Címkézett bejegyzés

2015. 04. 03.   Archív, Archívum – 2015.

A hétvégén Birtalan Botond szenzációs góljával volt tele a világsajtó. A magyar labdarúgás utóbbi évtizedeit figyelembe véve ez nem annyira megszokott. Birtalan nagyszerű találata Békéscsabára irányította a labdarúgó-világ figyelmét – jelezvén hogy a Viharsarokban van egy csapat, amelyben olyan játékosok szerepelnek, akik képesek ismét visszajuttatni az Előrét a magyar élvonalba. Ennek kapcsán kérdeztük Zorán Spisljak vezetőedzőt és Purguly Árpádot a Békéscsaba 1912 Előre egyik edzőjét.

Mi a véleményed Boti káprázatos találatáról? Lehet-e ilyet edzésen gyakorolni?

Zoran Spisljak
További jelzőket már nem lehet találni rá, mert már mindent megírt a nemzetközi sajtó. Nem megszokott dolog hogy a labdarúgó világsajtó, egy magyar NB II-es mérkőzés egyik találatával van tele. Erre büszkének kell lennünk. Jó reklám ez a magyar labdarúgásnak és természetesen Békéscsabának is. Növeli a találat értékét, hogy egy bajnoki rangadón – nagyon szoros eredménynél született. Dicséri a játékost, akinek ilyen kiélezett szituációban ez a megoldás is ott volt a fejében és nem mondott le a kicsit mögé érkező beadásról, hanem megpróbálta kihozni belőle a maximumot, ez most egy ilyen gyönyörű gól formájában mutatkozott meg.

Purguly Árpád
Lehet-e ilyet gyakorolni? A sarokkal való kapura lövést butaság lenne, de az előkészítést, az érkezést és azt, hogy minden támadásból ki kell hozni a maximumot, azt igen. Tehát ha úgy vesszük az előzményeket begyakoroltuk, az egyéni befejezés Boti döntésén múlott… jó döntést hozott és azt tökéletesen kivitelezte. Csak gratulálni lehet hozzá!

Hogyan fogadta Botond és a csapat a gól utáni sajtó-visszhangokat?

Purguly Árpád
Boti nagyon szerényen kezeli, a nagy felhajtást nem nagyon tudja hova tenni. A csapat ugratja és természetesen Skorpiónak becézik… 🙂

Mondanátok pár szót a két lejátszott rangadóról?

Zoran Spisljak
Mind a két mérkőzésünk nagyon jó iramú, közönségszórakoztató találkozó volt, amin a játékosok bebizonyították, készen állnak arra, hogy bárki ellen sikerrel felvegyék a harcot. Mind a két mérkőzésen kimagasló csapatteljesítményre volt szükség, ugyanakkor az egyéni kvalitások megvillantására is lehetőség nyílott.

A Mezőkövesd elleni mérkőzésen nagyszerű érzés volt látni, hogy milyen nagy létszámú közönség kísért el minket Gyulára, amit ezúton is szeretnénk még egyszer megköszönni. A játékosok az utolsó-utáni pillanatig hittek a sikerben és mindent megtettek azért, hogy meghálálják a szurkolók kitartását. Nem okoztunk csalódást és kiharcoltuk a három pont itthon tartását. Külön öröm a fiatal Viczián Ádám két találata.

Purguly Árpád
A gyirmóti derbin mind a két csapat NB I-es színvonalon teljesített – a szurkolók legnagyobb örömére és ami még emlékezetesebbé tette ezt a mérkőzést, a már említett Birtalan gól. Erre már az egész világ felkapta a fejét. Szeretnénk még sok ilyen közönségszórakoztató és jó iramú mérkőzéssel megörvendeztetni szimpatizánsainkat.

Szerintem az őszi mérkőzésekhez képest nagyon sokat fejlődött a csapat, de a játékosok egyéni megoldásaiban is egyre inkább szembetűnő a magabiztosság, ami szintén az időszakosan ismétlődő (periodizáció) edzéstervek alapján végrehajtott munka eredménye.

Ősszel a Mezőkövesd, Gyirmót, Vasas mérkőzéseken a csapat egy pontot sem szerzett. Az eddigi két rangadón szereztünk 4 pontot úgy, hogy mind a két mérkőzésen dominált a csapat. Minek köszönhető ez?

Purguly Árpád
Zoran vezetésével olyan szakmai munka folyik Békéscsabán, melyet az időszakosan ismétlődő edzésterv (periodizáció) alapján állítottunk össze. Az utolsó 14 bajnokin a csapat csak egyszer hagyta el vesztesen a pályát (Soroksáron) és háromszor játszottunk döntetlent. Ezen mérkőzések kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a pálya felújítása miatt a tizennégy mérkőzésből tizenegyet, idegen pályán kellett megvívnunk és azt hogy a kezdőben rendszerint 2-3 fiatal játékos is helyet kap.

Zoran Spisljak
Az ilyen jellegű munka hatására lett válogatott játékos Korhut, Varga, Czvitkovics, Szakály és még sorolhatnám a neveket. A ilyen tréningek eredménye a Debrecen két bajnoki címe, két Liga Kupa győzelme, két Magyar Kupa győzelme, valamint a Bajnokok Ligája és Európa Liga csoportkör. Békéscsabán is meg lett ennek az eredménye: két fiatal labdarúgónk felhívta magára a korosztályos válogatott edzők figyelmét és a munka gyümölcse, hogy a csapat folyamatosan versenyben van a feljutásért az igen erős mezőnyben. Ezek a tények és az eredmények a játékosok alázatát, elkötelezettségét és az elvégzett munka minőségét igazolják.

Hogyan készültök a Vasas ellen?

Zoran Spisljak
A csapat és a játékosok hétről-hétre fejlődnek, ennek hatására nincs idegeskedés és kapkodás. Mindenki jókedvűen, nyugodtan, de tiszteletteljesen teszi a dolgát, így mindig magabiztosan várjuk a következő bajnokit. Nincs ez másként most sem, amikor újabb rangadó vár ránk. Sikerre éhesen és harcra készen várjuk a Vasast is. Biztos vagyok abban, hogy kedden este is 101 százalékon teljesít majd mindenki.

Purguly Árpád
Készítettünk egy statisztikát melyből egyértelműen látszik, hogy a Szolnok 16 játékosa összesen 763, a Gyirmót 16 játékosa 1.339, Mezőkövesd 16 játékosa 1.145 mérkőzésen, a Vasas 17 játékosa pedig 2.264 NB I-es mérkőzésen szerepelt 2006 óta. Nálunk ez a szám, ugyanezt az időszakot figyelembe véve: 10 játékos és 706 NB I-es mérkőzés – ráadásul a mi keretünk a legfiatalabb az előbb említett csapatokhoz képest. A Vasas ellen is megteszünk majd mindent, hogy szurkolóinknak most se okozzunk csalódást! Biztosak vagyunk abban, hogy a régi-új, igazi hazai pályánkra nagyon sokan kilátogatnak majd és szurkolnak a csapatért, hiszen Együtt Erősebbek Vagyunk! Ez mindig hatalmas segítség a játékosoknak és a szakmai stábnak egyaránt.

Hajrá Lilák!

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2015. 03. 10.   Archív, Archívum – 2015.

A Békéscsaba 1912 Előre fiatal középpályása, aki immár a 3-as számú lila-fehér mezt tudhatja magáénak, 2015. február 21-én (16 év és 249 naposan) lépett először pályára másodosztályú bajnoki mérkőzésen – a ZTE elleni, idegenbeli találkozón. A új csapatképről és az egyéni fotókról szurkolóink már közelebbről is megismerkedhettek új játékosainkkal, de úgy gondoltuk – egy személyes beszélgetés talán még inkább megfelelőbb lehetőség erre. Egy délelőtti tréning után Pilán Márkót kérdeztük, a számára mindenképpen emlékezetes eseménnyel kapcsolatban.

Igen fiatal korod ellenére egy ideje már a felnőtt csapattal készülsz és úgy gondolom, példa értékű lehet más hasonló korú játékosok számára is, hogy minden labdarúgó előtt adott a lehetőség a felsőbb osztályban történő bemutatkozásra. Mutatkozz be kérlek és mondd el, hogy jutottál idáig!

Szüleimmel és három bátyámmal Kisdombegyházán élek és ott is kezdtem el focizni. Battonyán folytattam, majd onnan kerültem a békéscsabai UFC-hez és már negyedik éve játszom Békéscsabán. Három bátyám közül kettő is korán elkezdte rúgni a bőrt. Richárd bátyám a mai napig focizik Vésztőn, de előtte megjárta az UFC-t is. Sokat köszönhetek szüleimnek, hiszen az első perctől kezdve támogatták, hogy a tanulás mellett focizzak. Édesanyám például mindig biztatott, hogy soha ne adjam fel, sőt többször előfordult, hogy a pálya széléről szurkolt nekem. Édesapám már egészen fiatal korában is imádta a labdarúgást, sőt egy ideig igazolt játékosa volt például a battonyai csapatnak – tőle örökölhettem a labdarúgás szeretetét – aki amellett, hogy igaz atyai szigorral követi pályafutásomat, azért mindig leül velem a tévé elé, hogy együtt nézzük meg a nemzetközi kupameccseket.

Jelenleg a Zwack József Kereskedelmi Iskolában tanulok vendéglátó-eladónak. A suli mellett, igen kemény és hosszú út vezetett addig, hogy a felnőtt csapatban is bemutatkozhassak. Külön köszönöm Purguly Árpádnak, akivel tavaly egy éven keresztül együtt dolgozhattam és most is fantáziát látott bennem, mesterünknek – Zoran Spisljaknak, aki lehetőséget biztosított, valamint Gera Imrének, aki rengeteget segített dolgaim intézésében és természetesen mindenkinek, aki eddigi pályafutásomat segítette! Szeretnék minél tovább jutni a labdarúgásban és igyekszem ezért mindent megtenni. Úgy gondolom, hogy Békéscsabán minden korombeli játékos előtt nyitottak a lehetőségek és áldozatos, fegyelmezett munkával minden elérhető. A foci miatt eléggé besűrűsödtek a napjaim – bár ezt egyáltalán nem bánom -, mert azzal a feltétellel kaptam lehetőséget, hogy a labdarúgás nem mehet az iskola rovására. Reggel bemegyek az első két órára, aztán rohanok edzésre, majd vissza az iskolába. Délután ismét edzés, így általában este hét óra körül érek vissza a kollégiumba. Nem panaszkodom, mert tudom, hogy nagy lehetőség előtt állok és céljaim elérése érdekében még nagyon sokat kell dolgoznom. A napi intenzív edzések, meg persze a tanulás miatt kevés szabadidőm marad – szeretnék bekerülni a korosztályos válogatottba – de tudom, hogy ezt csak nagyon kemény és alázatos munkával érhetem el.

Milyen a hangulat a csapatnál, mennyire sikerült beilleszkedni?

Remek a hangulat a csapatban, a többiek egyből befogadtak és nagyon sok segítséget kapok. Szoknom kell még az új közeget, de mindent elkövetek annak érdekében, hogy bizonyítsam edzőinknek – jól döntöttek, mikor megadták a lehetőséget, hogy a felnőtt csapattal edzhessek. Még fiatal vagyok, bár ezt nem éreztetik velem lépten-nyomon és tudom hol a helyem, mi a dolgom – fiatal játékosként büszkén viszem az edzéshez szükséges eszközöket és igyekszem jól végezni a feladatom. A mester és az edzők is biztatnak, mindenben segítenek. Természetesen a szükséges szigor is adott, de ez így van rendben. Elég meglepő dolgokkal találkoztam és nem is gondoltam volna, hogy ilyen módszerekkel is lehet edzeni, mérkőzésekre készülni. Örülök, hogy itt lehetek – bár ez most lehet, hogy nem látszik – kemény volt délelőtti edzés…

A ZTE ellen egy pontot sikerült hazahozni, amely a látottak alapján kevésnek tűnik – a bajnokság végén azonban még igen értékesnek bizonyulhat. Mikor kaptál játéklehetőséget, hogy sikerült a bemutatkozás? Izgultál?

Igen, eléggé izgultam – hiszen ez volt az első NB II-es meccsem. A 85. percben kaptam játéklehetőséget és tudom, hogy kevés volt már hátra, de igyekeztem élni a lehetőséggel, valamint a maximumot nyújtani a rendelkezésre álló idő alatt. A meccs egyébként elég küzdelmes volt és a pálya is elromlott az időjárás miatt. Úgy vagyok ezzel, hogy a tavaszi szezon első meccsén, idegenben benne volt a döntetlen és pozitívan állok hozzá – elhoztunk egy pontot Zalaegerszegről.

Mik a céljaid a labdarúgásban és miként látod az Előre jövőjét?

Szeretnék minél tovább jutni a fociban Békéscsabán és jelen pillanatban úgy érzem, hogy erre minden esélyünk és lehetőségünk meg is van. Óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy tagja lehettem a 24-es keretnek. Megígérem, hogy mindent elkövetek azért, hogy megháláljam a szakvezetés bizalmát és hozzájárulhassak ahhoz, hogy ismét élvonalbeli csapatunk legyen. Így jövőre esetleg már NB I-es labdarúgóként folytathatnám a munkát a liláknál.

Mit üzensz szurkolóinknak?

Azt szeretném mindenkitől kérni, hogy jöjjenek ki a meccsekre és mutassák meg, hogyan kell a Viharsarokban szurkolni! Ez nagyon-nagyon sokat segíthetne a csapatnak és egészen biztosan megkeseríthetnénk a többiek dolgát. Sokkal motiváltabb az ember, ha látja és hallja a tömeget a lelátón, akik mind-mind a csapatukért szorítanak! Előre is köszönöm!

Hajrá Előre! Együtt erősebbek vagyunk!

http://1912elore.hu/site/player/pilan-marko/

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2015. 02. 13.   Archív, Archívum – 2015.

Szűk két hét maradt a tavaszi szezon nyitó fordulójáig. Az igazolások befejeződtek, a felkészülés lassan a vége felé közeledik. A magyarországi edzőmérkőzések tekintetében Zoran Spisljak vezetőedzőt kérdeztük – aki természetesen azonnal rendelkezésünkre állt és mindig szívesen tájékoztatja Szurkolóinkat a csapat pillanatnyi állapotáról, teljesítményéről.

Kérlek, értékeld az eddig Magyarországon lejátszott edzőmérkőzéseket!

A Debrecen ellen mindenki 45 perc játéklehetőséget kapott, játékosaink hozták az edzéstervnek megfelelő teljesítményt. Minden tekintetben fel tudtuk venni a versenyt, szervezettek és fegyelmezettek voltunk. A mérkőzés elején vétett öngól sem zavarta össze a játékosokat, mindenki nyugodtan tette a dolgát. Több helyzetünk volt, mint neves ellenfelünknek – de a befejezéseknél sajnos többször is hibáztunk.

A két következő mérkőzésen lehetőségünk volt felmérni játékosaink futómennyiségét és minőségét. Mindenki 90 perc játéklehetőséget kapott. Maradt a fegyelmezett és szervezett játékunk, ami jobb helyzetkihasználással is párosult. A Szeged 2011 ellen mindvégig stabilan, a mérkőzést folyamatosan kézben tartva játszottunk – ellenfelünknek esélyt sem adva a gólszerzésre. Az Orosháza elleni mérkőzésen kijött az osztálykülönbség is, ami az eredményben is megmutatkozott: 9-0. Mind a két összecsapáson a magabiztos játék mellett, a futómennyiséggel is elégedettek voltunk.

A Kecskemét elleni edzőmérkőzésen a játékosok 60, illetve 30 perc játéklehetőséget kaptak. Egy NB I-es csapat ellen sikerült 90 percen keresztül kézben tartani a mérkőzést és irányítani annak a végkimenetelét. Pontos és fegyelmezett játékkal tudtuk legyőzni ellenfelünket.

A Honvéddal szemben – NB I-be illő játékkal -, mind a két sorunk rendkívül szervezetten és fegyelmezetten játszott. Ezen a mérkőzésen ismét felmértük a csapatot. A futómennyiség alapján bőven elértük az első osztály szintjét, sőt voltak akik meg is haladták azt (45 perc alatt 5.642-6.850 métert teljesítettek.). A játékkal és az eredménnyel teljesen elégedettek voltunk, a futás minőségén szeretnénk változtatni – több sprintet és magasabb intenzitású futást beépíteni a játékba.

Szerdán érkeztetek Törökországba. Mennyiben és milyen módon tudja a program segíteni céljaink elérését?

Indulásunk előtt egy nappal leesett a hó és ez nagy zavart okozott, majdnem edzést kellett kihagynunk. Komoly céljaink vannak, ezért mindenkinek oda kell tennie magát – a pályamunkástól kezdve a vezetőkig. Belekben nincs hó, ezért nyugodtan tudunk készülni – jó minőségű pályákon edzeni, mérkőzéseket játszani. Hozzáteszem, több NB II-es vetélytársunk is itt van és kihasználják a rendelkezésre álló lehetőségeket. A mi terveinkbe sem fér bele, hogy heteken keresztül az időjárás kegyeire bízzuk a csapat felkészítését. Mindezek mellett nemzetközi szinten is fel tudjuk mérni játékosainkat – megtapasztalhatják, hogy milyen egy orosz, kazah, román, osztrák első- vagy másodosztályban szereplő csapat. Nem utolsó sorban, a csapat kohéziónak is nagyon jót tesz egy ilyen edzőtábor. Összességében kifejezetten hasznosnak tartom, mert nagyon sokat tud segíteni a csapatnak és a klubnak.

Milyennek érzed a csapat és a játékosok állapotát?

Nyáron, amikor átvettük a csapat irányítását, felméréseket végeztünk. Most, a felkészülés kezdetén ismét megcsináltuk ezeket a teszteket, melyekből világosan kiderült, hogy minden játékosunk ereje, állóképessége, gyorsasága fejlődött. A csapategység sokat erősödött, nagyon összetartó társaság vagyunk. A csapat a legjobb játékosunk, mindenki nyerni akar és ezért mindent meg is tesznek a fiúk – tisztában vannak azzal, hogy ez csak együtt sikerülhet.

Az új igazolások és a fiatal játékosok beépítése mennyire sikerült?

Ahogy már említettem, nagyon egységesek vagyunk. Ugyanakkor mindenki tisztában volt vele, hogy a távozók helyére új játékosokat kellett igazolni. De az öltözőnkbe csak olyan játékosok jöhetnek be, akik ugyanazt az elvet vallják, mint mi: “Győzni mindenáron”! Spitzmüller István, Fehér Zsolt és Mursits Roland megfeleltek ezeknek az elvárásoknak. Elkötelezettségüket bizonyítván, mind a hárman hosszabb távú szerződést írtak alá.

Stábunk kiemelten odafigyel a saját utánpótlásunkban nevelkedett fiatalokra. Pilán Márkóra Árpi hívta fel a figyelmemet. Zámbori Dániel fejlődését pedig egy ideje már figyelemmel kísértük. Most adódott lehetőség arra, hogy többször is megnézzük mindkét fiút. A tesztek és az edzőmérkőzéseken nyújtott jó teljesítményük alapján jöhettek velünk Törökországba – reméljük ezzel újabb lökést kapnak a fejlődésben és később a csapat hasznára lehetnek.

Mit tudsz a pályánkról, mikor vehetitek birtokba?

Igazából a pályával kapcsolatos munkálatok, ügyintézés, szervezés és minden ehhez kapcsolódó dolog nem a mi feladatunk. Nagyon reméljük – hogy akinek ez a dolga -, felelősséggel fel tudja fogni, mekkora a jelentősége annak, hogy időben használatba tudjuk venni az új pályánkat! A csapattal és a háttérben dolgozókkal együtt mindent megtettünk és a jövőben is megteszünk annak érdekében, hogy a tavaszi szezonban Szurkolóink szívesen és nagy kedvvel jöjjenek ki a mérkőzéseinkre – a kérdés csak az, hogy hova?!

Köszönjük szépen, hogy válaszoltál kérdéseinkre és további sikeres felkészülést kívánunk!

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2014. 11. 07.   Archív, Archívum – 2014.

A Békéscsaba 1912 Előre kiemelten kezeli az utánpótlás nevelés kérdését. A fiatalok itt tartása és folyamatos fejlődésének biztosítása elengedhetetlen egy hosszú távon ütőképes csapathoz. A Békéscsaba UFC-vel kötött együttműködésnek köszönhetően idén júliustól több, mint 600 gyermek rúgja a bőrt a liláknál. Purguly Árpád – aki korábban az U-17-es csapat edzője volt – különösen tisztában van ezzel és kérdéseimre is szívesen válaszolt a kedd délutáni edzés után.

– Az őszi szezontól Zoran Spisljak segítője vagy az NB II-es csapatnál. Honnan jössz, hova tartasz?

Szatmárnémetiből származom, ott születtem, nevelkedtem és ismerkedtem meg a labdarúgás alapjaival. Tizenhét éves koromban lettem felnőtt játékos. Érettségi után döntöttem úgy, hogy áttelepülök Magyarországra. Nem ismertem senkit, így a labdarúgásból nem tudtam megélni. De nem hagytam abba a játékot, hanem a munka és az edzői tanulmányaim mellett folytattam a focit. Edzői munkámat a debreceni Olasz Foci Sulinál kezdtem. Miután már az összes korosztálynál dolgoztam, fogadtam el a DVSC Labdarúgó Akadémia hívását és párhuzamosan vittem az akkori U16-os, valamint a már korábban elvállalt Balkány NB III-as felnőtt csapatatának irányítását. Végül a DVSC mellett döntöttem. Az akadémián töltött 4 év után jöttem Békéscsabára, az U17-es csapathoz.

Hova tartok? Az NB I-be…

– Mik a konkrét feladataid és miben tudsz segíteni a mesternek?

Minden olyan a csapattal kapcsolatos dolog, ami a pályaedző feladata. Szerencsére Zorannal és Bücs Zsolttal nagyszerűen kiegészítjük egymást és szinkronban tudunk együtt dolgozni. Zoran nemzetközi tapasztalatait felhasználva készítünk egy klubfejlesztési tervet, melynek alapjait angolul már megírta, ezt fordítjuk magyarra úgy, hogy közben átdolgozzuk – szem előtt tartva a magyar körülményeket és lehetőségeket – ennek megfelelően formáljuk, hogy ez Békéscsabán is életképes legyen. Valamint dolgozunk még egy számítógépes mérkőzés elemző program kifejlesztésén, ami nagy segítséget nyújt az ellenfél játékstílusának feltérképezésében. Ezt természetesen a saját mérkőzéseink kiértékelésében is sikeresen tudjuk használni. Ennek köszönhetően a játékosoknak nyomtatott formában meg tudjuk mutatni, hogy a pálya melyik részén, milyen hibaszázalékkal passzolt vagy esetleg hol nyert, veszített párharcokat a mérkőzés folyamán. Van tennivaló bőven – de szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek és egy olyan vezetőedzővel dolgozhatok együtt, akitől minden nap tanulok valamit. Remélem Zoran értékesnek tartja a munkámat és így én is hozzá tudok tenni ahhoz, hogy az Előre újra visszakerüljön Magyarország futballtérképére, ott pedig ismét meghatározó szerepet tölthessen be – úgy, ahogy azt terveztem ideérkezésemkor.

 – Hol tartotok a csapatépítésben és miben látod még a fejlődés lehetőségeit?

Csapatunk átlagéletkorát nézve az egyik legfiatalabb az NB II-ben. Az építkezés tekintetében úgy gondolom, hogy igen jó úton járunk – kezdjük megtalálni azt a magot, amely köré egy komoly, ütőképes csapatot tudunk szervezni. De, hangsúlyozom – az út elején járunk és a végcél eléréséhez rengeteget kell dolgoznunk, sok-sok akadályt kell leküzdenünk. A visszajelzések és az eredmények is azt mutatják, hogy helyes irányba indultunk. Tudjuk, nem szabad megállni egy pillanatra sem és azzal is tisztában vagyunk, hogy nagyon sok akadály és munka áll még előttünk. A teljes sikert azonban kizárólag kellő odafigyeléssel, támogatással és megfelelő szurkolói háttérrel lehetséges megvalósítani. Egy stabil NB I-es klubot szeretnénk építeni a Viharsarokban, amire a szurkolók méltán lehetnek majd büszkék, mert a játékosai az utolsó percig küzdenek a sikerért. Ehhez mindenkinek egységesen, egy célért kell küzdeni – ebben látom a fejlődés lehetőségeit.

 – November 8-án, fél kettőkor ismét idegenben léptek pályára, habár ezúttal csak Gyuláig kell utaznotok. Mit vársz a Szeged elleni mérkőzéstől? Folytatódik a győzelmi sorozat?

Mindig optimista vagyok, így állok a következő mérkőzéshez is – úgyhogy egyértelműen győzni szeretnénk. Vezetőedzőnk hasonló elveket vall, így a három pont megszerzése a cél. A feladatunk megvalósítását eltiltás és sérülés is hátráltatja, de egy csapat erősségét mindig a nehéz helyzetekben való összetartás mutatja meg. Tudom, hogy ebben a szituációban is, a játékosaink a maximumot fogják produkálni függetlenül attól, hogy milyen összeállításban lépünk pályára. Úgy érzem, hogy ez a gárda elég erős, hogy sikerrel szerepeljen a következő megmérettetésen is.

 – Jövő héten Liga Kupa 5. forduló: a DVSC-TEVA együttesét fogadjuk itthon, a műfüves pályán. Számításaim szerint elegendő lehet egy döntetlen a hátralévő két csoportmeccs bármelyikén és akkor biztosan a legjobb 16 közé juthatunk. Hogyan készültök?

Köztudott, hogy Debrecen az edzői stáb számára nagyon kellemes emlék, Zorannak és Zsoltnak is vannak szép, kapcsolódó élményei. Mivel 24 évig éltem a Cívis városban és nagyon sokat tanultam az Akadémián, azokat az éveket soha nem fogom elfelejteni. Félretéve az érzelmeket, saját magunkra kell koncentrálnunk és szeretnénk továbbjutni a Liga Kupában – így nem szabad kikapnunk. Biztos vagyok benne, hogy a DVSC is hasonlóképpen gondolkodik és ismét nagyon rutinos, sok nagy csatát megjárt játékost fog ellenünk pályára küldeni – mint tette azt az odavágón, ahol mindezek ellenére sikerült elhoznunk a három pontot. Nincs olyan bő keretünk, mint nagynevű ellenfelünknek, így újra több U21-es játékosunkat is be fogjuk vetni, ahogy eddig is tettük ebben a sorozatban. Függetlenítenünk kell magunkat attól, hogy a bajnokcsapat ellen lépünk pályára, a saját játékunkat kell játszanunk és biztos vagyok abban, hogy bármilyen összetételben játszunk, a focistáink a maximumot fogják nyújtani.

Mire lesz elég? – Reméljük sikerül a debreceni sikerünket megismételni és ismét győztesen jöhetünk le a pályáról.

Megosztás

Facebook

0

email

Print