A bejegyzés kalkulált olvasási ideje 419 másodperc.
– Ha az lenne, mindenki ezt csinálná – kezdte Purguly Árpád asszisztens-edzőnk a válaszadást, arra a felvetésünkre, hogy mennyire összetett és nehéz feladat előtt állnak a következő három hónapban és akit a törökországi edzőtábor intenzív programjának pillanatnyi szünetében kérdeztünk.
– Amikor elkezdtük a munkát Békéscsabán, egy átfogó stratégiai tervet dolgoztunk ki, melyben pontosan megfogalmaztuk azokat a sarokpontokat, amelyek szerint szeretnénk végezni munkánkat Békéscsabán. Összefoglalva: ez a terv 74 oldalon keresztül magában foglalta mindazon elképzeléseket, amelyeket meg szeretnénk valósítani. Ebben a tervben az utánpótlás nevelés kiemelt helyen szerepel, mert hisszük és valljuk, hogy a békéscsabai labdarúgás „megmentése” a békéscsabai utánpótlás nevelésben rejlik. A fent említett terv egyik fő pontja, hogy akadályozzuk meg a békéscsabai nevelésű játékosok eláramlását és mivel az idősebb korosztályok között jelenleg nincs első osztályú csapatunk, ezért mi vállaltuk azt is, hogy kiemelt gondot fordítunk a tehetségeink megőrzésére. Nem egyszerű a feladat, de ha különleges dolgot akarunk létrehozni, akkor különleges munkát szükséges végeznünk és ebben nagy segítséget nyújt számunkra Jakab Péter és Marik László. Szeretnénk megértetni fiataljainkkal, hogy jelen pillanatban Békéscsabán a legkönnyebb a felnőtt csapat közelébe kerülni és nem kell elmennie, ha fejlődni szeretne.
– Nagyon fontos dolognak tartjuk, hogy a felnőtt csapatot és az utánpótlást még inkább közelítsük egymáshoz – megszüntetve azt a kialakult képet, hogy a saját utánpótlásunkban nevelkedő játékosaink csak félve tekintsenek be a felnőtt csapat öltözőjének folyosójára. Ezért, ahogy alkalmunk nyílott már az első évben, az akkori U21-es korosztállyal közös edzést szerveztünk. A következő lépés volt, hogy az U21-ben kimagasló teljesítményt nyújtó játékosokat meghívtuk egy-egy tréningre, sőt már a tavalyi törökországi edzőtáborba is elvittünk közülük játékosokat: Szántó Mihályt, Pilán Márkót és Viczián Ádámot, hogy szokják a felnőtt labdarúgás ritmusát, keménységét. A három fiatal közül Viczián Ádám komoly szerepet vállalt az első osztályba kerülésért folyó küzdelemben és már az NB I-ben is bemutatkozott – sőt debütálása alkalmával a DVSC elleni mérkőzésen gólt is szerzett. Pilán Márkó ismét itt van velünk a törökországi edzőtáborban, két másik csabai nevelésű fiatallal együtt. Tagja az NB III-as csapatunknak és két társával – akik szintén bemutatkoztak már a második együttesünkben – a csabai nevelésű Konyecsni Zoltán és Czinanó Áron is lehetőséget kapott, hogy az edzőtáborban is bizonyíthassák rátermettségüket és csak rajtuk múlik, hogy mikor mutatkozhatnak be a legfelsőbb kategóriában.
– Ezt hogy érted, hogy „csak rajtuk múlik”?
– Természetesen itt a kitartásról, szorgalomról, alázatról, akaraterőről beszélek, amelyek hiányában nem válhat valaki értékes első osztályú labdarúgóvá.
– Kihangsúlyoztad az értékes labdarúgót, mit értesz ez alatt?
– Azt, aki folyamatosan a legmagasabb osztályban tud játszani, évről-évre jobb teljesítményt nyújtva, mert képes és hajlandó fejlődni, megújulni – az ilyen játékos értékes a csapattársaknak, az edzőnek, a klubnak és adott esetben a válogatottnak is.
– Ezzel a céllal indult útjára nemrég az úgynevezett elit képzés is? Pontosabban mit takar ez a megfogalmazás és mesélj egy kicsit légy szíves az első foglalkozásról!
– Nagyon jó dolognak tartom, hogy ez a csoport elindulhatott – sok dolgot bizonyít, többek között azt, hogy vannak Békéscsabán épülni és megújulni akaró edzők, akik nem a „csodálatos” sztorizgatásaikkal akarják szebbé varázsolni a jövőt, hanem időt szánnak a Zoran által irányított szakmai továbbképzésekre, külön öröm számomra hogy én is részese lehetek a szakmai programok előkészítéseinek. Nem utolsó sorban pedig azért is örömteli, hogy ez a program beindult, mert mindenki meggyőződhetett arról, hogy minden korosztályunkban vannak kiemelt tehetségek. Túl vagyunk az első edzésen, amit hárman vezényeltünk: Zoran Spisljak, Jakab Péter és jómagam. Marik László az egész edzést videóra rögzítette, hogy később ki tudjuk elemezni. Szerintem nagyon jól sikerült, mert az edzők és a játékosok egyformán értékes tapasztalatokkal térhettek haza.
– Mikor jó vagy értékes egy edzés?
– Véleményem szerint egy edzés akkor sikerül jól, ha a játékosnak tudsz adni-tanítani valamit, ami által több lett, mint az edzés megkezdése előtt. Ha ezzel a többlettel és jó érzéssel mehet haza, várni fogja a következő foglalkozást. Akkor pedig nyíltan, pozitívan dolgozik majd – tudván azt, hogy ismét valami újat fog „hazavinni”. Edzői szemmel öröm volt nézni, hogy a srácok az első perctől az utolsóig maximális koncentrációval hajtották végre a gyakorlatokat.
– Adódik a következő kérdés: jelenthet ez bármiféle megkülönböztetést a fiatalok körében? Nem veszi el azok kedvét az egésztől, akik most nem kerültek be ebbe a csoportba?
– A jelen pillanatban kiválasztott fiatalok már most előrébb tartanak kortársaiknál, nekik már egy kicsit más jellegű munkára is szükségük van. Igenis jelezni kell feléjük, hogy a klub szakmai stábja felfigyelt tehetségükre és minden lehetőséget biztosítunk a továbbfejlődésük érdekében. Csak úgy, mint azoknak is, akik nincsenek most benne ebben a kiválasztásban. Ez egy sport és a sportban természetes a versengés – aki az első kudarc után feladja, az soha sem fog a csúcsra érni. Egyébként ez a csoport sem végleges, folyamatosan nyitva áll a lehetőség bárki előtt, de csak fegyelmezett, pontos edzésmunkával és kitartással lehet bekerülni.
– Miért tartod fontosnak, hogy az első csapat edzői részt vegyenek ebben a programban?
– Amikor elkezdtük a munkát és elkészítettük a korábban említett tervünket, abban az is szerepel, hogy szeretnénk egy formatervet kidolgozni, amit más klubok is használhatnának a jövőben. Véleményünk szerint, ha az első csapatot és az utánpótlást közelebb akarjuk hozni egymáshoz, akkor közös szisztéma szerint kell dolgozni – amelyet az első csapat játéka határoz meg. Olyan szempontból is fontos a fiatalokkal való személyes találkozás, hogy minél jobban megtapasztaljuk egymást. Mi is kíváncsiak vagyunk rájuk és ők is megismerhetnek minket. Így, ha a jövőben lehetőséget kapnak arra, hogy a felnőtt csapattal dolgozzanak, akkor azok kevésbé lesznek szokatlanok számukra, mert már legalább ismernek minket és edzések nem a velünk való ismerkedéssel kezdődnének, hanem már bátrabban tudják és akarják végrehajtani a tőlük elvárt feladatokat.
Közösségi média