Címkézett bejegyzés

2024. 12. 09.   Archívum – 2024., Archív

A Békéscsaba 1912 Előre első csapata köszönhetően elsősorban az utolsó fordulókban szerzett két győzelemnek feljebb tudott lépni a táblázaton, 4-4 győzelem és döntetlen, 7 vereség, valamint 16 bajnoki pont birtokában a 14. pozícióban telelhet. A hektikus őszi szezon végén Csató Sándor vezetőedzőnk értékelte a csapat teljesítményét.

– Kezdjük a szezon előtti időszakkal! A csapatnak sikerült a feljutás. Mekkora a különbség a harmad és a másodosztály között?

– A feljutás után igen rövid időnk volt a felkészülésre és arra is, hogy játékosokat tudjunk igazolni. Ettől függetlenül megpróbáltuk a lehető legtöbbet kihozni a dologból. Tudtuk, hogy a harmadosztályban sokat fogunk támadni, sok gól fogunk szerezni, de azt is tudtuk, hogy a másodosztály ennek gyakorlatilag az ellenkezője lesz. Ebben az osztályban már minden mérkőzés nagyon komoly, minden pontért meg kell harcolni.

– Több új játékos érkezett, köztük olyanok, akik korábban már játszottak az Előrében. Mennyi idő volt beépíteni a csapatba ezeket a játékosokat?

– Az igazolásoknál nem titkolt célunk volt, hogy megpróbáljunk békéscsabai vagy békéscsabai kötődésű játékosokat visszahozni. Bíztunk abban, hogy ők már tudják, hogy mik az elvárások a Viharsarokban és tisztában vannak a helyzettel, így talán harcosabbak, agresszívabbak lesznek, mert jobban átérzik a klub történelmét, múltját. Az érkezők beépítése már nehézségekbe ütközött, mert sajnálatos módon nem mindenki érkezett egyforma állapotban. Így aztán az első egy-két hét, valamint felkészülési mérkőzés elment arra, hogy mindenki hozzávetőleg egyforma szinten legyen.

– Az ősz folyamán többször egy-egy gólon múlt a győzelem vagy a pontszerzés, mi hiányzott a csapatból ezeken a mérkőzéseken?

– Amennyiben egyszerűen akarok fogalmazni, akkor természetesen a gól hiányzott. De, félretéve a tréfát nagy elmaradást éreztem abban, hogy amikor például vezetett az ellenfél és a meccs hátralévő részét végig támadtuk, megvoltak a lehetőségeink is, de gólt mégsem tudtunk szerezni, így pont nélkül maradtunk. Ezen a téren mindenképpen javulnunk kell, sokkal jobb hatásfokkal kell értékesíteni a lehetőségeinket, mert a másodosztályú mérkőzéseken ezekből nem túl sok adódik.

– A Magyar Kupában nem volt szerencsés a sorsolás, hiszen a DVSC ellen kiesett a csapat. Nyilván nem jött jól, hogy a hajdúságiak éppen edzőt váltottak. Lehet pár héttel később már más a helyzet. Csalódott a csapat, hogy a Magyar Kupa idei szezonjában már nem veszünk részt?

– Igen, mindenképpen csalódott az együttes, mert ez olyan lehetőség, ahol mindenki megmutathatja magát ország-világ előtt. Sajnos nem volt szerencsés a sorsolás számunkra, egy olyan Debrecen érkezett Békéscsabára, amelyik abban a pillanatban nagyon meg akarta mutatni mégis csak jobbak. Természetesen jó csapatról van szó, bár a jelenlegi helyezésük nem ezt támasztja alá, de ettől függetlenül abban az időszakban jól néztek ki, talán még a rossz széria elején voltak. Bíztunk azért abban, hogy szorosabb meccset sikerül vívnunk, de nagy volt a különbség a javukra.

– Bennmaradó helyen telel az együttes, ami köszönhető a legutóbbi két győzelemnek! Minek köszönhetők ezek a sikerek? Nyugodtabban lehet majd készülni?

– Egyértelműen nagyon fontos, hogy bennmaradó helyen telelhetünk. Ez volt az elvárt minimális cél, amivel természetesen azért senki sem elégedett maradéktalanul, mert ennél többre számítottunk. Sejtettük, hogy lesznek majd rossz időszakaink, de ennél tényleg többet vártunk, szerintem nagyon sok pontot hagytunk a meccsekben. A tervezett pontszám 16-20 volt reálisan nézve, tehát a minimumot sikerült összehozni. Talán az utolsó két mérkőzés volt az, amikor összeállt minden, nem is kellett nagyon belenyúlni a csapatba. Ezen a két meccsen tudtunk ugyanolyan összeállításban felállni, hiszen egész ősszel nagyon sok sérültünk és betegünk volt, több játékosunkat folyamatosan nélkülöznünk kellett.

– Most is vannak fiatalok a keretben. Mennyire elégedett a szakmai stáb a teljesítményükkel?

– Kuzma Hunor korosztályos válogatott lett, amire mindenképpen büszkének kell lennünk a békéscsabai labdarúgásban. Itt van velünk és másfél éve építgetjük, saját nevelésű játékos, aki itt nőtt fel Békéscsabán. A másik fiatal Gyenti Kristóf is megtette a magáét, az utolsó előtti mérkőzésen gólt is fejelt, vagy említhetném Komáromi Csongort is, aki szintén jól dolgozik. Mindenképpen elégedettek vagyunk velük olyan szempontból, hogy szépen fejlődnek. Nyilván vannak hullámvölgyeik, ezt azért észre kell venni, hogy mikor lehet őket bevetni, vagy mikor nem szabad már tovább terhelni. Ilyen például a Hunor esetében is, hogy lejátszotta az EB-selejtezőn a három mérkőzést műfüvön, aztán visszakaptuk pénteken, kapott pihenőt és szombaton találkoztunk vele először. Nyilván nem volt szabad betenni ilyen szintű terhelés után, úgyhogy azért óvatosan kell velük bánni.

– Érkezhetnek még további fiatal játékosok a felnőtt kerethez?

– Elképzelhető, hiszen az utánpótlásban azért vannak még tehetségek. Róluk folyamatosan kapunk információkat, figyeljük is a teljesítményüket és néhányan már voltak is nálunk edzéseken. Most a 2005-ös korosztály a kiemelt, de a Hunor például 2006-os, úgyhogy tudjuk kik vannak még abban a korosztályban, reméljük tavasszal ők is sorra kerülhetnek.

– Meddig vannak edzések és mikor kezditek a felkészülést? A srácok kapnak otthoni programot?

– December 5-ig edzettünk, utána pihenőt kap mindenki és január 6-án találkozunk ismét. Természetesen a játékosok a szünetre is kaptak egyéni, személyre szabott edzésprogramot, úgyhogy számukra azért nem lesz teljes leállás. Öt hetünk lesz a teljes felkészülési programot elvégezni, hiszen 2025. február 9-én már kezdődik a tavaszi szezon. Természetesen az edzőmérkőzéseket is lekötöttük időben, például játszunk majd a Kecskemét és a Vasas ellen is, tehát igyekeztünk komolyabb ellenfeleket is szerezni. Ami picit hátrány, hogy az NB3-as csapatok később kezdik a felkészülésüket, az NB1 viszont aránylag korán, úgyhogy nehéz megtalálni az ideális fázisban lévő, megfelelő ellenfelet. Ettől függetlenül azonban nagyjából összeállt már a program.

– Télen nyílik az átigazolási időszak! Lesz szükség erősítésekre? Vannak már kiszemeltek?

– Kiszemeltjeink mindig vannak, de nagyon nehéz megfelelő és minőségi játékost hozni. Nem szeretnék panaszkodni, de korábban is elmondtam már, hogy valami oknál fogva elég nehezen tudunk megszólítani bizonyos játékosokat, így aztán nagyon nehéz ez a dolog. Természetesen szeretnénk igazolni, hiszen egy csapatba mindig kell vérfrissítés, tehát 2-3 embert azért sikerül majd megszerezni.

– Mi lesz a cél a bajnokság végéig?

– Sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb időszakot szeretnénk tavasszal. Ahogy már elmondtam számítottunk arra, hogy feljutó csapatként sokkal nehezebb dolgunk lesz, de időnként mintha magunknak nehezítettük volna meg a szituációkat. Azt is látni kell, hogy az NB2-ben nagyon erős a mezőny, sok olyan klub szerepel, akik jelentős első osztályú múlttal és tapasztalattal bírnak, komoly infrastruktúrával és sokkal több lehetőséggel rendelkeznek, úgyhogy velük szemben nekünk egyáltalán nincs egyszerű dolgunk. Igaz, hogy a Békéscsaba is jelentős tapasztalattal bír az említett bajnoki osztályokban, de a visszajutás után azért nyilván szoknunk kellett a ritmust, a tempót. Az is tény, hogy három pontra vagyunk a közép mezőnytől, hat pontra az élbolytól, de kettőre a kiesőtől, tehát látható mennyire szoros a mezőny – elég egy jobb sorozat és már az elsők között vagy, de a rosszabb széria máris a kiesők közé sodorhat, pillanatok alatt változhatnak az erőviszonyok. A lényeg és a tanulság mindenképpen az, hogy tavasszal sokkal jobban kell koncentrálnunk és még jobban kell harcolnunk a pontokért!

– Mely játékelemekben kell fejlődnie a csapatnak?

– Szinte mindenben, de nyilván elsősorban a gólszerzésben, hiszen ebből a szempontból jócskán van hiányérzetem. Talán a védekezésünkkel inkább elégedettek lehetünk, hiszen elég kevés gólt kaptunk, ezt viszonylag jól meg tudtuk oldani. Kevesebb gólt szereztünk pontrúgásból, nagyon kevés gólt rúgtak támadóink, ami eléggé aggasztó.

– Mennyire fontos a szurkolók támogatása?

– Ahogy figyeltem igen szép számban voltak jelen szurkolóink a hazai mérkőzéseken, tehát az érdeklődés mindenképpen megvolt, amit köszönünk szépen! Jól esik, hogy nagyrészt mellettünk álltak, támogattak minket, nem nagyon hangzottak el oda nem illő szavak, pedig tegyük a szívünkre a kezünket, néha simán rászolgáltunk ezekre. Annak is örülök, hogy a várost járva megismernek, érdeklődnek a csapat felől, ami mindenképpen pozitív. Azt érzem, hogy még mindig szeretik Békéscsabán a labdarúgást és bízom benne, hogy tavasszal sokkal több örömet tudunk majd okozni minden szurkolónknak!

– Hol töltöd az ünnepeket?

– A mi családunk a futball miatt eléggé szétszéledt, a család Szolnokon, a fiamék Győrben, a lányom Fehérváron, de szerintem itt leszünk majd Békéscsabán, úgyhogy megpróbáljuk összehozni a famíliát. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy az év vége közeledtével megköszönjem tulajdonosunknak, az önkormányzatnak és támogatóinknak a segítséget, hiszen a visszajutáson keresztül a másodosztályú szint ismételt elérése nagyban köszönhető nekik! Szurkolóinknak külön köszönöm, hogy kitartanak mellettünk és biztatnak! Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok magam és az egész klub nevében!

Csató mester összesített mérlege a Békéscsaba 1912 Előre vezetőedzői pozíciójában 31 győzelem, 8 döntetlen és 11 vereség, melyekből négy Magyar Kupa, kettő pedig az osztályozó mérkőzések voltak.

2024. 05. 27.   Archívum – 2024., Archív

Felhívjuk bérlettel rendelkező tisztelt szurkolóink figyelmét, hogy a 2023/2024-es idényre megváltott bérletek természetesen a hazai osztályozó mérkőzésre is érvényesek. A belépők ára sem változik: a felnőtt tiketteket továbbra is 1.000,- forintért, a diák-nyugdíjas jegyeket pedig 500,- forintért vásárolhatják meg. Tizenöt éves kor alatt díjtalan a belépés.

Szeretettel várjuk Önöket a hazai osztályozó mérkőzésre is, melynek időpontja a 2024. május 28-án (kedden) 11:00 órától megrendezésre kerülő sorsoláson derül ki.

Hajrá Lilák!

2023. 12. 30.   Archívum – 2023., Archív

Szokták mondani, hogy a számok nem hazudnak és ez így is van, hiszen a labdarúgás nem pontozásos sportág, nem a kivitelezés szépsége, minősége, vagy éppen az elvégzett munka mennyisége függvényében értékelnek, hanem csakis a győzelmek és ezek által megszerzett bajnoki pontok számítanak. Ezért aztán mindenképpen érdemes áttekinteni a számokat és elemezni a történések számszaki megvalósulását, vagy éppen annak elmaradását.

Függetlenül attól, hogy jelen esetben sajnos csak harmadosztályról – tehát valamilyen szinten amatőr ligáról – beszélünk, a rendelkezésre álló felvételek, adatok és az ezekből leszűrhető statisztikák akár az edzések, akár a mérkőzések tekintetében majdnem megfelelnek egy felsőbb bajnokság kritériumainak.

Jól indult az idény számunkra, hiszen tíz fordulón keresztül sikerült győznünk, ezáltal a maximálisan szerezhető pontszámmal helyeztük el csapatunkat a csoportban és országos viszonylatban is. Vizsgáljuk a lejátszott összes fordulót, tehát tizenhetet – amelyekből két mérkőzés már a tavaszi idényről lett előre hozva, de talán így lesz minden egyértelműbb. A 15 megszerzett győzelem mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény, az idegenbeli 8/8 pedig az országos bajnokságok tekintetében egyedülálló. A 11. fordulóban az ESMTK ellen elszenvedett, 1-2 arányú igen fájó hazai vereségből szerencsére sikerült gyorsan felállni, és a folytatásban már csak a Körösladány (2-2) tudott egyetlen pontot elvinni a Kórház utcából. Ezzel együtt a 15 győzelem, 1-1 döntetlen és vereség mérleggel 46 bajnoki pontot sikerült gyűjtenünk, amely igen jó alapot szolgáltat a tavaszi folytatáshoz. Viszonyításképpen az Észak-keleti csoportban a Puntok 39, az Észak-nyugati részen a Tatabánya ugyancsak 39, a Dél-nyugati régióban pedig az Iváncsa 43 egységet tudott összeszedni.

A hazai/vendég táblázatokat is mindenféle szempontból vezetjük, hiszen a hazai pályán lejátszott 9 mérkőzésből 7 győzelem, valamint 1-1 döntetlen és vereség egyenleggel 22 bajnoki pontot gyűjtöttünk, idegenben pedig a nyolcból nyolc győzelemhez nem kell kommentár. A miheztartás végett ezen a képzeletbeli listán az ESMTK, valamint a Körösladány követ minket. A félidei tabella szerint is mi állunk az élen, összességében 11 mérkőzésen győztünk volna, ha a félidőben lefújják a meccseket. Ebből a szempontból érdekes módon az ESMTK csak a negyedik, a Monor és a Martfű foglalja el a második-harmadik pozíciót, nyilván náluk a fizikai állóképesség hiányosságai mutatkozhatnak főképp.

Gólok szempontjából sem maradtunk el a várakozásoktól, hiszen 47 lőtt és mindössze 11 kapott bajnoki találatról tudunk beszámolni, amelyek egyébként 2,76-os mérkőzésenkénti szerzett, valamint összességében 3,41-es gólátlagot jelent. Talán a harmadosztályban ez el is várható, de a számok – egy-két kivételtől eltekintve – mindenképpen közönségszórakoztató mérkőzésekről tanúskodnak. A gólösszefoglalónkat korábban már elkészítettük, de azok kedvéért, akik esetleg lemaradtak róla, ide kattintva bármikor megtekinthetik. A kapott gólokról még annyit mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a háromvédős rendszer igen jól működött egészen a Kazincbarcika elleni kupamérkőzésig, amelyen Fazekas Lóránt – aki egyébként alapember volt – keresztszalag sérülést szenvedett. Addig csapatunk nem kapott akciógólt és mivel Szabó Csaba sem tudott még korábbi sérüléséből teljesen visszatérni, így védelmünk némi hiányt szenvedett, melyet a lehetőségekhez mérten át kellett szervezni. A körülményektől függetlenül a Bora György által irányított hátsó régió, a nagy tapasztalattal bíró Albert István hathatós közreműködésével így is megállta helyét és a mezőnyben a legkevesebb (11) gólt kaptuk. Utánunk 15 bekapott góllal a Hódmezővásárhely következik, legnagyobb riválisunk, az ESMTK 16-os értékkel harmadik ebből a szempontból. Nyilvánvalóan ha szerzett góljaink száma a legtöbb a mezőnyben, a kapott pedig a legkevesebb, akkor a gólkülönbség mutatónknak is a legjobbnak kell lenni, amely eddig plusz harminchat. Jelezzük, hogy a 47 szerzett gól nem csak a csoportban a legjobb, hanem az egész országban – hiszen 45 találattal az Iváncsa áll a képzeletbeli országos ranglista ezüstérmes pozíciójában.

Még mindig a góloknál maradva, góllövők szempontjától sem állunk rosszul, hiszen Vólent Roland – aki egyébként az őszi idény házi gólkirálya is lett – eddig kilenc találatig jutott. Összességében egyébként a csoport góllövő listáját Molnár János (ESMTK) 14 góllal vezeti, akit Kerék László 12 találattal (BKV Előre), valamint Wirth Dániel 11 találattal (ESMTK) követ, míg Iván Milán (Szolnok), valamint Vólent Roland 9-9 góllal, a negyedik helyen holtversenyben osztozkodik – tehát semmi sem dőlt el, tavasszal még bármi megtörténhet. Érdekesség, hogy legtöbb gólt a mérkőzések 20-29., 70-79., valamint a 80-89. percek közötti intervallumokban szereztük. Utóbbi azt is jelentheti, hogy volt tartása a csapatnak és a megfelelő kondíció, valamint szellemi felkészítés lehetővé tette, hogy akár az utolsó-utáni pillanatokban szerezzünk mérkőzéseket eldöntő gólt vagy gólokat (pl. a Hódmezővásárhely elleni idegenbeli mérkőzés 93. percében szerzett három pontot érő találat). A legnagyobb gólkülönbséggel megnyert találkozó a Martfű elleni hazai találkozó volt, amikor 7-0 arányban tudtunk győzni, de mindenképpen említésre méltó a Füzesgyarmat – Békéscsaba 1912 Előre 0-4, valamint a Honvéd II. – Békéscsaba 1912 Előre 1-5 mérkőzés eredményei is.

Talán érdemes egy mondatban kitérni arra is, hogy a mérkőzések első fél óráiban talán az indokoltnál is több, összesen 5 gólt kaptunk, melyek talán a figyelmetlenség és/vagy fegyelmezetlenség számlájára írhatók. Amennyiben a szerzett és kapott gólokat típusok szerint elemezzük látható, hogy játékból, a tizenhatoson belülről szereztük a legtöbb, 29 találatot. Fejjel kilencszer, szögletből hatszor, büntetőből pedig ötször voltunk eredményesek. Szabadrúgásból direktben és fejjel, valamint átlövésből nem értünk el gólt. Két alkalommal kaptunk fejjel szerzett gólt, míg öt alkalommal büntetőből kaptunk találatot, de három átlövés gólt is ellenfelein egyenlegéhez írhatunk. Persze nem panaszkodunk, ha összességében így alakulnának a számok tavasszal is, azt látatlanban is aláírnánk!

Játékpercek – azaz a pályán töltött idő – szempontjából a Póser (1.530 perc), Pintér (1.409 perc), valamint Bora (1.339 perc) trió áll az élen (hosszabbításokat nem számoltuk), de nyilván voltak olyan játékosaink is, akik korábbi sérülésük folytán egyáltalán nem tudnak játékidőt felmutatni. Bízunk benne, hogy tavaszra ez szempontjukból megváltozik, tovább fokozódik majd a versenyhelyzet és egyre többen fel tudják majd venni a ritmust!

A színes lapokat elemezve látható, hogy összesen 38 sárga cédulát szedtünk össze, amelyből a legtöbbet Albert István (5), valamint Vólent Roland (4) kapott. A piros lapok száma három, melyeket Rédlingnek, Albertnek és Vólentnek osztottak ki a játékvezetők. Érdekességképpen a legtöbb sárga cetlit a meccsek 60-69., 40-49. és 90-100. percei között kaptuk, valamint szintén a legtöbb lapot a 8. fordulóban (Honvéd II. – Békéscsaba 1912 Előre 1-5) és a 14. fordulóban (Békéscsaba 1912 Előre – Körösladány 2-2) sikerült begyűjtenünk.

Weboldalunk Tabella-Sorsolás menüpontja alatt mérkőzésről-mérkőzésre részletesen vezetjük a statisztikákat – ezeket mindenképpen figyelmükbe ajánljuk akár menet közben is.

A teljesség igénye miatt a játékvezetőkre is ki szoktunk térni. Legtöbb alkalommal, egészen pontosan 2-2 alkalommal Kovács Gábor Péter és Szilágyi Sándor sporttársakkal találkozhattunk játékvezetőként. Hazai mérkőzéseink alkalmával 7 sárga cédulát Kovács Gábor Péter osztott ki számunkra (Békéscsaba 1912 Előre – Körösladány), míg idegenben Maml Zoltán tette meg ugyanezt, amikor a Honvéd II. elleni meccsen 5 sárga lapot írt fel a nevünk mellé.

Nézőszámok tekintetében túl sok értelme nincs az összevetésnek akár az előző szezonnal – hiszen jelenleg más osztályról beszélünk -, de ettől függetlenül az 518 fős átlagos bajnoki nézőszám (Magyar Kupa mérkőzés nincs beleszámítva) a harmadosztályhoz képest nem annyira rossz. Természetesen ez jócskán elmarad a legutóbbi másodosztályú idény 888-as átlagától. A legutóbbi közel telt ház előtt zajlott mérkőzést 2022. augusztus 17-én rendeztük meg, amikor az MTK Budapest vendégszerepelt Békéscsabán és 1.850 szurkoló előtt tudtunk pályára lépni. Higgyék el, nagyon hiányzik ez mindenkinek! Tudjuk hogy a harmadosztály sem az ultrák, sem a jó értelemben vett divatdrukkerek számára nem túl kecsegtető, hiszen van még a városban két-három másik olyan klub (röplabda, kézilabda és mi már ide sorolnánk a kosárlabdát is – NB I. B), melyek az eredményektől függetlenül, de az első osztályokban, sőt nemzetközi szinten is szerepelnek. A felsorolt sportágakat ráadásul nem befolyásolja az időjárás sem, mivel csarnokban, fedett-fűtött körülmények között tudnak szerepelni, ez viszont a labdarúgásban értelemszerűen nem így van. Az sem elhanyagolható tényező, hogy Békéscsaba lakossága tovább csökkent és már csak 57.427 főt számlát, melyből a férfi lakosság 26.990 fő. Szerencsére az utóbbi években már egyáltalán nem jellemző, hogy kizárólag a férfiak látogatnának ki a mérkőzéseinkre, hiszen örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több hölgy vendégünk van és bízunk benne, hogy ez a tendencia tovább folytatódik! Bízunk a csapat tavaszi jó szereplésében, ami mindenképp pozitív irányban befolyásolhatja a nézőszámot, de a Válogatott sikerei miatt is talán már újra a régi és megfelelő népszerűségnek örvendhet majd 2024-ben a labdarúgás.

Fontos lehet még vezetőedzőnk, Csató Sándor statisztikája is, melyet 2023. július 30-tól vezetünk. Mesterünk neve mellett ilyen módon 16 győzelem, 1 döntetlen, valamint mindössze 2 vereség szerepel, melyekből 3 kupamérkőzés volt.

Weboldalunkon a 2023. január 1 és 2023. december 29. közötti időszakban 107.825 egyedi látogatót rögzítettünk, akik összesen 186.388 megtekintést generáltak, az összességében 179 közzétett cikknek és írásnak köszönhetően. Ez annyit jelent, hogy az eltelt 12 hónap alatt havonta átlagosan 8.985 egyedi látogatónk volt. Párhuzamos online felületeink is újabb mérföldköveket érintettek, hiszen YouTube csatornánk átlépte az 1.900 valódi (organikus) követőt, Facebook oldalunk pedig már a kilencezer természetes (tehát nem fizetett és/vagy vásárolt) követő közelébe ért. YouTube felületünkön egyébként 339 új feliratkozót regisztráltunk ebben az évben – ami kiemelkedő eredménynek számít -, nyilván köszönhető ez a több élő közvetítésnek, hiszen nagy általánosságban azért ezek voltak a legnépszerűbbek. Összesen 76 új videóval tudtunk szolgálni, melyek 630 új kedvelést és 866 megosztást is eredményeztek. A legnépszerűbb, egyben a legtöbbet nézett anyag a 2023. január 29. (vasárnap) 13:00 órától megrendezett és élőben közvetített Kolorcity Kazincbarcika SC – Békéscsaba 1912 Előre Merkantil Bank NB II Liga 2022/2023. 21. forduló mérkőzés volt, melyet összességében több, mint 670 órát nézték látogatóink.

Fontosabb dátumok, illetve időpontok, melyeket egyébként Naptár rovatunkban – sok más információval egyetemben – már korábban felvezettünk: osztályozó mérkőzések (június 2. és június 9.), átigazolási időszak kezdete (január 15.), felkészülés kezdete (január 8.), edzőtábor (február 5-10.), a 2023/2024-es bajnokság tavaszi első mérkőzése (március 3.).

Bízunk benne, hogy a tavaszi idényre való felkészülés zökkenőmentes lesz, reméljük sérültjeink is visszatérnek, valamint érkezőkről és szerződéskötésekről, hosszabbításokról is beszámolhatunk nemsokára.

M.B.

2017. 06. 07.   Archív, Archívum – 2017.

Nem éppen hálás feladat, amikor egy mélyponton lévő csapatot kell kirángatni a gödörből. Az idei szezonban ez kétszer is osztályrészedül jutott, de az eredmények azt mutatják, hogy sikerült megoldani a helyzetet. A csapat az ötödik helyen végzett, nyilván van benned keserűség miatta, hiszen akár jobban is alakulhatott volna a sorsunk. Ettől függetlenül a körülmények és az események függvényében, utólag már reálisnak tűnhet helyezésünk és adott időben mindenki megelégedett volna ezzel az eredménnyel is. Összeállt az új szakmai stáb, sikeresen felvételiztél a pro-licenc képzésre, rengeteg jótékonysági és közösségi tevékenységet végeztetek, ismét haladtunk az utánpótlással történő együttműködésben, épül az új stadion – úgyhogy sok minden történt.

– Együtt marad az új stáb?

– Mindenképpen úgy tervezzük és az egyeztetések is úgy folytak az egész utolsó időszak alatt, hogy együtt marad a stáb. Nyilván ezt majd akkor tudom biztosan kijelenteni, amikor minden egyes taggal sikerül majd megegyezni, de kilencven százalékos biztonsággal azt tudom mondani, hogy ebben a felállásban kezdjük el a munkát. Ennek egyébként személy szerint nagyon örülök, hiszen ez stáb javarészt az én választásom szerint alakult ki, akikkel nagyon hatékonyan tudunk együtt dolgozni. A hiányosságokat, amelyek eddig megjelentek a munkában, azokat igen jól pótolják, valamint rengeteget segítenek nekem a hétköznapokban is – nem feltétlenül csak szakmai kérdésekben, hanem adott esetben mentális, illetve apróbb egyéb ügyekben. A Hanyecz Janival ketten maradtunk a régi stábból, az ő személye számomra mindig is nagyon pozitív volt, ezért szeretek vele dolgozni. A Papp Karcsi és a Makra Zsolti új tagok nálunk, de az eltelt időszak alatt abszolút bizonyították, hogy igenis helyük van a békéscsabai futball elitjében.

– Hogyan értékeled az egész szezont és mire lesz szükség a továbblépéshez?

– Szeretném a bajnokságot három, vagy inkább négy szakaszra bontani. Az első félévünket kettősség jellemezte, hiszen rendkívül rosszul kezdük a bajnokságot. Ennek miértjére már sokszor próbáltunk válaszokat keresni, illetve többször megpróbáltuk azokat a dolgokat fellelni, ami odáig vezetett, hogy az első öt fordulóban csupán egyetlen pontot szereztünk. Részben sikerült megtalálni és korrigálni a hibákat, bár úgy gondolom az akkori rossz kezdésünket az első osztályt követő, túl hosszú pihenőidőszak okozta és az a kicsit rövidebb felkészülési rész, amikor már tényleg az egész keret a rendelkezésünkre állt. Ebből valamilyen szinten az következett, hogy későn állt össze az együttes. A szakasz végén nehéz helyzetben kellett beugranom Zoran helyére, szerencsére nagyon jól sült el a dolog és talán kellett egy új impulzus a csapatnak, hogy kilábaljon ebből a hullámvölgyből. Nem feltétlenül a személyemre gondolok, egyszerűen csak lehet, hogy valami újra volt szükségük. A folytatásban helyreállt a rend és egy nagyon sikeres őszt tudtunk produkálni, odaértünk a feljutást jelentő pozíciók közelébe. Akkor még mindenki bízott abban, hogy a minimális hátrányt le tudjuk majd dolgozni. Következett a téli felkészülés, amikor ismét arra lehetett következtetni, hogy minden rendben lesz – hiszen jól sikerültek a felkészülési mérkőzések, elvégeztünk minden olyan munkát, melyeket beterveztünk. Mégis valami nem működött, valami elcsúszott és kisértetiesen az őszihez hasonlóan kezdtük a tavaszt – akkor is egy pontot tudtunk produkálni – bár csak négy mérkőzésből, hiszen a balmazújvárosi egy elmaradt meccs pótlása volt. Nagyon beragadtunk a rajtnál és akkor már attól féltünk, hogy teljesen el is úszott a feljutás lehetősége, mivel a 9. pozícióig csúsztunk vissza és 12 pontra voltunk a feljutást jelentő második helytől. Ekkor történt meg a csere és Zoran ekkor döntött úgy, hogy nem vállalja tovább a munkát. Ebben a pillanatban éreztem azt a szakadékot a csapat és közötte, ami talán oda vezetett, hogy meghozza ezt a nem könnyű döntést. Valami már nem stimmelt, mondhatnám úgy is, hogy a kémia már nem működött. Én is úgy éreztem, hogy valaminek változni kell ahhoz, hogy a gödörből kimásszunk. Mindig az idő dönti el, melyik a jó döntés ilyen helyzetben: vagy az edző áll fel, esetleg játékos "áldozatokat" hozunk?! Zoran elhatározása után a vezetőség engem kért fel a bajnokság végéig a vezetőedzői pozícióra, amitől – megmondom őszintén – abban a helyzetben igencsak tartottam. Sokkal nagyobbat tudtunk volna bukni, mint nyerni – hiszen abban az időszakban már szinte a kiesés szele is megcsapott minket. Nagyon szoros volt a bajnokság és adott esetben sajnos ehhez sem kellett volna túl sok hiba. Úgyhogy volt bennem félsz, nehogy az életem első profi és igazán komoly munkájából negatívan jöjjek ki, de mint sportember juszt is vállalnom kellett ezt a kockázatot – azért is kezdtem el edzősködni, hogy az ilyen nehéz szituációkat is meg tudjam oldani. Az én lebontásomban ezután következett a bajnokság harmadik szakasza, amikor 14 mérkőzés állt még előttünk. Két nap állt rendelkezésünkre, hogy Kisvárda ellen megfelelően felkészülve fussunk ki a pályára. Ezt a 48 órát senkinek sem kívánom, még azt sem tudtam, hogy végleg én maradok vagy, hogy Zoran munkaviszonya mikor szűnik meg. Minden teljesen képlékeny és bizonytalan volt és ezt a csapat sajnos meg is érezte. Egy nagyon gyenge meccset játszottunk – bár hozzáteszem, hogy a hozzáállás rendben volt és talán ennek is köszönhető, hogy pontot tudtunk szerezni. Majd következett egy olyan sikeres széria, amelyre álmomban sem gondoltam – engem is meglepett, hogy ilyen hosszúra tudtuk nyújtani győzelmi sorozatunkat. Vártam és tudtam, hogy következik majd egy újabb hullámvölgy, amelyet személy szerint jóval korábbra gondoltam. Sajnos be is következett és pechünkre pont akkor, amikor egy hét alatt három mérkőzést kellett lejátszanunk. Ott eléggé meg is látszódott az együttesen az újabb mélypont, hiszen a 270 perc alatt mindössze egy bajnoki pontot tudtunk gyűjteni és akkor teljesen el is úszott számunkra a feljutás kérdése. Az utolsó rész megint jól sikerült, akkor olyan dolgokat és eredményeket tudtunk produkálni, amelyek bizakodásra adnak okot. Remélem, hogy ezek a "kilengések" a következő évadban már teljesen el fognak tűnni, illetve minimalizálni tudjuk ezeket. A sikerhez igen kiegyensúlyozott teljesítményre van szükség, ehhez pedig egy olyan játékosállományra, amellyel sokkal több lehetőségünk van forgatni a keretet és igenis pihentetni olykor egy-egy meghatározó játékost. Az lehet a kulcs, ha 16-18 azonos képességű játékos áll rendelkezésre és bátran tudunk bárkit helyettesíteni. Talán ebben egy kicsit le voltunk maradva az élmezőnytől, hiszen nálunk egy szűk gerinc volt, aki végig tudta játszani a bajnokságot és amikor kiesett valaki, akkor nehezen tudtuk pótolni. Ezzel természetesen nem azt szeretném mondani, hogy nem volt értékes a keretünk, hanem valószínűleg nem állt mindenki azonos szinten.

– Mi az elképzelésed a csapattal kapcsolatban, figyelembe véve a távozókat és a jövőbeni új érkezőket?

– Volt labdarúgóként abszolút azt vallom, hogy akkor tud egy játékos a cserepadról is segíteni, ha folyamatosan tűzben van tartva. Edzhetünk bármennyit, bármilyen keményen – a mérkőzéseket semmi sem fogja tudni pótolni. Sajnos az is bebizonyosodott az elmúlt idényben, hogy még egy NB III-as meccs sem tudja azt a szinten képviselni, ugyanazt a hatást kiváltani, mint egy másodosztályú mérkőzés. Hiszen azok a játékosok, akik rendre ott kaptak szerepet és néha be kellett ugraniuk az első csapathoz, nem biztos, hogy tudták hozni azt a minőséget, amit tudnak vagy éppen elvártunk tőlük. A jövőbe tekintve azt szeretném, ha olyan keretet tudnánk kialakítani és a távozók helyére olyan játékosokat igazolni, akik az adott posztjukon kellő konkurenciát tudnak generálni a már meglévő játékosokkal szemben és tényleg azt elérni, hogy minden egyes posztra legyen két azonos képességű labdarúgónk, akik bármikor versenyhelyzetbe tudják helyezni a másikat – csak így lehetne egészséges egyensúlyt és plusz motivációs tényezőt a képletbe vinni. Csak ilyen focistákkal tudnánk adott esetben minőségi hátrány nélkül pótolni egy-egy játékost, úgyhogy azt szeretném elérni az új szezonban, hogy 20 olyan sikerre éhes tag alkossa a keretet, akik bármikor bevethető állapotban vannak és mindig minőségben is hozzá tudnak tenni az adott mérkőzéshez. Emelett szeretném elérni, hogy sokkal támadóbb szellemű csapatot tudjunk kialakítani és nem feltétlenül személyi kérdésekre gondolok, hanem legfőképp a gondolkodásra. Némileg át kell állítani a játékosok filozófiáját, illetve a saját elképzelésünket megfelelőképpen rájuk kell erőltetnünk. Úgy gondolom, hogy az előttünk álló hathetes felkészülés folyamán ezt el tudjuk majd érni.

– Hogy alakul a nyári program és milyen célt fogalmaztatok meg a felkészülés, valamint a következő bajnokságra vonatkozólag?

– Sokszor elmondtam már, hogy minden edzőnek más a stílusa – így én is bizonyos dolgokat másképp gondolok. Ez így is van rendjén a labdarúgásban, hiszen ha egyformák lennénk, nem is lenne érdekes és izgalmas a foci. Mindenképpen szeretném a saját elgondolásaim alapján kialakítani a csapat stílusát és egy olyan Békéscsabát képzeltem magam elé a következő szezonban, amely hazai környezetben leginkább, mindig próbálja kiszolgálni a közönséget és akarjon támadó futballt játszani. Nyilván ennek csak akkor van realitása, ha ez eredménnyel is párosul majd – bízom benne, hogy ebben sem lesz hiány. Emelett sokkal dinamikusabb, tempósabb és feljebb védekező csapatot szeretnék júliustól látni, ezért a tervünk az, hogy agresszív, nyomást gyakorló játékkal kell előrukkoljunk – főleg a hazai meccseken. Ennek érdekében sok mindennek kell változnia, ami persze nem azt jelenti, hogy az eddig elvégzett munka nem volt jó, hanem azt, hogy a stílus változik majd és bízom benne, hogy ez a látványosság javára is válik. Ha ezekehez a dolgokhoz eredmény is kapcsolódik, akkor előbb-utóbb a nézők is fogják ezt értékelni és vissza fognak térni a stadionba. Remélem, hogy ismét olyan futballt láthatunk majd, amely sokszor jellemezte az elmúlt évtizedekben a békéscsabai labdarúgást és tényleg őszinte, nyílt focit szeretnénk játszani itthon. Nyilván, hogy idegenben mennyire tudjuk ezt megvalósítani az függ attól is, hogy az adott ellenfél milyen játékot fog képviselni, de azt szeretnénk, ha egy olyan csapat alakulna ki, amely bármikor-bárhol rá tudja erőltetni az akaratát az ellenfélre. Tudom, hogy ez egy nehéz és hosszú folyamat lesz, sok munka vár ránk és éppen ezért a felkészülésünk is hosszúra nyúlik majd. Nagyon kevés pihenőt kaptak a játékosok és a szabadság után rengeteg olyan dolgot kell megvalósítani, melyekhez türelem és kitartás szükséges részünkről és a közönség felől egyaránt. Ezúton is szeretném a türelmüket és megértésüket kérni, hiszen a terveink megvalósításához vezető út rögös lesz és az edzőmérkőzések folyamán biztosan fogunk olyan pofonokba szaladni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy időben kiderüljenek a hibák. Higgyék el, azon dolgozunk majd, hogy a bajnokság kezdetére minden a helyére kerüljön és az edzőmérkőzések számát, az ellenfelek komolyságát is figyelembe véve, próbáltuk ezt abszolút úgy irányítani, hogy megfelelőképpen szolgálják az érdekeinket. Azon leszünk, hogy az első mérkőzésre már egy olyan együttes fusson ki a pályára, amely megtanulta és alkalmazni tudja az új játékrendszert, illetve elsajátította azokat a dolgokat, amelyeket szeretnénk. Tisztában vagyunk azzal, hogy életünk egyik legnehezebb felkészülése következik, hiszen rengeteg időt töltünk majd együtt, nagyon sokat edzünk mennyiségben és időtartamban, dinamikában egyaránt. Úgy állítottuk össze a programot, hogy a nap 24 órájából szinte többet leszünk együtt, mint a családunkkal – ez azonban hozzátartozik egy profi sportoló életéhez, ez így van rendjén. Remélem, hogy mindez a sikert fogja szolgálni és akkor a pozitív visszajelzés sem marad el.

Mindig azt vallottam és úgy gondolom, hogy külön kell választani a vezetőség és a csapat célkitűzéseit. Úgy kell ezt érteni, hogy én az adott együttesemmel akár játékosként, akár vezetőedzőként azt fogom megfogalmazni, hogy nyerjük meg a bajnokságot. Ha ez nem így lenne, akkor nem lennék sportember és sok értelme nem lenne az egésznek. Bármibe kezdtem az életem folyamán, mindig nyerni akartam – teljesen mindegy, hogy milyen apróságról volt szó – mindig győztes akartam lenni. Ugyanezt képviselem most az öltőzőben is és úgy próbálom őket felkészíteni a következő szezonra, hogy ez legyen számukra az elsődleges – úgyhogy bátran ki merem jelenteni, célunk a bajnokság megnyerése. A vezetőségnek természetesen több más tényezőt is figyelembe kell vennie ahhoz, hogy részükről bármilyen cél meghatározása konkretizálódjon. Ez sokkal összetettebb feladat és nekik elsősorban azokat a körülményeket kell megteremteni, amelyek reálisan lehetővé teszik számunkra a csapat által megfogalmazott elképzelést. Egy azonban biztos, mindenki úgy készül, hogy élcsapat legyünk és a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni a következő évből. Tudom, hogy sokkal nehezebb és még kiegyensúlyozottabb bajnokság vár ránk, hiszen rengeteg olyan csapat van, aki bejelentkezett az első osztályért. Gondoljunk csak például a feljutók közül a Győrre, amely egy tradicionális, nagy múltú klub és minden feltételük adott lesz ahhoz, hogy versenyben legyenek. De említhetném még a Nyíregyházát, akik egészen biztosan nem fognak még egyszer ilyen rossz szezont produkálni, vagy akár a két kiesőt, az MTK-t és a Gyirmótot, akik szeretnének gyorsan visszajutni. Azok  a csapatok, akik most lemaradtak az NB I-ről – Kisvárda, Zalaegerszeg, Soroksár – hiszen ők is olyan háttérrel rendelkeznek, amely mindenképpen előbb-utóbb felfelé történő osztályváltásra predesztinálja őket. Egy szó, mint száz: a következő szezonban sem fog változni az a körülmény, hogy a tabella végén elhelyezkedő csapatok is bármikor képesek lesznek pontot-pontokat rabolni az élmezőnytől. Annyit szeretnék még a közvélemény felé elmondani, hogy az erősítéseket, illetve az igazolásokat természetesen figyelembe kell venni, de nem szabad olyan nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek a dolgoknak. Nem azon fog múlni a bajnokság, hogy milyen játékosokat igazolunk, hanem azon, hogy az adott keretet – amely a rendelkezésünkre áll – milyen szintre tudjuk felhozni, milyen munkát tudunk velük elvégezni és milyen egységet tudunk velük kialakítani. Azt vallom, ha egy csapat egységes, megfelelő állapotban és jól fel van készítve, akkor ebben az osztályban nagyon könnyen oda tud majd érni. Ilyen apróságok dönthetik majd el, hogy egy-egy csapat a tabella melyik részén helyezkedik el. Az a célunk, hogy az egységesség és a békéscsabai szellem kialakuljon és tényleg egy olyan csapat fusson ki hétről-hétre a pályára, amely megalkuvás nélkül a klubját és szurkolói érdekeit előtérbe helyezve, méltóképpen tudja képviselni az Előrét.

Szerzői jog:
http://1912elore.hu/site/adatvedelem/szerzoi-jog/

2017. 06. 05.   Archív, Archívum – 2017.

Weboldalunkon négy napon keresztül, 2017. június 4. (vasárnap) éjfélig szavazhattak a 2016/2017-es szezonban legjobbnak ítélt játékosra.

Az aktivitás egészen az utolsó pillanatokig igen jelentős volt, még a legvégén is szinte egyszerre, folyamatosan érkeztek be a voksok. A kiélezett küzdelemben a határidő leteltéig a következő végeredmény született: 1. Viczián Ádám (104 szavazat), 2. Fehér Zsolt (101 szavazat), 3. Ilyés Tamás (84 szavazat), 4. Oláh László Dávid (45 szavazat), 5. Szalai Dániel (38 szavazat), 6. Gránicz Patrik (30 szavazat), 7. Ribánszki László (22 szavazat), 8. Birtalan Botond (21 szavazat), 9. Bényei Balázs (19. szavazat), 10. Nagy István (10 szavazat).

A több száz beérkezett vélemény alapján az elmúlt idényt legjobb játékosa Viczián Ádám lett. Gratulálunk!

Ádám a 2016/2017-es szezonban 34 mérkőzésen szerepelt, összesen 2.948 percet töltött a pályán és 3 gólt is szerzett. A legtöbb játékpercet (3,042) magának tudható labdarúgó Ribánszki László lett, míg a gólkirályi címet – az egész évet figyelmbe véve – holtversenyben 10-10 találattal Birtalan Botond és Nagy István szerezte meg.

Köszönjük mindenkinek, hogy véleményével segítette munkánkat!

Statisztika