Címkézett bejegyzés

A számok nyelvén

Szokták mondani, hogy a számok nem hazudnak és ez így is van, hiszen a labdarúgás nem pontozásos sportág, nem a kivitelezés szépsége, minősége, vagy éppen az elvégzett munka mennyisége függvényében értékelnek, hanem csakis a győzelmek és ezek által megszerzett bajnoki pontok számítanak. Ezért aztán mindenképpen érdemes áttekinteni a számokat és elemezni a történések számszaki megvalósulását, vagy éppen annak elmaradását.

Függetlenül attól, hogy jelen esetben sajnos csak harmadosztályról – tehát valamilyen szinten amatőr ligáról – beszélünk, a rendelkezésre álló felvételek, adatok és az ezekből leszűrhető statisztikák akár az edzések, akár a mérkőzések tekintetében majdnem megfelelnek egy felsőbb bajnokság kritériumainak.

Jól indult az idény számunkra, hiszen tíz fordulón keresztül sikerült győznünk, ezáltal a maximálisan szerezhető pontszámmal helyeztük el csapatunkat a csoportban és országos viszonylatban is. Vizsgáljuk a lejátszott összes fordulót, tehát tizenhetet – amelyekből két mérkőzés már a tavaszi idényről lett előre hozva, de talán így lesz minden egyértelműbb. A 15 megszerzett győzelem mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény, az idegenbeli 8/8 pedig az országos bajnokságok tekintetében egyedülálló. A 11. fordulóban az ESMTK ellen elszenvedett, 1-2 arányú igen fájó hazai vereségből szerencsére sikerült gyorsan felállni, és a folytatásban már csak a Körösladány (2-2) tudott egyetlen pontot elvinni a Kórház utcából. Ezzel együtt a 15 győzelem, 1-1 döntetlen és vereség mérleggel 46 bajnoki pontot sikerült gyűjtenünk, amely igen jó alapot szolgáltat a tavaszi folytatáshoz. Viszonyításképpen az Észak-keleti csoportban a Puntok 39, az Észak-nyugati részen a Tatabánya ugyancsak 39, a Dél-nyugati régióban pedig az Iváncsa 43 egységet tudott összeszedni.

A hazai/vendég táblázatokat is mindenféle szempontból vezetjük, hiszen a hazai pályán lejátszott 9 mérkőzésből 7 győzelem, valamint 1-1 döntetlen és vereség egyenleggel 22 bajnoki pontot gyűjtöttünk, idegenben pedig a nyolcból nyolc győzelemhez nem kell kommentár. A miheztartás végett ezen a képzeletbeli listán az ESMTK, valamint a Körösladány követ minket. A félidei tabella szerint is mi állunk az élen, összességében 11 mérkőzésen győztünk volna, ha a félidőben lefújják a meccseket. Ebből a szempontból érdekes módon az ESMTK csak a negyedik, a Monor és a Martfű foglalja el a második-harmadik pozíciót, nyilván náluk a fizikai állóképesség hiányosságai mutatkozhatnak főképp.

Békéscsaba 1912 Előre – Körösladányi MSK 2-2 (2-2)

Gólok szempontjából sem maradtunk el a várakozásoktól, hiszen 47 lőtt és mindössze 11 kapott bajnoki találatról tudunk beszámolni, amelyek egyébként 2,76-os mérkőzésenkénti szerzett, valamint összességében 3,41-es gólátlagot jelent. Talán a harmadosztályban ez el is várható, de a számok – egy-két kivételtől eltekintve – mindenképpen közönségszórakoztató mérkőzésekről tanúskodnak. A gólösszefoglalónkat korábban már elkészítettük, de azok kedvéért, akik esetleg lemaradtak róla, ide kattintva bármikor megtekinthetik. A kapott gólokról még annyit mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a háromvédős rendszer igen jól működött egészen a Kazincbarcika elleni kupamérkőzésig, amelyen Fazekas Lóránt – aki egyébként alapember volt – keresztszalag sérülést szenvedett. Addig csapatunk nem kapott akciógólt és mivel Szabó Csaba sem tudott még korábbi sérüléséből teljesen visszatérni, így védelmünk némi hiányt szenvedett, melyet a lehetőségekhez mérten át kellett szervezni. A körülményektől függetlenül a Bora György által irányított hátsó régió, a nagy tapasztalattal bíró Albert István hathatós közreműködésével így is megállta helyét és a mezőnyben a legkevesebb (11) gólt kaptuk. Utánunk 15 bekapott góllal a Hódmezővásárhely következik, legnagyobb riválisunk, az ESMTK 16-os értékkel harmadik ebből a szempontból. Nyilvánvalóan ha szerzett góljaink száma a legtöbb a mezőnyben, a kapott pedig a legkevesebb, akkor a gólkülönbség mutatónknak is a legjobbnak kell lenni, amely eddig plusz harminchat. Jelezzük, hogy a 47 szerzett gól nem csak a csoportban a legjobb, hanem az egész országban – hiszen 45 találattal az Iváncsa áll a képzeletbeli országos ranglista ezüstérmes pozíciójában.

Még mindig a góloknál maradva, góllövők szempontjától sem állunk rosszul, hiszen Vólent Roland – aki egyébként az őszi idény házi gólkirálya is lett – eddig kilenc találatig jutott. Összességében egyébként a csoport góllövő listáját Molnár János (ESMTK) 14 góllal vezeti, akit Kerék László 12 találattal (BKV Előre), valamint Wirth Dániel 11 találattal (ESMTK) követ, míg Iván Milán (Szolnok), valamint Vólent Roland 9-9 góllal, a negyedik helyen holtversenyben osztozkodik – tehát semmi sem dőlt el, tavasszal még bármi megtörténhet. Érdekesség, hogy legtöbb gólt a mérkőzések 20-29., 70-79., valamint a 80-89. percek közötti intervallumokban szereztük. Utóbbi azt is jelentheti, hogy volt tartása a csapatnak és a megfelelő kondíció, valamint szellemi felkészítés lehetővé tette, hogy akár az utolsó-utáni pillanatokban szerezzünk mérkőzéseket eldöntő gólt vagy gólokat (pl. a Hódmezővásárhely elleni idegenbeli mérkőzés 93. percében szerzett három pontot érő találat). A legnagyobb gólkülönbséggel megnyert találkozó a Martfű elleni hazai találkozó volt, amikor 7-0 arányban tudtunk győzni, de mindenképpen említésre méltó a Füzesgyarmat – Békéscsaba 1912 Előre 0-4, valamint a Honvéd II. – Békéscsaba 1912 Előre 1-5 mérkőzés eredményei is.

Talán érdemes egy mondatban kitérni arra is, hogy a mérkőzések első fél óráiban talán az indokoltnál is több, összesen 5 gólt kaptunk, melyek talán a figyelmetlenség és/vagy fegyelmezetlenség számlájára írhatók. Amennyiben a szerzett és kapott gólokat típusok szerint elemezzük látható, hogy játékból, a tizenhatoson belülről szereztük a legtöbb, 29 találatot. Fejjel kilencszer, szögletből hatszor, büntetőből pedig ötször voltunk eredményesek. Szabadrúgásból direktben és fejjel, valamint átlövésből nem értünk el gólt. Két alkalommal kaptunk fejjel szerzett gólt, míg öt alkalommal büntetőből kaptunk találatot, de három átlövés gólt is ellenfelein egyenlegéhez írhatunk. Persze nem panaszkodunk, ha összességében így alakulnának a számok tavasszal is, azt látatlanban is aláírnánk!

Békéscsaba 1912 Előre – Körösladányi MSK 2-2 (2-2)

Játékpercek – azaz a pályán töltött idő – szempontjából a Póser (1.530 perc), Pintér (1.409 perc), valamint Bora (1.339 perc) trió áll az élen (hosszabbításokat nem számoltuk), de nyilván voltak olyan játékosaink is, akik korábbi sérülésük folytán egyáltalán nem tudnak játékidőt felmutatni. Bízunk benne, hogy tavaszra ez szempontjukból megváltozik, tovább fokozódik majd a versenyhelyzet és egyre többen fel tudják majd venni a ritmust!

A színes lapokat elemezve látható, hogy összesen 38 sárga cédulát szedtünk össze, amelyből a legtöbbet Albert István (5), valamint Vólent Roland (4) kapott. A piros lapok száma három, melyeket Rédlingnek, Albertnek és Vólentnek osztottak ki a játékvezetők. Érdekességképpen a legtöbb sárga cetlit a meccsek 60-69., 40-49. és 90-100. percei között kaptuk, valamint szintén a legtöbb lapot a 8. fordulóban (Honvéd II. – Békéscsaba 1912 Előre 1-5) és a 14. fordulóban (Békéscsaba 1912 Előre – Körösladány 2-2) sikerült begyűjtenünk.

Weboldalunk Tabella-Sorsolás menüpontja alatt mérkőzésről-mérkőzésre részletesen vezetjük a statisztikákat – ezeket mindenképpen figyelmükbe ajánljuk akár menet közben is.

Ö - összes, Ke - kezdő, Cs - csere, Ki - kispad, G - gól, Ö - öngól, S - sárga lap, Pi - piros lap, Pe - perc (hosszabbítások nélkül)
Játékos
Ö
Ke
Cs
Ki
G
Ö
S
Pi
Pe
Albert István18180050511545
Bora György20191010401699
Czinanó Antal Áron200200000000
Farkas Márk17114200401108
Fazekas Lóránt770020000630
Futó Zsombor16101500400668
Himics László302100000031
Hodonicki Márk19142310701274
Hulicsár Máté422010000174
Ilyés Tamás1216520000174
Komáromi Csongor2113
6200101131
Kóródi Nándor20731010100567
Krnács Richárd21002100000000
Kovács Gergő430100100249
Kuzma Hunor Álmos17021500000040
Lauri Giuseppe Junior100100000000
Mágocsi Bence600600000000
Mihály Bálint20713010300828
Mikló Roland18153040201358
Óvári Balázs200200000000
Pintér Norbert211920100101613
Póser Dániel21210000201890
Pusztai András330000000216
Sármány Kristóf19127070001027
Szabó Csaba300300000000
Tóth Máté431010000220
Vólent Roland181242110510980
Zádori Krisztián218103120000792
Zvara Levente Mátyás1968510400580

A teljesség igénye miatt a játékvezetőkre is ki szoktunk térni. Legtöbb alkalommal, egészen pontosan 2-2 alkalommal Kovács Gábor Péter és Szilágyi Sándor sporttársakkal találkozhattunk játékvezetőként. Hazai mérkőzéseink alkalmával 7 sárga cédulát Kovács Gábor Péter osztott ki számunkra (Békéscsaba 1912 Előre – Körösladány), míg idegenben Maml Zoltán tette meg ugyanezt, amikor a Honvéd II. elleni meccsen 5 sárga lapot írt fel a nevünk mellé.

Nézőszámok tekintetében túl sok értelme nincs az összevetésnek akár az előző szezonnal – hiszen jelenleg más osztályról beszélünk -, de ettől függetlenül az 518 fős átlagos bajnoki nézőszám (Magyar Kupa mérkőzés nincs beleszámítva) a harmadosztályhoz képest nem annyira rossz. Természetesen ez jócskán elmarad a legutóbbi másodosztályú idény 888-as átlagától. A legutóbbi közel telt ház előtt zajlott mérkőzést 2022. augusztus 17-én rendeztük meg, amikor az MTK Budapest vendégszerepelt Békéscsabán és 1.850 szurkoló előtt tudtunk pályára lépni. Higgyék el, nagyon hiányzik ez mindenkinek! Tudjuk hogy a harmadosztály sem az ultrák, sem a jó értelemben vett divatdrukkerek számára nem túl kecsegtető, hiszen van még a városban két-három másik olyan klub (röplabda, kézilabda és mi már ide sorolnánk a kosárlabdát is – NB I. B), melyek az eredményektől függetlenül, de az első osztályokban, sőt nemzetközi szinten is szerepelnek. A felsorolt sportágakat ráadásul nem befolyásolja az időjárás sem, mivel csarnokban, fedett-fűtött körülmények között tudnak szerepelni, ez viszont a labdarúgásban értelemszerűen nem így van. Az sem elhanyagolható tényező, hogy Békéscsaba lakossága tovább csökkent és már csak 57.427 főt számlát, melyből a férfi lakosság 26.990 fő. Szerencsére az utóbbi években már egyáltalán nem jellemző, hogy kizárólag a férfiak látogatnának ki a mérkőzéseinkre, hiszen örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több hölgy vendégünk van és bízunk benne, hogy ez a tendencia tovább folytatódik! Bízunk a csapat tavaszi jó szereplésében, ami mindenképp pozitív irányban befolyásolhatja a nézőszámot, de a Válogatott sikerei miatt is talán már újra a régi és megfelelő népszerűségnek örvendhet majd 2024-ben a labdarúgás.

Fontos lehet még vezetőedzőnk, Csató Sándor statisztikája is, melyet 2023. július 30-tól vezetünk. Mesterünk neve mellett ilyen módon 16 győzelem, 1 döntetlen, valamint mindössze 2 vereség szerepel, melyekből 3 kupamérkőzés volt.

Csató Sándor

Weboldalunkon a 2023. január 1 és 2023. december 29. közötti időszakban 107.825 egyedi látogatót rögzítettünk, akik összesen 186.388 megtekintést generáltak, az összességében 179 közzétett cikknek és írásnak köszönhetően. Ez annyit jelent, hogy az eltelt 12 hónap alatt havonta átlagosan 8.985 egyedi látogatónk volt. Párhuzamos online felületeink is újabb mérföldköveket érintettek, hiszen YouTube csatornánk átlépte az 1.900 valódi (organikus) követőt, Facebook oldalunk pedig már a kilencezer természetes (tehát nem fizetett és/vagy vásárolt) követő közelébe ért. YouTube felületünkön egyébként 339 új feliratkozót regisztráltunk ebben az évben – ami kiemelkedő eredménynek számít -, nyilván köszönhető ez a több élő közvetítésnek, hiszen nagy általánosságban azért ezek voltak a legnépszerűbbek. Összesen 76 új videóval tudtunk szolgálni, melyek 630 új kedvelést és 866 megosztást is eredményeztek. A legnépszerűbb, egyben a legtöbbet nézett anyag a 2023. január 29. (vasárnap) 13:00 órától megrendezett és élőben közvetített Kolorcity Kazincbarcika SC – Békéscsaba 1912 Előre Merkantil Bank NB II Liga 2022/2023. 21. forduló mérkőzés volt, melyet összességében több, mint 670 órát nézték látogatóink.

YouTube

Fontosabb dátumok, illetve időpontok, melyeket egyébként Naptár rovatunkban – sok más információval egyetemben – már korábban felvezettünk: osztályozó mérkőzések (június 2. és június 9.), átigazolási időszak kezdete (január 15.), felkészülés kezdete (január 8.), edzőtábor (február 5-10.), a 2023/2024-es bajnokság tavaszi első mérkőzése (március 3.).

Bízunk benne, hogy a tavaszi idényre való felkészülés zökkenőmentes lesz, reméljük sérültjeink is visszatérnek, valamint érkezőkről és szerződéskötésekről, hosszabbításokról is beszámolhatunk nemsokára.

M.B.


Értékelj!

Kattints egy csillagra az értékeléshez!

Értékelések átlaga: / 5. Értékelések száma:

Még nincs értékelés.

 

Szezonértékelés Preisinger Sándorral

Preisinger Sándor 2020. szeptember 16. óta a Békéscsaba 1912 Előre vezetőedzője, így egy teljes szezont még nem tudhat maga mögött. A kispadon 2020. szeptember 27-én tudott először helyet foglalni, és azóta 29 mérkőzésen keresztül irányította a Lilákat. A 2020/2021-es rapszodikus szezonban, a csapattal együtt megjárta a poklot és mennyet egyaránt, így a 2019/2020-as bajnoki évhez hasonlóan a 15. pozíciót sikerült megszerezni. Van tehát miről beszélni, ezért a mögöttünk álló időszakról, az együttes helyzetéről, jövőképéről és sok minden másról is megkérdeztük.

– Nehéz hónapokon van túl a csapat?!

– Inkább azt mondanám, hogy nehéz éven. Az október 18-i Csákvár elleni mérkőzés után ért el minket a járvány, azóta pedig gyakorlatilag csak a mozdony nem ment keresztül rajtunk. Előkerültek a korábbi időszakokból visszamaradt, talán már évek óta húzódó sérülések, több játékosunkat betegségek és további traumák vonták ki munkából, ezáltal egy olyan dominó effektus indult el, amit egészen a szezon végéig nem sikerült megállítani. Ahogy számolgattam 17 labdarúgót betegített meg a vírus, és további 9 sérültünk is volt, úgyhogy nagyon-nagyon nehéz év volt nemcsak nekem, hanem másoknak is, hiszen olyan problémákkal szembesültünk, amivel még soha-senki nem találkozott.

– Csalódtál bármiben Békéscsabán vagy azt kaptad, amit vártál?

– Az elért eredmény miatt nyilván csalódott vagyok, de a körülmények és a események tükrében reálisan kell szemlélni a dolgokat. Talán a prevenciós- és rehabilitációs háttér az a komponens, amit ki tudnék emelni, hiszen ez majdnem teljesen hiányzott, amikor átvettem a csapatot. Sok esetben sajnos diagnózisokig sem jutottunk el, mert több sérültünk kezeléséhez, gyógyításához gyakorlatilag nincs helyben szakember. Ez valamilyen szinten borzasztó helyzet, hiszen a játékosok szanaszét jártak a kezelésekre, úgyhogy ezt mindenképpen meg kell oldanunk valahogy a jövőben. Sok fejleszteni való van még az infrastruktúrával kapcsolatban is – látható, hogy a létesítmény gyakorlatilag félkész állapotban van -, hiszen többször az edzéseink helyszínén is igencsak gondolkodnunk kellett. Nyilván megold az ember mindent, mert nincs lehetetlen helyzet, de amikor ilyesmivel is kalkulálni kell, akkor az természetes módon nem biztos, hogy az eredményesség malmára hajtja a vizet. Ahogy hallottam, többször az edzésekkel kapcsolatban is megfogalmazódtak kritikák, amit némileg furcsállok, hiszen rajtunk kívül gyakorlatilag senki sem látogathatta a foglalkozásokat?! Továbbra is azt hiszem, hogy egy-egy héten nem a mérkőzés a legnagyobb a terhelés, legalábbis nem szabadna annak lennie. Attól kezdve, hogy belekerültünk a sérülés-betegség spirálba, elveimmel ellentétben több olyan játékost is szerepeltetni kellett a bajnokikon, akik nem voltak még erre felkészülve vagy a betegségük okán, vagy azért mert az egészségügyi problémáik miatt még nem tudtak annyit edzeni, olyan szintre visszajönni, amivel ki lehet menni a meccsre. Ez a 22-es csapdája kényszerpálya volt végig, de próbáltunk úgy sakkozni, hogy a csapat ki tudjon állni, megfelelő minőségben tudjon játszani, hiszen ha megnézzük a COVID után nyolc olyan mérkőzésünk telt el, amikor tulajdonképpen nem az első keret játszott, vagy az első keret nem éppen ideális állapotban lépett pályára. Egy 38 mérkőzésből álló bajnokságban 8 meccs rengetegnek számít, több mint egyötöd része és ez a tény is nagyban meghatározta azt, hogy nem az első hétben küzdöttünk, hanem a táblázat második felében. Az edzések minőségét megpróbáltuk olyan szintre emelni, ami egy NB2-es bajnokságban elvárható, tehát voltak keményebb edzések is, de összehasonlítva korábbi csapataimmal, lényegesen vissza kellett venni a minőségből és a tempóból. Ebből és a korábban említett körülmények összességéből óhatatlanul következett a rosszabb szereplés, amiből szezon közben már nem volt kiút. Teljesen jogos a felvetés, hogy miért volt és van ennyi sérült?! Mitől van az, hogy nincs megfelelő erőnlét? Kívülállóként én is ezt kérdezném, de azt mindenkinek meg kell értenie, hogy egész egyszerűen nem tudtunk edzeni, illetve nem voltak olyan minőségű edzések, amelyeket ez a talán minden idők egyik legkomolyabb másodosztályú bajnoksága megkövetelt volna. Amúgy pedig azok közül, akiknek játszania kellett volna az adott hétvégén, körülbelül 10-12 olyan játékos volt igazából, akik – nem szeretnék ezzel senkit megbántani – NB2-es szinten voltak, a többiek pedig a megyei bajnokságból, vagy az U19-ből kerültek fel, és azt tudni kell, hogy ez nem ugyanaz a szint. Sajnos azt kell mondanom, hogy a keret legalább fele sajnos nem volt alkalmas a folyamatos játékra a másodosztályban, és ennek fényében lett egy alapcsapat, amelynek muszáj volt szinte állandóan pályára lépnie, ráadásul köztük is volt olyan, akiket apróbb sérülések hátráltattak. Ezért aztán vigyázni kellett, nem tudtunk úgy rájuk pakolni és igazából a mérkőzések váltak a fő terheléssekké. Ezekből következően kényszerpályán mozgott a szakmai stáb is, hiszen én is inkább harapdáltam a kezem, mint hogy egy-egy játékost vagy formahanyatlás, vagy éppen nem megfelelő állapot miatt kihagyjak a keretből, gyakorlatilag nem tudtam megtenni. Korábbi tapasztalásaimmal ellentétben ez volt az első olyan eset, amikor az előbb elmondott okok miatt, egyszerűen lehetetlenné vált a csapatot olyan szintre hozni, amilyenre én és a klubvezetés elképzeltük. Összegezve, abszolút igazat adok mindazoknak, akik kívülállóként ezt látják, hiszen valóban félkész, illetve félig sérült játékosoknak kellett helytállni fordulóról-fordulóra. Arra is kitérnék, ha már itt tartunk, hogy a csapat nagyobb részénél amúgy rendben volt és van a mentális hozzáállás, tehát akarnak teljesíteni, akarnak focizni, csak éppen az adott pillanatban még nem voltak erre felkészülve-felkészítve.

– Gondoltad volna, hogy esetleg még a másodosztályú tagság is veszélybe kerülhet?

– Szerencsére konkrétan ez a helyzet nem következett be, hiszen 11 ponttal végeztünk az első kieső előtt és legközelebb hét pontnyira voltunk, de nyilván megfordult mindenki fejében, amikor csúcsosodtak azok a problémák, amelyek végül is folyamatosan jelen voltak. Tegyük a szívünkre a kezünket: ennyi hiányzót ez a keret nem bírt el. Természetesen a klub tradícióit és törekvéseit is szem előtt kellett tartani, és ebből azért az is következik, hogy az utánpótláskorú játékosok – a rendes körülmények közöttinél – jóval nagyobb számban történő szerepeltetésével, egyelőre nem vagyunk olyan állapotban, hogy előbbre tekintsünk. Nyilván valamilyen szinten vannak és lesznek is igénybeli különbségek – legyen bármilyen szakmai stáb – a játékosok és az edzők között, de ennek ellenére tudomásul kell venni, hogy ehhez a szinthez egy megfelelő erősségű keretre és a hozzá tartozó minőségi munkára van szükség. Ebben az évben sajnos egyik sem tudott rendelkezésre állni és megvalósulni, úgy ahogy az elvárható lett volna és ahogy azt a szurkolók is teljesen jogosan elvárják.

– Ha visszatekintesz a szezonra, van valami, amit megbántál vagy amit utólag másképp csinálnál?

– Nehéz kérdés ez ilyen szempontból, hiszen szokták mondani, hogy utólag könnyű okosnak lenni. A felkészítés fizikai része gyakorlatilag kényszerpályán volt végig, de úgy gondolom a játékosok és az edzők közötti bizalomnak kölcsönösnek kell lennie, és ez a dolog néha nem volt teljesen egyensúlyban. De azt is tudjuk, hogy minden csapatban előfordulhat és elő is fog fordulni ilyesmi, ez azonban engem személy szerint elég negatívan érintett. Nyilván megtapasztaltam dolgokat, ebből pedig leszűrtem a konzekvenciát, hogy lesznek és kellenek változtatások ezen a téren is.

– Milyen változásokkal, változtatásokkal számolhatunk, lesznek-e igazolások és távozók?

– Klubigazgató úrral együtt összeállítottunk egy a klub számára elérhető és előremutató játékos-listát, amelyből minél nagyobb számban szeretnénk a következő idényben az Előre keretében tudni a kiszemelt labdarúgókat. Ez nagyságrendileg 5-6 ember érkezését jelentené, ami véleményem szerint azt eredményezné, hogy vagy egy posztra lenne két, vagy két posztra lenne három játékosunk, ezáltal tisztességesebb versenyhelyzet alakulhatna ki a csapaton belül. Ezzel pedig a munka minőségét is tudnánk felfelé húzni, valamint ha a második csapat felkerül a harmadosztályba, akkor viszont az a 6-7 játékos, aki még nem egészen tart az NB2-es szintnél, minimum egy évet el tudna olyan hasznos körülmények között tölteni, ami épülésükre szolgálna. Emellett pedig nagyon szeretnék egy olyan szakembert is a stáb tagjai között tudni, aki a rehabilitációs-prevenciós feladatokat teljes egészében tudná koordinálni és felügyelni, hogy időben megakadályozzuk azokat a dolgokat, amelyek miatt egy-egy játékosnak például folyamatosan Budapestre kell járnia kezelésekre, és tulajdonképpen hetek telnek el azzal, hogy azt sem tudjuk egészen pontosan, hogy mi a baja. Mindemellett nagyon jó lenne, ha a hosszabb ideje sérült játékosaink végre felépülnének és teljes értékben a rendelkezésre tudnának állni.

– Hogyan tovább? Mire számíthatunk a felkészülési időszakban?

– Mindenekelőtt rendbe kell tennünk néhány játékosnál az állóképességi problémákat, talán ez az egyik legfontosabb dolog. Ezért aztán két hét múlva elkezdenek egy háromhetes futóprogramot, hogy mire elindul a csapat közös felkészülése, akkor már a speciálisabb, sportág specifikus állóképességre tudjunk sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni. Ez természetesen játékokon keresztül valósulna meg, de nyilván lesz lépcsőzés, valamint olyan erőfejlesztő dolgok, amelyek szintén hozzátartoznak a prevencióhoz, hogy megfelelő állapotban kerüljenek játékosaink a pályára. Aztán lesz egy hét, amikor a klubvezetésnek köszönhetően Telkiben készülhetünk edzőtáborban, és terveink szerint ezáltal minőségileg is előre tud majd lépni az együttes. Bízom benne, hogy a következő idényben nem csak egy-két mérkőzésen tudjuk majd megmutatni, hogy mi van a csapatban, hanem a kilengéseket minimalizálva, végig megbízható, stabil teljesítmény tudunk majd nyújtani. Ha mindez meg tud majd valósulni, akkor a Békéscsaba ismét a táblázat első felébe tartozhat majd. Terveink szerint 5-6 felkészülési mérkőzésen lépünk majd pályára: az első két héten még nem, utána viszont hetente 2-2 mérkőzés szerepel az előzetes programban.

Szezonértékelés Kozma Jánossal

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.

Nyerj egy kezdőrúgást!

Vásárolj Előre-bérletet és nyerj egy kezdőrúgást!

A szezonbelépőt vásárló szurkolóink között – a későbbiekben meghatározott, egyik hazai mérkőzésre – a Békéscsaba 1912 Előre kisorsol egy kezdőrúgást! Mindenképpen érdemes tehát bérletet váltani, hiszen a másodosztályú hazai meccsek mellett, a szezonbelépők érvényesek Megyei I. osztályú csapatunk összes hazai mérkőzésére is, ráadásul a készlet erejéig egy elegáns és exkluzív Előre-kitűzőt is ajándékba adunk a vásárlás alkalmával!

A tisztelet-, utánpótlás-, és VIP-bérletek nem vesznek részt a sorsoláson.

Siess, nehogy lemaradj!

Válts bérletet!

Szezonértékelő Kozma Jánossal