Címkézett bejegyzés

Beharangozó: Békéscsaba 1912 Előre – Újpest FC

2015. október 31-én (szombaton) 18:00 órától lila-fehér rangadó következik a Kórház utcai centerpályán, amikor a Békéscsaba 1912 Előre csapata az Újpest FC együttesét látja vendégül, az OTP Bank NB I Liga 2015/2016-os szezon 14. fordulójában.

20151029

Az Előre élvonalba kerülésének idején (1974/75) az Újpest legszebb aranykorát érte, hiszen a hetvenes években minden bajnokság végén a dobogón volt és csak kétszer nem a legtetején (1975/76-ban harmadik, 1976/77-ben második helyezés). A többi nyolc esztendőben mindig az Újpest volt a magyar bajnok. Az Újpest az egyik legnagyobb hagyományokkal bíró magyar labdarúgócsapat, melyet a XIX. század utolsó napján 1899. december 31-én alapított meg 20 lelkes újpesti fiatal Újpest Football Club néven. A klub első elnöke Baráth Lajos volt. Első hivatalos mérkőzését a csapat a szemközti Duna parton székelő III. Kerületi TVE ellen játszotta, az eredmény 1-1 volt. A klub történetének első gólját Weindlinger szerezte. Az 1901-ben beindult magyar labdarúgó bajnokságban a másodosztályba sorolták a csapatot, ahonnan 1905-ben jutott fel a legmagasabb osztályba. A 2011-es bajnokság végén kiesett, ám következő esztendőben, 2012-ben vissza is került és azóta folyamatosan az élvonalban szerepel a csapat – a Ferencváros után a második legeredményesebb labdarúgó klub. Eddigi teljesítménye 20 arany, 21 ezüst és 18 bronzérem. A klub első aranykorát a húszas évek végén, a harmincas évek elején élte, abban az évtizedben ötször nyerték meg a bajnokságot. Ennél lényeges eredményesebbek voltak a hetvenes években, amikor a legendás Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó csatársorba belenőtt többek között Törőcsik András, Nagy László, Fekete László is. Azokban az években többször is száz gól felett teljesített a bajnokságban a klub, csatáraik közül Bene, Fazekas, Dunai II és Fekete többszörös gólkirályok voltak.

Nagyon nagy vad tehát az Újpest, amelynek ráadásul mindig jól ment az Előre ellen a játék. Ezt szemléletesen mutatja a két csapat eddig lejátszott bajnoki mérkőzéseinek statisztikája is, mely nyomasztó újpesti fölényt mutat. Például az Előre eddig még sohasem nyert bajnoki mérkőzést Újpesten és hazai pályán is csak nagyon keveset, az Előrének kimagaslóan a legrosszabb az idegenbeli és hazai mérlege a színtestvér csapat ellen.

A magyar bajnokság élvonalában eddig összesen 51 bajnoki mérkőzést játszott egymás ellen a két csapat. Mielőtt a konkrét adatokat megvizsgálnánk érdemes előrebocsátani néhány beszédes tényt. A hetvenes években tíz bajnoki mérkőzésen az Előre egyszer sem győzött, hét vereség mellett mindössze három döntetlenre futotta a csapat erejéből. A nyolcvanas években a legkiegyenlítettebb a két csapat egymás elleni mérlege, három győzelem mellett hét döntetlen és kilenc vereség a mérleg. A kilencvenes években 2 győzelem, 4 döntetlen és 9 vereség a bajnoki mérkőzések megoszlása. A XXI. században bajnoki mérkőzésen még nem szereztünk pontot a fővárosi lila-fehérek ellen, hét meccs, hét vereség a mérleg.

team_ujpest_fc_2015_2016

Az NBI-ben eddig összesen 51 mérkőzést játszottunk egymás ellen. Az eredmények Békéscsabán és Újpesten is újpesti fölényt mutatnak.

A Békéscsabán lejátszott 25 bajnoki mérkőzés statisztikája: 5 győzelem, 9 döntetlen, 11 vereség. A gólkülönbség 33-46.

Újpesten ugyanez a statisztika 26 mérkőzés után: 21 győzelem, 5 döntetlen, 0 vereség. A gólkülönbség: 73-16.

Az összesített eredmények tehát békéscsabai szempontból: 51 mérkőzésen 5 győzelem, 14 döntetlen és 32 vereség. A gólkülönbség: 49-119.

Legnagyobb arányú győzelem: Békéscsaba – Újpest 4-2 (1984/85).

Legnagyobb arányú vereség: Újpest – Békéscsaba 9-2 (1979/80).

Legelső (1974/75) hazai NBI-es mérkőzésünk eredménye 0-2 volt, az utolsó NBI-es meccsünkön vereséget szenvedtünk Újpesten 2-0 (2015/16).

Látszólag tehát minden ellenünk szól, a csapat igazi mumusa érkezik Békéscsabára a hétvégén. És ha ez esetleg nem lenne elég, ehhez hozzájön még az Előre gyenge bajnoki szereplése. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy az elmúlt két bajnoki mérkőzésünket gyakorlatilag a második félidőben veszítettük el. Debrecenben a félidő még csak 0-1 volt (a vége 0-7), a Paks ellen hazai pályán félidőben 2-0-ra vezettünk, mégis övék lett a sajt. Hiába álltunk ellen a róka komiszságának az utolsó percig, mégis maradt még egy trükkje (Bartha mintaszerű 25 méteres szabadrúgása) és ennek következtében mind a három bajnoki pontot be tudták kasszírozni.

Tehát annyira rosszak az előjelek, hogy ebből akár valami jó is kisülhet. Mert azért az Újpest sem az a csapat napjainkban, amelyik az ország bármelyik pályáján győzelmi eséllyel léphet pályára. Sőt! Előző kilenc mérkőzésükön öt döntetlen mellett négy vereség volt az újpestiek mérlege, utolsó győzelmüket éppen ellenünk aratták még augusztus elsején. A hétvégén hazai pályán a másik feljutót, a Vasast verték meg 2-0-ra. Tehát hiába a dicső múlt, a mai Újpest semmiben nem hasonlít nagynevű és népszerű elődjére. Igaz mi sem, de most mind tudásban, mind eredményességben szerintünk lényegesen közelebb van egymáshoz a két csapat, mint korábban bármikor. Tehát miénk az esélytelenek esélye, kezünkben a lehetőség, hogy mindabból a rosszból, ami mostanában bennünket ér, erényt kovácsoljunk. Használjunk ki minden adódó lehetőséget. Használjuk ki például azt, hogy nincs respektünk, hogy ránk mindenki felülnézetből vet pillantást, hogy sokan el is tekintenek tőlünk, hogy a mezőny nagy része miattunk nyugodt, mert hiába van papíron két kieső, az egyik már megvan. Szerintük!

Hogyan lehet ebből a szituációból esélyt csiholni? Úgy, hogy (sajnos) létrejött az a paradicsomi helyzet, hogy nincs semmi más szempont, csak a játék minél sikeresebb és eredményesebb végrehajtása. A játékosoknak nem kell, hogy remegjen a lábuk, nem kell, hogy izguljanak, nyugodtan megpróbálhatják megvalósítani legjobb ötleteiket, amelyek egy adott helyzetben eszükbe jutnak. Mert ha mozdulataikat a sikertelenségtől való félelem, a hibázás elkerülésének mindenek feletti óhajtása irányítják, abból csak rossz dolog sülhet ki. Azokat már ismerjük! Azt nyilván tapasztalatból tudják a játékosok, hogy a magabiztosság fél siker minden egyes párharcban, minden egyes próbálkozásban. Már gyakorlatilag nincs veszítenivaló semmi sem! Muszáj előre mennünk! Mehet fel minden egy lapra! Játszunk meg mindent esélyt, amit csak lehet! És bízzunk abban, hogy szurkolóink is ott lesznek velünk a stadionban, mert velük azért lényegesen könnyebb vagánynak, magabiztosnak lenni, mert akárhogyan is van, de tényleg igaz: Együtt erősebbek vagyunk!

Békéscsaba 1912 Előre – Paksi FC

paksi_fc_150

OTP Bank NB I Liga 2015/2016. 13. forduló

Békéscsaba 1912 Előre – Paksi FC

2-3 (2-0)

Időpont: 2015. október 24. (szombat) 17:30 óra

Helyszín: Kórház utcai stadion

Cím: 5600 Békéscsaba, Kórház utca 6.

Játékvezető: Berke Balázs

Asszisztensek: Horváth Róbert, Becséri Gergely

Tartalék játékvezető: Kormányos II. Gábor

Békéscsaba: Mursits Roland, Bényei Balázs, Balog Zsolt, Thomas Piermayr, Nascimento de Oliveira Fabio, Ezequiel Calvente Criado, Borbély Bálint, Spitzmüller István, Laczkó Zsolt, Viczián Ádám, Birtalan Botond. Cserék: Ilizi Lubos, Szalai Dániel, Bagi István, Bratislav Punosevac, Vadász Viktor, Szilágyi Péter, Koroudjiev George Assenov.
Vezetőedző: Zoran Spisljak.

Paks: Molnár Péter, Gévay Zsolt, Papp Kristóf, Kesztyűs Barna, Bertus Lajos, Koltai Tamás, Szabó János, Bartha László, Kulcsár Dávid, Balázs Zsolt, Lenzsér Bence. Cserék: Székely György, Frőhlich Roland, Hahn János Csaba, Szakály Dénes, Ródenbücher István, Vági András, Bajner Bálint Marcell.
Vezetőedző: Csertői Aurél.

Nézőszám: 1.246

Gólszerzők: Birtalan Botond (7. perc és 9. perc), Papp Kristóf (54. perc), Szakály Dénes (82. perc), Bartha László (97. perc).

Sárgalapok: Papp Kristóf (46. perc), Balázs Zsolt (97. perc).

Piroslap: Szalai Dániel (92. perc).

Bár erre valószínűleg nem számítottak sokan, a Békéscsaba villámrajtot vett: a hetedik percben Birtalan Botond használta ki ziccerét, majd két percre rá ismét ő villant, Molnár kapus felett emelt a hálóba (2-0). Ívelt labdákkal próbálkozott a folytatásban a kissé talán megszeppent Paks, de ezek nem jelentettek komoly veszélyt Mursits kapuja előtt.

Nem találtak kaput a kísérletek, a félidő közepén például Borbély szabadrúgása ment el a kapu mellett. A 41. percben viszont Molnár tartotta meccsben a vendégeket: Birtalan tíz méterről leadott lövését védte, így 2-0-ra vezetett a Békéscsaba a félidőben.

Paksi rohamokkal kezdődött a második félidő és ennek hamar meg is lett az eredménye: az 54. percben Papp Kristóf hét méterről bólintott a csabai kapuba egy szögletet (2-1). Két percre rá majdnem jött a következő vendég gól: Mursits védett nagyot Gévay fejesénél. A 65. perctől állt a játék, eltört ugyanis a szögletzászló.

A hajrába érve Szalai fejesénél kellett figyelnie Molnárnak, majd a paksi kispadnál zajló eseményekre figyelhetett a publikum: Tököli Attila másodedzőt küldte a lelátóra a játékvezető. A 80. percben Papp révén kapufáig jutott a Paks, egy percre rá Szakály Dénes viszont már a kapuba talált: kapásból lőtte Szabó passzát a kapu közepébe (2-2). A ráadásban is a Paks járt közelebb a gólhoz: egy vendég lövést a léc hárított. Hiába a korai gólok, a Békéscsaba nem tudta megtartani előnyét, sőt Szalai kiállítása után még emberhátrányba is került. Ez pecsételte meg a hazaiak sorsát: a 97. percben Bartha szabadrúgása akadt a felsőbe (2-3).

Úgy kezdte a Békéscsaba a mérkőzést, ahogy azt egy hazai csapatnak kell. Ehhez eredmény is párosult: kettő-nullra vezetett az együttes tíz perc után. Utána a Paks átvette az irányítást, de a játékában nem volt benne a gólveszély. A második félidőben már alakítottak ki helyzeteket a vendégek, melyből kettőt be is lőttek. A végén pedig egy ritkán látható szabadrúgásgólt láthattunk. Kettő-nullnál nem volt benne a meccsben ez az eredmény.

Zorán Spisljak: — Kettő-nulla után egyáltalán nem gondoltam arra, hogy megvan a mérkőzés, de arra sem, hogy ezen a napon elbukhatjuk a találkozót. Nagy érvágás volt, hogy az egyik kulcsjátékosunkat, Ezequel Calvente Criadot elvesztettük a második játékrészre. A csapat egy része meglehetősen éretlen játékot produkált.

Csertői Aurél: — Elaludtunk a mérkőzés elején, a gólok után azonban magához tért a csapat, a huszadik perctől kezdve pedig fokozatosan átvettük a mérkőzés irányítását. Szakály Dénes góljára mondják fociberkekben: jó csere volt. Láttam a csapaton, hogy végig hisz a győzelemben, mentek is előre, egyre több helyzetünk adódott. Ennek köszönhetjük győzelmünket.

line_purple

line_purple

Fotók Jegyzőkönyv Tabella

line_purple

Csatlakozzon az eseményhez facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/events/1671309059776978/

Beharangozó: Békéscsaba 1912 Előre – Paksi FC

A két csapatnak egyszerűen ugyanúgy nincs közös története, mint ahogyan a Duna és Körös sem találkozik egymással Magyarországon, mert eddigi élete során pontosan úgy kerülte el egymást a két csapat, mint a két folyó. Hiszen az alacsonyabb osztályokban egy Duna-parti dunántúli település és egy Körös-parti tiszántúli település együttesének gyakorlatilag nincsenek kapcsolódási pontjaik. Legfeljebb kupamérkőzések során találkozhattak volna egymással, de fiatalabb korában a paksi csapat egyszer sem hagyta el Tolna megye területét, általában idejében – ahogyan az egy megyei I. osztályú csapattól igazából elvárható –, még a legelején fejezték be kupa küzdelmeiket, nem jutottak el abba a pozícióba, hogy magasabb osztályú, vagy más megyékből kijutó kiscsapatokkal megmérkőzhessenek. A magyar bajnokság élvonalába pedig csak a XXI. században, a 2005/06-os NBII-es bajnokság megnyerése után jutottak fel. Éppen egy évvel a Békéscsaba élvonalbeli búcsúja után, tehát abban a szezonban, amikor sem a Békéscsaba, sem a Paks nem volt az élvonal tagja. Mi abban az évben kezdtük meg „tíz szűk esztendőnket”, míg a paksiak ekkor lettek életükben először tagjai a magyar bajnokság élvonalának. Azóta viszont stabilizálták helyüket a legmagasabb osztályban az idei a tízedik élvonalbeli szezonjuk.

paksi_fc

Egyébként az Előre éppen negyven évvel korábban (1912) alakult meg, mint a Paksi Kinizsi SK (1952). A Tolna megyei település valószínűleg soha nem került volna fel Magyarország labdarúgó térképére, ha 1982. december 28-án nem kezdi meg működését a Paksi Atomerőmű! De megkezdte és ezzel Paks az ország villamos energia ellátásának legnagyobb központja lett (2014-ben az ország áramellátásának 56,3%-t adta az erőmű). Az erőmű építését 1966-ban határozták el, 1969-ben kezdtek hozzá, mai állapotát 1987-ben nyerte el. Az a tény pedig, hogy egy mezőgazdaságra koncentráló kistelepülésére települt az ország legnagyobb ipari létesítménye, természetesen gyökeresen megváltoztatta az ottaniak életét is. A település 1979-ben városi rangot kapott, lakosainak száma az erőmű építése és teljes beindítása idején körülbelül hatezer fővel gyarapodott, a ma 20 ezer lakosú várost az ország legdinamikusabban fejlődő településének tartják. Ez a dinamikus fejlődés nem kerülhette el a város sportéletét, így labdarúgását sem. A biztos anyagi hátteret adó erőmű támogatását élvezve, lépésről-lépésre építette fel önmagát a város focicsapata, amelyik ma már stabil tagja az élvonalnak és például náluk pallérozódott az ország Böde Danija (Fradi) is.

Az élvonalban végigjárták az újoncok szamárlétráját. Első három (2006-2009) NBI-es évükben egyaránt 11-ek voltak, a következő évben (2009/10) éppen alattuk húzták meg a vonalat (14.), aztán egy huszárvágással következő, ötödik NBI-es szezonjukat a dobogó második helyén zárták. Bajnoki ezüstérem, Liga Kupa győzelem és nemzetközi kupaszereplés lett az év hozadéka, egyértelműen az év legnagyobb meglepetését szolgáltatták eredményeikkel. Ettől az esztendőtől számítanak olyan középcsapatnak, amelyik az élvonal bármelyik csapatára veszélyes lehet, bárkit képes lehet legyőzni, egyszóval számolni kell velük. Az második helyezés után még volt egy ötödik (2013/14), egy hatodik (2011/12), egy tizenegyedik (2013/14) és egy tizenharmadik (2012/13) helyezésük is. A jelenlegi bajnokságban a harmadik helyen állnak.

A magyar bajnokság élvonalában eddig mindössze egy mérkőzést játszott egymással a két a csapat, az idei bajnokság második fordulójában Pakson 4-0 volt az eredmény, a hazaiak magabiztosan nyerték meg a találkozót.

Arra a mérkőzésre a DVSC-TEVA ellen balszerencsésen elveszett mérkőzés emlékével utazott el az Előre. Azon a meccsen kétszer is vezettünk, mégis a Debrecen győzött egy, a rendes játékidőn túl esett szerencsétlen öngól pecsételte meg sorsunkat (a kapufáról Bényei hátára, onnan pedig a saját kapunkba pattant be Korhut szabadrúgása után a labda 2-3). A Paks akkor egy önbizalom erősítő, Újpesten elért döntetlennel (0-0) várta az Előrét. A mérkőzésen bár a 9. percben előnyhöz jutottak a paksiak, győzelmük a meccs utolsó húsz percében szerzett gólokkal vált magabiztossá (73., 80 és a 90. percben találtak be kapunkba).

A mostani mérkőzés előtt a mi szempontunkból mintha baljósabbak lennének az előjelek, mint a második fordulóban voltak. Az előző fordulóban a Paks hazai pályán legyőzte az Újpest csapatát (1-0), míg mi komoly verést kaptunk a debreceni Nagyerdei Stadionban (7-0). Pedig a félidő Debrecenben is csak 1-0 volt. Aztán a második félidőben jött a fekete leves, az 52. és a 81. percben összesen hatszor kapituláltunk az ellenfél támadói előtt. Ez az eredmény nem csak szürreális, de irreális is. Azt gondolom, hogy egy ilyen nagy verés sokkját lényegesen könnyebb kiheverni, mint egy balszerencsésen elvesztett mérkőzését. Hiszen egy peches vereség után az egyébként jól játszó játékosok elbizonytalanodhatnak, mert csak nehezen tudják megfejteni, miért is kaptak ki, amikor tulajdonképpen mindent megtettek a győzelemért és megfelelően teljesítettek is!? Egy szűk, meg nem érdemelt vereség sokkal több, teljesítőképességet csökkentő kétséget szülhet a játékosok fejében, lelkében. Abból az állapotból felállni lényegesen nehezebb feladat lehet.

Annál már tényleg jobb egy alapos verést elszenvedni (ha már egyszer ki kell kapni), hiszen például hét gól különbség biztosan nincs köztünk és a Debrecen között. Emiatt ezt a tényt a játékosok is sokkal könnyebben fel tudják dolgozni, ennek a vereségnek a teljesítményt csökkentő kétségek helyett, sokkal inkább lehet hozadéka egy jobbításra törekvő dac, hiszen a főszereplők be akarják bizonyítani, hogy sokkal jobb játékosok ők annál, hogy bárkitől hét gólt kapjanak. Ez pedig megnöveli koncentrációjukat, megacélozza izmaikat, olyan érzelmi energiákat szabadíthat fel bennünk, mellyel következő ellenfelüket – legyen az bárki – mindenképpen le akarják győzni, és ehhez legjobb énjüket igyekeznek hozzárendelni. Ha ez most kiegészülne a szurkolók biztatásával és tekintélyes létszámával, akkor a Paks vereségre, mi pedig győzelemre lennénk ítélve, mert együtt erősebbek vagyunk!

DVSC-TEVA – Békéscsaba 1912 Előre

dvsc_150

OTP Bank NB I Liga 2015/2016. 12. forduló

DVSC-TEVA – Békéscsaba 1912 Előre

7-0 (1-0)

Időpont: 2015. október 17. (szombat) 18:00 óra

Helyszín: Debreceni Nagyerdei Stadion

Cím: 4032 Debrecen, Nagyerdei park 12.

Játékvezető: Szilasi Szabolcs

Asszisztensek: Szalai Dániel, Varga Gábor ifj.

Tartalék játékvezető: Kelemen Attila

DVSC: Radosevic Bozidar, Zsidai László, Balogh Norbert Sándor, Mészáros Norbert, Máté Péter, Brkovic Dusan, Sidibe Ibrahima, Varga József, Tisza Tibor, Korhut Mihály, Kulcsár Tamás. Cserék: Slakta Balázs, Szatmári Csaba, Sós Bence, Szakály Péter, Szécsi Márk, Jovanovic Alexandar, Castillion Geoffrey Wynton Mandelano.
Vezetőedző: Kondás Elemér.

Békéscsaba: Ilizi Ljubos, Bényei Balázs, Vadász Viktor, Vaskó Tamás, Nascimento de Oliveira Fabio, Ezequiel Calvente Criado, Spitzmüller István, Borbély Bálint, Laczkó Zsolt, Viczián Ádám, Piermayr Thomas. Cserék: Mursits Roland, Bagi István, Punosevac Bratislav, Szilágyi Péter, Damjanovic Slavko, Birtalan Botond, Koroudjiev George Assenov.
Vezetőedző: Zoran Spisljak.

Gólszerzők: Kulcsár Tamás (32. perc), Sidibe Ibrahima (52. perc), Balogh Norbert Sándor (54. perc), Tisza Tibor (63. perc), Kulcsár Tamás (68. perc), Zsidai László (76. perc), Jovanovic Aleksandar (81. perc).

Sárgalapok: Borbély Bálint (42. perc), Nascimento de Oliveira Fabio (58. perc), Ezequiel Calvente (65. perc).

Piroslap: Vaskó Tamás (70. perc).

Az esős idő ellenére jó minőségű pályán küzdhettek a csapatok. Az első játékrész elején inkább távoli lövésekkel próbáltak operálni az együttesek a keleti rangadón, ám vagy a kapusok voltak a helyükön, vagy éppen a védők, a 21. percben például Vaskó Tamás mentett a gólvonalról. Bő tíz perccel később már ő sem tudott segíteni, Kulcsár Tamás góljával ugyanis megszerezte a vezetést a Loki. A félidő vége felé mindkét oldalon feljegyezhettünk két veszélyes fejest, ám újabb gól nem esett.

Nem úgy a második játékrész elején, amelyben két perc alatt elrendezte a DVSC a meccset: előbb Ibrahima Sidibe, majd Balogh Norbert volt eredményes, így már hárommal ment a hajdúsági csapat. És itt még közel sem volt vége, sajnos… Tisza, Kulcsár, – közben Vaskó a kiállítás sorsára jutott – Zsidai és Jovanovic is betalált, utóbbi Ilizi hathatós segítségével, így 7-0 lett a vége.

Az előzmények és az első forduló szoros párharca alapján az eredmény nem tükröz reális képet – így valószínűleg a hétközi kupa forduló lehetett még a lábakban?! Mindentől függetlenül, a kiesés ellen küzdő Vasas és Puskás is kikapott a fordulóban, így ebben az értelmezésben a mérkőzés pont- és helyezésbeli értelmezésének nincs jelentősége.

Kondás Elemér: – Az első félidőben pontatlanok voltunk, de megszereztük a vezetést. Fontos volt a második gólunk – ez megnyugtatta a csapatot – utána higgadtan, kombinatívan játszottunk. Masszívan védekező, agresszívan támadó Békéscsabára számítottunk. A második találat megtörte a vendégeket. A kiállítás is a mi malmunkra hajtotta a vizet.

Zoran Spisljak: – Nem nehéz ilyenkor nyilatkozni, mert a meccsről nincs mit mondani. Az első félidőben nem játszottunk jól, a második félidőre pedig ki sem jöttünk a mérkőzésre. Nem volt pozitívum a játékunkban. Köszönöm a szurkolóknak, akik végig biztatták a csapatot – ma ők voltak a legjobbak! A második találat döntötte el a mérkőzést. Hullámvölgybe kerültünk, erre érzett rá a Loki és ért el további gólokat.

line_purple

line_purple

Fotók Jegyzőkönyv Tabella

line_purple

Csatlakozzon az eseményhez facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/events/529104283906034/

Beharangozó: DVSC-TEVA – Békéscsaba 1912 Előre

Ha a bajnokság első fordulójának utolsó percében a debreceni Korhut jobboldali szabadrúgása a kapufáról kipattanva nem Bényei hátán, hanem a mezőnyben landolt volna, akkor már a bajnokság első fordulójában megszerezhettük volna legújabb kori élvonalbeli történelmünk első pontját. Ha pedig nem vétünk gyakorlatilag háromszor is kapitális védekezési hibát, ha határozottabban futballoztunk volna az egész mérkőzésen, akkor nem csak az első pontunkat, első pontjainkat is megszerezhettük volna. De feltételes módot használni – különösen az események ismeretében – teljesen felesleges, a sportban egyébként sincsenek „Ha”-val kezdődő mondatok…

20150719_elore_bekescsaba

Mégis éppen a sport az, ahol alaposan ki kell beszélni a hibákat, a tévedéseket, a rontásokat, mégpedig terápiás okokból, nevezetesen azért, hogy a vétett hibák többé nem fordulhassanak elő. Miért is nem nyertünk az első fordulóban az előző bajnokság negyedik helyezettje, a XXI. század legeredményesebb magyar csapata ellen? Azért mert három olyan hibát is elkövettünk védekezésben, amilyet egyszerűen nem szabad. Emlékeztetőül: az első gólt gyakorlatilag a gólvonalról fejelte be Nagy Zoltán úgy, hogy nem volt körülötte egyetlen hazai védő sem – egyébként a gólvonalról kifelé és nem befelé szokták fejelni a labdákat. A második bekapott gólunk előtt Koszó, előbb senkitől sem zavartatva lukat rúgott a tizenhatos vonalánál, ezért a labda Tisza elé pattant, aki ezután higgadtan kicselezte előbb a lukat rúgót, aztán a kétségbeesetten becsúszó Bényeit, kényszerből kapura pöccintett labdáját majdnem megfogta Mursits, de az újra visszapattant a csatár elé, aki három lépésről már nem hibázta el az üres kaput – kitalálni sem lehetett volna jobban egy ilyen hibasorozatot. A harmadik gólunkat egy felesleges szabálytalanság előzte meg az oldalvonalnál. Minden kisszögletszerű beadás potenciális vészhelyzet. Ebben az esetben a helyzet manifesztálódott, azaz helyzetből gól lett – a beadás a hosszú kapufáról kifelé pattant ugyan, de a kizárólag Sidibére koncentráló Bényei hátáról bepattant a hálóba. Mindhárom bekapott gólunk gyermeteg hibák és ezekkel szinte törvényszerűen együtt járó pechsorozat eredője volt. Miközben a mérkőzés a mi akaratunk szerint zajlott, játékban és mezőnymunkában ellenfelünk fölé nőttünk, egyszerűen jobbak voltunk náluk – csak éppen kikaptunk.

Azóta eltelt további tíz forduló és megállapíthatjuk, hogy csapatunk játékfejlődésében tökéletesen felfedezhető lett, hogy a hibajavításra tett kísérleteik nem voltak hiábavalóak. A nyolcadik fordulótól kezdve gyakorlatilag mi is megérkeztünk az NBI-be. Ezt a tényt eredményeink is gyönyörűen igazolják. Első hazai győzelmünk már a Diósgyőr ellen megszülethetett volna, ha a végjátékban nem sikerült volna egy beívelés után bepasszíroznia ellenfelünknek a labdát a kapunkba. Mindeneestre meg lett az első hazai bajnoki pontunk is. A Fradi ellen nem csak helytálltunk, hanem ellenfelünk tiszteletét is kivívtuk. Igaz, a gól amit kaptunk, hatalmas potyagól volt, hiszen Böde közeli, középre tartó fejese kiesett Ilizi kezéből, így csurgott a gólvonalon túlra. Ez a szezon Böde „bepattanós” szezonja, ha így nézzük, fejese védhetetlen volt. A következő fordulóban végre megjött az első hazai győzelem is, méghozzá a bajnok Videoton kapitulált hétről-hétre fejlődő csapatunk előtt. A mérkőzésen mind játékban, mind eredményességben magasan ellenfelünk fölé nőttünk. Az első harmad utolsó fordulójában a közvetlen élmezőnyhöz tartozó MTK Budapest elleni mérkőzés szintén a mi irányításunkkal zajlott, a megszerzett egy pontnál több is járt volna nekünk…

A sportban ugye, mint azt az elején leszögeztük, nincsenek „Ha”-val kezdődő mondatok és nincsen volna sem. Viszont óriási a különbség az első fordulóban elszenvedett vereség és az utolsó fordulóban elért döntetlen között. Az első fordulóban, a DVSC meccs után azért keseregtünk, mert saját hibáink okozták vesztünket. Az utolsó fordulóban azért bosszankodtunk a döntetlen miatt, mert nem tudtunk élni lehetőségeinkkel. Ez pedig lelki differencia.

A DVSC-TEVA csapatával nagyon erős a múltbéli kapcsolatunk, pedig az élvonalban először csak az 1979/80-as szezonban találkoztunk. A Debrecen ugyanis ekkor került be – 1964 után újra – az első osztályba. Ahol mi akkor már hatodik élvonalbeli szezonunkat kezdtük meg.

Az NBI-ben eddig összesen 38 mérkőzést játszottunk egymás ellen.

A Békéscsabán lejátszott 20 bajnoki mérkőzés statisztikája: 6 győzelem, 7 döntetlen, 7 vereség. A gólkülönbség 28-29.

Debrecenben ugyanez a statisztika: 8 győzelem, 6 döntetlen, 4 vereség. A gólkülönbség: 39 -22.

Az összesített eredmények tehát békéscsabai szempontból: 38 mérkőzésen 10 győzelem, 13 döntetlen és 15 vereség. A gólkülönbség: 50 -68.

Legnagyobb arányú győzelem: Békéscsaba – Debrecen 3-0 (1990/91).

Legnagyobb arányú vereség: Debrecen – Békéscsaba 8-0 (1997/98).

Legelső (1979/80) idegenbeli NBI-es mérkőzésünk eredménye 2-2 volt, az utolsó NBI-es meccsünkön vereséget szenvedtünk Debrecenben 5-1 (2004/05).

Mérlegünk a Loki ellen évtizedekig idegenben is imponáló volt, hiszen az első tizenkét debreceni meccsünkön 1979 és 1995 között négy győzelem és hat döntetlen mellett mindössze kétszer kaptunk ki.

Erre az időszakra emlékeztetném jó szívvel szurkolóinkat és játékosainkat is. Gondoljanak arra, hogy voltak olyan évtizedek, amikor Békéscsaba a Kelet-magyarországi focifellegvár, nem Debrecen. Persze elmúltak ezek a legendás idők, új szelek fújnak Debrecenben és Békéscsabán is. Az utolsó tizenhárom bajnokságban a Debrecen csak háromszor nem állhatott fel a dobogóra (2011-ben 5., 2013-ban 6., 2015-ben 4.), két bronzérem és egy második helyezés mellett hét bajnoki aranyat gyűjtöttek. Kétségtelenül a XXI. eddigi legjelentősebb labdarúgó csapatáról van szó.

Csak, hogy menet közben mi is megérkeztünk az élvonalba és mivel ott is akarunk maradni hétről-hétre javítunk játékunkon – lassan, de biztosan kialakult stabil kezdőcsapatunk is, játékunk pedig mérkőzésről-mérkőzésre javul, fejlődik. Az eddig bekapott húsz gólunkból 16-ot az első hat fordulóban gyűjtöttünk be, az utolsó öt fordulóban mindössze négy gólt kaptunk. Az eredmények – és nem győzőm hangsúlyozni – a mutatott játék is egyre inkább azt bizonyítja, hogy felkészültek vagyunk az idegenbeli keleti rangadóra!

Érzik, tudják ezt szurkolóink is, akik a mérkőzés napján buszokkal kelnek útra, hogy az ősi ellenfél saját várában is megmutassák, hogy bíznak, hisznek a csapatukban – mennek tehát velük, mert pontosan tudják, nincs annál jobb, mint a Debrecent Debrecenben legyőzni! Természetesen tisztában vannak azzal, hogy rajtuk is múlik a győzelem, ezért feltétlenül ott kell lenniük, ott kell szurkolniuk a helyszínen, mert pontosan tudják: Együtt erősebbek vagyunk!