Címkézett bejegyzés

2016. 03. 01.   Archív, Archívum – 2016.

Az MTK elleni bajnoki mérkőzésen Zoran Spisljak a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia neveltjei közül újabb fiatal játékosnak adott lehetőséget, hogy bemutatkozzon az élvonalban. A saját nevelésű Viczián Ádám, Oláh László, Hudák Martin, Kun László és Pilán Márkó után az MTK ellen Szélpál Norbert is pályára lépett az NBI-ben.

A hétvégi MTK – Békéscsaba bajnoki mérkőzésen a 85. percben pályára lépett Szélpál Norbert (1996), aki a rutinos Spitzmüller Istvánt váltotta fel a pályán. Méghozzá egy olyan találkozón, amelyen még nem volt lefutott az eredmény és tulajdonképpen még kb. 10 percet tölthetett a pályán, a hosszabbítások miatt. A 10 perc nem hosszú idő, de sokan tudnának mesélni mennyit jelent ez az időegység egy futball mérkőzés során. Elég csak azokra az őszi békéscsabai bajnokikra gondolni, ahol ennyi idővel a vége előtt még győzelemre álltak a Lilák. Ezen a mérkőzésen azonban minden másképpen alakult, hiszen a Békéscsaba idegenben gólnélküli döntetlent ért el, azaz pontot rabolt a nagy hírű MTK „otthonában”, az Ilovszky Stadionban! Ott, ahol hősünk annak idején nem tudott gyökeret verni a Vasas serdülőben és ott, ahol 17 éves korában élete egyik legemlékezetesebb mérkőzését játszva az 1-1-re végződő Vasas-Békéscsaba találkozó legjobbjaként, de mégis szomorúan jött le a pályáról, hiszen az akkori Vasas U17 a 94. percben tudott egyenlíteni! Még mondja valaki, hogy az élet nem nagy rendező!

Szóval fociléptékben nem nagy idő ez a néhány perc, de Szélpál Norbertnek szinte felért az örökkévalósággal! Ezekért a pillanatokért dolgozott hosszú éveken át. Vállalta a sok lemondással járó, olykor igen kemény kollégiumi éveket! Utazásokat Szegedről-Budapestre, majd Békéscsabára, újból a fővárosba, azután ismét Békéscsabára! Abba az egyesületbe, ahol bátyja is játszott (Szélpál Tamás), ahol évekig koptatta az utánpótlás öltözők padjait és ahol 20. életévében bemutatkozhatott az élvonalban. Nem a Vasasnál és nem az FTC-ben, hanem BÉKÉSCSABÁN! Pedig ezeket a csapatokat is megjárta, játszott itt is, ott is!

Miért a labdarúgást választottad?

Gyermekkoromban Szegeden ismerkedtem meg a labdarúgással, könnyű volt a szerelem, hiszen édesapám az a Szélpál László, aki tagja volt a 1984-ben ifi EB-t nyert Bicskei csapatnak. Bátyám, Tamás is labdarúgó, ő is játszott Békéscsabán néhány évvel ezelőtt.

Hogyan kerültél Békéscsabára?

Szegeden jól ment a foci, de hosszú távon nem volt nagy perspektíva a folytatáshoz, így 14 évesen a Vasashoz kerültem több szegedi társammal együtt. Nagyon nehéz volt a fővárosban egyedül, mindent nekem kellett megoldani, nem volt segítségem és nem is voltam lelkileg elég erős ahhoz, hogy megharcoljam magamnak a csapatba kerülést. Nem találtam magamra, nem ment a játék igazán. Ekkor keresett meg Szokolay Sándor – aki rábeszélt, hogy folytassam Békéscsabán – amit egyébként bátyám is támogatott, mint akkori Előrés labdarúgó. Így sikerült átigazolni az akkori UFC csapatába, ahol az NBI-ben játszhattam.

Kik voltak az edzőid a csabai utánpótlásban?

Békéscsabán kezdetben Kiss László csapatában játszottam, majd U17-ben Jakab Péter lett az edzőm, de néha Marik László csapatában is szerepeltem. Kiss Lászlónál igyekeztem rendbe szedni magam – nagyon örülök, hogy rendszeresen pályára tudtam lépni, akkor még középcsatárként. Igazi előrelépést azután Jakab Péter csapatában, az akkori U17-s első osztályú bajnokságban értem el. Itt már határozottan jól ment a játék – kezdetben még itt is támadóként szerepeltem, viszonylag sok gólt is szereztem, de itt kerültem először a mostani posztomra a védekező középpályás helyére. Nagyon megszerettem ezt a pozíciót, későbbi csapataimban (FTC, Diósd) is ezen a helyen szerepeltem.

Miért váltottál, ha itt jól ment a játék?

A Békéscsaba UFC U19-s csapata 2013-ban kiesett az NBI-ből és azon a nyáron az ifjúsági csapatok átkerültek az Előréhez. Mi a társaimmal szerettünk volna valamilyen garanciát találni a további fejlődésünkre. Az akkori felnőtt csapatnál nem számítottak ránk, pedig ha kaptunk volna néhány biztató szót szerintem többen maradtunk volna. Nem azt gondoltuk, hogy nekünk ott kell játszanunk, de az edzéslehetőség már önmagában is fejlődést jelentett volna. Egy lelátón tartott megbeszélés után nem láttuk értelmét a maradásnak és elfogadtuk a Ferencváros megkeresését Valencsik Dáviddal és Silye Erikkel együtt. Mindenképp fejlődni akartunk és így továbbra is az Ifi I. osztályban tudtunk játszani!

Hogyan kerültél vissza Békéscsabára?

A Ferencvárosnál is jól ment a játék, 17 évesen már az U21 csapatban kaptunk játéklehetőséget. Egy évvel később már szerettem volna a felnőttek között kipróbálni magam, tovább erősödni, de erre a Fradinál nem volt esélyem – így kerültem az NB3-ban szereplő Diósdra, a zöld-fehérek fiókcsapatába. Szinte minden mérkőzésen játszottam a felnőttek között, de én mindig magasabb szintre vágytam. Másfél éve, Zoran Spisljak érkezésekor már volt szó róla, hogy visszatérek Békéscsabára, sőt az elmúlt nyáron Jakab Péter segítségével ismét próbajátékon vettem részt, de csak most télen igazoltam vissza egykori nevelő egyesületemhez. Boér Gábor edzővel jól felkészültünk a tavaszi szezonra az NB3-as csapattal, közben Zoran Spisljak is többször látott az edzések és a felkészülési mérkőzések során!

Mikor és hogyan tudtad meg, hogy a szombati keretben helyet fogsz kapni?

Nagyon váratlanul ért a dolog, csütörtökön az NB3-as csapat edzése előtt külön dolgoztam, amikor szóltak, hogy mennem kell a felnőtt csapathoz edzésre. A foglalkozás már javában tartott, de a mérkőzés-játékba be tudtam kapcsolódni. Úgy éreztem nem ment rosszul a játék. Az edzés után szóltak, hogy utazhatok a felnőtt kerettel a szombati MTK elleni mérkőzésre. Alig akartam elhinni! Persze Zoran Spisljak és stábja már többször is látott játszani, így gondolom tisztában voltak a tudásommal!

Hipp-hopp a csapatbuszon találtam magam, de ez még nem jelentette azt, hogy a keretbe is bekerülök – hiszen Szalai Dániellel ketten voltunk fiatalok a keretben. A csapat Telkiben készült a szombati mérkőzésre – edzés is volt, ahol szerintem jól ment a játék. Mindezek után a csapatértekezleten derült ki, hogy Szalai Ádám marad ki a keretből! Alig kaptam levegőt a hír hallatán!

Milyen érzés volt pályára lépni?

Nagy izgalommal vártam a mérkőzést, sok családtagom is el tudott jönni és ott szurkoltak nekem a lelátón! A felnőtt csapat játékosai is biztattak: lehet, hogy pályára fogok lépni, de szinte az utolsó pillanatig alig hittem el, hogy mindez velem történik! Azután jött a 85. perc és az álmom valósággá vált! Úgy érzem nem vallottam szégyent! Köszönet, ezért volt edzőimnek, Zoran Spisljaknak és stábjának, a Békéscsabai klubnak! Természetesen mindent köszönök a családomnak is, akik segítettek és támogattak álmaim megvalósításában!

Milyen terveid vannak a jövőben?

Nem szeretnék itt megragadni, nagyon fogok igyekezni, hogy hosszú távon tudjam bizonyítani tehetségemet. Még eltökéltebben és keményebben fogok edzeni, hogy minél előbb stabil I. osztályú játékossá tudjak válni és megháláljam a Békéscsaba szakmai vezetőinek a belém vetett bizalmát!

Mit üzensz az akadémia játékosainak?

Szeretném, ha tudnátok nem könnyű labdarúgónak lenni ma Magyarországon. Sok munkával és lemondással jár, a szülői háztól távol élve, egyedül a problémák halmazával. Én magam is sok csapatot végigjártam az országban. Többször ért csalódás és persze voltak sikerek is. Bátran mondhatom: bízzatok magatokban és örüljetek, hogy Békéscsabán vagytok! Ebben a klubban mindig figyeltek rám és a mostani vezetés sokat tesz a fiatal tehetségek beépítéséért a felnőtt csapatba. A Ferencvárosnál még biztosan nem jutottam volna szóhoz az élvonalban! Dolgozzatok, éljetek okosan a tehetségetekkel és talán hamarosan követni fogtok minket és ti is átélhetitek azt a csodálatos pillanatot, amit én!

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2016. 02. 17.   Archív, Archívum – 2016.

Újabb stratégiai továbblépés történt a Békéscsaba 1912 Előre utánpótlás nevelésében, amikor 2016. február 13-án (szombaton) a Ferencváros elleni hazai mérkőzésen kezdőként léphetett pályára tehetséges fiatal labdarúgónk, a mindössze 17 éves Pilán Márkó. A szakmai stáb megingathatatlanul hisz abban, hogy a békéscsabai labdarúgás újraélesztésének lehetősége a saját nevelésű játékosok megtartásában és megfelelő szintre fejlesztésében rejlik, így a törökországi edzőtábor után – ahol több fiatal focistánk is lehetőséget kapott – elérkezett a következő állomás, amikor Márkó éles helyzetben is kamatoztathatta az eddig megszerzett tapasztalatait és tudását. A klub alapvető koncepciója, hogy egyre több ilyen lehetőséget tudjon biztosítani – ezért nem meglepő, ha a tavaszi szezonban több hasonló bemutatkozással is találkozhatunk majd.

Márkóval néhány nappal a Fradi meccs után beszélgettünk, hiszen a felfokozott izgalmi állapot, valamint az élmények letisztulásához és feldolgozásához szerettünk volna némi időt hagyni.

– Kérlek, mutatkozz be szurkolóinknak!

– Pilán Márkó vagyok és 1998. június 17-én születtem. Jelenleg is Kisdombegyházán élek és ott is kezdtem el focizni a helyi klubnál. Battonya és Mezőhegyes után 13 évesen kerültem Békéscsabára és egy iskolai foci tornán figyeltek fel rám – ezután kerültem az Előréhez.

– Hogy alakult a pályafutásod az itt töltött évek alatt?

– Az U14-es csapatban játszottam először, de a bajnokságban az ellenfeleink egy évvel idősebbek voltak. Ezután az U15-ös első osztályú bajnokság következett Oláh Ferenc edző irányításával, majd az U17, ahol Purguly Árpád volt a trénerem – aki jelenleg a felnőtt csapatnál, Zoran Spisljak asszisztens edzője. A 2014/2015-ös szezonban az U21-es együttesben dolgoztam Láza János irányítása alatt, majd 2015-ben a téli felkészülést már a felnőtt csapattal kezdtem. Ezután már bemutatkozhattam a másodosztályú bajnokságban, ahol a Zalaegerszeg ellen léptem pályára először. Sajnos nem sokkal később megsérültem és csak az utolsó néhány fordulóra tudtam visszatérni az U21-esek közé.

Úgy látom jól sikerült a felépülés?

– Igen. Szerencsés vagyok, mert az edzők és vezetők végig segítettek-biztattak. Zoran bácsi és Árpi bácsi sokszor ült le velem beszélgetni, tanácsokat adtak és buzdítottak. Nagyon sok segítséget kaptam Gera Imre bácsitól, aki folyamatosan támogatott, mind az orvosi, mind az iskolai ügyek intézésében. Emellett Barta Szabolcs doktor úr, Kovalcsikné Czifrák Tímea gyógytornász és Knyihár János gyógymasszőr hathatós közreműködése kellett ahhoz, hogy teljesen egészségesen térhessek vissza a pályára.

A nyarat már az NB III-as csapatnál kezdtem, itt Boér Gábor lett az edzőm. Ősszel 14 mérkőzésen léptem pályára, emellett négyszer játszottam az U19-es együttesnél is. Idén másik két U19-es csapattársammal (Konyecsni Zoltánnal és Czinanó Áronnal) együtt lehetőséget kaptunk a törökországi edzőtáborban való részvételre.

Térjünk rá az interjú apropójára. Nem akármilyen mérkőzésen, hazai pályán a Fradi ellen, kezdőként mutatkozhattál be az első osztályban – ez nem semmi! Mire gondoltál, amikor megtudtad, hogy kezdő leszel a mérkőzésen?

– Először nagyon meglepett a dolog, aztán büszkeség töltött el, majd igyekeztem mindent nagyon jól csinálni. Sokat jelentett, hogy az edzők mellett a társak is buzdítottak-segítettek. Csodálatos érzés, de egyben félelmetes is, hogy olyan volt és mostani válogatott játékosokkal együtt focizhattam, mint Vukasin Poleksic, Laczkó Zsolt, Vaskó Tamás – akiket nemrég még csak a TV-ben nézhettem. Köszönet nekik, mert csak pozitív dolgokat kaptam tőlük! Az is eszembe jutott, hogy az NB I-es bemutatkozásom utat mutathat a többi utánpótlás játékosnak, hogy Békéscsabán el lehet jutni a felnőtt csapatig – ezért is igyekeztem és mindent beleadtam. Egyetlen rossz dolog volt ezen a napon, hogy édesapám már nem láthatta, hogy az első osztályban a Fradi ellen rúghattam a labdát – sajnos Őt tavaly elvesztettük. A testvéreim viszont a stadionban nézhették végig a mérkőzést és ez nagyon jó érzés volt számomra. Az első negyedórában nagyon izgultam és szinte még fel sem fogtam igazán, hogy a pályán vagyok – csak a taktikára és az elvégzendő feladatra összpontosítottam. A mestertől kapott utasítások alapján különösen figyelnem kellett a védekezésre, a három középpályásra, de legfőképpen Nagy Ádámra. Mindenképpen meg kellett akadályoznom, hogy a forgató játékosok indítani tudjanak.

– Azt már tudjuk, mi lett a végeredmény. Belülről hogy láttad a mérkőzést?

Hetvenhárom percet töltöttem a pályán és úgy gondolom, hogy egy iksz simán benne volt a meccsben. Nagyon sajnálom, hogy a békéscsabai közönséget nem tudtuk egy szép eredménnyel megörvendeztetni. Az első félidőben még nagyon izgultam és a tempó is sokkal gyorsabb volt, mint az NB 3-as meccseken – bele kellett rázódni. A második félidőre némileg megnyugodtam és sikerült felvenni a ritmust, úgy érzem ekkor már sokkal jobban teljesítettem. Nagyon elfáradtam, hiszen sokat kellett koncentrálni, futni.

– További tervek?

– Természetesen nem elégszem meg ennyivel. Sokkal jobban kell teljesítenem, hogy rendszeresen lehetőséget kapjak az első osztályú mérkőzéseken. Fejlődnöm kell a támadásban, szoknom kell az összjátékot és többet kell gyakorolnom a fejjel való labdakezelést. Bízom benne, hogy elkerülnek a sérülések és akkor nagyon sokat tudok még fejlődni Zoran bácsi segítségével!

Gratulálunk az NB I-es debütáláshoz és további sok sikert kívánunk! Büszkék vagyunk rád!

Érdekes párhuzamot találtunk, amikor Marik Lászlót kérdeztük Pilán Márkóról. Az akadémia szakmai vezetője 30 évvel ezelőtt ugyancsak az FTC ellen mutatkozott be az első osztályban.

– Ez így igaz, 1986-ban én is a Ferencváros elleni hazai mérkőzésen mutatkozhattam be az NB I-ben. Akkor döntetlent játszottunk, így nagyon sajnálom, hogy most nem sikerült pontot szereznünk – pedig megérdemeltük volna.

– Hogy értékeled Márkó teljesítményét és miként látod azt a fejleményt, hogy Viczián Ádám után, újabb fiatal debütált a mennyeiben?

– Nagyon büszkék vagyunk, hiszen az Ő bemutatkozása az egész Akadémia sikere. Nem csak az edzőké, vezetőké, hanem a sok srácé is, akik nálunk játszanak. Márkó jó fizikai mutatókkal rendelkezik, megvan a sebessége és az állóképessége is ahhoz, hogy előbb-utóbb stabil első osztályú játékos lehessen. Technikai téren még fejlődésre van szükség, de mesterünk személye garancia arra, hogy ez is megvalósulhasson. Óriási akarattal és elszántsággal rendelkező játékos, aki képes a nehéz helyzeteken is felülkerekedni. Ezt bizonyította, hogy a Fradi ellen is megállta a helyét. Az elején kissé megilletődötten játszott, de a második félidőre összekapta magát és több jó megoldással vétette észre magát.

Nagyon várom Viczián Ádám felépülését is, mert az Ő játéka nagyon hiányzik a támadásainkból. Nagyon jó lenne Ádámot és Márkót együtt látni a pályán. Az Akadémia nagy köszönettel tartozik Zoran Spisljaknak és stábjának, mert rengeteg idő- és energiaráfordítással folyamatosan segítik az utánpótlás munkáját. Figyelemmel kísérik a játékosok fejlődését, és ami nagyon fontos: lehetőséget biztosítanak a legtehetségesebbeknek. Ezzel nem csak irányt mutatnak a csabai talentumoknak, de komoly anyagi eszközökhöz is juttatják a klubot, hiszen az MLSZ kiemelten támogatja azokat az egyesületeket, ahol a saját nevelésű fiatalok lehetőséget kapnak a felnőtt csapatban is. Büszkék voltunk arra is, hogy Márkó mellett a 17 éves kapus – Czinanó Áron és a 18 éves támadó – Konyecsni Zoltán is részt vehetett a csapat törökországi edzőtáborában. Rajtuk kívül még három ifjúsági korú játékos: Kálmán Szilárd, Orovecz Ádám és Bogár Imre került fel az NB III-as csapat keretébe. Ezek iszonyúan lényeges dolgok, mivel az Akadémia elsődleges célja, hogy játékosokat neveljen a felnőtt csapatunk számára. Ehhez viszont szoros kapcsolatra van szükség a felnőtt csapat és az Akadémia között. Békéscsabán ez igen jól működik, így bizakodóak vagyunk a jövőt illetően is!

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2016. 04. 03.   Archív, Archívum – 2016.

– Ha az lenne, mindenki ezt csinálná – kezdte Purguly Árpád asszisztens-edzőnk a válaszadást, arra a felvetésünkre, hogy mennyire összetett és nehéz feladat előtt állnak a következő három hónapban és akit a törökországi edzőtábor intenzív programjának pillanatnyi szünetében kérdeztünk.

– Amikor elkezdtük a munkát Békéscsabán, egy átfogó stratégiai tervet dolgoztunk ki, melyben pontosan megfogalmaztuk azokat a sarokpontokat, amelyek szerint szeretnénk végezni munkánkat Békéscsabán. Összefoglalva: ez a terv 74 oldalon keresztül magában foglalta mindazon elképzeléseket, amelyeket meg szeretnénk valósítani. Ebben a tervben az utánpótlás nevelés kiemelt helyen szerepel, mert hisszük és valljuk, hogy a békéscsabai labdarúgás „megmentése” a békéscsabai utánpótlás nevelésben rejlik. A fent említett terv egyik fő pontja, hogy akadályozzuk meg a békéscsabai nevelésű játékosok eláramlását és mivel az idősebb korosztályok között jelenleg nincs első osztályú csapatunk, ezért mi vállaltuk azt is, hogy kiemelt gondot fordítunk a tehetségeink megőrzésére. Nem egyszerű a feladat, de ha különleges dolgot akarunk létrehozni, akkor különleges munkát szükséges végeznünk és ebben nagy segítséget nyújt számunkra Jakab Péter és Marik László. Szeretnénk megértetni fiataljainkkal, hogy jelen pillanatban Békéscsabán a legkönnyebb a felnőtt csapat közelébe kerülni és nem kell elmennie, ha fejlődni szeretne.

– Nagyon fontos dolognak tartjuk, hogy a felnőtt csapatot és az utánpótlást még inkább közelítsük egymáshoz – megszüntetve azt a kialakult képet, hogy a saját utánpótlásunkban nevelkedő játékosaink csak félve tekintsenek be a felnőtt csapat öltözőjének folyosójára. Ezért, ahogy alkalmunk nyílott már az első évben, az akkori U21-es korosztállyal közös edzést szerveztünk. A következő lépés volt, hogy az U21-ben kimagasló teljesítményt nyújtó játékosokat meghívtuk egy-egy tréningre, sőt már a tavalyi törökországi edzőtáborba is elvittünk közülük játékosokat: Szántó Mihályt, Pilán Márkót és Viczián Ádámot, hogy szokják a felnőtt labdarúgás ritmusát, keménységét. A három fiatal közül Viczián Ádám komoly szerepet vállalt az első osztályba kerülésért folyó küzdelemben és már az NB I-ben is bemutatkozott – sőt debütálása alkalmával a DVSC elleni mérkőzésen gólt is szerzett. Pilán Márkó ismét itt van velünk a törökországi edzőtáborban, két másik csabai nevelésű fiatallal együtt. Tagja az NB III-as csapatunknak és két társával – akik szintén bemutatkoztak már a második együttesünkben – a csabai nevelésű Konyecsni Zoltán és Czinanó Áron is lehetőséget kapott, hogy az edzőtáborban is bizonyíthassák rátermettségüket és csak rajtuk múlik, hogy mikor mutatkozhatnak be a legfelsőbb kategóriában.

– Ezt hogy érted, hogy „csak rajtuk múlik”?

– Természetesen itt a kitartásról, szorgalomról, alázatról, akaraterőről beszélek, amelyek hiányában nem válhat valaki értékes első osztályú labdarúgóvá.

– Kihangsúlyoztad az értékes labdarúgót, mit értesz ez alatt?

– Azt, aki folyamatosan a legmagasabb osztályban tud játszani, évről-évre jobb teljesítményt nyújtva, mert képes és hajlandó fejlődni, megújulni – az ilyen játékos értékes a csapattársaknak, az edzőnek, a klubnak és adott esetben a válogatottnak is.

– Ezzel a céllal indult útjára nemrég az úgynevezett elit képzés is? Pontosabban mit takar ez a megfogalmazás és mesélj egy kicsit légy szíves az első foglalkozásról!

– Nagyon jó dolognak tartom, hogy ez a csoport elindulhatott – sok dolgot bizonyít, többek között azt, hogy vannak Békéscsabán épülni és megújulni akaró edzők, akik nem a „csodálatos” sztorizgatásaikkal akarják szebbé varázsolni a jövőt, hanem időt szánnak a Zoran által irányított szakmai továbbképzésekre, külön öröm számomra hogy én is részese lehetek a szakmai programok előkészítéseinek. Nem utolsó sorban pedig azért is örömteli, hogy ez a program beindult, mert mindenki meggyőződhetett arról, hogy minden korosztályunkban vannak kiemelt tehetségek. Túl vagyunk az első edzésen, amit hárman vezényeltünk: Zoran Spisljak, Jakab Péter és jómagam. Marik László az egész edzést videóra rögzítette, hogy később ki tudjuk elemezni. Szerintem nagyon jól sikerült, mert az edzők és a játékosok egyformán értékes tapasztalatokkal térhettek haza.

– Mikor jó vagy értékes egy edzés?

– Véleményem szerint egy edzés akkor sikerül jól, ha a játékosnak tudsz adni-tanítani valamit, ami által több lett, mint az edzés megkezdése előtt. Ha ezzel a többlettel és jó érzéssel mehet haza, várni fogja a következő foglalkozást. Akkor pedig nyíltan, pozitívan dolgozik majd – tudván azt, hogy ismét valami újat fog „hazavinni”. Edzői szemmel öröm volt nézni, hogy a srácok az első perctől az utolsóig maximális koncentrációval hajtották végre a gyakorlatokat.

– Adódik a következő kérdés: jelenthet ez bármiféle megkülönböztetést a fiatalok körében? Nem veszi el azok kedvét az egésztől, akik most nem kerültek be ebbe a csoportba?

– A jelen pillanatban kiválasztott fiatalok már most előrébb tartanak kortársaiknál, nekik már egy kicsit más jellegű munkára is szükségük van. Igenis jelezni kell feléjük, hogy a klub szakmai stábja felfigyelt tehetségükre és minden lehetőséget biztosítunk a továbbfejlődésük érdekében. Csak úgy, mint azoknak is, akik nincsenek most benne ebben a kiválasztásban. Ez egy sport és a sportban természetes a versengés – aki az első kudarc után feladja, az soha sem fog a csúcsra érni. Egyébként ez a csoport sem végleges, folyamatosan nyitva áll a lehetőség bárki előtt, de csak fegyelmezett, pontos edzésmunkával és kitartással lehet bekerülni.

– Miért tartod fontosnak, hogy az első csapat edzői részt vegyenek ebben a programban?

– Amikor elkezdtük a munkát és elkészítettük a korábban említett tervünket, abban az is szerepel, hogy szeretnénk egy formatervet kidolgozni, amit más klubok is használhatnának a jövőben. Véleményünk szerint, ha az első csapatot és az utánpótlást közelebb akarjuk hozni egymáshoz, akkor közös szisztéma szerint kell dolgozni – amelyet az első csapat játéka határoz meg. Olyan szempontból is fontos a fiatalokkal való személyes találkozás, hogy minél jobban megtapasztaljuk egymást. Mi is kíváncsiak vagyunk rájuk és ők is megismerhetnek minket. Így, ha a jövőben lehetőséget kapnak arra, hogy a felnőtt csapattal dolgozzanak, akkor azok kevésbé lesznek szokatlanok számukra, mert már legalább ismernek minket és edzések nem a velünk való ismerkedéssel kezdődnének, hanem már bátrabban tudják és akarják végrehajtani a tőlük elvárt feladatokat.

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2016. 02. 01.   Archív, Archívum – 2016.

Zoran Spisljak összességében elégedett volt az edzőtábor első napjával.

Ideális időjárásban bonyolította az Előre az edzőtábor első napját. A délelőtti összevont edzést a beleki labdarúgó központban vezényelte vezetőedzőnk. Délután azonban már két csoportra osztva dolgoztak játékosaink a konditeremben, illetve a pályán. A kombinatív, gyors játékra irányuló, ellenben igen fárasztó gyakorlatsorok végén Zoran Spisljak nyilatkozott weboldalunknak az edzőtábor nyitó napjáról.

– Tegnap este fél tíz körül fejeztük be a programot. Szerencsére az utazást és az ezt követő tennivalókat is sikerült időben lebonyolítanunk. A csapat és a stáb minden tagja fegyelmezetten és felelősséggel végzi a dolgát, így a szerdai nap igazából az akklimatizációval telt – például át kellett állnunk a műfüves borításról, a rendes füves pályára. Ettől függetlenül igyekeztünk megfelelő edzésmunkát végezni, hiszen csütörtökön már előttünk áll az első megmérettetés – az FC Botosani (román első osztály) csapatával mérkőzünk meg. A délelőtti közös edzés után, délután már két részre osztva dolgoztak játékosaim. Mindent összevetve teljesen elégedett vagyok az első nappal, a körülmények is rendben vannak – így a megfelelő adaptáció után nem látom akadályát annak, hogy a következő napokban igen komoly munkát tudjunk végezni.

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2016. 01. 27.   Archív, Archívum – 2016.

A törökországi edzőtáborozás előtt Zoran Spisljak vezetőedző nyilatkozott: – Azt mindenkinek tudni kell, hogy nem pihenni utazunk. Hosszú út és kemény munka vár ránk – az edzőtáborban napi két tréninget és további taktikai jellegű foglalkozásokat terveztünk, ráadásul négy felkészülési mérkőzés is játszunk a kilenc nap alatt. Az utazókeret 27 labdarúgóból és 8 fős szakmai stábból áll, amelyet igyekeztünk a legoptimálisabban meghatározni és kijelölni. Figyelembe vettük az eddig elvégzett munkát és teljesítményt, valamint a pillanatnyi erőnléti állapotokat is. Ebből adódóan természetesen vannak kimaradók: Viczián Ádám sérülése miatt nem tud velünk tartani, George Koroudjiev Assenov pedig egyelőre a második csapat keretét fogja segíteni. Több olyan tehetséges, fiatal játékos is lehetőséget kap (Czinanó Antal Áron, Konyecsni Zoltán, Oláh László Dávid, Pilán Márkó és Szalai Dániel) hogy a táborozás során megmutathassa képességeit, akik eddigi teljesítményük és munkájuk alapján erre érdemesnek találtattak. Mindenkinek tudomásul kell vennie és meg kell értenie, hogy a labdarúgás csapatsport és azon a területen kell segítenie a klubot, amelyre éppen lehetőséget kap. Bízom benne, hogy a klubvezetés által biztosított edzőtáborozási lehetőség minden labdarúgó érdekeit egyformán szolgálja és épülésükre, fejlődésükre szolgál majd. Mindezt maximálisan meg kell becsülnünk és minden percét ki kell használnunk. Természetesen itthon sem áll meg a munka, hiszen második csapatunk felkészülésének egyik fő feladata, hogy az első osztályú együttest alulról minél hatékonyabban támogatni tudja – ezért igen fontosnak tartom, hogy ezen a szinten is megfelelőképpen elvégezze mindenki a rá kiszabott feladatokat.

Megosztás

Facebook

0

email

Print