Címkézett bejegyzés

Elhunyt Bozai Gyula

Hosszas betegség után 81 éves korában elhunyt Bozai Gyula, volt NB I-es labdarúgóedző – számolt be róla a Bozai Box Club a hivatalos Facebook-oldalán.

Gyászolunk

Mint fiatal játékos, az akkor NB I/B-és Budafoknál kezdett játszani. Serdülő, ifi és utánpótlás-válogatott volt, 29 mérkőzésen 1 gólt rúgott. Ezután a harmadosztályú Vasas Kábel szerződtette, ahol 3 évig játszott. Ezt követően két évig ismét Budafokon, majd leigazolta az első osztályú Bp. Honvéd. Itt egy szezont játszott, majd két évig a harmadosztályú Szentendrei Honvéd csapatát erősítette. Ezen kitérő után 12 éven át megszakítás nélkül játszott ismét Budafokon, közben már a serdülő és ifi csapatot is edzette. 1976-ban a harmadosztályú Április 4. Vasas csapatához került 5 évre, majd játékos-pályafutását Budafokon fejezte be 1982-ben.

Bozai Gyula a Veszprém FC kispadján 1992. április 18-án mutatkozott be az élvonalban, debütáló meccsén 2-1-re legyőzték a Rába ETO-t. A csapat az idény végén a 12. helyen végzett, ám az őszi szezonban hamar biztos kiesővé vált, és október 4-én, az FTC elleni hazai 0:3-as vereség után meg is váltak Bozaitól. 1997 elején az NB I-es Békéscsabai Előre kispadjára ült, a tavaszi szezon végén a csapat a 14. helyen zárt. 1997 őszén három meccsre ült le az idény végén a Stadler kispadjára, három vereség után a télen el is búcsúzott a csapattól. 1998. tavaszán az NB I/B-ben szereplő Dorogi FC. vezetőedzője. 1999 őszén a később kieső Siófoknál vállalt még NB I-es csapatot rövid ideig. Ezután még több alacsonyabb osztályú csapatnál is volt edző, a legmagasabban jegyzett közülük az akkor másodosztályú Monor volt. 2005 tavaszán az utolsó fordulókra átvette az NB II-ben vegetáló Veszprémi LC-t, de az osztályozón kiestek az NB III-ba, ám ott el sem indultak, a csapat megszűnt.

Osztozunk a család gyászában, emlékét tisztelettel megőrizzük.

Gyászolunk

Hetvenhat éves korában elhunyt Kvasz János, az Előre legendás hátvédje, kaptuk a sajnálatos hírt családjától.

Gyászolunk

Kvasz János az 1974-es csapat tagja, 1966 és 1975 között összesen 220 bajnoki mérkőzésen lépett pályára a harmadosztálytól egészen az első osztályig. Legendánk számos nagy csata részese volt, ezáltal örökre beírta magát az Előre történelemkönyvébe, távozása hatalmas veszteség az Előre-családnak. Temetése 2023. október 27-én (pénteken) 14:00 órától lesz a békéscsabai Ligeti temetőben.

Legendánk tiszteletére a 2023. október 20-án (pénteken) 17:00 órától megrendezendő Szolnok elleni bajnoki mérkőzést gyászszünettel kezdjük.

Emlékét tisztelettel megőrizzük!

Gyászolunk

Újabb veszteség érte az Előre-családot. Kilencvenkét éves korában elhunyt Miklya János egykori szakosztályi titkár.

Gyászolunk

Utoljára 2018. május 20-án, a Békéscsaba 1912 Előre – Nyíregyháza Spartacus FC mérkőzésen találkozhattunk személyesen vele, amikor közönségünkkel együtt köszöntöttük a kupagyőzteseket. Több igen súlyos betegséggel küzdött, végül azonban felülkerekedett a kór. Jánost 2023. július 13-án (csütörtökön) 15:00 órakor helyezik örök nyugalomra a Jaminai Katolikus Temetőben.

Osztozunk a család gyászában, emlékét tisztelettel megőrizzük.

Gyászolunk

Újabb veszteség érte az Előre-családot. Hetvennyolc éves korában elhunyt legendánk, Dobó János.

Dobó János 1944-ben született, aki a legendás 1973/74-es csapat tagja is volt. A Békéscsabai TASK csapatában tűnt fel, a Békéscsabai Építők-Előre következett, majd 1967-ben az NB I-ben is debütálhatott a Szegedi EAC együttesében. A Tisza-parti együttesben két évet töltött, majd az Előre kötelékéhez csatlakozott. 1974-től két éven keresztül újra az élvonalban csillogtathatta tudását. Az NB I-ben összesen 72 mérkőzést játszott és öt gólt lőtt. Az Előre színeiben 1965 és 1976 között 252 bajnoki mérkőzésen összesen 29 gólt szerzett. Pályafutása vége felé visszatért a TASK-ba, ahol NB III-as bajnoki címet ünnepelhetett, végül Medgyesbodzáson és Gerlán vezetett le. Egyik legemlékezetesebb momentuma a Salgótarján elleni 6-3-as sikerrel végződő bajnokin egy érintés nélküli szöglet-gól volt. Dobó János a Békéscsabai Előrében nyolc évig foglalkozott a második-ötödikes gyerekekkel. A csabai 611-ben (ma Trefort szakképző), majd a Gépészeti Szakközépiskolában — ahol szakoktatóként tevékenykedett —, csapataival számtalan sikert élt meg az országos diákolimpiákon.

Dobó János emlékének adózva a 2022. december 11-én (vasárnap) 13:00 órától megrendezésre kerülő Békéscsaba 1912 Előre – PMFC bajnoki mérkőzést gyászszünettel kezdjük.

Emlékét tisztelettel megőrizzük.

Elhunyt Mészöly Kálmán

A magyar labdarúgás legendás alakja, a válogatottal játékosként és szövetségi kapitányként is világbajnokságon részt vevő “Szőke Szikla” 81 éves korában, hétfőn hunyt el.

Mészöly Kálmán tizenegy évesen, 1952-ben lett igazolt futballista, a III. kerületi TTVE kölyökcsapatában. Akkor még balösszekötőt játszott, de mivel a Vörös Lobogó elleni mérkőzésre nem jött el középhátvédjük, hátra vezényelték a védelembe. Attól kezdve nem játszott csatárt. 1957-ben már bemutatkozhatott a III. kerületi klub első csapatában. Szem előtt volt: egy évvel később már az ifjúsági válogatott keretébe is meghívták. Az 1958–1959-es idény végén átigazolta a Vasas. A későbbi válogatott játékosok közül akkor került Mészöly Kálmán, Farkas János (László Kórház) és Szentmihályi Antal (Győri ETO) a Vasashoz, Káposzta Benő (Bp. Gyárépítők) az Újpesti Dózsába, Szedunka-Szepesi Gusztáv (Borsodi Bányász) és Rapp Imre (Kaposvári Kinizsi) a Tatabányai Bányászhoz.

Mészöly Kálmán 1960. április 9-én mutatkozott be az élvonalban, a Salgótarjáni BTC elleni mérkőzésen. Még abban a hónapban tagja volt a Bécsben az UEFA-tornán, a tulajdonképpeni ifjúsági Európa-bajnokságon diadalmaskodó magyar válogatottnak.

Pályafutása első teljes élvonalbeli idényében bajnoki címet nyert a piros-kékekkel, a másodikban bekerült az A-válogatottba (1961. december 13-án Santiago de Chilében debütált a házigazda ellen), s megvédte a Vasassal az elsőséget. A Labdarúgásban senki sem ért el nála jobb átlagosztályzatot, a Képes Sportnál csak Grosics Gyula – tehát a 21. születésnapjához közeledő Mészöly bizonyult a legkiválóbb mezőnyjátékosnak.

Az ifjú csillag jól futballozott a chilei Mundialon is, meglehetősen nehezen viselte, hogy a szovjet Latisev nem adta meg Tichy Lajosa gólját a csehszlovákok elleni negyeddöntőben.

A következő négyéves ciklus rengeteg sikert hozott, talán ekkor volt pályafutása csúcspontján. 1965-ben és 1966-ban újra bajnoki címet gyűjtött a Vasassal, 1965-ben már másodszor nyerte meg a csapatával a Közép-Európai Kupát, méghozzá úgy, hogy ő lőtte a döntő gólt tizenegyesből a Fiorentina elleni finálé hajrájában. „A Vasas volt az 1965-ben és 1966-ban, amikor kétszer bajnokságot nyertünk, a másodikat veretlenül. Együtt jártunk mindenhová, közös mozi-, színházlátogatások az asszonyokkal, tényleg, mintegy nagy család. Azt hiszem, ilyen lehet az ideális csapat. Ez az állapot, persze, nem tarthat 8-10 évig, hiszen a játékosok cserélődnek, de ilyen csapat kialakítására kell törekedni.”

A válogatottal 1964-ben negyedik lett az Európa-bajnokságon, majd 1966-ban a negyeddöntőbe jutott a világbajnokságon. Az angliai torna hozta pályafutása egyik legemlékezetesebb mérkőzését, a brazilok elleni 3:1-es diadalt. Nem csak azért, mert tizenegyesből gólt szerzett, hanem mert a második félidő egy részét rettenetes fájdalmak közepette, felkötött karral játszotta végig. Öt nappal később újra vállalta a játékot, gólt is lőtt a bolgároknak. Egyébként érdekesen emlékezett az 1962-es és az 1966-os tornára: „Két vb-n játszottam, Chilében és Angliában. Peches ügy volt mind a kettő. Rossz passzban voltak a kapusok. Csak hát a labdarúgást tizenegyen játsszák, 11 nyer, 11 veszít.”

A következő évben újra a Vasassal ért el sikert: a chilei Hexagonal-torna megnyerése után – miként korábban a Real Madrid és az Internazionale – a Santos azonnal leszerződtette volna. Persze, szó sem lehetett róla…

Megromlott a viszonya a Vasas vezetőivel, mégis az is felvetődött, hogy esetleg átigazol a Ferencvárosba. Dr. Lakat Károly, a csapat edzője éppen annyira szerette volna, mint Albert Flórián, aki talán Mészöly legjobb barátja volt a futballisták között Farkas János után.

A hetvenes évek elején a Vasas eltiltotta, akkor úgy döntött, befejezi harmincévesen a futballt, s a Budafok edzője lesz. Akkoriban esett meg az a „furcsaság”, hogy a magyar válogatottba nem kapott meghívást, ellenben a meghívottak között szerepelt – sőt kiment, játszott, gólt szerzett – Lev Jasin búcsújátékán, a világválogatottban.

Még visszatért, de aztán 1974 februárjában, egy felejthetetlen búcsúmérkőzésen végleg elköszönt az aktív játéktól. Edző lett. Itthon a Ganz-MÁVAG (1972–1973), a Budafoki MTE (1974–1976), a Békéscsabai Előre Spartacus (1976–1978), a Vasas (1978–1980, 1988, 1989, 1993–1994), külföldön a Fenerbahçe (1985–1986), az Altay Izmir (1986), az AEL Limassol (1997–1998), valamint a szaúd-arábiai al-Ittihad FC (1991–1992) klubedzője volt, Zalaegerszegen sportigazgatóként dolgozott 1988-ban, amikor belekeveredett a bundabotárnyba. 1985-ben rövid ideig irányította a török válogatottat is.

A magyar futball történetében egyedüliként vehetett részt játékosként és szövetségi kapitányként (1982) is világbajnokságon. Három korszakban (1980–1983, 1990–1991, 1994–1995) összesen 61-szer irányíthatta a válogatottat. Játékosként és kapitányként egyforma számú meccs jutott neki. A játékosként és kapitányként elért válogatottságokat tekintve a magyar futball rekordere. Mint ahogyan az is páratlan, hogy Géza fiával övék az egyetlen család, amelyben az apa (felnőtt-vb, 1982) és a fiú (U20-as vb, 2015) is kijuttatta világbajnokságra a magyar csapatot.

Miután az edzősködéstől is visszavonult, éveken keresztül tanácsadóként segítette a Magyar Labdarúgó Szövetség munkáját. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, 2018-ban megkapta az MLSZ Életműdíját, ugyanebben az évben Budapest díszpolgárává választották. Mészöly Kálmán hetekkel ezelőtt súlyos betegséggel került kórházba, és hétfőn, 81 éves korában elhunyt.