Sajnálattal és megrendülve közöljük, hogy életének 62. évében, hosszan tartó súlyos betegségek után elhunyt a Békéscsaba 1912 Előre volt labdarúgója, Gulyás István.
Az 1988-as MNK-győztes Békéscsaba kapusaként a serlegtől balra.
A másik oldalon akkori vetélytársa, Baji Tamás.
Az 1960-as, sajószentpéteri születésű kapus, nem meglepő módon, a DVTK-ban kezdte pályafutását.
Ifista és utánpótlás korában Veréb György és Szabó László mögött, amolyan harmadik számú kapusként, a hetvenes évek végétől végig a tűz közelében volt. Bár 1981-ben már lehetőséget kapott, az igazi előrelépés és lehetőség akkor jött el számára, mikor Veréb mögül Szabó a következő idényben Szegedre igazolt.
1984-ig 51 bajnoki találkozón lépett pályára. Harmadmagával egyetemben azóta is góltalansági rekorder a diósgyőrieknél. Veréb Györgyön (1978) és Milan Radoston (2013) kívül csak Gulyás volt a csapat történelmében az (1983-ban), aki zsinórban nem kapott gólt legalább három meccsen keresztül. Bár klubcsapata kritikán alul szerepelt a bajnokságban – fordulókkal a vége előtt eldőlt, hogy kiestek -, ebben az idényben bekerült az olimpiai válogatott keretbe is, Kovács Attila tartalékjaként. A következő idényt már a Vasasban kezdte.
Két szezont töltött Angyalföldön, azonban csak 15 mérkőzésig jutott. Kakas László tartalékjának szerződtették annak idején, ebben a szerepkörben tökéletesen bevált, hiszen megbízhatóan bármikor hadra fogható volt, de nem tudott előrébb lépni. Ezzel együtt kupagyőztes lett a Vasassal (Diósgyőrben, ugyebár, 3 kupadöntőt nézhetett végig testközelből, közvetlenül a kispad mögül, ezt már a kispadról).
A nagy fordulat 1986-ban jött el neki, mikor Békéscsabára igazolt. Itt is tagja lett a Magyar Kupa (MNK) győztes csapatnak, de már főszereplőként a színpadon.
Öt szezont töltött el a viharsarki lila-fehéreknél, védéseivel beírta magát a csapat történelemkönyvébe, 110 bajnoki találkozón szerepelt.
1991-ben igazolt a Honvédba, Kispesten számítottak rá, mint vezéregyéniségre, Petry Zsolt, a bajnokcsapat kapusa akkor igazolt Belgiumba. Két szezont töltött el a piros-fehéreknél. Az első évben 23 szerepléssel erősen hozzájárult, hogy a meggyengült csapat végül egy bronzérem erejéig a Ferencváros és a Vác mögött felért végül a dobogóra. Sőt, a következő idényében végre bajnoknak is mondhatta magát, igaz, Brockhauser István és Vezér Ádám mögött, harmadik számú kapusként, de 3 alkalommal még pályára léphetett.
1993-ban Belgiumba igazolt a Charleroi csapatához, ahol három idényen keresztül szerepelt. Hazatérte után alacsonyabb osztályban fejezte be pályafutását.
A Charleroi mezében 1993-ban
Sajnos, Gulyásnak az utóbbi időszakban nem úgy alakult az élete, ahogy tervezte. Közel egy tucat gerincműtét után hosszú évek óta rokkantnyugdíjasként élt.
Emlékét tisztelettel megőrizzük, osztozunk a család gyászában és természetesen a 2022. február 27-én megrendezendő Békéscsaba 1912 Előre – Budaörs mérkőzés előtt gyászszünettel adózunk emlékének.
Közösségi média