Címkézett bejegyzés

2016. 02. 20.   Mérkőzések, OTP Bank NB I Liga 2015-2016

OTP Bank NB I Liga 2015/2016. 21. forduló

Videoton FC – Békéscsaba 1912 Előre

1-1 (1-1)

Időpont: 2015. február 20. (szombat) 15:30 óra

Helyszín: Pancho Aréna

Cím: 8086 Felcsút, Fő utca 176.

Játékvezető: Szilasi Szabolcs

Asszisztensek: Georgiou Theodoros, Huszár Balázs

Tartalék játékvezető: Kóbor Péter

Videoton: Danilovic Branislav, Heffler Tibor, Fejes András, Pölöskei Zsolt, Feczesin Róbert, Rudolf Gergely, Vilaca de Oliveira Filipe, Pátkai Máté, Lang Ádám, Juhász Roland, Szolnoki Roland. Cserék: Kovácsik Ádám, Nego Loic, Souza dos Santos Paulo Vinicius, Sejben Viktor, Tischler Patrik, Dos Santos Tavares Ianique, Simon Ádám.
Vezetőedző: Horváth Ferenc.

Békéscsaba: Vukasin Poleksic, Thomas Piermayr, Ezequiel Calvente Criado, Vaskó Tamás, Damjanpovic Slavko, Takács Péter, Pilán Márkó, Spitzmüller István, Laczkó Zsolt, Nascimento de Oliveira Fabio, Punosevac Bratislav. Cserék: Mursits Roland, Nathan Eccleston, Balog Zsolt, Birtalan Botond, Matus Paukner, Fehér Zsolt, Hudák Martin.
Vezetőedző: Zoran Spisljak.

Gólszerzők: Laczkó Zsolt (10. perc), Vaskó Tamás (18. perc) – öngól.

Sárgalapok: Thomas Piermayr (14. perc), Juhász Roland (24. perc), Vukasin Poleksic (61. perc), Damjanovic Slavko (64. perc), Ezequiel Calvente Criado (80. perc), Pátkai Máté (83. perc), Sejben Viktor (91. perc).

Piroslapok: Laczkó Zsolt (94. perc).

Nézőszám: 1.763

Első mérkőzését játszotta új albérletében a bajnoki címvédő Videoton, mostantól a tervek szerint nagyjából másfél évig, az újjáépülő Sóstói Stadion elkészüléséig a Pancho Aréna lesz a piros-kékek otthona. Horváth Ferenc talán a “terepismeret” okán a kezdőcsapatba rakta az ősszel még Felcsúton futballozó Tischler Patrikot, aki egy lesgóllal kezdte a meccset.

Aztán már szabályos gól következett a 10. percben, amikor Calvente kitűnő indítását követően Laczkó Zsolt mértani pontossággal, könyörtelenül kilőtte az alsó sarkot: 0-1. A 13. perctől viszont elindult Szilasi sporttárs vesszőfutása és elkezdte a sárgalap gyártást – Piermayr kapta az elsőt a 14. percben. A jegyzőkönyv szerint 18. (a stopperünk szerint 19.) percben Fejes beadását követően a 32. születésnapját ünneplő Vaskó Tamás szerencsétlenül ért a labdába, amely a hálóban kötött ki. Pár másodpercig fel sem fogtuk a történéseket, csak amikor a játékvezető a kezdőkörre mutatott – tudatosult bennünk az eredmény változása, sajnos 1-1.

A továbbiakban is bőven lefociztuk a fradiverő fehérváriakat, mivel precíz védekezésünk hiba nélkül működött és Poleksic kapus is lehúzta a rolót. A Fabio, Calvente és a nagy kedvvel játszó Laczkó egymást után próbáltak kontrákból módosítani az eredményen. A Vidi lestaktikája igen veszélyesen alakult, hiszen a sporik ezzel kapcsolatban sem voltak a helyzet magaslatán – késve és/vagy rosszul fújtak – sajnos ezt nem lehet szebben megfogalmazni. A 28. percben Calvente értetlenül, ülve integetett a tizenhatoson belül – egyértelműen szabálytalanul választották el a labdától – de a megfelelő ítélet ezúttal is elmaradt. A félidő végére aztán a középpályára korlátozódott a játék és a hajrában sem sikerült egyik félnek sem felülkerekedni.

A második játékrészt a Békéscsaba kezdte és ott folytatta, ahol abbahagyta. Calvente többször keltett zavart és csak az 53. perc környékén szorultunk be pár percre, de Pilán és Spitzmüller is tisztázott végül. Aztán újra egy szabálytalanság borzolta a kedélyeket, amikor Piermayr maradt a földön. Úgy láttuk, hogy az összevérezett mezt le kellett cserélnie, így aztán közel négy percig 10 emberrel folytattuk a mérkőzést. A teljesen egyértelmű szabadrúgás helyett csak szöglet lett az ítélet, melyet sikerült is gólra váltani – azonban ezt nem adták meg.

Az 59. percben megkezdődtek a cserék és elsőként Eccleston váltotta a második első osztályú mérkőzését befejező Pilán Márkót. Újra a játékvezető percei következtek, kapusunkat is lappal jutalmazta – nem is értettük igazán, valószínűleg túl hosszan dédelgette a labdát – másra nem tudtunk gondolni, majd Damjanovic sem maradhatott ki a jóból. Vendéglátóink is cserével próbáltak frissíteni: Nego Loic állt be Oliveira helyett. A 71. percben már a Videoton drukkerek sem állták meg szó nélkül a játékvezető tevékenységét – izgalmas hangzatokkal biztatták a hathatósabb igazgatásra.

Két Calvente szabadrúgás, egy Loic helyzet, majd ismét egy hasznos Piermayr védekezés, valamint egy újabb hazai csere (Rudolf helyett Sejben) volt az események sora. A 79. percben – a még nem teljesen egészséges Calvente helyére – Birtalan érkezett. A kis spanyol búcsúzóul megpaskolta a játékvezető kezét és megköszönte az eddigi munkáját, sajnos ezt Szilasi sporttárs – érdekes módon – nem dicséretként értelmezte és sárga cédulával jutalmazta játékosunkat.

Poleksic kapus életmentő pillanatai következtek, aki többször is szenzációs védésekkel őrizte meg az eredményt. A hajrában mindent megpróbáltak a hazaiak a számukra kedvezőbb eredmény elérése érdekében, egy kapufán kívül azonban érdemleges ziccerig nem jutottak. Az utolsó percek sajnos megint a sárga-fekete ruhás, síppal rendelkező, 23. pályán lévő emberről szóltak. Pátkai, Sejben is sárga cédulát kapott, a hosszabbításban pedig Laczkót küldte melegebb éghajlatra két sárga, majd piros lappal (legalábbis így láttuk). Az eredmény azonban már nem változott, így egy pontot faragtunk – idegenben – hátrányunkból!

Horváth Ferenc: – Érdekes mérkőzésen vagyunk túl, el kell ismerni, nem játszottunk jól, de ilyen ellenfél ellen sosem könnyű pályára lépni. Eredményesen játszani viszont lehet, ezért is nehéz most beszélni. Két-három alkalommal a kapussal szemben állt a játékosunk, ha abból egy helyzetet sikerül kihasználnunk, nem kéne magyarázkodnom – igaz, most sem áll szándékomban. Az utolsó két meccsünkön tíz-tizenegy nagy helyzetből lőhettünk volna gólt, de nem sikerült betalálnunk. Már ezen a héten is nagy hangsúlyt fektettünk a befejezésekre, de úgy néz ki, hogy a jövőben ebbe még több energiát kell beletennünk. A múlt heti meccs nagy áldozatokkal járt, ma nagyon hiányoztak azok az emberek, akik jól egy-egyeznek, ezért mást játszottunk, mint eddig. Ettől függetlenül a lehetőségeink ma is megvoltak és mindent megtettünk azért, hogy megnyerjük ezt a bajnokit.

Zoran Spisljak: – Elismerés jár csapatomnak, amely egy értékes pontot szerzett idegenben. A mutatott taktikus játék és a szervezett védekezés nagyon fontos volt a mai mérkőzésen. Úgy gondolom, ha így játszunk a többi csapat ellen is, mint ma a tavalyi bajnok ellen, akkor még több pontot szerezhetünk. Külön ki kell emelnem Poleksic kapust, aki remek teljesítményével tartást adott a csapatnak és köszönöm az együttest elkísérő szurkolók támogatását is – nagyon jól esett az egész együttesnek!

Csatlakozzon az eseményhez facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/events/580760892089534/

2016. 02. 22.   Archív, Archívum – 2016.

Kezdjük talán egy szép emlékezéssel. 2015. szeptember 26-án, körülbelül este nyolc órakor, amikor Fábián Mihály játékvezető lefújta a Videoton elleni bajnoki meccsünket a Kórház utcában, jókedvűen beszélgető drukkerek indultak hazafelé Békéscsabán. Mégpedig azért, mert Viczián (23. perc) és Calvente (45. perc) góljaival már az első félidő végére kialakult a végeredmény.

Normál menetben egy Videoton elleni hazai győzelem nem jelentett volna különösebb szenzációt, hiszen ez általában jellemző volt a korábbi bajnokságokban. Mindenesetre hazai mérlegünk a fehérváriakkal szemben abszolút pozitív volt: 27 mérkőzésen 12 győzelem, 10 döntetlen, 5 vereség. A gólkülönbség 42-28. Ehhez jött ezen a kellemes őszi kora estén egy újabb győzelem és két lőtt gól. Pedig ez a mérkőzés egyáltalán nem illett bele a „normál menet” kategóriába, hiszen mégiscsak az NBII-ből második helyen feljutó csapat és az előző NBI-es bajnok játszott egymás ellen – ráadásul nekünk pontosan tíz esztendőt kellett várnunk az NBI-es tagságra. Mégis megtettük, megvertük a Videotont. Egyébként rendkívül tanulságos volt a tabella állása a tizedik forduló után: 11. Videoton 9 szerzett ponttal, és 8-13-as gólkülönbséggel, 12. Békéscsaba 7 szerzett ponttal és -11 gólkülönbséggel. Persze akkor sem gondolta senki komolyan, hogy az ország legjobban menedzselt csapata a végjátékban is a kiesés elkerüléséért fog küzdeni – de tény, hogy akkor már tíz forduló óta tartott a bajnok vesszőfutása. Szerencsénkre, amikor hozzánk jöttek, akkor még lefele tartottak a lejtőn.

Nyilván nem véletlenül. Röviden a tények: miután a portugál Joan Manuel Carrillo vezette Videoton megnyerte a bajnokságot 2015-ben, az edzőt menesztették és a francia Bernard Casonival kezdték meg a felkészülést az következő szezonra. Ideje hamar kitelt, mindössze öt fordulón keresztül irányította a csapatot. Nem csoda, hiszen akkor a bajnokcsapat a megszerzett három pontjával csak azért nem állt a kieső helyen, mert neki volt a legjobb negatív gólkülönbsége (-4). A szintén három pontos, 11. helyen álló a Békéscsabának (-8), a 12. Diósgyőrnek (-9) volt. Augusztus közepéig tartott a francia edző szolgálata, átmenetileg egyik pályaedzője, Pető Tamás követte a kispadon, akinek eggyel több, hat forduló jutott, a 11. forduló után 12 ponttal, de még mindig negatív gólkülönbséggel adta át a csapatot október elején Horváth Ferencnek. Vele azért lényegesen acélosabb lett a gárda, hiszen 20 forduló után már az ötödikek voltak, 30 ponttal, immár pozitív gólkülönbséggel (22-20) és mindössze négy ponttal elmaradva a második helyezett Újpest gárdája mögött. Stabil, feltörekvő csapathoz megyünk tehát. (Az első fordulóban: Újpest-Videoton 1-0. Békéscsaba-FTC 0-1.)

Mi továbbra is a 12. helyen szerénykedünk, de nem adjuk fel – amíg van esélyünk, addig bizakodunk!

Miből táplálkozik bizakodásunk? Egyrészt az örök optimizmus biztató jeleket találó képességéből, amelyik képesség persze nem szakmai alapokon nyugszik – sőt, ezek olyan jelek, amelyeket egyáltalán nem kell figyelembe venni az esélyek latolgatásánál. Ugyanakkor viszont tényleges, valóságos események különös összekapcsolásából adódnak. Nézzünk egy ilyen jelfűzért: ezen a mérkőzésen azzal a csapattal találkozunk, akit a legbiztosabban győztünk le az idei bajnokságban, akik ellen még a mutatott játék is azt sugallta, hogy jó irányba haladunk. Az is tény, hogy ebben a bajnokságban első győzelmünket éppen Felcsúton – a Pancho Arénában szereztük meg. A kákán csomót keresőknek pedig ajánlom a figyelmébe a szerencsefaktort, mint az egyik legfontosabb sikertényezőt. A Puskás Akadémia ellen a szerencse velünk volt, a győztes találatunk öngól volt. És a legfontosabb – aminek nincs semmilyen valós előzménye – az a tény, hogy erre a mérkőzésre a 21. (nyerő szám) fordulóban kerül sor. Tehát a 21. fordulóban egy általunk magabiztosan legyőzött csapattal mérkőzünk – abban a stadionban, ahol a szezon egyetlen idegenbeli győzelmét arattuk. Persze, hogy nyerünk! Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy akik így gondolkoznak totózás közben, általában nem nyernek egyetlen fillért sem.

Aki győzni akar, annak egészséges, lelkileg-szellemileg és fizikailag jól felkészített játékosokra van szüksége. Olyanokra, akik képesek valóságra váltani a jelek üzenetét, akik gondolkodásban, cselekvésben felkészültek a feladat megoldására.

A Fradi elleni mérkőzésen, különösen a második félidőben, voltak a játéknak olyan pillanatai-percei, amikor kiegyenlíthettünk volna. Passzhibák, pici bizonytalanságok akadályozták meg, hogy gólt szerezzünk. Az esélyt az ellenfelünk azzal adta meg nekünk, hogy megelégedett az egy belőtt góllal, nem ambicionálta további találatok elérését. Nekünk élni kellett volna ezzel a lehetőséggel! Sajnos, nem sikerült.

A Videoton, amelyik legalább olyan erős játékoskerettel rendelkezik, mint a Fradi – nem fog ebbe a hibába esni, ők biztosan annyira meg akarnak verni bennünket, amennyire csak tudnak. Azonban ennek a motivációnak is lehet pozitív hozama számunkra! Különösen akkor, ha a mérkőzés elején sikerül hatástalanítanunk a játékukat. Ha a mi gólelkerülési törekvéseink szerint zajlik a találkozó, ha helyzetekig sem engedjük jutni az ellenfelet, illetve ha mégis odakerülnének, akkor kapusunk hárítana. Ha ezt a helyzetet sokáig fenn tudnánk tartani, akkor tulajdonképpen a mi akaratunk érvényesülne és ugye az a csapat szokott győzni általában egy mérkőzésen, amelyik rákényszeríti ellenfelére az akaratát.

Ehhez persze egészen biztosan szükségünk lenne eddig sérülés, betegség vagy egyéb okok miatt hiányzó játékosainkra is. Calvente betegsége után már felépült, a héten együtt készült a csapattal – bár állapota még mindig bizonytalan. Nathan Eccleston játékengedélye rendben van, de betegséggel bajlódott, miként Takács Péter és Vadász Viktor sem volt teljesen egészséges, Thomas Piermayr pedig eltiltását töltötte a Fradi ellen. Állapotuktól és Zoran Spiljak vezetőedző döntésétől függ pályára lépésük. Az utazó keret pénteken reggel egészen biztosan véglegessé válik, hiszen a közös reggeli után buszra ül együttesünk és Székesfehérvár felé veszi az irányt, így a délutáni edzést már ott bonyolítják.

Bármilyen vereségtől eltérő eredménnyel térnénk haza a Fejér megyei túráról, annak biztosan lenne közönségvonzó ereje, ami valószínűleg meglátszana a legközelebbi hazai mérkőzésünk látogatottságán is, mert akkor a szurkolóink jelenlétükkel bebizonyíthatnák, hogy nem csak értik, hanem élik is csapatunk szlogenjét: Együtt erősebbek vagyunk!

Kapcsolódó hivatkozás:

http://www.vidi.hu/2016/02/18/kozel-12-ev-utan-gyozhetjuk-le-ismet-bajnoki-meccsen-a-bekescsabat.html

2016. 02. 10.   Archív, Archívum – 2016.

[nggallery id=114]

2016. 02. 18.   Mérkőzések, OTP Bank NB I Liga 2015-2016

2016. 02. 17.   Archív, Archívum – 2016.

Február 13-án, délután fél négy órakor csapatunk hazai pályán, a Kórház utcában kezdi meg tavaszi, életben maradási hadműveletét, rögtön egy legmagasabb szintű bevetéssel. Hogyan is lehetne másképpen jellemezni a Ferencváros, a bajnokság toronymagas esélyesének a vendégjátékát a sereghajtó otthonában. Nézzük meg milyen munícióval lépnek pályára a küzdő felek, haladjunk a nagytól a kicsi felé:

– a Fradi első, mi az utolsók vagyunk,
– a Fradi 49, mi 12 pontot szereztünk a megszerezhető 57-ből,
– a Fradi gólkülönbsége +33, a mienk -27,
– a Fradi 41, mi 17 gólt lőttünk,
– a Fradi 8, mi 44 gólt kaptunk.

Elképesztő hendikeppel vágunk neki tehát a mérkőzésnek. Ráadásul, ha valaki nem ismerné a küzdő feleket, de mondjuk nagy szerencsejátékos, akkor a tipp-mix oddsokból is egyértelműen kiderülnének az erőviszonyok. A Békéscsaba győzelme 10-szeres, a Fradié 1,24-szeres, a döntetlen 5-szörös pénzt fizet. Látszólag semmi esélyünk sincsen a sikerre a hétvégi bajnoki nyitányon. Minden előzetes eredmény, minden objektív esélylatolgatás ellenünk szól, előzetesen nincs semmi, ami akárcsak a mi győzelmünk lehetőségét is előre vetítené.

DE! Mégis lesz mérkőzés, hiszen a bajnoki pontokat nem elméleti síkon, hanem gyakorlatban megvalósult teljesítmények alapján osztják ki. A gyakorlatban a pályákon, az életben, a csatamezőkön, minden megtörténhet és minden meg is történt már, mióta Dávid legyőzte Góliátot. A bátor pásztorfiú egy szem pásztorparittyával, könnyű vászonruhájában, gyors lépteket biztosító saruban állt ki a hatalmas termetű, vérttel, sisakkal, lábvédővel és pajzzsal felvonuló Góliát ellen, aki majdnem kétszer akkor volt, mint ő. Mégis Dávid győzött, mert Góliát sem lándzsával (elugrott a felé dobott fegyver elől), sem karddal (elhajolt a halálosnak szánt csapások elől) nem tudta eltalálni őt. Miután pedig iszonyatos erejű dobásai, csapásai hatástalanok maradtak, elfogyott a tudománya, nem maradt muníciója. Ekkor jött Dávid és parittyájával a sisakja alatt homlokon találta a behemót Góliátot, akit a védtelen testrészen ért támadás térdre kényszerített. Mégsem a parittyakő volt Góliát végzetének okozója, hanem Dávid hite, mert hitt abban, hogy le tudja győzni ellenfelét és ez a hit segítette abban, hogy végre tudja hajtani azt a cselekvéssort, ami a diadalához szükséges volt.

TEHÁT! Szombaton délután a mi esélyünk is a győzelembe vetett hitből kell, hogy táplálkozzon. Egyáltalán az elkövetkező három hónapban Előre-Dávid csak akkor lehet sikeres, ha hitét folyamatosan megőrzi. Ha az egész csabai futballközösség minden tagja azzal a leleménnyel, alázattal és hittel végzi munkáját, mint tette azt a bibliai Dávid. Csak úgy lehet esélye csapatunknak céljai elérésére, ha ez a hit beköltözik minden Előrés lelkébe. Jó is, hogy a legnehezebb próbával vágunk neki a tavaszi szezonnak. Gondoljunk csak bele! Micsoda lelki erőt, micsoda önbizalmat kölcsönözne egy győzelem a csapat minden tagjának.

Ez a meccs nem csak erről a mérkőzésről, akár az egész rövid távú jövőnkről is szól.

EGYÉBKÉNT! Amit a hiten kívül el lehetett követni, a célok elérése érdekében, azt a klub menedzsmentje megtette. Vonatkozik ez a játékoskeret átalakítására, az optimális felkészülés feltételeinek megteremtésére egyaránt. A csapat ideális körülmények között készülhetett Törökországban, ahol fél Európa csapatai közül választhatott magának edzőpartnereket. A játékoskeret megváltozása mindenképpen erősítést jelent, hiszen komoly sikereket maga mögött tudó játékosokkal is erősödtünk. A legnagyobb fogást kétséget kizáróan Vukasin Poleksic (33) kapus érkezése jelenti. A montenegrói válogatott kapusát leginkább a DVSC nagy Bajnokok Ligás menetelésével is kapcsolatba hozhatjuk, hiszen az ő védései jelentették a sziklaszilárd alapot a debreceniek korábbi sikereinek. Akkor sikeres párost alkottak Zoran Spisljakkal, reméljük nálunk is sikeres párost alkotnak. Az érkezők között találunk még csatárokat Hudák Martin (21), a szlovák Matus Paukner (24) és a brit Nathan Eccleston (25), valamint támadó középpályást Takács Péter (26) személyében.

SAJNOS! Csapatunk néhány alapemberének játéka csak a mérkőzés napján dől el, mert kisebb-nagyobb betegséggel, sérüléssel bajlódnak.

MINDEZEK ELLENÉRE! Legyen bármilyen erős is a Fradi, legyen bármilyen tekintélyt parancsoló is eddigi bajnoki menetelése, nekünk mindenképpen a győzelem reményével, a győzelembe vetett hittel kell kivonulnunk a pályára. És ne felejtsük el azt sem, hogy a mostanáig sérthetetlennek hitt Fradi szerdán, hazai pályán, Magyar Kupa mérkőzésen kikapott a Videotontól (0-1). Tehát nincsenek verhetetlen csapatok. Mi ugyanazon a napon, ugyanabban a sorozatban saját pályánkon győzni tudtunk a Kozármisleny ellen (2-1). A győzelem ellenére persze, miként a Fradié, a mi főpróbánk sem volt tökéletes. A mondás szerint “rossz főpróba, sikeres előadás”. Szombaton két, nem a legjobban sikerült főpróbás csapat lép pályára a Kórház utcában.

Hazai pályán mégis lehet esélyünk a győzelemre, mert egyrészt előre láthatóan telt ház lesz a stadionban, ahol természetesen mi leszünk többen és mint tudjuk: együtt erősebbek vagyunk!