Korát tekintve a Videoton FC Fehérvár lényegesen fiatalabb csapat, mint az Előre, hiszen 1941-ben alapították Székesfehérvári Vadásztölténygyár SK néven. Élete során tizenhétszer változtatott nevet, a Videoton márkanév 1968-ban jelent meg először az együttes nevében. Videotonos életük 48 esztendejének 11. évétől (1993–1995 Parmalat FC, 1995–1996 Fehérvár-Parmalat FC, 1996 Fehérvár ’96 FC, 2005–2009 FC Fehérvár) eltekintve, a múlt század hetvenes éveinek legnépszerűbb magyar gyártmányú televíziójának a nevét valamilyen formában mindig tartalmazta a királyi város reprezentáns csapatának a neve.
Székesfehérvárnak 1968-ban lett első osztályú csapata, amelyik egy évet élt meg az első osztályban. „Véglegesen” 1970-ben, lett gyakorlatilag állandó tagja az élvonalnak a Videoton Sport Club, hiszen az elmúlt 45 esztendőben mindössze egyszer, az 1999/2000-es szezonból hiányzott.
A régmúltban több fénykora is volt a gárdának – a hetvenes években és a nyolcvanas évek közepén. A Videoton az utolsó magyar csapat, amelyik nemzetközi kupa döntőjében szerepelt 1984/85-ben. Az UEFA Kupa döntőjében a Real Madrid Fehérváron győzött (3-0), Madridban azonban kikapott (0-1), csak jobb gólkülönbségének köszönhette a kupa elhódítását. Mai szemmel nézve is veretes a névsor, akiket a Videoton a kupasorozatban elbúcsúztatott (sorrendben): Dukla Praha (csehszlovák), Paris Saint-Germain (francia), Partizan Beograd (jugoszláv), Manchester United (angol), Zeljeznicar Sarajevo (jugoszláv).
A közelmúlt jelenti a Videoton legújabb aranykorát, hiszen a tavalyi bajnokcsapatról, napjainkban az ország valószínűleg legjobb anyagi kondícióival rendelkező együtteséről van szó. Sőt! A csapat 2010-ben megszerzett ezüstérme óta mindössze egyszer, 2014-ben nem állhatott fel a dobogóra (4. hely), ez idő alatt kétszer bajnok lett (2011, 2015) háromszor pedig második (2010, 2012, 2013). Kerete hazai viszonylatban jónak számító légiósokból és magyar válogatott játékosokból áll. Az elmúlt évek sikereinek ellenére szinte évente cserélték az edzőket Székesfehérváron és új trendet vezettek be azzal is, hogy a bajnokcsapataik edzőit rendre leváltották. 2011-ben Mezei György mehetett aranyéremmel a zsebében, 2015-ben Joan Carillo Milán (portugál) jutott öreg magyar elődje sorsára. Az idén Bernard Casoni (francia) tehát bajnokcsapattal vágott neki a szezonnak. Azonban annyira sikertelen volt, hogy tíz tétmérkőzés (két győzelem, egy döntetlen és hét vereség) után elbocsátották. Ezeken a meccseken kiestek a Bajnokok Ligája küzdelmeiből és öt forduló után mindössze csak három pontja volt a tavalyi bajnokcsapatnak. Az új edző, Pető Tamás tagja volt az francia edzői stábjának is. Vele négy bajnokiból kettőt már megnyert a Videoton, a legutolsó hazai bajnokiját magabiztosan 3-0 arányban abszolválta az Újpest ellen. Tehát úgy tűnik felszálló ágba kerültek, egy karakteres győzelem önbizalmat növelő erejével érkeznek a Kórház utcába.
A két csapat egymás elleni eredményei az NB I-es bajnokságokban nagyon kiegyensúlyozott képet mutatnak. Húsz-húsz győzelem mellett tizennégyszer döntetlen eredmény született. Érdekesség, hogy egymás pályáján mind a két csapat elég sokszor tört borsot a másik orra alá. A Videoton Békéscsabán tíz döntetlen mellett ötször is nyerni tudott. Az Előre fehérvári eredményei ennél is karakteresebbek, hiszen négy döntetlen mellett nyolcszor is győztesen jöttünk le a Sóstói stadion gyepszőnyegéről.
Az élvonalban eddig összesen 54 mérkőzést játszottunk egymás ellen. A hazai mérlege mind a két csapatnak kiváló, emiatt az összesített tabella is teljesen kiegyenlített.
A Békéscsabán lejátszott 27 bajnoki mérkőzés statisztikája: 12 győzelem, 10 döntetlen, 5 vereség. A gólkülönbség 42-28.
Székesfehérvárott ugyanez a statisztika: 15 győzelem, 4 döntetlen, 8 vereség. A gólkülönbség: 50-20.
Az összesített eredmények tehát békéscsabai szempontból: 57 mérkőzésen 20 győzelem, 14 döntetlen és 20 vereség. A gólkülönbség: 62-78.
Legnagyobb arányú győzelem: Békéscsaba – Videoton 5-0 (1993/1994).
Legnagyobb arányú vereség: Videoton – Békéscsaba 5-0 (2004/2005).
Legelső (1974/75) hazai NB I-es mérkőzésünk eredménye 0-0 volt és ugyancsak döntetlen volt az eredmény utolsó hazai NB I-es meccsünkön is 0-0 (2004/2005).
Egyébként a döntetlen a legjellemzőbb eredmény minden olyan évben, amikor az Előre újoncként fogadta a Videotont (1974/1975 0-0; 1984/1985 0-0; 1992/1993 0-0; 2002/2003 0-2). Ugyanakkor a rendszerváltás korszakában kitűnő a mérlegünk, mind a négy bajnoki mérkőzésünket megnyertük itthon és idegenben egyaránt (1988/1989 1-0; 0-1; 1989/1990 1-0; 0-1).
Mi ismét újoncok vagyunk, a Videoton pedig az előző szezon bajnoka. Ha a „szokásos” első éves eredmény születik, akkor döntetlen lehet a mérkőzés végkimenetele. De ha a rendszerváltás 25 éves évfordulóját vesszük alapul, akkor a jubileum évében illő lenne győzelemmel tisztelegni az elődök akkori sikerei előtt. Természetesen mi valamennyien ez utóbbi lehetőségben bízunk és abban, hogy végre megszerezzük újkori NB I-es életünk első hazai győzelmét is. Ha ezen a bajnok Videoton testén kell átgázolnunk, hát gázoljunk át rajta. A győzelem mindig sokat ér, de legtöbbet akkor éri, ha sokan osztoznak a győzelem örömében, tehát ha sokan látják majd a mérkőzést.
Ha a csabai és Békés megyei szurkolók egymás mellett drukkolnak majd a megye csapatáért, ha a saját posztján majd mindenki azért dolgozik, hogy közösen örülhessünk. A fiúk a pályán végre nyernek és ezentúl ez hazai pályán szokásukká válik. A vidéki drukkereknek pedig nem kell dönteniük abban a kérdésben, hogy saját csapatuk vagy az Előre meccsét válasszák szombat délutáni programnak, mert mindkettőt megtehetik. Nem ütik majd egymást a meccskezdetek, ezért módjukban lesz előbb otthon, aztán a Kórházban szurkolni kedvenc csapataik sikeréért, mert mi mindig is így tudtuk és ma is csak így tudjuk felvenni a versenyt vetélytársainkkal, hiszen:
Együtt erősebbek vagyunk!
.png "Békéscsaba 1912 Előre")
Közösségi média