarcika ellen hazai pályán elszenvedett 1-3 arányú vereséget követően kezdődött, amelyet még feledtetni tudott két nagyszerű idegenbeli siker (DEAC – Békéscsaba 1912 Előre 1-3 és Aqvital FC Csákvár – Békéscsaba 1912 Előre 3-5), ezt követően viszont a vírus és a sérülések megpecsételték további sorsunkat, és hét mérkőzésen keresztül nem tudtunk győzni, valamint 570 játékperc szerzett gól nélkül telt el. Mivel variációs lehetőségekről gyakorlatilag szó sem lehetett, hiszen a rendszeres hiányzók száma szinte egy komplett csapatot tett ki fordulóról-fordulóra, ezért a taktikát és erőnket az határozta meg, hogy ki az aki egyáltalán pályára küldhető. Nyilván lehetne boncolgatni, hogy miért a sok sérülés, azonban ezek jellegéből adódóan ennek nincs túl sok értelme. Nagyobb részük régebben húzódó és/vagy visszatérő probléma volt – ami sajnos erre az időszakra csúcsosodott ki -, kisebb számuk úgynevezett kontakt-sérülés – amelyek nyilván elkerülhetetlenek és nem láthatók előre -, valamint néhány labdarúgónknál a COVID-19 fertőzés szövődményei okoztak olyan betegségeket-tüneteket, amelyekkel egyszerűen nem lehetett pályára, illetve harcba küldeni őket. Nyilván az előállt helyzet is rásegített arra a tényre, hogy több fiatal, saját nevelésű játékos kapott lehetőséget, mint az talán normális körülmények között elvárható lett volna, de ez mindenképpen jó alkalom volt, hogy a szakmai stáb felmérhesse az utánpótlás erejét és bennük rejlő lehetőségeket. Volt, aki abszolút megállta helyét és nyilván olyan is, akinek ezt nem sikerült megtennie, de összességében kijelenthető, hogy az új idényben is kerülnek majd fel olyan fiatal akadémisták az első keretbe, akikben mindenképpen van potenciál.

Visszatérve a szigorú tényekhez, azért volt néhány bravúros mérkőzésünk is az idényben, amelyekkel némileg sikerült árnyalni ennek a szerencsétlen szezonnak a sikertelenségét: Szeged-Csanád Grosics Akadémia – Békéscsaba 1912 Előre 1-2 (1. forduló), Békéscsaba 1912 Előre – Vasas FC 1-1 (2. forduló), Békéscsaba 1912 Előre – Nyíregyháza Spartacus FC 2-0 (8. forduló), Aqvital FC Csákvár – Békéscsaba 1912 Előre 3-5 (12. forduló), Békéscsaba 1912 Előre – Szeged-Csanád Grosics Akadémia 4-1 (20. forduló), Vasas FC – Békéscsaba 1912 Előre 2-3 (21. forduló).

A rész- illetve egyéb táblázatok szerint sem tudtunk maradandót alkotni, hiszen a félidei tabella szerint hazai pályán a 15., idegenben a 18., a hazai/vendég adatok pedig hazai pályán a 17., idegenben viszont a 10. pozícióba rangsorolták együttesünket. A rúgott és kapott gólok tekintetében is a végeredményből adódóan nem túl rózsás a kép, hiszen a 43 szerzett és összesen 60 kapott találat nem mondható ideálisnak. Ezt az adatot nyilván lehetett volna nagyobb koncentrációval és fegyelemmel némileg kozmetikázni. Ha például a Gyirmót elleni 4-0-ás, vagy a Haladás elleni 5-0-ás vereségeket mérsékeltebb formában hozzuk le, akkor az jelen helyzetben plusz egy helyezést jelentett volna a végelszámolásnál – függetlenül attól, hogy a lényegen ez sem változtatott volna. Persze, vegyük figyelembe azt is, hogy az említett mérkőzések egy része pont abba az időszakba esett, amikor csapatunkat a járvány tizedelte, és a gólarány alakulását nyilván negatívan érintette a DVSC elleni megállapított 3-0-ás végeredmény is. Ettől függetlenül ami tény, az tény és az idegenben szerzett 17, valamint a hazai pályán rúgott 26 gól –  ami összességében 1,13-as mérkőzésenkénti gólátlagot jelent –  kevés a boldoguláshoz. A tavaszi idényben ez kifejezetten látszott, mert a számtalan kidolgozott lehetőség egy igen kis hányadát sikerült csak gólra váltanunk, csak 17 gólt szereztünk, ráadásul a 2021. március 3. óta lejátszott 5 idegenbeli mérkőzésen egyáltalán nem tudtunk betalálni. A hatékonyság javítása és a helyzetek kihasználása nyilván az egyik fő irányvonal lesz a következő felkészülés folyamán, mert az látszik, hogy ezen van mit. A kép teljességéhez tartozik, hogy házi gólkirályunk Lukács Raymond Barna lett kilenc találattal, a második helyen Paudits Patrik zárt nyolc góllal, a harmadik helyen pedig holtversenyben Gránicz Patrik és Szabó Péter végzett 4-4 találattal.

Weboldalunk Tabella-Sorsolás menüpontja alatt mérkőzésről-mérkőzésre részletesen vezetjük a statisztikákat – ezeket mindenképpen figyelmükbe ajánljuk akár menet közben is -, melyekből kitűnik, hogy színes lapokból tisztességes számban gyűjtöttünk az egész idény folyamán. Egészen pontosan 89 darab sárga és 4 darab piros lapot “zsebeltünk” be, melyek nyilván automatikus eltiltásokkal jártak együtt, és szintén nehezítették a pályára lépő keret összeállítását. A játékperceket tekintve mindössze öt olyan játékosunk volt, akik az összes 3.420 rendelkezésre álló percből (a DVSC elleni mérkőzés miatt a valós szám csak 3.330 perc) 2.000 percnél többet töltöttek pályán: Bora György (2.700 perc), Szabó Péter (2.436 perc), Horváth Péter (2.323 perc), Paudits Patrik (2.173 perc), valamint Nagy Sándor (2.101 perc). Ezeket az adatokat is a járvány-helyzet, valamint a sérülések tették gallyra, hiszen a legutóbbi teljes (2018/2019.) szezonban a legjobb számok 3.200 perc körül alakultak. Higgyék el, egy-egy szóban forgó betegség vagy sérülés olyan mértékben vetheti vissza egy-egy játékos formáját, teljesítőképességét, hogy az igen nagy mértékben befolyásolhatja, és a tapasztalat alapján befolyásolta is csapatunk eredményeit. Még egy megjegyzést engedjenek meg a járvány által okozott károkkal kapcsolatban – tudjuk, hogy már unalmas lehet -, de a teljes igazsághoz tartozik: volt olyan játékos, aki a betegségből visszatérve a lépcsőn is alig tudott feljönni, előtte pedig gond nélkül teljesítette a kilencven perceket. Olyan is volt/van, akinek értékei a mai napig sem jöttek teljesen rendbe, így terhelhetősége gyakorlatilag abszolút limitált, hetek-hónapok kellenek a teljes regenerációhoz és csak bízni tudunk abban, hogy nem szenvedett maradandó károsodást. Ez van, ezek tények és bárki-bármit gondol, ezek a dolgok valósak és megtörténtek.

A nézőszámokról is szót szoktunk ejteni, de ezúttal ennek túl sok értelme nincs – hiszen a tizenkilenc hazai rendezésű bajnoki mérkőzésből mindössze nyolcat tudtunk közönség előtt lejátszani. Ezáltal hiába osztanánk-szoroznánk, mert valós képet festő mérőszámokat nem lehetne felállítani. Ebből az is következik, hogy a szokásos szezon utáni online szavazásunkat – melynek segítségével közönségünk rendszeresen megválasztja az idény legjobb játékosát – sem fogjuk megtartani, hiszen labdarúgóinkat szinte csak a felvételek alapján minősíthetné közönségünk, mely ezáltal gyakorlatilag csak szimpátia-szavazássá alakulna át. Úgy érezzük, hogy egy ilyen jellegű voksolásnak a személyes tapasztalatokon, érzéseken és benyomásokon is kell alapulnia, ami jelen helyzetben sajnos nem tudott teljes egészében megvalósulni.

A teljesség igénye alapján a játékvezetőkre is ki szoktunk térni. Legtöbb alkalommal, egészen pontosan háromszor Takács János és Veizer Roland sporttársakkal találkozhattunk játékvezetőként, de két-két mérkőzésen Antal Péter, Berke Balázs, Ducsai József, Kovács Imre, Molnár Attila, Nagy Norbert, Nazsa Tamás és Szigetvári Márk is fújta a sípot. Hazai mérkőzéseink alkalmával 5-5 sárga cédulát Kovács Imre és Rúsz Márton osztott ki számunkra, míg idegenben Molnár Attila és Zám Zsolt tette meg ugyanezt.

Weboldalunkon a 2020. augusztus 1 és 2021. június 16. közötti időszakban 84.468 egyedi látogatót rögzítettünk, akik összesen 162.523 megtekintést generáltak. Ez annyit jelent, hogy az eltelt tíz hónap alatt havonta átlagosan 8.447 látogatónk volt. Párhuzamos felületeink is több mérföldkövet érintettek, hiszen Instagram oldalunk és YouTube csatornánk is átlépte a bűvös egyezer valódi (organikus) követőt, Facebook oldalunk pedig még 2020. októberében érte el a nyolcezres számot.

Fontos dátumok, illetve időpontok, melyeket egyébként Naptár rovatunkban – sok más információval egyetemben – már korábban felvezettünk: osztályozó mérkőzések (június 5-6. és június 12-13.), átigazolási időszak kezdete (június 15.), felkészülés kezdete (június 21.), edzőtábor (július 5-10.), a 2021/2022-es bajnokság első fordulója (augusztus 1.).

Bízunk benne, hogy az új idényre való felkészülést már mindenféle akadályoztatás nélkül kezdhetjük meg, reméljük sérültjeink is visszatérnek, valamint érkezőkről és szerződéskötésekről, hosszabbításokról is beszámolhatunk nemsokára.

Kapcsolódó hivatkozás:

https://1912elore.hu/site/a-szamok-tukreben-20201229/

Megosztás

Facebook

0

email

Print