Címkézett bejegyzés

Szezonértékelés Preisinger Sándorral

Preisinger Sándor 2020. szeptember 16. óta a Békéscsaba 1912 Előre vezetőedzője, így egy teljes szezont még nem tudhat maga mögött. A kispadon 2020. szeptember 27-én tudott először helyet foglalni, és azóta 29 mérkőzésen keresztül irányította a Lilákat. A 2020/2021-es rapszodikus szezonban, a csapattal együtt megjárta a poklot és mennyet egyaránt, így a 2019/2020-as bajnoki évhez hasonlóan a 15. pozíciót sikerült megszerezni. Van tehát miről beszélni, ezért a mögöttünk álló időszakról, az együttes helyzetéről, jövőképéről és sok minden másról is megkérdeztük.

– Nehéz hónapokon van túl a csapat?!

– Inkább azt mondanám, hogy nehéz éven. Az október 18-i Csákvár elleni mérkőzés után ért el minket a járvány, azóta pedig gyakorlatilag csak a mozdony nem ment keresztül rajtunk. Előkerültek a korábbi időszakokból visszamaradt, talán már évek óta húzódó sérülések, több játékosunkat betegségek és további traumák vonták ki munkából, ezáltal egy olyan dominó effektus indult el, amit egészen a szezon végéig nem sikerült megállítani. Ahogy számolgattam 17 labdarúgót betegített meg a vírus, és további 9 sérültünk is volt, úgyhogy nagyon-nagyon nehéz év volt nemcsak nekem, hanem másoknak is, hiszen olyan problémákkal szembesültünk, amivel még soha-senki nem találkozott.

– Csalódtál bármiben Békéscsabán vagy azt kaptad, amit vártál?

– Az elért eredmény miatt nyilván csalódott vagyok, de a körülmények és a események tükrében reálisan kell szemlélni a dolgokat. Talán a prevenciós- és rehabilitációs háttér az a komponens, amit ki tudnék emelni, hiszen ez majdnem teljesen hiányzott, amikor átvettem a csapatot. Sok esetben sajnos diagnózisokig sem jutottunk el, mert több sérültünk kezeléséhez, gyógyításához gyakorlatilag nincs helyben szakember. Ez valamilyen szinten borzasztó helyzet, hiszen a játékosok szanaszét jártak a kezelésekre, úgyhogy ezt mindenképpen meg kell oldanunk valahogy a jövőben. Sok fejleszteni való van még az infrastruktúrával kapcsolatban is – látható, hogy a létesítmény gyakorlatilag félkész állapotban van -, hiszen többször az edzéseink helyszínén is igencsak gondolkodnunk kellett. Nyilván megold az ember mindent, mert nincs lehetetlen helyzet, de amikor ilyesmivel is kalkulálni kell, akkor az természetes módon nem biztos, hogy az eredményesség malmára hajtja a vizet. Ahogy hallottam, többször az edzésekkel kapcsolatban is megfogalmazódtak kritikák, amit némileg furcsállok, hiszen rajtunk kívül gyakorlatilag senki sem látogathatta a foglalkozásokat?! Továbbra is azt hiszem, hogy egy-egy héten nem a mérkőzés a legnagyobb a terhelés, legalábbis nem szabadna annak lennie. Attól kezdve, hogy belekerültünk a sérülés-betegség spirálba, elveimmel ellentétben több olyan játékost is szerepeltetni kellett a bajnokikon, akik nem voltak még erre felkészülve vagy a betegségük okán, vagy azért mert az egészségügyi problémáik miatt még nem tudtak annyit edzeni, olyan szintre visszajönni, amivel ki lehet menni a meccsre. Ez a 22-es csapdája kényszerpálya volt végig, de próbáltunk úgy sakkozni, hogy a csapat ki tudjon állni, megfelelő minőségben tudjon játszani, hiszen ha megnézzük a COVID után nyolc olyan mérkőzésünk telt el, amikor tulajdonképpen nem az első keret játszott, vagy az első keret nem éppen ideális állapotban lépett pályára. Egy 38 mérkőzésből álló bajnokságban 8 meccs rengetegnek számít, több mint egyötöd része és ez a tény is nagyban meghatározta azt, hogy nem az első hétben küzdöttünk, hanem a táblázat második felében. Az edzések minőségét megpróbáltuk olyan szintre emelni, ami egy NB2-es bajnokságban elvárható, tehát voltak keményebb edzések is, de összehasonlítva korábbi csapataimmal, lényegesen vissza kellett venni a minőségből és a tempóból. Ebből és a korábban említett körülmények összességéből óhatatlanul következett a rosszabb szereplés, amiből szezon közben már nem volt kiút. Teljesen jogos a felvetés, hogy miért volt és van ennyi sérült?! Mitől van az, hogy nincs megfelelő erőnlét? Kívülállóként én is ezt kérdezném, de azt mindenkinek meg kell értenie, hogy egész egyszerűen nem tudtunk edzeni, illetve nem voltak olyan minőségű edzések, amelyeket ez a talán minden idők egyik legkomolyabb másodosztályú bajnoksága megkövetelt volna. Amúgy pedig azok közül, akiknek játszania kellett volna az adott hétvégén, körülbelül 10-12 olyan játékos volt igazából, akik – nem szeretnék ezzel senkit megbántani – NB2-es szinten voltak, a többiek pedig a megyei bajnokságból, vagy az U19-ből kerültek fel, és azt tudni kell, hogy ez nem ugyanaz a szint. Sajnos azt kell mondanom, hogy a keret legalább fele sajnos nem volt alkalmas a folyamatos játékra a másodosztályban, és ennek fényében lett egy alapcsapat, amelynek muszáj volt szinte állandóan pályára lépnie, ráadásul köztük is volt olyan, akiket apróbb sérülések hátráltattak. Ezért aztán vigyázni kellett, nem tudtunk úgy rájuk pakolni és igazából a mérkőzések váltak a fő terheléssekké. Ezekből következően kényszerpályán mozgott a szakmai stáb is, hiszen én is inkább harapdáltam a kezem, mint hogy egy-egy játékost vagy formahanyatlás, vagy éppen nem megfelelő állapot miatt kihagyjak a keretből, gyakorlatilag nem tudtam megtenni. Korábbi tapasztalásaimmal ellentétben ez volt az első olyan eset, amikor az előbb elmondott okok miatt, egyszerűen lehetetlenné vált a csapatot olyan szintre hozni, amilyenre én és a klubvezetés elképzeltük. Összegezve, abszolút igazat adok mindazoknak, akik kívülállóként ezt látják, hiszen valóban félkész, illetve félig sérült játékosoknak kellett helytállni fordulóról-fordulóra. Arra is kitérnék, ha már itt tartunk, hogy a csapat nagyobb részénél amúgy rendben volt és van a mentális hozzáállás, tehát akarnak teljesíteni, akarnak focizni, csak éppen az adott pillanatban még nem voltak erre felkészülve-felkészítve.

– Gondoltad volna, hogy esetleg még a másodosztályú tagság is veszélybe kerülhet?

– Szerencsére konkrétan ez a helyzet nem következett be, hiszen 11 ponttal végeztünk az első kieső előtt és legközelebb hét pontnyira voltunk, de nyilván megfordult mindenki fejében, amikor csúcsosodtak azok a problémák, amelyek végül is folyamatosan jelen voltak. Tegyük a szívünkre a kezünket: ennyi hiányzót ez a keret nem bírt el. Természetesen a klub tradícióit és törekvéseit is szem előtt kellett tartani, és ebből azért az is következik, hogy az utánpótláskorú játékosok – a rendes körülmények közöttinél – jóval nagyobb számban történő szerepeltetésével, egyelőre nem vagyunk olyan állapotban, hogy előbbre tekintsünk. Nyilván valamilyen szinten vannak és lesznek is igénybeli különbségek – legyen bármilyen szakmai stáb – a játékosok és az edzők között, de ennek ellenére tudomásul kell venni, hogy ehhez a szinthez egy megfelelő erősségű keretre és a hozzá tartozó minőségi munkára van szükség. Ebben az évben sajnos egyik sem tudott rendelkezésre állni és megvalósulni, úgy ahogy az elvárható lett volna és ahogy azt a szurkolók is teljesen jogosan elvárják.

– Ha visszatekintesz a szezonra, van valami, amit megbántál vagy amit utólag másképp csinálnál?

– Nehéz kérdés ez ilyen szempontból, hiszen szokták mondani, hogy utólag könnyű okosnak lenni. A felkészítés fizikai része gyakorlatilag kényszerpályán volt végig, de úgy gondolom a játékosok és az edzők közötti bizalomnak kölcsönösnek kell lennie, és ez a dolog néha nem volt teljesen egyensúlyban. De azt is tudjuk, hogy minden csapatban előfordulhat és elő is fog fordulni ilyesmi, ez azonban engem személy szerint elég negatívan érintett. Nyilván megtapasztaltam dolgokat, ebből pedig leszűrtem a konzekvenciát, hogy lesznek és kellenek változtatások ezen a téren is.

– Milyen változásokkal, változtatásokkal számolhatunk, lesznek-e igazolások és távozók?

– Klubigazgató úrral együtt összeállítottunk egy a klub számára elérhető és előremutató játékos-listát, amelyből minél nagyobb számban szeretnénk a következő idényben az Előre keretében tudni a kiszemelt labdarúgókat. Ez nagyságrendileg 5-6 ember érkezését jelentené, ami véleményem szerint azt eredményezné, hogy vagy egy posztra lenne két, vagy két posztra lenne három játékosunk, ezáltal tisztességesebb versenyhelyzet alakulhatna ki a csapaton belül. Ezzel pedig a munka minőségét is tudnánk felfelé húzni, valamint ha a második csapat felkerül a harmadosztályba, akkor viszont az a 6-7 játékos, aki még nem egészen tart az NB2-es szintnél, minimum egy évet el tudna olyan hasznos körülmények között tölteni, ami épülésükre szolgálna. Emellett pedig nagyon szeretnék egy olyan szakembert is a stáb tagjai között tudni, aki a rehabilitációs-prevenciós feladatokat teljes egészében tudná koordinálni és felügyelni, hogy időben megakadályozzuk azokat a dolgokat, amelyek miatt egy-egy játékosnak például folyamatosan Budapestre kell járnia kezelésekre, és tulajdonképpen hetek telnek el azzal, hogy azt sem tudjuk egészen pontosan, hogy mi a baja. Mindemellett nagyon jó lenne, ha a hosszabb ideje sérült játékosaink végre felépülnének és teljes értékben a rendelkezésre tudnának állni.

– Hogyan tovább? Mire számíthatunk a felkészülési időszakban?

– Mindenekelőtt rendbe kell tennünk néhány játékosnál az állóképességi problémákat, talán ez az egyik legfontosabb dolog. Ezért aztán két hét múlva elkezdenek egy háromhetes futóprogramot, hogy mire elindul a csapat közös felkészülése, akkor már a speciálisabb, sportág specifikus állóképességre tudjunk sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni. Ez természetesen játékokon keresztül valósulna meg, de nyilván lesz lépcsőzés, valamint olyan erőfejlesztő dolgok, amelyek szintén hozzátartoznak a prevencióhoz, hogy megfelelő állapotban kerüljenek játékosaink a pályára. Aztán lesz egy hét, amikor a klubvezetésnek köszönhetően Telkiben készülhetünk edzőtáborban, és terveink szerint ezáltal minőségileg is előre tud majd lépni az együttes. Bízom benne, hogy a következő idényben nem csak egy-két mérkőzésen tudjuk majd megmutatni, hogy mi van a csapatban, hanem a kilengéseket minimalizálva, végig megbízható, stabil teljesítmény tudunk majd nyújtani. Ha mindez meg tud majd valósulni, akkor a Békéscsaba ismét a táblázat első felébe tartozhat majd. Terveink szerint 5-6 felkészülési mérkőzésen lépünk majd pályára: az első két héten még nem, utána viszont hetente 2-2 mérkőzés szerepel az előzetes programban.

Szezonértékelés Kozma Jánossal

Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.

Nyerj egy kezdőrúgást!

Vásárolj Előre-bérletet és nyerj egy kezdőrúgást!

A szezonbelépőt vásárló szurkolóink között – a későbbiekben meghatározott, egyik hazai mérkőzésre – a Békéscsaba 1912 Előre kisorsol egy kezdőrúgást! Mindenképpen érdemes tehát bérletet váltani, hiszen a másodosztályú hazai meccsek mellett, a szezonbelépők érvényesek Megyei I. osztályú csapatunk összes hazai mérkőzésére is, ráadásul a készlet erejéig egy elegáns és exkluzív Előre-kitűzőt is ajándékba adunk a vásárlás alkalmával!

A tisztelet-, utánpótlás-, és VIP-bérletek nem vesznek részt a sorsoláson.

Siess, nehogy lemaradj!

Válts bérletet!

Szezonértékelő Kozma Jánossal

[ae-fb-embed url=’https://www.facebook.com/1912elore/videos/470569336819051/’ width=’680′]

Szezonértékelő Boér Gáborral

Nem éppen hálás feladat, amikor egy mélyponton lévő csapatot kell kirángatni a gödörből. Az idei szezonban ez kétszer is osztályrészedül jutott, de az eredmények azt mutatják, hogy sikerült megoldani a helyzetet. A csapat az ötödik helyen végzett, nyilván van benned keserűség miatta, hiszen akár jobban is alakulhatott volna a sorsunk. Ettől függetlenül a körülmények és az események függvényében, utólag már reálisnak tűnhet helyezésünk és adott időben mindenki megelégedett volna ezzel az eredménnyel is. Összeállt az új szakmai stáb, sikeresen felvételiztél a pro-licenc képzésre, rengeteg jótékonysági és közösségi tevékenységet végeztetek, ismét haladtunk az utánpótlással történő együttműködésben, épül az új stadion – úgyhogy sok minden történt.

– Együtt marad az új stáb?

– Mindenképpen úgy tervezzük és az egyeztetések is úgy folytak az egész utolsó időszak alatt, hogy együtt marad a stáb. Nyilván ezt majd akkor tudom biztosan kijelenteni, amikor minden egyes taggal sikerül majd megegyezni, de kilencven százalékos biztonsággal azt tudom mondani, hogy ebben a felállásban kezdjük el a munkát. Ennek egyébként személy szerint nagyon örülök, hiszen ez stáb javarészt az én választásom szerint alakult ki, akikkel nagyon hatékonyan tudunk együtt dolgozni. A hiányosságokat, amelyek eddig megjelentek a munkában, azokat igen jól pótolják, valamint rengeteget segítenek nekem a hétköznapokban is – nem feltétlenül csak szakmai kérdésekben, hanem adott esetben mentális, illetve apróbb egyéb ügyekben. A Hanyecz Janival ketten maradtunk a régi stábból, az ő személye számomra mindig is nagyon pozitív volt, ezért szeretek vele dolgozni. A Papp Karcsi és a Makra Zsolti új tagok nálunk, de az eltelt időszak alatt abszolút bizonyították, hogy igenis helyük van a békéscsabai futball elitjében.

– Hogyan értékeled az egész szezont és mire lesz szükség a továbblépéshez?

– Szeretném a bajnokságot három, vagy inkább négy szakaszra bontani. Az első félévünket kettősség jellemezte, hiszen rendkívül rosszul kezdük a bajnokságot. Ennek miértjére már sokszor próbáltunk válaszokat keresni, illetve többször megpróbáltuk azokat a dolgokat fellelni, ami odáig vezetett, hogy az első öt fordulóban csupán egyetlen pontot szereztünk. Részben sikerült megtalálni és korrigálni a hibákat, bár úgy gondolom az akkori rossz kezdésünket az első osztályt követő, túl hosszú pihenőidőszak okozta és az a kicsit rövidebb felkészülési rész, amikor már tényleg az egész keret a rendelkezésünkre állt. Ebből valamilyen szinten az következett, hogy későn állt össze az együttes. A szakasz végén nehéz helyzetben kellett beugranom Zoran helyére, szerencsére nagyon jól sült el a dolog és talán kellett egy új impulzus a csapatnak, hogy kilábaljon ebből a hullámvölgyből. Nem feltétlenül a személyemre gondolok, egyszerűen csak lehet, hogy valami újra volt szükségük. A folytatásban helyreállt a rend és egy nagyon sikeres őszt tudtunk produkálni, odaértünk a feljutást jelentő pozíciók közelébe. Akkor még mindenki bízott abban, hogy a minimális hátrányt le tudjuk majd dolgozni. Következett a téli felkészülés, amikor ismét arra lehetett következtetni, hogy minden rendben lesz – hiszen jól sikerültek a felkészülési mérkőzések, elvégeztünk minden olyan munkát, melyeket beterveztünk. Mégis valami nem működött, valami elcsúszott és kisértetiesen az őszihez hasonlóan kezdtük a tavaszt – akkor is egy pontot tudtunk produkálni – bár csak négy mérkőzésből, hiszen a balmazújvárosi egy elmaradt meccs pótlása volt. Nagyon beragadtunk a rajtnál és akkor már attól féltünk, hogy teljesen el is úszott a feljutás lehetősége, mivel a 9. pozícióig csúsztunk vissza és 12 pontra voltunk a feljutást jelentő második helytől. Ekkor történt meg a csere és Zoran ekkor döntött úgy, hogy nem vállalja tovább a munkát. Ebben a pillanatban éreztem azt a szakadékot a csapat és közötte, ami talán oda vezetett, hogy meghozza ezt a nem könnyű döntést. Valami már nem stimmelt, mondhatnám úgy is, hogy a kémia már nem működött. Én is úgy éreztem, hogy valaminek változni kell ahhoz, hogy a gödörből kimásszunk. Mindig az idő dönti el, melyik a jó döntés ilyen helyzetben: vagy az edző áll fel, esetleg játékos "áldozatokat" hozunk?! Zoran elhatározása után a vezetőség engem kért fel a bajnokság végéig a vezetőedzői pozícióra, amitől – megmondom őszintén – abban a helyzetben igencsak tartottam. Sokkal nagyobbat tudtunk volna bukni, mint nyerni – hiszen abban az időszakban már szinte a kiesés szele is megcsapott minket. Nagyon szoros volt a bajnokság és adott esetben sajnos ehhez sem kellett volna túl sok hiba. Úgyhogy volt bennem félsz, nehogy az életem első profi és igazán komoly munkájából negatívan jöjjek ki, de mint sportember juszt is vállalnom kellett ezt a kockázatot – azért is kezdtem el edzősködni, hogy az ilyen nehéz szituációkat is meg tudjam oldani. Az én lebontásomban ezután következett a bajnokság harmadik szakasza, amikor 14 mérkőzés állt még előttünk. Két nap állt rendelkezésünkre, hogy Kisvárda ellen megfelelően felkészülve fussunk ki a pályára. Ezt a 48 órát senkinek sem kívánom, még azt sem tudtam, hogy végleg én maradok vagy, hogy Zoran munkaviszonya mikor szűnik meg. Minden teljesen képlékeny és bizonytalan volt és ezt a csapat sajnos meg is érezte. Egy nagyon gyenge meccset játszottunk – bár hozzáteszem, hogy a hozzáállás rendben volt és talán ennek is köszönhető, hogy pontot tudtunk szerezni. Majd következett egy olyan sikeres széria, amelyre álmomban sem gondoltam – engem is meglepett, hogy ilyen hosszúra tudtuk nyújtani győzelmi sorozatunkat. Vártam és tudtam, hogy következik majd egy újabb hullámvölgy, amelyet személy szerint jóval korábbra gondoltam. Sajnos be is következett és pechünkre pont akkor, amikor egy hét alatt három mérkőzést kellett lejátszanunk. Ott eléggé meg is látszódott az együttesen az újabb mélypont, hiszen a 270 perc alatt mindössze egy bajnoki pontot tudtunk gyűjteni és akkor teljesen el is úszott számunkra a feljutás kérdése. Az utolsó rész megint jól sikerült, akkor olyan dolgokat és eredményeket tudtunk produkálni, amelyek bizakodásra adnak okot. Remélem, hogy ezek a "kilengések" a következő évadban már teljesen el fognak tűnni, illetve minimalizálni tudjuk ezeket. A sikerhez igen kiegyensúlyozott teljesítményre van szükség, ehhez pedig egy olyan játékosállományra, amellyel sokkal több lehetőségünk van forgatni a keretet és igenis pihentetni olykor egy-egy meghatározó játékost. Az lehet a kulcs, ha 16-18 azonos képességű játékos áll rendelkezésre és bátran tudunk bárkit helyettesíteni. Talán ebben egy kicsit le voltunk maradva az élmezőnytől, hiszen nálunk egy szűk gerinc volt, aki végig tudta játszani a bajnokságot és amikor kiesett valaki, akkor nehezen tudtuk pótolni. Ezzel természetesen nem azt szeretném mondani, hogy nem volt értékes a keretünk, hanem valószínűleg nem állt mindenki azonos szinten.

– Mi az elképzelésed a csapattal kapcsolatban, figyelembe véve a távozókat és a jövőbeni új érkezőket?

– Volt labdarúgóként abszolút azt vallom, hogy akkor tud egy játékos a cserepadról is segíteni, ha folyamatosan tűzben van tartva. Edzhetünk bármennyit, bármilyen keményen – a mérkőzéseket semmi sem fogja tudni pótolni. Sajnos az is bebizonyosodott az elmúlt idényben, hogy még egy NB III-as meccs sem tudja azt a szinten képviselni, ugyanazt a hatást kiváltani, mint egy másodosztályú mérkőzés. Hiszen azok a játékosok, akik rendre ott kaptak szerepet és néha be kellett ugraniuk az első csapathoz, nem biztos, hogy tudták hozni azt a minőséget, amit tudnak vagy éppen elvártunk tőlük. A jövőbe tekintve azt szeretném, ha olyan keretet tudnánk kialakítani és a távozók helyére olyan játékosokat igazolni, akik az adott posztjukon kellő konkurenciát tudnak generálni a már meglévő játékosokkal szemben és tényleg azt elérni, hogy minden egyes posztra legyen két azonos képességű labdarúgónk, akik bármikor versenyhelyzetbe tudják helyezni a másikat – csak így lehetne egészséges egyensúlyt és plusz motivációs tényezőt a képletbe vinni. Csak ilyen focistákkal tudnánk adott esetben minőségi hátrány nélkül pótolni egy-egy játékost, úgyhogy azt szeretném elérni az új szezonban, hogy 20 olyan sikerre éhes tag alkossa a keretet, akik bármikor bevethető állapotban vannak és mindig minőségben is hozzá tudnak tenni az adott mérkőzéshez. Emelett szeretném elérni, hogy sokkal támadóbb szellemű csapatot tudjunk kialakítani és nem feltétlenül személyi kérdésekre gondolok, hanem legfőképp a gondolkodásra. Némileg át kell állítani a játékosok filozófiáját, illetve a saját elképzelésünket megfelelőképpen rájuk kell erőltetnünk. Úgy gondolom, hogy az előttünk álló hathetes felkészülés folyamán ezt el tudjuk majd érni.

– Hogy alakul a nyári program és milyen célt fogalmaztatok meg a felkészülés, valamint a következő bajnokságra vonatkozólag?

– Sokszor elmondtam már, hogy minden edzőnek más a stílusa – így én is bizonyos dolgokat másképp gondolok. Ez így is van rendjén a labdarúgásban, hiszen ha egyformák lennénk, nem is lenne érdekes és izgalmas a foci. Mindenképpen szeretném a saját elgondolásaim alapján kialakítani a csapat stílusát és egy olyan Békéscsabát képzeltem magam elé a következő szezonban, amely hazai környezetben leginkább, mindig próbálja kiszolgálni a közönséget és akarjon támadó futballt játszani. Nyilván ennek csak akkor van realitása, ha ez eredménnyel is párosul majd – bízom benne, hogy ebben sem lesz hiány. Emelett sokkal dinamikusabb, tempósabb és feljebb védekező csapatot szeretnék júliustól látni, ezért a tervünk az, hogy agresszív, nyomást gyakorló játékkal kell előrukkoljunk – főleg a hazai meccseken. Ennek érdekében sok mindennek kell változnia, ami persze nem azt jelenti, hogy az eddig elvégzett munka nem volt jó, hanem azt, hogy a stílus változik majd és bízom benne, hogy ez a látványosság javára is válik. Ha ezekehez a dolgokhoz eredmény is kapcsolódik, akkor előbb-utóbb a nézők is fogják ezt értékelni és vissza fognak térni a stadionba. Remélem, hogy ismét olyan futballt láthatunk majd, amely sokszor jellemezte az elmúlt évtizedekben a békéscsabai labdarúgást és tényleg őszinte, nyílt focit szeretnénk játszani itthon. Nyilván, hogy idegenben mennyire tudjuk ezt megvalósítani az függ attól is, hogy az adott ellenfél milyen játékot fog képviselni, de azt szeretnénk, ha egy olyan csapat alakulna ki, amely bármikor-bárhol rá tudja erőltetni az akaratát az ellenfélre. Tudom, hogy ez egy nehéz és hosszú folyamat lesz, sok munka vár ránk és éppen ezért a felkészülésünk is hosszúra nyúlik majd. Nagyon kevés pihenőt kaptak a játékosok és a szabadság után rengeteg olyan dolgot kell megvalósítani, melyekhez türelem és kitartás szükséges részünkről és a közönség felől egyaránt. Ezúton is szeretném a türelmüket és megértésüket kérni, hiszen a terveink megvalósításához vezető út rögös lesz és az edzőmérkőzések folyamán biztosan fogunk olyan pofonokba szaladni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy időben kiderüljenek a hibák. Higgyék el, azon dolgozunk majd, hogy a bajnokság kezdetére minden a helyére kerüljön és az edzőmérkőzések számát, az ellenfelek komolyságát is figyelembe véve, próbáltuk ezt abszolút úgy irányítani, hogy megfelelőképpen szolgálják az érdekeinket. Azon leszünk, hogy az első mérkőzésre már egy olyan együttes fusson ki a pályára, amely megtanulta és alkalmazni tudja az új játékrendszert, illetve elsajátította azokat a dolgokat, amelyeket szeretnénk. Tisztában vagyunk azzal, hogy életünk egyik legnehezebb felkészülése következik, hiszen rengeteg időt töltünk majd együtt, nagyon sokat edzünk mennyiségben és időtartamban, dinamikában egyaránt. Úgy állítottuk össze a programot, hogy a nap 24 órájából szinte többet leszünk együtt, mint a családunkkal – ez azonban hozzátartozik egy profi sportoló életéhez, ez így van rendjén. Remélem, hogy mindez a sikert fogja szolgálni és akkor a pozitív visszajelzés sem marad el.

Mindig azt vallottam és úgy gondolom, hogy külön kell választani a vezetőség és a csapat célkitűzéseit. Úgy kell ezt érteni, hogy én az adott együttesemmel akár játékosként, akár vezetőedzőként azt fogom megfogalmazni, hogy nyerjük meg a bajnokságot. Ha ez nem így lenne, akkor nem lennék sportember és sok értelme nem lenne az egésznek. Bármibe kezdtem az életem folyamán, mindig nyerni akartam – teljesen mindegy, hogy milyen apróságról volt szó – mindig győztes akartam lenni. Ugyanezt képviselem most az öltőzőben is és úgy próbálom őket felkészíteni a következő szezonra, hogy ez legyen számukra az elsődleges – úgyhogy bátran ki merem jelenteni, célunk a bajnokság megnyerése. A vezetőségnek természetesen több más tényezőt is figyelembe kell vennie ahhoz, hogy részükről bármilyen cél meghatározása konkretizálódjon. Ez sokkal összetettebb feladat és nekik elsősorban azokat a körülményeket kell megteremteni, amelyek reálisan lehetővé teszik számunkra a csapat által megfogalmazott elképzelést. Egy azonban biztos, mindenki úgy készül, hogy élcsapat legyünk és a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni a következő évből. Tudom, hogy sokkal nehezebb és még kiegyensúlyozottabb bajnokság vár ránk, hiszen rengeteg olyan csapat van, aki bejelentkezett az első osztályért. Gondoljunk csak például a feljutók közül a Győrre, amely egy tradicionális, nagy múltú klub és minden feltételük adott lesz ahhoz, hogy versenyben legyenek. De említhetném még a Nyíregyházát, akik egészen biztosan nem fognak még egyszer ilyen rossz szezont produkálni, vagy akár a két kiesőt, az MTK-t és a Gyirmótot, akik szeretnének gyorsan visszajutni. Azok  a csapatok, akik most lemaradtak az NB I-ről – Kisvárda, Zalaegerszeg, Soroksár – hiszen ők is olyan háttérrel rendelkeznek, amely mindenképpen előbb-utóbb felfelé történő osztályváltásra predesztinálja őket. Egy szó, mint száz: a következő szezonban sem fog változni az a körülmény, hogy a tabella végén elhelyezkedő csapatok is bármikor képesek lesznek pontot-pontokat rabolni az élmezőnytől. Annyit szeretnék még a közvélemény felé elmondani, hogy az erősítéseket, illetve az igazolásokat természetesen figyelembe kell venni, de nem szabad olyan nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek a dolgoknak. Nem azon fog múlni a bajnokság, hogy milyen játékosokat igazolunk, hanem azon, hogy az adott keretet – amely a rendelkezésünkre áll – milyen szintre tudjuk felhozni, milyen munkát tudunk velük elvégezni és milyen egységet tudunk velük kialakítani. Azt vallom, ha egy csapat egységes, megfelelő állapotban és jól fel van készítve, akkor ebben az osztályban nagyon könnyen oda tud majd érni. Ilyen apróságok dönthetik majd el, hogy egy-egy csapat a tabella melyik részén helyezkedik el. Az a célunk, hogy az egységesség és a békéscsabai szellem kialakuljon és tényleg egy olyan csapat fusson ki hétről-hétre a pályára, amely megalkuvás nélkül a klubját és szurkolói érdekeit előtérbe helyezve, méltóképpen tudja képviselni az Előrét.

Szerzői jog:
http://1912elore.hu/site/adatvedelem/szerzoi-jog/