Békéscsabán, a városháza dísztermében 2020. január 15-én (szerdán) délután tartották meg a város önkormányzatának hagyományos élsportolói fogadását. A rendezvényen adták át a Békéscsaba Sportjáért, valamint a Békéscsaba Halhatatlan Sportcsillaga kitüntetéseket.
Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.
Kapcsolódó hivatkozás:
https://www.beol.hu/sport/helyi-sport/koszontottek-bekescsaba-legjobb-sportoloit-2436192
Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:
Március hónapban sem feledkezünk meg születésnaposainkról, hiszen az Előre-család több tagját köszönthetjük ezúton is.
Március 3-án Szélpál Norbert nyitja a sort, aki 23. életévét tölti be ezen a napon. A folytatásban március 7-én Lustyik Levente, majd 20-án Barkász Sándor többségi tulajdonosunk, valamint Pásztor József szakmai igazgatónk ünnepelhet. A sort Sinan Sinanovic zárja ebben a hónapban, hiszen március 27-én évei számához még egyet hozzáadhat.
A Békéscsaba 1912 Előre Futball ZRt. minden dolgozója nevében boldog születésnapot, jó egészséget és további sikereket kívánunk!
Pásztor József a megyei bajnokságból érkezve lett csabai legenda.
Pásztor József igazi legenda Békéscsabán: itthon csak ebben a városban futballozott, az élvonalban is csak ott edzősködött, így természetesen innen volt válogatott is. Tizenhárom év alatt 361-szer lépett pályára a Békéscsaba NB I-es csapatában – ezt a rekordot aligha dönti meg bárki is –, majd az ő irányításával lett a klub bronzérmes 1994-ben. Igazi pengés művésze volt a futballnak, nem érdemtelenül imádták a szurkolók.
Fotó: Imre György
– Mai ésszel felfoghatatlan, hogy valaki húszévesen a megyei bajnokságból egyből az élvonalba robbanjon be.
– Manapság nem is fordul elő.
– Hetvennégyben ez hogyan sikerülhetett? És miért csak akkor figyeltek fel önre?
– A szabolcsi Vencsellőn születtem, ott is cseperedtem fel. Minden szabadidőmben sportoltam, leginkább fociztam. Képzést nem kaptam, de nem lehettem rossz, mert többször is hívtak más csapatok, én azonban nem akartam menni, nem tudtam, milyen futballista vagyok. Volt jó állásom, cipészként dolgoztam, mint az édesapám, jól is kerestem, havi 2400 forintot. Amúgy amikor Békéscsabán végül aláírtam, NB I-es játékosként éppen ugyanennyi volt a fizetésem.
– Ezt is nehéz mai ésszel elhinni.
– Pedig így volt. De ugyanennyit keresett a Fradiban Nyilasi Tibi vagy az Újpestben Törőcsik Andris is, mert akkoriban egy húszéves játékosnak ennyi járt, a harmincasoknak pedig úgy hatezer körül. Nagy hülyeség volt, mert például Törő miatt ezrek mentek ki a stadionba, de ezt nem vették figyelembe, és ez sok tehetséges fiatalnak a kedvét szegte.
– A kevés pénz miatt nem vonzotta húszéves koráig az élvonal?
– Dehogy! Amikor tizennégy voltam, az osztályfőnökünk mindenkit megkérdezett, mi akar lenni, és én határozottan feleltem, hogy futballista. Tényleg állandóan sportoltam; télen korcsolyáztam meg pingpongoztam, utóbbiban hívtak Nagykállóra az NB I-be is, de kipróbáltam a röplabdát és a kézilabdát is. A testnevelő tanárunk minden sportágban jó volt, később a vencsellői futballcsapatban játékostársam lett, és az ő példája ragadós volt. Tizenketten voltunk egy osztályban ötödikestől a nyolcadikosig, de ki tudtunk állítani egy futballcsapatot, a kimaradó tizenkettedik ügyetlen volt, de ő megírta nekünk a leckéket, így lett tagja a csapatnak.
– Még mindig nem tudjuk, miért csak húszévesen fedezték fel.
– Felfedeztek korábban is. Két napot töltöttem Rakamazon, majd hazamentem. Hívtak Nyíregyházára, de nem tetszett, aki ott beszélt velem, ezért egy nap után megint hazamentem. Aztán megkeresett Papp László, a Békéscsaba technikai vezetője és Süle István, a klub egyik edzője, és elmondták, még sohasem láttak játszani, de a hírem eljutott hozzájuk, és ez alapján leigazolnának. Azt sem tudtam, hol van Békéscsaba. Adtam magamnak egy hónapot – ez 1974-ben volt –, és azóta is itt vagyok.
– Hogyan lett azonnal alapembere az akkor feljutott Békéscsabának?
– A felkészülés idején a Tisza-kupán játszottunk a Salgótarjánnal, és azt mondták, fogjam le az olimpiai bajnok Básti Istvánt. Lefogtam. Az első bajnokin kezdő voltam az MTK ellen, a másodikon a Vasassal játszottunk, és azt mondták, most Kű Lajost fogjam le. Őt is lefogtam. Valahogy így ragadhattam bent a csapatban.
– Irányítóként, pengés játékosként lett a hetvenes évek egyik legjobb magyar játékosa, nem pedig emberfogóként!
– Akkoriban még ez volt a taktika, mindenkinek fognia kellett a vele szemben lévő ellenfelet. Ezért imádtam a Fradi ellen játszani, mert Ebedli Zoli nem sokat futott és nem is nagyon védekezett, hagyott játszani. Mások bezzeg a mosdóba is követtek, és a huszadik percig ötször agyonrúgtak. Igazi élvezet volt annyi remek futballistával egy pályán játszani. Ha akkor már mehettünk volna profinak, megszállhattuk volna Európa élklubjait is.
– Mindössze kilencszer lehetett válogatott, és bár 1978-ban az év labdarúgója lett, nem került be a világbajnoki keretbe. Ezt hogyan élte meg?
– Akkor nagyon rosszul esett, de amikor később edző lettem, rájöttem, igaza volt Baróti Lajos szövetségi kapitánynak. Ő már korábban kiválasztotta a szűkebb keretét, nem a pillanatnyi forma alapján válogatott, és érthetően nem egy békéscsabai gyerekre bízta a Fradiból, az Újpestből meg a Vasasból érkezett társak irányítását. Egész egyszerűen hiányzott volna az összeszokottság, amit a válogatottban az idő hiánya miatt nehéz megteremteni.
– Akkor miért nem mondott igent valamelyik fővárosi klub hívására?
– Már Békéscsabára is nehezen jöttem, nekem eleinte még ez a város is túl nagy volt. Aztán itt befogadtak, ideköltöztek a testvéreim is – hogyan is mehettem volna tovább? Csak egyszer kacérkodtam a gondolattal, az olimpiai kerettel játszottunk Spanyolországban, én lettem a torna legjobb játékosa, és le akart szerződtetni a Málaga. Csakhogy disszidálnom kellett volna, és ezt nem tehettem meg a családommal.
– Kilencvennégyben edzőként bronzérmet nyert a csapattal. Az volt minden idők legjobb Békéscsabája?
– Nehéz megmondani, de az tényleg nagyon jó csapat volt, az aranyérmet is megérdemelte volna. Vezettük is a bajnokságot, de az utolsó fordulókban sérülések és kiállítások miatt kikaptunk néhányszor, és csak harmadikok lettünk. Pedig az egész ország szurkolt nekünk, annyira látványosan futballoztunk. Ugyanakkor el kell mondani, hogy a fővárosi csapatok akkoriban visszaestek, az állam kiszállása után keresték a tulajdonosokat, és ez nehezítette a helyzetüket.
– Mitől volt annyira jó az a Békéscsaba?
– Én sem tudom. Szinte csak a másodosztályból igazoltunk, a többiek saját nevelésű játékosok voltak, és nagyszerű közösségé kovácsolódtak. Az edzéseken mindent labdával csináltunk, folyamatosan futballoztunk, négy a kettő meg hat a három ellen, gyakoroltuk azt a labdatartást, ami manapság is divatos és korszerű. Nem voltak nagy fizetések, de a megyében privatizáltak néhány nagyobb céget, azok is beszálltak, akadtak olajozók is, akik adtak valamennyit, szóval azt mindenki megkapta, amit ígértek neki. Emellett remek volt a közönség, a békési falvakból különbuszokkal is jöttek az emberek, gyakran játszottunk tízezer néző előtt is.
– A legenda szerint az öltözői fröccsözés is összekovácsolta ezt a közösséget.
– Ez hazugság, és tudom, hogy Váczi Zoltántól ered. Ő a szünetekben bement a mosdóba cigizni, de ennyi, az öltözőben mindig rend és fegyelem uralkodott, minden más, amit mondott, nem igaz, nem véletlen, hogy az egykori társai nemigen állnak szóba vele. Hétfőnként mindig ünnepeltünk egy születés- vagy névnapot, én vittem kolbászt, mindenki megihatott egy, legfeljebb két sört, ez volt az a nagy mulatozás.
– Most mi a funkciója a klubnál?
– Mondjuk úgy, hogy szakmai tanácsadó. Edzősködni már nem akarok, ha megkérdezik a véleményemet, akkor elmondom, és ez ki is elégít.
– Miért nem akar edzősködni?
– Mert elég volt. Kevesen töltenek el ennyi időt egy helyen, nem lehet mindig nyerni, és nem akartam megvárni, hogy miközben folyamatosan gyengül a keret minősége, engem lekiabáljanak itt az emberek a kispadról.
– Az egyik nyilatkozata miatt híressé vált kocsmája megvan még?
– Meg, de már kiadtam bérbe. Az az eset tényleg vicces volt. Egy Vác elleni meccs után kérdeztek a tévések, hogy milyen érzés a sikerek fényében a város főutcáján sétálni, mire mondtam, ott én nemigen járok, az otthonom, a pálya és a kocsma háromszögében élek. Ezt sokan úgy értették, hogy kocsmázom, pedig a kocsma nem az én világom. Tulajdonosként is csak takarítottam és beszereztem az árut, a pult mögött sohasem álltam. Nem nekem való. Olyan sorsú emberek jártak be, akiktől nemhogy nem fogadtam volna el borravalót, hanem inkább meghívtam volna az italukra. Ez viszont nem tesz jót az üzletnek, jobb is így, hogy már nincs vele dolgom.
Forrás: Békés Megyei Hírlap, 2019. január 19.
Kedden délután Békéscsabán, szép számú érdeklődő előtt a Csabagyöngye Kulturális Központban köszöntötték klubunk három egykori legendáját, Pásztor Józsefet, Vágási Sándort és Árgyelán Jánost.
Szigeti Csaba, Békéscsaba Megyei Jogú Város sportcsoport vezetője rendhagyó 90 percre invitált minden érdeklődőt a Csabagyöngye Kulturális Központba, ahol kedden délután a Békéscsabai Előre labdarúgó csapatának három egykori legendáját köszöntötték: Pásztor József, Vágási Sándor és Árgyelán János különböző aspektusból került fókuszba ezen a napon.
A ragyogó szervezőkészségéről is ismert városi sportvezető a múltidőző összejövetel moderátori szerepét is felvállalta, amiben Borbola Bence, a Nemzeti Sport szakírója, egykori Előre labdarúgó volt a segítségére. A köszöntő után Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere kapott szót, aki kiemelte, hogy egy közösség életében mindig fontos a múlt tisztelete. Örömét fejezte ki azért, hogy a termet megtöltő ünneplők között fiatalok is szép számban felbukkantak, hiszen az Előre legendái példaképül szolgálhatnak számukra.
Ezt követően az ünnepeltek kerültek sorra. Borbola Bence egy rövid filmbejátszás után Pásztor Józsefet kérdezte annak apropóján, hogy 1978-ban ő lett a Népsport osztályzatai alapján az év játékosa. Állítása szerint a kilencszeres válogatott nem követte nyomon a sportnapilap osztályzatait, persze azért örült annak, hogy ő lett a győztes. Bántotta ellenben, hogy Baróti Lajos szövetségi kapitány nem vette figyelembe a nemzeti együttesnél, de megértette a szakvezetőt, aki több éven át állandó szűk kerettel dolgozott.
Vágási Sándor az 1978. december 2-án a Diósgyőrnek lőtt mesterötössel híresült el, amiért akkor az igen ritka tízes osztályzatot kapta meg az újságíróktól. A beállós elmondta, hogy az ominózus meccsen taktikai középcsatár volt, ami nem volt idegen számára, hiszen előző csapatában Békésen, ott játszott a Megye I. osztályban. Nem is eredménytelenül, amit az egy szezonban elért 48 gólja mutat.
Árgyelán Jánost 25 évvel ezelőtt az MLSZ választotta az év labdarúgójának. Erről egy külföldi útról hazafelé tartva egy taxistól értesült, amelyből az egykori sztorik szerint majdnem ki is esett a hír hallatán. Mint mondta, sok jó játékos volt akkoriban, örült az első helynek, ennek köszönhetően a válogatott keretbe is bekerült, nagy szívfájdalmára azonban a nemzeti együttesben nem léphetett pályára.
Díszvendégként a csabai ünnepből Kiss László, a Vasas harmincháromszoros válogatott labdarúgója, illetve az utolsó magyar világklasszis futballista, Détári Lajos is kivette a maga részét, akik személyesen is köszöntötték a legendákat. A hetvenszeres válogatott, Nyilasi Tibor videoüzenetben tette meg ugyanezt. Az Előre korábbi vezetőedzője, Komjáti András is eljött Békéscsabára, aki személyesen is kapott ajándékot Szarvas Pétertől, mivel éppen ezen a napon ünnepelte 65. születésnapját.
A rendezvény hivatalos záró momentumaként Nagy László, a Mening Zrt. vezérigazgatója az 1977-es csabai csapat tagjainak aláírásával ellátott lila-fehér labdát ajánlott fel a majdani békéscsabai sportmúzeumnak, amit Szarvas Péter vett át.
Az ünnepi délután egykori emlékezetes sztorik felelevenítésével és autogramosztással zárult.
Fábián István (Katolikus Rádió) összeállítása:
Csatlakozzon YouTube csatornánkhoz:
Időpont: 2018. november 20. (kedd) 16:00 óra
Helyszín: Békéscsaba, Csabagyöngye Kulturális Központ (Panoráma terem)
Cím: 5600 Békéscsaba, Széchenyi utca 4.
A 2018. november 13-án (kedd) 11:00 órától megtartott sajtótájékoztatón Szarvas Péter Békéscsaba Megyei Jogú Város polgármestere, Szigeti Csaba sportcsoportvezető és Marosvölgyi Károly arról adott tájékoztatást, hogy 2018. november 20-án (kedd) 16:00 órától a békéscsabai Csabagyöngye Kulturális Központban kerül lebonyolításra az Előre-legendák jubileuma elnevezésű rendezvény.
Fotó (balról-jobbra): Szigeti Csaba, Szarvas Péter, Marosvölgyi Károly
Az esemény apropója többrétű, hiszen Pásztor József 40 évvel ezelőtt nyerte el a Népsport Kupát – az osztályzatok alapján lett az év játékosa, ugyancsak 40 évvel ezelőtt rúgta Vágási Sándor a mesterötöst (1978. december 2-án a Diósgyőr ellen) – aki az egyetlen, aki Előre labdarúgóként tízes osztályzatot kapott, illetve 25 évvel ezelőtt a Magyar Labdarúgó Szövetség Elnökségének döntése értelmében Árgyelán János az év játékosa lett. A jubileumi események kapcsán legendáinkat egy beszélgetős műsor keretein belül köszöntik majd. Sztárvendégek is érkeznek: Détári Lajos – hatvanegyszeres válogatott, hétszeres világválogatott és egyszeres Európa-válogatott magyar labdarúgó, edző és Kiss László – aki 33 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban 1979 és 1984 között és 11 gólt szerzett – személyeiben. A műsorvezetők Borbola Bence újságíró (Nemzeti Sport) és Szigeti Csaba sportcsoportvezető (Békéscsabai Megyei Jogú Város) lesznek.
Fotó (balról-jobbra): Borbola Bence, Szigeti Csaba, Szarvas Péter, Marosvölgyi Károly
A sajtótájékoztatón Szigeti Csaba köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szarvas Péter ismertette a rendezvény részleteit, végül de nem utolsósorban Marosvölgyi Károly rövid statisztikai mutatókat elővezetve méltatta az eseményt, valamint megköszönte a meghívást.
Szarvas Péter: – Sok-sok évtizede éljük meg, hogy a labdarúgás a világon, így Békéscsabán is a legnépszerűbb sportág. A közösségek, baráti társaságok beszélgetéseiben a mai napig előbb-utóbb szóba kerül a foci. Elmondhatom, hogy számomra is ez a legkedvesebb sportág. Azon túl, hogy a labdarúgás iránti érdeklődés egyáltalán nem csökkent, szinte minden klubnál, minden országban visszaemlékeznek azokra a játékosokra, akik pályafutásuk során folyamatosan nagyszerűen teljesítettek, vagy emlékezetes gólok fűződnek nevükhöz és egyáltalán valamiben egyedülállóak, kivételesek voltak. Szerencsére a csabai labdarúgás nem szűkölködik ilyen focistákban, eseményekben, így ezekre szeretnénk november 20-án visszaemlékezni. A rendezvényre a jubileumi alkalmak apropóján meghívtuk Pásztor Józsefet, Vágási Sándort és Árgyelán Jánost – köztük a közös pont pedig természetesen Marosvölgyi Karcsi bácsi, aki edzőként mindhárom legenda pályafutásában közreműködött. Bízom benne, hogy egy jó hangulatú, vidám és sok-sok beszélgetéssel tarkított rendezvényen fel tudjuk majd tárni az ünnepeltjeink nevéhez fűződő emlékezetes pillanatokat. Szerencsére mindhárom játékoshoz fűződnek személyes emlékeim is, és november 20-án három kiváló sportember elért sikerei előtt szeretnénk tisztelegni, nekik és a csabai futball-társadalomnak is örömet okozni.
Szigeti Csaba: – A rendezvényünk alcíme: meccsek, gólok, sztorik – így az eseményen a beszélgetések mellett szeretnénk mérkőzés jeleneteket, gólokat is bemutatni és bízunk benne, hogy sok-sok érdekes és izgalmas történettel gazdagodhatunk ezen a napon. Stílszerűen kilencvenpercesre tervezzük a programot, de ahogy a mérkőzéseken, itt is elképzelhető majd hosszabbítás. A három legendához méltó díszvendégeket is hívtunk, akik még tovább emelik majd a rendezvény színvonalát. A belépés természetesen díjtalan lesz, reméljük sikerül majd megtölteni a rendelkezésünkre álló termet, hiszen minden Előre-drukkert, rajongót és érdeklődőt szeretettel várunk!
Marosvölgyi Károly: – Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy 1974 óta voltam edző az Előre kötelékében. Végigjártam a ranglétrát és pályafutásom alatt 54 alkalommal ültem első osztályú mérkőzésen edzőként, valamint több mint 120-szor pályaedzőként a kispadon. Huszonkilenc évig álltam alkalmazásban a klubnál, természetesen az utánpótlást és a focisulit is beleszámítva. Mielőtt ide jöttem, kezembe került a Békés Megyei Hírlap egy régebbi száma, amelyben volt egy szavazási lehetőség, hogy ki volt az Előre legjobb 11 játékosa? Megszámoltam, ötven név volt felsorolva és ebből negyvenegy focistával volt is szerencsém együtt dolgozni. A csabai labdarúgásban mindig volt megfelelő szintű utánpótlás és sokan pályájuk végéig, sőt még utána is hűek maradtak a csapathoz, a klubhoz, a városhoz – ez is bizonyítja, hogy milyen helyet foglalt el a magyar fociban az Előre. A körülmények az én időm óta rengeteget változtak, sokkal több a lehetőség és sokkal több eszköz áll rendelkezésre, ezért úgy érzem Békéscsabán a feltételek ideálisak lehetnek a jó focihoz. Sajnos sokan már nincsenek köztünk, de mindenkire egytől-egyig emlékszem és mindig kitüntetésnek tekintettem, hogy ilyen labdarúgókkal foglalkozhattam. Nagyon fontosnak tartom, hogy a város így megbecsüli ezeket a játékosokat és bízom benne, hogy ez a rendezvény is felhívja egy kicsit figyelmet arra, hogy mit teljesítettek.
Készítette: Békéscsabai Médiacentrum Kft.
Csatlakozzon az eseményhez facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/events/2178420485542598/
Közösségi média