2016. 03. 01.  Archív, Archívum – 2016.
Az MTK elleni bajnoki mérkőzésen Zoran Spisljak a Békéscsaba Labdarúgó Akadémia neveltjei közül újabb fiatal játékosnak adott lehetőséget, hogy bemutatkozzon az élvonalban. A saját nevelésű Viczián Ádám, Oláh László, Hudák Martin, Kun László és Pilán Márkó után az MTK ellen Szélpál Norbert is pályára lépett az NBI-ben.
A hétvégi MTK – Békéscsaba bajnoki mérkőzésen a 85. percben pályára lépett Szélpál Norbert (1996), aki a rutinos Spitzmüller Istvánt váltotta fel a pályán. Méghozzá egy olyan találkozón, amelyen még nem volt lefutott az eredmény és tulajdonképpen még kb. 10 percet tölthetett a pályán, a hosszabbítások miatt. A 10 perc nem hosszú idő, de sokan tudnának mesélni mennyit jelent ez az időegység egy futball mérkőzés során. Elég csak azokra az őszi békéscsabai bajnokikra gondolni, ahol ennyi idővel a vége előtt még győzelemre álltak a Lilák. Ezen a mérkőzésen azonban minden másképpen alakult, hiszen a Békéscsaba idegenben gólnélküli döntetlent ért el, azaz pontot rabolt a nagy hírű MTK „otthonában”, az Ilovszky Stadionban! Ott, ahol hősünk annak idején nem tudott gyökeret verni a Vasas serdülőben és ott, ahol 17 éves korában élete egyik legemlékezetesebb mérkőzését játszva az 1-1-re végződő Vasas-Békéscsaba találkozó legjobbjaként, de mégis szomorúan jött le a pályáról, hiszen az akkori Vasas U17 a 94. percben tudott egyenlíteni! Még mondja valaki, hogy az élet nem nagy rendező!
Szóval fociléptékben nem nagy idő ez a néhány perc, de Szélpál Norbertnek szinte felért az örökkévalósággal! Ezekért a pillanatokért dolgozott hosszú éveken át. Vállalta a sok lemondással járó, olykor igen kemény kollégiumi éveket! Utazásokat Szegedről-Budapestre, majd Békéscsabára, újból a fővárosba, azután ismét Békéscsabára! Abba az egyesületbe, ahol bátyja is játszott (Szélpál Tamás), ahol évekig koptatta az utánpótlás öltözők padjait és ahol 20. életévében bemutatkozhatott az élvonalban. Nem a Vasasnál és nem az FTC-ben, hanem BÉKÉSCSABÁN! Pedig ezeket a csapatokat is megjárta, játszott itt is, ott is!
Miért a labdarúgást választottad?
Gyermekkoromban Szegeden ismerkedtem meg a labdarúgással, könnyű volt a szerelem, hiszen édesapám az a Szélpál László, aki tagja volt a 1984-ben ifi EB-t nyert Bicskei csapatnak. Bátyám, Tamás is labdarúgó, ő is játszott Békéscsabán néhány évvel ezelőtt.
Hogyan kerültél Békéscsabára?
Szegeden jól ment a foci, de hosszú távon nem volt nagy perspektíva a folytatáshoz, így 14 évesen a Vasashoz kerültem több szegedi társammal együtt. Nagyon nehéz volt a fővárosban egyedül, mindent nekem kellett megoldani, nem volt segítségem és nem is voltam lelkileg elég erős ahhoz, hogy megharcoljam magamnak a csapatba kerülést. Nem találtam magamra, nem ment a játék igazán. Ekkor keresett meg Szokolay Sándor – aki rábeszélt, hogy folytassam Békéscsabán – amit egyébként bátyám is támogatott, mint akkori Előrés labdarúgó. Így sikerült átigazolni az akkori UFC csapatába, ahol az NBI-ben játszhattam.
Kik voltak az edzőid a csabai utánpótlásban?
Békéscsabán kezdetben Kiss László csapatában játszottam, majd U17-ben Jakab Péter lett az edzőm, de néha Marik László csapatában is szerepeltem. Kiss Lászlónál igyekeztem rendbe szedni magam – nagyon örülök, hogy rendszeresen pályára tudtam lépni, akkor még középcsatárként. Igazi előrelépést azután Jakab Péter csapatában, az akkori U17-s első osztályú bajnokságban értem el. Itt már határozottan jól ment a játék – kezdetben még itt is támadóként szerepeltem, viszonylag sok gólt is szereztem, de itt kerültem először a mostani posztomra a védekező középpályás helyére. Nagyon megszerettem ezt a pozíciót, későbbi csapataimban (FTC, Diósd) is ezen a helyen szerepeltem.
Miért váltottál, ha itt jól ment a játék?
A Békéscsaba UFC U19-s csapata 2013-ban kiesett az NBI-ből és azon a nyáron az ifjúsági csapatok átkerültek az Előréhez. Mi a társaimmal szerettünk volna valamilyen garanciát találni a további fejlődésünkre. Az akkori felnőtt csapatnál nem számítottak ránk, pedig ha kaptunk volna néhány biztató szót szerintem többen maradtunk volna. Nem azt gondoltuk, hogy nekünk ott kell játszanunk, de az edzéslehetőség már önmagában is fejlődést jelentett volna. Egy lelátón tartott megbeszélés után nem láttuk értelmét a maradásnak és elfogadtuk a Ferencváros megkeresését Valencsik Dáviddal és Silye Erikkel együtt. Mindenképp fejlődni akartunk és így továbbra is az Ifi I. osztályban tudtunk játszani!
Hogyan kerültél vissza Békéscsabára?
A Ferencvárosnál is jól ment a játék, 17 évesen már az U21 csapatban kaptunk játéklehetőséget. Egy évvel később már szerettem volna a felnőttek között kipróbálni magam, tovább erősödni, de erre a Fradinál nem volt esélyem – így kerültem az NB3-ban szereplő Diósdra, a zöld-fehérek fiókcsapatába. Szinte minden mérkőzésen játszottam a felnőttek között, de én mindig magasabb szintre vágytam. Másfél éve, Zoran Spisljak érkezésekor már volt szó róla, hogy visszatérek Békéscsabára, sőt az elmúlt nyáron Jakab Péter segítségével ismét próbajátékon vettem részt, de csak most télen igazoltam vissza egykori nevelő egyesületemhez. Boér Gábor edzővel jól felkészültünk a tavaszi szezonra az NB3-as csapattal, közben Zoran Spisljak is többször látott az edzések és a felkészülési mérkőzések során!
Mikor és hogyan tudtad meg, hogy a szombati keretben helyet fogsz kapni?
Nagyon váratlanul ért a dolog, csütörtökön az NB3-as csapat edzése előtt külön dolgoztam, amikor szóltak, hogy mennem kell a felnőtt csapathoz edzésre. A foglalkozás már javában tartott, de a mérkőzés-játékba be tudtam kapcsolódni. Úgy éreztem nem ment rosszul a játék. Az edzés után szóltak, hogy utazhatok a felnőtt kerettel a szombati MTK elleni mérkőzésre. Alig akartam elhinni! Persze Zoran Spisljak és stábja már többször is látott játszani, így gondolom tisztában voltak a tudásommal!
Hipp-hopp a csapatbuszon találtam magam, de ez még nem jelentette azt, hogy a keretbe is bekerülök – hiszen Szalai Dániellel ketten voltunk fiatalok a keretben. A csapat Telkiben készült a szombati mérkőzésre – edzés is volt, ahol szerintem jól ment a játék. Mindezek után a csapatértekezleten derült ki, hogy Szalai Ádám marad ki a keretből! Alig kaptam levegőt a hír hallatán!
Milyen érzés volt pályára lépni?
Nagy izgalommal vártam a mérkőzést, sok családtagom is el tudott jönni és ott szurkoltak nekem a lelátón! A felnőtt csapat játékosai is biztattak: lehet, hogy pályára fogok lépni, de szinte az utolsó pillanatig alig hittem el, hogy mindez velem történik! Azután jött a 85. perc és az álmom valósággá vált! Úgy érzem nem vallottam szégyent! Köszönet, ezért volt edzőimnek, Zoran Spisljaknak és stábjának, a Békéscsabai klubnak! Természetesen mindent köszönök a családomnak is, akik segítettek és támogattak álmaim megvalósításában!
Milyen terveid vannak a jövőben?
Nem szeretnék itt megragadni, nagyon fogok igyekezni, hogy hosszú távon tudjam bizonyítani tehetségemet. Még eltökéltebben és keményebben fogok edzeni, hogy minél előbb stabil I. osztályú játékossá tudjak válni és megháláljam a Békéscsaba szakmai vezetőinek a belém vetett bizalmát!
Mit üzensz az akadémia játékosainak?
Szeretném, ha tudnátok nem könnyű labdarúgónak lenni ma Magyarországon. Sok munkával és lemondással jár, a szülői háztól távol élve, egyedül a problémák halmazával. Én magam is sok csapatot végigjártam az országban. Többször ért csalódás és persze voltak sikerek is. Bátran mondhatom: bízzatok magatokban és örüljetek, hogy Békéscsabán vagytok! Ebben a klubban mindig figyeltek rám és a mostani vezetés sokat tesz a fiatal tehetségek beépítéséért a felnőtt csapatba. A Ferencvárosnál még biztosan nem jutottam volna szóhoz az élvonalban! Dolgozzatok, éljetek okosan a tehetségetekkel és talán hamarosan követni fogtok minket és ti is átélhetitek azt a csodálatos pillanatot, amit én!
Közösségi média