Szezonértékelő Boér Gáborral

2017. 06. 07. Archív, Archívum – 2017.

A bejegyzés kalkulált olvasási ideje 1284 másodperc.

Nem éppen hálás feladat, amikor egy mélyponton lévő csapatot kell kirángatni a gödörből. Az idei szezonban ez kétszer is osztályrészedül jutott, de az eredmények azt mutatják, hogy sikerült megoldani a helyzetet. A csapat az ötödik helyen végzett, nyilván van benned keserűség miatta, hiszen akár jobban is alakulhatott volna a sorsunk. Ettől függetlenül a körülmények és az események függvényében, utólag már reálisnak tűnhet helyezésünk és adott időben mindenki megelégedett volna ezzel az eredménnyel is. Összeállt az új szakmai stáb, sikeresen felvételiztél a pro-licenc képzésre, rengeteg jótékonysági és közösségi tevékenységet végeztetek, ismét haladtunk az utánpótlással történő együttműködésben, épül az új stadion – úgyhogy sok minden történt.

– Együtt marad az új stáb?

– Mindenképpen úgy tervezzük és az egyeztetések is úgy folytak az egész utolsó időszak alatt, hogy együtt marad a stáb. Nyilván ezt majd akkor tudom biztosan kijelenteni, amikor minden egyes taggal sikerül majd megegyezni, de kilencven százalékos biztonsággal azt tudom mondani, hogy ebben a felállásban kezdjük el a munkát. Ennek egyébként személy szerint nagyon örülök, hiszen ez stáb javarészt az én választásom szerint alakult ki, akikkel nagyon hatékonyan tudunk együtt dolgozni. A hiányosságokat, amelyek eddig megjelentek a munkában, azokat igen jól pótolják, valamint rengeteget segítenek nekem a hétköznapokban is – nem feltétlenül csak szakmai kérdésekben, hanem adott esetben mentális, illetve apróbb egyéb ügyekben. A Hanyecz Janival ketten maradtunk a régi stábból, az ő személye számomra mindig is nagyon pozitív volt, ezért szeretek vele dolgozni. A Papp Karcsi és a Makra Zsolti új tagok nálunk, de az eltelt időszak alatt abszolút bizonyították, hogy igenis helyük van a békéscsabai futball elitjében.

– Hogyan értékeled az egész szezont és mire lesz szükség a továbblépéshez?

– Szeretném a bajnokságot három, vagy inkább négy szakaszra bontani. Az első félévünket kettősség jellemezte, hiszen rendkívül rosszul kezdük a bajnokságot. Ennek miértjére már sokszor próbáltunk válaszokat keresni, illetve többször megpróbáltuk azokat a dolgokat fellelni, ami odáig vezetett, hogy az első öt fordulóban csupán egyetlen pontot szereztünk. Részben sikerült megtalálni és korrigálni a hibákat, bár úgy gondolom az akkori rossz kezdésünket az első osztályt követő, túl hosszú pihenőidőszak okozta és az a kicsit rövidebb felkészülési rész, amikor már tényleg az egész keret a rendelkezésünkre állt. Ebből valamilyen szinten az következett, hogy későn állt össze az együttes. A szakasz végén nehéz helyzetben kellett beugranom Zoran helyére, szerencsére nagyon jól sült el a dolog és talán kellett egy új impulzus a csapatnak, hogy kilábaljon ebből a hullámvölgyből. Nem feltétlenül a személyemre gondolok, egyszerűen csak lehet, hogy valami újra volt szükségük. A folytatásban helyreállt a rend és egy nagyon sikeres őszt tudtunk produkálni, odaértünk a feljutást jelentő pozíciók közelébe. Akkor még mindenki bízott abban, hogy a minimális hátrányt le tudjuk majd dolgozni. Következett a téli felkészülés, amikor ismét arra lehetett következtetni, hogy minden rendben lesz – hiszen jól sikerültek a felkészülési mérkőzések, elvégeztünk minden olyan munkát, melyeket beterveztünk. Mégis valami nem működött, valami elcsúszott és kisértetiesen az őszihez hasonlóan kezdtük a tavaszt – akkor is egy pontot tudtunk produkálni – bár csak négy mérkőzésből, hiszen a balmazújvárosi egy elmaradt meccs pótlása volt. Nagyon beragadtunk a rajtnál és akkor már attól féltünk, hogy teljesen el is úszott a feljutás lehetősége, mivel a 9. pozícióig csúsztunk vissza és 12 pontra voltunk a feljutást jelentő második helytől. Ekkor történt meg a csere és Zoran ekkor döntött úgy, hogy nem vállalja tovább a munkát. Ebben a pillanatban éreztem azt a szakadékot a csapat és közötte, ami talán oda vezetett, hogy meghozza ezt a nem könnyű döntést. Valami már nem stimmelt, mondhatnám úgy is, hogy a kémia már nem működött. Én is úgy éreztem, hogy valaminek változni kell ahhoz, hogy a gödörből kimásszunk. Mindig az idő dönti el, melyik a jó döntés ilyen helyzetben: vagy az edző áll fel, esetleg játékos "áldozatokat" hozunk?! Zoran elhatározása után a vezetőség engem kért fel a bajnokság végéig a vezetőedzői pozícióra, amitől – megmondom őszintén – abban a helyzetben igencsak tartottam. Sokkal nagyobbat tudtunk volna bukni, mint nyerni – hiszen abban az időszakban már szinte a kiesés szele is megcsapott minket. Nagyon szoros volt a bajnokság és adott esetben sajnos ehhez sem kellett volna túl sok hiba. Úgyhogy volt bennem félsz, nehogy az életem első profi és igazán komoly munkájából negatívan jöjjek ki, de mint sportember juszt is vállalnom kellett ezt a kockázatot – azért is kezdtem el edzősködni, hogy az ilyen nehéz szituációkat is meg tudjam oldani. Az én lebontásomban ezután következett a bajnokság harmadik szakasza, amikor 14 mérkőzés állt még előttünk. Két nap állt rendelkezésünkre, hogy Kisvárda ellen megfelelően felkészülve fussunk ki a pályára. Ezt a 48 órát senkinek sem kívánom, még azt sem tudtam, hogy végleg én maradok vagy, hogy Zoran munkaviszonya mikor szűnik meg. Minden teljesen képlékeny és bizonytalan volt és ezt a csapat sajnos meg is érezte. Egy nagyon gyenge meccset játszottunk – bár hozzáteszem, hogy a hozzáállás rendben volt és talán ennek is köszönhető, hogy pontot tudtunk szerezni. Majd következett egy olyan sikeres széria, amelyre álmomban sem gondoltam – engem is meglepett, hogy ilyen hosszúra tudtuk nyújtani győzelmi sorozatunkat. Vártam és tudtam, hogy következik majd egy újabb hullámvölgy, amelyet személy szerint jóval korábbra gondoltam. Sajnos be is következett és pechünkre pont akkor, amikor egy hét alatt három mérkőzést kellett lejátszanunk. Ott eléggé meg is látszódott az együttesen az újabb mélypont, hiszen a 270 perc alatt mindössze egy bajnoki pontot tudtunk gyűjteni és akkor teljesen el is úszott számunkra a feljutás kérdése. Az utolsó rész megint jól sikerült, akkor olyan dolgokat és eredményeket tudtunk produkálni, amelyek bizakodásra adnak okot. Remélem, hogy ezek a "kilengések" a következő évadban már teljesen el fognak tűnni, illetve minimalizálni tudjuk ezeket. A sikerhez igen kiegyensúlyozott teljesítményre van szükség, ehhez pedig egy olyan játékosállományra, amellyel sokkal több lehetőségünk van forgatni a keretet és igenis pihentetni olykor egy-egy meghatározó játékost. Az lehet a kulcs, ha 16-18 azonos képességű játékos áll rendelkezésre és bátran tudunk bárkit helyettesíteni. Talán ebben egy kicsit le voltunk maradva az élmezőnytől, hiszen nálunk egy szűk gerinc volt, aki végig tudta játszani a bajnokságot és amikor kiesett valaki, akkor nehezen tudtuk pótolni. Ezzel természetesen nem azt szeretném mondani, hogy nem volt értékes a keretünk, hanem valószínűleg nem állt mindenki azonos szinten.

– Mi az elképzelésed a csapattal kapcsolatban, figyelembe véve a távozókat és a jövőbeni új érkezőket?

– Volt labdarúgóként abszolút azt vallom, hogy akkor tud egy játékos a cserepadról is segíteni, ha folyamatosan tűzben van tartva. Edzhetünk bármennyit, bármilyen keményen – a mérkőzéseket semmi sem fogja tudni pótolni. Sajnos az is bebizonyosodott az elmúlt idényben, hogy még egy NB III-as meccs sem tudja azt a szinten képviselni, ugyanazt a hatást kiváltani, mint egy másodosztályú mérkőzés. Hiszen azok a játékosok, akik rendre ott kaptak szerepet és néha be kellett ugraniuk az első csapathoz, nem biztos, hogy tudták hozni azt a minőséget, amit tudnak vagy éppen elvártunk tőlük. A jövőbe tekintve azt szeretném, ha olyan keretet tudnánk kialakítani és a távozók helyére olyan játékosokat igazolni, akik az adott posztjukon kellő konkurenciát tudnak generálni a már meglévő játékosokkal szemben és tényleg azt elérni, hogy minden egyes posztra legyen két azonos képességű labdarúgónk, akik bármikor versenyhelyzetbe tudják helyezni a másikat – csak így lehetne egészséges egyensúlyt és plusz motivációs tényezőt a képletbe vinni. Csak ilyen focistákkal tudnánk adott esetben minőségi hátrány nélkül pótolni egy-egy játékost, úgyhogy azt szeretném elérni az új szezonban, hogy 20 olyan sikerre éhes tag alkossa a keretet, akik bármikor bevethető állapotban vannak és mindig minőségben is hozzá tudnak tenni az adott mérkőzéshez. Emelett szeretném elérni, hogy sokkal támadóbb szellemű csapatot tudjunk kialakítani és nem feltétlenül személyi kérdésekre gondolok, hanem legfőképp a gondolkodásra. Némileg át kell állítani a játékosok filozófiáját, illetve a saját elképzelésünket megfelelőképpen rájuk kell erőltetnünk. Úgy gondolom, hogy az előttünk álló hathetes felkészülés folyamán ezt el tudjuk majd érni.

– Hogy alakul a nyári program és milyen célt fogalmaztatok meg a felkészülés, valamint a következő bajnokságra vonatkozólag?

– Sokszor elmondtam már, hogy minden edzőnek más a stílusa – így én is bizonyos dolgokat másképp gondolok. Ez így is van rendjén a labdarúgásban, hiszen ha egyformák lennénk, nem is lenne érdekes és izgalmas a foci. Mindenképpen szeretném a saját elgondolásaim alapján kialakítani a csapat stílusát és egy olyan Békéscsabát képzeltem magam elé a következő szezonban, amely hazai környezetben leginkább, mindig próbálja kiszolgálni a közönséget és akarjon támadó futballt játszani. Nyilván ennek csak akkor van realitása, ha ez eredménnyel is párosul majd – bízom benne, hogy ebben sem lesz hiány. Emelett sokkal dinamikusabb, tempósabb és feljebb védekező csapatot szeretnék júliustól látni, ezért a tervünk az, hogy agresszív, nyomást gyakorló játékkal kell előrukkoljunk – főleg a hazai meccseken. Ennek érdekében sok mindennek kell változnia, ami persze nem azt jelenti, hogy az eddig elvégzett munka nem volt jó, hanem azt, hogy a stílus változik majd és bízom benne, hogy ez a látványosság javára is válik. Ha ezekehez a dolgokhoz eredmény is kapcsolódik, akkor előbb-utóbb a nézők is fogják ezt értékelni és vissza fognak térni a stadionba. Remélem, hogy ismét olyan futballt láthatunk majd, amely sokszor jellemezte az elmúlt évtizedekben a békéscsabai labdarúgást és tényleg őszinte, nyílt focit szeretnénk játszani itthon. Nyilván, hogy idegenben mennyire tudjuk ezt megvalósítani az függ attól is, hogy az adott ellenfél milyen játékot fog képviselni, de azt szeretnénk, ha egy olyan csapat alakulna ki, amely bármikor-bárhol rá tudja erőltetni az akaratát az ellenfélre. Tudom, hogy ez egy nehéz és hosszú folyamat lesz, sok munka vár ránk és éppen ezért a felkészülésünk is hosszúra nyúlik majd. Nagyon kevés pihenőt kaptak a játékosok és a szabadság után rengeteg olyan dolgot kell megvalósítani, melyekhez türelem és kitartás szükséges részünkről és a közönség felől egyaránt. Ezúton is szeretném a türelmüket és megértésüket kérni, hiszen a terveink megvalósításához vezető út rögös lesz és az edzőmérkőzések folyamán biztosan fogunk olyan pofonokba szaladni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy időben kiderüljenek a hibák. Higgyék el, azon dolgozunk majd, hogy a bajnokság kezdetére minden a helyére kerüljön és az edzőmérkőzések számát, az ellenfelek komolyságát is figyelembe véve, próbáltuk ezt abszolút úgy irányítani, hogy megfelelőképpen szolgálják az érdekeinket. Azon leszünk, hogy az első mérkőzésre már egy olyan együttes fusson ki a pályára, amely megtanulta és alkalmazni tudja az új játékrendszert, illetve elsajátította azokat a dolgokat, amelyeket szeretnénk. Tisztában vagyunk azzal, hogy életünk egyik legnehezebb felkészülése következik, hiszen rengeteg időt töltünk majd együtt, nagyon sokat edzünk mennyiségben és időtartamban, dinamikában egyaránt. Úgy állítottuk össze a programot, hogy a nap 24 órájából szinte többet leszünk együtt, mint a családunkkal – ez azonban hozzátartozik egy profi sportoló életéhez, ez így van rendjén. Remélem, hogy mindez a sikert fogja szolgálni és akkor a pozitív visszajelzés sem marad el.

Mindig azt vallottam és úgy gondolom, hogy külön kell választani a vezetőség és a csapat célkitűzéseit. Úgy kell ezt érteni, hogy én az adott együttesemmel akár játékosként, akár vezetőedzőként azt fogom megfogalmazni, hogy nyerjük meg a bajnokságot. Ha ez nem így lenne, akkor nem lennék sportember és sok értelme nem lenne az egésznek. Bármibe kezdtem az életem folyamán, mindig nyerni akartam – teljesen mindegy, hogy milyen apróságról volt szó – mindig győztes akartam lenni. Ugyanezt képviselem most az öltőzőben is és úgy próbálom őket felkészíteni a következő szezonra, hogy ez legyen számukra az elsődleges – úgyhogy bátran ki merem jelenteni, célunk a bajnokság megnyerése. A vezetőségnek természetesen több más tényezőt is figyelembe kell vennie ahhoz, hogy részükről bármilyen cél meghatározása konkretizálódjon. Ez sokkal összetettebb feladat és nekik elsősorban azokat a körülményeket kell megteremteni, amelyek reálisan lehetővé teszik számunkra a csapat által megfogalmazott elképzelést. Egy azonban biztos, mindenki úgy készül, hogy élcsapat legyünk és a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni a következő évből. Tudom, hogy sokkal nehezebb és még kiegyensúlyozottabb bajnokság vár ránk, hiszen rengeteg olyan csapat van, aki bejelentkezett az első osztályért. Gondoljunk csak például a feljutók közül a Győrre, amely egy tradicionális, nagy múltú klub és minden feltételük adott lesz ahhoz, hogy versenyben legyenek. De említhetném még a Nyíregyházát, akik egészen biztosan nem fognak még egyszer ilyen rossz szezont produkálni, vagy akár a két kiesőt, az MTK-t és a Gyirmótot, akik szeretnének gyorsan visszajutni. Azok a csapatok, akik most lemaradtak az NB I-ről – Kisvárda, Zalaegerszeg, Soroksár – hiszen ők is olyan háttérrel rendelkeznek, amely mindenképpen előbb-utóbb felfelé történő osztályváltásra predesztinálja őket. Egy szó, mint száz: a következő szezonban sem fog változni az a körülmény, hogy a tabella végén elhelyezkedő csapatok is bármikor képesek lesznek pontot-pontokat rabolni az élmezőnytől. Annyit szeretnék még a közvélemény felé elmondani, hogy az erősítéseket, illetve az igazolásokat természetesen figyelembe kell venni, de nem szabad olyan nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek a dolgoknak. Nem azon fog múlni a bajnokság, hogy milyen játékosokat igazolunk, hanem azon, hogy az adott keretet – amely a rendelkezésünkre áll – milyen szintre tudjuk felhozni, milyen munkát tudunk velük elvégezni és milyen egységet tudunk velük kialakítani. Azt vallom, ha egy csapat egységes, megfelelő állapotban és jól fel van készítve, akkor ebben az osztályban nagyon könnyen oda tud majd érni. Ilyen apróságok dönthetik majd el, hogy egy-egy csapat a tabella melyik részén helyezkedik el. Az a célunk, hogy az egységesség és a békéscsabai szellem kialakuljon és tényleg egy olyan csapat fusson ki hétről-hétre a pályára, amely megalkuvás nélkül a klubját és szurkolói érdekeit előtérbe helyezve, méltóképpen tudja képviselni az Előrét.