Címkézett bejegyzés

2024. 01. 25.   Archívum – 2024., Archív

Aktívan készül a visszatérésre csapatunk 7-es számú mezét viselő támadója Pintér Norbert is. Norbi egy műtéttel járó sérülés után keményen dolgozik, hogy a kezdésre százszázalékos állapotba kerüljön és a támadó szekcióban nagy szükség is lesz rá, hiszen már az őszi szezonban hét találatig jutott.

Miközben a többiek a pályán dolgoznak, Norbi még a konditerem súlyzóit emelgeti, de a dolgoknak egy sérülés után ez a rendje. Labdarúgónkat az őszi szezonról, a felkészülésről és visszatéréséről kérdeztük.

– Egy komolyabbnak tűnő sérüléssel küzdöttél, de most már szerencsére elkezdhetted a rehabilitációt és jó úton haladsz a visszatérés felé. Mit lehet tudni a sérülésedről?

– Igen, sajnos már az őszi idény közepe felé éreztem, hogy valami nincs rendben. A hasfalamban volt egy kellemetlen érzés, aztán diagnosztizáltak egy sportsérvet, amire azt mondták, hogy gyógytornával talán elkerülhető a műtét, de a végén mégsem úsztam meg a dolgot. Szerencsére még végig tudtam játszani a szezont, de az utolsó pár meccsen már nagyon szenvedtem. Aztán december 5-én megoperáltak, minden jól sikerült és gyakorlatilag egy lágyéksérv műtétet kellett elvégezni az orvosnak. Azóta eltelt hat hét, elkezdtem a mozgásokat, az erősítő foglalkozásokat, de azért elég kényes dolog ez, megszenvedek vele. De, nagyon komolyan veszem az egészet és bízom benne, hogy két héten belül már a csapattal együtt tudok majd készülni!

– Talán az időzítés is megfelelő volt, hogy télen sikerült megoldani, hiszen a harmadosztályban egy kicsit hosszabb a szünet…

– A stábbal és a vezetőkkel is pont azt beszéltük még ősszel, hogy kedvező lehet a hosszú szünet, mert így jó eséllyel már a kezdésre vissza tudok majd térni. Azon vagyok, hogy már az első mérkőzésre bevethető állapotban legyek, amit nagyon várok, ki vagyok éhezve a labdás edzésekre és természetesen a meccsekre! Ennyit már nagyon régen nem foglalkoztam magammal, mint az utóbbi hetekben, de bízom benne, hogy meglesz az eredménye és nyom nélkül túl leszek ezen az egészen! Először az a lényeg, hogy fájdalommentes legyek és ha minden jól sikerül, akkor biztos vagyok benne, hogy gyorsan vissza tudok térni.

– Az őszi szezon alapján nagy szükség lenne rád a pályán, mit gondolsz a tavaszról, sikerülhet a feljutás?

– A csapat szerencsére összerakott magának egy akkora előnyt, amit már csak mi tudunk elrontani. Megígérhetem, hogy nem fogjuk! De, ezután is minden mérkőzésen arra kell koncentrálnunk, hogy győzni tudjunk és igen fontos még, hogy az együttes minél jobban összekovácsolódjon, így az osztályozó mérkőzésekre már a lehető legjobb állapotba tudnánk majd kerülni. Véleményem szerint teljesen mindegy kit kapunk az osztályozóra – nyilván van pár csapat, amelyeknek megvan erre hozzánk hasonlóan az esélye -, de az egy ki-ki meccs lesz, az Előrének viszont nem kell félnie senkitől, inkább aggódjon majd az ellenfél! A lényeg, hogy minél több meccset húzzunk be addig, minél több pontunk legyen és lássa mindenki, hogy komolyan gondoljuk és akkor szerintem nem lesz gond a feljutással sem!

M.B.

Kapcsolódó hivatkozás:

https://www.youtube.com/watch?v=BhWNAy7Q16k&t=3s

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2024. 01. 24.   Archívum – 2024., Archív

Csapatunk 10-es számú mezét viselő támadója, Vólent Roland az ősz folyamán kilenc találattal járult hozzá a Békéscsaba 1912 Előre sikereihez, ezáltal házi gólkirályként a Dél-Keleti csoport legtöbb találatot jegyző játékosa címért is versenyben lehet tavasszal.

A Hódmezővásárhely elleni mérkőzés hosszabbításában Roli gólja döntötte el a három pont sorsát (0-1), de a gólöröm közben már láthattuk, hogy vállával valami nincs rendben. A fejleményekről, a felkészülési időszakról és az előttünk álló feladatokról labdarúgónkat kérdeztük.

– Kérlek meséld el, hogy pontosan milyen sérülésed volt és mit kellett tenni, hogy elindulj a gyógyulás útján?

– Ez igazából egy régebbi sérülés volt, körülbelül másfél évvel ezelőtt ugrott ki a vállam először. Ezután hosszú időn keresztül gyakorlatilag semmiféle problémám nem volt vele, abszolút tünetmentes voltam. Nyáron, miután hazajöttem és Békéscsabára igazoltam vissza, egyszer már kificamodott, majd már a bajnokságban három mérkőzéssel a vége előtt, az egyik edzésen sokadszorra is kiugrott, így ekkor már elég rossz állapotban volt. Legvégül pedig a Vásárhely elleni meccs végén a gólörömben újra kiment a vállam, így igazából elkerülhetetlen lett a műtét. Több csavarral kellett rögzíteni, tehát elég komoly beavatkozás volt, de egyszerűen nem volt más út, túl kellett esni rajta.

– Összességében sikerült jól időzíteni az operációt és akkor most már gyakorlatilag el is tudtad kezdeni a felkészülést…

– A szakmai stáb és a vezetőség is teljesen partner volt ebben, úgyhogy sikerült úgy időzíteni a műtétet, hogy hozzávetőleg a felkészülési időszakban fel tudjam újra építeni magam. Sajnálom az utolsó három meccset, mert akkor már nagyon nem voltam rendben. Szerencsére a harmadosztályban van három hónap szünet, így azt beszéltük meg, hogy az utolsó meccs után azonnal túlesem rajta és akkor lesz elegendő idő a rehabilitációra. Köszönöm a klubnak a megértést, a támogatást és a segítséget, igen hálás vagyok! Jelenleg az a helyzet, hogy december 8-án műtöttek, tehát most vagyok hathetes és talán ezekben a napokban már elkezdhetem a kocogásokat is. Nyilván elég nehéz ez az egész lelkileg, mert nem egyszerű úgy, hogy az ember szíve szerint állandóan a pályán lenne, de azon vagyok, hogy minél hamarabb teljesen fel tudjak épülni. Mondanám, hogy kezdésre megpróbálok százszázalékos állapotba kerülni, remélem semmi sem jön majd közbe!

– Tavasszal is nagy szükség lenne Vólent-gólokra és a csoport gólkirályi címéért is versenyben vagy, valamint természetesen a közönség is szeretne újra látni! Mit vársz az előttünk álló néhány hónaptól?

– Mindenki tudja, hogy nehéz lesz, de természetesen az egész csapat arra készül, hogy eljussunk az osztályozóig és aztán azt az akadályt is sikerrel vegyük! Nem gondolnám, hogy a bajnoksággal túl nagy problémánk lenne majd, bár nyilván továbbra is mindenki minket akar majd megverni. Az igazi erőpróba viszont csak azután jön, hiszen ha szívünkre tesszük a kezünket, akkor nem csak a miénk, hanem akár a klub jövője is múlhat azon a két osztályozó mérkőzésen. Bízom benne, hogy ezt a terhet és nyomást mindenki el fogja bírni és tényleg csak azok futnak majd ki a pályára, akik mindent meg tudnak és meg akarnak tenni a csapatért, a városért és a szurkolókért! Személy szerint pedig nyilván szeretnék majd ott lenni nyáron, hiszen amikor visszatértem Békéscsabára, akkor ez volt a célom. Nem volt túl rossz az őszi idény, de némi hiányérzetem azért maradt, hiszen két kiállítás és a sérülés is hátráltatott. Amennyiben fel tudok épülni a kezdésre vagy az idény elejére, akkor akár még a gólkirályságért is versenyben maradhatok. De nem is ez a fontos, hanem hogy a csapat visszajusson!

– Melyik csapatokat látod még esélyesnek az osztályozókra és kinek örülnél ellenfélként?

– Szerintem a Putnok, Veszprém, Tatabánya, Iváncsa és Szentlőrinc tűnik még esélyesnek, az erőviszonyokat aránylag jól tükrözik jelenleg a bajnoki táblázatok, de a feljutás és utána az indulás természetesen sok egyéb dolgon is múlik. Lehet közhely, de számunkra gyakorlatilag mindegy kell legyen, hogy melyik csapat jön szembe az osztályozón, mert meg kell oldanunk a feladatot! Amelyik klub eddig eljut, annak igazából jó csapata van, tehát mindenki megfelelő önbizalommal érkezik majd, ezért úgy gondolom, hogy az egyéni képességeken és a felkészültségen múlhatnak majd a dolgok, meg azon hogy igazából ki akarja majd jobban a feljutást!

M.B.

Kapcsolódó hivatkozás:

https://www.youtube.com/watch?v=BhWNAy7Q16k&t=3s

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2024. 01. 17.   Archívum – 2024., Archív

Az első néhány nap rávezető foglalkozásait követően, a felkészülés második hetében már napi két edzést vezényel a szakmai stáb. Menet közben folyamatosan zajlanak a felmérések, orvosi vizsgálatok, de több próbázót is megfigyelhet Csató Sándor, aki természetesen ezúttal is szívesen válaszolt kérdéseinkre.

– Egy hete zajlik a téli felkészülés, mi történt az első öt napban?

– Az első néhány nap inkább a ráhangolódásról szólt, megpróbáltuk felmérni a játékosokat, hogy milyen állapotban érkeztek vissza a szünetről. Igazából van bőven időnk mindenre, de azért kíváncsiak voltunk, hogy ki az aki mozgásban maradt. Folyamatosan, kisebb csoportokra osztva zajlanak az ilyenkor szokásosnak mondható egészségügyi vizsgálatok, de ugyanakkor többféle fizikai állóképességi tesztet is elvégzünk és ezek eredményeiből próbálunk minél több hasznos adatot kinyerni, hogy ebből kiindulva tudjunk a csapattal a továbbiakban dolgozni. Összességében elmondható, hogy mindenki elvégezte a kiadott feladatokat, úgyhogy jó alappal tudtunk indulni, ott tartunk ahol ilyenkor kell.

– Az időjárástól függetlenül a tervezett munkát nyilván el kell végezni, mi a program a második hétre?

– Ezen héten már elkezdjük a labdás foglalkozásokat is, bár kapkodni nem fogunk, hiszen tényleg van időnk bőven. Ebben a pár napban igyekszünk már több labdás elemet is betervezni, de természetesen a futással kapcsolatos részek sem maradhatnak el. Az edzések száma is növekszik és elkezdjük az egyéni, specifikus képzéseket, úgyhogy ezek plusz tréningek és mindenkinek túl kell esnie rajta. Szeretnénk ha a játékosok minél többet találkoznának a labdával, hogy minél magabiztosabbak tudjunk majd lenni.

– Mit lehet tudni a korábban megsérült játékosainkról?

– Vólent Rolandot és Pintér Norbertet is megoperálták, előbbi most megy majd vissza kontrollra és ha minden jól alakul, akkor már elkezdheti a futásokat. Norbi kicsit előrébb tart, hiszen óvatosan már futó- és labdás edzéseket is végezhet. Szabó Csaba teljesen rendben van, tehát rá már teljes értékű játékosként számíthatunk, nem úgy Fazekas Lórántra, akit erre az idényre gyakorlatilag teljesen elvesztettünk.

– Mekkora változtatásokat terveztetek a keretben?

– Jelenleg 17-18 mezőnyjátékos áll rendelkezésünkre, így mindenképpen szeretnénk legalább három további labdarúgót szerződtetni. Jó lenne minden csapatrészbe igazolni, ebből úgy néz ki, hogy a középpályára már sikerül. Jelentkezők és kiszemeltjeink is vannak, megnézünk mindenkit, hátha találunk olyat focistát, aki mindenféle szinten beleillik az elképzeléseinkbe. Egyébként az alapcsapatunk nyilván megvan, de egy picit sohasem árt belenyúlni, érezze mindenki, hogy van vetélytársa és ennek megfelelően próbálunk még gondolkodni.

M.B.

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2024. 01. 16.   Archívum – 2024., Archív

Csípős hidegben, esőben és fagyban is folytatódik a téli felkészülési program a Békéscsaba 1912 Előre első csapata számára. A második hét első tréningje előtt Albert Pistát kérdeztük a fejleményekről és a csapatról.

Hogy teltek az ünnepek, sikerült kipihenni az őszi szezont?

– Amikor visszatértünk a szünetről és beszélgettünk a többiekkel, többnyire mindenki azt mondta, hogy minden jó volt, de egy kicsit hosszúra nyúlt és már hiányoztak az úgymond normális hétköznapok. Ugyanezt saját magamról is elmondhatom, nagyszerű volt pihenni a családdal, de ennyi idő után már vágytunk vissza a pályára. Visszatérve egy kicsit az őszi idényre és az előzményekre és sokszor volt már téma az öltözőben is, hogy a kiesés után igencsak pánikhangulat volt: ki marad, ki megy, mi lesz egyáltalán a klubbal?! Egyszóval kacifántosan indult az eleje, de aztán szépen összeállt minden és ha valaki azt mondja a bajnokság elején, hogy így állunk majd félidőben, akkor ezt látatlanban aláírtam volna. Egyébként a szezon előtt azt mondtam amikor megnéztem a sorsolást, hogy a nyolcadik fordulóban lesz az első ikszünk, szóval ezt azért sikerült megdönteni szerencsére! Egyszóval teljesen pozitív minden, persze hozzá kell tenni, hogy nyilván vannak még hiányosságaink és lehetne a dolog sokszor, sokkal simább és zökkenőmentesebb, de tudjuk, hogy a fociban azért a legritkább esetben történnek úgy a dolgok, ahogy azt bárki is előre elgondolta – ettől is szép, változatos, izgalmas és kiszámíthatatlan az egész. Mindentől függetlenül most ez az osztály van, itt kell helytállunk és egyelőre úgy néz ki, hogy ez sikerül is!

Milyen feladatot kaptatok a szünetre, hogy telt az első hét a felkészülési időszakban?

– Talán a szokásosnál hosszabb volt a szünet, és a felkészülés is igen hosszú, ezért a szakmai stáb sem akarta agyonnyomni a pihenést túl sok feladattal. Igazából két hét teljes leállásunk volt és mesterék mondták is, hogy inkább mindenki pihenjen és töltődjön. Ezután viszont már néhány futóprogramot és erősítő jellegű feladatot kellett teljesítenünk, de a lényegi rész talán most hétfőn és ezen a második héten kezdődik. Az első héten inkább rávezető jellegű foglalkozások voltak, hogy a keringés meginduljon és azt a néhány falat bejglit lemozogjuk.

Mire számítasz a tavaszi idényben, meg tudjuk oldani a feladatokat?

– Muszáj lesz. Én személy szerint azt mondtam még az elején – de nem szeretném elkiabálni -, hogy a bajnokságot biztosan megnyerjük, ezzel nem hiszen, hogy gond lenne. Az osztályozó mérkőzésre pedig bárkit kapsz, bárhogy is lesz az így is, úgy is szinte 50-50 százalék. Amikor oda kerül a sor, akkor már mindenki fel akar majd jutni, inkább mindent bevállalnak, csak jöjjön össze, tehát élet-halál küzdelem lesz. De bízom benne, hogy tudunk 2-3 olyan játékost igazolni, akik ebben esetleg még jobban tudnak majd segíteni és akkor együtt, közösen ki tudjuk harcolni a visszajutást. Azt is sokszor átbeszéltük már a srácokkal, hogy az egész dolog tényleg csak rajtunk múlik,  ha mindenki kiteszi a pályára ami benne van, akkor elvileg nem szabadna problémának lennie, de ez azért nem olyan egyszerű. Abban is hiszek, hogy szurkolóink is segíteni tudnak tavasszal, nagy szükség lenne rájuk is!

Melyik csapatokkal kerülhetünk szembe szerinted a végén, melyiknek örülnél inkább?

– Észak-Keleten a Putnok van, szerintem velük kapcsolatban nincs kérdőjel, messze vannak tőlük a többiek és úgy hallottuk, hogy akarat, szándék és potenciál is van, tehát biztosan ott lesznek. Észak-Nyugaton a szinte már szokásosnak mondható Tatabánya-Veszprém duó küzd egymással, itt véleményem szerint akinek jobban kijön a lépés, az lehet a befutó, végül pedig Dél-Nyugaton a Szentlőrinc érhet oda – bár jelenleg az Iváncsa vezet, de véleményem szerint tavasszal a lőrinciek megoldják a feladatot. Ha lehet, akkor én a nyugatot elkerülném az osztályozón, keletről jöhet bárki, azt a szituációt talán simábban meg lehetne oldani. Egyébként a Putnok edzője volt csapattársam, egész jó ismerősök vagyunk és bajnokság elején mondtam is neki, hogy majd találkozunk az osztályozón, de ezen akkor csak kacagott. Aztán lehet, hogy mégis úgy alakul a dolog, ahogy elképzeltem.

M.B.

Megosztás

Facebook

0

email

Print

2023. 12. 13.   Archívum – 2023., Archív

Süle István 1943. december 13-án született Mezőhegyesen, így a mai napon töltötte nyolcvanadik születésnapját. A jeles alkalomból Pásztor József kíséretében tettünk látogatást Pista bácsinál és jókívánságaink után felkértük egy interjúra is.

A Békéscsaba Előre Spartacus SC csapata az 1984/1985-ös szezonban.
Ez a csapat lett Süle István irányítása mellett 6. helyezett és az Előre addigi történetének legjobb eredményét érték el.
Fotó: Szigeti Csaba archívumából

Mindenekelőtt Isten éltesse és boldog születésnapot kívánunk!

– Játékosként, edzőként, szakágvezetőként is tevékenykedett az Előrénél. Ha jól tudom a katonaság után került a lila-fehér klubhoz, tagja volt az NB2-es bajnokcsapatnak és részt vállalt az első osztályú szereplésből is – egészen 1970-ig. Mire emlékszik legszívesebben azokból időkből?

– Az NB2-es bajnoki cím nagy dolog volt. Arra is emlékszem, hogy akkoriban kétezer néző volt egy-egy edzőmeccsen is. Sajnos 27 éves koromban megsérültem és ettől kezdve átkerültem a VTSK-hoz, ott adtak egy csapatot, valamint még NB I/B-ben is játszottam néhány meccset. Egy utánpótlás csapatot kaptam, így a serdülőknél kezdtem edzősködni, aztán Szombati Gyuri bácsi helyett kineveztek vezetőedzőnek. Egykori játékostársaimmal dolgoztam együtt: például Varga Bélával, Zahorán Gyurival – úgyhogy hamar edző lettem, és tulajdonképpen így kerültem vissza az Előre kötelékébe. Legszívesebben egyébként arra emlékszem, amikor 74-ben megnyertük a bajnokságot és feljutottunk a második helyen. A vidéki csapatok mind bejártak a meccsekre, sorban parkoltak a buszok a Malom téren, tele volt autókkal, rendőrökkel minden, úgyhogy óriási szám volt. Aztán másodedzőként dolgoztam a harmincas kerettel: salakpályán futtattuk a százszor harminc métereket. Sajnos Gyuri bácsi fél évre rá beteg lett és elhunyt, így aztán Szita Lacival ketten vittük tovább a csapatot úgy, hogy nem volt külön semmiféle más edző, mint manapság. Később aztán fejlődött a futball és már lett kapusedző is, de akkor még nem volt szó ilyesmiről. Akkor már jártam a Testnevelési Főiskolára, közben pedig pályaedzőként dolgoztam. Majd 1976-ban Mészöly Kálmán lett a vezetőedző, akivel nagyon jó barátságba kerültünk. Két évig volt Békéscsabán, aztán elment a Vasashoz, utána pedig Ondrik Pista lett a mester és abban az időszakban is másodedző voltam. Két év múlva Marosvölgyi Karcsi következett, de ő nem tudta kitölteni a két évét, mert 1982-ben Zalait hozták a csapathoz. Végül aztán 1983-ban elhívtak Gyulára, ott voltam egy évig és nagyon jól szerepeltünk, mert vittem fiatal, tehetséges játékosokat is. A következő évben visszahoztak vezetőedzőnek Békéscsabára, így 1984 és 1986 között én voltam. Korábban készült már velem egy riport, de valamiért kimaradt belőle, hogy a mindenkori második legjobb eredményt értem el a csapattal, amire igen büszke vagyok! Óriási eredmény volt, hogy a 1984/85-ös idényben hatodik helyen végeztünk az első osztályban és nem a kiesés ellen kellett küzdeni. Na, szóval ilyen az edzősors, összességében három elnök alatt kellett dolgoznom, de utólag jó szívvel gondolok vissza erre az időszakra. Sosem felejtem el például az Előre Bálokat sem – régebben minden év végén ez volt az egyik fő esemény a városban – és szinte nem is lehetett rá jegyet szerezni. Helyettem Csank Janit hozták 1986-ban, akivel együtt jártam a szakedzőire négy évig. Aztán már igazából nem volt rám szükség, de még egy évig itt tartottak mint utánpótlás szakágvezetőt, majd kinőtte magát a klub és ennyi volt. Megint Gyulára kerültem, onnan pedig tanítani mentem és testnevelőként dolgoztam tovább a szegedi Móra Ferenc Iskolában, valamint a Trefortban – akkor még 611-nek hívták. Innen mentem nyugdíjba, de nyugdíj mellett még óraadóként tevékenykedtem, valamint bekerültem a Szövetségbe is, így egészen hetvenhét éves koromig dolgoztam. Most már azért érzem magamon, hogy gyengülök, mentálisan viszont igyekszem karbantartani magam, például rendszeresen sakkozom.

Baji Tamás és Süle István.
Fotó: Szigeti Csaba archívumából

– Mérkőzésekre ki szokott még járni?

– Még az edzésekre is kijártam néha és megyek a meccsekre is, de a lábam miatt mostanában nem nagyon tudok. Van egy kis elektromos biciklim, azzal ki tudok azért menni és leállok a kerítés mellett – ott ahol a mentők állnak -, viszont a szemem sem az igazi sajnos, így nem nagyon látom már hogy a pálya másik végén mi történik. Na, de megyek és az a lényeg.

– Figyelemmel kíséri az Előre jelenlegi szereplését?

Hogyne. Ha nem tudok kimenni, akkor vagy Pásztort zaklatom az eredmény miatt vagy megnézem az interneten. Csak az a baj, hogy már nem ismerem a játékosokat személyesen, így nem olyan igazi a dolog.

– Kikkel tartja még a kapcsolatot?

– Szerencsére majdnem mindenkivel, aki még él. Na, nem naponta, de azért hetente egyszer-egyszer biztosan beszélek mindenkivel – Józskával, Tóth Marcival viszont szinte napi szinten. Amúgy pedig még csináljuk a Veterán Bajnokságot és kérlek szépen ez már tizenhat éve megy. Aki az ötvennyolcadik évébe lép, az már játszhat, de belőlük csak kettő lehet a pályán, szóval igazából hatvan éven felülieknek szól ez a dolog. Például az Orbán Ambrus 73 éves, a Kucsera Misi 74, aki sofőrünk volt annak idején az Előrénél. Nagy sportember egyébként, mert teniszezik, meg biciklizik és kutyát sétáltat. De, említhetném még Zielbauer Miksát is, aki szintén benne van a korban.

– Hogy telik a születésnap? Megünneplik?

– Persze, szombaton lesz egy buli és a gyermekeim is hazajönnek külföldről. Az egyik Finnországból érkezik pénteken és itthon is maradnak ebben az évben. Már régebben költöztek ki, több helyen is éltek a finneknél és már az unokám is ott jár egyetemre. A másik gyermekem Belgiumban él, holland férje van és két kislányuk. Természetesen ők is hazajönnek, de csak a hétvégére, mert hétfőn még iskola van, úgyhogy menniük kell vissza.

Amikor Puskás Öcsi 1984-ben Békéscsabán járt és belátogatott az Előre öltözőjébe, akkor épp Süle István volt a vezetőedző.
Fotó: Szigeti Csaba archívumából

– Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzés – akár játékosként, akár edzőként?

– Egyértelmű, hogy amikor 1986-ban az Üllői úton, húszezer ember előtt 0-1 arányban legyőztük a Fradit. De soha nem felejtem el, hogy 1985-ben a Debrecent hazai pályán 5-3 arányban tudtuk megverni. Sok szurkoló volt azon a meccsen is és az volt az egészben a vicces, hogy félidőben 0-4-re vezettünk, a vége 3-5 lett, itthon meg letolt a vezetőség, hogy kaphattunk három gólt egy félidő alatt?! Úgyhogy ilyen is volt. De emlékszem még egy tatabányai mérkőzésre is, egyszóval mozgalmas időszak volt.

– Mit szól a Magyar Válogatott szerepléséhez, követi az eredményeket?

– Miután olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy bekerültem a Szövetségbe, így mindig tudtam jegyet szerezni a válogatott meccsekre és még külföldre is elmentem. Fiatal koromban például kivétel nélkül minden meccsre kimentem. Mikor Pesten voltam tanuló a Vasas adta a labdaszedőket és óriási szó volt, hogy 1958-ban – akkor volt TV először Magyarországon – Süle Pityut látták Mezőhegyesen is a televízióban. Amikor pedig már menő labdaszedő voltam, akkor mindig a szögletzászló közelébe helyezkedtem, mert azt mindig mutatták a televízióban. Biztos vagyok benne, hogy jövőre olyan szereplést mutat majd a válogatott, amire nagyon régen várt mindenki! Nagyon szurkolok!

– Egészség rendben van?

– Hát nyolcvanévesen azért már nem minden tökéletes, de ahogy már mondtam igyekszem karbantartani magam: sakk, sudoku. Sajnos júniusban elestem itthon és combnyaktörésem lett, három hónapig kellett volna kórházban lenni, de kettő után elkéredzkedtem, mert tulajdonképpen nem csináltam ott semmit egész nap. Bejártam a kezelésekre, járókerettel, majd bottal tréningeztem, úgyhogy nagyjából rendben vagyok, de két métert már nem fogok ugrani, az biztos.

Jó egészséget, kitartást és még egyszer boldog születésnapot kívánunk!

M. B.

Megosztás

Facebook

0

email

Print