Címkézett bejegyzés

2015. 03. 22.   Archív, Archívum – 2015.

Interjú Zoran Spisljak, vezetőedzővel

A Békéscsaba 1912 Előre szakmai stábja a tavaszi szezon indulása óta tovább fokozta a tempót és éjt-nappallá téve azon dolgozik, hogy csapatunk belátható időn belül elérje a régóta áhított célokat. Lépésről-lépésre haladnak előre és a lehetőségekhez mérten további technikai, módszertani és pedagógiai fejlesztéseket eszközöltek. Folytatódik az utánpótlás-korú játékosok beépítése is a csapatba. Sőt annak köszönhetően, hogy megkezdték kiépíteni a határ menti, magyarlakta településeken élő, fiatal labdarúgók feltérképezését – külföldről érkezett, magyar állampolgárságú, fiatal focisták is lehetőséget kapnak arra, hogy a csapattal edzenek – akik a későbbiek folyamán segíthetik majd a lilákat.

“Ne várjuk, hogy a fiatal tehetségek csak úgy “berepülnek” hozzánk, meg kell találni, módszeres pontos munkával fel kell építeni és alkalmassá kell tenni őket a felnőtt labdarúgásra. Igyekszünk mindig jóval előrébb gondolkodni!” – szokta mondani Zoran Spisljak.

Vezetőedzőnk – a modern labdarúgás egyik képviselője és fejlesztője – nemzetközi szinten is elismert szakembernek számít és az edzések közötti szünetekben hol magyarul, hol angolul adja át tapasztalatait más szakembereknek, akik a legkülönfélébb kérdésekkel és kérésekkel találják meg. Szurkolóink tájékoztatását, azonban mindennél fontosabbnak tartja, ezért most is szakított időt arra, hogy kérdéseinkre válaszoljon.

– Ha jól tudom, múlt hét csütörtökön – a csapat szabadnapján – Telkiben jártatok az MLSZ-nél? Mi volt a látogatás célja?

Egy meghívásnak tettünk eleget, melynek előzménye volt. Az egész dolog onnan indult, hogy év elején – szabadidőnkben az utánpótlással karöltve – tartottunk egy edzéssel egybekötött szakmai délutánt, a megyében dolgozó edzők részére – melyen természetesen a saját utánpótlás edzőink is részt vettek. Ezen a napon ízelítőt adtunk abból az edzésmódszerből, amellyel a felnőtt csapatnál dolgozunk. Két szövetségi tréner kolléga is megtisztelt minket látogatásával, így nekik is bemutattuk periodizációs rendszerünket. Ezután kaptunk egy nagyon kedves és érdeklődő meghívást az MLSZ-ben dolgozó edző kollégák részéről – amelynek természetesen eleget is tettünk. Igyekeztünk még jobban és részletesebben bemutatni azt a szisztémát, amelyet nemzetközi- és az utóbbi hat év folyamán Magyarországon is szerzett tapasztalataim alapján, hosszú idő alatt dolgoztam ki.

Hogy sikerült a vendégség? Milyen visszajelzéseket kaptatok?

Mindent összevetve igen sikeresnek ítélem a találkozást – büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy tudtunk új dolgokat mutatni-mondani a szövetségben dolgozó kollégáknak, melyeket teljesen pozitívan fogadtak. Abban maradtunk, hogy a felnőtt válogatott mérkőzés után folytatjuk az együttműködést, de már nálunk – Békéscsabán. Helyben talán még bővebben tudunk beszélni módszereinkről és az eredményeket a csapat edzésein meg is tapasztalhatják.

– Ezek szerint sokan figyelik a Békéscsabán zajló munkát és eseményeket. Érkeztek máshonnan is érdeklődések?

Az a csapat, amely ilyen eredményeket tud produkálni, természetesen felhívja magára a szakma figyelmét. Igen, sokan érdeklődnek és kíváncsiak a nálunk zajló szakmai munkára. Nagyon sok a hozzánk hasonló, nagy múltú csapat, akik szeretnének az élvonalba kerülni vagy éppen ott stabilan megmaradni – nem csak magyarországi klubokra gondolok. Az internet világában nem léteznek határok, így megtalálhatnak minket bárhonnan. Ez tény, melyből egyértelműen látszik, a magyar labdarúgást figyelemmel kísérik a határokon túlról is.

– Ritka erény, hogy mindenkire tudsz egy kis időt szakítani. Hogy csinálod?

Ha egy csapat megfelelő eredményt szeretne elérni, akkor mindenkire és mindenre egyaránt oda kell figyelni. Ez nagyon fontos! Sok részletből állhat össze a siker és nem tudhatjuk előre, hogy végül mi dönti majd el a bajnokságot?! Napi 16 óra munkába ezeknek a dolgoknak is bele kell férniük. Egyébként pedig, örömmel teszem – hiszen “Együtt erősebbek vagyunk”!

– A legtöbb szurkolónk legszívesebben már a Kórház utcában drukkolna a csapatnak. Mi a véleményed a már majdnem teljesen elkészült, új pályánkról?

Először is meg szeretném köszönni – a csapat nevében is – szurkolóink türelmét és kitartását! Tudjuk, hogy honnan indultunk: meccsenként körülbelül 400 néző. Az utolsó “hazai”, Gyulán lejátszott Mezőkövesd elleni mérkőzésünkön, ennél jóval több drukker segítette a csapatot. Biztosak vagyunk abban, hogy elkövetkező hazai mérkőzéseken a nézőszám folyamatosan tovább emelkedik majd, hiszen a csapat ezután is mindent meg fog tenni a győzelmek érdekében. Úgy tudom, hogy a csabai közönség ezt mindig nagyra értékelte! A Vasast egyébként már tényleg itthon, a Kórház utcai centerpályán fogadjuk, ahol már az utolsó simításokat végzik – néhány napon belül használatba is vehetjük!

Köszönjük, hogy ismét a rendelkezésünkre álltál! További sok sikert kívánunk!

Köszönöm a lehetőséget! Hajrá Lilák!

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2015. 03. 14.   Archív, Archívum – 2015.

A ma délelőtti edzés után Zoran Spisljak vezetőedző szemrevételezte az új centerpályát és a bejárás után csak ennyit mondott: “Jó kis stadion lesz ez!” Tekintettel a barátságos időjárásra a gyep észrevehetően zöldül – lila “sajnos” már biztosan nem lesz – így úgy látszik, hogy jól érzi magát új helyén – a Kórház utcában – és remélhetőleg nemsokára már használatba is vehetik labdarúgóink. Az új borításon kívül is folyamatos a munka: új kerítéseket építettek, a kapu mögött labdafogó hálót állítottak és a tereprendezés is folyamatos. Bízunk a további kedvező időjárásban, hogy  a Vasas elleni hazai mérkőzést már itthon tudjuk rendezni!

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2015. 03. 10.   Archív, Archívum – 2015.

A Békéscsaba 1912 Előre fiatal középpályása, aki immár a 3-as számú lila-fehér mezt tudhatja magáénak, 2015. február 21-én (16 év és 249 naposan) lépett először pályára másodosztályú bajnoki mérkőzésen – a ZTE elleni, idegenbeli találkozón. A új csapatképről és az egyéni fotókról szurkolóink már közelebbről is megismerkedhettek új játékosainkkal, de úgy gondoltuk – egy személyes beszélgetés talán még inkább megfelelőbb lehetőség erre. Egy délelőtti tréning után Pilán Márkót kérdeztük, a számára mindenképpen emlékezetes eseménnyel kapcsolatban.

Igen fiatal korod ellenére egy ideje már a felnőtt csapattal készülsz és úgy gondolom, példa értékű lehet más hasonló korú játékosok számára is, hogy minden labdarúgó előtt adott a lehetőség a felsőbb osztályban történő bemutatkozásra. Mutatkozz be kérlek és mondd el, hogy jutottál idáig!

Szüleimmel és három bátyámmal Kisdombegyházán élek és ott is kezdtem el focizni. Battonyán folytattam, majd onnan kerültem a békéscsabai UFC-hez és már negyedik éve játszom Békéscsabán. Három bátyám közül kettő is korán elkezdte rúgni a bőrt. Richárd bátyám a mai napig focizik Vésztőn, de előtte megjárta az UFC-t is. Sokat köszönhetek szüleimnek, hiszen az első perctől kezdve támogatták, hogy a tanulás mellett focizzak. Édesanyám például mindig biztatott, hogy soha ne adjam fel, sőt többször előfordult, hogy a pálya széléről szurkolt nekem. Édesapám már egészen fiatal korában is imádta a labdarúgást, sőt egy ideig igazolt játékosa volt például a battonyai csapatnak – tőle örökölhettem a labdarúgás szeretetét – aki amellett, hogy igaz atyai szigorral követi pályafutásomat, azért mindig leül velem a tévé elé, hogy együtt nézzük meg a nemzetközi kupameccseket.

Jelenleg a Zwack József Kereskedelmi Iskolában tanulok vendéglátó-eladónak. A suli mellett, igen kemény és hosszú út vezetett addig, hogy a felnőtt csapatban is bemutatkozhassak. Külön köszönöm Purguly Árpádnak, akivel tavaly egy éven keresztül együtt dolgozhattam és most is fantáziát látott bennem, mesterünknek – Zoran Spisljaknak, aki lehetőséget biztosított, valamint Gera Imrének, aki rengeteget segített dolgaim intézésében és természetesen mindenkinek, aki eddigi pályafutásomat segítette! Szeretnék minél tovább jutni a labdarúgásban és igyekszem ezért mindent megtenni. Úgy gondolom, hogy Békéscsabán minden korombeli játékos előtt nyitottak a lehetőségek és áldozatos, fegyelmezett munkával minden elérhető. A foci miatt eléggé besűrűsödtek a napjaim – bár ezt egyáltalán nem bánom -, mert azzal a feltétellel kaptam lehetőséget, hogy a labdarúgás nem mehet az iskola rovására. Reggel bemegyek az első két órára, aztán rohanok edzésre, majd vissza az iskolába. Délután ismét edzés, így általában este hét óra körül érek vissza a kollégiumba. Nem panaszkodom, mert tudom, hogy nagy lehetőség előtt állok és céljaim elérése érdekében még nagyon sokat kell dolgoznom. A napi intenzív edzések, meg persze a tanulás miatt kevés szabadidőm marad – szeretnék bekerülni a korosztályos válogatottba – de tudom, hogy ezt csak nagyon kemény és alázatos munkával érhetem el.

Milyen a hangulat a csapatnál, mennyire sikerült beilleszkedni?

Remek a hangulat a csapatban, a többiek egyből befogadtak és nagyon sok segítséget kapok. Szoknom kell még az új közeget, de mindent elkövetek annak érdekében, hogy bizonyítsam edzőinknek – jól döntöttek, mikor megadták a lehetőséget, hogy a felnőtt csapattal edzhessek. Még fiatal vagyok, bár ezt nem éreztetik velem lépten-nyomon és tudom hol a helyem, mi a dolgom – fiatal játékosként büszkén viszem az edzéshez szükséges eszközöket és igyekszem jól végezni a feladatom. A mester és az edzők is biztatnak, mindenben segítenek. Természetesen a szükséges szigor is adott, de ez így van rendben. Elég meglepő dolgokkal találkoztam és nem is gondoltam volna, hogy ilyen módszerekkel is lehet edzeni, mérkőzésekre készülni. Örülök, hogy itt lehetek – bár ez most lehet, hogy nem látszik – kemény volt délelőtti edzés…

A ZTE ellen egy pontot sikerült hazahozni, amely a látottak alapján kevésnek tűnik – a bajnokság végén azonban még igen értékesnek bizonyulhat. Mikor kaptál játéklehetőséget, hogy sikerült a bemutatkozás? Izgultál?

Igen, eléggé izgultam – hiszen ez volt az első NB II-es meccsem. A 85. percben kaptam játéklehetőséget és tudom, hogy kevés volt már hátra, de igyekeztem élni a lehetőséggel, valamint a maximumot nyújtani a rendelkezésre álló idő alatt. A meccs egyébként elég küzdelmes volt és a pálya is elromlott az időjárás miatt. Úgy vagyok ezzel, hogy a tavaszi szezon első meccsén, idegenben benne volt a döntetlen és pozitívan állok hozzá – elhoztunk egy pontot Zalaegerszegről.

Mik a céljaid a labdarúgásban és miként látod az Előre jövőjét?

Szeretnék minél tovább jutni a fociban Békéscsabán és jelen pillanatban úgy érzem, hogy erre minden esélyünk és lehetőségünk meg is van. Óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy tagja lehettem a 24-es keretnek. Megígérem, hogy mindent elkövetek azért, hogy megháláljam a szakvezetés bizalmát és hozzájárulhassak ahhoz, hogy ismét élvonalbeli csapatunk legyen. Így jövőre esetleg már NB I-es labdarúgóként folytathatnám a munkát a liláknál.

Mit üzensz szurkolóinknak?

Azt szeretném mindenkitől kérni, hogy jöjjenek ki a meccsekre és mutassák meg, hogyan kell a Viharsarokban szurkolni! Ez nagyon-nagyon sokat segíthetne a csapatnak és egészen biztosan megkeseríthetnénk a többiek dolgát. Sokkal motiváltabb az ember, ha látja és hallja a tömeget a lelátón, akik mind-mind a csapatukért szorítanak! Előre is köszönöm!

Hajrá Előre! Együtt erősebbek vagyunk!

http://1912elore.hu/site/player/pilan-marko/

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2015. 08. 10.   Archív, Archívum – 2015.

Zoran Spisljak vezetőedző szerint nem a véletlen műve, hogy az Előre a második helyen telel.

Péntek délelőtt a román másodosztály Keleti-csoportjában harmadik helyezett Academica Arges ellen játszotta utolsó törökországi felkészülési mérkőzését az NB II második helyén telelő Békéscsaba. A viharsarkiak a 2-1-es győzelem után rögtön a repülőtérre indultak és amíg a játékosok készülődtek, addig a gárda vezetőedzője – Zoran Szpisljak a Rangado.hu helyszíni tudósítójának adott interjút.

– Az elején egy kicsit meg voltunk fogva, de az utóbbi huszonnégy órában sok olyan szituáció volt, hogy azt sem tudtuk, mikor és ki ellen fogunk játszani és ez egy kicsit bennünk volt – mesélte Zoran Spisljak. – A román másodosztály harmadik helyezettjével találkoztunk és az elején a bal oldalon voltak kisebb gondjaink, ezt az ellenfél jól kihasználta, emiatt tudott többet produkálni. A többi csapatrészünk azonban nagyjából jól működött és nem adtunk nagy lehetőségeket a románoknak. Az “előrejátékban” is végre tudtuk hajtani az elképzeléseinket és a második gólunk után rögtön akadtak további helyzeteink. A második félidőben próbáltuk megnézni a cserejátékosokat is, hogy miképp működnek különböző posztokon. Ez is befolyásolta, hogy a játék ritmusa egy kicsit változott. A románok is próbáltak egyenlíteni, az utolsó öt percben a védelmünk egy kicsit fel is lazult. Összességében meg vagyok elégedve, mert mindenki megmutatta, hogy készen áll a Zalaegerszeg elleni bajnokira.

– Máris készen áll a csapat a jövő hétvégi bajnoki rajtra?

– A felkészülési meccseinken egy döntetlent leszámítva egytől-egyig győzelmet arattunk, egyedül a Debrecent nem vertük meg. Csak a Honvéd ellen kaptunk több gólt, de a védelmünkre büszkék vagyunk, hátul stabilan működünk. Minden meccsre maximálisan ráhangolódtak a játékosok és erőben is azt értük el, amit terveztünk.

– Spitzmüller, Fehér Zsolt és Mursits személyében NB I-es múltú labdarúgókat igazoltak a télen. Elégedett az eddigi teljesítményükkel?

– Mindegyikőjüket erősítésnek tartjuk, azért jöttek hozzánk, hogy még egy kicsit emeljék a szintet és a konkurencia még nagyobb legyen a csapaton belül. Minden igazolás hozta eddig, amit elvártunk, de természetesen ki kell harcolniuk, hogy a kezdőbe kerüljenek. Azt hiszem, az adaptáció időszakán túl vannak, a csapat nagyon jól elfogadta őket és ők is a csapatot. Tovább kell dolgozniuk és kivárni azt a lehetőséget, amikor majd tudnak bizonyítani.

– Véglegesnek mondható a keret?

– Szerintem már nem lesz mozgás. Ha csak véletlenül nem lenne szó valakiről, aki még erősítést jelentene. Jelen pillanatban azonban nem keresünk, mert minden poszton van két olyan játékosunk, aki NB II-ben meg tudja oldani a feladatát.

– A második helyről várják a tavaszi folytatást. Minek köszönhető a kiváló őszi szereplés úgy, hogy a rivális csapatokban azért nagyobb nevek szerepelnek…

– A riválisoknál a nevek szerepelnek, nálunk pedig a csapat. Az elejétől kezdve arról beszéltünk, hogy csapatot akarunk építeni és ezen dolgozunk folyamatosan. Huszonöt játékos van a keretben és mindenkinek meg kell oldania a feladatát, ha megkapja a lehetőséget. Mindenkit tisztelünk, de próbálunk a saját dolgainkkal foglalkozni. Nem véletlenül vagyunk a második helyen, mindent megtettünk ezért. Persze, az elején volt egy kisebb hullámvölgy, amikor a védelem még nem állt össze, de aztán erősek voltunk és felálltunk. Volt egy hétmeccses győzelmi szériánk, ami hatalmas lökést adott a csapatnak. Továbbra is építkezünk folyamatosan, hiszen ez a mi elképzelésünk.

– Csalódott lesz, ha végül nem sikerül kiharcolniuk a feljutást?

– A célunk ebben az első évben, hogy felépítsük a csapatot, mi ezen dolgozunk. Mindenképpen versenyben szeretnénk maradni a többiekkel, de majd a végén látjuk meg, hogy ez mire lesz elég. Eljutottunk idáig, megmutattuk, mire vagyunk képesek, úgyhogy nem fogjuk feladni. Versenyben akarunk maradni a riválisokkal és a végén majd eldől, hogy ez elég, vagy sem.

Forrás: rangado.hu

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2015. 02. 13.   Archív, Archívum – 2015.

Szűk két hét maradt a tavaszi szezon nyitó fordulójáig. Az igazolások befejeződtek, a felkészülés lassan a vége felé közeledik. A magyarországi edzőmérkőzések tekintetében Zoran Spisljak vezetőedzőt kérdeztük – aki természetesen azonnal rendelkezésünkre állt és mindig szívesen tájékoztatja Szurkolóinkat a csapat pillanatnyi állapotáról, teljesítményéről.

Kérlek, értékeld az eddig Magyarországon lejátszott edzőmérkőzéseket!

A Debrecen ellen mindenki 45 perc játéklehetőséget kapott, játékosaink hozták az edzéstervnek megfelelő teljesítményt. Minden tekintetben fel tudtuk venni a versenyt, szervezettek és fegyelmezettek voltunk. A mérkőzés elején vétett öngól sem zavarta össze a játékosokat, mindenki nyugodtan tette a dolgát. Több helyzetünk volt, mint neves ellenfelünknek – de a befejezéseknél sajnos többször is hibáztunk.

A két következő mérkőzésen lehetőségünk volt felmérni játékosaink futómennyiségét és minőségét. Mindenki 90 perc játéklehetőséget kapott. Maradt a fegyelmezett és szervezett játékunk, ami jobb helyzetkihasználással is párosult. A Szeged 2011 ellen mindvégig stabilan, a mérkőzést folyamatosan kézben tartva játszottunk – ellenfelünknek esélyt sem adva a gólszerzésre. Az Orosháza elleni mérkőzésen kijött az osztálykülönbség is, ami az eredményben is megmutatkozott: 9-0. Mind a két összecsapáson a magabiztos játék mellett, a futómennyiséggel is elégedettek voltunk.

A Kecskemét elleni edzőmérkőzésen a játékosok 60, illetve 30 perc játéklehetőséget kaptak. Egy NB I-es csapat ellen sikerült 90 percen keresztül kézben tartani a mérkőzést és irányítani annak a végkimenetelét. Pontos és fegyelmezett játékkal tudtuk legyőzni ellenfelünket.

A Honvéddal szemben – NB I-be illő játékkal -, mind a két sorunk rendkívül szervezetten és fegyelmezetten játszott. Ezen a mérkőzésen ismét felmértük a csapatot. A futómennyiség alapján bőven elértük az első osztály szintjét, sőt voltak akik meg is haladták azt (45 perc alatt 5.642-6.850 métert teljesítettek.). A játékkal és az eredménnyel teljesen elégedettek voltunk, a futás minőségén szeretnénk változtatni – több sprintet és magasabb intenzitású futást beépíteni a játékba.

Szerdán érkeztetek Törökországba. Mennyiben és milyen módon tudja a program segíteni céljaink elérését?

Indulásunk előtt egy nappal leesett a hó és ez nagy zavart okozott, majdnem edzést kellett kihagynunk. Komoly céljaink vannak, ezért mindenkinek oda kell tennie magát – a pályamunkástól kezdve a vezetőkig. Belekben nincs hó, ezért nyugodtan tudunk készülni – jó minőségű pályákon edzeni, mérkőzéseket játszani. Hozzáteszem, több NB II-es vetélytársunk is itt van és kihasználják a rendelkezésre álló lehetőségeket. A mi terveinkbe sem fér bele, hogy heteken keresztül az időjárás kegyeire bízzuk a csapat felkészítését. Mindezek mellett nemzetközi szinten is fel tudjuk mérni játékosainkat – megtapasztalhatják, hogy milyen egy orosz, kazah, román, osztrák első- vagy másodosztályban szereplő csapat. Nem utolsó sorban, a csapat kohéziónak is nagyon jót tesz egy ilyen edzőtábor. Összességében kifejezetten hasznosnak tartom, mert nagyon sokat tud segíteni a csapatnak és a klubnak.

Milyennek érzed a csapat és a játékosok állapotát?

Nyáron, amikor átvettük a csapat irányítását, felméréseket végeztünk. Most, a felkészülés kezdetén ismét megcsináltuk ezeket a teszteket, melyekből világosan kiderült, hogy minden játékosunk ereje, állóképessége, gyorsasága fejlődött. A csapategység sokat erősödött, nagyon összetartó társaság vagyunk. A csapat a legjobb játékosunk, mindenki nyerni akar és ezért mindent meg is tesznek a fiúk – tisztában vannak azzal, hogy ez csak együtt sikerülhet.

Az új igazolások és a fiatal játékosok beépítése mennyire sikerült?

Ahogy már említettem, nagyon egységesek vagyunk. Ugyanakkor mindenki tisztában volt vele, hogy a távozók helyére új játékosokat kellett igazolni. De az öltözőnkbe csak olyan játékosok jöhetnek be, akik ugyanazt az elvet vallják, mint mi: “Győzni mindenáron”! Spitzmüller István, Fehér Zsolt és Mursits Roland megfeleltek ezeknek az elvárásoknak. Elkötelezettségüket bizonyítván, mind a hárman hosszabb távú szerződést írtak alá.

Stábunk kiemelten odafigyel a saját utánpótlásunkban nevelkedett fiatalokra. Pilán Márkóra Árpi hívta fel a figyelmemet. Zámbori Dániel fejlődését pedig egy ideje már figyelemmel kísértük. Most adódott lehetőség arra, hogy többször is megnézzük mindkét fiút. A tesztek és az edzőmérkőzéseken nyújtott jó teljesítményük alapján jöhettek velünk Törökországba – reméljük ezzel újabb lökést kapnak a fejlődésben és később a csapat hasznára lehetnek.

Mit tudsz a pályánkról, mikor vehetitek birtokba?

Igazából a pályával kapcsolatos munkálatok, ügyintézés, szervezés és minden ehhez kapcsolódó dolog nem a mi feladatunk. Nagyon reméljük – hogy akinek ez a dolga -, felelősséggel fel tudja fogni, mekkora a jelentősége annak, hogy időben használatba tudjuk venni az új pályánkat! A csapattal és a háttérben dolgozókkal együtt mindent megtettünk és a jövőben is megteszünk annak érdekében, hogy a tavaszi szezonban Szurkolóink szívesen és nagy kedvvel jöjjenek ki a mérkőzéseinkre – a kérdés csak az, hogy hova?!

Köszönjük szépen, hogy válaszoltál kérdéseinkre és további sikeres felkészülést kívánunk!

Megosztás

Facebook

0

email

Print