Információk: Videoton FC – Békéscsaba 1912 Előre

Belépőjegy információk:
A mérkőzésre érvényes belépők megvásárolhatók elővételben, munkanapokon 08:00-16:00 óra között, Békéscsabán az Előre Székház I. emeletén található Ügyfélszolgálati Irodában. Online módon: a meccsjegy.mlsz.hu weboldalon.

promo_elore_videoton_20150926

Békéscsabán kívül a Ticket Express jegyirodákban, valamint a mérkőzés előtt a Pancho Aréna jegypénztáraiban. A mérkőzésre való belépéshez szükséges igazolás beszerzéséhez – személyes vásárlás esetén – nem kötelező a klubkártya, elegendő a személyazonosításra alkalmas, fényképes igazolvány. A TE jegyirodákban és az online módon történő vásárlás kizárólag klubkártyával lehetséges.

A békéscsabai érdeklődők a 3I és 3H szektorokba tudnak belépőt váltani. A jegyek egységesen elővételben 1.000,- forintba, míg a helyszínen 1.200,- forintba kerülnek. Gyermekeknek 14 év alatt ingyenes a belépés.

Pénztár és kapunyitás:
2016. február 20. (szombat) 13:30 órakor.

line_purple

Stadion rajz:

puskasterkep-1453713279
line_purple

Parkolás, megközelíthetőség:

Pancho_VIP_parkolok

line_purple

Térkép:

line_purple

Kapcsolódó hivatkozások:

http://www.vidi.hu/2016/02/16/szurkoloi-infok-a-bekescsaba-elleni-bajnokira2016.html

http://www.vidi.hu/2016/02/16/utazasi-infok-a-szombati,-felcsuti-merkozesre.html

Elhunyt Verebes József

Tíz nappal 75. születésnapja előtt elhunyt az egykori szövetségi kapitány, a Rába ETO, az MTK és a Budapesti Honvéd csapatával négy bajnoki aranyérmet gyűjtő Verebes József, aki 1996-ban a Diósgyőrt osztályozóig vezette.

Verebes József labdarúgóként mindössze három élvonalbeli mérkőzésig jutott, edzői pályafutása viszont sikerekben bővelkedik. Hírnevét Győrben alapozta meg, ahol két egymást követő évben nyert bajnokságot (1981/1982, 1982/1983), majd az MTK élén megismételte ezt a sikert (1986/1987). Ezen kívül nyolc mérkőzés erejéig kivette részét a Kispest-Honvéd 1992/1993 évi bajnoki címéből is. Ezen kívül három bajnoki ezüst-, és két bronzérmet akasztottak nyakába.

verebes_jozsef

Szövetségi kapitányként két periódusban ült a magyar labdarúgó válogatott kispadján: 1987-ben négy, 1993-1994-ben tíz mérkőzésen irányította a nemzeti tizenegyet.

Ezt követően 1996 tavaszán vette át az akkor DFC néven az NB II-ben szereplő Diósgyőr irányítását. Hatalmas várakozás előzte meg érkezését, az első edzését több ezren nézték az edzőpálya korlátjának támaszkodva. Az idény végére a harmadik helyre hozta fel a csapatot – máig emlegetik például a Kecskemét elleni 7-1-es győzelmet, akik a helyszínen látták -, ami osztályozót ért. A Fehérvár Parmalat (a Videoton jogelődje) hazai pályán 2-1-re győzött, a visszavágón pedig a DFC nyert 2-1-re úgy, hogy a 92. percben Vámosi Csaba szabadrúgásból a keresztlécet találta el. A hosszabbításban végül a székesfehérváriak kerekedtek felül, így újabb egy évet kellett várni a diósgyőri feljutásra, de akkor már nem Verebes Józsefnek hívták a vezetőedzőt.

Edzői pályafutása hátra lévő részében még a Videotont irányította az élvonalban, majd alacsonyabb osztályú csapatok szakvezetőjeként búcsúzott.

Az utóbbi időkben Verebes József súlyos betegségéről szóltak a hírek, a 2016. március 13-án pedig elhunyt.

Fotók: Videoton FC – Békéscsaba 1912 Előre

[nggallery id=116]

Beharangozó: Videoton FC – Békéscsaba 1912 Előre

Kezdjük talán egy szép emlékezéssel. 2015. szeptember 26-án, körülbelül este nyolc órakor, amikor Fábián Mihály játékvezető lefújta a Videoton elleni bajnoki meccsünket a Kórház utcában, jókedvűen beszélgető drukkerek indultak hazafelé Békéscsabán. Mégpedig azért, mert Viczián (23. perc) és Calvente (45. perc) góljaival már az első félidő végére kialakult a végeredmény.

20150926_01

Normál menetben egy Videoton elleni hazai győzelem nem jelentett volna különösebb szenzációt, hiszen ez általában jellemző volt a korábbi bajnokságokban. Mindenesetre hazai mérlegünk a fehérváriakkal szemben abszolút pozitív volt: 27 mérkőzésen 12 győzelem, 10 döntetlen, 5 vereség. A gólkülönbség 42-28. Ehhez jött ezen a kellemes őszi kora estén egy újabb győzelem és két lőtt gól. Pedig ez a mérkőzés egyáltalán nem illett bele a „normál menet” kategóriába, hiszen mégiscsak az NBII-ből második helyen feljutó csapat és az előző NBI-es bajnok játszott egymás ellen – ráadásul nekünk pontosan tíz esztendőt kellett várnunk az NBI-es tagságra. Mégis megtettük, megvertük a Videotont. Egyébként rendkívül tanulságos volt a tabella állása a tizedik forduló után: 11. Videoton 9 szerzett ponttal, és 8-13-as gólkülönbséggel, 12. Békéscsaba 7 szerzett ponttal és -11 gólkülönbséggel. Persze akkor sem gondolta senki komolyan, hogy az ország legjobban menedzselt csapata a végjátékban is a kiesés elkerüléséért fog küzdeni – de tény, hogy akkor már tíz forduló óta tartott a bajnok vesszőfutása. Szerencsénkre, amikor hozzánk jöttek, akkor még lefele tartottak a lejtőn.

Nyilván nem véletlenül. Röviden a tények: miután a portugál Joan Manuel Carrillo vezette Videoton megnyerte a bajnokságot 2015-ben, az edzőt menesztették és a francia Bernard Casonival kezdték meg a felkészülést az következő szezonra. Ideje hamar kitelt, mindössze öt fordulón keresztül irányította a csapatot. Nem csoda, hiszen akkor a bajnokcsapat a megszerzett három pontjával csak azért nem állt a kieső helyen, mert neki volt a legjobb negatív gólkülönbsége (-4). A szintén három pontos, 11. helyen álló a Békéscsabának (-8), a 12. Diósgyőrnek (-9) volt. Augusztus közepéig tartott a francia edző szolgálata, átmenetileg egyik pályaedzője, Pető Tamás követte a kispadon, akinek eggyel több, hat forduló jutott, a 11. forduló után 12 ponttal, de még mindig negatív gólkülönbséggel adta át a csapatot október elején Horváth Ferencnek. Vele azért lényegesen acélosabb lett a gárda, hiszen 20 forduló után már az ötödikek voltak, 30 ponttal, immár pozitív gólkülönbséggel (22-20) és mindössze négy ponttal elmaradva a második helyezett Újpest gárdája mögött. Stabil, feltörekvő csapathoz megyünk tehát. (Az első fordulóban: Újpest-Videoton 1-0. Békéscsaba-FTC 0-1.)

Mi továbbra is a 12. helyen szerénykedünk, de nem adjuk fel – amíg van esélyünk, addig bizakodunk!

Miből táplálkozik bizakodásunk? Egyrészt az örök optimizmus biztató jeleket találó képességéből, amelyik képesség persze nem szakmai alapokon nyugszik – sőt, ezek olyan jelek, amelyeket egyáltalán nem kell figyelembe venni az esélyek latolgatásánál. Ugyanakkor viszont tényleges, valóságos események különös összekapcsolásából adódnak. Nézzünk egy ilyen jelfűzért: ezen a mérkőzésen azzal a csapattal találkozunk, akit a legbiztosabban győztünk le az idei bajnokságban, akik ellen még a mutatott játék is azt sugallta, hogy jó irányba haladunk. Az is tény, hogy ebben a bajnokságban első győzelmünket éppen Felcsúton – a Pancho Arénában szereztük meg. A kákán csomót keresőknek pedig ajánlom a figyelmébe a szerencsefaktort, mint az egyik legfontosabb sikertényezőt. A Puskás Akadémia ellen a szerencse velünk volt, a győztes találatunk öngól volt. És a legfontosabb – aminek nincs semmilyen valós előzménye – az a tény, hogy erre a mérkőzésre a 21. (nyerő szám) fordulóban kerül sor. Tehát a 21. fordulóban egy általunk magabiztosan legyőzött csapattal mérkőzünk – abban a stadionban, ahol a szezon egyetlen idegenbeli győzelmét arattuk. Persze, hogy nyerünk! Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy akik így gondolkoznak totózás közben, általában nem nyernek egyetlen fillért sem.

Aki győzni akar, annak egészséges, lelkileg-szellemileg és fizikailag jól felkészített játékosokra van szüksége. Olyanokra, akik képesek valóságra váltani a jelek üzenetét, akik gondolkodásban, cselekvésben felkészültek a feladat megoldására.

A Fradi elleni mérkőzésen, különösen a második félidőben, voltak a játéknak olyan pillanatai-percei, amikor kiegyenlíthettünk volna. Passzhibák, pici bizonytalanságok akadályozták meg, hogy gólt szerezzünk. Az esélyt az ellenfelünk azzal adta meg nekünk, hogy megelégedett az egy belőtt góllal, nem ambicionálta további találatok elérését. Nekünk élni kellett volna ezzel a lehetőséggel! Sajnos, nem sikerült.

A Videoton, amelyik legalább olyan erős játékoskerettel rendelkezik, mint a Fradi – nem fog ebbe a hibába esni, ők biztosan annyira meg akarnak verni bennünket, amennyire csak tudnak. Azonban ennek a motivációnak is lehet pozitív hozama számunkra! Különösen akkor, ha a mérkőzés elején sikerül hatástalanítanunk a játékukat. Ha a mi gólelkerülési törekvéseink szerint zajlik a találkozó, ha helyzetekig sem engedjük jutni az ellenfelet, illetve ha mégis odakerülnének, akkor kapusunk hárítana. Ha ezt a helyzetet sokáig fenn tudnánk tartani, akkor tulajdonképpen a mi akaratunk érvényesülne és ugye az a csapat szokott győzni általában egy mérkőzésen, amelyik rákényszeríti ellenfelére az akaratát.

20150926_02

Ehhez persze egészen biztosan szükségünk lenne eddig sérülés, betegség vagy egyéb okok miatt hiányzó játékosainkra is. Calvente betegsége után már felépült, a héten együtt készült a csapattal – bár állapota még mindig bizonytalan. Nathan Eccleston játékengedélye rendben van, de betegséggel bajlódott, miként Takács Péter és Vadász Viktor sem volt teljesen egészséges, Thomas Piermayr pedig eltiltását töltötte a Fradi ellen. Állapotuktól és Zoran Spiljak vezetőedző döntésétől függ pályára lépésük. Az utazó keret pénteken reggel egészen biztosan véglegessé válik, hiszen a közös reggeli után buszra ül együttesünk és Székesfehérvár felé veszi az irányt, így a délutáni edzést már ott bonyolítják.

Bármilyen vereségtől eltérő eredménnyel térnénk haza a Fejér megyei túráról, annak biztosan lenne közönségvonzó ereje, ami valószínűleg meglátszana a legközelebbi hazai mérkőzésünk látogatottságán is, mert akkor a szurkolóink jelenlétükkel bebizonyíthatnák, hogy nem csak értik, hanem élik is csapatunk szlogenjét: Együtt erősebbek vagyunk!

line_purple

Kapcsolódó hivatkozás:

http://www.vidi.hu/2016/02/18/kozel-12-ev-utan-gyozhetjuk-le-ismet-bajnoki-meccsen-a-bekescsabat.html

Pilán Márkó bemutatkozott az első osztályban

Újabb stratégiai továbblépés történt a Békéscsaba 1912 Előre utánpótlás nevelésében, amikor 2016. február 13-án (szombaton) a Ferencváros elleni hazai mérkőzésen kezdőként léphetett pályára tehetséges fiatal labdarúgónk, a mindössze 17 éves Pilán Márkó. A szakmai stáb megingathatatlanul hisz abban, hogy a békéscsabai labdarúgás újraélesztésének lehetősége a saját nevelésű játékosok megtartásában és megfelelő szintre fejlesztésében rejlik, így a törökországi edzőtábor után – ahol több fiatal focistánk is lehetőséget kapott – elérkezett a következő állomás, amikor Márkó éles helyzetben is kamatoztathatta az eddig megszerzett tapasztalatait és tudását. A klub alapvető koncepciója, hogy egyre több ilyen lehetőséget tudjon biztosítani – ezért nem meglepő, ha a tavaszi szezonban több hasonló bemutatkozással is találkozhatunk majd.

20160217_01

Márkóval néhány nappal a Fradi meccs után beszélgettünk, hiszen a felfokozott izgalmi állapot, valamint az élmények letisztulásához és feldolgozásához szerettünk volna némi időt hagyni.

– Kérlek, mutatkozz be szurkolóinknak!

– Pilán Márkó vagyok és 1998. június 17-én születtem. Jelenleg is Kisdombegyházán élek és ott is kezdtem el focizni a helyi klubnál. Battonya és Mezőhegyes után 13 évesen kerültem Békéscsabára és egy iskolai foci tornán figyeltek fel rám – ezután kerültem az Előréhez.

– Hogy alakult a pályafutásod az itt töltött évek alatt?

– Az U14-es csapatban játszottam először, de a bajnokságban az ellenfeleink egy évvel idősebbek voltak. Ezután az U15-ös első osztályú bajnokság következett Oláh Ferenc edző irányításával, majd az U17, ahol Purguly Árpád volt a trénerem – aki jelenleg a felnőtt csapatnál, Zoran Spisljak asszisztens edzője. A 2014/2015-ös szezonban az U21-es együttesben dolgoztam Láza János irányítása alatt, majd 2015-ben a téli felkészülést már a felnőtt csapattal kezdtem. Ezután már bemutatkozhattam a másodosztályú bajnokságban, ahol a Zalaegerszeg ellen léptem pályára először. Sajnos nem sokkal később megsérültem és csak az utolsó néhány fordulóra tudtam visszatérni az U21-esek közé.

Úgy látom jól sikerült a felépülés?

– Igen. Szerencsés vagyok, mert az edzők és vezetők végig segítettek-biztattak. Zoran bácsi és Árpi bácsi sokszor ült le velem beszélgetni, tanácsokat adtak és buzdítottak. Nagyon sok segítséget kaptam Gera Imre bácsitól, aki folyamatosan támogatott, mind az orvosi, mind az iskolai ügyek intézésében. Emellett Barta Szabolcs doktor úr, Kovalcsikné Czifrák Tímea gyógytornász és Knyihár János gyógymasszőr hathatós közreműködése kellett ahhoz, hogy teljesen egészségesen térhessek vissza a pályára.

A nyarat már az NB III-as csapatnál kezdtem, itt Boér Gábor lett az edzőm. Ősszel 14 mérkőzésen léptem pályára, emellett négyszer játszottam az U19-es együttesnél is. Idén másik két U19-es csapattársammal (Konyecsni Zoltánnal és Czinanó Áronnal) együtt lehetőséget kaptunk a törökországi edzőtáborban való részvételre.

20160202_belek_01

Térjünk rá az interjú apropójára. Nem akármilyen mérkőzésen, hazai pályán a Fradi ellen, kezdőként mutatkozhattál be az első osztályban – ez nem semmi! Mire gondoltál, amikor megtudtad, hogy kezdő leszel a mérkőzésen?

– Először nagyon meglepett a dolog, aztán büszkeség töltött el, majd igyekeztem mindent nagyon jól csinálni. Sokat jelentett, hogy az edzők mellett a társak is buzdítottak-segítettek. Csodálatos érzés, de egyben félelmetes is, hogy olyan volt és mostani válogatott játékosokkal együtt focizhattam, mint Vukasin Poleksic, Laczkó Zsolt, Vaskó Tamás – akiket nemrég még csak a TV-ben nézhettem. Köszönet nekik, mert csak pozitív dolgokat kaptam tőlük! Az is eszembe jutott, hogy az NB I-es bemutatkozásom utat mutathat a többi utánpótlás játékosnak, hogy Békéscsabán el lehet jutni a felnőtt csapatig – ezért is igyekeztem és mindent beleadtam. Egyetlen rossz dolog volt ezen a napon, hogy édesapám már nem láthatta, hogy az első osztályban a Fradi ellen rúghattam a labdát – sajnos Őt tavaly elvesztettük. A testvéreim viszont a stadionban nézhették végig a mérkőzést és ez nagyon jó érzés volt számomra. Az első negyedórában nagyon izgultam és szinte még fel sem fogtam igazán, hogy a pályán vagyok – csak a taktikára és az elvégzendő feladatra összpontosítottam. A mestertől kapott utasítások alapján különösen figyelnem kellett a védekezésre, a három középpályásra, de legfőképpen Nagy Ádámra. Mindenképpen meg kellett akadályoznom, hogy a forgató játékosok indítani tudjanak.

20160217_02

– Azt már tudjuk, mi lett a végeredmény. Belülről hogy láttad a mérkőzést?

Hetvenhárom percet töltöttem a pályán és úgy gondolom, hogy egy iksz simán benne volt a meccsben. Nagyon sajnálom, hogy a békéscsabai közönséget nem tudtuk egy szép eredménnyel megörvendeztetni. Az első félidőben még nagyon izgultam és a tempó is sokkal gyorsabb volt, mint az NB 3-as meccseken – bele kellett rázódni. A második félidőre némileg megnyugodtam és sikerült felvenni a ritmust, úgy érzem ekkor már sokkal jobban teljesítettem. Nagyon elfáradtam, hiszen sokat kellett koncentrálni, futni.

– További tervek?

– Természetesen nem elégszem meg ennyivel. Sokkal jobban kell teljesítenem, hogy rendszeresen lehetőséget kapjak az első osztályú mérkőzéseken. Fejlődnöm kell a támadásban, szoknom kell az összjátékot és többet kell gyakorolnom a fejjel való labdakezelést. Bízom benne, hogy elkerülnek a sérülések és akkor nagyon sokat tudok még fejlődni Zoran bácsi segítségével!

Gratulálunk az NB I-es debütáláshoz és további sok sikert kívánunk! Büszkék vagyunk rád!

 line_purple

Érdekes párhuzamot találtunk, amikor Marik Lászlót kérdeztük Pilán Márkóról. Az akadémia szakmai vezetője 30 évvel ezelőtt ugyancsak az FTC ellen mutatkozott be az első osztályban.

– Ez így igaz, 1986-ban én is a Ferencváros elleni hazai mérkőzésen mutatkozhattam be az NB I-ben. Akkor döntetlent játszottunk, így nagyon sajnálom, hogy most nem sikerült pontot szereznünk – pedig megérdemeltük volna.

– Hogy értékeled Márkó teljesítményét és miként látod azt a fejleményt, hogy Viczián Ádám után, újabb fiatal debütált a mennyeiben?

– Nagyon büszkék vagyunk, hiszen az Ő bemutatkozása az egész Akadémia sikere. Nem csak az edzőké, vezetőké, hanem a sok srácé is, akik nálunk játszanak. Márkó jó fizikai mutatókkal rendelkezik, megvan a sebessége és az állóképessége is ahhoz, hogy előbb-utóbb stabil első osztályú játékos lehessen. Technikai téren még fejlődésre van szükség, de mesterünk személye garancia arra, hogy ez is megvalósulhasson. Óriási akarattal és elszántsággal rendelkező játékos, aki képes a nehéz helyzeteken is felülkerekedni. Ezt bizonyította, hogy a Fradi ellen is megállta a helyét. Az elején kissé megilletődötten játszott, de a második félidőre összekapta magát és több jó megoldással vétette észre magát.

Nagyon várom Viczián Ádám felépülését is, mert az Ő játéka nagyon hiányzik a támadásainkból. Nagyon jó lenne Ádámot és Márkót együtt látni a pályán. Az Akadémia nagy köszönettel tartozik Zoran Spisljaknak és stábjának, mert rengeteg idő- és energiaráfordítással folyamatosan segítik az utánpótlás munkáját. Figyelemmel kísérik a játékosok fejlődését, és ami nagyon fontos: lehetőséget biztosítanak a legtehetségesebbeknek. Ezzel nem csak irányt mutatnak a csabai talentumoknak, de komoly anyagi eszközökhöz is juttatják a klubot, hiszen az MLSZ kiemelten támogatja azokat az egyesületeket, ahol a saját nevelésű fiatalok lehetőséget kapnak a felnőtt csapatban is. Büszkék voltunk arra is, hogy Márkó mellett a 17 éves kapus – Czinanó Áron és a 18 éves támadó – Konyecsni Zoltán is részt vehetett a csapat törökországi edzőtáborában. Rajtuk kívül még három ifjúsági korú játékos: Kálmán Szilárd, Orovecz Ádám és Bogár Imre került fel az NB III-as csapat keretébe. Ezek iszonyúan lényeges dolgok, mivel az Akadémia elsődleges célja, hogy játékosokat neveljen a felnőtt csapatunk számára. Ehhez viszont szoros kapcsolatra van szükség a felnőtt csapat és az Akadémia között. Békéscsabán ez igen jól működik, így bizakodóak vagyunk a jövőt illetően is!