Címkézett bejegyzés

Szezonértékelés Csató Sándorral

A Békéscsaba 1912 Előre első csapata köszönhetően elsősorban az utolsó fordulókban szerzett két győzelemnek feljebb tudott lépni a táblázaton, 4-4 győzelem és döntetlen, 7 vereség, valamint 16 bajnoki pont birtokában a 14. pozícióban telelhet. A hektikus őszi szezon végén Csató Sándor vezetőedzőnk értékelte a csapat teljesítményét.

Csató Sándor

– Kezdjük a szezon előtti időszakkal! A csapatnak sikerült a feljutás. Mekkora a különbség a harmad és a másodosztály között?

– A feljutás után igen rövid időnk volt a felkészülésre és arra is, hogy játékosokat tudjunk igazolni. Ettől függetlenül megpróbáltuk a lehető legtöbbet kihozni a dologból. Tudtuk, hogy a harmadosztályban sokat fogunk támadni, sok gól fogunk szerezni, de azt is tudtuk, hogy a másodosztály ennek gyakorlatilag az ellenkezője lesz. Ebben az osztályban már minden mérkőzés nagyon komoly, minden pontért meg kell harcolni.

– Több új játékos érkezett, köztük olyanok, akik korábban már játszottak az Előrében. Mennyi idő volt beépíteni a csapatba ezeket a játékosokat?

– Az igazolásoknál nem titkolt célunk volt, hogy megpróbáljunk békéscsabai vagy békéscsabai kötődésű játékosokat visszahozni. Bíztunk abban, hogy ők már tudják, hogy mik az elvárások a Viharsarokban és tisztában vannak a helyzettel, így talán harcosabbak, agresszívabbak lesznek, mert jobban átérzik a klub történelmét, múltját. Az érkezők beépítése már nehézségekbe ütközött, mert sajnálatos módon nem mindenki érkezett egyforma állapotban. Így aztán az első egy-két hét, valamint felkészülési mérkőzés elment arra, hogy mindenki hozzávetőleg egyforma szinten legyen.

Csató Sándor

– Az ősz folyamán többször egy-egy gólon múlt a győzelem vagy a pontszerzés, mi hiányzott a csapatból ezeken a mérkőzéseken?

– Amennyiben egyszerűen akarok fogalmazni, akkor természetesen a gól hiányzott. De, félretéve a tréfát nagy elmaradást éreztem abban, hogy amikor például vezetett az ellenfél és a meccs hátralévő részét végig támadtuk, megvoltak a lehetőségeink is, de gólt mégsem tudtunk szerezni, így pont nélkül maradtunk. Ezen a téren mindenképpen javulnunk kell, sokkal jobb hatásfokkal kell értékesíteni a lehetőségeinket, mert a másodosztályú mérkőzéseken ezekből nem túl sok adódik.

– A Magyar Kupában nem volt szerencsés a sorsolás, hiszen a DVSC ellen kiesett a csapat. Nyilván nem jött jól, hogy a hajdúságiak éppen edzőt váltottak. Lehet pár héttel később már más a helyzet. Csalódott a csapat, hogy a Magyar Kupa idei szezonjában már nem veszünk részt?

– Igen, mindenképpen csalódott az együttes, mert ez olyan lehetőség, ahol mindenki megmutathatja magát ország-világ előtt. Sajnos nem volt szerencsés a sorsolás számunkra, egy olyan Debrecen érkezett Békéscsabára, amelyik abban a pillanatban nagyon meg akarta mutatni mégis csak jobbak. Természetesen jó csapatról van szó, bár a jelenlegi helyezésük nem ezt támasztja alá, de ettől függetlenül abban az időszakban jól néztek ki, talán még a rossz széria elején voltak. Bíztunk azért abban, hogy szorosabb meccset sikerül vívnunk, de nagy volt a különbség a javukra.

– Bennmaradó helyen telel az együttes, ami köszönhető a legutóbbi két győzelemnek! Minek köszönhetők ezek a sikerek? Nyugodtabban lehet majd készülni?

– Egyértelműen nagyon fontos, hogy bennmaradó helyen telelhetünk. Ez volt az elvárt minimális cél, amivel természetesen azért senki sem elégedett maradéktalanul, mert ennél többre számítottunk. Sejtettük, hogy lesznek majd rossz időszakaink, de ennél tényleg többet vártunk, szerintem nagyon sok pontot hagytunk a meccsekben. A tervezett pontszám 16-20 volt reálisan nézve, tehát a minimumot sikerült összehozni. Talán az utolsó két mérkőzés volt az, amikor összeállt minden, nem is kellett nagyon belenyúlni a csapatba. Ezen a két meccsen tudtunk ugyanolyan összeállításban felállni, hiszen egész ősszel nagyon sok sérültünk és betegünk volt, több játékosunkat folyamatosan nélkülöznünk kellett.

– Most is vannak fiatalok a keretben. Mennyire elégedett a szakmai stáb a teljesítményükkel?

– Kuzma Hunor korosztályos válogatott lett, amire mindenképpen büszkének kell lennünk a békéscsabai labdarúgásban. Itt van velünk és másfél éve építgetjük, saját nevelésű játékos, aki itt nőtt fel Békéscsabán. A másik fiatal Gyenti Kristóf is megtette a magáét, az utolsó előtti mérkőzésen gólt is fejelt, vagy említhetném Komáromi Csongort is, aki szintén jól dolgozik. Mindenképpen elégedettek vagyunk velük olyan szempontból, hogy szépen fejlődnek. Nyilván vannak hullámvölgyeik, ezt azért észre kell venni, hogy mikor lehet őket bevetni, vagy mikor nem szabad már tovább terhelni. Ilyen például a Hunor esetében is, hogy lejátszotta az EB-selejtezőn a három mérkőzést műfüvön, aztán visszakaptuk pénteken, kapott pihenőt és szombaton találkoztunk vele először. Nyilván nem volt szabad betenni ilyen szintű terhelés után, úgyhogy azért óvatosan kell velük bánni.

– Érkezhetnek még további fiatal játékosok a felnőtt kerethez?

– Elképzelhető, hiszen az utánpótlásban azért vannak még tehetségek. Róluk folyamatosan kapunk információkat, figyeljük is a teljesítményüket és néhányan már voltak is nálunk edzéseken. Most a 2005-ös korosztály a kiemelt, de a Hunor például 2006-os, úgyhogy tudjuk kik vannak még abban a korosztályban, reméljük tavasszal ők is sorra kerülhetnek.

– Meddig vannak edzések és mikor kezditek a felkészülést? A srácok kapnak otthoni programot?

– December 5-ig edzettünk, utána pihenőt kap mindenki és január 6-án találkozunk ismét. Természetesen a játékosok a szünetre is kaptak egyéni, személyre szabott edzésprogramot, úgyhogy számukra azért nem lesz teljes leállás. Öt hetünk lesz a teljes felkészülési programot elvégezni, hiszen 2025. február 9-én már kezdődik a tavaszi szezon. Természetesen az edzőmérkőzéseket is lekötöttük időben, például játszunk majd a Kecskemét és a Vasas ellen is, tehát igyekeztünk komolyabb ellenfeleket is szerezni. Ami picit hátrány, hogy az NB3-as csapatok később kezdik a felkészülésüket, az NB1 viszont aránylag korán, úgyhogy nehéz megtalálni az ideális fázisban lévő, megfelelő ellenfelet. Ettől függetlenül azonban nagyjából összeállt már a program.

– Télen nyílik az átigazolási időszak! Lesz szükség erősítésekre? Vannak már kiszemeltek?

– Kiszemeltjeink mindig vannak, de nagyon nehéz megfelelő és minőségi játékost hozni. Nem szeretnék panaszkodni, de korábban is elmondtam már, hogy valami oknál fogva elég nehezen tudunk megszólítani bizonyos játékosokat, így aztán nagyon nehéz ez a dolog. Természetesen szeretnénk igazolni, hiszen egy csapatba mindig kell vérfrissítés, tehát 2-3 embert azért sikerül majd megszerezni.

– Mi lesz a cél a bajnokság végéig?

– Sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb időszakot szeretnénk tavasszal. Ahogy már elmondtam számítottunk arra, hogy feljutó csapatként sokkal nehezebb dolgunk lesz, de időnként mintha magunknak nehezítettük volna meg a szituációkat. Azt is látni kell, hogy az NB2-ben nagyon erős a mezőny, sok olyan klub szerepel, akik jelentős első osztályú múlttal és tapasztalattal bírnak, komoly infrastruktúrával és sokkal több lehetőséggel rendelkeznek, úgyhogy velük szemben nekünk egyáltalán nincs egyszerű dolgunk. Igaz, hogy a Békéscsaba is jelentős tapasztalattal bír az említett bajnoki osztályokban, de a visszajutás után azért nyilván szoknunk kellett a ritmust, a tempót. Az is tény, hogy három pontra vagyunk a közép mezőnytől, hat pontra az élbolytól, de kettőre a kiesőtől, tehát látható mennyire szoros a mezőny – elég egy jobb sorozat és már az elsők között vagy, de a rosszabb széria máris a kiesők közé sodorhat, pillanatok alatt változhatnak az erőviszonyok. A lényeg és a tanulság mindenképpen az, hogy tavasszal sokkal jobban kell koncentrálnunk és még jobban kell harcolnunk a pontokért!

– Mely játékelemekben kell fejlődnie a csapatnak?

– Szinte mindenben, de nyilván elsősorban a gólszerzésben, hiszen ebből a szempontból jócskán van hiányérzetem. Talán a védekezésünkkel inkább elégedettek lehetünk, hiszen elég kevés gólt kaptunk, ezt viszonylag jól meg tudtuk oldani. Kevesebb gólt szereztünk pontrúgásból, nagyon kevés gólt rúgtak támadóink, ami eléggé aggasztó.

– Mennyire fontos a szurkolók támogatása?

– Ahogy figyeltem igen szép számban voltak jelen szurkolóink a hazai mérkőzéseken, tehát az érdeklődés mindenképpen megvolt, amit köszönünk szépen! Jól esik, hogy nagyrészt mellettünk álltak, támogattak minket, nem nagyon hangzottak el oda nem illő szavak, pedig tegyük a szívünkre a kezünket, néha simán rászolgáltunk ezekre. Annak is örülök, hogy a várost járva megismernek, érdeklődnek a csapat felől, ami mindenképpen pozitív. Azt érzem, hogy még mindig szeretik Békéscsabán a labdarúgást és bízom benne, hogy tavasszal sokkal több örömet tudunk majd okozni minden szurkolónknak!

– Hol töltöd az ünnepeket?

– A mi családunk a futball miatt eléggé szétszéledt, a család Szolnokon, a fiamék Győrben, a lányom Fehérváron, de szerintem itt leszünk majd Békéscsabán, úgyhogy megpróbáljuk összehozni a famíliát. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy az év vége közeledtével megköszönjem tulajdonosunknak, az önkormányzatnak és támogatóinknak a segítséget, hiszen a visszajutáson keresztül a másodosztályú szint ismételt elérése nagyban köszönhető nekik! Szurkolóinknak külön köszönöm, hogy kitartanak mellettünk és biztatnak! Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok magam és az egész klub nevében!

Csató mester összesített mérlege a Békéscsaba 1912 Előre vezetőedzői pozíciójában 31 győzelem, 8 döntetlen és 11 vereség, melyekből négy Magyar Kupa, kettő pedig az osztályozó mérkőzések voltak.


Értékelj!

Kattints egy csillagra az értékeléshez!

Értékelések átlaga: / 5. Értékelések száma:

Még nincs értékelés.

Félévi értékelő Csató Sándorral és Ozoróczi Gáborral


Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:


Értékelj!

Kattints egy csillagra az értékeléshez!

Értékelések átlaga: / 5. Értékelések száma:

Még nincs értékelés.

Brlázs Gábor: A kemény munka kifizetődik

Brlázs István Gábor vezetőedzőnket kérdeztük a felkészülési szezon végén, a bajnoki rajt előtt.

Brlázs István Gábor

– Sok idő telt el május 22 óta, amikor sikerült kiharcolni a bennmaradást. Nehéz és dolgos időszakon vagytok túl, a hétvégén viszont már kezdődik az új idény. Hogy értékeled a felkészülési időszakot, sikerült a tervezett programot végrehajtani?

– A tervezett munkát maradéktalanul elvégezte a csapat és a hozzáállással is maximálisan elégedett vagyok. Új igazolásainknak még időre van szükségük, hogy utolérjék magukat, hiszen ők gyakorlatilag a felkészülés felénél csatlakoztak hozzánk. A második csapatból felkerült játékosoknak is dolgozniuk kell még azért, hogy fel tudják venni az NB2 ritmusát, így beépítésük nyilvánvalóan hosszabb időt vesz igénybe. Ettől függetlenül mindenki becsülettel dolgozott, tehát nem lehet panaszom.

– A szabályok változásával sokkal nehezebb lesz a másodosztályú bajnokság és jó eséllyel van néhány csapat, amelyek mindenféle téren kiemelkedhetnek a mezőnyből. Mi a cél számunkra és hogy látod a Békéscsaba esélyeit?

– Véleményem szerint 5-6 olyan csapat van a mezőnyben, akikkel több szempontból sem tudjuk felvenni a versenyt, de nyilván azon leszünk, hogy egy-egy mérkőzésen el tudjuk tüntetni, vagy legalább mérsékeljük majd a különbségeket. Ezek a klubok sokkal nagyobb költségvetéssel tudnak dolgozni, így akár az első osztályból is tudtak igazolni, de a többi csapat közel hasonló erőt képvisel, így velük kell majd partiban lennünk. Remélem, hogy az igazolási szezon vége előtt még mi is tudunk néhány játékost igazolni, akik adott esetben a csapat meghatározó tagjaivá is válhatnának.

– Volt néhány távozónk, de ugyanakkor érkezőnk is és sajnos sérültjeink továbbra is vannak, illetve lettek – ugyanakkor a csapat magját azért sikerült egyben tartani. Mennyire tekinthető véglegesnek a keret, megvan a fejedben az összeállítás, amellyel ütőképesek lehetünk?

– Nyilván, ha még sikerülne néhány játékost igazolni, akkor ők az idő rövidsége miatt már nem tudnának az első két fordulóban játszani. A többi új érkező viszont remélhetőleg erőssége lesz a csapatnak, úgyhogy bizakodó vagyok. Sajnos Fülöp Istvánra nem számíthatunk egyelőre, hiszen sérüléssel bajlódik.

– Vasárnap már Pécsett léptek pályára az első fordulóban egy olyan csapat ellen, amely gyakorlatilag teljes vérátömlesztésen esett át, hiszen új vezetőedzővel, vezetőséggel, 8 új igazolással, 12 távozóval az egész PMFC átalakult. Hogyan lehet egy ilyen együttes ellen készülni, mi lehet a kulcs a jó rajthoz?

– A híreken kívül gyakorlatilag semmit sem tudunk a Pécsről, hiszen a teljes csapat kicserélődött. Úgyhogy ezúttal abszolút mértékben a saját elképzelésünkre és játékunkra koncentrálunk, ezt szeretnénk a pályára tenni és lehetőség szerint ebből minél több elemet megvalósítani.

– Végre eldőlt, hogy mégsem három idegenbeli mérkőzéssel kezdünk, hiszen a második fordulóban hazai pályán fogadhatjuk a Kazincbarcikát. Mennyire lehet ez fontos a későbbiekre való tekintettel, milyen plusz tényezőkkel bír ez a fejlemény számunkra?

– Rendkívül pozitív és örömteli, hogy a második fordulóban mégis hazai pályán szerepelhetünk. Ez a körülmény mindenképpen erőt kell adjon a csapatnak, hiszen szurkolóink segítségével együtt, szeretnénk élni a lehetőséggel és mindenképpen itthon tartani a három pontot. Nagyon fontos a rajt, így egyáltalán nem mindegy, hogy három idegenbeli mérkőzéssel kezdünk vagy rögtön a második meccsen már itthon tudjuk fogadni a Kazincbarcikát.

M.B.

Szezonértékelés Preisinger Sándorral

Preisinger Sándor 2020. szeptember 16. óta a Békéscsaba 1912 Előre vezetőedzője, így egy teljes szezont még nem tudhat maga mögött. A kispadon 2020. szeptember 27-én tudott először helyet foglalni, és azóta 29 mérkőzésen keresztül irányította a Lilákat. A 2020/2021-es rapszodikus szezonban, a csapattal együtt megjárta a poklot és mennyet egyaránt, így a 2019/2020-as bajnoki évhez hasonlóan a 15. pozíciót sikerült megszerezni. Van tehát miről beszélni, ezért a mögöttünk álló időszakról, az együttes helyzetéről, jövőképéről és sok minden másról is megkérdeztük.

– Nehéz hónapokon van túl a csapat?!

– Inkább azt mondanám, hogy nehéz éven. Az október 18-i Csákvár elleni mérkőzés után ért el minket a járvány, azóta pedig gyakorlatilag csak a mozdony nem ment keresztül rajtunk. Előkerültek a korábbi időszakokból visszamaradt, talán már évek óta húzódó sérülések, több játékosunkat betegségek és további traumák vonták ki munkából, ezáltal egy olyan dominó effektus indult el, amit egészen a szezon végéig nem sikerült megállítani. Ahogy számolgattam 17 labdarúgót betegített meg a vírus, és további 9 sérültünk is volt, úgyhogy nagyon-nagyon nehéz év volt nemcsak nekem, hanem másoknak is, hiszen olyan problémákkal szembesültünk, amivel még soha-senki nem találkozott.

– Csalódtál bármiben Békéscsabán vagy azt kaptad, amit vártál?

– Az elért eredmény miatt nyilván csalódott vagyok, de a körülmények és a események tükrében reálisan kell szemlélni a dolgokat. Talán a prevenciós- és rehabilitációs háttér az a komponens, amit ki tudnék emelni, hiszen ez majdnem teljesen hiányzott, amikor átvettem a csapatot. Sok esetben sajnos diagnózisokig sem jutottunk el, mert több sérültünk kezeléséhez, gyógyításához gyakorlatilag nincs helyben szakember. Ez valamilyen szinten borzasztó helyzet, hiszen a játékosok szanaszét jártak a kezelésekre, úgyhogy ezt mindenképpen meg kell oldanunk valahogy a jövőben. Sok fejleszteni való van még az infrastruktúrával kapcsolatban is – látható, hogy a létesítmény gyakorlatilag félkész állapotban van -, hiszen többször az edzéseink helyszínén is igencsak gondolkodnunk kellett. Nyilván megold az ember mindent, mert nincs lehetetlen helyzet, de amikor ilyesmivel is kalkulálni kell, akkor az természetes módon nem biztos, hogy az eredményesség malmára hajtja a vizet. Ahogy hallottam, többször az edzésekkel kapcsolatban is megfogalmazódtak kritikák, amit némileg furcsállok, hiszen rajtunk kívül gyakorlatilag senki sem látogathatta a foglalkozásokat?! Továbbra is azt hiszem, hogy egy-egy héten nem a mérkőzés a legnagyobb a terhelés, legalábbis nem szabadna annak lennie. Attól kezdve, hogy belekerültünk a sérülés-betegség spirálba, elveimmel ellentétben több olyan játékost is szerepeltetni kellett a bajnokikon, akik nem voltak még erre felkészülve vagy a betegségük okán, vagy azért mert az egészségügyi problémáik miatt még nem tudtak annyit edzeni, olyan szintre visszajönni, amivel ki lehet menni a meccsre. Ez a 22-es csapdája kényszerpálya volt végig, de próbáltunk úgy sakkozni, hogy a csapat ki tudjon állni, megfelelő minőségben tudjon játszani, hiszen ha megnézzük a COVID után nyolc olyan mérkőzésünk telt el, amikor tulajdonképpen nem az első keret játszott, vagy az első keret nem éppen ideális állapotban lépett pályára. Egy 38 mérkőzésből álló bajnokságban 8 meccs rengetegnek számít, több mint egyötöd része és ez a tény is nagyban meghatározta azt, hogy nem az első hétben küzdöttünk, hanem a táblázat második felében. Az edzések minőségét megpróbáltuk olyan szintre emelni, ami egy NB2-es bajnokságban elvárható, tehát voltak keményebb edzések is, de összehasonlítva korábbi csapataimmal, lényegesen vissza kellett venni a minőségből és a tempóból. Ebből és a korábban említett körülmények összességéből óhatatlanul következett a rosszabb szereplés, amiből szezon közben már nem volt kiút. Teljesen jogos a felvetés, hogy miért volt és van ennyi sérült?! Mitől van az, hogy nincs megfelelő erőnlét? Kívülállóként én is ezt kérdezném, de azt mindenkinek meg kell értenie, hogy egész egyszerűen nem tudtunk edzeni, illetve nem voltak olyan minőségű edzések, amelyeket ez a talán minden idők egyik legkomolyabb másodosztályú bajnoksága megkövetelt volna. Amúgy pedig azok közül, akiknek játszania kellett volna az adott hétvégén, körülbelül 10-12 olyan játékos volt igazából, akik – nem szeretnék ezzel senkit megbántani – NB2-es szinten voltak, a többiek pedig a megyei bajnokságból, vagy az U19-ből kerültek fel, és azt tudni kell, hogy ez nem ugyanaz a szint. Sajnos azt kell mondanom, hogy a keret legalább fele sajnos nem volt alkalmas a folyamatos játékra a másodosztályban, és ennek fényében lett egy alapcsapat, amelynek muszáj volt szinte állandóan pályára lépnie, ráadásul köztük is volt olyan, akiket apróbb sérülések hátráltattak. Ezért aztán vigyázni kellett, nem tudtunk úgy rájuk pakolni és igazából a mérkőzések váltak a fő terheléssekké. Ezekből következően kényszerpályán mozgott a szakmai stáb is, hiszen én is inkább harapdáltam a kezem, mint hogy egy-egy játékost vagy formahanyatlás, vagy éppen nem megfelelő állapot miatt kihagyjak a keretből, gyakorlatilag nem tudtam megtenni. Korábbi tapasztalásaimmal ellentétben ez volt az első olyan eset, amikor az előbb elmondott okok miatt, egyszerűen lehetetlenné vált a csapatot olyan szintre hozni, amilyenre én és a klubvezetés elképzeltük. Összegezve, abszolút igazat adok mindazoknak, akik kívülállóként ezt látják, hiszen valóban félkész, illetve félig sérült játékosoknak kellett helytállni fordulóról-fordulóra. Arra is kitérnék, ha már itt tartunk, hogy a csapat nagyobb részénél amúgy rendben volt és van a mentális hozzáállás, tehát akarnak teljesíteni, akarnak focizni, csak éppen az adott pillanatban még nem voltak erre felkészülve-felkészítve.

– Gondoltad volna, hogy esetleg még a másodosztályú tagság is veszélybe kerülhet?

– Szerencsére konkrétan ez a helyzet nem következett be, hiszen 11 ponttal végeztünk az első kieső előtt és legközelebb hét pontnyira voltunk, de nyilván megfordult mindenki fejében, amikor csúcsosodtak azok a problémák, amelyek végül is folyamatosan jelen voltak. Tegyük a szívünkre a kezünket: ennyi hiányzót ez a keret nem bírt el. Természetesen a klub tradícióit és törekvéseit is szem előtt kellett tartani, és ebből azért az is következik, hogy az utánpótláskorú játékosok – a rendes körülmények közöttinél – jóval nagyobb számban történő szerepeltetésével, egyelőre nem vagyunk olyan állapotban, hogy előbbre tekintsünk. Nyilván valamilyen szinten vannak és lesznek is igénybeli különbségek – legyen bármilyen szakmai stáb – a játékosok és az edzők között, de ennek ellenére tudomásul kell venni, hogy ehhez a szinthez egy megfelelő erősségű keretre és a hozzá tartozó minőségi munkára van szükség. Ebben az évben sajnos egyik sem tudott rendelkezésre állni és megvalósulni, úgy ahogy az elvárható lett volna és ahogy azt a szurkolók is teljesen jogosan elvárják.

– Ha visszatekintesz a szezonra, van valami, amit megbántál vagy amit utólag másképp csinálnál?

– Nehéz kérdés ez ilyen szempontból, hiszen szokták mondani, hogy utólag könnyű okosnak lenni. A felkészítés fizikai része gyakorlatilag kényszerpályán volt végig, de úgy gondolom a játékosok és az edzők közötti bizalomnak kölcsönösnek kell lennie, és ez a dolog néha nem volt teljesen egyensúlyban. De azt is tudjuk, hogy minden csapatban előfordulhat és elő is fog fordulni ilyesmi, ez azonban engem személy szerint elég negatívan érintett. Nyilván megtapasztaltam dolgokat, ebből pedig leszűrtem a konzekvenciát, hogy lesznek és kellenek változtatások ezen a téren is.

– Milyen változásokkal, változtatásokkal számolhatunk, lesznek-e igazolások és távozók?

– Klubigazgató úrral együtt összeállítottunk egy a klub számára elérhető és előremutató játékos-listát, amelyből minél nagyobb számban szeretnénk a következő idényben az Előre keretében tudni a kiszemelt labdarúgókat. Ez nagyságrendileg 5-6 ember érkezését jelentené, ami véleményem szerint azt eredményezné, hogy vagy egy posztra lenne két, vagy két posztra lenne három játékosunk, ezáltal tisztességesebb versenyhelyzet alakulhatna ki a csapaton belül. Ezzel pedig a munka minőségét is tudnánk felfelé húzni, valamint ha a második csapat felkerül a harmadosztályba, akkor viszont az a 6-7 játékos, aki még nem egészen tart az NB2-es szintnél, minimum egy évet el tudna olyan hasznos körülmények között tölteni, ami épülésükre szolgálna. Emellett pedig nagyon szeretnék egy olyan szakembert is a stáb tagjai között tudni, aki a rehabilitációs-prevenciós feladatokat teljes egészében tudná koordinálni és felügyelni, hogy időben megakadályozzuk azokat a dolgokat, amelyek miatt egy-egy játékosnak például folyamatosan Budapestre kell járnia kezelésekre, és tulajdonképpen hetek telnek el azzal, hogy azt sem tudjuk egészen pontosan, hogy mi a baja. Mindemellett nagyon jó lenne, ha a hosszabb ideje sérült játékosaink végre felépülnének és teljes értékben a rendelkezésre tudnának állni.

– Hogyan tovább? Mire számíthatunk a felkészülési időszakban?

– Mindenekelőtt rendbe kell tennünk néhány játékosnál az állóképességi problémákat, talán ez az egyik legfontosabb dolog. Ezért aztán két hét múlva elkezdenek egy háromhetes futóprogramot, hogy mire elindul a csapat közös felkészülése, akkor már a speciálisabb, sportág specifikus állóképességre tudjunk sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni. Ez természetesen játékokon keresztül valósulna meg, de nyilván lesz lépcsőzés, valamint olyan erőfejlesztő dolgok, amelyek szintén hozzátartoznak a prevencióhoz, hogy megfelelő állapotban kerüljenek játékosaink a pályára. Aztán lesz egy hét, amikor a klubvezetésnek köszönhetően Telkiben készülhetünk edzőtáborban, és terveink szerint ezáltal minőségileg is előre tud majd lépni az együttes. Bízom benne, hogy a következő idényben nem csak egy-két mérkőzésen tudjuk majd megmutatni, hogy mi van a csapatban, hanem a kilengéseket minimalizálva, végig megbízható, stabil teljesítmény tudunk majd nyújtani. Ha mindez meg tud majd valósulni, akkor a Békéscsaba ismét a táblázat első felébe tartozhat majd. Terveink szerint 5-6 felkészülési mérkőzésen lépünk majd pályára: az első két héten még nem, utána viszont hetente 2-2 mérkőzés szerepel az előzetes programban.

Értékelés Brlázs Gáborral

Megyei I. osztályú csapatunk eddigi százszázalékos teljesítményét Brlázs István Gábor vezetőedző értékelte az őszi szezon végén.