Címkézett bejegyzés

2023. 12. 30.   Archívum – 2023., Archív

Szokták mondani, hogy a számok nem hazudnak és ez így is van, hiszen a labdarúgás nem pontozásos sportág, nem a kivitelezés szépsége, minősége, vagy éppen az elvégzett munka mennyisége függvényében értékelnek, hanem csakis a győzelmek és ezek által megszerzett bajnoki pontok számítanak. Ezért aztán mindenképpen érdemes áttekinteni a számokat és elemezni a történések számszaki megvalósulását, vagy éppen annak elmaradását.

Függetlenül attól, hogy jelen esetben sajnos csak harmadosztályról – tehát valamilyen szinten amatőr ligáról – beszélünk, a rendelkezésre álló felvételek, adatok és az ezekből leszűrhető statisztikák akár az edzések, akár a mérkőzések tekintetében majdnem megfelelnek egy felsőbb bajnokság kritériumainak.

Jól indult az idény számunkra, hiszen tíz fordulón keresztül sikerült győznünk, ezáltal a maximálisan szerezhető pontszámmal helyeztük el csapatunkat a csoportban és országos viszonylatban is. Vizsgáljuk a lejátszott összes fordulót, tehát tizenhetet – amelyekből két mérkőzés már a tavaszi idényről lett előre hozva, de talán így lesz minden egyértelműbb. A 15 megszerzett győzelem mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény, az idegenbeli 8/8 pedig az országos bajnokságok tekintetében egyedülálló. A 11. fordulóban az ESMTK ellen elszenvedett, 1-2 arányú igen fájó hazai vereségből szerencsére sikerült gyorsan felállni, és a folytatásban már csak a Körösladány (2-2) tudott egyetlen pontot elvinni a Kórház utcából. Ezzel együtt a 15 győzelem, 1-1 döntetlen és vereség mérleggel 46 bajnoki pontot sikerült gyűjtenünk, amely igen jó alapot szolgáltat a tavaszi folytatáshoz. Viszonyításképpen az Észak-keleti csoportban a Puntok 39, az Észak-nyugati részen a Tatabánya ugyancsak 39, a Dél-nyugati régióban pedig az Iváncsa 43 egységet tudott összeszedni.

A hazai/vendég táblázatokat is mindenféle szempontból vezetjük, hiszen a hazai pályán lejátszott 9 mérkőzésből 7 győzelem, valamint 1-1 döntetlen és vereség egyenleggel 22 bajnoki pontot gyűjtöttünk, idegenben pedig a nyolcból nyolc győzelemhez nem kell kommentár. A miheztartás végett ezen a képzeletbeli listán az ESMTK, valamint a Körösladány követ minket. A félidei tabella szerint is mi állunk az élen, összességében 11 mérkőzésen győztünk volna, ha a félidőben lefújják a meccseket. Ebből a szempontból érdekes módon az ESMTK csak a negyedik, a Monor és a Martfű foglalja el a második-harmadik pozíciót, nyilván náluk a fizikai állóképesség hiányosságai mutatkozhatnak főképp.

Gólok szempontjából sem maradtunk el a várakozásoktól, hiszen 47 lőtt és mindössze 11 kapott bajnoki találatról tudunk beszámolni, amelyek egyébként 2,76-os mérkőzésenkénti szerzett, valamint összességében 3,41-es gólátlagot jelent. Talán a harmadosztályban ez el is várható, de a számok – egy-két kivételtől eltekintve – mindenképpen közönségszórakoztató mérkőzésekről tanúskodnak. A gólösszefoglalónkat korábban már elkészítettük, de azok kedvéért, akik esetleg lemaradtak róla, ide kattintva bármikor megtekinthetik. A kapott gólokról még annyit mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a háromvédős rendszer igen jól működött egészen a Kazincbarcika elleni kupamérkőzésig, amelyen Fazekas Lóránt – aki egyébként alapember volt – keresztszalag sérülést szenvedett. Addig csapatunk nem kapott akciógólt és mivel Szabó Csaba sem tudott még korábbi sérüléséből teljesen visszatérni, így védelmünk némi hiányt szenvedett, melyet a lehetőségekhez mérten át kellett szervezni. A körülményektől függetlenül a Bora György által irányított hátsó régió, a nagy tapasztalattal bíró Albert István hathatós közreműködésével így is megállta helyét és a mezőnyben a legkevesebb (11) gólt kaptuk. Utánunk 15 bekapott góllal a Hódmezővásárhely következik, legnagyobb riválisunk, az ESMTK 16-os értékkel harmadik ebből a szempontból. Nyilvánvalóan ha szerzett góljaink száma a legtöbb a mezőnyben, a kapott pedig a legkevesebb, akkor a gólkülönbség mutatónknak is a legjobbnak kell lenni, amely eddig plusz harminchat. Jelezzük, hogy a 47 szerzett gól nem csak a csoportban a legjobb, hanem az egész országban – hiszen 45 találattal az Iváncsa áll a képzeletbeli országos ranglista ezüstérmes pozíciójában.

Még mindig a góloknál maradva, góllövők szempontjától sem állunk rosszul, hiszen Vólent Roland – aki egyébként az őszi idény házi gólkirálya is lett – eddig kilenc találatig jutott. Összességében egyébként a csoport góllövő listáját Molnár János (ESMTK) 14 góllal vezeti, akit Kerék László 12 találattal (BKV Előre), valamint Wirth Dániel 11 találattal (ESMTK) követ, míg Iván Milán (Szolnok), valamint Vólent Roland 9-9 góllal, a negyedik helyen holtversenyben osztozkodik – tehát semmi sem dőlt el, tavasszal még bármi megtörténhet. Érdekesség, hogy legtöbb gólt a mérkőzések 20-29., 70-79., valamint a 80-89. percek közötti intervallumokban szereztük. Utóbbi azt is jelentheti, hogy volt tartása a csapatnak és a megfelelő kondíció, valamint szellemi felkészítés lehetővé tette, hogy akár az utolsó-utáni pillanatokban szerezzünk mérkőzéseket eldöntő gólt vagy gólokat (pl. a Hódmezővásárhely elleni idegenbeli mérkőzés 93. percében szerzett három pontot érő találat). A legnagyobb gólkülönbséggel megnyert találkozó a Martfű elleni hazai találkozó volt, amikor 7-0 arányban tudtunk győzni, de mindenképpen említésre méltó a Füzesgyarmat – Békéscsaba 1912 Előre 0-4, valamint a Honvéd II. – Békéscsaba 1912 Előre 1-5 mérkőzés eredményei is.

Talán érdemes egy mondatban kitérni arra is, hogy a mérkőzések első fél óráiban talán az indokoltnál is több, összesen 5 gólt kaptunk, melyek talán a figyelmetlenség és/vagy fegyelmezetlenség számlájára írhatók. Amennyiben a szerzett és kapott gólokat típusok szerint elemezzük látható, hogy játékból, a tizenhatoson belülről szereztük a legtöbb, 29 találatot. Fejjel kilencszer, szögletből hatszor, büntetőből pedig ötször voltunk eredményesek. Szabadrúgásból direktben és fejjel, valamint átlövésből nem értünk el gólt. Két alkalommal kaptunk fejjel szerzett gólt, míg öt alkalommal büntetőből kaptunk találatot, de három átlövés gólt is ellenfelein egyenlegéhez írhatunk. Persze nem panaszkodunk, ha összességében így alakulnának a számok tavasszal is, azt látatlanban is aláírnánk!

Játékpercek – azaz a pályán töltött idő – szempontjából a Póser (1.530 perc), Pintér (1.409 perc), valamint Bora (1.339 perc) trió áll az élen (hosszabbításokat nem számoltuk), de nyilván voltak olyan játékosaink is, akik korábbi sérülésük folytán egyáltalán nem tudnak játékidőt felmutatni. Bízunk benne, hogy tavaszra ez szempontjukból megváltozik, tovább fokozódik majd a versenyhelyzet és egyre többen fel tudják majd venni a ritmust!

A színes lapokat elemezve látható, hogy összesen 38 sárga cédulát szedtünk össze, amelyből a legtöbbet Albert István (5), valamint Vólent Roland (4) kapott. A piros lapok száma három, melyeket Rédlingnek, Albertnek és Vólentnek osztottak ki a játékvezetők. Érdekességképpen a legtöbb sárga cetlit a meccsek 60-69., 40-49. és 90-100. percei között kaptuk, valamint szintén a legtöbb lapot a 8. fordulóban (Honvéd II. – Békéscsaba 1912 Előre 1-5) és a 14. fordulóban (Békéscsaba 1912 Előre – Körösladány 2-2) sikerült begyűjtenünk.

Weboldalunk Tabella-Sorsolás menüpontja alatt mérkőzésről-mérkőzésre részletesen vezetjük a statisztikákat – ezeket mindenképpen figyelmükbe ajánljuk akár menet közben is.

A teljesség igénye miatt a játékvezetőkre is ki szoktunk térni. Legtöbb alkalommal, egészen pontosan 2-2 alkalommal Kovács Gábor Péter és Szilágyi Sándor sporttársakkal találkozhattunk játékvezetőként. Hazai mérkőzéseink alkalmával 7 sárga cédulát Kovács Gábor Péter osztott ki számunkra (Békéscsaba 1912 Előre – Körösladány), míg idegenben Maml Zoltán tette meg ugyanezt, amikor a Honvéd II. elleni meccsen 5 sárga lapot írt fel a nevünk mellé.

Nézőszámok tekintetében túl sok értelme nincs az összevetésnek akár az előző szezonnal – hiszen jelenleg más osztályról beszélünk -, de ettől függetlenül az 518 fős átlagos bajnoki nézőszám (Magyar Kupa mérkőzés nincs beleszámítva) a harmadosztályhoz képest nem annyira rossz. Természetesen ez jócskán elmarad a legutóbbi másodosztályú idény 888-as átlagától. A legutóbbi közel telt ház előtt zajlott mérkőzést 2022. augusztus 17-én rendeztük meg, amikor az MTK Budapest vendégszerepelt Békéscsabán és 1.850 szurkoló előtt tudtunk pályára lépni. Higgyék el, nagyon hiányzik ez mindenkinek! Tudjuk hogy a harmadosztály sem az ultrák, sem a jó értelemben vett divatdrukkerek számára nem túl kecsegtető, hiszen van még a városban két-három másik olyan klub (röplabda, kézilabda és mi már ide sorolnánk a kosárlabdát is – NB I. B), melyek az eredményektől függetlenül, de az első osztályokban, sőt nemzetközi szinten is szerepelnek. A felsorolt sportágakat ráadásul nem befolyásolja az időjárás sem, mivel csarnokban, fedett-fűtött körülmények között tudnak szerepelni, ez viszont a labdarúgásban értelemszerűen nem így van. Az sem elhanyagolható tényező, hogy Békéscsaba lakossága tovább csökkent és már csak 57.427 főt számlát, melyből a férfi lakosság 26.990 fő. Szerencsére az utóbbi években már egyáltalán nem jellemző, hogy kizárólag a férfiak látogatnának ki a mérkőzéseinkre, hiszen örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több hölgy vendégünk van és bízunk benne, hogy ez a tendencia tovább folytatódik! Bízunk a csapat tavaszi jó szereplésében, ami mindenképp pozitív irányban befolyásolhatja a nézőszámot, de a Válogatott sikerei miatt is talán már újra a régi és megfelelő népszerűségnek örvendhet majd 2024-ben a labdarúgás.

Fontos lehet még vezetőedzőnk, Csató Sándor statisztikája is, melyet 2023. július 30-tól vezetünk. Mesterünk neve mellett ilyen módon 16 győzelem, 1 döntetlen, valamint mindössze 2 vereség szerepel, melyekből 3 kupamérkőzés volt.

Weboldalunkon a 2023. január 1 és 2023. december 29. közötti időszakban 107.825 egyedi látogatót rögzítettünk, akik összesen 186.388 megtekintést generáltak, az összességében 179 közzétett cikknek és írásnak köszönhetően. Ez annyit jelent, hogy az eltelt 12 hónap alatt havonta átlagosan 8.985 egyedi látogatónk volt. Párhuzamos online felületeink is újabb mérföldköveket érintettek, hiszen YouTube csatornánk átlépte az 1.900 valódi (organikus) követőt, Facebook oldalunk pedig már a kilencezer természetes (tehát nem fizetett és/vagy vásárolt) követő közelébe ért. YouTube felületünkön egyébként 339 új feliratkozót regisztráltunk ebben az évben – ami kiemelkedő eredménynek számít -, nyilván köszönhető ez a több élő közvetítésnek, hiszen nagy általánosságban azért ezek voltak a legnépszerűbbek. Összesen 76 új videóval tudtunk szolgálni, melyek 630 új kedvelést és 866 megosztást is eredményeztek. A legnépszerűbb, egyben a legtöbbet nézett anyag a 2023. január 29. (vasárnap) 13:00 órától megrendezett és élőben közvetített Kolorcity Kazincbarcika SC – Békéscsaba 1912 Előre Merkantil Bank NB II Liga 2022/2023. 21. forduló mérkőzés volt, melyet összességében több, mint 670 órát nézték látogatóink.

Fontosabb dátumok, illetve időpontok, melyeket egyébként Naptár rovatunkban – sok más információval egyetemben – már korábban felvezettünk: osztályozó mérkőzések (június 2. és június 9.), átigazolási időszak kezdete (január 15.), felkészülés kezdete (január 8.), edzőtábor (február 5-10.), a 2023/2024-es bajnokság tavaszi első mérkőzése (március 3.).

Bízunk benne, hogy a tavaszi idényre való felkészülés zökkenőmentes lesz, reméljük sérültjeink is visszatérnek, valamint érkezőkről és szerződéskötésekről, hosszabbításokról is beszámolhatunk nemsokára.

M.B.

2015. 10. 26.   Archív, Archívum – 2015.

Békéscsaba és Diósgyőr szurkolótáborai nem csak a keleti országrész, hanem az egész ország legjobb drukkerei közé tartoznak. A mérkőzések látogatottsága a két csapat stadionjában mindig az átlag felett voltak, a két csapat múltjának egyértelműen közös pontja, hogy mindkét csapat stadionja igazi oroszlánbarlangként üzemelt – hazai pályán, helyezéseiktől függetlenül ez a két csapat bárkit képes volt legyőzni. Köszönhetően lelkes szurkolóiknak, akik a meccseken tényleg felvették a 12. játékos szerelését a diósgyőri és a Kórház utcai stadionban is. Ez volt akkor, amikor még sikk volt a meccsre járás, amikor még ünnepnap volt egy bajnoki meccs…

A Diósgyőr minden szempontból rutinosabb csapatnak számít nálunk, hiszen az idei az ötvenedik NB I-es szezonja, míg nekünk csak a huszonhatodik. Első élvonalbeli csapatuk az 1940/41-es bajnokságban szerepelt. Történetük egyébként együtt íródott a diósgyőri vasgyár történetével, legnagyobb sikereiket a vasgyár legjobb időszakában érték el. Diósgyőrben aranykorszaknak hívják a hetvenes évek végét, ekkor érték el legjobb eredményeiket, ebben az időszakban adták a legtöbb válogatott játékost.

Eredményesség tekintetében nincs nagy különbség a két együttes között. A Diósgyőriek legjobb bajnoki eredménye – csakúgy, mint nekünk (1993/94) – egy harmadik helyezés volt, az 1978/79-es szezonban. A Magyar Kupát mi egyszer (1988), ők kétszer is elhódították – ezt is az aranykorban, 1977-ben és 1980-ban.

Egyébként az észak-magyarországi csapat is hasonló utat járt be élete során, mint a mi csapatunk, hiszen akárcsak mi, hosszabb-rövidebb időre, ők is elbúcsúztak az élvonaltól. A DVTK leghosszabb alacsonyabb osztályú időszaka 1984 és 1991 közé esik, ekkor hat szezonban hiányoztak az élvonalból. A rendszerváltás után pedig 1993 és 1997, valamint 2000 és 2004 között négy-négy évig játszottak alacsonyabb osztályban. Az elmúlt öt szezonban azonban az NB I egyik karizmatikus csapatává váltak, köszönhetően – többek között – lelkes szurkolóiknak is. Az idei bajnokságnak nagy reménnyel vágtak neki, de nagyon gyengén kezdtek. Az előző fordulóban azonban hatalmas bravúrt hajtottak végre, amikor hazai pályájukon, a hosszabbításban szerzett góljaikkal legyűrték az Újpest csapatát 2-1-re. Ezzel lett hét bajnoki pontjuk, és a tabellán kettő helyezéssel állnak előttünk.

A két csapat egymás elleni eredményei az NB I-es bajnokságokban hűen tükrözik, hogy mind a két csapat hazai pályán lényegesen jobban teljesít, mint idegenben.

Az élvonalban eddig összesen 24 mérkőzést játszottunk egymás ellen. A hazai mérlege mind a két csapatnak kiváló, emiatt az összesített tabella is teljesen kiegyenlített.

A Békéscsabán lejátszott 12 bajnoki mérkőzés statisztikája: 5 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség. A gólkülönbség 21-12.

Diósgyőrben ugyanez a statisztika: 7 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség. A gólkülönbség: 21-14.

Az összesített eredmények tehát békéscsabai szempontból: 24 mérkőzésen 7 győzelem, 7 döntetlen és 10 vereség. A gólkülönbség: 35-33.

Legnagyobb arányú győzelem: Békéscsaba-Diósgyőr 5-0 (1978/79).

Legnagyobb arányú vereség: Diósgyőr-Békéscsaba 5-0 (1978/79).

Legelső (1974/75) hazai NB I-es mérkőzésünk eredménye 0-1 volt, és ugyancsak kikaptunk utolsó hazai NB I-es meccsünkön is 0-2 (2004/2005). Kiváló alkalom lesz ez a mérkőzés arra, hogy elégtételt vegyünk az első és eddigi utolsó NB I-es hazai vereségeinkért.

A mérkőzés előtt érdemes megemlíteni, hogy az 5-0-s hazai győzelemmel végződött mérkőzésünk ugyancsak a negyedik a legnagyobb arányú győzelmek ragsorában, viszont abban teljesen egyedi, hogy a mérkőzés mind az öt gólját Vágási Sándor szerezte. Azt is érdemes megjegyezni, hogy első NB I-es szezonunkban hazai pályán kikaptunk ugyan a DVTK-tól 1-0-ra, de ugyanabban a bajnokságban, Diósgyőrben 3-0 arányban jobbnak bizonyultunk náluk. Akkor mindhárom gólunkat Királyvári Károly szerezte. Úgy látszik tehát, hogy a Diósgyőr az egyik olyan csapat a bajnokságban, amelyiknek a csabai játékosok egy meccsen több gólt is szeretnek rúgni.

Most megint egy Diósgyőr meccs jön. Bízunk benne, lesz olyan játékosunk, aki legalább egyszer betalál az ellenfél kapujába. De ahogyan azt elődeink példája is mutatja, aki a Diósgyőr ellen egyszer betalál, annak jó esélye keletkezik arra, hogy ez többször is sikerüljön neki. Úgy legyen!

Vágási Sanyi öt gólját legalább tízezren látták annak idején, most be sem fér ennyi ember a stadionba! Viszont, ha mostani mérkőzésen 4.963 nézőt tudnánk regisztrálni, akkor az pontosan ugyanúgy nézne ki, mintha tízezren lennénk!

A békéscsabai Kórház utcai Stadionban, 2015. szeptember 12-én (szombaton) 18:00 órától megrendezendő Békéscsaba 1912 Előre – DVTK első osztályú labdarúgó mérkőzést Erdős József játékvezető dirigálja, Ring György és Becséri Gergely segédletével.

Az időjárás előrejelzés szerint szombaton 13-21 Celsius fokos hőmérséklet várható és 80 százalékos valószínűséggel 2 mm csapadék is eshet. Mivel a pályarendszabályok előírásai értelmében tilos a mérkőzésre esernyőt bevinni, így javasoljuk a vízálló kabátok használatát. Aki viszont nem rendelkezik ilyennel, annak igény esetén, ingyenesen egyszer használatos esőkabátot (pancho) biztosítunk, melyeket a bejáratnál tudnak majd igényelni. A lehetőségről a hangosbemondóban, időben tájékoztatjuk Önöket!

A szombati derbire egyébként – az eddigi érdeklődések és jegyeladási adatok alapján – tisztességes létszámú vendég drukker érkezése várható. Reméljük és bízunk benne, hogy lila-fehér érzelmű szurkolóink is kitesznek magukért és megpróbálják megfelelő létszámban és módon segíteni a csapatot! Előre is köszönjük szépen!

Hajrá Lilák! Együtt erősebbek vagyunk!

További információk itt:
http://1912elore.hu/site/jo-tudni/

2021. 05. 17.   Archívum - 2021., Archív

Szokták mondani, hogy a számok nem hazudnak és ez így is van, hiszen a labdarúgás nem pontozásos sportág, nem a kivitelezés szépsége, minősége, vagy éppen az elvégzett munka mennyisége függvényében értékelnek, hanem csakis a győzelmek és ezek által megszerzett bajnoki pontok számítanak. Ezért aztán mindenképpen érdemes végignézni a számokat és elemezni a történések számszaki megvalósulását, vagy éppen annak elmaradását, függetlenül attól, hogy ez valamilyen szinten kegyetlen dolog.

Összességében sajnos nem sikerült előrébb lépnünk az előző, 2019/2020-as csonka bajnoki év óta – legalábbis, ami a helyezést illeti -, így a Békéscsaba 1912 Előre a 15. helyen végzett a 2020/2021-es szezonban. Az előző idényhez képest (8 győzelem, 8 döntetlen, 10 vereség és 32 bajnoki pont), az idén 11 győzelmet, 11 döntetlent, 16 vereséget, valamint 44 pontot sikerült gyűjteni. Nyilván az összehasonlítás nem teljesen valós, hiszen az előző szezonból csak 26 fordulót tudtunk lejátszani.

Jól indult az idény, hiszen Szegeden meggyőző teljesítménnyel (1-2) győztünk. Remekül is folytatódott, hiszen csapatunk az első kilenc fordulóban (augusztus 2. és szeptember 27. között) nem talált legyőzőre, és akkor még a tabella bronzérmes pozícióját foglalhattuk el. Derült égből villámcsapásként ért mindenkit a hír, hogy szeptember elején Schindler Szabolcs vezetőedző elhagyta klubunkat és a Vasashoz igazolt. Az edzőváltást klubvezetésünk gyorsan megoldotta, hiszen 2020. szeptember 16-án már be is tudtuk jelenteni Preisinger Sándor érkezését. Ettől függetlenül a teljes átállás nyilván időt vett igénybe, a menetrend pedig a normális lefolyásra és ismerkedésre nem hagyott túl sok időt, lehetőséget. Ettől és minden mástól függetlenül azt szokták mondani, hogy egy-egy eredmény ötven százalékban a játékosokon, ötven százalékban az edzőn múlik, így aztán érdemes a képletbe integrálni azt is, hogy a stáb menet közben, feszített tempóban vett át egy olyan keretet, melynek összetételébe minimális módon volt beleszólási lehetősége, hiszen erre sem az idő, sem a szezon nem adott módot. Nyilván egy ilyen szintű változás sok egyéb szegmensben is módosításokat igényel, melyeket a klubvezetés igyekezett mihamarabb megvalósítani, ezek azonban a folyamatok és megoldandó feladatok jellegéből adódóan nyilván időt vettek igénybe.

Vesszőfutásunk a Kazincbarcika ellen hazai pályán elszenvedett 1-3 arányú vereséget követően kezdődött, amelyet még feledtetni tudott két nagyszerű idegenbeli siker (DEAC – Békéscsaba 1912 Előre 1-3 és Aqvital FC Csákvár – Békéscsaba 1912 Előre 3-5), ezt követően viszont a vírus és a sérülések megpecsételték további sorsunkat, és hét mérkőzésen keresztül nem tudtunk győzni, valamint 570 játékperc szerzett gól nélkül telt el. Mivel variációs lehetőségekről gyakorlatilag szó sem lehetett, hiszen a rendszeres hiányzók száma szinte egy komplett csapatot tett ki fordulóról-fordulóra, ezért a taktikát és erőnket az határozta meg, hogy ki az aki egyáltalán pályára küldhető. Nyilván lehetne boncolgatni, hogy miért a sok sérülés, azonban ezek jellegéből adódóan ennek nincs túl sok értelme. Nagyobb részük régebben húzódó és/vagy visszatérő probléma volt – ami sajnos erre az időszakra csúcsosodott ki -, kisebb számuk úgynevezett kontakt-sérülés – amelyek nyilván elkerülhetetlenek és nem láthatók előre -, valamint néhány labdarúgónknál a COVID-19 fertőzés szövődményei okoztak olyan betegségeket-tüneteket, amelyekkel egyszerűen nem lehetett pályára, illetve harcba küldeni őket. Nyilván az előállt helyzet is rásegített arra a tényre, hogy több fiatal, saját nevelésű játékos kapott lehetőséget, mint az talán normális körülmények között elvárható lett volna, de ez mindenképpen jó alkalom volt, hogy a szakmai stáb felmérhesse az utánpótlás erejét és bennük rejlő lehetőségeket. Volt, aki abszolút megállta helyét és nyilván olyan is, akinek ezt nem sikerült megtennie, de összességében kijelenthető, hogy az új idényben is kerülnek majd fel olyan fiatal akadémisták az első keretbe, akikben mindenképpen van potenciál.

Visszatérve a szigorú tényekhez, azért volt néhány bravúros mérkőzésünk is az idényben, amelyekkel némileg sikerült árnyalni ennek a szerencsétlen szezonnak a sikertelenségét: Szeged-Csanád Grosics Akadémia – Békéscsaba 1912 Előre 1-2 (1. forduló), Békéscsaba 1912 Előre – Vasas FC 1-1 (2. forduló), Békéscsaba 1912 Előre – Nyíregyháza Spartacus FC 2-0 (8. forduló), Aqvital FC Csákvár – Békéscsaba 1912 Előre 3-5 (12. forduló), Békéscsaba 1912 Előre – Szeged-Csanád Grosics Akadémia 4-1 (20. forduló), Vasas FC – Békéscsaba 1912 Előre 2-3 (21. forduló).

A rész- illetve egyéb táblázatok szerint sem tudtunk maradandót alkotni, hiszen a félidei tabella szerint hazai pályán a 15., idegenben a 18., a hazai/vendég adatok pedig hazai pályán a 17., idegenben viszont a 10. pozícióba rangsorolták együttesünket. A rúgott és kapott gólok tekintetében is a végeredményből adódóan nem túl rózsás a kép, hiszen a 43 szerzett és összesen 60 kapott találat nem mondható ideálisnak. Ezt az adatot nyilván lehetett volna nagyobb koncentrációval és fegyelemmel némileg kozmetikázni. Ha például a Gyirmót elleni 4-0-ás, vagy a Haladás elleni 5-0-ás vereségeket mérsékeltebb formában hozzuk le, akkor az jelen helyzetben plusz egy helyezést jelentett volna a végelszámolásnál – függetlenül attól, hogy a lényegen ez sem változtatott volna. Persze, vegyük figyelembe azt is, hogy az említett mérkőzések egy része pont abba az időszakba esett, amikor csapatunkat a járvány tizedelte, és a gólarány alakulását nyilván negatívan érintette a DVSC elleni megállapított 3-0-ás végeredmény is. Ettől függetlenül ami tény, az tény és az idegenben szerzett 17, valamint a hazai pályán rúgott 26 gól –  ami összességében 1,13-as mérkőzésenkénti gólátlagot jelent –  kevés a boldoguláshoz. A tavaszi idényben ez kifejezetten látszott, mert a számtalan kidolgozott lehetőség egy igen kis hányadát sikerült csak gólra váltanunk, csak 17 gólt szereztünk, ráadásul a 2021. március 3. óta lejátszott 5 idegenbeli mérkőzésen egyáltalán nem tudtunk betalálni. A hatékonyság javítása és a helyzetek kihasználása nyilván az egyik fő irányvonal lesz a következő felkészülés folyamán, mert az látszik, hogy ezen van mit. A kép teljességéhez tartozik, hogy házi gólkirályunk Lukács Raymond Barna lett kilenc találattal, a második helyen Paudits Patrik zárt nyolc góllal, a harmadik helyen pedig holtversenyben Gránicz Patrik és Szabó Péter végzett 4-4 találattal.

Weboldalunk Tabella-Sorsolás menüpontja alatt mérkőzésről-mérkőzésre részletesen vezetjük a statisztikákat – ezeket mindenképpen figyelmükbe ajánljuk akár menet közben is -, melyekből kitűnik, hogy színes lapokból tisztességes számban gyűjtöttünk az egész idény folyamán. Egészen pontosan 89 darab sárga és 4 darab piros lapot “zsebeltünk” be, melyek nyilván automatikus eltiltásokkal jártak együtt, és szintén nehezítették a pályára lépő keret összeállítását. A játékperceket tekintve mindössze öt olyan játékosunk volt, akik az összes 3.420 rendelkezésre álló percből (a DVSC elleni mérkőzés miatt a valós szám csak 3.330 perc) 2.000 percnél többet töltöttek pályán: Bora György (2.700 perc), Szabó Péter (2.436 perc), Horváth Péter (2.323 perc), Paudits Patrik (2.173 perc), valamint Nagy Sándor (2.101 perc). Ezeket az adatokat is a járvány-helyzet, valamint a sérülések tették gallyra, hiszen a legutóbbi teljes (2018/2019.) szezonban a legjobb számok 3.200 perc körül alakultak. Higgyék el, egy-egy szóban forgó betegség vagy sérülés olyan mértékben vetheti vissza egy-egy játékos formáját, teljesítőképességét, hogy az igen nagy mértékben befolyásolhatja, és a tapasztalat alapján befolyásolta is csapatunk eredményeit. Még egy megjegyzést engedjenek meg a járvány által okozott károkkal kapcsolatban – tudjuk, hogy már unalmas lehet -, de a teljes igazsághoz tartozik: volt olyan játékos, aki a betegségből visszatérve a lépcsőn is alig tudott feljönni, előtte pedig gond nélkül teljesítette a kilencven perceket. Olyan is volt/van, akinek értékei a mai napig sem jöttek teljesen rendbe, így terhelhetősége gyakorlatilag abszolút limitált, hetek-hónapok kellenek a teljes regenerációhoz és csak bízni tudunk abban, hogy nem szenvedett maradandó károsodást. Ez van, ezek tények és bárki-bármit gondol, ezek a dolgok valósak és megtörténtek.

A nézőszámokról is szót szoktunk ejteni, de ezúttal ennek túl sok értelme nincs – hiszen a tizenkilenc hazai rendezésű bajnoki mérkőzésből mindössze nyolcat tudtunk közönség előtt lejátszani. Ezáltal hiába osztanánk-szoroznánk, mert valós képet festő mérőszámokat nem lehetne felállítani. Ebből az is következik, hogy a szokásos szezon utáni online szavazásunkat – melynek segítségével közönségünk rendszeresen megválasztja az idény legjobb játékosát – sem fogjuk megtartani, hiszen labdarúgóinkat szinte csak a felvételek alapján minősíthetné közönségünk, mely ezáltal gyakorlatilag csak szimpátia-szavazássá alakulna át. Úgy érezzük, hogy egy ilyen jellegű voksolásnak a személyes tapasztalatokon, érzéseken és benyomásokon is kell alapulnia, ami jelen helyzetben sajnos nem tudott teljes egészében megvalósulni.

A teljesség igénye alapján a játékvezetőkre is ki szoktunk térni. Legtöbb alkalommal, egészen pontosan háromszor Takács János és Veizer Roland sporttársakkal találkozhattunk játékvezetőként, de két-két mérkőzésen Antal Péter, Berke Balázs, Ducsai József, Kovács Imre, Molnár Attila, Nagy Norbert, Nazsa Tamás és Szigetvári Márk is fújta a sípot. Hazai mérkőzéseink alkalmával 5-5 sárga cédulát Kovács Imre és Rúsz Márton osztott ki számunkra, míg idegenben Molnár Attila és Zám Zsolt tette meg ugyanezt.

Weboldalunkon a 2020. augusztus 1 és 2021. június 16. közötti időszakban 84.468 egyedi látogatót rögzítettünk, akik összesen 162.523 megtekintést generáltak. Ez annyit jelent, hogy az eltelt tíz hónap alatt havonta átlagosan 8.447 látogatónk volt. Párhuzamos felületeink is több mérföldkövet érintettek, hiszen Instagram oldalunk és YouTube csatornánk is átlépte a bűvös egyezer valódi (organikus) követőt, Facebook oldalunk pedig még 2020. októberében érte el a nyolcezres számot.

Fontos dátumok, illetve időpontok, melyeket egyébként Naptár rovatunkban – sok más információval egyetemben – már korábban felvezettünk: osztályozó mérkőzések (június 5-6. és június 12-13.), átigazolási időszak kezdete (június 15.), felkészülés kezdete (június 21.), edzőtábor (július 5-10.), a 2021/2022-es bajnokság első fordulója (augusztus 1.).

Bízunk benne, hogy az új idényre való felkészülést már mindenféle akadályoztatás nélkül kezdhetjük meg, reméljük sérültjeink is visszatérnek, valamint érkezőkről és szerződéskötésekről, hosszabbításokról is beszámolhatunk nemsokára.

Kapcsolódó hivatkozás:

https://1912elore.hu/site/a-szamok-tukreben-20201229/

2020. 12. 29.   Archívum – 2020., Archív

Gólok, játékpercek, színes lapok, edzőváltás – viharsarki mérleg. Érdemes egy kicsit visszatekinteni és megnézni a számokat is, hiszen ezt az idényt több okból sem fogjuk soha elfelejteni.

Fotó: Réti Zsolt

A harmincnyolc fordulóból álló 2020/2021-es szezonból 21 mérkőzést tudtunk le ebben az évben. Ebből gyakorlatilag húsz értékelhető, hiszen a járvány következtében a DVSC elleni idegenbeli mérkőzésre nem tudtunk kiállni, így emiatt játékpercek nélküli megállapított végeredmény került az egyenlegbe. Jól indult a szezon, hiszen Szegeden meggyőző teljesítménnyel (1-2) győztünk. Remekül is folytatódott, hiszen csapatunk az első kilenc fordulóban (augusztus 2. és szeptember 27. között) nem talált legyőzőre, és akkor még a tabella bronzérmes pozícióját foglalhattuk el. Derült égből villámcsapásként ért mindenkit a hír, hogy szeptember elején Schindler Szabolcs vezetőedző elhagyta klubunkat és a Vasashoz igazolt. Az edzőváltást klubvezetésünk gyorsan megoldotta, hiszen 2020. szeptember 16-án már be is tudtuk jelenteni Preisinger Sándor érkezését.

Vesszőfutásunk a Kazincbarcika ellen hazai pályán elszenvedett 1-3 arányú vereséget követően kezdődött, amelyet még feledtetni tudott két nagyszerű idegenbeli siker (DEAC – Békéscsaba 1912 Előre 1-3 és Aqvital FC Csákvár – Békéscsaba 1912 Előre 3-5), ezt követően viszont a vírus és a sérülések megpecsételték sorsunkat, és hét mérkőzésen keresztül nem tudtunk győzni, valamint 570 játékperc szerzett gól nélkül telt el. A keretes szerkezetet a Szeged elleni hazai siker (4-1), valamint a Vasassal szembeni bravúros, idegenbeli 2-3-as eredmény tette teljessé. Így a körülményeket is figyelembe véve a pillanatnyilag elfoglalt kilencedik hely reálisnak tekinthető, amelyet 8 győzelemmel, 6 döntetlennel, 7 vereséggel, valamint az ezekkel együtt járó 30 bajnoki ponttal értünk el. A táblázat továbbra is szoros, azaz semmi sem dőlt el és tudjuk, hogy a lényegi fejezet tavasszal következik majd. A listavezető DVSC némileg ellépett a mezőnytől (48 pont), de ők sem dőlhetnek még hátra, hiszen nagyok sok van még a csapatok előtt. A második helyre némi meglepetésre a PMFC (40 pont) ért oda, de közöttük és az ötödik pozícióban álló Gyirmót (35 pont) között gyakorlatilag két mérkőzésnyi a különbség. A tabella középső szegmensében sem más a helyzet, hiszen a hetedik Soroksár (32 pont) és a tizenharmadik Siófok (26 pont) között akár két forduló alatt teljesen megfordulhat az állás. A kieső helyeken pedig jelenleg a Dorog-Csákvár-DEAC trió osztozik, de felettük sem lehet véglegesen pálcát törni, hiszen a lemaradásaik ledolgozhatók – bár a DEAC (12 pont) tekintetében már némi szerencsére is szükség lenne a bennmaradáshoz.

Visszatérve csapatunkhoz a megnyert mérkőzések (8), valamint a hazai/vendég egyenleg tekintetében is a kilencedikek vagyunk, de a képzeletbeli félidei tabellából látszik, hogy ezen (14. hely) van még mit javítani. Hazai pályán mindössze kétszer győztünk, idegenben viszont hat alkalommal tudtuk elhozni a három pontot, így a Kórház utcai mérlegünket is jó lenne kozmetikázni tavasszal.

Fotó: Imre György

A rúgott és kapott gólok arányát a DVSC elleni megállapított eredmény (0-3), valamint a Szombathelyen elszenvedett (0-5) vereség megpecsételte, így a 26 lőtt és 29 kapott találattal, mínusz hármas gólkülönbséggel a 14. helyet foglaljuk el ebben a rangsorban. A legtöbb találatot (5) egyébként az emlékezetes Aqvital FC Csákvár – Békéscsaba 1912 Előre 3-5 összecsapáson szereztünk, de a Szeged elleni hazai mérkőzésen (4-1) is négyszer örvendhettünk lila-fehér góloknak. Idegenben 15, míg hazai pályán 11 gól szereztünk és a hat döntetlenből csak három mérkőzésünk végződött gól nélküli eredménnyel.

A házi góllövő listát Lukács Raymond Barna vezeti hét bajnoki találattal, akit Gránicz Patrik (3 bajnoki, 2 kupa), Paudits Patrik (3 bajnoki), Szabó Péter (2 bajnoki, 1 kupa), Horváth Péter (2 bajnoki), Hursán György (2 bajnoki), Máris Dominik (1 bajnoki, 1 kupa), Nikola Pantovic (2 bajnoki), Király Patrik (1 bajnoki), valamint Mészáros Márk (1 bajnoki) követ. Mindez 24 bajnoki gól összesen, bár a táblázatban 26 szerepel nevünk mellett, mivel két találatot öngólként rögzítettek a játékvezetők.

Az őszi szezonban csak egyetlen piros lapot kaptunk, sárga cédulákat viszont tisztességes mennyiségben osztogattak számunkra a sporik, hiszen összesen 55 darabbal “gazdagodtunk”.

A pályán töltött aktív időt tekintve Bora György vezeti a rangsort, aki 16 mérkőzésen keresztül, 1.440 percet töltött a pályán. A legtöbb mérkőzésen Nikola Pantovic szerepelt, aki 19 mérkőzésen (ebből 15 alkalommal kezdőként) lépett pályára, és összesen 1.394 bajnoki percen keresztül segítette együttesünket. Ebben az idényben Oláh László Dávid (27 perc), valamint Váradi Ádám (28 perc) kapott kevesebb lehetőséget – ami természetesen elsősorban makacs sérüléseiknek köszönhető. Mindenképpen meg kell említenünk Farkas Márk (1.170 perc), Szabó Péter (1.117 perc) és Uram János (1.067 perc) nevét is, hiszen ők hárman töltöttek még ezer bajnoki percnél is többet játékban.

A játékvezetésre is kitérve legtöbbször Ducsai József és Veizer Roland sporttársakkal találkozhattunk, hiszen mindketten két-két alkalommal fújták a sípot a Békéscsaba 1912 Előre bajnoki mérkőzésein.

A nézőszámokról és online felületeink teljesítményéről korábban már részletesen beszámoltunk, de annyi még mindenképpen a teljes képhez tartozik, hogy hazai mérkőzéseinket a korlátozások bevezetése előtt – számításaink szerint – összesen 9.910 néző tekintette meg a helyszínen. Ez annyit jelent, hogy a tíz hazai rendezésű bajnoki meccsünkből hármat zárt kapuk mögött kellett megtartanunk, így hét még nézők jelenlétével lebonyolított összecsapás átlag nézőszáma 1.415 lett. Sajnos a korlátozások (maszkviselés) már a november 4-i Budaörs elleni meccset is érintették, így a középértéket ez már jócskán le is rontotta.

Mindent összevetve bízunk benne, hogy a járvány okozta akadályoztatások tavaszra már teljesen megszűnnek és szurkolóink is visszatérhetnek majd a lelátóra! A téli felkészülés 2021. január 4-én kezdődik és természetesen minden lényeges eseményről – a szokásos módon – be fogunk számolni.

Addig is hajrá Lilák és vigyázzanak egymásra, vigyázzanak magukra!

Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:

Kapcsolódó hivatkozás:

https://1912elore.hu/site/sorsolas-eredmenyek-tabella-menetrend/tabella-sorsolas-2020-2021-nb2/